Alice Csodaországban

Laci volt az ovis szülőin a múlt héten, mesélte, hogy az óvónénik szerint úgyis minden kisfiú pókember és minden kislány hercegnő lesz.
Eszti vágyai pont passzoltak is ebbe a képbe. Ő ugye királylányról indult.

Engem nem zavart különösebben, hogyha ez akar lenni, akkor én aztán nem erőszakolom ki magamból "kreatívanyut" csak azért, hogy ne ő legyen a 12. hercegnő.
Noés...
...megúsztuk a királylányt. :)

Viszonylag egyszerűen ment. Ugyanis tényleg elindultunk pár hete angolturinézőbe, és már az első helyen a "dehelyeskislány" felkiáltással hoztak is neki egy boszorkányjelmezt.

Na azt a fejet, amit erre Eszti vágott... Azon remekül szórakoztak az eladók, főleg, hogy bejelentette hozzá: én nem leszek boszorkány mert én szép vagyok.
Megelégedéssel nyugtáztam a dolgot, legyen is önbizalma a gyereknek!

Az eladóknak is leesett a téma, erre előkapták a kirakatban lógó Alice jelmezt, hogy bár nem királylány, de pont passzol.
És igen! Eszti azonnal akarta, és le sem akarta venni, és deszép meg pörög a szoknyája én meg egy hete koptatom a számat, hogy Alice igazából nem királylány ám. (Mielőtt farsang előtt egy nappal megvilágosodna, hogy ő eredetileg nem is ez akart lenni.) Úgyhogy azóta végignézte 2* az Alice Csodaországban-t és bámmm. Boldogan elvonult ma farsangra a jelmezében.

Ja, vagy 6 képet csináltam róla, el kell hinni, ez a legjobb... Mindegy... :D

Zsúfolt hetünk

A hétvégén jól elvoltunk, persze, az, hogy hogy sikerült, az viszonyítás kérdése. Pl. Pepóka miatt nem tudtunk Freiben kávézgatni, mert vagy 1,5 hete minden nap 3 órát alszik. Így 1/2 5-kor én már nem... A könyvtárba azért elmentünk, az volt betervezve (csak hát ott van a Frei...)

A főbejáratnál a gyerekosztáskor én nyertem a kisebbet. Akit kézben tartani nem nagyon tudtam/akartam, mert elmentem véradásra délután és hajlamos vagyok a vénakékülésre. Így leraktam fent a földre, de valahogy nem maradt meg Proustnál, ahol én álltam, hanem Margueznél kellett összekaparnom. Szóval nem volt nagy élmény a könyvválogatásom. De lett könyvem végülis.

Aztán ebben a könyvben találtam egy négylevelű lóherét. Biztos az előző gazdija hagyta benne. Annyira megörültem, hogy mekkora jóság már, hogy az csak egy icipicit csorbított a boldogságomon, mikor Laci ránézésre bejelentette, hogy annak egyébként 5 levele van.

De nem, akkoris jó volt a hétvége, az 5levelű végülis ritkább jószág, nem?

A hetünk meg olyan zsúfolt lesz, hogy fel kellett írnom a naptárba, hogy ki-mikor-hova.
(Ma itthon nyaralt még Eszti is, mivel nincs ovi, aztán lesz a farsang, Eszti még kérdésre fájlalja a fülét, így gyerekorvos- bár ha van rá lehetőségem, fülgyertyázni, akkor fogom, jön a mameszkám, megyünk tornára, megyek masszázsra, megyünk Torkos Csütörtökre, a hétvégi hepaj meg vagy egy napos, vagy kettő, attól függően, anyuék hányan jönnek. És mint tudjuk, náluk ez szombat reggel derül ki biztosra, attól függően, hányan szálltak be tényegesen az autóba. :) Meeert, ne felejtsük, Eszterem 4 éves lesz. 4. Úúúú, mennyi idő! És még Hajnikám, nagy kérdőjelben ott vagytok ti is. :) )
Szóval ennyi a terv.

Ajándék terén remekül állunk (kivételesen), mindenféle praktikusság fut a részünkről: mint kulacs, papucs (Barbie-s rózsaszín...), ruha, 2 társasjáték. Ne is mondjam, hogy a nagyját Bónuszbrigádról szereztem, mert egyszer durván felhalmoztam az egyenlegünket 9000 Ft-ra. Amiből mindössze 2000 volt a saját pénz, a többi akció, nyeremény és fotófeltöltés. Úgyhogy imádtam Eszti szülinapjára vásárolni. :)

Peti. Az is durva! Elfelejtettem mára, hányadik full egészséges napnál tartunk. A 25-26-27. körül. Az durva nála.
Bár szombaton begyulladt a szeme, nézegettem is hogy yesss, ez tuti kötőhártya, de elbizonytalanodtam, mert reggel csak picit csipásabb volt, de nem összeragadt. Aztán másnap fennállt a probléma, ma reggel meg már semmi. A színe talán kicsit még piroskásabb, de nem gondolnám kötőhártyagyuszának, az azért durvább.
Viszont összefüggésben tudnám hozni azzal, hogy néhány napja benézett a konyhába, és azonnal odaugrottam, mert láttam a fején, hogy nyel, öklendezik és hogy róka lesz. De mikor felkaptam, szimplán csak örömködött. Majd egy fél óra múlva vettem észre a fürdőszobában a földön heverő foglenyomatos szappant. :D
Ez amúgyis lejjebb van, mert Eszti régebben imádta, de már nem használja hónapok óta, így Petikém jobbnak látta megkóstolni, jó-e még. Ez hagyján, mert aki hülye...
...de bakker 2 félkör felső fogsorlenyomat is van rajta (nyilván kellett még egyet harapni, mert az elsőnél még nem jött ki teljesen az íze.) Úgyhogy el tudom képzelni, hogy azt a szappan szemre is alkalmazta.

