2011. dec. 24.

Intenzív karácsony, avagy intenzíven a karácsonyt

Nagyon bölcsen próbálom viselni, amit a sors ránk mér. De tudjátok mit? K**vannyát a sorsnak!

2011. dec. 21.

Dupla dinamit

Miután tegnap a kölykök felváltva fuldokoltak, gondoltam megérdemelnek egy orvos látogatást.
Peti persze a gázabb, ugyanis újra nem eszik és újra hörög (mindezen tünetsor az antibiózás utolsó napján visszajött), úgyhogy újra elővettem a vészforgatókönyveket, mert most amúgy konkrétan fuldoklik (a doktornő meg is mutatta mellkasban hol látszik rajta).

Egyelőre szerinte annyira nem gáz a helyzet. Eszti az nem téma, jól néz ki, majd javul.
Peti sem annyira durva, de miatta azért aggódik. Már adott volna hörgőtágítót, de a szíve miatt egyelőre nem, így kapott isoprinosine-t és holnap újra megnézi.

Emiatt a karácsonyi készülődés tervezete kisebb módosításokra szorul (konkrétan hogyan szakdajak két beteg gyerkő + a sütisütés felé). Illetve a betegségek miatt az éjjelek csodás szépség is említésre méltó.

Tegnap Peti egyszer kelt fel, fél 6-kor enni, ellenben Eszti eljátszotta a "nemcsöppentünk a ojjomba" témát lefekvéskor, így óránként kiabálta ki az ágyából, hogy "anyaaaa folyik a ojjom!" (Deeee, meg tudja törölni, viszont jobbnak láttam, ha én intézem hogy fújja is ki, és ne kenje szét a fején/ágyneműn).

Ma éjszaka ő már "csak" köhögött, Peti viszont... Ő elintézte, hogy az általam lealudt órák számát egy kezemen meg tudjam számolni, de az eközbeni felkelések számát már csak kettőn.

De ma én akkoris gesztenyés szaloncukrot fogok csinálni, szigorúan, miután mindkét gyerekkel elbuszoztam Dévényre. Igazi buli lesz! (Ja, okkal viszem betegen is... Majd elmesélem.)

2011. dec. 19.

Jingle Bells

Ahh, milyen csodás volt ma!
Mentem az utcán Petivel a sötétben, szakadt a hó, mellettem az Ofotértes télapó ezerrel énekelte a Jingle Bells-t, a fák hóval borítva, és mindjárt heppi karácsony!

Peti? Jaaaa, az bakker üvöltött mint a fasírt. (Oké, a fasírt nem üvölt.)

Próbáltam ugyan puncsolni neki, hogy "na de drága baba, ez életed első hóesése, nimmá' milyen klassz!" De szemmel láthatólag reménykedett benne, hogy az utolsó is...

Mindenesetre nekem tetszett.
És, ugye már említettem, milyen kurvajól lehet csúszkálni a babakocsival? (Bár egyszer még így is elestem: 2 éve Eszti kocsija mögött, de azóta sem mondtam el senkinek.)

Pepi amúgy rendben van, már ami a pace-makert illeti. Uhúú, de mi vannak! Teljesen elvarázsolódtam a kontrollon.
Szóval az úgy kell elképzelni, hogy fekszik a gyerkő, néz. Aztán egy fém kerek kis izét rátesznek a hasára, nyom a doki kettőt a számítógépen és örömmel darálja, hogy levette 100-ra a szívműködést és bekapcsolta a mozgásérzékelőjét. Anyám, és ez benne van a kölyökben. Komolyan tátott szájjal néztem, milyen állatjó dolgok vannak. (És ez a bébikészülék állítólag elég alap-darab, szóval nem tud sok okosságot.)

Feltettem az örök kérdést: "És vajon meddig bírja az elem?" (Ha merül, akkor ki kell cserélni a kütyüt.)

Beültetéskor: háááát kb. 1,5 év.
Első kontrollon: háááát kb. 2 év.
Második kontrollon: háááát kb. 2,5-3 év
Harmadik kontroll: háááát kb. 4 év (ha továbbra is ilyen alacsony marad az ingerküszöb.) Ezt mondjuk nem tudom, mit jelent, de rohadt jól beilleszthető az intellektuális társalgásaimba.

A betegsége alakul, talán már kevésbé sípol, viszont annyira felhúzott a ma esti 50 (!) kajájával, hogy stresszevő lettem és benyomtam egy fél üveg bontott meggyet. És rosszul is vagyok.
Pedig azt hittem, ezen már túl vagyunk. (Márhogy nem a stresszevésen.) Viszont nem kell aggódni, úgy felkeltem este 10-kor, mint a huzat. Csessze meg, ne szívasson, alig múlt 5 kiló!
Ahhh... Relax!

Jingle bells, Jingle bells,
Jingle all the way!
O what fun is to ride
In a one-horse open sleigh... :)

Csak éppen megvagyunk

Petivel voltunk PM kontrolon pénteken, majd Esztit ott is hagytuk a mamánál pesten,.
(Cirkuszba készültek.) Na lett is cirkusz, úgyhogy egy ideig szerintem nem megy oda lakni...
Hát Eszti nem már megint az ügyeleten kötött ki?
Kicsit túlkapás volt persze, de tényleg inkább vigye anyu, mint ne.

Így egyrészt jót röhögtünk rajta, hogy beparáztak anyuék, mert Eszti lázas lett és köhögött, másrészt rém bosszantott, hogy minderre antibiotikumot sikerült hajnali 4-kor az orvosnak adni... Mivel elkezdték már szedni, mire hazaértek vasárnap, így beadom neki, de jó ideges vagyok miatta.

Amúgy Eszti visszaesett a kórságba, most tökig taknyos és köhög, szóval hát.... szeretem, de jobban örültem volna, ha karácsony előtti héten inkább a bölcsiben vezeti le a fölös energiáit.

De azért a mézeskalácsot megsütöttük:


Illetve este 6-kor így néz ki az, aki nem alszik délután:


Ja, és a poén. Tudom, tudom, sok vagyok már a szerencsémmel, de ezt muszáj megmutatnom egy kedves jóakarómnak, aki poénból postázott nekem egy sorsjegyet (igazi boldogságot okozva ezzel :) Rá is jöttem, hogy karácsonyra sorsjegyet kellett volna kérnem, na mindegy...)


Amúgy majdnem nem vágtam, honnan jött, még jó, hogy a posta pecsételi a bélyeget. :P
Köszike! :)

2011. dec. 14.

BetegPepi

Csak sorjában.
PetyuszBéla.
Az kidőlt.
Az a baj vele, hogy olyan amilyen. Ezért amikor Eszti beteg lett, kidolgoztam agyban 3 vészforgatókönyvet arra az esetre, ha Peti fulladna. (Miért fulladna? Csak és kész!)

A héten megint nem sok minden volt tervezve, vagyis gondoltam milyen fasza is lesz: karácsonyi ajándékokat fogok csomagolni hétfőn karácsonyi cukorszirupos hangulatban (zene, gyertya és illóolaj). Áááá, de csodás lesz!
Na sült alma szag helyett szagolgattam a milliárdnyi baci/vírustelep kissrácot az orvosi rendelőben. (Kéretik nem megsajnálni, ugyanis ha meglátják, hogy megérkeztünk, azonnal elkülönített helyen várakozhatunk, de színezni szeretek, na. :) )
Mindenesetre a másfél óra dokinál várakozás nem volt elsatírozása az igazságnak.

Ugyanis Petyó hétfőn reggel úgy kelt fel, hogy konkrétan zörgött. Alaphangon is zörög a kissrác, de most. Ajjj!
Így elcaplattam vele a dokihoz, aki egyrészt leszidott, hogy miért nem kértem időpontot. Hámondom, mert 10-kor találtam el, hogy el kéne jönni, majd erre bejelentette: "Dehát ő a Peti, neki 10-kor is van időpont." Jaaaa, hát aki protekciós mindenhol...

Noszóval tényleg csak azért romboltunk, mert elvileg antibiotikummal kell minden ilyen betegségét kezelni, nehogy szövődményes legyen. Így is lett, és persze egy taliga gyógyszerrel tértünk haza. (No para, ebből egy laza antibio- valami lájtos, egy adag probiotikum mellé, 2 homeós, meg orrcsepp, meg vitamin, de látványra sok.) Ezekből amúgy felét sem használjuk, mivel az orra nem folyik, nem köhög, úgyhogy szerencsére eddig egy vészforgatókönyvet sem lőttem el.
Alszik is és a kedve is rendezett. Csakhát nagyon zörög.

Eszti megismeri a világot

Ahh, ezt el kell mesélnem.
Ma reggeli sztori, és még most is vihogok, ha eszembe jut.
Eszter szívem, aki megismeri a világot szép lassan.

Reggel van, öltözik, valamit molyolok, nem is tudom, mit.
Anya nézd! Ragasztó!
Esküszöm fel nem fogom, miről beszél, molyolok tovább.
Majd tipikus gyerek módjára teszi a tenyerembe a cuccot.
Kérdezem felfogva, hogy valami történik: "Hol találtad?"
Hát a fülemben!
És nekem még mindig nagyon korán volt, hogy felfogjam azt, ami apának azonnal leesett:
"Váá, az fülzsír"
Boááááá.... :)))

2011. dec. 11.

Petyusz már nem állja a sarat, de legalább boldog.

2011. dec. 9.

Öröm karácsonyra

Annyira elszontyolodtam, mert Esztinek nem sikerül egy ajándékát beszereznem.

Van egy könyv, szerintem nem túl okos, de szereti lapozgatni: Toppancs.
Egyszer (nagyon pontosan tudom, hogy márciusban!) kivettük a könyvtárból ennek a sorozatnak a "Jó éjszakát Toppancs!" részét.
Szerette, majd ugye visszavittük, oszt jó.

És nem tudom honnan, de eszébe jutott és most állandóan írja a "Jézuskának" a levelet, és mindig ezzel a nyamvadt könyvvel kezdi.

A könyv eleve kisebb korosztálynak való, kb. 5-6 oldal, és tök érdektelen. De, ami a legfontosabb: nem lehet kapni! A legtöbb boltban nem is rendelhető. Én meg tisztára szomorkodtam, hogy szegény gyerek, hát már az első karácsonyán csalódnia kell???
(Higgyétek el, ismerem a kölyköt, konkrétan keresné a fa alatt...)

Ma reggel, Laci mögém állt, miközben neteztem és kibökte, hogy Vaterán néztem-e már. Túrót, már miért néztem volna, mekkora mázli kéne hozzá, hogy legyen?
(Majd eszembe jutott, hogy miii?? Mázliiii??? Hiszen tegnap is nyertem ám valamit! :) )
Így beütöttem vaterán és neeeemhittemeeeel! Fent volt egy vadiúj példány!
Ohooooyessss-boldogkarácsony!

(Ja, mert persze meg is vettem azonnal!)

Eszti jól van, elég érdekes hangon nyomja, de rohadt jót röhögtem rajta tegnap, amikor visítani próbált és csak egy gyenge hörgés lett belőle. Hadd élvezzem már én is az életet!! :P

Volt Halász Juditon, olyan 6-8 számot bírt, kb. ennyit is vártam tőle (mert ülni kellett végig), de azt mondta Laci jó volt, ma meg elvitte a melóhelyére a Télapóbuliba! Remélem jó lesz az is!

(Ja, Télapó-para... Állítólag megjött a bölcsibe a Mikulás, akit Eszti "Csokiiiit!" felkiáltással fogadott, majd amikor oda kellett menni hozzá, ment és fejjel már a zsákjában volt a csomagért. :) Szóval no para. :) )

Petyuszom meg...
Kivették a varratait szerdán, így egyre inkább affelé tendál, hogy 5ujjas csecsemőként tartják majd számon. Persze a bazi nagy nyomókötést 2 napig rajta kellett volna még hagyni, de az első adandó alkalommal azt vettem észre, hogy legépészte és azzal játszik.

