2011. szept. 30.

Perverziómentesen

Ez igen, ez is a mi gyerekünk...



És nem, nem vagyunk perverzek.
Egyszerűen minden nap le kell fényképezni fürdés előtt a medencében pucéron, hogy ő aztán másnap a számítógépre feltett meztelen fotóin röhöghessen.
Hát nincs mit tenni, ez ilyen! :)

Aztán apja megunta a puncibéka fotókat és hozzávágta a nyulát, hogy tegye a lába közé, mielőtt kommandósok lefoglalnák a gépünket pornótartalom miatt. Na azóta meg ilyen képek születnek.
(Remélem amúgy, hamar elunja a dolgot...)

Papírkutya

Nem nyertünk szaloncukrot. Újfent.

Peti egy igazi papírkutya lesz.

Bár van T-sejtje (neee, könyörgöm ne kérdezzen senki felhördülve, hogy honnan? Fingom nincs.), de ezen értéke 22%, ami a normálisnak csak a harmada.

Immunos doki meg mit mondott erre? (Hogy gyorsan lelombozzon, mivel én a magam részéről már azzal is elégedett voltam, hogy egyáltalán van olyanja.):

Háát ez azzal jár, hogy el fog kapni mindent, és ha elkapja, akkor azonnal agresszíven kell kezelni. (Vagyis gyorsan antibiotikummal.) És, ha gondolom, nagyon szívesen ellátják az ő osztályukon is. Ha gáz van, nyugodtan mehetünk!

De anyám, ezt olyan szívélyesen mondta, hogy örültem, hogy welcome drinket nem ajánlott hozzá.

Hát jó, pillogtam kettőt, aztán elbúcsúztunk azzal, hogy november végén újra kontroll. (Rákérdeztem, hogy meeeer? Ez változhat? Háááát változhat.) Na jóóó, kicsit olyan érzésem volt, hogy nem teljesen 100-as a besorolásunk, így rohamtempóban túl vagyunk a héten egy kineziológuson, aki azonnal odarendelt nekünk egy homeopata orvost. Kitesztelték mi lenne jó, és kapott szereket.

(A gyerekorvos tudomásával és hozzájárulásával, aki elég homeo párti.
Bár aranyos volt, azt mondta, hogy jajj, a Peti esetében még ezen is aggódik, pedig tudja, hogy nem árthat.)
Viszont ha már aranyos, azért nem meri beoltani.

Szerinte jobb lenne kórházi körülmények között.
Kaptam egy telefonszámot az immunos dokitól, hogy azt kéne felhívnia a gyerekorvosunknak, mert mondta, hogy ez így működik, ilyen helyzetben nem mernek oltani az orvosok.

Úgyhogy most várjuk, hogy lemeccseljék az oltási tanácsadós doktornő és a gyerekorvosnő egymás között, hogy akkor mégis ki fogja és hol beoltani.

Mert neeeem, nincsenek olyan titkos vágyaim, hogy a havi oltások miatt napokig kórházban nyaraljunk Pesten... (Elvileg amúgy nem kell, mert a történet csak annyi, hogy élő kórokozós oltásokat egyáltalán nem kaphatja meg a többit meg igen.)

Szóval amíg nem oltott, és nem beteg, és még jó idő is van, elrombolunk holnap Simontornyára egy gyors bemutatkozókörre...

(Jah, és az aprópici zárójeles megjegyzés: PapírPepi a múlt héten gyógyult ki egy taknyozódásból. Egy hét alatt...)

2011. szept. 26.

És meddig 13 kiló?

No, ezt még el kell mesélnem.

Asszem Eszti nő.
Márhogy növekszik.

Ugyanis napok óta zabál...

Először azt hittem, hogy nem eszik a bölcsiben, mert hazajött 4-kor és már nyomta is az éhes vagyok dumát.
Azóta viszont voltam a bölcsiben, ahol Zsóka néni lelkesen mesélte, milyen jól eszik Eszti, válogatás nélkül, mindent. És hogy uzsira beevette egy adag gombapörköltet ebédről, vajas kenyeret és egy fél almát.
És ezek után hazavittük és bejelentette: éhes vagyok.