Kétgyerekes helyzetjelentős

Vagy öregszem, vagy csak tényleg jók a gyerekeim (ááá, lófing ám, felváltva vannak megfenyegetve, "ha ezt így folytatod, kiraklak az erkélyre!"), de tényleg sok mindent meglehet már velük/mellettük csinálni.
A héten mindenféle dolgokat csináltunk a napi kötelezők (főzés, takarítás) mellett, szóval jó vagyok, na!

A kölykökről?

Előre egy kép. Mert édesek, és ezt nem felejtjük.(Vagyis sokszor próbáljuk nem elfelejteni.)

Lovas nemzet.

Esztinek kb semmi baja. A fülét azóta is fájlalja. De csak, ha kérdezem. Így most nem kérdezem, hátha már elfelejti. Más baja nincs, remekül elhesszel itthon.

Azt a szót, hogy "nem" továbbra sem ismeri és súlyos szerepzavarban is szenved (már ami a "ki a főnök?" kérdést illeti). Minden napra van egy extrákkal megtűzdelt veszekedésünk.
Jó nagy: anya kiabál ő meg visszadumál és bőg. Egyszer érdemes lenne felvennem videóra, de ilyenkor lila fejjel nem biztos, hogy megtalálnám a masina bekapcsológomját.

Ma pl. a déli balhé előtt már 1 órája rezgett a léc.
Már a tornáról nem akart hazajönni, meg az úton megéhezett:  
Ha nem adod oda a kakaóscsigámat, éhenhalok. Nekem nem ad senki enni. Brühühüüüüü...

Nem álltam meg elmesélni a járókelőknek, hogy tessék elhinni, hogy a gyereknek nagyobb a hasa mint az enyém és csak azért nem kap enni, mert ebédelünk otthon. Meg amúgyis, nem mondta a néni anyukája, hogy nem illik bámulni????

Na ebédet azt nem ettünk, mert a tegnapi ebéd neki nem jó, de volt b) verzió: maradék tészta. Mákosan remek lesz neki.
A mákot 23* rászólásomra is a szájába lapátolta, szétszórta, majd amikor nagy nehezen végzett a kajával, megehette a kakaóscsiga maradékát.
De csak addig volt ez is nyugalmas, amíg el nem zavartam a szobájába, és látványosan ki is dobtam az utolsó falatját a kukába.

Biza kegyetlen lépés ez, sírom is el magam minnyá a gyötrelemtől, de ez tűnt egyedüli megoldásnak, miután rászóltam sokszor, és visszadumált. 4 évesen?! Vissza. Ne szóljál már hozzám! Ilyen csúnya beszédet! (Esküszöm a hanglejtésre mondta.)
Elvonult bőgve, közben magyarázott folyamatosan: Ezt így nem szabad! Ilyen csúnyán nem szabad beszélni velem! Most ezt fogom megtanulni? - na itt már röhögnöm kellett- Ilyen sokat kicsinek sem sírtam. És tovább nem figyeltem, mert leültem enni, és boldogan arra gondoltam, lámlám, milyen választékosan tud szomorkodni.

Pedig ugye ő alapból tök jó gyerek, ez a minimum balhé, ami elvárható egy ekkora gyerektől (hébehóba :D ), mi lesz itt, ha Peti is belenő a korba????

Vele jelenleg semmi extra. Éli tovább a kamikáze pilótákhoz hasonlatos életét.
De jójó, egy rakat helyről már simán visszamászik, szóval nem olyan vészes.
Mondjuk ezt ma sikerült megvalósítania. Eddig erre a zugra még nem lelt rá.

Ránéztem, és mondtam neki, ha rajtam múlik, ki nem jössz onnan, hát mi vagyok én? Lifeguard?
De nem rajtam múlt... Úgyhogy azóta kint van. :)

Különben meg rendben van mindenki. Én tegnap óta túl vagyok a Gyűrűk urán. Szeretettel gondolok az egész bandára, aki ezt nekem elolvasásra ajánlotta. De jóóó volt.

És újra elhatároztam, hogy minden nap megcsinálom a Réka 20 perc hasat. Mert megígérte a DVD-n, hogy lesz látszatja. Egyszer már simán meguntam, hogy naponta ilyeneket csináljak, de most kap egy hónapot.
Én az a fújfúj lányka vagyok, aki amúgy meg van elégedve magával. Tudom, tök pofátlanság.
Persze lehetne ez kisebb, meg az nagyobb, de alapjában véve semmi extra, de ez a mamaháj...
Oké, szültem már egyet-kettőt, de ezt szívesen levarázsolnám magamról. Csak ezért. (Az alap-sport: futás, bicaj- meg nem viszi le.)
Úgyhogy egy hónap múlva beszámolok, hogy nekiálljanak-e a tömegek ezen módszerrel a kockásításnak vagy sem.