Esztitől próbálom távol tartani, de akinek van 100 cm alattija min. 2 (amelyből egyik sem kutya), az tudja, hogy ez egy baromság. (Főleg, ha olyan a nagyobb 100alatti, hogy Tündi baba mellé Peti baba ellátását is feladatkörének tekinti. Valamint állandó ölelgetések és puszilgatások közepette "cukibababbbaaaaa" felkiáltással már le is morzsolta Petyusz fél fülét és kinyomta egyik szemét.)
De Pepi még állja a sarat!

2011. dec. 7.

A csúcson kell abbahagyni

Mielőtt mindenki őrülne meg a kíváncsiságtól, mi lett a 600 Ft sorsa...

Hát. Szóval.
Sétálok sétálok Petivel, hosszú séta lesz, mert alszik. Közben folyamatosan azon gondolkodom, mit is kéne vennem magamnak ebből az igazi nyereménypénzből.

Aztán nem bírtam magammal: vettem egy sorsjegyet, a feléből.
A másik 300ért meg találtam a karácsonyi vásárban bajor fahéjas mogyorót. Tökkkéletes!

Hazahoztam a sorsjegyet és gyerkőfekvés után nagy nyugiban szépen lekapartam.

Pofátlan módon kiakadtam, amikor az első sor után vissza nyertem a 300 Ft-ot (mert ugye akkor tuti nem lesz 5 milla...), de aztán megnyugodtam, amikor a kövi sorban nyertem még hozzá 500-at!
Szóval 800-zal zártam a visszaforgatást. :)

Tényleg betojok már magamon. Most nagy erő kell, hogy ne forgassak vissza még egyszer 300-at, bár most még továbbra is fennmaradna 500 nyeremény, nem?
Node nem! Hiszen a csúcson kell abbahagyni!

Hozzátápi első felvonás

Tudtam én, hogy eszem ágában sincs idő előtt hozzátáplálni.
Az első gyerek esetében még van a dolognak egy icipici misztikuma, de másodiknál... Váááá... Már előre látom a szétköpködött kaját, a szétcsorgatott, moshatatlan előkéket és a kajakészítés szenvedéseit (anno vagy 3 kislábos halt meg a kezeim között. Tudjátok, milyen gyorsan párolog el a víz a krumpli alól?).

Most, hogy Peti napok óta nem eszik rendesen (értsd: 100 a max, de azt már én erőszakoltam bele). Olyannyira nem eszik, hogy már nem is tudom, mikor kapott utoljára tápszert. Szóval hihetetlenül tudok időzíteni, mi?

na mindegy. Pont az a célom, hogy alakuljon a kaja, és akkor esetleg pont a tápi lenne elhagyható (ami jelenleg nincs is), szóval nulla logikus magyarázat.
De a lényeg, sok hűhó semmiért!

Megvettem a legszebb, legdrágább, legnagyobb (3 kanál almaléért ugyan minek?) édes almát.
Előszedtem a szekrény mélyéről az almareszelőt. Elmostam.
Lereszeltem az almát. Rácsodálkoztam, hogy jéé, ebből nem csak lé jön...
Elővettem a szűrőt, elmostam, leszűrtem az almát.
Előhalásztam egy kicsi tálkát. Dünnyögtem kettőt, hogy jéé, ez rószaszín. Majd elmostam.
Elővettem a Télapó tojta evőeszközöket. (okéoké Avent, de hogy még használati utasítás is volt hozzá. Mondjuk ne szóljak egy szót sem, és én még el is olvastam...)
Aztán Petit etetőszékbe ültettem, nyakába tettem egy -szigorúan promós- előkét. Az eredmény magáért beszél:



Nem a kajától boldog, viszont leszámolható mindhárom kanál almalé az előkén... :)

2011. dec. 6.

Még jó, hogy este jött Miku bá

Mert éjjel valószínű elmenekült volna.
Én is szerettem volna, de sajna nem tudtam.

Eszti gyanúsan köhintett már tegnap reggel. Na úgy is jött haza a bölcsiből. Köhögve. (Ez ijesztő, mert ő is taknyos fajta, nem a köhögős.)
Lefeküdt aludni este 8-kor, és 10-ig rendben is ment.
Aztán (minden anya és apa megnyilvánulás bőgéssel körítve értendő):

Annnyyyaaaaa! Anya bemegy, simogat, betakar.
Appppaaaaa! Apa bemegy, simogat betakar.
Appppaaaaa! Apa a hálóban franciaágyra beteszi, körbebástyázza, anya a nappaliba a kanapéra cuccol.
10 perc múlva Eszti nappaliba beront, ölbe mászik, apa tájékoztat: rugdos, szenved, pörög.
Eszti saját ágyba visszacuccol.
Mindenki lefekszik, anya elbóbiskol fél órára.
Annnnyyyyaaaa! Bemegy, Eszti nem nyugszik, anya melléfekszik.
Eszti pörög, szenved, rúgkapál. Anya bedühödik, kijön.
5 perc múlva: annnnyyaaaa!
Anya bemegy, új trükként becuccol a gyerekágy mellé a földre. Eszti 2 percenként lenéz, tapogat, nem nyugszik.
Anya feje vörös (lévén már éjfél és Peti 3 napja 2-kor műsort kezd, csak még nem volt alkalmam mesélni a nemeszik-nemalszik Pepiről...).
Eszti nappaliba kanapéra mellém kicuccolom, lefekszünk. Pörög, csattog, nem nyugszik, agyam szétesett (már 1/2 1). Apához gyerek beszállít, ajtó rájuk csuk. Csókolom.

Végül aludtam 1/2 1-től 1-ig (akkor a másik szobából nyüszítés, szenvedés, sajnos fülfájásra hivatkozás, Nurofen beadás), 1-3-ig (akkor csak szimpla sírás-köhögés). 3-4-ig, akkor jelentkezett Peti (neki éjszakai gyógyszer beadás), aztán 4-1/4 6-ig és akkor Peti evett (muhahha 60-at be is falt... :S), én fejtem és apjával Eszti is felkelt.

Ja, hogy Laci vajon mennyit aludt? Hát azt nem firtattam... :)

A mai állapotok: mindkettő alszik. Egy szobában. Eszti már a másodikat. 37,8-cal.
Várom, hogy:

a) Peti bőgje a kötelező 40 perceset (lefekvés után 40 perccel felriad, sír 5 percet aztán visszaalszik.)

b) Eszti bőgje a "Peti felébresztett" műsort,

c) Eszti bőgje a "felébredtem és hőemelkedésem van" műsort.

Viszont LaciTélapó kincset ér: megkerülve a tej és tojás témát aszalt gyümölcsöt tett a csizmába, és 3 sorsjegyet.(Én bevallom boldog lettem volna egytől is...)

Noés az egész Híradó alatt azzal voltam elfoglalva, hogy feldolgoztam, hogy mit, mikor, hogyan kell lekaparni, beilleszteni és mikor nyertes a szelvény.
Jesszusom, én azt hittem kaparom, osztjóvan. Hát a legkevésbbé sem. Kapar, összehasonlít, másik táblán keresgél. Uhh...
De a küzdelem eredménnyel zárult: háromból kettő nyert. De már láttam Laci fején, hogy jobban örülne, ha szerencsekezemmel a 15millát kaparintanám meg, nem mindig a sorsjegy árát nyerném vissza...
Most majd kiagyalom, mit kezdek az ajándék 600 forintommal... :)

2011. dec. 5.

Mikulásosdi

Ugye nem csak az én lányom fog kb. egy héten keresztül minden nap Mikuláspartyból Télapóbuliba csöppenni?
Delennék majd'3 éves minálunk!

Mert ennek az Eszternek biza roppant jó dolga van!
Mikulás a bölcsiben, itthon, Halász Judit koncert, Honvédséges Télapó, mamáék.

Gurulni fog a sok csokitól.

De végre az első Mikulás, amit tényleg élvezni fog.
Persze már napok óta téma. És nagyon sajnáljuk majd, ha véget ér a hét, ugyanis csodás zsarolhatóságot biztosít. (Jóvan, tudom, hogy nem illik, de úgyis csak átmeneti.)
Nem is lett volna annyi eszem, de egyik nap összevesztek apjával (hehe, mint az előfordul ugye), és jött hozzám bőgve: apa csúhúúúnya, nem hoz neki semmit a Télapóhóóó.
És ekkor fények gyúltak az agyakban! (Azóta Eszti lefekszik este 8-kor az ágyába, mert "a Télapó figyel". Háháháááááá! :D)

Mondjuk gyanús, hogy neki elég lenne az ajándék is, nem kell a személyes találka, mert furcsa megjegyzéseket tett a Télapóra. Szerintem paraMatyi...(Majd meglátjuk, tényleg fél-e tőle, de bízom benne, hogy tökös gyerek és túllép rajta.)

Mindenkit megkérdezett az ágyban fetrengve hétvégén, hogy mit szeretne a Télapótól:
apa - csokit, Peti - almát, anya - sorsjegyet. (Jóójó, de nem cseszhetek ki Miku bával a tej- és tojásmentes elvárásommal. Vagy mondjuk úgy inkább, hogy nem akarok két csomag puffasztott búzát kapni. :)
Jahaaaj, és amúgyis: van a tarsolyomban egy újabb kipörgetett 1000-res a Bónuszbrigádon, egy DM-es szintén szerencsekerekes -20% végösszegi kedvezmény, és ehhez kapcsolódóan elkapott ma a pénztáros csaj az utcán, hogy jaj, a múltkor a pelust félreszámolta a gép és jár vissza több mint 3000 Ft a vásárlásból. Csak a -20% miatt annyi mindent vettem, hogy nem vettem észre. )
Nanáhogy sorsjegyet hozzon a Télapó! Attól még segg nem nőtt meg!

A másik Maki meg. Na az is jó, mert itt szüttyögtünk, hogy mi legyen az ő Mikulásosdijával, hiszen az nagyon hülyén jönne ki, hogy Eszti azt látja, hogy Pepi nem kap semmit (különben meg persze, hogy nem foglalkoznék egy 5 hós Télapó élményével.) Így Peti kap egy evőeszközkészletet és egy almát. (Majd jól összenyomkodom, hogy beleférjen a csomagjába... :) )

2011. dec. 2.

Még mindig cigány

Eszti továbbra is cigányozik, bár nagyon jól tudja, hogy nem kéne.

Laci valamelyik nap be is durvult, hogy "nem-igaz-hogy-nem-érted-hogy-nincs-cigányozás!" És a válasz a nagy klasszikus: demiért?
"Azért, mert azzal megsértesz másokat. Érted? Ez olyan, mintha azt mondanám neked, hogy te kis szaros."
Jaaaj apa, megsértettél!
(Oké, szóval érti.)

Egyébként valószínűleg pusztán önámítás, hogy nem vagyok előítéletes, miután ma éjjel azt álmodtam, hogy a szomszédban lakó négerek ellopták az erkélyen száradó ruhákat. Érted? Szárítóstól.

Erről meg ennyit.

Eszti részéről meg nem vészes ám a dolog, végülis csak egy lépésre vagyunk attól, hogy a kölyök a szobába lépve azt rikkantsa:
Szevasztok parasztok.

A szókincse amúgy csodásan gyarapszik, de vannak dolgok, amiken nem tud túljutni:
pl: Elég ciki, ha elújságolja, hogy reggelente vérescseppet iszok (neeeem, igazából Béres cseppet), vagy hogy mi volt az uzsonna? Margarin. (neeem, igazából mandarin).
De a 112. "Télapó itt van" után már vágja, hogy az nem "hó a sugája", hanem "hó a subája".
A jutúb az bezzeg megy...

2011. dec. 1.

De megvagyunk ám!

Csak beszippantott... a nagytakarítás!
Jahaaaj, semmi csodálatra méltó nincs benne, még saját magam számára is rém bosszantó a dolog: egyszerűen muszáj megcsinálnom, mert fixa ideám, hogyha nem, akkor boldogtalan leszek karácsonykor (természetesen a takarítatlanság miatt).
Ki látott már ilyet? (Ja, én. Felhívtam anyut nyümmögni, milyen borzalmas, hogy a nagytakarítás, mint belső erkölcsi kényszer rámtelepedett. Aki aztán hümmögött egyet, hogy nagyon megérti, éppen ő is ledzsuvázta az ablakokat és felforgatta a lakást. Na fasza, volt honnan örökölni...).
Szóval eme rém bosszantó dolog éppen a szőnyegtisztításban csúcsosodik ki. És ha ez megvan, akkor vége.

