2012. aug. 30.

A telómról

Írok már egy semmilyent, miután felkorbácsoltam a kedélyeket a nagy és rendezett alvásszokásokkal. :D

Szóval bibibiiii, kaptam egy új telefont szülinapomra.
Nem, az amúgy még soká' lesz. (Úúú, erről jut eszembe, hogy asszem azt beszéltük meg Lacival, nem bontom ki, majd csak szülinapkor. Hát Béb üzenem, hogy már mindegy... Belecsücsült abba már a SIM kártyám is. :) )

A dolog megint onnan indult ki, hogy Laci méla undorral nézegette a kis aranyosomat (telefont), hogy már ócskaszar. Mindezt persze arra alapozva, hogy 3 éves.
Az én szemszögemből ugyanez a telefon: cuki, rózsaszín és lehet vele telefonálni.

DE: Tényleg 3 éves, és úgy voltam vele, amíg GYED van, addig vegyünk újat, majd GYES-ből koplalunk jövőre és azon túl eleget (kéretik nem szó szerint érteni és kilós kenyereket tömni a postaládánkba.)
Szóval legyen új telefonom, rábólintottam.
Hiba volt, mert ezzel Laci engedélyt érzett, hogy ő szerezze be az új készülékemet és felsorakoztatta  a lehetőségeket. Grrrr.... mind a technika gyors fejlődésének megfelelően.... érintőképernyős.

Én úgy vagyok ezzel, hogy szeretem a technikai újításokat, sőt, szükségesnek is érzem, hiszen ez fejlődik, mi meg vele együtt, de vazze, azt a szart nem bírom kezelni!
Erre nem hiszitek el, olyan képernyősöket nézett ki, amit lehet körömmel nyomni. Érted? Körömmel?
Kész voltam! (Családi dráma 1. felvonás.)
Mondtam nem, ki van zárva. Megsértődött, és bé verziósnak, halkan megemlítette, hogy van ám hibrid teló is.

"Oké, milyen színű?"
"Hát asszem van belőle piros."
"Mennyibe kerül?"
"Nemsokba."
"Oké, megvesszük."

Anyám, azt a fejet, amit erre vágott: hogy nézzem meg élőben, fogdossam meg, meg nézzek neten véleményeket, meg teszteket meg a jóégtudja, mit illik ilyenkor csinálni. Hiszen ezért tartunk informatikus férjet itthon! Én mondom a színt, ő választ típust (igen, különben autót is így vettünk :) ) Családi dráma 2. felvonás.

Megnyittatott velem egy weboldalt, amin tesztelik, hogy olvassam el kötelezően. Nagy unottan elkezdtem, de bakker hagyjuk már, 6 oldal volt! Szóval a végére lapoztam olvasás nélkül, ahol összefoglalva mindenjónak, hagyományos telóhoz közelinek titulálták és tudásához képest tök olcsónak. Mondom kell!
(Ööö, azt a részét említettem, hogy nem vagyok hajlandó 20nál többet kiadni egy telefonért? Igen: családi dráma 3. felvonás. )

Az, hogy mit tud, komolyan nem érdekel. De asszem a telefonáláson kívül más elvárásom nincsen felé. Ha tud x dolgot, akkor viszont örülök neki, hogy de jó, és tetszik és használom, de nem feltétlen emiatt kell. (Különben egy funkció a fontos, amit a mostani pl. nem tud, a 3 évvel ezelőttim meg már simán tudott: ébreszteni kikapcsolt állapotban. Ez a halálom, hogy azért kell bekapcsolva tárolnom a telót, mert nem képes kikapcsolva ébresztőt fújni?)

Persze nem kell mondanom, hogy ezek után a közös családi szombat délutáni program egy romantikus Media Markt-os nézelődés volt négyesben, ahol egyébként rábukkantam egy állatjó, kicsi, rózsaszín aranyosra, sima egyszerű alaptelefon, aminek az ára függetlenül 8000 Ft volt, és hirtelen azt akartam!
De Laci olyan szúrós szemekkel nézett (családi dráma 5. felvonás), hogy féltem, erőszakkal kipakol az üzletből, így megelégedtem az érintős, ámde hagyományos gombokkal is ellátott pirossal. Igaz, 28 volt, de szülinapi ajándékként Laci állja egy részét (csak hogy ténylegesen ne fájjon, és ne adjak már ki érte max 20-at... :P)
Amúgy egy Nokia 300 Asha Red.
Megrendeltük és ma megérkezett és fasza!

