2013. febr. 28.

Meddig szép az élet?

Háááát, a boldogság utolsó morzsáit csipkedem már fel a földről. Lehet, már el is fogyott?

A hétfő még kb. rendben volt, ennek örülök, mert 10millás nap volt.

Kedd óta Peti címszavakban:
Hányás, hasmenés, láz, étvágytalanság, aluszékonyság, takony, köhögés, nyöszörgés.
Nem egyszerre, de szépen sorjában. Az a kérdés, történhet-e még valami egy gyerekkel ezen kívül. Hát nem sok (mert a fülét is néha piszkálja...)

A történet nem visszaeséséről szól, hanem új fertőzésről, ami miatt elmondhatjuk, hogy 3-a óta nem volt egészséges. Volt ugyan két nap, kettő!, amikor nem kellett a porszívó/inhalálás és még köhögésmentesség volt: ez a két hétvégi nap. Most mondja bárki is, hogy nem így volt megírva, hogy nekünk mennünk kellett.

Örülök is neki, mert feltöltve tértünk vissza, így tudomásul vesszük, hogy ez van. Amin Eszti egy hét alatt röhögve átment, az Pepókámat most újra legyűri két hétig.
Nem csodálkozunk, van róla papírunk, hogy ez biza papírkutya. Különben pont kiszámoltuk, hogy az immunológiára még egészségesen eljuthatunk, de nem nyert, így lemondtuk. Újra.

A januári teljes hónap egészség böjtje van most.

Most nincs baj, alszik. Ha nem alszik, nyávog. De kb. egy órát van fent egyszerre, szóval kibírom.
Én is taknyos vagyok, így konkrétan jól is esik: egész nap olvasok, pihenek, néha elriszálom a seggét egy órán át. Aztán szól hogy tente. És akkor visszafekszik.
Etetni sem kell. 3 napja nem eszik egy falatot sem.

Én nem voltam beteg még a szezonban. Ami a tavalyhoz képest remek eredmény. (Laci még mindig tartja magát már vagy egy éve.) Múlt héten volt egy adag erős torokfájásom és mostanra lerobbant a fejem.
De kinézek az ablakon és tökre elhiszem, hogy lesz még tavasz, meg nyár (főként, amikor Eszti nem fog oviba járni, jajj alig várom!), és azt is, hogy lesz ez a gyerek még 3-4-5 éves, amikor már nem ilyen szerencsétlen egy-egy betegség, úgyhogy jóvan. Elmegyünk orvoshoz ma.
Csak azt sajnálom, hogyha rá kell nyomni a 3. adag antibiotikumot. A hasmenéses pocakjára. Az kurvanagy szopás lesz. (Ja, márbocs, éppen nem vagyok túl finomkodó.)

2013. febr. 25.

Óamindenit!

Hát de boldog vagyok!
Mondjuk ma nem is lehet másként, mert 10millás nap van, de az a durva, ha Anett, nem írod tegnap este, hááát, lemaradok a reggel óta tartó zenről. :D

Node, nekem a legkönnyebb boldognak lenni.

A wellnessre eljutottunk, simán.
Petikém beidőzített: csütörtökön eltettük a porszívót, pénteken anyu átvette: már csak gyógyszerelni kellett napi 2*. Eszti az gázul köhögött, de ő túlélős gyerek. Ma már oviban van.

Mi elléptünk pénteken, és szétestünk a lazulástól.
A hely nagyon durván jó volt, minden stimmelt, minden egy kicsivel jobb volt, mint máshol, a kajától elájultam (másnap sajna már majdnem szó szerint is.)

Abszolút élményeim:

1) Kedvencférj. Az a jó, hogy évfordulónk van, és már konkrétan utána kell számolnom, hányadik is: 6. házassági és 13. rendes- összetalálkozós. Szóval még ennyi év után is a legnagyobb öröm számomra, ha Lacival ketten-együtt. Amúgy is jó páros vagyunk igazán, mert egyfajtává csiszolódtunk és ezért remekül tudunk egymás mellett pl. semmittenni. Konkrétan abban baromi jók vagyunk. :)
Napozóágy, szauna, gőz, Wass Albert nekem (mééé' nem szólt senki eddig, hogy ő ilyen csodálatos??), és Chip magazin Lacinak (neki is szólhatott volna valaki, hogy az a Blikk informatikai szaklapnak álcázva). És semmittevés, és szétlazulás. Jejejejeee kedvencférj! (Azért becsületünkre váljék, hogy sétálni is voltunk a tóparton.)