Vasárnap Laci már látta, hogy ennek lőttek, így nagy mártír képpel kérés nélkül elpattant Esztivel, hogy nyugodtan (hahaha Petivel) csinálhassam az ablakokat.

Haza is jöttek: apa pofákat vágva, szemforgatva, Eszti leamortizálva: kisírt szem, ohne szemüveg, haja százfelé áll. Namondom he?
Összevesztem apával. Ne mondd! Miért?
Nem akartam hazajönni. Ne mondd! Mert mikor akarsz?

Eszti ugyanis az a jófajta gyerek, aki mindig ott érzi jól magát, ahol van.
Nem megyek bölcsibe. Nem jövök haza a bölcsiből. Nem megyek Artúrkutyás mamához. Nem jövök haza Artúrkutyás mamától.

Arról meg nem igazán a gyerkő tehet, hogy áldozata lett egy Decathlonos trambulinozásnak, ahonnan szenya apja haza akarta rángatni...

De ablakok kinyírva, függönyök kivasalva visszatéve. És ezt mind még aznap. Egy hős vagyok. De tényleg.

Aztán Petivel a hetünk eddig jövésmenésről szólt.
Némely fontosabb eredmény: keddi immunológus.
Csapolás volt, majdnem megúsztuk kézből, de kis dagikezű, úgyhogy nem akart keresgetni az asszisztens. Maradt a fej.
Eredmény is volt ma: az IgA elkezdett termelődni, és az IgG szintje is növekszik. (Ami már így is a normál tartományban van.) Tsejtet nem néztek most. Így nem is kell mennünk, csak ha lesz genetikai eredmény. (Amúgy meg doki szerint elég lesz 3-4 havonta kontrollálni, ez azért egy meglehetősen pozitív hír.)

Aztán hohoóóó:
Egy megérett a meggy,
.
.
.
Tíz, tiszta víz, ha nem tiszta vidd vissza, majd a szamár megissza.
Érted, és nincs több ujj, amit számításba kéne venni! :)

Jójó, tudom, hogy csak ujjkezdemény volt, de mennyivel vagányabb így (meg a papíron is 6. ujjként szerepelt, szerintem király.) De mindegy is, mert tegnap eltávolításra került.
Semmi perc alatt, érzéstelenítés, vágás, két varrat, kötés.

Úgyhogy legalább a keze már normális. :)

2011. nov. 22.

Csá cumi csá

Egy hét után beszámolok végre a cumimentes tapasztalatokról.

Úgy kezdődött az alvássztori, hogy Peti, mint kórházban szocializálódott gyerek, aludt szépen, mint a kisangyal. Éjjel ébredt enni, de többször volt, hogy átaludta az éjszakát. (Vagyis este 8-tól szunya és reggel 6-kor kelt enni.)

Amúgy herótom van ettől a cumival való ledugózástól, de ha már a helyzet így adta, mit csináljunk, ez van. De sosem barátkoztam meg igazán vele.
Bár azt belátom, hogy nagyon kényelmes dolog, hogy: cumi bedug, gyerek alszik.

Aztán az lett a történet, hogy gyerek alszik ugyan nappal 2-3 órát, de a cumi kiesésére felébred 40 percenként, és ha visszateszem akkor visszaszunya. Már ezt is gáznak találtam, dehát ez van.

Éjszaka eleinte csak enni kelt fel.
Majd megébredt egyszer-kétszer (szigorúan csak kb. hajnali 3 után). Ez semmi.
Majd megébredt 3 után nagyon gyakran. (9-ig, amikor felkelt, addig kb. 8*). Még ez is túlélhető.
Majd ébredni kezdett 2-kor, aztán már éjfélkor is, és 3 hete már a 8 órás fektetés után is 9-től. Ekkor már óránként.

A hiba a rendszerben ott keletkezett, hogy Esztivel egy szobában lévén, szerettem volna, ha mihamarabb csend van újra, így az első nyekkenésekre cumival reagáltam. Na ez lett az eredmény...

El lehet képzelni, milyen kellemes, amikor lefekszel este 10-kor, és fél 11-kor már fel is kelsz az első körre.
Ez nagyon gáz, na.

Nem tudom, miért érzem szükségét a hosszas magyarázkodásnak, miért szüntettük be a cumit.
De valószínű azért, mert bár hamar felismertem a problémát, eleinte fel sem merült bennem, hogy egy 4 hónapos gyerektől el kéne venni a cumit.
Sőt, ha valaki ezt mondta volna, lehurrogom.
De basszus nem várhatok 1,5 éves koráig, amíg visszateszi magának... Meg amúgyis.
Hülye dolog ez a cumi.

Aztán beszélgettem egy, azaz egyetlen emberrel, aki szerint sokkal gázabb, hogy nem tud az idegrendszere egyben pihenni soha, mert a cumihiány miatt nem alszik vissza a felületes ébredésből, hanem teljesen felébred, és amúgyis, a kisbaba bőg. Nem kell ledugózni.

Mivel én is így gondoltam, direkt nem is beszéltem mással a témáról, hanem azonnal léptünk is, mert Eszti pont akkor két napot nem aludt itthon.

Cumi landolt a kukában. És hajrá!

Érdekes módon a fektetés nem volt gáz. Nagyon hamar elalszik. Ha nem, akkor meg sirdogál pár percet, de simogatom, aztán nyugszik.

És voilá! Rendeződött az éjszaka is!
Két nap alatt.

Most felébred éjjel 2*-3*, sirdogál egy kicsit, de hátsimire megnyugszik 2-3 perc alatt (ami az éjszakai csendben bazi hosszúnak tűnik ám, de egyszer lemértem. És Eszti rá se bagózik éjjel.) Ennyivel meg simán kihúzom sokáig. Aztán majd alszik rendesen egyszercsak.

Nappal végre van egy csomószor több órás magától egybenalvás. (Sajnos ha Eszti itthon van, nem mindig tud visszaaludni, de van amikor akkor is simán.)
Egy "hátrány", hogy így már fél 8-kor ébresztőt fúj a korábbi 9-1/2 10 helyett. Ami viszont nem sok fájdalmat okoz... Hétköznap nem gáz, csak meglepő volt, hogy pl. hétvégén ő kelt először.

Nohát ennyi a történet. Így váltak külön Peti és a cumi...

2011. nov. 19.

Nyerő széria

Hát apám! Már megint büdös nagy mázlisták vagyunk ám.

Azzal kezdődött, hogy Laci beállt a sorba a postán és az előtte állók valami csimpánzos sorsjegyet vettek. Oké, neki is kell, haza is hozta Esztinek lekaparni.
500 Ft.

Aztán elmentünk Pestre, ahol garanciát érvényesített a 2 napos csodaszép, ámde csöpögő Saeco kávéfőzőnkre. Addig kavart a bolt (azt mondták korábban, hogy van raktáron cserére, de nem volt), hogy odaadták az eggyel jobbat "egy az egyben" cserére (egy röpke 10essel volt drágább az a darab amúgy). Most így csodaszép, csészemelegítős és inox a vadiúj Saeco.

Aztán Laci nyert egy pendrive-ot. Valami netes regisztráció, vagy nemtom min.

Tegnap megpörgettem a Bónuszbrigádos szerencsekereket, mint minden nap. Meg is lett az 1000 Ft az egyenlegre.

Ma a Facebookos-Netriskes tippelősön benne virít a fotóm az első 3-ban (na oké, ezzel nem nyertem ténylegesen, de milyen fasza má').

Aztán ezek után lottót, de gyorsan. De mondom Lacinak vegyek egy sorsjegyet is? Benne van a kezemben. Érzem! :)
Azt sem tudtam, mit kell lekaparni, mindenesetre nyertem 300 Ft-ot.

Ez utóbbi azért jó móka volt. Vettem a CBA-ban egy doboz négercsókot (oké, új mánia... Mondjuk ide látom, ahogyan torzulnak a fejek, de én biza egy egészet benyomok simán!! Nyammmm!), Peti 4réteg pulcsiban bömböl a babakocsiban. Én azért kibontottam a négercsókot gyorsan benyomni egyet, majd átmentem a lottózóba.
Peti bömböl, számban a négercsók maradványai. Ide a lottót, sorsjegyet!
(Haza akartam hozni, de rájöttem, hogy nem kéne Esztit rászoktatni a kaparós sorsjegyezésre.)
Így bömbölő Peti helyet cserélt a kezemben lévő négercsókkal.
Nem tudom, mit gondolhattak rólam, amint nagykabátban, hónom alá csapva a szintén agyonöltöztetett, ezért végképp furcsa pózban tartott bömbölőgéppel, amint éppen sorsjegyet kapargatok. Há mindegy.
Majd nanáhogy visszaálltam a sorba a nyereményért is. Szóval utána persze villámgyorsan eltipliztem a helyszínről nyereményestől, bőgősbabástól és négercsókostól (távozás előtt azért gondosan visszacseréltem a kölyköt a kajával. Mindenki húzzon a helyére ugye. :) )

(Benne van a hetünkben, hogy a Honvédség a 10 legbetegebb gyereket nevelő családnak osztotta szét egy rendezvény bevételét. No, ez nem szerencse, mert itt kb. tutira mentünk...)

Ja, a lottót még nem néztem meg. De nem is kell. Ha nem jönnék erre, akkor családostól a Bahamákon vagyunk. Üdv: M.

Ui: ha már úgysem esik szó a kölikről: ide passzol, a csodálatos-fantasztikum, amit alkottam.
Egyáltalán nem vagyok kreatív, sőt, az ilyenek megálmodásában egyenesen tehetségtelen vagyok.
Egyetlen kreatívkodásom az idők folyamán az esküvői meghívónk volt. Hohóóó, de most!
Órákig feküdtem az ágyon elájulva magamtól!

Az adventi naptáram (na jó, leginkább Esztié...)



(Elif, neked köszi a tanácsokat, egy részét megfogadtam és nagyon jó ötleteket adott.)

Mondtam már, hogy egyszerűen varázslatos vagyok? Most, hogy nézem a képet, asszem ki is fekszem még egy órára magamtól!

2011. nov. 16.

Petifrankóság és Esztermentesség

Tegnap elmentünk Pestre GOKI kontrollra.
Mint tudjuk, elég ramaty ott a helyzet idő fronton, ezért amikor fél 12-kor végeztünk, iszonyat boldogok voltunk.
10-re volt az időpontunk és másfél óra alatt lezavarták az egy kör EKG-t és Dopplert, egy kör röntgent és még egy kör dokit is.
Utána még elmentünk kineziológushoz is, ha már Pesten vagyunk.

A kontroll a lehető legjobb eredménnyel zárult.
Benőtt a kamrai lyuk, a pitvari lyuk is csak akkor látszik, ha nagyon akarjuk (már csak tűhegynyi), a szűkület maradt, de semmi aggodalomra nem ad okot, és már nem kell szedni a vízhajtót. Kontroll meg csak fél év múlva.
Hámondomkirályság!

Eszti szívem meg... hajj... már megen a mamánál van.

Úgy indult, hogy anyu szabin, és kunyerálta a kölyköt hétvégére. De nemrég volt hétvégén Pesten, nem akartam nagyon, hogy megint lepasszoljuk.
Aztán eltaláltuk, hogy elvisszük Pestre, anyu meg szórakoztatja kedden (meg magát is).
Naja. Akkor már hadd aludjon ott. Jóvan, ha akar...
("Eszti szeretnél Etumamánál aludni?" Eszti abszolút vádlón: De én szeretek Etumamánál lenni Pesten. - Biztos így is van, mert felkelt az indulás napján hajnali 4-kor. Visszafektettük, majd fél 8-kor keltettük, amikoris nem volt ám ágyban fetrengés. Azonnal táncikolt és bejelentette: mamával vonatozunk: Kőbánya-Kispest és Zugló és páza. Hehe, még mindig a villamos/metró varázsában él. :) )

Valahogy így lett az, hogy tegnap érdeklődtem, hogy ma mikor hozza haza anyu Esztit, amire az lett a válasz, hogy "jaaaa, hát nem érünk rá, csak csütörtökön megyünk."

