2011. jan. 31.

Kancsibéka

Na igen, újra eljött az idő, hogy alávessük magunkat holmi szemészeti kutatásnak.
Igazából én nem felejtettem el, hogy 2 éves kora körül kontrollra vissza kell vinnem, csakháááát, na... halogatom.
Laci meg naponta kérdezgeti, hogy mikor mentek, mikor mentek... Az a bajom, hogy még mindig atom kancsal. Így valószínűsítem, hogy a szemromlása is megvan. Aztán, ha megnyerünk egy szemüveget... Váááá, akkor tuti tökönszúrom magam... Hát hogy fog kinézni, meg hogy tartom rajta, meg amúgy is. Ennél már csak az lesz jobb, ha mindezt a szemüvegsztorit matricásban nyerjük. Na az meg aztán dupla tökönszúrás lesz...

Node a döntés megszületett: jövő héten elviszem a szemészhez. Ha meginvitál minket egy szemüvegkeretre és lencsére, akkor tuti megnézetem még egy orvossal és csak így engedélyezem a szemjavítást.

(Zárójeles megjegyzésem a mai napról és taknyozódásról: Eszti az imént felsírt, majd megint ki kellett vennem. Majd rámfolyatta... Visszatettem a kiságyba és visszaaludt- szerecsére most a kezem nélkül. Úgyhogy itt tuti van valami a tarsolyban. Ébredés után el is rombolunk Cebionért.)

Ablakosbuli és takony

Mára a hipiszupi új (hangszigetelős) ablaküvegek beszerelve, ablak hőszigetelése megcsinálva, csak jó pénzügyminiszter lennék, nem Magdi? :) Már ami a hosszú távú hatásokat illeti...

Viszont a reggel olyan Murphy-sen indult:
Eszti felriadt az apja készülődésére reggel 7-kor (nem bántam volna, ha sokáig alszik, hiszen az ablakosok miatt ki tudja, mikor tud majd lefeküdni.)
Felriadt, felriadt, de bőgött is. Na beromboltam, nem nyugodott, kivettem... És a jutalom: klasszul rámfolyatta taknyát-nyálát, majd visszakéredzkedett a kiságyba.
A bónusz: mivel ott voltam vele, fogtam a kezét, hát ott is maradhattam.... Örökre... Nem akartam kimenni, hátha tud még pihenni. Na tudott is, röpke 45 percet még, ami alatt végig fogta a kezemet. És 10 percenként megébredve ellenőrizgette ottlétemet. Így én jól szórakoztam a kiságy mellett kucorodva, dehát mindent a kölyökért.

A takony-nyál kombinációt viszont nem csak a sírás adta, hanem valami remek kis szürcsögés is hallatszott sokáig, amíg ott pihent reggel. Aztán érdekes, mert felkelt és utána semmi. Így azt gondolom, kerülget minket valami. Igazi Murphy akkor lenne keménylegény, ha a gyerkőc a szülinapjára lenne beteg (sanszos egyébként...), na mindegy. Van porszívónk... És legalább nem eszik tortát... Hehe...

Az ablakosok viszont valami csodabrigád voltak. Pontosan érkeztek (Pestről), felszereltek, szigeteltek, beállítottak, a végén még a porszívót is el akarták kérni, nehogy Eszti belemenjen a faforgácsba. Hát ilyet sem láttam még! No nem is engedtem... És 11-kor már el is húztak. Szóval király volt minden!

Aztán a szálanként spagettitészta-evés és "bugorékos" meggymárka ivás (csak az ablakosok miatt volt ilyenünk, de nem lehetett levakarni róla a gyereket) után megtörtént a bejelentés: Eszti alukál. És már ment is.

2011. jan. 28.

Nincsidőőő

Egy szót sem tudok írni, ezért csak dobok egy képet. "Éljen az önállóság" témakörben...



És simán így hordja órákig... Fenyegettem én ollóval, de nem jött be...

2011. jan. 25.

Így kell koppanni

Miután:

-habzsidőzsi volt hétvégén,
-a tervezettnél drágább ajándékot vettünk Eszti szülinapjára,
-döntöttünk egy nagyobb kiadásról
-és lefoglaltunk egy bónusz wellnesst:

Tegnap kézhez kaptuk az IGAZI arculcsapást: aaaaa... 74.000-res gázszámlát...
Mivel én vagyok a pénzügyminiszter a családban, hááát, földhöz vágott. És mivel Lacinak ez nem felelőssége: ő egyszerűen megveregette a vállam, hogy jóvan, ez ennyi.