2012. aug. 29.

:) Hogy mindenki megnyugodjon...

... az én kölyköm sem különb ám mint a többi.
Pusztán azért aludt Eszterem egész nyáron délutánit is, mert Peti felvette ezt az új szokását, miszerint reggel 7-kor legkésőbb riadóztat.
És ezzel felveri Esztit is aki pedig még aludna. De így meg legalább simán lefekszik délután.

Az elmúlt napokban Peti megint azt a havi egy hetét éli, hogy 8 után kel csak fel, ezért az, hogy Eszti 8 órai ébredése után aznap még lefeküdt délutánira, az alap.
Az, hogy másnap a 3/4 8 -as ébredése után lefeküdt, az egy kisebb szerencse. (Az, hogy 4-kor kellett felébreszteni délután, az meg nekem ritka luxus, főleg hogy olvastam, olvastam és mikor Pepó felkelt eszméltem fel, hogy 3/4 4 van. Azám az igazi luxus: 2 gyerek alszik egyszerre 3 órát!)
Az hogy ma is lefeküdt délután, az már egyszerűen egy büdös nagy mázli. Detényleg! :)
Már várom, mikor iszom meg a sok jóság levét. (Mert ezután jön a "többet le nem fekszem, mert kialudtam magam 1 hétre előre". :D Különben már ma is vártam ezt, de ma még elaludt.)

Este meg... Könyörtelen vagyok. Menjenek ezek aludni szépen 8-kor (ált. amúgy fél 9-kor).

Egyébként a hálószobában és velem együtt fekszik le Eszti délután, de ez tök belefér, úgyis megy majd oviba.
(Majd, ha felépítik az óvodáját persze. Mondtam, hogy még kész sincs? De 4-én lesz szülői, na kíváncsi leszek, mikor jutunk be.)

Úgyhogy nem, a kenyéren csak vaj van. :P

2012. aug. 27.

Így néz ki egy tökéletes nap

Reggel 6-kor felriadtam, hogy valamelyik nyikhaj szomszéd kopácsol (valószínű csak Tibibácsi nyomta amúgy a bicajpumpát), nyümmögve felkeltem, bedugtam a füldugómat és a fejemre húztam a párnát.
Valószínűleg ez okozta, hogy nem érzékeltem semmit Laci 7 órai munkába távozásából.
Reggel 7.40-kor ébredtem, hogy úristen, hol vannak a gyerekek!
Ott. Aludtak.

8-kor keltek fel. (Normál esetben: 7-kor, amikor Peti felveri Esztit is.)
Eszti 3 kenyeret evett reggelire (ezek kérem kicsikék, mert 25 dekásban utazunk), Peti 2-t és megitta az öööössszes babatejet. (Normál esetben: Eszti 1 kenyér, Peti rendesen 2, viszont ő meg csak kortyolgatja a tejet.)
Utána elvonultak játszani, rendben, csendben. (Normál esetben: "Nem, nincs tévé, nem nincs telefonozás, és csak legalább kávézni hagyjatoook!!")
Peti nem nyávogott egész nap, Eszti nem hisztizett egész nap.

Délelőtt belefért, hogy elmentünk a Malomba, és még elcsíptem az Intimissimi -50%-os akciót (tekintve, hogy június óta van, igencsak csodaszámba megy).

Ebédet nem főztem, tegnapról maradt.
Ettek (én is ettem!!), majd minkét kölyök rendben lefeküdt 3/4 1-kor.

3-ig aludtak, boldogok voltak, Eszti megevett egy körtét, Pepó meg legalább 180at (amihez azért képes voltam kb. 15 szem szőlőt kimagozni).

Laci rózsával jött haza (kisebb műbalhét csaptam tegnap na).