Esztit nem kell ám félteni, sikongat a telefonban minden alkalommal, amikor meséli, mit csinál. Mondjuk úgy körbe van ugrálva, hogy nem csoda, ha királyul élvezi. (Mi meg magunkban röhögünk itthon Lacival, hogy vajon milyen szinten szivatja ott a népet: csak még egy mesét, még egy utolsót TV-zek, majd megnézem a könyvet utána... stb. Háháhááááá!

És, ha már Eszti nincs itthon, én meg amúgyis bepörögtem a brutálbéna éjszakáinkra, amelyeken szegény Peppinót az óránkénti ébredéseivel legszívesebben a Holdba lőném ki, bevezettem az alvásjavító intézkedéseket.
Ennek első lépése: hirtelen felindulásból cumi kukába kivágása.
Kapja be, amelyik eltalálta, hogy cumizzon a gyerek!
Erről majd később.

2011. nov. 14.

Egy, csak egy legény van talpon...

Nem nyert.
Eszti, miután azt hittük, megúszta egy nap takonnyal, a 3. napra kiérdemelte a takonyzsák nevet.
Laci is belekeveredett, de talán még ő úszta meg a legkevesebb orrfolyással.
Rólam meg ne beszéljünk...
Szombaton szerettem volna egy lakatlan szigeten lenni úgy, hogy a család szót hírből sem ismerem. (Lássuk be, ez már igencsak a "végét járja" kategória.)
Aztán összekapartam magam vasárnapra szerencsére.

Pepókirály meg, az immunhiányos, a csütörtökön zökkenőmentesen megint beoltott, és egyébként is nyüzümanó. Vazze, csak ő nem kapta el. (Most azt mondom, hogy ha ezután jön elő rajta, bakker akkor is kihúzta egy hétig a vírustelepen.)

Csütörtökön a doktornő nagy boldogan 2 oltást is adott neki (úgy, ahogyan azt 2 hós korban szokás). Azt mondta, hogy ő most nagyon bátor és bizakodó. És egyébként is a Peti nem úgy néz ki, ahogy a leletei alapján gondolná az ember. (Ez jópofa... :) )

No ezzel nem lett semmi baj, még csak hőemelkedés sem. Király!

Aztán lemérték. Bizabiza nyüzükének sikerült az elmúlt 1 hónap alatt 370-et híznia. Szerintük még határeset.
Nem mintha meglepett volna amúgy, mert az utóbbi egy hétben olyan hirtelen evett volna minden alkalommal többet, hogy számítottam rá.

Kevés a tej most már, de a doktornő nagyon lelkes volt ebben a témában is: szerinte a 6 deci anyatej frankó, és mivel már 4,5 hónapos, választhatok:
a tápszerrel kiegészítés,
a péppel kiegészítés (jelen esetben persze Sinlac),
és a gyümölcs bevezetése között.

Én persze a tápira böktem, de kuncsorogtam valami barátságosabbat, mint a múltkori borzalom. Ugyan ez is hasonlóan tejallergiásoknak való cucc, de legalább nem öklendezteti meg az embert (nemjónemjó, de ehetőbb, mint az előző).
Persze Peti nem eszi, de most azt csináljuk, hogy reggel (illetve délelőtt) ezt kap teljes kajára, hátha megszokja hamar.

Noés, ha már kaja téma.

Nem vagyok az a fajta, aki sokáig pénzen csücsül, így a keresztanyu/Mártiéktól kapott zsé egy részét elvertem.

Vettünk egy király etetőszéket!
Az előző ugye meghalt vala, meg Petinek direkt jobb, állítható háttámlájút néztünk ki, mert a fene tudja, mikor fog tudni ülni, én meg nem akarom még egy éves korában is a földön ülve hordozóban etetni.
Persze egy ilyen szék 40rugó körül mozog, ezééééért vateráztunk egy Prima Pappát! Mázlink is volt, mert ahogy elterveztük, megjelent egy kecskeméti ajánlat, és már vittük is.

Szóval kösziköszi nektek!
Íme a lámpabámulós, székben elveszős "dagadtmadár"

2011. nov. 11.

Téma: "Értelmes gyerekek"

Értelem 1.



Értelem 2.



Itt a kisebb kicsit összeszedte magát, de azért egy alapos nyálcsorgatás bejátszik:



És az igazi anyai kegyetlenség: "Te atyaég most tényleg sétálni viszel???

2011. nov. 9.

Esztertündér

Ugyeugye? Ha nincs műsor, nincs poszt?
Azt nem mesélem, amikor tündibündi Eszti, csak ha gáz.
Node most!

Szóval Eszti jelenleg tényleg tündibündi. Persze, aki látott már ekkora gyereket az alapként kezeli a szokásos dac- és hisztiáradatot, de ezen túl legalább kezelhető.
(Mondjuk hogy reggel versenyt öltözik vele az apja, csak hogy nekilóduljon az öltözésnek, azért ez már simán szülőhülyítés (és még mesélhetném), de legalább ki nem tojja le, legalább 10 perc alatt van rajta ruha.)

A borzalmas napok után abszolút nyugisabbak vannak, és legalább nagy tapasztalatokat szereztem a kommentek és levelek és egyéb beszélgetések által.

Vagyis, aki hasonló korú gyerekkel rendelkezik, az mind egyszerűen "így járt". (Úgyhogy kedves Judit, miután kikukáztam a kommented a spamekből, max egy baráti vállveregetést tudok neked is küldeni :) ).
Számomra teljes megnyugvást hoztak az "Jaaa, ez a baj? Ez nálunk mindennapos!", meg az "Aha, nálunk ugyanez van!" és társai reakciók.

Vagyis klasszikusan ugye a "dögöljön meg a szomszéd tehene is!" esete áll fenn.

De én megnyugodtam, anyu múlt hétvégén Pesten nyaraltatta, és azóta pl. rendezetten lefekszik aludni.
Olyannyira, hogy egyáltalán nem jön ki, hanem megáll az ajtóban.
Nojóóó, azért picit ciki, mert erről a tényről (márhogy ő az ajtóban ácsorog), nem nagyon tesz említést, így a minap is rábukkantam a szokásos esti pakolászásom közben a gyerekszoba ajtajában. Mert zsepit kért. Ki tudja mióta...

Igenigen, mert újra taknyos lett. Egy napig. Mondom, hogy ő a vírusgazda. Hazahozza, hamar kilábal belőle, és a fél családot lefertőzi.
Egyelőre mondjuk még nem adta át senkinek, de miután a taknyos napján legalább 3* direkt rábrümmögött, majd a hatás kedvéért "kéz a száj elé" nélkül beletüsszentett a Peti fejébe, hááát, na. Várjuk a hatást. (Pedig vele meg csütörtökön mennénk oltásra...)

Egyébként most tényleg megacuki, egész nap csivitel (őrületes, hogy bírja, de tényleg!), meg énekelget. Anélkül nem telik el 3 perc, hogy legalább egy Bocbocitarkát ne villantana. A duma meg...
A múltkor direkt figyeltem. Nem volt nehéz, mert híradót szerettem volna nézni, és Esztipeszti 1/2 7-től 7-ig folyamatosan Tündit rendezte. Öltöztette (Melyiket szeretnéd? Jaaa, azt, jóvan, akkor azt veszed fel.) vetkőztette (Óvatosan húzd ki!), fektetette (Ha bármi baj van, szólj!) és mindezt legalább fél órán keresztül művelte folyamatosan csipogva.
Tutira, ugyanis végig egy rohadt hírt nem hallottam... Szóvá tettem ugyan, hogy "hejj, egy kicsit csendesebben, mert nézném a híreket", erre nem visszadumált nagy komolyan, hogy nézzed nyugodtan! (és nem álltam le vitatkozni vele, hogy hang nélkül max. bábjáték.).

Na, most meséltem arról is, hogy édibédi!
Jaaa, Peppinóról meg szó sem esik, vele még tisztázni kell a kapcsolatunkat. Főleg az éjszakait!
(Az elmúlt éjszakákon kb. 425* gondoltam arra, hogy "miértmiértmiértmiértébreeeedsz feeeel????")
Kialvatlansági faktorom az egekben! Nem is részletezem. Asszem sikerült az ő alvási szokásait is elcseszni... Vagyis eddig kettőből kettő... Csak Pepi esetében a megoldókulcs még nem alkalmazható.)

2011. nov. 4.

Kifinomult és nőies

Ezt már ezer éve mesélni akartam.

Megyünk az utcán nagy nyugalomban édes hármasban. Az jelen esetben azt jelenti, hogy 1)anya, 2)babakocsisPeti és 3)motorosEszti.
Megállunk a 4sávos zebráján és nézzük, ahogyan suhannak el az autó, és suhannak el az autók, és suhannak el az autók, és...
... megszólal a motoros gyermek odalent:

Áááálljatok meg cigáááányok!

Bááááámmmm!
Mit mondjak, rohadtul nem bántam, hogy egy mami sem csatlakozott mellénk az átkelésre várakozásban.

Tök nem értékeltem amúgy, mert nem bírom az ilyet. Márhogy nem cigányozunk és kész, úgyhogy a fene tudja, honnan szedte, mert nem itthonról, az hóttuti. Dehát má' még ilyet!

Amúgy meg olyan sokkot kaptam, hogy nyilván valamit reagáltam, mert az arckifejezésemről a gyerek rájött, hogy benne valami stand-up-comedy-s veszett el, és folyamatos cigááányok-cigááányok rikkantgatásokkal kelt át az úttesten.

Azóta szerencsére nem hallottam, hogy mondta volna.
A max. káromkodása egyébként, amit rendszeresen hallatt, az is saját kreálmánya: "kakkanci". (Ez a becézett "kaki".) Szóval simán rákiabál apjára, ha begurul: kakkanci vagy apa, de ez egyelőre inkább humoros, mint sértő. (Nomeg az emberek úgysem értik. :) )

2011. nov. 1.

A hétvégi megmenekülésünk története

Az utolsó két nap már nem volt olyan veszélyes ámokfutós, de azért nagy megkönnyebbülés volt, amikor Eszti szombaton anyunak azt mondta, hogy ő biza elmegy Pestre vele.
(Rezgett a léc rendesen, mert megbeszéltük anyuval, hogy akkor mehet Eszti, ha szívesen megy, hiszen asszem nem a legjobb koncepció egy amúgy is anyahiányolós gyerkőt kidobni otthonról. Aztán Esztit kérdezgettük is, de mindig azt mondta, hogy megy Pestre, de csak ha anya/apa is megy.)

Na aztán anyu meg Gabi megérkeztek szombaton és az első "Eszti, eljössz Pestre velünk anyáék nélkül?" kérdésre azonnal berámolta a teljesen szükségtelen, ámde vadiúj játékLabellót, játékfésűt és a fenetudja még milyen műanyag vackait anyu papírszatyrába. És indulásba vágta magát.
Ejj, nekünk Lacival meg csak úgy csillogott a szemünk!

Aztán volt ám itt minden, amíg Eszti lelépett 2 napra!
Laptop és telefon hagyva a dohányzóasztalon, kávézás a Malomban, óraátállítás után 8-ig ágyban fetrengés (az megvan, hogy az akkor a 9 óra szintje volt?). Másnap is persze 8-ig fetrengés.

Jóvót na!
Jaaa, hogy maradt egy gyerek itthon. Hát az édesdrága Pepi jelenléte szinte fel sem tűnt. Nagyon durva, hogy egy fikarcnyi zavaró elemet sem tartalmaz egyetlen gyerek. Míg amíg csak Eszti volt, azt hittük, az is valami... Áááá...

Most meg az egész lakást kitakarítottam, hajat mostam, epiláltam és főztem is úgy, hogy amikor Peti fent volt és igényelte, én foglalkoztam vele.
A kávézást meg letudtuk úgy, hogy Peti az elindulás pillanatában bealudt a babakocsiban, és a hazaérkezés pillanatáig aludt.