És azóta is csak eszik és eszik és eszik...

Ebben csak az a ciki, hogy mindenki azt hiheti, itthon nem adunk enni a szerencsétlennek.
A bölcsiben kajál, mint állat, a mamáékhoz átmentek Lacival szombaton. És amíg meg nem érkeztünk mi is Pepivel (kb. 1,5 óra), kiette a hűtőt. Najóó, meg a gyümölcsös kosarat is...
És a vég: a hétvégén még csokis kekszembe is beleharapott. Kettőt is! (Továbbra sem eszi meg az ilyeneket, és soha, meg sem kóstolja, pont mert tudja, hogy nem szereti.)
Úgyhogy ezekből azt kell gondolnom (zárójel: abban kell reménykednem), hogy növekedési fázisban van. (Persze jóindulatú apja szerint max. a hasa nő.)

Amikor apa wellnessel...

Vasárnap reggel, amikor egyes számú kismaki hajnali 6-kor úgy döntött, hogy nem sikerült visszaaludni, apa azt mondta, hogy milyen király lesz elmennie továbbképzésre, mert egyszer legalább alhat 7-ig...

Aztán anyuék jöttek délután és kiderült, hogy az eddigi hely helyett egy wellness szállóban lesz a képzés. Már ekkor láttam hogy Laci szeme egyre jobban csillog. És ezzel fordított arányban változott az én lelkesedésem a témában. (Mondjuk ki, na, irigység.)

Így reggel még mondtam Esztinek, hogy apa elment tanulni, majd holnap jön, neki sem jó így, de nemsokára hazajön.
Ma estére, fürdetési időre inkább már az lett belőle, hogy: "mert apád vazze ott sütteti a seggét a szaunában, lubickol a medencében és még arra sem képes, hogy telefonáljon!". Pffff!
Eredmény: amikor Laci este 8-kor visszahívott, Eszti igen vádlón bejelentette, hogy neki a kis kádban kellett fürdenie, apa meg a nagy medencében fürdött és várnia kellett a telefonjára, mert apa lubickolt. Node honnan vehette???
(Mert apa megérdemli, hogy bemártsam: alszik, sörözik, wellnessel és még fizetnek is érte? Naneee....)

Én meg kicsinyes bosszútól vezérelve megiszom az itthon maradt Pilsner Urquell-t. (És reménykedem, hogy Pepi csak 3/4 5-kor kel reggel megint. Addigra kimegy a pohár sör alkoholja.)És amúgy utálom a Pilsner Urquell-t...

De ma legalább megtapasztaltam, hogy meg lehet fürdetni fél kézzel egy 2,5 évest (azért a fogait ma nem mutatnám meg egy fogorvosnak), illetve képes vagyok egyik kézben 4 kilósat a másikban meg 13 kilósat vinni (legalábbis a fürdőszobától a gyerkőszobáig stabilan).

2011. szept. 22.

Immunság és egyéb nyalánkságok

Immuno tekintetében sehova, de sehova nem sikerült eljutnunk a héten.

Nesze-semmi-fogd-meg-jól csapó1:

Kedd: "A T-sejtes eredmény még nincs meg, de az Igg szint nagyon alacsony. Mondjuk nem tudom mennyinek kéne lenni, mert ilyen kicsiknél még nem szoktuk mérni. Meg az anyai anyagok is benne vannak, meg ürülnek ki. Egyelőre nem pótoljuk, majd ellenőrizzük folyamatosan." T-sejt majd csütörtökön.

Nesze-semmi-fogd-meg-jól csapó2:

Csütörtök: " Sajnos a dr.úrnak el kellett mennie, telefonáljon kedden!" Mondtam jóóó, csak azt nem lehetne megkukkantani, van-e vagy nincs ebben a szerencsétlen kölökben T-sejt? Merthogy konkrétan ezen múlik, hogy egész életét meghatározóan T-sejtes immunhiányos-e? "Neeeem, majd a drúr."