Aztán tényleg arra gondoltam, hogy enyém a világ legcukibb kislánya, a világ leg.. öööö, na hagyjuk, szóval szeretőkedves férj (egy ideje elkerüljük a "kinek milyen parfümje van" témát), akkor meg nem pálya, majd kitaláljuk, hogy nyögjük ki.

Ki is találtuk: neeem, nem tervezzük viszamondani a wellnesst, vagy visszavinni Eszti gigamega Duplóját, hanem kérünk részletfizetést. (Tisztára, mint az ügyfeleim. Hehe, nekem is elférne asszem egy kis életvezetési tanácsadás... )
Első körben.

Aztán felmerültek még az alábbi lehetőségek is:

-Meghirdetjük Eszti szülinapi buliját: ééés belépőt szedünk rá (mindezt persze "hozz magaddal még egy embert" stílusban.)
- A szülinapi bulin pénzért áruljuk a szendvicsfalatkákat.

Aztán jól kiszórakoztuk magunkat ezen, és valószínű maradunk az eredeti verziónál. (Azért ne lepődjön meg senki, ha egy becsületkasszával fut össze a vécénkben... ;-)

2011. jan. 24.

Gyerekmentes boldogság

Gyerek nélkül fura. De jóóó! Nagyon jóóó! :)
A hétvégén újra megtapasztalhattuk, milyen az élet gyerek nélkül. Háááát... Mit mondjak? Unalmas! :D

Eszeveszett hétvége volt. Etumama (alias az én jóanyám), megérkezett szombaton reggel 9-kor, Esztivel 10-kor már a Malom játszóházában voltak... (A szerelem tuti megalapozása!)

Délután mi Lacival elmentünk. (Eszti lefeküdt és úgymaradt. Semmi duma, pörgésforgás.)

Egyébként mi semmi extrát nem csináltunk, de végigjártunk vagy 3 helyet:
1. Először Mónika akar enni rétest -persze RétesRozi bezárt, Delikáttal beérem. A rétes nem friss, meggyzselés, és 4 szemm meggyben 6 szem mag van, de én boldog vagyok.
2. Aztán Frei kávézó... Ahh, szeretem. Ezeréve gyúrtam már forró csokira, és most végre azt is rendeltem. (Anett, el KELL mennetek!!!)
3. Végül a Malom tetején fejeztük be sütizéssel...

Hazaérve sehol senki.
4 óra, jóvan, majd jönnek. 1/2 6, még mindig sehol senki... Már megnéztük a Shrek 4-et, kivasaltam és Lacit csakis azzal szórakoztattam, hogy ebben a hideg szélben milyen betegségekkel gazdagodhatunk.
Felhívtam anyut...
... akit bakker kölyköstől a hunyadivárosi barátnőjétől kapartunk össze este 1/2 7-kor. Hát becarok rajta! Volt ott játék, pogácsa, "bugorékos" víz, szal minden, ami kell.

Eszti köszöni szépen amúgy is jól elvolt, most mondjam, hogy le-se-cart minket? Úgy frankón. Végig a nagyanyja ölében ült, vele evett, ivott (nekem meg: "hess, anya, hess, elmenjen anya volt. Szó szerint ám...)

Szóval a felszabadult szabadidőnket tényleg nem nagyon tudtuk hova tenni, max. zsebre. De állat volt nagyon!

Másnap ugyanez, kivéve,- hogy abszolút döbbenetes módon - a kuponos McDonaldsot választottuk délutáni programnak. Az is nagyon kemény volt: életemben nem ettem még meg 2 Big mac-et egymás után... De most, ihajj! Nézegettem is, mekkora hasam lett, de aztán megnyugodva rájöttem, hogy ááá, csak terhes vagyok... Így könnyű... :)

Úgyhogy összefoglalva: Eszti boldog volt. Etumama boldog volt. LaciMóni boldog volt.
Tehát lehet a tömegeknek irigykedni... :p

2011. jan. 22.

Na még mesélek

Asszem látszik, hogy korán keltem!