Eszti egész délután kint játszott az udvaron, este 7-kor kellett kisebb fenyegetések árán ("Ha nem jössz azonnal, szólok apádnak, aki a hóna alá csapva fog behozni!" Neeeee!) behúzni a lakásba.

Peti délután nem nyávogott, nem vércsézett (jaaaaj, ezt nem is meséltem olyan borzalmasan idegesítő, de talán leszokóban van róla), eljátszott.

Jaaa, hogy reggel nem ittam rendes kávét, mert elromlott a kávéfőző, a telefonomon nem ment reggel óta a net, és a képernyő a szgépen átállt valami atom mamis felbontásra?
Nem mindegy? HősLászló egy huszárvágással mindent megjavított.

Most este meg?

Egyelőre megvettem a leendő új telefonomat (ez is megér egy misét) és szidom magam, amiért egy sorsjegyet nem.


2012. aug. 24.

Kirándulós-találkozós-rókás

Tegnap minden a tervek szerint alakult (már az utazás szempontjából).
Ugyanis minden arra felé hajtott minket, hogy végre Zsuzsiékat meglátogathassuk.
Múlt héten kértem el tőle a bodzabogyó szörp receptjét, amikor írta, akár le is szedhetnénk náluk csütörtökön, amikorra partyt tervezett. És Laci pont szabadságon volt, hogy a sofőri teendőket ellássa éééés a sarkalatos pont: minden gyerekünk éppen rendben volt.

Úgyhogy tegnap kirándultunk egyet Zsuzsiékhoz. Ami tök jó volt, és Eszti haza sem akart jönni.

Laci meg. Khmmm... elvitt minket, kipakolt a kocsiból és elment Vecsésre wellnesselni. (Nem is volt ám egy szava sem, amiért befűztem sofőrködni.) Egyértelmű volt, hogy nem marad velünk, asszem szétesett volna egész nap 4 anyu összesen 8 gyerekével összezárva. :)
Fotók tekintetében meg különdíjat érdemlek: a 8 gyereket elcsíptem mindössze 2 képen.




Aztán minden jó volt, hazajöttünk, aludtunk. Egészen hajnali 4 óráig, amikor megjelent Eszti a hálószobában: nagyon fáj a pocakom.
A következő pont pedig büszkeséggel töltött el, vagyis olyan hamar felfogtam, hogy rohanni kell és mit hozzak, amikor öklendezni kezdett, hogy megdöntve a  "3 méteres gyorsfutás a fürdőszobába majd vissza" rekordját, a róka nem a szuperdrága memóriahabos matracunkon landolt hanem a takarítós tálban.

Befeküdt közénk -igen, bakker a memóriahabos matracba- és vagy 5* hányt még szegényem, minden alkalommal nyitva hagyva a versenyt, ki ér elé hamarabb a táljával. Ugyanis Laci is behozott maga mellé egyet, meg mellettem is ült egy hánytál, Eszti középen feküdt és aki érte hánytatta.
De valahogy Lacival egy hullámhosszon voltak, mert én mindig arra eszméltem, hogy Laci kérdez, Eszti válaszol és nekem már csak a villany felkapcsolása marad.
Nem volt gáz különben (jó, hát dehogynem), félóránként jött belőle, de inkább öklendezős-vizes, mert a gyomra tök üres lehetett.
Majd mielőtt 3 másik anyu kapna sokkot a hírektől a többi 6 gyerekre nézve... Eszti reggel kivágta a hálószoba ajtaját: már nem fáj a pocakom, akkor borsólevest kérek ebédre (3 perc múlva kiderült, hogy apjától még paradicsomlevest akart.)

Úgyhogy van egy tippem: valószínűleg érzékenyebb a napra a lelkem. És nyilván nem kellett volna minden ellenvetésem ellenére délután 2-kor a tűző napon medencéznie. (Mikor elmeséltem neki, hogy lehet, emiatt van: De anya, bekentél! "De a fejedre attól még tűzött a nap." De anya, volt rajtam kalap! Jóvan, mindegy.)
(Egyszer 1,5 éves korában is volt egy ilyen napsütéses sztori után éjjeli hányás, így betudtuk egyelőre ezt is annak.)