Jó.
Félreértés ne essék, az orvos szerintem az egyik legjobb a szakmában, egyszerűen hülyén jön ki, hogy itt ülök, rettegve telefonálgatok kétnaponta és a stressz-szintem emelésén kívül mást nem értem el.

Viszont mérgemben (kezdek nem nagyon jóban lenni a Katona módszerrel), szereztem egy Dévényes időpontot. Annyira tudom, hogy korrektek, ha ezzel nem kezelhető, akkor úgysem vállalják. Mivel azonban egy adag hypotónia megvan, így szerintem itt is jó helyen leszünk.
Ráadásul a Györgyit kerestem (aki anno Esztit is kezelte), aki ugyan szülési szabin van, de javasolta, hogy ehhez a csajhoz jelentkezzünk be. Aki adott egy időpontot, de meghallva a Peti sztori harmadát, azt ígérte, hogy amint hamarabb üresedés lesz, azonnal szól nekünk.

És igen Anett, kösziköszi: jövő hétre lett végre időpontunk kineziológushoz is. Aki nincs is olyan messze tőlünk. :)

Úgyhogy a gyerek előjegyzési naptárát bármely magyar megafütty menedzsere megirigyelhetné, gyakorlatilag nincs olyan nap, amikor ne mennénk valahova.
Node tessék, ezt tegnap csináltam. Meg akartam mutatni Magdinak, milyen cuki a sapka. (Vagy gazdája? :) )

2011. szept. 21.

Tesókérdés

Nem meséltem még, Eszti hogy viszonyul Petihez.

Szerintem tipikus testvér. Szereti is, meg le is csapja, ha kell.

Imádja Petit, de tényleg!
Olyan édes, úgy jön haza a bölcsiből, hogy már az ajtón belépve üvöltve kérdezi: Peti nem alsziiiiik? (Vagyis tutira próbál menni, ha aludt is addig, ettől az üvöltéstől már garantáltan nem fog...)

Aztán ha bármi van, mondom bármi(!), a kölyök akkora sallert kap(na), hogy csak na!
Mert Eszti szívem szereti azt csinálni mérgében, amiről tudja, hogy nem szeretjük. Tipikus a vízborogatás, és a Petilecsapás.

De különben inkább az jellemző, hogy nyírja ki a szeretetével.
Vagyis amiről Eszti azt hiszi, hogy dekedves, attól egy szimpla szülő ereiben rendre megfagy a vér.

Végülis nem gáz, nem ugrálok ezen, hiszen cuki, amikor Eszti Pepit lábbal simogatja, meg a fejénél fogva arrébbhúzza (Érted? Hogy a szerencsétlenje jobban lássa a legókacsát :) ), és "decukivagy" felkiáltásokkal a dömper nagy fejével ráborul a hasára.
Ennél már csak az jobb, amikor meghallom, hogy mit mondd a kisebbel óvatlanul kettesben hagyott nagyobb tesó. Ügyes vagy Peti! Jól csinálod! No ilyenkor rohadt gyorsan kell spurizni vissza, mert Eszti már Peti "beteg" kezének tőből kicsavarásánál tart!
Puszta jószándéktól vezérelve persze, mert így szokta látni a tornáztatását...

Szerintem teljesen ahogyan az lenni szokott. Imádja, de ha nem tetszik a lénye, akkor leveri. :)

4+1 kép

1. Megvettük ezt a szupi oldalfalas játszómedencét. Konkrétan járóka helyett, hogy azért lehessen hova zsuppolnia a dedet.
Na, nem ezt a dedet persze...



2. A kisebb ded medencéből való kirugdosásának nagyobb ded általi tervezete



3. Apa szeretlek, és minden el van felejtve...



4. Figyeld, Pepi hogy élvezi alattvalói rajongását! :)



+1 Keresztanyunak: Otelló!!!

2011. szept. 18.