Bipolaritás

Ej már, de tényleg!
Tegnap kb. egész nap csoda csoda hátán, minden jujjdejó.
Ma meg közel álltam a váróban a székek módszeres földhöz vagdosásához.

Hát hejj!

Tegnap apám mi volt itt!
Eszteremet hazaszállították anyuék, és mivel délutáni alvás ideje alatt az egy gyerekre jutó felnőttek száma elérte a kettőt, mi biza le is léptünk Lacival. Tudjátok: tudatos kapcsolatépítésnek álcázott gyerekmentes pihenés.

Mozi volt tervezve. Nekünk, akik egyébként nem szeretnek moziba járni (én már azt is utálom, hogy üvölt a film, de maga a filmek tekintetében is olyan finnyagép vagyok, hogy!)
Nade vagy 3-4-5 éve nem voltunk. Valahogy felmerült.
Moziműsor. Jajj! Max a Hobbit. Esetleg. De azt is játszák minden nap egyszer: 16-kor. 3D-ben.
Na ennyi volt a mozis erőlködés. És trálláláá: wellness lett belőle.

Úúúúú és úúúúú! Ennyit tudok róla röviden és tömören elmondani. :)

A Három Gúnárba mentünk, külsősként lehet használni náluk is a wellness részleget (a borzalmas mozijegy árakhoz képest olcsóbb és százezerszer jobb volt. )
A feelinget növelte, hogy lementünk és a fószerkoma asszondja: "jajj, hozom a kulcsomat, mert ma még nem volt itt senki."
Bakkerkirály! Érted? Tök üres a wellness rész! És utána sem jött egy lélek sem.
Szóval szauna, jacuzzi (amúgy azt különösebben nem rajongjuk, dehát az egész a miénk volt és még a gombokat is lehetett nyomogatni) aztán szauna, fekvés, szauna, jacuzzi, fekvés.
Na kb. így váltakozó sorrendben. Tökéletes volt, lazáztunk ketten kedvencférjjel a wellnessben, majd hazacsámborogtunk.
Még előtte beugrottunk a Lamborghinibe kávézni, ahol a VIVA ment: pont Lana Del Ray félórával. És még az is kiderült, hogy jövő hétre véradást szerveznek. (Végre el tudok menni, ha minden klappol addig, mert a Véradó kizárt ügy hétköznap.) Úgyhogy így. Állat volt! Egész este olyan lazák voltunk, hogy hejj!

Este aztán kezdődött: Esztinek fájt a füle. Nem nagyon szenvedett, nem is nagyon tudtam komolyan venni. Aztán éjjel nyüsszögött, áthoztam magam mellé, tökre nem aludtam, jóvan-evvan.
Ma orvos.
Eszti már induláskor nyomta a balhét: nyávogás, nem veszem fel, az nem jó, nem, nem, nem.
Én már ekkor a hajamat téptem. Nyilván az nem tett jót az idegállapotomnak, hogy vinnem kellett Pepókát is magunkkal, aki 19. napja egészséges. Egy orvosi rendelőbe, amely fullra töltve betegekkel. És a legbosszantóbb: lehet, hogy blöffre.... (Bár bízhattam volna Esztiben, mert hasat szokott fájlalni "csak úgy", de fület azt nagyon nem jellemző. De sajna tényleg nem bíztam benne.)

A váróban nem tudtunk bemenni az elkülőnítőbe, mert dolgozott a védőnő. Így kívül várakoztunk, de annyira ideges voltam, hogy legszívesebben: hahhh! Nemtom. A legtöbb kölök térdig érő takonnyal rohangált (de mér' nem törli le az anyja vazze?), meg köhögőrohamokkal, egy laza adagon látszott, hogy lázas, azok meg sem mozdultak. Si-kí-ta-ni akartam. Pepuckusz miatt!

Aztán bekavartunk, ahol dokinéni szerint: "Jajj, Eszti, hát de régen láttalak már! Eszti? Ő biztos nem kamuzik. " És tényleg.
Van valami bibi a fülével valóban, valami furcsaságról beszélt, hogy vírus és megnő valami hólyag és kipukkan, de amíg nő, addig meg fáj. Kértem, ne is részletezze tovább!
Az a lényeg, hogy egy sima felsőlégúti vírus a fülére ment, de semmi hagyományos baja nincs, így egy fülcseppel megúszta a bulit. Meg a héten itthon nyaral.

A kérdés: fertőző-e. Hát persze. De nem mint fülbaj- az egyéni probléma- hanem mint felsőlégúti vírus.
Ezek különben már megint azon szórakoztak a váróban, hogy Peti Eszti szájába dugdosta az ujját, az ráharapott, Peti meg röhögött rajta, úgyhogy asszem ez a része már édesmindegy.

Viszont kihúztuk az influoltást a noteszból. Kb. lebeszélt róla a dokinő. Örülök neki!
Eddig úgy volt, megkapja, biztos, ami biztos, bár nem tetszik senkinek, de csak muszáj.
Viszont Peti beteg volt, aztán 18 hós oltást kapott, azután legalább 2 hetet vártunk, aztán most kiderült, hogy nem lehet az egész városban 3 év alattiaknak való ingyé oltást beszerezni. Meg amúgy 2 kéne neki, mint aki elsőre kapja...
Egyszóval nem sok tényt kellett pluszban felsorakoztatni a doktornőnek az ügyben, hogy különben miért nem javasolja. (Persze óvatosan rákérdeztem: "De túléli, ha lefertőzi?" Ő meg még mindig azt mondja, olyan szépen kimászik a betegségeiből -szerintem borzalom, de ő az orvos- , hogy influból is ki fog. Kórház nélkül akár.) Hátjó. Ha ő mondja.