2.) Szaunaszeánsz. Jaajj, még sosem voltam, mert valahogy ez kimaradt. Nade most! Itt voltak rendezve talán 2 óránként.
A hely egyetlen hátránya különben, hogy szombaton eszméletlen sokan voltak. Mi ezen amúgy nem sokat hisztizünk, annyira nem érdekelt, de nem jutottunk be az egyik-mézes- felöntésre emiatt. Na ezen eldünnyögtem volna, viszont a fickó megtartott még egy kört pusztán jófejségből. Szóval jejejeee szaunaszeánsz!

3.) Futópad. Véhéégre. Volt, ahol ígérték, de nem volt, aztán volt, ahol ígérték, volt is, de nem működött, és most ahol ígérték, volt is, és működött is!
Végre kipróbálhattam, milyen is az (amióta futok vágyam ez). A tapasztalatom pedig ez ügyben: ahh, nem is megyek az utcára többet! :D
Jó, nyilván kicsit sarkítok, de annyival másabb a dolog. Az emberek nagy része amúgy ezt mondja, de ugye még nem próbáltam.
Hogy ez mennyire volt fontos nekem? Detélleg? Megérkeztünk a szállodába olyan 3 körül, Laci elkezdte buherálni a netet, én meg addig edzőszerkót kaptam és elpályáztam a szobából a fitnessbe. Ribi. :D
És mind3 nap mentem, mert milyen állat dolog már! Szóval eléggé beért a szomszéd edzőterem gondolata. (A poén, hogy a fodrászNóri sógornője az edző, és ők így együtt csinálták meg a fodrászatot + edzőtermet a kettővel mellettünk levő lakásban. Ééés, a Nóri hívott pénteken, hogy kéne neki egy táblázat, vagyis mindenféleképpen be kell ugranom hozzá... Ugye, megint hogy löknek ebbe az irányba. :) )
Jejejeee futópad!

Különben minden állat volt, a szállodáról annyit, hogy már azt számolgattam, hogyan kéne nyáron a kölykökkel itt nyaralni (Velence Resort Spa), és a válasz: sehogy, mert olyan kiba* drága. :) De varázslatosan bababarát és egy-két apróságtól eltekintve: tökéletes.
Összefutottunk Zsuékkal is, mert ugye velük hol másol futna össze az ember, mintsem egy wellness alatt. :P Ez is tök jó volt, végre személyesen is találkozni.

Itthon meg. Nanneeee, majdnem haza se jöttünk.
A mama őrült ugye, állandóan játszóház volt (pedig direkt mondtam, hogy egyedül ne balettozzanak el, mert Misipapa csak szombaton érkezett), dehát ennek is beszélni...
A gyerekek amúgyis jól elvoltak, a telefonban a háttérben mindig viháncolt valamelyik.
Aztán ettek. Érted? Ettek. Mindegyik, rendesen.
A kisebb gézengúzról pár szemelvény: nem állt fel az etetőszékben, nem akart fejjel kiugrani belőle, 2* kért zúzapörköltet, a pelenkázón hanyatt fekve mozdulatlanul várta a pelenkázás befejezését.... Naneeeem! El sem hiszem!
(Mondjuk látszik is rajtuk, hogy ki volt nyalva a sejhajuk... Rendesen bekényelmesedtek a tuti mamás ellátásba- ma reggel Eszti még azt is ellőtte az apjának, hogy igazán öltöztesse már fel. Hahahaaa! :)

Ma mentünk Petivel a pékségbe, hát röhögtem, amikor a csaj elmesélte, hogy "Hát megvagytok?, Mindent tudok, itt volt Eszti, és a pékség közepén mesélte minden nap, hogy ő megy a játszóházba, anyáék elmentek kirándulni, és hallod, ezek ketten minden nap megettek egy 30 dekás kenyeret útközben". Mondtam neki igen, mindent tudok. (Különben ő ugye tudja, hogy egy kiflit szoktunk venni a kölyköknek, azt kettétörve eszik meg, ezt is csak azért, hogy Pepó csendben maradjon a babakocsiban.)
Szóval anyu, meg se próbálj bármit eltitkolni! :)

2013. febr. 20.