Kicsi árnyék borult csak az egészre.
Hát nem hiányzott a büdöskölyke? Állandóan arra gondoltam, hogy dehát más gyereke el nem lépne az anyja szoknyája mellől, az enyém meg aztán két napra is? (Úgy volt, ha akar, akkor másnap hazahozzák. De nem akart. Metrózott. Újpest Központról-Kőbánya-Kispestig. Szó szerint... :) )
Meg vajon mit csinál, meg jajj, mi van ha valami baja van, meg egyéb baromságok.

Szerencsére telefonon tárgyaltunk, és jellemzően sikításban végzett tevékenységekről számolt be. (Jaaaaj mama néézd, még egy metró! -Jójó, hát szegény gyerek itthon csak buszt lát... :D )

Persze azt meg tudtam, hogy Etumama teljes odaadással végzi feladatát, úgyhogy így ezek után nagy nyugalommal terpeszkedtünk tovább itthon.

És valaki valamit biztosan állított rajta, mert amióta hazajött, kisebb könyörgések árán, de lefeküdt délután is aludni, és este is balhé nélkül. (Mondjuk sokáig énekelgetett, de legalább nem jött ki. És nagyon szigorúan nem jön ki a szobájából. Hanem megáll az ajtóban... :) )

2011. okt. 30.

Péntekes tökéletesség

Azzal kezdtük, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy az audiológián bebizonyítsam, hogy Pepi nem hall. Sikertelenül.

Szerintük semmi baj a hallásával, és igazából vissza sem hívnának kontrollra, de mivel csak valami génbaja van a kölöknek, esetleg fél év múlva nézzünk vissza.

Jaaa, hogy a bántó hangú kereplőre meg sem rezzent? A dobra sem? Azt nem magyarázták, hogy miért nem.

Aztán király volt, mert összefutottam Enikővel és Dóribébijével. (Nincs is jobb, mint egy jó kis babatali a kórházi folyosókon...), ahol addig tébláboltunk és fecserésztünk a vérvétel előtt, amíg rámtalálta a drágakedvelt főorvosunk, aki "hohóó, hamár itt vannak megnézem a Petit" felkiáltással egy röpke kardiológiai vizsgálatra is beráncigált.

Ez is jó volt, mert legalább megtudtam, hogy Peti szűkülete (ami a műtött részen kialakult) nem romlott tovább és azt is végre megkérdeztem, hogy miért szedi a vérnyomáscsökkentőt (mert az tiszta sor volt, hogy nem a kis satnya vérnyomása miatt). (Valami olyasmi, hogy a tüdőbe több vér jusson vagy nem egészen értettem, de mintha az is elhangzott volna, hogy majd egyszer elhagyható lesz talán. Én azt hittem, a szűkület miatt kell, és örökélet+1 nap.)

Úgyhogy a pénteki nap remek volt minden szempontból.

És később derült csak ki, hogy ez igazából csak előszobája a tökéletes hétvégénknek. (Vagyis király volt az egygyerekes családmodellt gyakorolni két napig. Eszti ugyanis elment Pestre Etumamával. Arról meg majd később, hogy állítólag tökéletesen viselkedik: szépen eszik, lefekszik aludni időben, amúgy meg metrózik egész délután. Én meg szeretném ebben a minőségben visszakapni holnap. :) )

2011. okt. 27.

Pepókirály 4 hónapos

Ma van a napja annak, amikor végre elmondhatjuk, hogy Pepi többet volt itthon, mint kórházban.

Ez idő alatt eljutottam oda, hogy már csak ritkán szólítom a hónalját csikizve "édesdrága kislányomnak", ellenben Esztit annál többször hívom "drágapiciPetikémnek".

Ezen tapasztalatok után meg is értem a drága mameszomat, aki bár tudom, hogy imád, de azért 10-ből 6* Mártinak, Csöpinek esetleg Etukának hív. (Néha Fanninak is.)

Peti most olyan 4,5 kiló (szigorúan konyhai mérlegen billegő étkezőtálcán mérve, mert 2 hét múlva megyünk tanácsadásra csak.) Vagyis baromira nem annyi. De kb, na. És 55 cm. (2650 g és 47 cm volt 4 hónapja)

Végülis annyira nem gáz, mert Eszti 3 hósan volt 4,5 és ő pl. 300 grammal nagyobb súllyal is született és körülötte egyéb fennforgás sem volt.

Most 5* eszik (yessss szuperkirály vagyok, mert még mindig csak anyatejet), és nappal 3* alszik (ez volt már többször 2 is, ha nagyon későn kelt reggel).
Általában hajnalban 5-6 körül eszik először. 1/2 9-9 fele kel fel. (Na nem kell ám elájulni, bár sokat alszik, nagyon sokszor megébred közben. Elég nyugtalanul szunyál.) Aztán eszik, játszik (szerencsére ő is az a fajta, aki elnyomul magában olyan 20 percet is, aztán jajong csak szórakoztató társaságért.)
Blablabla egész nap ezt váltogatja, majd este 8-kor szerencsére már ő is alszik. (Illetve az elmúlt napok statisztikái után inkább úgy fogalmaznék, hogy ő legalább alszik este 8-kor.)

Nyertes tejallergia ügyben, a tojás egyre kérdésesebb.
Mert:
a) elhagytam a tojást teljesen a kajámból, majdnem két hete. Azóta sem javult tökéletessé a babakaki.
b) érdekes módon kitesztelte a kineziológus is, és neki az jött ki, hogy enyhe fokban allergiás a tejtermékekre, de a tojásra nem, és mást sem lelt. (Ehhez hozzátenném, hogy a homeopátia párti és egyéb elveket elfogadó gyerekorvosunk azt mesélte, hogy neki a kinez. pont azért nem jött be, mert szerinte több esetben nem egyezik a tesztelés eredménye a kórképpel. Úgyhogy ezt a véleményt inkább érdekességként dobozolom be.)

Fejlődés tekintetében: beszél, tárgyakért nyúl.... ööö... mást kell csinálnia? Nem emlékszem.
Mozgása gyenge. A fejét megemeli, és repkedünk a boldogságtól, ha még ki is támaszt hozzá.

Egészségügyi problémaketrec. Ezt tudtuk is, de van máááásik!
Stikában süket is. Na jó, nem teljesen, mert ha fel kell ébredni valamely hanghatásra, akkor azzal nincs gond. De amúgy nem fordul a hang felé. Szerintem nagyothallás lehet a dolog mögött. (A rokonság ezt nagy egyetértésben úgy reagálta le, hogy így Pepi is igazi családtag lesz, hiszen van egy pár "süket" köreinkben.)
Node Enikőtől kaptam egy rúgást, így holnap mégiscsak elviszem audiológiára.

Ez egy uncsi poszt volt, de Esztinek is volt összefoglalása, csak azokat még kézzel naplóztam.
És ami még volt Esztinek: dumavideó.
Itt van Peti első dumája

A különbség: Eszti nekem mesélte, Pepó meg a fejvédőnek. Jóvan, kicsit introvertált, naés? :)

2011. okt. 25.

Mondom, hogy lesz panaszposzt!

Köszönöm a sok jó szót és bátorítást, melyek szerint ez az állapot egy tesóféltékenységes, anyabosszantós, figyelemfelkeltős és valószínűleg nem megúszható helyzet.
Ma reggeli röpke negyed óra:

6.45 - apa kihozza a szobájából cukimakit a hálóba és leteszi a nagyágyra. Ott megölelgetjük, megszeretgetjük.

6.47 - Hol a Micimackó?
"Az ágyadban maradt."
Kihozom!
"Ne hozd ki, menjél pisilni!"
Kihozoooom!!!
És már el is szalad érte (értsd: csörtetve bevonul Petihez, jól tudva, hogy nem szeretnénk, ha megébresztené, ezért kifele jövet a biztonság kedvéért beberreg a kiságyrácson - úgy érzem, bekiabálni most nem mer.)

6.48 - Megvan Micimackó. De már nem kell.
"Pisiljél most már!"

6.49 - Nem megyek bölcsibe!
"Kafa, akkor mit csinálsz?"
Megyek Pestre vonattal Etumamához!
"A fenéket mész, húzzál pisilni!"
Neheeeemneheeeemneeem!!

6.50 - Minimális csillapodás.
Nappaliban öltözök.
"Jó, csak haladjunk már!"
Átcuccolás a nappaliba. (Közben Laci is rákvörösödik már...)

6.51 -Nappali. Letépem a pizsigatyát, ráhajítom a bilire, persze balhézik. Pisil 100 litert.

6.52 - "Öltözzünk!"
Nem öltözök, nem megyek bölcsibe.
És a hatás kedvéért pucér seggel felszalad a kanapéra.
Közben Laci bejelenti, hogy tutira itt hagyja, mert miatta már minden nap elkésik a melóból.
Na ekkor már én sírok.
Kölök megszeppen. Szeretlek anya!
Hát persze, de legalább elkezd öltözni.
Hagy még fésűvel kb. 3-at húzni a haján is. Két csat, egy gumi, csókolom készen van.
"Mehetsz kabátot venni meg bakancsot!"
Nem megyek bölcsibe!
"Ne szívass, húzzál mááár!"

6.55 - Kérek sóskiflit!
"Nincs sóskifli, bölcsiskeksz van." (Jó reggelt vagy Zabpelyhes keksz)
Sóskiflit!!! (Majd ezt elismétli bőgve 22*.)
"Húzzál már Eszti!!!"

7.00 - Nem húz, sztrájkol.
Így erőszakos bakancs- és kabátfelrángatás, sapka fejbehúzás.
"Mehetsz!"
Sóskifliiiit! Nem megyek bölcsibe!
Végül leszarom, odaadoom neki a reggelim felét annak tudatában, hogy úgysem fogja megenni. És kitolom az ajtón.
Apja immár a lépcsőházban emelt hangon közli, hogy az tuti, hogy itthagyjahanemjön!
Én meg:mostmárittnehagydanyakamon!!!

7.05 - Tolja vissza az ajtót.
"Mi van?"
Bömböl: Apa megcsapott! (Később mesélte Laci, hogy a kekszes dobozkával a sapkáját meglökte, hogy elinduljon végre...)
Visszajönne bömbölve, de ekkor megölelem, megpuszilom, biztosítom róla, hogy szeretem, de tényleg és egy határozott mozdulattal becsukom az ajtót.

7.10 Még hallom, hogy akkor is bömböl, amikor az utcán beszáll a kocsiba.

(És nem ette meg a sóskiflit. :) )

2011. okt. 22.

Büdöskölyke bedurvul

Eszti nagyon-nagyon durva.
Azt hittem nemrég, hogy annál rosszabb nem lehet, hogy hisztizik, földön fetreng és visít közben. De csalódnom kellett: lehet.

Nem hallgat ránk egyáltalán, mindennek direkt az ellenkezőjét csinálja, ha kérem kiröhög, ha utasítom kiröhög, ha elkapom, visítva kitépi a kezemből magát és mindenre "nem-nem-nem" és visít! Petit felkelti (vazze beáll a szoba ajtajába és beüvölti, hogy Peeetyuuuusz! és nagyon sokáig sorolhatnám még).

A borzalom két napja kezdődött, egy "márpedig-én-le-nem-fekszem" akcióval, és azóta is söpör végig az idegeinken.
A premier balhé keretén belül sikerült a normális 8 óra helyett 9-re ágyba zavarni a kölyköt, de ezt is csak úgy, hogy elnyalt rohangálás közben a folyosó kövén és bőgött egy embereset, És ebben kifáradt.

Ezen alkalom volt az, ami odáig fajult, hogy megvertem. Frankón kétszer a seggére csaptam. És aztán nagyon rosszul éreztem magam.
Persze igen, ez a saját tehetetlenségem volt, aminek természetesen eredménye sem lett: két perc bőgés után pofámbaröhögés és újrakijövetel a szobából.
Nem hatott semmi, de semmi. Semmi, de semmi. Huszonhatodszorra is kijött röhögve a szobából.

Közben persze folyamatosan ordibált, és volt képe a rendszeresen felsíró Petinek hanyagul a saját ágyán fekve, ordítva odavetni egy Csönd legyen Peti! laza felkiáltást.

Mi már tényleg mindent megpróbáltunk: szépszó, csúnyaszó, könyörgés, fenyegetőzés, zsarolás és ami még válogatott rémségek.