Így is van ez. Most hétvégén nyertem egy bónusz szauna élményt "táplálkozni" a rosszabb napokra, egy plusz kölyköt a hétre (aki a legjobbkor lett beteg, mert jövő héten van farsang), egy megerősítést, hogy moziba járni baromság,  egy biztos tudatot, hogy mindkét kölyköm szerelmes Etumamába és egy felismerést, hogy minden névnapi éttermi ebédünk helyett mehetünk akár wellnesselni is. :D

Különben meg erről jut eszembe: tessen sietni, mert nekem majdnem nem sikerült helyet szereznem Torkos csütörtökre. Két héttel akció előtt már az uccsó helyeket foglaltuk be (a Három Gúnárba egyébként, de az egybeesés nem direkt van.)

Édesagyas és édesnyonyellusz

Tegnap itt voltak Enikőék. Már ez is milyen jó volt: elsőre! Megbeszéltük jöttek. Ez ugyanis- főként persze miattunk - eddig mindig úgy nézett ki: 1.) Gyertek át!. 2) Na jó, ne gyertek, mert beteg lett a) vagy b) 3) A következő hónapban gyertek át!
Nem nagyon tudom, mit csináltak ezek ketten: Dóri meg Peti, de tény, hogy mindkét gyerek kidőlt délután. Peti már régen aludt 3 órát (na jó, 2 napja. :D De előtte már hetek óta nem. ) Meg is beszéltük, hogy nyilván naponta kéne összefutnunk.

Aztán. Esztim elutazik ma. Megint.
(A szokásos történet: "Dehát a cirkuszjegy mellé ElevenPark belépőt is adtak és el kell használni.) Édeskislány ugyan minden nap számon tartotta, hogy megy, de csak tegnap esett le neki, hogy máris. Úgyhogy azonnal bepakolt.
Ezért írom ezt az egészet, mert ennek meg kell maradnia az utókor számára.
Majd' 4 éves, és tök egyedül összecuccolt.

Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy Eszti vacsi után eszmélt, és pörögve pakolni kezdett. Csakhogy Peti még javában evett (mondjuk Eszti 1 szelet melegszendót, Peti 2,5 szeletet tolt be... pusztán ezért volt a késlekedése) , így én kiabáltam be a gyerekszobába az irányszámokat.
"Két bugyi!"
A kölyök kihozott 3 bugyit a táskájába. Mondom neki: "ez 3". Igen, de kell pótbugyi. "Minek?" Ha bepisilek vagy valami. Nem fogok bepisilni, de pótbugyi azért kell. (Egyáltalán nem ábrándítottam ki, hogy van a mamánál plusz bugyi, ügyesokos gyerök vagy, kész).
"Két zokni!"
Hoz 3-at. "Na gyerünk, magyarázd meg!" (Főleg, hogy egy sosem használt sötétkék pár is volt a kezében, nem értettem.) Ha megyünk a játszóházba, nem tudom, most megyünk-e, de ha megyünk, akkor ez sötét, és nem látszik rajta a piszok, ha cipő nélkül vagyok. "Öööö, nyertél kölyök! A többit rámold egyedül!"


Most hadd ájuldozzak, mekkora ász gyerek, nem? Különben egy melegítőgatya híján tényleg bepakolt.

A másikról ezen pont alatt nem beszélünk, mert elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem a blogbejegyzéseket Eszti 1,5 éves kora környékéről. Hááát, basszus. Beszélt. Nagyon szépen (akkor még csak a 4 szótagos szavakat nem tudta kimondani. És egyedül öltözött, ruhát válogatott. Peti hozzá képest tényleg büdösnagy Nyonyellusz Maximusz. ) Ja, azt letojom nagy ívben, hogy "ne hasonlítgassuk a két gyereket! " Mindenki ezt csinálja. 

Különben ő ma lezúgott a TVszekrényre mászás közben, meg majdnem az etetőszékből is fejjel ki (mert apám mászik kifelé, hogy eltekerje a mikró gombját), úgyhogy mostantól akkor ülhet bele, ha már oda van mellé készítve a kaja.
Más figyelemre méltó meg egyszerűen nem történt vele. :)

Örömének száll az égen!

Ma vidám napom van.

Amellett, hogy napok óta nem tudom magam túltenni azon, hogy én az elmúlt napokban havat sem láttam. (De, bocs : hétfőn éjjel esett és reggel 9-re elolvadt.).
Persze, akkor nem sírok, amikor az egész országban esik, nálunk meg süt a nap, úgyhogy itt lakni ezzel jár. Még jó, hogy baromi olcsón vettem novemberben Teszveszen Esztinek téli kezeslábast szánkózni (háromszázért egyébként), mert amennyit eddig használta (egyszer sem)...

Szóval ma szépen összekapartam magunkat és elindultunk akcióvadászatra. Ez amúgy is jó szórakozás: boldoggá tesz, mert én akcióvadász vagyok, és jól is érzem magam tőle, és kész.
Úgyhogy boldogan szereztük be a Pingvin patikában a 20-as Normaflore-t (úgyis fog kelleni előbb-utóbb), nomeg a 250 Ft-os lakkomat. Soha ilyen jó lakkom még nem volt, mint ez a potom pénzért árult, gyorsan száradó és tartós.
Meg ilyeneket.