A gondviselés napja

Ma a gondviselés a karjaiba vett. Vagy mellém szegődött egy szerencsehozó angyalka.
Ha annak lehet nevezni, hogy szinte belökött a Hádába, ahol basszus 50%-os leértékelés volt.
(Most tök mindegy, Laci megette így a sztorit. )

Reggel fél hét, Eszti már fújja az orrát (említettem, hogy nem megy oviba, nehogy elkapjon megint valamit? Késő volt... ), szóval orrfújás, ilyen időpontban már Petit is felverte (amúgy éjjel nem zavarják egymást az akciókkal, de így reggel felé már stabilan ébred mindkettő a másik által keltett zajokra). Noszóval fél 7, az korán van.
Beromboltam, Esztit kizavartam a szobából majmostól az ágyamba, állvabőgőPetit visszafektettem. És láss csodát, azonnal vissza is feküdt (ez azért necces húzás volt már ilyenkor), de 8-ig aludt.
Eszti takonytakonytakony, én meg abban a fél órában, amíg mellettem hesszelt elterveztem, hogy ezt a hétvégi, romantikus, régóta várt, tökéletesnek kinéző KETTESBEN wellnesst le kell mondani.

Eszti taknyol, Petit nem tudom védi-e az antibiotikum, amit szed, vagy ő is beteg lesz újra (mert mostanra szedte rendbe magát), én hülyét kapok, de ez van.

Aztán még akkor elszaladtam kalácsért a pékségbe, ahol...
A gondviselés az utamba küldte a masszőrömet, aki meg találta kérdezni hogyan vagyunk.
Napersze beborítottam, és ő minden, de minden érvemet leverte egy kérdéssel: "Naés?" (Eszti taknyos. Naés? Felverik egymást reggel. Naés? Peti éppen gyógyul, lehet visszaesik. Naés?)
Mindezt ebben a formában 5 perc alatt megtárgyaltuk, és boldogan hazajöttem.

Laci úgyis azzal várt, hogy ő már beleélte magát a hepajba, ezért felejtsem el, hogy lemondjuk, mert ő akkor is megy, csak akkor másik nőt kell keresnie. Szóval úúúúgy megijedtem, hogy hamar el is felejtettem a témát. :D

Anyut felhívtam, hogy készüljön, mert ezek brutálkodni fognak. Felvilágosítottam, hogy betegek, Peti alapból is übergáz, nem lehet sehol, de sehol egyedül hagyni egy pillanatra sem... (már ami a felfelé tendáló mozgását illeti- legújabban spuri fel az éjjeliszekrényre és onnan balettozott át a franciaágyra a falnál- Eszti már sztoikus nyugalommal figyeli az ilyen eseményeket, de azért kikiabált, hogy anya, a Peti valami nem jót csinál. ) Szóval hajrá mama!
(De azmeg őrült, mint tudjuk, szerinte minden meg lesz oldva. Hát jó.)

Különben azon készültem szüttyögni, hogy jajjszegénymókusmajmot itthonhagyom, pusztán mert én lazulni megyek. És Esztit sosem hagytam volna itthon, sőőőőt...
...vagyis milyen már az ilyen, de ez már jelenleg a legkisebb problémává vált. Mókusmajom amúgy sem tök egyedül marad itthon, hanem tesómakival.

Aztán lefeküdtek délután aludni. Én látom ám, hogy mindenki alszik, na de jóó, akkor én ágyőpáá. Elmentem ittam egy kávét, és be akartam ugrani a CBA-ba vásárolni. Na de a gondviselés! Hohóóóó!