De ezt muszáj elújságolnom, hogy tegnap Esztit otthagytuk a mamánál (mondom én, hogy jó napjai vannak a gyereknek.) Egész este azt mesélte, hogy mennyi minden történt vele (főleg a legjelentősebb esemény, hoooogy -tessék lehidalni: elvitték postára :)). Anyám, 18* hallgattuk meg egymás után a posta sztorit... Kinek mi a nagy dolog, ugye...

Mondjuk a kedvencem:
Vittooor... aranyos. Jól van babám.
Hajniii... aranyos. Akkor mégjobban jól van.
Papaaaa... aranyos. És csönd.
Mondom Eszti, aztán ki aranyos még? Csend, csend... Nagy gondolkozás: Atuuuur (khmmm... a kutya) aranyos.
Jól van, nem pont őrá gondoltam. Hát a mama? Erre felragyog az arca: aranyos!

Szóval nem kell lelkiismeretfurdalással küszködnünk, hálahála, imád ez mindenkit. (Mondjuk, ha engem ugrálnának úgy körül, ugye? :) )

Így mi elmentünk a Metroba, mert sürgősen meg kellett néznünk a meghirdetett 50%-os játék akciót. (a képen volt Duplo is) Ééés, amit szereztünk, az beváltotta ... háááát apa álmait minden bizonnyal... (anyám, láttátok volna: én hezitáltam, mert csak az XXL 200 db-os volt, de az frankón féláron, Laci meg már rakta is olyan fejjel a kosárba, mintha legalább az ő születésnapja közelegne... )
Így végre az elkövetkezendő 5 évre megvettük a Duplo ellátmányt. (Mivel kevés játék van, ami mellé önállóan is leül, asszem jó befektetés volt -jaaa, mert 15 ezer körül van az óriásdoboz, mi meg 7500ért vettük... Kicsit jó ár.) Persze a ló megint elszaladt velünk szülinap terén, hiszen már a Teszveszről vettem figurákat és állatokat is. De mindegy, legalább van elég Duplomotyó... Örökre! :D

Ezek beszólnak

Ebéd.
Eszti végzett, én még eszek.
Békát kéem.
Tessék. -3 perc játék mellettem.
Másik békát kéem.
Nem, azt nem kapod meg, mert magasan van és sosem vesszük le, és...
Mondanám tovább az aktuális kismonológot, de:
Jóvan anya, jóvan. -közben legyintget (!) egyet a szemtelenje - kéem másikat.

Igen, kb. mintha a falnak mondanám...

Na a párja meg.

Anya: Béna ez az új légfrissítő a WC-ben.
Apa: Jaa, ez az? Nekem tetszik! Én meg azt hittem új parfümöd van...

He? Hirtelen tényleg ügyvédért akartam kiáltani...

2011. jan. 20.

Béééb

Most komolyan Béb, nézegetem az ifjúsági ágyakat (csak úgy extra ráérő időmben), és mit látok: remek ajánlat aaaaa.... FINGILINGI.HU-n. De komolyan...
(Azóta ezen röhögök, csak nem tudlak felhívni... :D )

Habzsidőzsi újra

Ma úgy éreztem szükségem van szmötyikávéra.
3 boltban voltam, mire sikerült szmötyit szereznem egy darabos kiszerelésben.
Cappuccinot akartam, mert az szerintem kávét sem látott, nemhogy koffeint.
A kávét egyszerűen megkívántam (régen ittam, na) és nem akartam Laci koffeincsökkentettjével villantani.
Eszti le is feküdt, és én meg is csináltam. Gyönyörű crema (jóó, tudom, hogy nem az, csak olyan...), de megkóstolva egy rémálom. Mert honnan is tudja a gyár, hogy nekem mennyi cukor kell bele? Na nem annyi...

Viszont megnyugodtam: ittam kávét, így eleget teszek a következő napirendi pontnak: csupacsupa romantikus kettesben időeltöltési lehetőséget keresek a neten...

Ugyanis mázlimázli, de úgy volt, hogy anyu jön vasárnap.
Aztán kiderült, hogy nincs sulim szombaton, így Laci kitalálta, hogy szervezzük be anyut már szombatra is. Aztán mázlimázli, hogy anyunak semmi dóga, így jön. Hohóóó, de azt azért közöltem vele, hogy nem ám pihenni várjuk!

Hahahhhaaa, így nézegetem, hogy azt a tonnnányi szabadidőt, amit a hétvégére nyerünk, mire csapjuk el.