Aztán bementem az Angexbe (angolturi) -mert keresztanyu ne képzeld, hogy a jelmezeket egyelőre Eszti hajlandó használni- szóval ő most királylány lesz és punktum. Más semmi!
Így nézem már a ruhákat, elég jó jelmezeket árulnak amúgy több angoltureszban is. De még nem leletem rá a méretben is stimmelős darabra.

Node a lényeg! Ott volt valami, amitől elakadt a lélegzetem.
Szerelem. A javából.
Most nem?

Azért fotóztam le, mert Anett, te jutottál eszembe, hogy szerintem te is rástaroltál volna, ha te futsz vele össze. Úgyhogy ezt látnod kell! Állat!

Meg ugye, a kép másik oka, hogy Bébi, szokd a gondolatot...

Már látom magam előtt, ahogyan Laci a képre nézve húzza fel a balszemöldökét, alaposan torzul az arca, és szépen lassan megfogalmazódik benne a kérdés:  "Ez-meg-mi-a-tököm?"

És tudom, hogy nagyanyád kora jut róla eszedbe és és és minden szavadat előre meg tudom mondani.
De vegyél nagy levegőt, nyugodj meg, csináltam bakonyi sertésállatot vacsorára, plusz találtam eldugva egy Hanutát a konyhaszekrényben (szerintem előled dugtam el), de most mégis meghagytam neked. Ugye már jobb is a vérnyomásértéked?

Jobb hát! Ismerem. :)

Ma vagyunk a betegségmentesség 14. napján, ennek örömére talán még Enikőék is átugranak holnap. Bár sajnos őt ez a táska úgysem hozza majd lázba.
De az örömének hangja akkoris száll!

Videósposzt

Csak akut időhiányos vagyok (hétvége...).

Viszont a hétvégén voltunk a Malomban -unalomból bementünk már megérdeklődni, hol van az AngryBirds-özős táblagép, mert Laci rinnyant, ha az új szerelmével (saját tabletjével) játszunk. A miénk meg vacak fajta, el is romlott és egy hónapja szervízben nyaral. 

Noés olyan mázlit: Laci talán aznap említette meg, hogy tavasszal már ráférne egy cipőcsere. Erre mibe botlunk? Végkiárusítás: tádáám: 41-es Mustang cipő 9000ért. (Féláron.)
Az átlag férfi lába ugyanis ennél nagyobb, így ez a méret még lazán ott nyaralt a boltban.
Én tavaly vettem meg az általam igen kedvelt télikabátomat xs-es. 3000 volt.

Érti mindenki ugye? Felvázoltam röviden a kis testméret egyik alapvető előnyét.

Meg is nyugodtunk a picifiún, aki amúgy a picinél is kisebb, mini, de mindegy.

Aztán egy ideje nagyon meg akarom örökíteni a tökéletes testvérkapcsolatukat.
Hát sikerült. :) Bár nem pont azt, amit akartam.

Az úgy van, hogy megfürdenek és mint a kisangyalok: beleesnek a hűtő/kiskonyha játékba (ezek a gyerekszobában vannak, gondolom a nap végén az újdonság erejével hatnak még), és az esetek nagy részében este 8-kor nehéz szívvel úgy kell szétröppentenem őket az ágyuk felé.

Tegnap is bementem szólni, hogy vége a bulinak, pakoljanak. Aztán megláttam a Petit, és jajj! De nagy volt! :)
Vissza is rohantam videózni.

Ha nem lenne érthető esetleg a szöveg. Mert behalás az is:

Peti... Bocsánat, Uracska, de muszáj hogy elpakoljunk. :D

A szemcsit meg Eszti tette fel rá. De nagyon kellett röhögnöm. (Néha csatok vannak a hajában, néha meg karkötők a kezén, ezekhez képest ez a napszemüveg téma igazán olyan szolíd.)

Aztán, ha már leporoltam a fényképezőgépet, és fejrázás a téma...
... megörökítettem a táncolós őrült jelenetet. 

Mondtam Lacinak, hogy akármit mond, néha magam is megijedek, amikor Peti ezt csinálja... De szemmel láthatóan élvezi a dolgot. :D (Esztit itt muszájságból vettem be, különben kitört volna  a palotaforradalom. )

Úgyis gyenge a hátizma. Legalább edzi. 

És akkor ennyi a videóság, szerintem biliposztot majd legközelebb (mert köszi Doriszom, hogy eszembe juttattad, szobatisztulás is van a világon. :D )

Egyszer fent, de aztán stabilan lent

Tegnap volt apa szülinapja. Ennek okán, (nameghogy Artúrkutyás mamának tegnapelőtt volt a szülinapja), nameg Eszti feltétlen konyhát és hűtőt akart nekik mutogatni. No, így átjöttek a mamáék meg a Hajniék.

Ezért süthettem tortát. (Alapból eszem ágában sincs úgy, hogy Laci eszik egy szeletet, én este nem, max másnap, és 3 nap múlva a fele ránkrohad.) Így legalább megérte a dolog.

Ahh, megint megállapítottam, hogy istenkirálylány vagyok.