Bementem a Malomba, de persze pisilnem kellett. Fel az elsőre, ott takarították a WC-t így fel kellett mennem a 3-ra. Na és közben a 2-on megláttam, hogy a Hádában 50%-os akció van mindenre. Úgyehogyugye? Szinte odalökött!

A szívem egy pillanatra megszűnt dobogni, majd sokkos állapotban újra elolvastam a kiírást. És már rohantam is be (persze pisilés után). Basszus, 5000 Ft-ért vettem 9 ruhadarabot. Magamnak csak 5-öt, de elájulnátok, milyen állat cuccokat. (Mindrózsaszín. :D ) És még Eszti/apa is részesülhetett. Pepóka ugyan nem, de annak meg le kéne fotóznom, mit lőttem egy bolttal arrébb.... Kincset!

No, így elájulva magamtól, meg a rám vigyázó angyaltól, a délután folyamán mámorosan elbattyogtam Petivel a postára, ami után a Szil Coopban akartam az elmulasztott bevásárlást intézni.
És a postán észerevettem, hogy nincs nálam a pénztárcám. Úgyhogy dünnyögve hazabattyogtam. Végülis szeretik ezek a tejbegrízt is. :)

2013. febr. 19.

DiGeorge találkozó- hohohóóó

Hohohóó, hétvégén hova jutottunk el?
Na nem semmi: diGeorge találkozóra.
Ugyeugye, hogy ilyen is van? Hááát, voltunk 6-an a 10-ből. De na, van ilyen. :)

Eredetileg ki volt számítva, Pepóka pont meggyógyul, mi megyünk, apa meg Eszti nem akarnak jönni, ők a Tropicáriumba mennek, aztán szép az élet.

Nohát az szép is, de: Pepóka nem gyógyult meg (ezt köszönhetjük a helyettes orvos nem megfelelő antibiotikum-választásának- sajnos mondta a dokink, hogy tapasztalata szerint ez, amit kaptunk, az alsó légútak környékére nem igazán hat), úgyhogy péntekre már újra hörgött, köhögött.

Na oké, de én menni akarok. Ki nem hagynám! Megyek egyedül vonattal.

Ennek lett az a vége, hogy mentünk Esztivel. :) Mert hát őt aztán nem lehet itthon hagyni.

Node az meg egy élmény volt. Ez az énEszterem egy ollan jó gyerek, hogy még! Nem is tudom elmesélni. Ráadásul ugye már kinőtt mindenféle zavart korból (mint nem kell a délutáni alvással foglalkozni, mert 1* kibírja, nem kell kajahegyeket csomagolni, mert majd veszünk pogácsát).
Hát ezt is megértük! Így olyan laza az élet! :) Meghát na, jött, felszállt, leszállt, csipogott. Édes egy gyerek.

A találkozó is jó volt, amúgy facebook-os csoport, tehát nem teljesen ismeretlenül vágtunk bele, de személyesen még csak egyikőjükkel futottunk össze (jellemzően a GOKI-ban persze).
Az Afrikai-Magyar Egyesület szervezte le nekünk, ez tök jó, mert tényleg biztosítottak mindent. Meg nem árt tudni, hogy a mindenféle missziós tevékenységük mellett ők karolták fel a 22-es kromoszóma rendellenességeivel küzdőket (azaz 11-ünket - :D ) Nem, persze nem vicces, hogy miért vagyunk ilyen kevesen, de mindegy.

A dolog jól sült el, a gyerekek egyik oldalról iszonyatosan ugyanolyanok. Külsőre, fejlődésben. Van még Petin kívül 2 másik kölyök az 1,5 éves korosztályból (csak egyikükkel találkoztam személyesen):  súlya nulla- még nem jár- viszont tök cuki kategória. :) Másik oldalról meg csak van olyan, aki 15 hósan már totyog és a súlya is olyan, hogy nekünk min. 4 évesen, ha meglesz. :)
Egy fokkal könnyebb lenne az érzés amúgy, ha lenne felnőtt és látnánk, hova tartunk, tarthatunk, de sajna olyanról nem tudunk. (Elég egyszerű a dolog- 20 éve még nem tudták az ilyen súlyos szívhibával születetteket megmenteni.)
De a találka teljesen jó élmény volt. Valószínű máskor is lesz. Ez jó. Hohohóóó!