Két elvem is elszállt, mint az elfújt gyertya füstje: nem verünk gyereket és ne tőlem tanulja már meg a csúnya beszédet (ez amúgy eleve szopacs elképzelés volt, de eddig úgyahogy sikerült. A tegnapelőtti este óta azonban Eszti lelkesen meséli, hogy bunkó vagy és le vagyok szarva. Hát mondom, hogy idegesek voltunk...)

Aztán este 10-kor, túl az egy órás altatáson, összeverekedve a nagyobbal, lecsitítva a kisebbet, remekül összebalhézva apával, mindenki nyugovóra tért (ez utóbbi jó volt, mert nanáhogy duzzogásba vonultam a sértő beszólásai kapcsán, így legalább másnap kaptam... naneeeheeem, nem virágot. Hanem mangót. :))

Így tegnapra komplett akciótervet eszeltünk ki.
Apjának az volt a szerepe, hogy fektetéskor ül a gépnél, a fejére teszi a fejhallgatót és kussol, mert ő megmondta, ha még egyszer kijön a kölök a szobából, egyszerűen lecsapja.
Én meg álltam a sarat rendületlenül. Ha kijött 42-edszerre, akkor visszavittem, -kísértem, -rugdostam stb. Szigorúan nyugodtan. Még akkor is, amikor a dalolászásától ötödszörre verte fel a simán és nyugodtan alvó Peppinót és képembe röhögéseit is viseltem.
3/4 óra lett így is. De iszonyat büszke voltam magamra és a remek pedagógiai érzékemre (és rebegtem egy hálaimát annak, aki a Magne B6-ot piacra dobta).

Aztán fényeztem magam másnap is több körben, hogy mily csodálatos koncepciót és akciótervet hajtottam végre, majd leborultam a magas lóról ma délután 3-kor, amikor a büdöskölyke ugyanezt a verziót levágta a délután alvás helyett.
És nem, képtelenség volt alvásra bírni (ma is Magne B6-tal kezdtem és csak ezért nem nyírtam ki, pedig fejben már összeraktam a válogatott kínzási módok megfelelő sorrendjét.)

Délután el akartunk menni DM-be, el is mentünk, de bosszúból Esztit lepasszoltuk a mamáéknak. Velünk akart jönni, de roppant gonosz arcot vágtunk rá.

És ez csak az alvássztori.
(Ma este amúgy pofátlanul megemlítette, hogy nem alszom ám ebéd után. Ahaaa, anyááád... (Ja, az én...)

Asszem lesznek még panaszposztok ez ügyben. (Vagy legyek optimista? Addhogycsak a hidegfront vooooolt!!)

2011. okt. 19.

Fejlődés meg videók meg miegymás

Elég boldog vagyok, mert szép fejlődés látszik a Dévény torna hatására.
Első alkalom után Pepi végre felemelgette a fejét.
Most voltunk harmadszorra és végre elkezdett kitámasztani is. (Eddig azt a frankónbéna repülőpozíciót csinálta. Rosszul nézett ki, de mostanra kifejezetten javul a tartása.)

Megkerestem Esztit is, aki szintén nem a gyors mozgásfejlődéséről volt híres.
Ő 3 hósan tartotta meg a fejét (szintén Dévény hatásra), igaz, Pepi majdnem 4, de ezzel az ő helyzetében abszolút elégedett vagyok.
A dolog érdekessége, hogy még nem szimmetrikus, és a sérült kezével jobban kitámaszt, mint az "eleve ép"-pel.
És már egy-két hete figyelgetem, hogy nyúl a tárgyak után. Azt viszont a jó kezével teszi többnyire.
Végülis így kiegyenlített a küzdelem.

Amúgymeg hasonlítgatom a kölyköket...
(Eltekintve Peti sajátos arcberendezésétől, simán azt mondom, hogy hasonlítanak.)




És még két videó:

Megosztom a Balázzsal ugrálósat mert irtó helyesek voltak, ahogy a kanapén balhéztak.

És az apja büszkesége videót. Ahh, ezt nem is kommentálnám inkább... (márhogy az egérrel kiválasztja a megfelelő videót és rákattint. :) )

2011. okt. 17.

Röpke 3 mondat, ami persze több lett...

Családunk táján adott egy Peppino. 3,5 hónaposan beoltva az 1 hós védőoltással.
Hullámozzatok! Hullámozzatok!
Még csütörtökön történt az eksön, az azóta eltelt idő után elmondható, hogy zökkenőmentesen lezajlott a buli.

Adott egy anya, aki az elmúlt tanácsadás alkalmával megnyerte a tojásmentes étrendet is a tejmentes mellé.
Sebaj, végülis a DM-ben csudajó pástétomokat árulnak. Ma cékla-torma ízesítésűt vettem. Szerintem nem gáz, de tény, hogy kettőből ketten öklendeztek tőle. (Nem, nem a Peti volt az egyik.)

Adott egy apa, aki baromi büszke a kölykére, aki kezeli a szgépes egeret.
(Anya haja égnek áll: "vazze Béb, a 2,5 évesed a youtube-on maga választja a videókat, látod ezt?"
Apa- arcán a végtelen büszkeség mosolyával: aha, milyen ügyes már mi? )

Ahh, amúgy ha már DM.

Csodálatos dolgot találtam: állva pisilős segédeszköz nőknek. ("Nincs tiszta wc? Állva is lehet!" Nem viccelek, ez van ráírva. :)
Ránézésre úgy működik, hogy összehajtod, és odateszed huggyantás előtt. Oda.
Aztán jöhet, ami a csövön kifér.
Bakker, esküszöm jobban szemügyre veszem legközelebb, mindig is szerettem volna állva pisilni. (Igen tisztában vagyok vele, hogy tudok. :D)

Azt is tudom, hogy lógok egy kinez-poszttal, de muszáj még fogalmazgatnom, hogy bevegye a materialista gyomor is.

Úú, meg végrevégre voltak egy csomóan látogatóban.
Csütörtökön Dóri és Vanessza (baromira nem fotóztam egyet sem), pénteken meg Kriszta és Hangya és Balázs verzió futott. Hát jóvót már végre úgy lenni, mint máskor.

A két cukker.
(Ezt figyeld Hangyó, Eszti az alábbi sztorit adja elő, ha megkérdezzük, mi volt a Balázzsal.
Balázsnak adtam puszit, Balázs is adott puszit és csókimókiztunk... :) )



Kriszta megpróbálkozott a lehetetlennel. Végül nem lett olyan gáz a két anya/két gyerök,(Jaaa, 3... jaaa, 3,5) Csak Eszti nyomta be az unalmast...



Ágyonugrálós-repülős kép

2011. okt. 12.

Szerelemboldogság vagy mégsem?

Azért ez mekkora!

Éjjel Laci horkol.
Én belerúgok egyet oldalról, hát nehogymár...

Erre megébredt, félkómásan fölém hajol, "Mi baj kiscicám?" kérdéssel megsimogatja az arcom, mire én félkómásan dörmögök egyet. Ő lekoccol, befordul, alszik.

Majd reggel közli, hogy "húú, azt hittem éjjel Eszti jött be"...

Egyébként rohadtul sejtettem, hogy nem engem kiscicázott le végtelen gyengédséggel...

Mondjuk azért azóta is cicámnak hívom a telefonban. Hátha legközelebb nekem szánja majd. :)

Katona vs. Dévény, avagy hogyan pattintottunk le egy kontrollt

Akkorát bótoltam ám tegnap.
Konkrétan nem kell járnunk a fejlődésneurológiára!

Jóvan, nem ám annyira a nagy rábeszélőkészségemnek köszönhető a dolog, de akkoris király. Havi egy úttal kevesebb.

Az úúúgy volt, hogy elkezdtük a múlt héten a Dévény tornát. És már ott mondta a csaj, hogy a Katona módszer meg a Dévény üti egymást. Döntsek.
Jó döntöttem, amúgyis voltak fenntartásaim a másik tornával.

Aztán tudtam, hogy büdös ciki lesz, de mondtam a doktornőnek tegnap a fejl.neur. a kontrollon, hogy témát váltottunk.

Aztán tanakodott ezerrel, hogy akkor most mi legyen, beszélt a főorvosnővel (mondjuk azért ám kamu, hogy egyedi lenne az ilyen eset, a túrót! Akivel várakozás közben beszélgettem azok is éppen le akartak akadni a havi kontrollokról.

Szóval természetesen hozzátették, hogy heti egy Dévény kevés lesz, és egyébként is az ő módszerük sikeres ám meg minden, de tök korrektek voltak.
Azt mondták végül, hogy döntsük el, melyik módszert választjuk Peti mozgásfejlesztésére, és akkor azt csináljuk.
Mert az nagyon frusztráló lesz, ha eljövünk ide is és ők mindig elmondják, hogy ezt kellett volna választanom, és ez a jobb. Míg megyek a Dévényeshez és ő is a saját módszerét ajánlja.

És tényleg rendesek voltak, mert adtak még egy időpontot 6 hét múlvára, ha esetleg meggondolnám magam, akkor csináljam az ő gyakorlataikat és megnézik.
Amúgy meg pszichológus akkor megvizsgálja majd. Az meg nem árt úgysem.

A kezének meg csókolom. Lea azt mondta, ha már mozgatja, akkor nem kell az uccsó 3 elektromos kezelést felvenni, már csak erősödnie kell.
Vagyis juhéjj, visszanyertünk egy elveszettnek hitt jobb kezet. Királyság!

Igazából tök nehéz az egész mozgás-szitu, mert nincs pro és kontra.
Adott a két módszer: a Katona szerint napi 6* fél órát kéne gyűrni az üvöltő gyereket és az jót tesz. A Dévény szerint meg heti 1 tornáztatás néhány itthoni gyakorlat, aztán meglátjuk. (És erről vannak jó tapasztalataim.)
Persze rögtön úgy gondolta a dokinő, hogy persze a kényelmesebb megoldást választom, de számoljuk csak ki: 6* fél óra gyerektornáztatás+ 7* fél óra anyatejfejés=6,5 óra csak ez a kettő. Aztán hol a másik gyerkő, meg apa, meg az életminőség.
Ellenvetés?

Szegény Pepi igen gyérül áll mozgásilag. Hypotón, az oké, a fejtartása nagyon lassan alakul. Egyébként kifejezetten javul, szóval egy kicsit megtartja, de bendzsó na.
Úgyhogy a nagymozgásos elmaradás adott.

A kineznéni szerint meg tök jó lesz a Dévényes + az ő módszere együtt, mert szerteszéjjel stimulálják már a kölök agyát. Hát nekem aztán jó! :)

2011. okt. 10.

Nyertes pozíció

Írnék, írnék, ha mondjuk K. nete gyorsabb lenne...
Az újabb statisztikánk szerint ugyanis 5 napból egyet sikerül csak otthon tölteni.

Pénteken PM kontroll (végre valami, ami mindenjó, mindenszép és még az értékek is javultak. Na nem ám Pepié, hanem a pace-makeré... Mindegy, a +, az pozitív). Itt megbótoltuk, hogy legyen már elég 2 hónap múlva kontrollálódni. (Én 3 hónapra gondoltam, a doki 1-re, de verhetetlen érvelési készségemmel kompromisszumot kötöttünk.)
Aztán itt maradtunk Pesten lazulni.

Na jaaaaj, az valami luxus volt. Anyu ezerrel Esztizett, mi meg még kávézni is voltunk. (Jóvan, azért egy gyerek mindig kötelező tartozékunk, de Peti még remekül alszik órákig a kendőben a mindössze 4 kilójával, így sok vizet nem zavart.)

És a szombaton 1/2 8-ig alvás. Hajajj! Az valami csoda volt!
Ugyanis Peti kajál éjjel olyan 5 körül és utána biza már szenvedve alszik. Fel-felébred óránként és "cumi-be" körökkel szenvedünk.
Emellett meg Eszterünk ugye hajnalban kel. Amióta bölcsi van, nem sikerül neki kiszámítani, hogy fél 6 vagy fél 7 van-e.

Szombaton sem sikerült, de én arra ébredtem, hogy fél 7-kor mama futja a reggeli bilikört, majd 7-kor már a piacra öltöztek. Mi meg fél 8-ig tespedtünk Lacival. Pepi az nyomta 8-ig.