Úgyhogy kirándulás megvolt, találka egy jó adag fórumos ismerőssel megvolt, rókakoma megvolt. 
Már a bodzaszörp is megvan. (Zsuzsikám üzenném, bogyóra pontosan 6 bögre. :D).

2012. aug. 22.

Búúú

Mint fogadkoztam, egyik nap hirtelen felindulásból fürdés után lenyírtam Peti babahaját.




Mintha csak a fodrász csinálta volna.
A rövid haj eredménye pedig: búúú.
(Mit mond a tehén? Búúú.)

Jó, hát egyelőre csak és kizárólag a natúr joghurtos doboznak hajlandó előadni a -végre valami új- magánszámot, mert az egyiken egyszer volt egy tehén, amire mondtam a búúú sztorit. (Amúgy 2 gyerek után is örök dilemmám marad, hogy mit mond valójában a tehén. Szerintem múúú, de a "búbúbú, boci szomorú" szöveggel ez nem egyezik, így megint csak búúú maradt.)
És trálálállláááá: 2 napja hajlandó megenni a darabos bébiételt. (Igen, a 8 hós kortól adhatót. :) ) De ez szerintem nem a hajával függ össze.

Ma eltettem 12 liter paradicsomlevet. Már most szólok, ha  télen extra nagy anyázást adok elő, akkor az amiatt van, hogy a rengeteg motyó egy nagy részét tartósítószer nélkül tettem el. (Illetve némelyeket 2 celofán közé szalicil megoldással.) Ha megromlik minden, tökönszúrom magam. Bár most tök jól néz ki a spájz, annyi mindent csináltam!

Holnap remélem utazunk egyet, elvégre Laci szabin van, és pont jól jönne ki így. (És ha minden jól menne, csak szerzek bodzabogyót szörpnek.... :)

2012. aug. 20.

Lagzis

Ahh, uhh, ahh! Na ilyen volt a Kriszti esküvője!

Lefogynom nem sikerült ugyan két nap alatt, mert nem tehetek róla, hogy Lacipapa szülinapi tortájából is ennem kellett, így amikor fotózkodtunk a párral úgy behúztam a hasam, hogy tökömfütty, begörcsölt, mint állat!

Egyrészt jó volt találkozni egy rakat emberrel, akivel pl. amióta eljöttem onnan (ja, ott melóztam a kölykök előtt), nem sikerült, másrészt a buli....

Bakker, ilyen frankó lagzit még nem pipáltam! Komolyan nem gondoltam volna, hogy még egyszer az életben eljutok egy ilyen igaziba! Igazi: Lajosmizsén tanyán, sátorban, marhasokaemberrel, ottfőzve a kaja, utálom a mulatóst, de az is állat volt. Szóval na, király volt az egész! :)

Mondjuk a csodakarkötőm kiszakította 2000 forintos Calzedonia harisnyámat, a szépruhám tökig volt leborítva pálinkával, a csodakarkötőm amúgy félúton elveszett, de amikor Orsit megtaláltam a kéréssel, miszerint ha lelnének buli után egy 10ezer dolláros(nak tűnő), (majdnem) igazi gyémántokkal kirakott csodát, akkor gondoljanak rám, de mondta, hogy a zenekar talált egyet, és igen, az én 10ezer dolláros gyémántkarkötőm volt.
És a homokot azóta takarítom a cipőmből. :)

Ami még újdonság: Kriszti franciahonba házasodott (vagy a franciaférj magyarhonba?), na mindegy. Szóval az én fejemben a franciákról nem igazán ez a kép élt. De amit az a mintegy 20 fős rokonság lebulizott: hát majdnem lefőzték a mulatósmagyar sztereotípiát. Ufff!

A srácokat -gondolom kiderült- nem vittük. Lajosmizséről nem lett volna értelme hazahozni őket, majd visszamenni, úgyhogy szombaton Esztit hazahozták a mamáék és itt is maradtak gyerekfelvigyázni. (Amilyen kellemetlen volt a "másnap" vasárnap, még jó, hogy voltak, elvitték megfuttatni délelőtt a kölyköket, meg mondjuk reggel, mire magamhoz tértem a bor(pálinka)gőzös állapotomból, ezek már szépen megreggelizve virítottak a konyhában.)