2013. febr. 14.

Valentin nap alkalmából

Elmesélem.
Hogy én természetesen szeretem. Mint minden ünnepet.

Bírom, hogy piros szívecskét ragasztok a kormányra este, amit reggel Laci megtalál, és elmosolyodik rajta.
Fullbugyutának tartja ugyan, de elmosolyodik rajta. (Majd odaadja a kölyöknek játszani.)
Megleli a kis csokiszíveket itt-ott elrejtve és elmosolyodik.
Most valljuk be őszintén, oké, hogy elméletileg 365-ben szeretjük egymást, node mikor teszünk szívecskéket a kormányra? Hogy elmosolyodjon a másik felünk? Naugye!
Valentin nap alkalmából minimum 6 jó élmény/érzést könyvelhetünk el bónuszban. És ez már 6-tal több, mint máskor. Úgyhogy én bírom.

Az a kritika is éri az ünnepet, hogy pénztárcanyitogató. Háááát Lacinak kétségtelenül:

a) rózsa- Lacitól- szerelemből jár nekem,
b) frézia - Esztitől- mert én nem szerelmes vagyok beléd, de szeretlek (ugyanis venni kellett az ő nevében is egy szál virágot)
c) tulipán -Esztinek. Mert neki is kell virág. :)

Noés este 8. Amikor is kezdett megremegni a "de én szeretem a Valentin napot életérzés".
Eszti már az ágyban fekszik, mesél:

Anya, sokat beszélgettünk ma az oviban arról, hogy szerelmesek vagyunk a Misibe. (Bááázdejó.)
De a gyerekek nem csókolóznak. (Ahh, minden rendben, huhh, mázlim van.)
Anya, azt álmodtam, hogy a cirkuszban voltunk és csókolóztam a Misivel. De akkor még gyerekek voltunk. (Még jó, hogy már nem vagytok azok.)
És az oviban voltunk, együtt mentünk le a lépcsőn meg ki az udvarra. És egyszer kimentünk a városba és én voltam a menyasszony a Misi meg a vőlegény.
Mi? Ahh, uhh! De még csak 4 (!!!) éves! Ahh, uhh!

A történeti hűségkedvért kirohantam és lejegyzeteltem az egészet a jóéjtpuszi előtt. :D

Majd rékérdeztem már Lacinál:
- Apa mit tudsz te erről?
- Mit? Hát a Luca meg Eszti szerelmesek a Misibe.
- És ööö, a Misi?
- Ő meg szerelmes a Lucába meg az Esztibe is.
- Jaaaa, ahhhaaaa!

Éljen a Valentin nap! :)

2013. febr. 12.

Először a szarság majd a jóság


Petit két napja elkapta a köhögés. Ugyanaz a fajta, mint Esztinél volt éjjel (nyilván, mert ugyanaz a vírus szántott végig rajtuk).
Az eredmény? Jajj!
Az, hogy nappal köhög, hát jóvan. De éjjel kezdte. És csak rázta, rázta, rázta. Nem szűnt.
Tegnap éjjel az csináltam, kapkodtam ki a kiságyból. Nem tudom megmagyarázni miért. Csak. Gondolom, hogy csináljak valamit.

Első körben kivittem a konyhába, bepróbálkoztam a kakukkfüvessel. Semmi.
Második körben kivittem a konyhába, bepróbálkoztam mézzel. Hát talán.
Harmadik körben bementem, megsimizgettem...
...majd behalok: rápróbálkozott és jelelte: hogy ki és enni. Khmm... Hamar rájött, hogy is megy ez, mi? Aztán meg visított, amikor nem, és még az ágyba sem akart visszamenni. Mert kér.
Különben nagyon szerencsés, ahogyan elalszik. Simán vissza lehet tenni, ha ébred, vagy orrot kell szívni, vagy akármi van, de most baromira ragaszkodott az étkezéshez. Hát nemár...
A fél éjszakát végigköhögte.

Oké ez van, tegnap délután 3/4 óra volt, mire el tudott aludni. Pedig nagyon ki volt már purcanva.