Előző este már felöltöztem, hogy megyek bevásárolni, amikor gyorsan még beütöttem gugliba, hogy mogyorókrémes torta. És nagy mázlimra, az egy állat, mogyorókrémes-mascarponés recepttel ajándékozott meg.

Íme, ez lett belőle:

Méltán vagyok elégedett magammal. (Nagyon finom is volt.)
Vagy ez még kérdés?

Gondolom, már nem. :)

A kölykök a vendégség hatására totál behülyültek, szétszedték őket, majd minket is. Teljesen be voltak pörögve. Kész.

Szóval ez jó hangulatban telt. Fent.

Aztán a mai nap letörölte a vigyort az arcomról. És lent.

18 hós oltásra mentünk. És súlymérés.
Amikor azt mondtam a múltkor, hogy leszarom, akkor hazudtam.
Jelentem kiborultam.

Nem is a súly a baj, hanem megint és amúgy mindig, de jöttek utánam a tanácsadóba, mérték a kislányt: 72 cm. "És mennyi idősek is vagytok?" - kérdi a védőnő  "Mindjárt 8 hónapos."- így az anyuka.
És az volt a szerencsém, hogy már mehettünk is be a dokihoz anélkül, hogy meg kellett volna tudnom a kislány súlyát is.

Hát kikészültem, újra és megint. Annyira, hogy meg is mondtam a védőnőnek, hogy 18 hónaposan nem fogom már tanácsadásra hordani. Otthon is meg tudom mérni, orvos meg havonta kb. 2* látja. Hagyjuk már!
Nem volt ellene kifogása.

Petikém 8700 g (önmagában ez 500 gramm hízást jelent kevesebb, mint 2 hónap alatt. Ebben a korban ez rendben is van. De akkoris csak 8700 g!) És 76 cm. Ezt is hagyjuk inkább.

Útközben bánatomban ettem. Sajnos a babakocsinak nem tartozéka anyának jutalomfalat, így be kellett érnem a gyerek puffasztott kukoricájával. Ami a maga teljes sómentességével inkább további büntetés volt, mint jutalom. Szarvolt.

Aztán itthon felhívtam a Lacit hisztizni, majd bőgtem egy kört (addig Peti édesen eljátszott a másik szobában), majd amikor hallottam, hogy mintegy 10 perc után a búgócsigával csapkodja a TV-t, azért csak kimentem már. És persze olyan cukker volt, mert nem is a TV-t csapta, hanem az asztalon akarta pörgetni. Láttam rajta, hogy drágakincs ez, akárhány kiló. (De akkor sem vagyok jól. Mert nem, nem fogja behozni, nem fog megnőni. Kicsi marad. És nincs feloldása a dolognak.)

És és és. A mesebeli szállodai ajánlat (olyan simán megéri és csodás és hihetetlen), hogy nem is volt igaz. Vagyis ma is visszaküldték ugyanazt az ajánlatot, mint tegnap- állítván, nincs alap szobájuk, csak egy jobb, ami 10.000-rel ugrasztja meg azt a csodás árát. Én meg azért keserűen vettem tudomásul, hogy egy 220 szobás szállónak nincs standard szoba szabad kapacitása 1,5 hónap múlvára: február végére. Naneeee....
Még nem is lenne nagy gáz, de így, hogy Bükfürdőn lett volna (3,5 órás az út), így asszem csókolom.

Fújfújfúj, utálok lent lenni!

A hétvégi nyaralás

Mert csak eljutottunk.
Igaz, a sztori durvább volt, mint a nyári rögtönpakolós (ez ugyanis azonnalpakolós és már el is rohanós stílusban ment).

Nem sikerült előző napokban találni megfelelőt, jóvan. Éjjel még jött egy ajánlat, de reggel láttuk és 2,5 óra autóút + a babakocsi ára. "Béb, beszélj le róla!" Jóvan, nem megyünk és kész!"

Aztán persze ezzel húzott egész délelőtt, hogy hát csak nem sikerült nekem azonnalit rittyentenem.
A poén, hogy még 11-kor elmentünk Petivel (meg a másik kis utánfutóval, de mert imád oda járni az is :) ) tornára, odaúton ment a humorizálás Laci részéről, aki meg imád rácuppanni ilyenekre: "Miért nem hívod fel Cserkeszőlőt? Van 4*-os wellnessük."

Khmmm.... délben hazaérve azonnal írtam egy mailt, hogy mi szívesen elmegyünk hozzájuk ma!, ha adnak valami cuki last minute ajánlatot. És adtak. :D
Két ajándék 50 perces masszázzsal, ha már cuki last minute-ről van szó. Kifejezetten jól esett, így 1/2 1-kor megtudtuk, hogy megyünk a hétvégén wellnesselni. Jejejeeee!