Összegezve, jajdekurvajóvolt! :)

2012. aug. 16.

Egyéb

És jön az amúgy mi van poszt.
Eszti elutazott. Most a "hiányzik" érzés győzött a "de sok mindent meg tudok csinálni itthon egy gyerekkel" felett.

Pedig tényleg: végre elpakoltam cuccokat, amiket ezer éve nem, befőztem egy adag zöldséges paradicsomszószt, de komolyan mondom, ha anyóspajtitól tudok lejmolni ma kis befőttes üveget, holnap készítek még egy adagot (idén amúgy is kemény vagyok e téren: bodzaszörp-de bakker ezek már majdnem megitták az összeset, bontott meggy, levendulás sárgabaracklekvár nyírfacukorral- csodás újítás, de bazi szar, szerencsére keveset csináltam, most zöldséges paradicsomszósz és még remélem, paradicsomlevet is lesz lehetőségem eltenni. Jaja, anyákgyöngye, én is azt gondolom.)

Végre próbálom kisikálni Laci pólójából az olajfoltot. (Az költői kérdés maradjon a hétvégéje kapcsán, hogyan lehet annyira berúgni, hogy a biciklit a válladon viszed és a derekad lesz olajfoltos. Mindenesetre kértem Lacitól egy érzékeny búcsút a póló felé, mert ennek kampec...)

Peti is megvan, nála egyre inkább érvényesül a régi mondás "hosszú haj-rövid ész".
Én mondom, teljesen leépült ez a gyerek. Most minden ba-ba és vá-vá (vau-vau). Vagyis ha két lába van, akkor baba, ha pedig négy lába van és szőrös, akkor vauvau (kivéve a tyúk és a galamb, ott következetesen a tollazat felülírja a lábak számát, így az is vau-vau.) Oszt ennyi, minden más elsikkadt. Jóvan, jelel szépen, de valaha még akadt pápá meg ilyenek...

Úgyhogy nincs mit tenni, le kell vágni a haját. :)
Én csinálom, úgyis jön az ősz majd nemsokára, max sapkát hord majd mindenhol.

Amit nem meséltem, hogy elhagytuk a Dévény tornát. Már olyan két hónapja.
Ugyanis csodásan egybevágtak a történetek, amik ehhez a ponthoz érkeztettek minket.
Elkezdtük a fejlesztést, azon a héten mentünk immunológiára, így lemondtuk a Dévényt. A kövi héten elutazott a gyt. pont keddtől, keddig. (Soha nem maradt még ki ennyi Dévény egymás után, max. 1)
Ezalatt a 3 hét alatt pedig csak a fejlesztős tornát gyúrtuk, aminek az eredményei már 3 hét után olyan látványosak voltak, hogy így kizárólag ennél maradtunk. (És most kezdi megtenni az első mászó mozdulatokat, pár lépés már megy, de még látszik hogy gyenguszPetyusz.)

Ennyivan.

2012. aug. 14.

Fotós

A fogparámat nem is meséltem. Illetve ja, a parát igen, de a megnyugvást.
Szóval Lacival voltunk bent többször a sörfesztiválon. Haza is érkeztünk kellemes "minden szép" feelingben. Amikor is megfelelőnek látva a pillanatot rátámadtam, hogy nyissunk egy számlát Peti fogaira. És azt mondta, jóóóó!
Úgyhogy megnyugodtam, hogy romló tejfogakkal nyilván nem sok mindent lehet csinálni (persze Elmex-szel mosom neki meg minden, de ami belülről gáz, az kívülről úgysem pótolható). Node majd hohóóó, lesz neki szépen, legújabb technikával megcsinált maradandó fogsora!