Első pont, mondjuk nem ártana bankszámlát ellenőrizni az ügy érdekében...
Második pont: az első pont eredményeinek tükrében:

a) délutáni wellness,
b) mozi (melyen először összeveszünk, hogy menjünk-e, majd azon, hogy mit nézzünk, majd mikor az egyik győz a másik egész délután a nézett filmet fikázza majd... Asszem ezért nem járunk moziba. :) )
c) Mc Donaldsos kuponfüzet elverése,
d) szimpla kávé-Profiterrol nem is mondom, hogy hol...
(Jaaaj, anyuuu, mondtam, hogy nem viccelek! Kölyök bérbeadva! :) )

És amúgyis, ki kell rúgnunk a hámból még utoljára, mert jövő hónaptól viva GYES! Grrr... Akkor majd asszem jönnek a megszorító intézkedések.

2011. jan. 19.

Duma

Na akartam még poénosakat mesélni, de nem hiszem, hogy másnak is az. Mostanában minden röhögést a szövegelése okoz, de ezeket olyan nehéz visszaadni.
Mindenesetre semmit, de semmi olyat nem szabad előtte mondani, amit aztán nem szívesen hallanál vissza.

Képes volt úgy beleszólni valamelyik nap a telefonba, hogy: Szia, Laci vagyok. Csak mert előtte Laci tényeg így jelentkezett be annak, akivel beszélt.

Illetve tegnap is szórakozott a vízzel a szájában. Mondom biztos, hogy szomjas vagy? Szerintem ez már csak játék. Erre ő, nagy bölcsen: Sós volt vacsora. De neeem, nem volt sós, csak előfordul, hogy ezzel a szöveggel itatom, hogy "igyon, mert azért sós volt az ebéd".

A videót is csak azért linkelem, mert bár a legújabb tánctechnika (amit el akartam csípni), az nem látszik rajta, meg amúgy sincs semmi izgalom rajta, de ez a lágy parasztsággal kiejtett: aszonta baba, ez biza nagy kedvencem lett.

aszonta videó

Egyen főzit, akinek muszáj!

Ma az jutott eszembe, hogy gyanús, hogy túléltünk egy hisztihullámot. Mostanában elég normális a gyerek (már az életkorához mérten persze... :) ). Nyomja a napi 3-4 hisztériát hülyeségeken, de annyira unalmas, hogy már Laci sem törődik vele.

Ez onnan jutott eszembe, hogy tegnap is és ma is olyan szépen elvolt egész nap, pedig annyi mindent csináltam. Rájöttem, hogy ne merjem szidni, mert csak jó gyerek ez!

És ma megfejelte az egészet egy adag főzelékkel is, szal ma duplán szerelmes vagyok belé. (Asszem el is viszem a Tescoba jutalmoként).

Főzelék ügyben amúgy is már elegem van, mert eddig heti 2 főzelék dukált. De már annyira untam én is... Így heti egy kötelezőre redukáltam, mert muszáj és kész.
No azért én meg nem vagyok egy nagy főzi-specialista, és egy csomó félét nem tudok jól elkészíteni (ez a habarás vagy rántás vagy melyik ez a lisztes macera, na ez a része kikészít mindig). Ráadásul Eszti sem olyan lelkes már a témában, mint régen volt. Így egy tök jó megoldást találtam: Főzelékfaló Ételbár... :)

Ugyanis ott minden nap este fél 6-tól féláron adják a kaját, és valahogy a főzelékes tálak mindig tele vannak. Így nekem aztán marhára megér 300 Ft-ot, hogy elhozzam a kötelező heti főzeléket. Ráadásul nincs az az isten, hogy én szárazbabfőzelékkel pepecseljek itthon. Ami a mai csoda volt...

No csoda is volt, gyerek megette, anyja nem annyira, aminek több oka is volt, de valahogy az okok mindegyik alpontja Elif túrófánkjával van összefüggésben (manapság úgyis mindenki rólad posztol Elif... :) ):

Szal a túrófánk:
- valami beteg perverzióm, hogy a nyers tésztába bele kell enni.(Imádom, ahogy a szódabikarbóna bizsereg a számban... )
- az is, hogy lehetetlennek találom, hogy a frissen kisültbe ne egyek bele.
Így nekem csak csökkent mennyiségű főzelék járt, mert én megtehetem...

Node szegény cukika: hozta a kanalat a tányért, hogy ő akkor eszi a husikát (gondolta az a kis golyó más nem is lehet).