CumiBéla

Hohóó, ma volt az első éjjel, hogy CumiGéza egyszer sem fújt riadót kiesett cumi ügyben.

Hát ez is valami. (Gondolom, osszam is be pár hétre...)

Pedig már megbarátkoztam a gondolattal, hogy optimális esetben olyan 1-1,5 éves koráig minden éjjelünkbe belerondít majd a kiságy felől hallatszódó lágy nyüffögés, amire anya cumidugóval ugrik.

De így ennek örömére a mai éjjelen 6 órát aludtam! (Ja, ez egy rekord ám...) Mondjuk azt is két részletben, de jobb, mint az általános 4-5 óra.

Ugyanis Pepi nem gáz, lefekszik este Esztivel, mint a kisangyal, olyan 8-1/2 9 körül, és legközelebb 3-4 körül eszik egyszer és aztán egy óra alvás után hajnalban kezdi a "nyössz-anya ugrik: cumi be-nyössz-anya ugrik: cumi be" bulit.
Hogy én miért nem alszom übrefrankót? Vazze, anyatej.
Este 10-kor még fejek, majd amikor eszik 3-kor utána is (így az az ébredés nekem min. egy óra), majd, amikor visszafeküdnék, akkor már cumista buli van.

Muszájmuszáj.
Tápszer ügyben ugyanis az történt, hogy egy verőfényes délutánon nagy mellénnyel beledugtam a gyerkő fejébe a cumisüveget, benne a hiperbüdös gyógyászatis tápival. Hát felmerült bennem, hogy azt a kölyök majd vicsorgó fejjel, öklendezve fogja a fejembe köpni?
Nem, nem merült fel.

Másnap még bénább voltam, mert eltaláltam, hogy na, majd éjszaka jól megissza félálomban.
Ahaaaa... Ahogyan azt Móricka elképzeli.
Nem, nem itta, helyette viszont üvöltött éjjel 2-3-ig. Közben meg rendszeresen öklendezett.
(Ja, és a poén, hogy az 70-20 arányú anyatejjel keverés volt, amiből mindössze 20 volt a tápszerrész.)

Majd másnap, megivott egy majdnem teljes adagot (ezzel akkor be is hoztam a tejhiányt.) Azóta ugyanis átállt 6 evésre, én meg továbbra is 7* fejek, így azóta sem kell pótolni. Rettegve várom, amikor majd újra kell... Gondolom, a gyógytápi az idő múlásával nem lesz jobb szagú.

Én meg ugye azért híresen szeretek aludni.

Az alváshiányom mára odáig fajult, hogy ezer sztorim van emlékezetkiesésekről és "aztsemtudom, mivan" -okról.

Pl. tegnap felébredtem, hogy Peti sír, és meglepődve tapasztaltam, hogy a nappaliban alszom.
Nem, neem emlékszem, hogy kerültem oda. És igen, vannak kétségeim Laci állításával kapcsolatban, miszerint ő hozott át a karjaiban(!) aludni.

Aztán egyik reggel rohantam a konyhába, mert 6-kor gyógyszerelnem kell a kisebbet, aki felvert engem, mert nyüsszentett egyet pont időben. A konyhából romboltam a fecskendővel a kezemben, majd Petit megfordítottam, és nyomnám a szájába a cuccot, csak épp nem volt felszívva semmi bele. Frankó.
Cumi vissza, gyerek hasra, anya ki, gyógyszer felszív, szobába vissza, gyerek fordít, cumi kitép, gyógyszer benyom.

Ennél amúgy már csak az a gázabb sztorim lapul a tarsolyban, amikor Pepi sír éjjel, berohanok félálomban, cumit bedugom, kijövök, és visszafekszem
Félig lehunyt szemmel ránézek az órára, és megállapítom, hogy kajaidő volt.
Csak én állat, nem adtam enni a kölyöknek. Aki amúgy csöndbe lett és egy óra múlva próblkozott csak (esküszöm, akkor már megetettem...)