Ez az egész tök megnyugtatott a témában, az első éveket kihúzzuk valahogy, aztán rendben lesz utána.
De nem tuti, hogy gáz van persze, de én jobbnak tartom felkészülni. (Amúgy nem tetszik a színe, nem egységes.)
Mi van, ha szerencsénk van? Akkor jó viszont nagy nyaralást csapunk 6 év múlva... :)
 

Lelkes Eszterem




Petikém benéz



És a kihagyhatatlan fotó a monokliról


(Szerencsére nyitott szemmel tényleg nem látszik semmi. :) )

...és tovább

3. nap
Peti annyit zabált eddigre, hogy csak néztem.
Aztán ma a mérlegen én is. Hát hogy fogok így eküvősen kinézni szombatra?
Pepó - istenem csodálatos- húslevest evett! De nem ám csak a levét, mint eddig, hanem husival és kockatésztával. Csodás volt! Másnap újra szerettem voln ezt ebédeltetni vele, hát köpte hetedhét határba, úgyhogy asszem ezt az emléket jól elteszem magamban, mint reménysugarat.
Eszti az semmi, pacsált, pacsát, pacsált a világba, és estére már keményen parasztgyerek kinézete volt. Koszos volt keze, lába, körme...

4. nap
Ott maradt az éjjelifény.
Komolyan azt hittem, hogy az a fény nekem van a gyerekszobában felkapcsolva, hogy éjjel ne fejjel előre essek be a kiságyba, ha Petihez be kell menni. Ráadásul az sem egy utolsó szempont, hogy megtaláljam az ágyban a kölyköt.
Fektetem le őket, Peti megint szerelni akarta a zenélő-forgót, mire Eszti odaszólt neki: Ilyenkor már nem kapcsoljuk be Peti tuuudooood, csak a kislámpát. "Öööö, milyen kislámpát?" Hát ott lent.
Pffff....

Esze ágában sem volt sötétben lefeküdni.
Addig agyaltam, amíg eszembe jutott a szexfény a hálószobában (igen egyszerű Micimackós éjszakai fény, a funkciója könnyen kitalálható.) Szóval betettük hozzá. Elaludt.
Éjjel 2-kor bakker sírt, hogy sötét van. (Ennyit bírt az elemes Micimackós, sose vegyetek elemes éjszakai fényt, még sosem bírt felkapcsolva egy egész éjjelt!!) Úgyhogy kínomba betettem a zseblámpát bekapcsolva, reggelre az is lemerült, de akkor már nem volt gond, így megvan a mai program: éjjelifény vadászat.

Pedig csak a ma éjszakát kéne kihúzni, holnap ugyanis utazik a lelkem: Etumamáék viszik el... Haza sem hozzák csak majd szombaton....

2012. aug. 12.

A nyaralás eredményei

1. nap
Még semmi extra. Sikeres út, sikeres megérkezés. A véglegesen elszemtelenedő lánygyermek távoli rémképe már feldereng.
De amúgy bizonyosság, hogy az egyéves fiúgyermek selyempopója selyempopó marad popsikrém nélkül is. (Azt már első nap eltüntettem.) Mondom, semmi extra.

2. nap
Két fő izgalom.

a) Délutánra már részletes tanulmányokat folytattam málnaallergia ügyben.
Miután Esztivel ugye jó parasztosan a bokorról szemezgettük a málnát Petivel a hónom alatt természetesen, ő is kihasználva a lehetőséget, lekapott egy szemet.
Nem is volt ezzel baj, mert pont előtt gondoltam, hogy kóstoljon meg egy szem magnélküli és a héjából kibújtatott szőlőszemet, ettől konkrétan öklendezni kezdett. Szóval ilyen előzmények után úgy véltem, majd kiköpi a málnát is. De nem. Megette. És mutatta, hogy mégmég.
Én meg számoltam, osztottam, szoroztam, következményeket mérlegeltem, így 4 hónap és 16 nap híján a hivatalos engedély előtt.... Adtam neki. Tuuudom, ez tőlem abszolút sok(k), de határaim átlépéseként fogtam fel a dolgot. Különben Peti imádta a málnát, én meg ezerrel reménykedtem, hogy a málnaallergia nem anafilaxiás sokk képében jelentkezik.

b) Egyébként édesmindegy a kinézetének, egy kis kiütés már simán elfér(t volna) a gyereken, hiszen bónuszban a bal szemén erős kékes-lilás sminkszerű elszíneződés látható (közismert nevén monokli).
Ez amúgy bazi ciki, mert ha az ember monoklit lát, mindig az az első, ami beugrik róla, hogy "na, ez is kapott egy sallert", valójában azonban csodaszépen fel tud ülni a hordozóban (és ebből a pozícióból fejjel kiesni a konyhakőre.)