Meg is állapítottuk, hogy hajj, de feljegyezzük! (Erre vasárnap is megtörtént otthon, de ez csak mázli volt, mert Eszti elfelejtett hajnalban felkelni.)

Ma újra Pest. Most minden hétfőn feljövünk kineziológushoz az általam agyreparálásnak nevezett tevékenységre.

És itt alszunk Pepivel, mert reggel meg a fejlődésneurológiára kell menni kontrollra. Minek? Azt nem tudjuk, de holnap ott is bótolok.

Lacival folytattunk egy élénk vitát, hogy ki jár jobban a szétválással. Ő, aki egy Eszter nevű fenegyerekkel ragad otthon, aki az alábbi szinten nyomja:

Vasárnap délután sunyiban a nappali közepén fogmos.
"Eszti azonnal menjél ki, köpd ki!"
Említett Eszti kiköp egyet a dohányzóasztalra (!)
"Na azonnal húzzál be a szobádba!"
Behúz. Apja utánamegy, de már kiabál is vele.

Ugyanis az ágyára is odaköpött egyet.

Emellett megint megette a Labellómat. Na az mondjuk tényleg nagyon gáz volt.

Vagy én járok jobban, akinek a nyakában alszik egy Pepi, majd anyuékhoz érkezvén az ébren töltött idejében állandóan anyu akar foglalkozni vele.
(Laci szerint én járok jobban, mert anyu kinyalja a seggünket.)

Végülis tényleg, a vitát Laci nyerte, igen, én indulok pszichésen jobb pozícióból holnap reggel. És remekül elvagyok ezzel a helyzettel.

Haza is csak azért megyünk holnap, mert Eszti azért a telefonban:
Nagyon hiányzol nekem, Peti is hiányzik. Én is hiányzom neked anya?

2011. okt. 4.

Felszínen

Kaptam egy Esprit órát. Bazijó. És mint ilyen bazidrága.
Kronográfos-fémszíjas-kövekkel körberakott. Mondom, hogy bazijó.

Papírforma szerint a szülinapomra, de tényegesen enyhíteni a rosszkedvemet, és mert igazán megérdemlem.

És azért jó, ha az ember felszínes, mert amikor nézegetem szegény kisebbet a maga tonnányi bajával, és elővesz a "jajjszegénymileszveled" érzés, akkor ránézek az órámra, és máris megállapítom, hogy "derohadtjó!", és "ilyen rohadtjó órával az emberrel csak jó dolgok történhetnek".
Sajnos igen, ennyi vagyok. Tényleg megnyugtat. :)

Noés a mai szerzeményem. Egy lila pénztárca. Ahhh...
A múltkor ugyanis nem vettem, mert egyszerűen nem szerelmesedtem bele egyikbe sem, amiket láttam. De most! Olyan igazi szerelem első látásra, és tudom, hogy ezt az érzést sokan tudják értékelni.

Az a kellemetlen, hogy nincs lila táskám. (Vagy inkább az a kellemetlen, hogy Lacinak lelkesen meséltem a telefonban, hogy milyen fasza az új pénztárcám, amire ő riadtan felkiáltott, hogy: "de-nem-kapsz-új-táskáááát!" és én tágra nyílt ártatlan szemekkel nem is értettem, miért mond ilyeneket... )

Mert tényleg nincs lila táskám, viszont egyelőre már az is vadító gondolat, ahogy egy csábos mozdulattal előveszem a szürke Chipolino pelenkázótáskából a pelusok mellől a lila extraszexi pénztárcát és meglobogtatom a szélben. Majd visszeteszem ugyanoda a nedves popsitörlőkendő és a Bepanthen mellé.

Erről jut eszembe. El is megyek körmöt lakkozni.

Hétvége meg az újabb élmény

Annyi mindent akarok.
De csak sorjában.

A hétvége. Jó volt.
Nagyon jó idő is akadt, így Peti kb. egész nap ez:



Eszti meg ez:







Persze megint Eszti dömping van, de szegény Peppino egyelőre nem valami partyarc... Így róla max az alvósképek vagy egy-két bömbölős meg Eszti által szemkiszúrós. Szóval majd később...

Viszont megasokat mesélhetnék a tegnapi kineziológus élményeimről.
Pesten voltunk egy beajánlott csajnál, aki spéci technikával dolgozik. Hát baromira el voltam ájulva az egésztől.
Kell járnunk sokat, úgyhogy megyünk heti egyszer.

Azt gondolom, ha ezt végigcsináljuk, akkor tettünk meg mindent, amit lehetett.

Lehet, egyszer elmesélem részletesen.
De el vagyok ájulva. Továbbra is. :)

2011. szept. 30.

Perverziómentesen

Ez igen, ez is a mi gyerekünk...



És nem, nem vagyunk perverzek.
Egyszerűen minden nap le kell fényképezni fürdés előtt a medencében pucéron, hogy ő aztán másnap a számítógépre feltett meztelen fotóin röhöghessen.
Hát nincs mit tenni, ez ilyen! :)

Aztán apja megunta a puncibéka fotókat és hozzávágta a nyulát, hogy tegye a lába közé, mielőtt kommandósok lefoglalnák a gépünket pornótartalom miatt. Na azóta meg ilyen képek születnek.
(Remélem amúgy, hamar elunja a dolgot...)

Papírkutya

Nem nyertünk szaloncukrot. Újfent.

Peti egy igazi papírkutya lesz.

Bár van T-sejtje (neee, könyörgöm ne kérdezzen senki felhördülve, hogy honnan? Fingom nincs.), de ezen értéke 22%, ami a normálisnak csak a harmada.

Immunos doki meg mit mondott erre? (Hogy gyorsan lelombozzon, mivel én a magam részéről már azzal is elégedett voltam, hogy egyáltalán van olyanja.):

Háát ez azzal jár, hogy el fog kapni mindent, és ha elkapja, akkor azonnal agresszíven kell kezelni. (Vagyis gyorsan antibiotikummal.) És, ha gondolom, nagyon szívesen ellátják az ő osztályukon is. Ha gáz van, nyugodtan mehetünk!

De anyám, ezt olyan szívélyesen mondta, hogy örültem, hogy welcome drinket nem ajánlott hozzá.

Hát jó, pillogtam kettőt, aztán elbúcsúztunk azzal, hogy november végén újra kontroll. (Rákérdeztem, hogy meeeer? Ez változhat? Háááát változhat.) Na jóóó, kicsit olyan érzésem volt, hogy nem teljesen 100-as a besorolásunk, így rohamtempóban túl vagyunk a héten egy kineziológuson, aki azonnal odarendelt nekünk egy homeopata orvost. Kitesztelték mi lenne jó, és kapott szereket.

(A gyerekorvos tudomásával és hozzájárulásával, aki elég homeo párti.
Bár aranyos volt, azt mondta, hogy jajj, a Peti esetében még ezen is aggódik, pedig tudja, hogy nem árthat.)
Viszont ha már aranyos, azért nem meri beoltani.

Szerinte jobb lenne kórházi körülmények között.
Kaptam egy telefonszámot az immunos dokitól, hogy azt kéne felhívnia a gyerekorvosunknak, mert mondta, hogy ez így működik, ilyen helyzetben nem mernek oltani az orvosok.

Úgyhogy most várjuk, hogy lemeccseljék az oltási tanácsadós doktornő és a gyerekorvosnő egymás között, hogy akkor mégis ki fogja és hol beoltani.

Mert neeeem, nincsenek olyan titkos vágyaim, hogy a havi oltások miatt napokig kórházban nyaraljunk Pesten... (Elvileg amúgy nem kell, mert a történet csak annyi, hogy élő kórokozós oltásokat egyáltalán nem kaphatja meg a többit meg igen.)

Szóval amíg nem oltott, és nem beteg, és még jó idő is van, elrombolunk holnap Simontornyára egy gyors bemutatkozókörre...

(Jah, és az aprópici zárójeles megjegyzés: PapírPepi a múlt héten gyógyult ki egy taknyozódásból. Egy hét alatt...)

2011. szept. 26.

És meddig 13 kiló?

No, ezt még el kell mesélnem.

Asszem Eszti nő.
Márhogy növekszik.

Ugyanis napok óta zabál...

Először azt hittem, hogy nem eszik a bölcsiben, mert hazajött 4-kor és már nyomta is az éhes vagyok dumát.
Azóta viszont voltam a bölcsiben, ahol Zsóka néni lelkesen mesélte, milyen jól eszik Eszti, válogatás nélkül, mindent. És hogy uzsira beevette egy adag gombapörköltet ebédről, vajas kenyeret és egy fél almát.
És ezek után hazavittük és bejelentette: éhes vagyok.

És azóta is csak eszik és eszik és eszik...

Ebben csak az a ciki, hogy mindenki azt hiheti, itthon nem adunk enni a szerencsétlennek.
A bölcsiben kajál, mint állat, a mamáékhoz átmentek Lacival szombaton. És amíg meg nem érkeztünk mi is Pepivel (kb. 1,5 óra), kiette a hűtőt. Najóó, meg a gyümölcsös kosarat is...
És a vég: a hétvégén még csokis kekszembe is beleharapott. Kettőt is! (Továbbra sem eszi meg az ilyeneket, és soha, meg sem kóstolja, pont mert tudja, hogy nem szereti.)
Úgyhogy ezekből azt kell gondolnom (zárójel: abban kell reménykednem), hogy növekedési fázisban van. (Persze jóindulatú apja szerint max. a hasa nő.)

Amikor apa wellnessel...

Vasárnap reggel, amikor egyes számú kismaki hajnali 6-kor úgy döntött, hogy nem sikerült visszaaludni, apa azt mondta, hogy milyen király lesz elmennie továbbképzésre, mert egyszer legalább alhat 7-ig...

Aztán anyuék jöttek délután és kiderült, hogy az eddigi hely helyett egy wellness szállóban lesz a képzés. Már ekkor láttam hogy Laci szeme egyre jobban csillog. És ezzel fordított arányban változott az én lelkesedésem a témában. (Mondjuk ki, na, irigység.)

Így reggel még mondtam Esztinek, hogy apa elment tanulni, majd holnap jön, neki sem jó így, de nemsokára hazajön.
Ma estére, fürdetési időre inkább már az lett belőle, hogy: "mert apád vazze ott sütteti a seggét a szaunában, lubickol a medencében és még arra sem képes, hogy telefonáljon!". Pffff!
Eredmény: amikor Laci este 8-kor visszahívott, Eszti igen vádlón bejelentette, hogy neki a kis kádban kellett fürdenie, apa meg a nagy medencében fürdött és várnia kellett a telefonjára, mert apa lubickolt. Node honnan vehette???
(Mert apa megérdemli, hogy bemártsam: alszik, sörözik, wellnessel és még fizetnek is érte? Naneee....)

Én meg kicsinyes bosszútól vezérelve megiszom az itthon maradt Pilsner Urquell-t. (És reménykedem, hogy Pepi csak 3/4 5-kor kel reggel megint. Addigra kimegy a pohár sör alkoholja.)És amúgy utálom a Pilsner Urquell-t...

De ma legalább megtapasztaltam, hogy meg lehet fürdetni fél kézzel egy 2,5 évest (azért a fogait ma nem mutatnám meg egy fogorvosnak), illetve képes vagyok egyik kézben 4 kilósat a másikban meg 13 kilósat vinni (legalábbis a fürdőszobától a gyerkőszobáig stabilan).

2011. szept. 22.

Immunság és egyéb nyalánkságok

Immuno tekintetében sehova, de sehova nem sikerült eljutnunk a héten.

Nesze-semmi-fogd-meg-jól csapó1:

Kedd: "A T-sejtes eredmény még nincs meg, de az Igg szint nagyon alacsony. Mondjuk nem tudom mennyinek kéne lenni, mert ilyen kicsiknél még nem szoktuk mérni. Meg az anyai anyagok is benne vannak, meg ürülnek ki. Egyelőre nem pótoljuk, majd ellenőrizzük folyamatosan." T-sejt majd csütörtökön.