Így azt kell mondanom, aki él és mozog, csináljon Elif blogjáról túrófánkot!

Hogy ennek mi köze Esztihez? Hát semmi...

2011. jan. 17.

Wellnessbéka

No, miután sikerült a remek wellnessajánlatunkat visszamondani röpke 4 nap alatt (nagy megkönnyebbülésünkre megúsztuk egy semleges értékeléssel), apa ráuszított a netre, hogy akkor már, ha be van hülyítve az egész család, kerítsek már valami igenjófajta másik ajánlatot. De legyen valami tényleg igenjófajta...

Na így is lett, így Szarvasra megyünk. Reméljük...

Mert mindenki megérdemli. Eszti meg amúgy is kényelmi pozíciós kölyök:



Igenigen, éppen nagy nyugiban a lábát melegíti a radiátoron...

Ez meg csak a szokásos (számunkra megunhatatlanul cuki) "idenézz csíííz" képe:



Tegnap amúgy fésülgetem a haját, és ami nem kunkorodik fel neki, az bakker leér majdnem a háta közepéig... Úúú, asszem tényleg kinéz egy fodrász neki...

Apaszerelem a köbön

Mondjuk én is baromi jóban lennék azzal, akit folyamatosan lehet gyűrni, meg a nyakában hordoz körben a lakásban, és még a garázsajtót is ki tudja nyitni a jelenlegi abszolút kedvenc "pityegős kulcssal".

Amikor végeznek a fürdéssel, én elpakolok, ők addig 5 percet tévéznek együtt, hát azt is így:



Bár ez inkább apa gyerekszerelme, de mindegy is...

Emellett próbáltam levideózni a legújabb táncstílust... Na azt nem sikerült, viszont csináltam egy abszolút semmiről szóló videót, amelyben 2* megölelem apát, egyszer odaviszem neki a csatomat, minden másfél perc alatt. Ezt majd később teszem...
Szóval szép az élet!

Biztosan jót tett ezeknek az állandó szombati együttlét, meg hát apa az összes szabiján szív: ma is vihette a kölykecet sétálni, amíg én a változatosság kedvéért a kórházban voltam beutalókért meg a jóégtudja még miért...

2011. jan. 13.

Az év esése

Tegnap sikerült megvalósítanunk az év esését is. (Vagy a kétévét is akár.) Olyan igazi "ömlik a vér" stílusban... Kemény volt!

Örültem, hogy délutáni alvásból egy óra múlva felkelt, mert be kellett mennem a melóhelyemre, ezért siettünk.
Na gyorsan apát szedd össze, aztán öltözés és uzsgyi... Na apát össze is szedte, majd a hálóból kifele megbotlott a küszöbben és akkorát zúgott, hogy ilyet még nem láttam.
A vérömlés amúgy is erős volt, de ráadásul úgy bőgött szegényke, hogy ömlött a nyála is, így gyakorlatilag nem tudtam mit tenni, csak fogtam a sírómackót és vártam a véralvadást... Közben meg erőteljesen imádkoztam felfelé: "ó add, hogy a foga még megmaradt."
Aztán persze rohanni kellett, Esztibe a megaszomorúságot belefojtottam a kocsiban elfogyasztott krémtúróval, így Lajomizsére érkezve már szép volt az élet.

Igazán jó volt találkozni a régi munkatársaimmal (lássuk be, eddig oly lusta voltam, hogy nem másztam ki egyszer sem), de tényeg furcsa volt, mintha nem telt volna el lassan 2,5 év azóta, hogy eljöttem... Persze 4-kor Laci már 5 percenként hívogatott, hogy haladjak már.

Na mindegy, hazajöttünk osztjóvan.
Vacsinál volt alkalmam benézni Eszti szájába, és egy óriási vágást találtam a felsőajka mögött. Na ettől monjuk én is így bőgtem volna...
De azóta nem panaszkodik és a fogai is egyben vannak. (De kértem, ha legközelebb kiborul az ajtón, akkor ne a szőnyeg mellé fél centivel érkezzen már, hanem próbáljon meg arra esni. Csak a folttisztítás elkerülése végett... :) )

2011. jan. 11.

A "kiszámítható" gyerek

Ezt imádom, hogy olyan roppant következetes a kölykec.
Mára rakott káposzta van betervezve, anya nagy fun kajája, akkoris, ha gyerkőc annyira nem rajongja. Így eszinemeszi-nemkapmást van.