3. nap
Még rendben vagyunk.
Egyes gyerek kártyázik, kettes gyerek meg puzzle darabkákat eszik.

2012. aug. 9.

Őfelsége úgy akarta

... íííííígy megyünk nyaralni.
No nem ám messzire, csak a simontornyai dédihez.
Lacinak programja van a hétvégén, ezért 3-asban.

Petire tegnap szó szerint azt mondta a doki, hogy "szinte már teljesen egészséges", úgyhogy gooo!

Emiatt a mai napunk azzal telt, hogy Eszti ko. Meg van őrülve teljesen, hogy ő megy a dédihez és vajon ott van fogkefém? "Nem, nincs." Dee, ott van olyanom, mint a Szandikának van." "Nem az Etumamánál van." Ja, akkor tegyünk el fogkefét.
Igen, kiságy van. Utazóágyat viszünk a Petinek? Jó, akkor én alszok a kiságyban. Vajon pelenkázó van?
Totál készen van, mondom én.

Ehhez társult, hogy reggel 8 óta pakol. Igen, be a bőröndbe. És igen, azóta marha sok ruha belefért már.
Beletette Peti összes bodyját és gatyáját, az ő összes pólóját és szinte megsértődött, amikor szóvá tettem, hogy nem költözésről van szó, hanem egy röpke utazásról.

Tegnap beszélt a dédivel. Aki feltette a klasszikus kérdést:
"Mit főzzek neked Esztikém?"
Borsólevest. Legyen benne borsólé.
Mi?
Borsóóléé.
Miiii?
Borsóóóóólééééé.
"Miiiiii????"
Mama, nem érted? Borsólevest akar!!!
"Jaaaa, jó az lesz." :D

Szóval megyünk.

2012. aug. 5.

Nyári időszakban (avagy utálok címet adni)

Eszti elbúcsúzott a bölcsiben. Megvolt a buli, hepaj, gumicukorzabálás.
Vele tényleg szép itthon az élet.
Két napja majdnem ölre mentünk egy karkötőért. Nyilvánvalóan én nyertem volna, de abból meg nem sok hasznom származik, ha még bömböl 20 percig, úgyhogy ment a biznisz meg zsarolás a rózsaszínért.
Királylány felvette mindkettő gyöngyöset, és nem hitte el, hogy az úgy nemfasza.
Aztán bakker bemagyarázta, hogy a kék ruhámhoz esetleg hajlandó odaadni a kéket, de a rózsaszínt semmiképpen sem, mert neki is rózsaszín a rucija. Én meg elhittem neki. (Próbálkoztam egy gyenge, "de a kék ruhámon rózsaszín virágok vannak" szöveggel, de hajthatatlan volt.)

Szeretem. :) És a parádé után persze mélyre zártam a Swarovskimat.
Különben igazán őszinte gyerkő: mondom neki "Eszticica, ne mássz rám, mert leizzadtam ragadok és büdös vagyok!" Erre ő: igen: hagymaszagod van. (Köszi kislány, amúgy tényleg, de na.)




Mint a karácsonyfa! Viszont színben legalább harmonizál (mondjuk én ebben stikkes vagyok, nálam a karácsonyfa is csak megszabott színekkel és formákkal díszíthető.)


Petikirályfi.
Utoljára pénteken dugtuk orvosi sztetoszkóp alá, amely orvos szintén szupikirály volt, mert abban maradtunk, hogy nem akar antibiót adni, de ír fel, ha gáz lenne, kiváltjuk. Szerinte most nem olyan gázos a szitu.
Aztán amikor Pepóka ma reggel 6-kor köhögéssel nyitott, amely még 7-kor is tartott, akkor gáznak nyilvánítottam a helyzetet, és elküldtem a család lelkes tagjait gyógyszertárba (Esztit le sem lehet rázni ilyen alkalmakkor.)
(Ez már a 7. nap, az sok és kész. Meg amúgy is utazni készülünk, ha őfelsége egészségi állapota is engedné. Erről majd akkor, ha őfelsége egészségi állapota engedi.)