Innen már egyenes az út: gyerekek lefektetve (persze nagyobb beizgulva egy percet sem aludt), én elrohantam a Malomba blöffre, hátha megvan Laci csere wellness Adidas papucsa, amit karácsonyra kapott, de az angol méretezés miatt kicsi lett.
Ehh: pont előttem érkezett meg a csere, így megszereztem, DM-ben bedobtam pár bébiételt (még a Hádába azért beugrottam a biztonság kedvéért, hiszen aznap volt árucsere :D ), Jakóban éppen sült a pogácsa, így félretetettem 10 szemet, mondván egy óra múlva jövünk.
No haza, addigra Petyuszom éppen felkelt, mindenféle motyó bőröndbe hajigálása: 50 perc. 50! Tök új rekord!
És az a legdurvább, hogy megint nem maradt itthon semmi (ja de, egy gyerekfésű, de szerencsére 3 nap alatt nem rasztásodik a haj). És azt azért úgy kell elképzelni, hogy Petinek még készíteni babatejet reggelre, meg "hátha nem eszik alapon" babapudinot. Esztinek pl. matrac, meg alváskellékek (mert mindig úgy kérjük a szobát, hogy velünk alszik egy ágyban, különben családi szobát ajánlanak fel két gyerekre, mintha nem férne el 4 ember a legkisebb szobában is).

Szóval gogogooooo, és du. 4-re már meg is érkeztünk.

Az Aqua Spaban voltunk, hááát, most komolyan: jobb volt, mint képzeltük.

Gyerekkel az igényszintünk jóval kisebb, mint nélkülük. Mondjuk úgysem tudunk normálisan étkezni, meg szaunázgatni, így az hogy a kajánál a választék kisebb, nem zaklatott fel minket.
Azért a szaunatérben kialakított fittnessen megütköztem.
Mert melyik barom tette oda a gépeket? (És bakker volt futópad! De nem. Nem működött. "Sajnos a pára tönkretett a digitális berendezéseket." Jéé, csak nem?? Áá, mindegy, a többit végülis lehetett használni, csak kijelző nélkül.)

Meg itt volt pancsoló. Az azért jó, mert könnyebb két gyereket a vízben koordinálni egy szülőnek, amíg a másik szaunázik. Vagy csak lelép. Egy percre. Nyugalomban. Csak wellness vagymi! Na! :D

Ahh, és ha már így hazatértünk: túrom is a megfelelő ajánlatot a február végi évfordulós kettesben wellnessre.
Ja igen, ilyen jól megy, havi 1 hétvége. (Különben viccen kívül, eddig havonta ennél többet fizettünk ki Eszti bölcsijére. Hoppá.)

És utána már csak nyaralni megyünk. Legalábbis egyelőre úgy tűnik. :P

Megérkeztünk

Ja, és azóta már haza is... :D Elvégre holnap meló/ovi/hétköznapok.

Visszaszámlálás indul

Tényleg, mintha ketyegne is a fejem felett...
Na de most mi van? Két (azaz kettő), egészséges (azaz nem beteg) gyerekem. Hogy teljesen érthető legyen a szitu: Eszti és Peti páros nemköhög, nemtaknyol, nemhörög, nem inhalál, nem orrotfúj/szív: egészségesek.

Mert az milyen durva már, hogy Esztit azért nem vittem még a héten oviba, mert pont ezt akartam elérni, vagyis: legalább egy hétig rendben legyenek.
Peti tegnap fejezte be az egyhetes antibió kúrát, eléggé helyrekapta, Eszti meg már egy ideje okés.
Úgyhogy most hempergünk az érzésben.

Azért a hörgőskölyökkel szerencsére eljutottunk vasárnap Stornyára. Az meglehetősen jó élményre is sikeredett.
Ott pl. egyértelművé vált, hogy a szepszaros időszaknak ágyőpá! (Már K. valószínű, nálatok is csak az idegen hely élménye volt a bőgés kiváltó oka.)

Node Stornyán... ujujjj! Átmentünk keresztanyuékhoz. Naanyám! Világi cimborák keresztanyámmal!
Basszus nem volt hajlandó kiszállni a kezéből sem. Szó szerint. Csak úgy rázta a fejét, ha mondtam, hogy na gyere megyünk. Ő hozta haza mameszomhoz is, mert még a fejét is elfordította, nehogy vége legyen a jólétnek.

Mondjuk Laci nagyon találóan megjegyezte, hogy keresztanyu amúgy pont úgy néz ki, mint anyu, és hát azokat a viszonyokat meg tudjuk. De különben meg kit érdekel miért? Volt aki helyettem cipelje a 9 kilós sejhajt (nem, nincs annyi, csak menőzni akartam. :) ).

Úgyhogy este szomorúság volt neki hazajönni- végig is balhézta az hazautat (oké megbocsátjuk, töksötétben másfél óra, a brutál köd miatt majdnem kettő... szal én is balhéztam volna).

Aztán majdnem elmentünk wellnesselni. Hát jóvan, ma olyan világot élünk, ahol egy használt babakocsi árából simán elmegy egy család 3 napra...  (A babakoccsert ugyanis decemberben eladtuk. Az is jó élmény volt, mert -ahogyan sejtettem- olyanok vették meg, aki pont erre a márkára és típusra gyúrtak, és tök boldogok voltak, pedig Szegedről utaztak idáig).
Szóval nem mentünk wellnesselni, mert NEM VOLT HELY. Nem hittem el: 3 hotel és teltházak. Háát, nekem ne sírjanak...

Így ma elmentünk a Tescóba. Miértmiértmiért? Izzóért jó? Amit ugye Szilveszterkor kihagytunk.
Úgyhogy legalább jól világítunk. (És a Tesco olyan szinten kongott, amilyet utoljára akkor láttam, amikor 20 évesen, kissé kapatosan, éjfélkor sörért és sültcsirkéért ugrottunk be.) A kissé kapatos jelen esetben egy finomított kifejezése a valóságnak.
Úgyhogy ez élmény csapó 3.
Viszont akciós chips (normális: 900 helyett 200ért, oké apukám. Bicaj helyett megettem!!!), akciós bodyk (5 db autós 1400ért) és akciós kislánybugyik. Majdnem akkora érzés volt, mint a wellness.