Na aztán az éjszaka. Az volt A csőd. Ugyanis nem tudtam mit csinálni.
Így a dolog egy idő után úgy nézett ki, hogy gyerek fuldokolva köhög az egyik szobában, én meg várom, mikor lesz vége a másikban. Borzalom. De nem tudtam mást tenni.
Ugyanis nem sírt, és erős a gyanúm, hogy alvás közben nyomta.
Meg azon kívül, hogy berohangálok hozzá és kicincálom az ágyból, aminek értelme nem sok... azon kívül nincs mit tenni (minden lehetőséget ellőttem: Ventolin, méz blabla.. A kis zöldet meg nem dugom a seggébe és kész!)
Szóval így éjféltől kb. 1/2 2-ig ment a nagyműsor. Aztán csend lett 1/2 7-ig, és azért gondolom, hogy ő aludt, mert végig köhögött onnantól is reggel 8-ig, amikor aztán vígan kikiabált, hogy hóóó! Különben meg arra, hogy Eszti/apa megy el reggel, tuti kiszólt volna, ha ébren van. Ő ki nem maradna az ilyen buliból.

Szóval a dolog inkább nekem egy csőd, hogy milyen már az ilyen.

Amúgy az én hibám az egész (bár nem mondja senki, hogy egy Sinecod megoldotta volna a dolgot), de a helyettes doki kérdezte a múltkor, szokta-e felverni a köhögés éjjel, mert akkor ír Sinecodot. Áááá- mondom-nem kell, sosem volt ez gáz. Nem is kellett olyan sosem. Hát bukta.
A gyerekdoki meg tegnap délelőtt volt (akkor azt hittem az éjszakával vége is a bulinak), meg ma van délután. Szóval grrr...
Idevele egy cinikus "okosanya vagy" vállveregetést!

Node nézzük a remek híreket!

Eszti nagy boldogan ment oviba. Tegnap összedobtam neki egy tortát, ettől rém boldog volt és olyanokat mondott, hogy jajj, de szép (nem volt az), meg húú, hogy fognak nézni, meg dejóó, hogy szülinapom van. :) A múlt héten tartották volna, de átcsúszott erre a hétre.

Aztán meg visszakanyarodtam megint oda, hogy Pepó szépen beszélget. Mondjuk, amit kimond, azt jobbára én értem csak, de azt mondta a múltkoriban a fejlesztős Tünde, hogy az számít beszédnek, ha szándékot fejez ki (mert betanítani arra, hogy a kacsa mondja: "hápháp", azt még nem hívják annak.) Márpedig Petikém pl. az alvást egyértelműen kifejezi beszéddel.  Ma is mondta ebéd után, hogy tente. (Az enni-inni kérést meg jeleli, így azon ezt nem tudom mérni.)
A ruhadarabjait felismeri, főleg mondja a sapkát, kabátot. Kenyér, tej, apa, mama ilyeneket mondd, meg egy csomó mindent, amit leutánoz, de azok egyelőre szarul hangzanak (felismerhetőség szempontjából. )
Meg a kedvencemet el kell mesélnem: hóóó. Hát az egy cukorság!

Először esett a hó, akkor Eszti fél percenként ugrált a babakocsiba be fejjel, hogy nézdPetihóóóó! ezen Peti persze nagyokat röhögött (főleg a rendre felbukkanó fej látványától) és ő is üvöltözte a vakvilágba, hogy húúúú.
Aztán 2 nap múlva, amikor szálltuk ki az autóból elkezdett havazni, Peti kiszállt, éééés:  húúú.
Úúú, de boldog voltam, mert előtte nem tudtam érti-e, hogy az a hó, ami esik lefelé, bár mutogattam meg minden, és úgy néz ki, értette.
Azóta minden, de minden húúúú. Ha a szél fújja a faleveleket a földön és mozognak: húúú, ha esik az eső: húúúú, ha kinéz az ablakon: húúúú.
Úgyhogy asszem van még mit erőlködni a témán. :)

2013. febr. 8.

Finoman is fogalmazhatnék, de fúúúúj!!!