Na tegnap már megpároltam előre a kápit, meg főztem rizst, mivel ma védőnőhöz mentünk, így csak a husit kellett elkészíteni és az egészet összedobni. Ez kafa is, Eszti a káposztakészítés előtt megevett -brutális stílusban (vagyis marokkal tömte a szájába) egy nagy tálkányit, mert gondoltam annyira ízlik neki. Jó.
Majd én is, Laci is, és az eredmény persze: kevés lett. Ma így elmentünk a zöldségesbe még 20 dekáért, hiszen Eszti meg nem eszi meg a darált húst, ezért a rakott kápi neki kápi/rizs lesz és tejföl. Mondom, hogy így járt.

Hazaértünk, mindenkész, ebéd:
Nem szeretem káposztát.
Mondom nem a csudát, tegnap meg azt tömted.
Nemnem, nem kérem.
Vazze, akkor rizst fogsz enni magában?
Jizst, usit.

Váá, és megette! Soha életében nem ette meg a darálthúst, most viszont betolta. A káposztákat (amit tegnap kétpofára nyomta) meg lazán kiturkálta (mondjuk csak ami hosszabb volt, a kicsiket szerintem megette...)

Kíváncsi lennék, holnap mit enne meg belőle. Lehet a husit meg a kápit... Mert ő a rizst aznap nem szeretné.

2011. jan. 9.

Meg az egyebek

Még jó, hogy a tökéletes család képet van aki megzavarja: én... Hátnaná!
Először is. Miért játszik a gyerek boldogan magában?

Ugyanis annyira hülye tudok lenni. Kapott ugye egy adag Duplót karácsonyra, pár figurásat is. Játszogatott vele, de inkább úgy, hogy mi is építettünk vele.
No, tegnapelőtt valamit kivettem a szekrényéből, majd nyitva felejtettem az ajtót, és óriási meglepetésre, visszaérve lerámolta az egyik polcot. Már éppen mondani készültem, hogy "dekirály vagy gyerek", amikor megláttam egy nagy zacskó eltett Duplót a cuccok mögött! Aztabüdös!

És akkor rájöttem, hogy tavaly karácsonykor, amikor a Jánostól azt a nagy adagot kaptuk, én biza eltettem főleg a figurákat, meg egyéb kiegészítőket, hogy ne rágja szét az akkor még szétrágós gyerek. És ahogyan volt, elfelejtettem.
Olyan kincset érő dolgok voltak az eldugott zacsiban, mint vagy 4 figura, egy csomó állat (jegesmedve,ló, tyúkok stb), ablak, ábrás kocka és a mindentvisz: Micimackó...

Azóta Eszti leül és pakolgatja az állatokat a karámba, a figurákat az ablakba és viszi Micimackót magával a fürdőkádba is... Én meg verem a fejem a falba, hogy egy évig ügyesen eldugtam szegínkölke elöl.
Node lehetne rosszabb is, ha mondjuk 5 éves korában leltem volna meg, nem? ;)

Tudnék még agyas dolgaimról mesélni, pl a hogyan sikerült annál drágább kávét vennem, minél inkább khm... csökkentett a koffeintartalma -Laciszülinapra, de ezt hagyjuk. Laci szerint a kávé finom, és legalább ezer év óta én is újra ittam egyet (ne is mondjam, hogy nem aludtam el éjfélig... A 4-kor elfogyasztott csökkentett koffeinestől... No comment...).

Viszont ha már tegnap a tökéletes napunk volt, hirtelen ötlettől vezérelve szereztünk egy 2 éjszakás wellnesst. Olyan ajánlat volt megint a Teszveszen, hogy csak na!
2 órás gondolkozás után úgy voltunk vele, hogy mi biza bevállaljuk a kölyökkel egy szobában azt a két éjt Kalocsán, 4*-os wellnessben, félpanzióval 24 ropiért (kettőnknek hoppá!).
A dolog amúgy úgy indult, hogy Lacival kigondoltuk, hogy le kéne lépni, ha csak egy picit is wellnesselni kölyök nélkül az évfordulón. Eszti már kibír egy napot nélkülünk, kettő éjre viszont már én nem szívesen mennék nélküle. Laci erre azt mondta, hogy akkor legalább a közelben nézzek valami ajánlatot. Érthető.
Na ezekre a tervekre ütött be a tegnapi ajánlat, ami végül a mégsem gyerek nélküli ámde megnyugtató 2 éjszakás wellness lehetőségét dobta!
Ójeeee, már alig várom, bár terhesen... ugye no szauna, no gőzfürdő, viszont hmm... viva svédasztal! :D

Pörfiktszombat

Kezdjük azzal, hogy zűrösmajdkétéves kölykec hetek-hónapok óta nem volt pörfikt. Na jóó, nekünk tökéletes, de amiket művel! Ihajj!