Különben meg mit kell csinálni, ha hurutos a gyerek?
Megfürdetni az erkélyen a medencében.  Legalább naponta 2*. Hogy hasson!
(Ááá, ez a kép csak a kezdet volt, szerencsére nincs még ereje teljében, így tartósan fennakadt a medence szélénél. Mint már kiderült, pacsálni imád, úgyhogy fél óra múlva azért kellőképpen mutatta magán a ruhában fürdőzők jegyeit.)
De hiszem, hogy amikor boldog az ember, az nem árthat neki, és ezek basszus boldogok voltak. :)


És mi is, hiszen ez nekünk apjukkal fél óra "üres tekintettel a fejünkből kinézés"-t jelent.
És 3,5 éve mi igencsak szeretünk üres tekintettel a fejünkből kinézni. :P


2012. aug. 3.

Ahogyan most vagyunk

Peti hát fosul van, nincs rajta mit szépíteni. Ma mondjuk puccba vágtam a lakást mellette, úgyhogy közérzetileg nyilván javul (tüdőügyben meg majd mond valamit ma is a doki, komolyan nem tudom megítélni), tegnap simán rinyagép volt egész nap (szerencsére a délutáni 3 órás alvása azért rendbetette az idegállapotomat. (Persze szegénykém szegénykém, nincs is ezzel gond, csak kemény ilyenkor bármit csinálni.)
Szerdán Zubinak nagyon örültem, szerintem Peti miatt bárki mást visszamondtam volna. Őt nem lehetett. (Vagy vállalom, hogy legközelebb 5 év múlva futunk össze.)

Így viszont jól sült el, arra készültem, hogy legrosszabb esetben betegsége csúcspontján Péterem a nyakamban fog lógni egész nap. Ehhez képest nem volt vészes, ugyan jó korán kidőlt, de aludt nagyot délután, sőt, még Eszti is simán beszunnyadt. (Általában velem alszik, de kértem, ezt most hagyjuk már ki.)

Ő egyébként biztos elfáradt a melóban. Mert nem volt ám itthon délelőtt!
Ugyanis Laci bevitte magával a munkahelyére. Mivel fejlesztésre nem akartam elvinni, ő szerzett engedélyt. Mindketten nagyon lelkesek voltak.
Laci szerintem alig várta, hogy kiállítási darabként mutogassa az ő kedves-aranyos-csodacuki kislányát.
Eszti meg már előző nap be volt őrülve, nem evett és nem aludt rendesen, kikészítette a legszebb ruciját, a gyűrűjét és karkötőjét este, merthogy apával megy dolgozni ("És mit fogsz csinálni?" Virágot locsolni, és vindóóószt telepíteni.)
A valóságban meg inkább egész nap jött-ment apjával, és zabált (főleg csokit, de minden irodából kapott valamit a csoki/cukor/alma körből.)
És imádta, haza sem akart jönni. :) Vajon miért?




Így a szerdából asszem kihoztuk a maxot.
Jóvót nagyon, Zubival meg igenigen, pont olyan, ahogyan ő is megfogalmazta. Leülünk és mintha nem teltek volna el évek, amióta utoljára leültünk. És ez tök jó!

Hogy ma miért érek rá?
Esztit elvittük utoljára bölcsibe. Búcsúbulizni.
Igen, tegnap este 3 falat után befejezte a vacsorát, (nem tudok enni, mert holnap búcsúbuli.) fürdés után pörgött körbe-körbe,- mint anno a dilis Egonkutya a farkát kergetve- és közben búcsúbuli felkiáltásokat hallatott, és reggel 6-kor már kijött. (Be is vágtam apja mellé, én meg aludtam tovább, miután Peti miatt keltem vagy 12* az elmúlt napok mindegyikében. Nem vészes, csak annyira köhög, hogy mindig azt hallgattam, nem jött-e rókakoma.)
Na így vagyunk most.