Nesze-semmi-fogd-meg-jól csapó2:

Csütörtök: " Sajnos a dr.úrnak el kellett mennie, telefonáljon kedden!" Mondtam jóóó, csak azt nem lehetne megkukkantani, van-e vagy nincs ebben a szerencsétlen kölökben T-sejt? Merthogy konkrétan ezen múlik, hogy egész életét meghatározóan T-sejtes immunhiányos-e? "Neeeem, majd a drúr."

Jó.
Félreértés ne essék, az orvos szerintem az egyik legjobb a szakmában, egyszerűen hülyén jön ki, hogy itt ülök, rettegve telefonálgatok kétnaponta és a stressz-szintem emelésén kívül mást nem értem el.

Viszont mérgemben (kezdek nem nagyon jóban lenni a Katona módszerrel), szereztem egy Dévényes időpontot. Annyira tudom, hogy korrektek, ha ezzel nem kezelhető, akkor úgysem vállalják. Mivel azonban egy adag hypotónia megvan, így szerintem itt is jó helyen leszünk.
Ráadásul a Györgyit kerestem (aki anno Esztit is kezelte), aki ugyan szülési szabin van, de javasolta, hogy ehhez a csajhoz jelentkezzünk be. Aki adott egy időpontot, de meghallva a Peti sztori harmadát, azt ígérte, hogy amint hamarabb üresedés lesz, azonnal szól nekünk.

És igen Anett, kösziköszi: jövő hétre lett végre időpontunk kineziológushoz is. Aki nincs is olyan messze tőlünk. :)

Úgyhogy a gyerek előjegyzési naptárát bármely magyar megafütty menedzsere megirigyelhetné, gyakorlatilag nincs olyan nap, amikor ne mennénk valahova.
Node tessék, ezt tegnap csináltam. Meg akartam mutatni Magdinak, milyen cuki a sapka. (Vagy gazdája? :) )

2011. szept. 21.

Tesókérdés

Nem meséltem még, Eszti hogy viszonyul Petihez.

Szerintem tipikus testvér. Szereti is, meg le is csapja, ha kell.

Imádja Petit, de tényleg!
Olyan édes, úgy jön haza a bölcsiből, hogy már az ajtón belépve üvöltve kérdezi: Peti nem alsziiiiik? (Vagyis tutira próbál menni, ha aludt is addig, ettől az üvöltéstől már garantáltan nem fog...)

Aztán ha bármi van, mondom bármi(!), a kölyök akkora sallert kap(na), hogy csak na!
Mert Eszti szívem szereti azt csinálni mérgében, amiről tudja, hogy nem szeretjük. Tipikus a vízborogatás, és a Petilecsapás.

De különben inkább az jellemző, hogy nyírja ki a szeretetével.
Vagyis amiről Eszti azt hiszi, hogy dekedves, attól egy szimpla szülő ereiben rendre megfagy a vér.

Végülis nem gáz, nem ugrálok ezen, hiszen cuki, amikor Eszti Pepit lábbal simogatja, meg a fejénél fogva arrébbhúzza (Érted? Hogy a szerencsétlenje jobban lássa a legókacsát :) ), és "decukivagy" felkiáltásokkal a dömper nagy fejével ráborul a hasára.
Ennél már csak az jobb, amikor meghallom, hogy mit mondd a kisebbel óvatlanul kettesben hagyott nagyobb tesó. Ügyes vagy Peti! Jól csinálod! No ilyenkor rohadt gyorsan kell spurizni vissza, mert Eszti már Peti "beteg" kezének tőből kicsavarásánál tart!
Puszta jószándéktól vezérelve persze, mert így szokta látni a tornáztatását...

Szerintem teljesen ahogyan az lenni szokott. Imádja, de ha nem tetszik a lénye, akkor leveri. :)

4+1 kép

1. Megvettük ezt a szupi oldalfalas játszómedencét. Konkrétan járóka helyett, hogy azért lehessen hova zsuppolnia a dedet.
Na, nem ezt a dedet persze...



2. A kisebb ded medencéből való kirugdosásának nagyobb ded általi tervezete



3. Apa szeretlek, és minden el van felejtve...



4. Figyeld, Pepi hogy élvezi alattvalói rajongását! :)



+1 Keresztanyunak: Otelló!!!

2011. szept. 18.

CumiBéla

Hohóó, ma volt az első éjjel, hogy CumiGéza egyszer sem fújt riadót kiesett cumi ügyben.

Hát ez is valami. (Gondolom, osszam is be pár hétre...)

Pedig már megbarátkoztam a gondolattal, hogy optimális esetben olyan 1-1,5 éves koráig minden éjjelünkbe belerondít majd a kiságy felől hallatszódó lágy nyüffögés, amire anya cumidugóval ugrik.

De így ennek örömére a mai éjjelen 6 órát aludtam! (Ja, ez egy rekord ám...) Mondjuk azt is két részletben, de jobb, mint az általános 4-5 óra.

Ugyanis Pepi nem gáz, lefekszik este Esztivel, mint a kisangyal, olyan 8-1/2 9 körül, és legközelebb 3-4 körül eszik egyszer és aztán egy óra alvás után hajnalban kezdi a "nyössz-anya ugrik: cumi be-nyössz-anya ugrik: cumi be" bulit.
Hogy én miért nem alszom übrefrankót? Vazze, anyatej.
Este 10-kor még fejek, majd amikor eszik 3-kor utána is (így az az ébredés nekem min. egy óra), majd, amikor visszafeküdnék, akkor már cumista buli van.

Muszájmuszáj.
Tápszer ügyben ugyanis az történt, hogy egy verőfényes délutánon nagy mellénnyel beledugtam a gyerkő fejébe a cumisüveget, benne a hiperbüdös gyógyászatis tápival. Hát felmerült bennem, hogy azt a kölyök majd vicsorgó fejjel, öklendezve fogja a fejembe köpni?
Nem, nem merült fel.

Másnap még bénább voltam, mert eltaláltam, hogy na, majd éjszaka jól megissza félálomban.
Ahaaaa... Ahogyan azt Móricka elképzeli.
Nem, nem itta, helyette viszont üvöltött éjjel 2-3-ig. Közben meg rendszeresen öklendezett.
(Ja, és a poén, hogy az 70-20 arányú anyatejjel keverés volt, amiből mindössze 20 volt a tápszerrész.)

Majd másnap, megivott egy majdnem teljes adagot (ezzel akkor be is hoztam a tejhiányt.) Azóta ugyanis átállt 6 evésre, én meg továbbra is 7* fejek, így azóta sem kell pótolni. Rettegve várom, amikor majd újra kell... Gondolom, a gyógytápi az idő múlásával nem lesz jobb szagú.

Én meg ugye azért híresen szeretek aludni.

Az alváshiányom mára odáig fajult, hogy ezer sztorim van emlékezetkiesésekről és "aztsemtudom, mivan" -okról.

Pl. tegnap felébredtem, hogy Peti sír, és meglepődve tapasztaltam, hogy a nappaliban alszom.
Nem, neem emlékszem, hogy kerültem oda. És igen, vannak kétségeim Laci állításával kapcsolatban, miszerint ő hozott át a karjaiban(!) aludni.

Aztán egyik reggel rohantam a konyhába, mert 6-kor gyógyszerelnem kell a kisebbet, aki felvert engem, mert nyüsszentett egyet pont időben. A konyhából romboltam a fecskendővel a kezemben, majd Petit megfordítottam, és nyomnám a szájába a cuccot, csak épp nem volt felszívva semmi bele. Frankó.
Cumi vissza, gyerek hasra, anya ki, gyógyszer felszív, szobába vissza, gyerek fordít, cumi kitép, gyógyszer benyom.

Ennél amúgy már csak az a gázabb sztorim lapul a tarsolyban, amikor Pepi sír éjjel, berohanok félálomban, cumit bedugom, kijövök, és visszafekszem
Félig lehunyt szemmel ránézek az órára, és megállapítom, hogy kajaidő volt.
Csak én állat, nem adtam enni a kölyöknek. Aki amúgy csöndbe lett és egy óra múlva próblkozott csak (esküszöm, akkor már megetettem...)

De álljon itt egy kép végre, amelyet hajtok már ezer éve, a híres elsőmosolyos. Valahogy Esztinél hamarabb elcsíptem. Most is csak gyorsreagálású apának köszönhető a dolog, aki szerintem megunta az ezzel kapcsolatos balf@szkodásomat...

2011. szept. 16.

Végre immunológus

Tegnap hosszas szenvedés után eljutottunk Pestre.
Kedden ugyanis az egyik mamát, tegnap meg a másik mamát kellett beteg Eszti vigyázásra felkérni.

Nos, Laci anyukája jobban járt, az enyém kevésbé...

Szal anyunak mondtam, hogy egy ideig hanyagoljon már minket.
Ugyanis igen gyenge statisztikával dolgozik mostanában:
Pár hete szegény elvitte Esztit Pestre.
Kiscsajos: hányás, ügyeletes orvos, egészéjjelnemalvás.

Majd Misi bácsi szombaton Kmétre jött ellenőrizni, így anyu is elkísérte délelőtt. Pechére...
Kiscsajos: 1/2 óra mindenoké, majd 39.5 fokos láz, kifekvés, megnemmozdulás.

Majd tegnap szabadságra jött, hogy vigyázzon Esztire.
Kiscsajos: 1,5 óra mindenoké boldogság, majd valami fájdalom miatt bőgés, bőgés, nyüszögés, 1/4 12-kor bealvás és csak délután 3-kor ébredés.

Kivolt ám a tököm, amikor várakozás közben még azon is kellett izgulnom, hogy Esztinek mi a fene fáj (valamit az arcán mutogatott, de nem jöttünk rá később sem, mi lehetett). Mondtam anyunak, hogy döfjön a szájába egy egész adag Nurofent. És így is lett.
Szóval anyu az unokavigyázós idejét lelkes vasalgatással tölthette... (Ez utóbbinak azonban halelujahh! :) )

Mondjuk a megaszunya eredménye: ahogy jött, úgy el is ment a köhögése. De totál nullára. Tegnap délután óta egy köhintés sem volt.

Azért anyunak említettem, hogy nem nagyon akarok vele találkozni egy ideig. Mondta, hogy jó, akkor vasárnap beugranak szüretről hazamenet... :D

Noés Pepi.
Neeem, semmi izgalom, tényleg. Leszámítva a szokásos vérvételes procedúrát, amely remek volt, mert amúgy a kölyök vérszegény, nem kap vasat a kakiprobléma miatt, és a vére nem túlzok: nem folyt.
3 ampullát akartak venni, végül meg kellett szúrni két helyen, annyira nem jött neki.

Ja, és az megvan ugye, hogy neki még a fejéből veszik a vért.
Na már látom, hogy avatatlanok az ájulás környékén vannak, de semmigáz.
Láttam már többször ezt a műveletet, és bátran állíthatom, két dolog szar benne, amikor beszúrják, és amikor kiveszik a tűt. Amíg bent van, szerintem nem is érzi. Persze nem egy optimális gyerekk-kép, hogy egy tű áll ki a homlokából, de nekünk ez alap.

Eredmény csak jövő héten lesz, a doki rendes volt, állítólag nagyon jó a témában, úgyhogy abszolút bizalom.
Elmondása szerint az a nagyon gáz, ha nincs egyáltalán nincs T-sejt a gyerekben, mert az nem pótolható. (Csak zárójelben érdeklődtem, ha ki sem fejlődött a csecsemőmirigy, akkor honnan lenne... Na mindegy.)
Meg néznek valami IgA IgG vagy miket, ezt fingom sincs milyen szerv termeli, és hogy az Petinek vajon megvan-e, és amgyis hiányzik-e belőle még egy s más.
De nem is lényeg, mert ez, ha gáz, akkor tudják pótolni 4hetente infúziós kezeléssel.
Szóval így állunk.

Annyit mondott még, hogy akiket ő ellát DiGeorge-os gyerekek, általában az jellemző, hogy a szívhiba a gázabb, nem az immunitás, dehát ugye a csökevény thymus is termel sejteket, Peppinóban meg még azt sem leltek...
De elég nagy lelkesedésel mesélte, hogy már túl vannak 20-30 csontvelő transzplantáción... Jeeee...

Szóval ezzel meg várjuk a jövő hetet, és akkor leszünk okosabbak.