No a tegnapi napot asszem hosszú időre zsebre kell tennünk, néha elő-elővéve, hogy "ahh, ilyen is volt ám"!

Regel elmentem suliba, Esztivel pont egy időben keltünk, így a teje után bezsuppant a nagyágyba Laci fején ugrálni. Mondtam neki, hogy legalább kiabálja, hogy "boldog szülinapot apa"! És kiabálta is...
Én öltözni kezdtem, Eszti rám nézett, és nagy okosan megállapította: "anya megy iskolába."
Puszibabám, biza igen, adott két puszit, és mentem is.

Hazaérve Laci azzal fogadott, hogy Esztire nem lehet ráismerni: egyetlen (!) egy hiszti sem volt (és azt tegyük hozzá, hogy apja nagy lelkesen még hintázni is elvitte, hamár 12 fok...), evett reggelit, tízórait, majd ebédet (bár bejelentette, hogy ő aztán padlizsánt bizton nem étkezik, így sajtos-tejfölös tészta lett belőle), majd megérkezett a pizzánk (ha már szülinap ugye...) és abból sem kuncsorgott.
Lelkesen játszott, sokszor egyedül is. Ennek is megvan az oka, hogyan történhetett.

Délután letettem az ágyába éééés úúúúgy maraaaadt, csendben... És elaludt. (Itt már bennem is felmerült az éjszakai gyerekcsere lehetősége, ez ugyanis nem lehet az én kölyköm...)
Délután mamáék, de ott a szokásos pörgést rendezte, majd este vacsorázott (immáron padlizsánt...), és este minimális balhéval kezdte a lefekvést, amit Laci megunt 5 perc múlva és ahogyan csak az apák tudják megoldani: bement, hogy "most már alvás van, jó éjt Eszti! Te is kívánj apának jóéjt!" Jóét apa. És csend... Én bezzeg könyöröghetek...

Most mondja valaki, hogy nem tökély! :)

2011. jan. 6.

"Lehúztam"

A mai sokkoló történet teljes mértékben Esztiék akrobata Adrijára hajazott. Amikor az ő mutatványát olvastam, arra gondoltam, hogy anyám, sokkot kapnék, ha enyimé mászna olyan magasra.
És nem is tévedtem. Sokkot is kaptam.
Ma megyek be a nappaliba ebéd után és Eszti a hintafotel hátulján állt és éppen húzta le a redőnyt, majd amikor az leért boldogan motyogta, hogy lehúztam, lehúztam. Azt hittem elájulok. Meg se mertem szólalni, amíg mellé nem értem és lekaptam onnan.

Jaaaa, és az életmentő emlékérem helyett egy akkora hisztit kaptam ajándékba, hogy hűdekirály!

2011. jan. 5.

Apjalánya Eszter, számítógép-püfölő

Édibédi szemtelen kislánya állandóan akciózik.
Ma miután a DM-ben szó szerint elpacsáltuk az időt (mert kölykec erőteljes ragaszkodást mutatott a vicekvacak figurás gyerekhabfürdők iránt- ez volt az a színvonal, amikor még a hírhedt szemekkel és figyelemmel ellátott DM-es biztonsági őr is rajtunk röhögött), naszóval ezután hazajöttünk. Persze ki szív? Anya.

Hát, ha valakinek éhen kell halni, az csak én lehetek. Tegnapról maradt egy adag cukkinis tészta, amit Esztivacsira terveztem, de mivel baromi későn értünk haza, a mai marhahúsos kajának nekiálltam, de sejthető volt, hogy nem készül el délre...
Így délben Eszti bekajált a maradékból, én meg éheztem.
Aztán ő ugye, mint aki jól végezte dolgát (Egészség Esztike... -ez az egészségedre Eszti.) elvonult a szobába.
Én meg főztem.