De álljon itt egy kép végre, amelyet hajtok már ezer éve, a híres elsőmosolyos. Valahogy Esztinél hamarabb elcsíptem. Most is csak gyorsreagálású apának köszönhető a dolog, aki szerintem megunta az ezzel kapcsolatos balf@szkodásomat...

2011. szept. 16.

Végre immunológus

Tegnap hosszas szenvedés után eljutottunk Pestre.
Kedden ugyanis az egyik mamát, tegnap meg a másik mamát kellett beteg Eszti vigyázásra felkérni.

Nos, Laci anyukája jobban járt, az enyém kevésbé...

Szal anyunak mondtam, hogy egy ideig hanyagoljon már minket.
Ugyanis igen gyenge statisztikával dolgozik mostanában:
Pár hete szegény elvitte Esztit Pestre.
Kiscsajos: hányás, ügyeletes orvos, egészéjjelnemalvás.

Majd Misi bácsi szombaton Kmétre jött ellenőrizni, így anyu is elkísérte délelőtt. Pechére...
Kiscsajos: 1/2 óra mindenoké, majd 39.5 fokos láz, kifekvés, megnemmozdulás.

Majd tegnap szabadságra jött, hogy vigyázzon Esztire.
Kiscsajos: 1,5 óra mindenoké boldogság, majd valami fájdalom miatt bőgés, bőgés, nyüszögés, 1/4 12-kor bealvás és csak délután 3-kor ébredés.

Kivolt ám a tököm, amikor várakozás közben még azon is kellett izgulnom, hogy Esztinek mi a fene fáj (valamit az arcán mutogatott, de nem jöttünk rá később sem, mi lehetett). Mondtam anyunak, hogy döfjön a szájába egy egész adag Nurofent. És így is lett.
Szóval anyu az unokavigyázós idejét lelkes vasalgatással tölthette... (Ez utóbbinak azonban halelujahh! :) )

Mondjuk a megaszunya eredménye: ahogy jött, úgy el is ment a köhögése. De totál nullára. Tegnap délután óta egy köhintés sem volt.

Azért anyunak említettem, hogy nem nagyon akarok vele találkozni egy ideig. Mondta, hogy jó, akkor vasárnap beugranak szüretről hazamenet... :D

Noés Pepi.
Neeem, semmi izgalom, tényleg. Leszámítva a szokásos vérvételes procedúrát, amely remek volt, mert amúgy a kölyök vérszegény, nem kap vasat a kakiprobléma miatt, és a vére nem túlzok: nem folyt.
3 ampullát akartak venni, végül meg kellett szúrni két helyen, annyira nem jött neki.

Ja, és az megvan ugye, hogy neki még a fejéből veszik a vért.
Na már látom, hogy avatatlanok az ájulás környékén vannak, de semmigáz.
Láttam már többször ezt a műveletet, és bátran állíthatom, két dolog szar benne, amikor beszúrják, és amikor kiveszik a tűt. Amíg bent van, szerintem nem is érzi. Persze nem egy optimális gyerekk-kép, hogy egy tű áll ki a homlokából, de nekünk ez alap.

Eredmény csak jövő héten lesz, a doki rendes volt, állítólag nagyon jó a témában, úgyhogy abszolút bizalom.
Elmondása szerint az a nagyon gáz, ha nincs egyáltalán nincs T-sejt a gyerekben, mert az nem pótolható. (Csak zárójelben érdeklődtem, ha ki sem fejlődött a csecsemőmirigy, akkor honnan lenne... Na mindegy.)
Meg néznek valami IgA IgG vagy miket, ezt fingom sincs milyen szerv termeli, és hogy az Petinek vajon megvan-e, és amgyis hiányzik-e belőle még egy s más.
De nem is lényeg, mert ez, ha gáz, akkor tudják pótolni 4hetente infúziós kezeléssel.
Szóval így állunk.

Annyit mondott még, hogy akiket ő ellát DiGeorge-os gyerekek, általában az jellemző, hogy a szívhiba a gázabb, nem az immunitás, dehát ugye a csökevény thymus is termel sejteket, Peppinóban meg még azt sem leltek...
De elég nagy lelkesedésel mesélte, hogy már túl vannak 20-30 csontvelő transzplantáción... Jeeee...