Na jó. Nem ám.

Szilveszteres

Életem talán legpocsékabbja. Na jó, de a tavalyit nem számoljuk.

Azzal kezdtük, hogy a virsli, amit amúgy nem túl olcsón vettünk reggelire- szilveszter van, vagy mi, szar volt. Mini, cuki meg minden, de ízre/állagra rossz, ráadásul szétdurrant és így minden darabja egy nagy, bőréből kifordult kukira emlékeztetett (nem tudom, milyen az, csak úgy mondom.)

Ááá, ez semmi, elmentünk vásárolni. És miután szépen megvettünk mindent délelőtt az -immár szokásosnak nevezhető- extra kajapartinkhoz (vagyis olaszboltból szalámik, sonkák, articsóka, parmezán, olíva jajjjdehovasorolhatnám még mit nem), szal ezután úgy összevesztünk Lacival még délelőtt, hogy aztán este 8-ig nem szóltunk egymáshoz.
Miért és hol? A Tescóban vazze 3 db égő miatt!

Gallyra vágta a napunkat, a prosciuttós, olívapatés vacsoránkat, az egggész Szilveszterünket.

Nos, oké, eltelt a nap nagy duzzogásban, szar volt, még szerpentint sem dobáltunk.

Csak estére sikerült kb. összekaparni a viszonyunkat, igencsak húzós idő (átlag 3-4 óra a nemszólokhozzád, de óévbúcsúztatáskor ennek is tovább kell tartania).

Este mi lefektettük a kölyköket, most minek tébláboljanak itt, nekik ez még tök mindegy (hehe, nekünk meg nem..) Meg is állapítottam este 8-kor, hogy rendben van, mázli, a szomszéd srácok nem tartanak idén sem bulit- úgy 5 éve tartottak egyszer, azóta parázunk a következőn, mert az is olyan jóvót! :S
Naés, tádáááám! A haverok beállítottak negyed 9-kor. Aztán minden volt, ami kell: zene, üvöltés, petárda, tűzijáték. Nekem meg: "laza tökömkivan". "Mikor telik már el a hülye szilveszter?" És "újévetakaroook, de azonaaaal!"
(Szerencsére egy kölyök sem ébredt fel erre a sztorira, érthetetlen... )

Notovább. Chips.
Szilveszter van. A chips alap, főleg, mert vaskezű vagyok és nem nagyon tűröm évközben az evését, de ilyenkor ugye mindent lehet.
Emiatt nem is ám simát: kétféle tortilla chips guacamolés dip szósszal.

A hiba ott volt, hogy rendszeresen csinálok avokádókrémet. És bár sejtettem, hogy ez nem az lesz, node az a borzalmas ízélmény, az vazze mindent vitt a napban!
Az egy silány termék, vacak szar, borzalom. Felfoghatatlan, hogy van ember, aki ezt a szart megeszi??? (Ha igen, van egy tegnap bontott, éppencsak megturkált, bárkinek odaadom ajándékba: sőt, úrinő voltam és megtiszteltem az üveget egy hűtőben tárolással is. Hátha tényleg él ember a földön, aki ezt képes megenni.)
Így ott álltam a hülye tortilla chipssel, ami meg nem nagy valami szósz nélkül. Kegyetlen nagy bukta volt! (És mivel összebalhéztünk a Tesco közepén, nem vett Laci sem magának semmilyen simát, hogy elkunyerálhattam volna.)

Érthető módon ez volt az a pont, amikor kibontottam a BB félszáraz pezsgőmet. Abban legalább nem lehet csalódni...
És kb ez volt a legjobb a napban.

Aminek még nem volt vége: Nézzünk valami filmet! (Hihetetlen amúgy, hogy az RTL Klubnak Krokodil Dundee 3-at és Amerikai Pitét sikerült e jeles napra elővarázsolni a szekrényből.)

Mindegy, mert alapesetben nem nézünk filmet TV-n, és amúgyis, ezer éve semmilyet nem is néztünk. (Ugye e téren az emlékezetes szexmentes Twilight volt az utolsó "élményem".)

Mi legyen, mi legyen? Pár film volt csak meg, legyen a "Hófehér és a vadász"!
3. jelenet, érted? Még csak a 3., és ki a főszereplő? Jesszusom, a vámpírosból a csaj. Neeheeeem!!! Deee.... Tuti ő volt, mert ebben a filmben sem volt képes becsukni a száját.
Jóvan, megnéztük, nem volt vészes maga a sztori, de jó se. Az agyhalál már közel.

És így érkeztünk el nagy nehezen az éjfélhez.
Kiskamu kislány meg is jelent 0.15 perckor, kócosan, "mi ez a durrogás?" felkiáltással. (Lefekvés előtt, sőt a nap folyamán 12* beszéltük át, hogy lesz durrogás, duda, petárda, de relax van, úgyhogy szimplán kíváncsiskodni jelent meg az ajtóban. :) De olyan édes volt, hogy egy kicsit ott hesszelhetett velünk.) De ez már újévi sztori.

Mi más van hátra? Nanáhogy mindenkinek BÚÉK!