Aztán a tipikus "denagycsöndvan" szele megcsapott, és belestem.

Meg is környékezett az ájulás: kölök fent ül a számítógépasztalnál (eddig a forgós fotel kifogott rajta), felkapaszkodott a géphez, és kattingatja ezerrel az egeret. Mivel van saját egere, reménykedtem benne, hogy csak azt nyomja, de aztán megláttam, hogy világít Laci multidrága egerének az oldala, na szivacs, ez nem az ő egere.

Monitor bekapcs. Hát azon aztán volt minden! Remegő térdekkel hívtam apát, hogy hátazúgyvolthogy... Aztán apa két mondatban lerendezte a képernyőt (uhh mázli), Esztit meg háromban, no nem hatotta meg a leánykát!

Most új módszereken gondolkodunk, mert bakker nem lépkedhetek egész nap a nyomában... (Laci rögtön rávágta, hogy vesz neki egy karámot. :) )
Ráadásul szemtelen is a gyerök, mert ha valami gazságra készül, akkor frankón nyomja: anya menjen ki szobába. Amikor ezt eleinte elkezdte, kimentem, csakhogy meglessem, mit csinál mindeközben. És az alábbiak történtek (természetesen a teljesség igénye nélkül):

a) ivóvizes pohárba Duplo kocka mártogatása majd asztalon a víz szétkenése.
b) fürdés közben direkt a padlóra spriccelgetés,
c) szárítóra éppen kiteregetett ruhával éjjeliszekrény takarítás.

Noasszem túl szigorú vagyok... Merthogy apját még egyszer nem küldte el máshova...

2011. jan. 4.

Semmizgi

Nincs semmi extra izgalom, így csak ami eszembe jut, csak írjak már valamit.

Legzűrösebb a kölökben jelenleg az alvása. Márhogy nem az éjszakai, mert az köszifaca nagyonoké, majd erre eszembe is jutott valami.
Hanem a lefekvés. Jesszonpepi, a legkülönfélébb válogatott ötletekkel szórakoztat, hogy miért is nem kéne neki elindulni. A délutáni fekvés a gázosabb, az kifejezetten agyrém: bömbölés, anyucika simojaku (simogass), és amúgy is kérek zsebkendőt szóval brr....
Az esti a kevésbbé gázos, de a szövegelés akkor is megy.
A kedvencem, hogy ilyenkor dúl az apaszerelem.
"Eszti megyünk aludni!"
Erre a felkiáltásra már apa nyakában is terem és szeretem apucikát meg megölelem apucikát meg sorolhatnám. Egész addig, míg apucika fel nem áll és be nem hozza a szobájába. Majd ezek után még egyszer minimum sikítva visszarohan hozzá a nappaliba és bejelenti, hogy megszöktem.
Visszaráncigáljuk, behálózsákoljuk (jelen esetben ez betölti a kényszerzubbony funkcióját is), és be az ágyba. Na onnan még legalább 20 perc zajongás hallatszik.

De aztán csönd.
Elég hektikusan ébred. Kb. olyan átlaggal, hogy egy hétig 7-kor, majd újabb egy hétig 1/2 8-8-kor. Fura ez a holígyholúgy, nem a megszokott, dehát ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Főleg, hogy az éjjelekkel annyira okés a dolog, hogy valamelyik nap felriadt éjszaka és én annyira nem voltam képben, hogy.
Hallom, hogy sírós: lebeszem, lebeszem..., mire én már villany kapcs, rohanok a szobájába (biztos voltam benne, hogy becsavarodott a hálózsákjába), majd már félúton fogtam fel, hogy a kölyök azt bőgi: lebeszem, lebeszem naptárat... Valószínű álmában megjelent a rémkép, hogy a konyhai naptárat meg akarja kaparintani, de ugye sosem veheti le... Mekkora szorongáskeltő tényező!
Szóval ezzel az "atyaégfelkelt a gyerek" reakciómmal, ami valószínű fölös volt, mert tuti visszaaludt volna, elintéztem magamnak egy jópárperces éjszaka közepén ágybabehajolós gyereksimogatást. Merthát kijönni már nem volt könnyű, ha már egyszer bementem.

Noszóval szemtelenség tőlem, hogy ezt tartom benne a legzűrösebbnek, apám amilyen kacifántos hisztériákat tud csapni. Inkább arról kéne mesélnem.