Szóval ezzel meg várjuk a jövő hetet, és akkor leszünk okosabbak.

2011. szept. 14.

Az elszaladt paci esete

Eszti mostanra pont az a jószág lett, akit még gyerekmentesen soha nem gondolnád.

Amikor még ohne gyerek mentél a boltban, és hallgattad, hogy anyuka mit is próbál kezdeni az extrahisztis, és szerinted abszolút kiállhatatlan gyerekével, majd megállapítottad, hogy a tiéd soha, de soha nem lesz ilyen...

Na szeretném bejelenteni, az enyimé pont ilyen lett.

Szóval az hagyján, hogy beteg volt nagyon. Tényleg sajnáltam, lázas állapotaiban nyávogott, szendvedett a végtelenségig. Node hogy úgymaradt. Az annyira gáz!!!

Egyrészt felvette a nyávogva beszélek stílust. Már mondtam neki hogy ha ezt továbbra is folytatja, vagy én rohanok ki a világból vagy őt rakom az erkélyre száradni.
(Anyaaaaa, segíííítsééél máááár... Full nyávogva...)

Anyaaaa! Hol a bilim?
A fürdőben. Hozd ide, jó?
Lekapcsoltad a villanyt?
Le.
Akkor nem látok.
Hagyd nyitva az ajtót.
Neheeeheeeem látohoook.
Akkor így jártál. (Fél perc múlva anya bilit behoz.)
Énénnn akartam behozni.
Sötét volt.
Neheeeeemmmmm. (És bammeg bili megfog, kivisz a töksötét fürdőbe és onnan visszahoz.)
Most jobb?
Igen, kakilok.
Jó, mindjárt jövök. (Én konyhába ki. Majd vissza.)
Mit csinálsz?
Megtöröltem poksimat, kiöntöm a bilit. (Kuva jó, de tényleg, mert ő beleteszi a pisibe a WCpapírt, amely ott úszkál benne, és a wc-be öntés alkalmával a pisi kijön, papír marad. Mindenki gondolja el, hogyan is jön ki végül a bili aljára ragadt pisis wc papír...)
Ne öntsd ki!
Deheeheheeee, kiöntöm!!!
Túróst! (Erre Peti kapott egy sallert. Nem, nem tőlem. Hogy mi köze volt hozzá? Fene tudja...)
Majd bedurrant az agya, hogy kiviszem a bili, leszidom Peti miatt és amúgyis hogyan gondolom, és bosszúból megfogta a teli vizespoharát és teátrális mozdulattal szétlocsolta a dohányzóasztalon.

Hahaaaa, királyság, és ez csak röpke pillanatkép.
Hát kemény gyerek, na! :)

Egyébként meg 2 napja együtt alszanak éjszaka is. Ez is abból lett, hogy betegség idején Eszti aludt velem a nappaliban, Peti meg bekerült az ágyába éjjelre is.
Majd amikor már nem volt lázas, akkor ment mellé Eszti is. Állítja, hogy nem ébreszti fel Peppino a hajnali 3-as "adjál-enni-de-azonnal" oroszlánüvöltéssel, és a hajnali 4 után 10 percenként cumikeresős, nyöszörgős magánszámmal sem. Így ez a része okés!

2011. szept. 12.

Magas hőfokon égve

Egész konkrétan 39,7. Ez volt mondjuk a max, amit bemértünk Esztinél.
Ahh, volt itt minden a hétvégén: lázcsillapítás, hűtőfürdő, ügyelet.

Mert az a takony biza nem a fogától volt. Az a láz meg nem a keddi bárányhimlő kettes oltástól.

Mondjuk ezek után azt gondolom, hogy ilyen állapotban is volt az immunrendszere. A fentiek miatt kissé megtépázva.

Szóval csütörtök óta úgy néz ki Eszti, hogy megy aludni a nap bármely szakában, akkor már lehetett tudni, hogy megy fel a láza. Lázcsillapítás, visítás, fürdés, mindenenvisítva hisztizés. Majd 1-2 óra múlva lázcsillapodás és pörgésforgás, mntha mi sem történt volna. Ekkor már elhittük, hogy vége, amikor újra: aludok, jó?


Mondjuk az a buli, amikor este 10-kor 2 felnőtt ember könyörög a magán kívül alvó 2,5 évesnek, hogy fürödjünk meg, majd amikor sikerül, utána visítás, visítás. Mi a baj? Viszket a ojjom.
Szóval Lacival a türelemzsákunkat kinyitottuk rendesen.

Egyszer-kétszer amúgy megemlítette, hogy fáj a füle, de mindig kívül mutatta.

Így Laci, miután vasárnap már negyedik napja volt 39 feletti láza, elvitte az ügyeletre.
Az eredmény: középfülgyulladás és egy adag antibio.
Gyanúm szerint a két héttel ezelőtti nátha-takony mehette rá a fülére.

És a különlegességek.
Sosem láttam még lázmérőn 39,7-es lázat.
És sosem láttam még Esztiből ilyen meseszerű taknyot kifolyni. Mindig megúsztuk vizestakonnyal, de most!
Anyááám, ez igazi bölcsis feelingű.
(Most az milyen durva lehet, amikor gyerek fújja az orrát és a zsebkendőre nézve boldogan felkiált: Nézd anya milyen zöld takony!!! :D ) Hát mondom én...

2011. szept. 7.

Helyzetek jelentése

Soksok minden történik.
Pl. ma legnagyobb borzalmamra, akaratomon kívül kinyírtam vagy 150 hangyát. (Na ja, akaratomon kívül: vagyis beszórtam hangyairtóval a bejárati vonalukat és másnap rácsodálkoztam, hogy megdöglöttek. Végülis...)

Node Pepi úgy áll, hogy pénteken voltunk GOKI-s kontrollon. Az izgalmak a régiek, vagyis a 9.30-as időpont helyett folyamatos katéterezések miatt 15.30-kor fogadott az orvos.
Még sose ment gyorsan az orvosok előkerítése.("Jön egy anesztes nemsokára" - és 2 óra múlva jelenik meg stb.) De szegények tényleg iszonyat sokat melóznak.
Pedig olyan faszán pikkpakk megvolt az EKG meg rögtön előkerült a pace-makeres doki is, azt is bemérték. Csak a mi orvosunk nem.
Sebaj, még jó, hogy Laci ragaszkodott hozzá, hogy együtt menjünk, mert szerinte ez annyira várható volt.
Az eredmény: ez+az, a lényeg, hogy a vízhajtó/Kálium páros csökkentve a vérnyomáscsökkentő emelve. Kövi kontroll 3 hónap múlva. Végülis jóvan.

Aztán Pest kedden, Pest holnap. De közben tegnap ráleltünk asszem az évszázad gyerekorvosára. De tényleg!
Tudott fogadni az, akit mindenki csak dícsér, és ahh, egy álom.
Mondjuk azzal kezdte, hogy a kakigondunk (amin addigra már jócskán felhúztam magam, hogy javul-javul, de nem múlik, és ide nekem egy gasztroenterológust), szóval szerinte, ha mindenféle baktérium/vírus kizárva, akkor tejallergia.
Na ekkor tudtam, hogy ő a mi emberünk (orvosunk). (A régi dokinő konkrétan hülyének nézett a felvetésemért.)

Rendes is, és amiket beszéltünk igazi orvos is. És ahhh... mesélhetnék csodákat! és ez csak az első találka volt.

Peppino lemérve, hivatalosan 3630 g, vagyis ez 1 hónap alatt 630 g hízás. Elégedettek lehetünk asszem.
Eszti is lemérve (92 cm és 13 kiló), beoltva bárányhimlő ellen (na ilyet se láttam még: nem nagyon akarták beoltani, mert nehogy ez maradjon meg a gyerekben elsőre, hogy itt bántják. Mondtam nekik, bökjék csak, majd megtámogatjuk mi pszichésen!)

Petinek közben megnövekedett a kajaszükséglete. A szomorúság, hogy biza a fagyasztómban nem túlzás, de 6 liter tej van (plusz még anyuéknál is vagy 1 liter), és ennek ellenére spéci tápszert javasolt a dokinő az allergiagyanú miatt.
És igaza van, de fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy most, ha kell pótlás, akkor azt az 50-100 milit tápszerből kell megoldani.
Persze baromság, mert Lacinak igaza van, hogy a mi speciális helyzetű gyerekünk esetében napi 6 deci anyatej mellé ne fájjon, hogy a pluszt tápszerben kapja, de akkorisna.

És ójeee, immunológus időpont jövő hétre! (Eddig két orvos kérdezett rá, kihez megyünk, és mindkettő hallotta már a doktor nevét és mondták, hogy az okés! Szóval talán tényleg jó lesz.) Mindenesetre Peti oltásai ügyében sem ártana már valamerre elmozdulni, a többiről meg nem is beszélve. (Mert ugye a spécigyerek teljesen oltásmentes.)

És még egy szó Esztiről.

"Bázz mi az, csillog az orrod? Nemár, a múlt héten gyógyultál meg egy náthából. Hejj van-e új fogad? Bázz, van!! :)"
Szóval még csak fogcsücsök, de asszem elmondhatjuk, hogy vele baromi szerencsés fogzáson vagyuk túl. Kint van a 20 foga, majdnem mind fél-egy napos fogtakony kíséretében, ami nem, az megegyszerűen kijött.
Mákarcok vagyunk!

2011. szept. 5.

Végre arborétum

Azt már megállapítottuk korábban, hogy ez a nyár eltelt nélkülünk.

Az utolsó fuvallataára azonban még becsatlakoztunk.

Szombaton végre újra kimentünk az arborétumba, amelynek negédes, labdázós-2gyerekes romantikája egészen addig tartott, amíg be nem kakilt...
És nem a kisebb... :)

Azóta is röhögnöm kell a sztorin, mert halálos volt.
A nagyobb carjankó ugyanis addig szórakozott egy adag pukival (ha érzi, hogy jön, akkor még jól rá is tol egy kis erőt, hogy jobban szóljon - ejj, mondom én hogy gáz...), szóval most is rátolt, aztán sikerült is egy kicsit "kiugrasztani a nyulat a bokorból".
Nem is vettük észre, szerintem ő sem.
Nade egy idő múlva, az erdő közepén, a labdázgatás közepette elkezdett visítani.
Nem jó, nem jó, szúr a poksim.

Kisebb a nyakamban, így apja gatyalerántott, és hamar érthetővé vált, miért szúr. Mondtuk mi, hogy így jártál, majd otthon elintézzük, mert nem akkora a baj. Meg blabla, merthogy nálunk simán nem volt popsitörlő, csak víz és pzs.

De Eszti csak visított és jajongott. És persze lecövekelt a legtávolabbi pontján az arborétumnak.
Apja már mindennel próbálkozott, szakadtam a röhögéstől, amikor Laci galád fejjel még a Jana vizet is belocsolta neki, várva a pszichés hatást, ami persze nem jött el.

Aztán jött az apa vigyen, DE: apa ne nyúljon a poksimhoz!
Vagyis vigye kézben úgy, hogy nem tartja a feneke alatt.

Na, én továbbra is remekül szórakoztam.
Bátran állíthatom, hogy Eszti is, aki végigdanolászta a kijárat felé vezető utat az apja kezében. Laci meg... Hát ő leginkább izzadt. :)
Viszont végre csináltam egy videót a "Mókuska, mókuska" éneklésről, mert olyan cuki kis vékony hangon énekelget, hogy zabálnivaló. Majd feltetetm jútúbra.

Itt csokifagyi



Itt még boldogság



Itt meg a "MI" (majdnemnégyen)