Röhögnöm kell magamon, amikor pár hete azt gondoltam Peti kicsit pirosaskás szeméről, hogy az kötőhártyagyulladás.
Mert az igazi, az fúúúúj, az egy gusztustalanság!

Valójában hirtelen alakult ki nála, annyira, hogy az orvosi rendelőben bealudt a kezemben (lázas volt), majd amikor felkelt kicsit csipásnak tűnt, fura volt, mert alapvetően nem szokott lenni, de jóvan.
Aztán kaptunk szemcseppet, mert a dokinőnek is gyanús volt, ki sem váltottam, mondom, ha az, akkor kiváltjuk, különben meg ne álljon itthon. Ez volt este 6 órakor.
Na 8-kor Laci röppent is az ügyeletes gyógyszertárba, mert addigra teljesen eldurvult a helyzet, mindenféle váladékok úsztak a szemében, hát nagyon gáz volt.

Szemcsepp beszerezve, fekvés-alvás.

Éjjel 2-kor felébredt, bementem hozzá, simi, érzem meleg. Éjjel általában már nem szütyükézek, hogy hadd nyírja a láz a vírusokat, mert nagyon nyöszörögve alszik ilyenkor, így elindultam vele a konyhába csillapítózni.
Meg sem mukkant, én meg ugye zseblámpával intéztem, amit kell. Felszívtam a motyót, gyereket lefektettem a habtapira és amint a zseblámpa fényénél a száját kerestem..

..rémülten hőköltem hátra! Mert megláttam a szemeit. Bakkerkirály, a gyerek inkább hasonlított Gizmora (fiatalok kedvéért: a Szörnyecskékből), mint egy alap kissrácra.
Ja, nem, inkább csukott szemű Gizmóra.

Na és akkor ez a habtapira fektetett MiniMonster megszólalt.

Hőköltem még egyet hátra, mert a hangja meg olyan rekedt volt, hogy az eredeti kölyökkel nulla hasonlósággal bírt.
Ekkor már csak annyit tudta kigondolni, hogy ronda-ronda, fura a hangja is, de csak az én fiam már, hiszen azt is ilyen pizsamában fektettem le az este.

Az volt a szerencsém, hogy este még főztem le egy kamillateát, amit nem is öntöttem ki, így laza 10 perces szemtörölgetés-mosogatás után elértem, hogy ki tudjam nyitni a leragadt, dagadt szemecskéket. Hát, akármit is mondtok, gusztustalan volt.
Mindegy, cseppentettem még egyet. Meg elintéztük a kötelezőket: lázcsillapítás, orrszívás, ivás, mehet aludni.

Reggel (ami nála napok óta 9 órát jelent, azért mindennek megvan az előnye... :) ), szóval nagy, vörös, beragadt, pufi szemekkel fogadott, amelyeknél még az is kihívás volt, hogy szétfeszítsem cseppentésre, de aztán a délelőtt folyamán rendeződött az állaga (amúgyis hajlamos arra, hogy pufisabb legyen a szeme, node így).
Úgyhogy epedve várom, hogy a délutáni alvás milyen állapotú lesz a dolog (bár lehetek optimista, hiszen sem a pirossága, sem a váladékozása nem jött vissza reggel óta, úgyhogy van remény...)

Úgy fogom fel, hogy legalább ezen is túlesünk, mert tudtam, hogy lesz ez így előbb-utóbb, hiszen ez a másik nagy klasszikus ovis betegség. És amúgy örülök, hogy a 2 -közösségbe járó- éve alatt még nem hozta haza Eszti korábban. Most meg legalább már tudom mitől kell félni.


2013. febr. 7.

Vasárnapot akarok!

Nagyon kínkeservesen pereg ez a hét.
Eszti lassan gyógyul. Nappal nincs is sok baja, csak orrfújás, tegnap éjjel viszont megint elővette a megaköhögés.
Szerencsére most csak egy fél órát tartott, de ott tartunk, hogy bemegyek éjjel és már keresi a majmát és kapaszkodik felfelé. Eszébe sem jut, hogy maradhatna is...
Na mindegy, mert úgyis jobbnak találtam szétválasztani őket a köhögőrohamosat meg a fuldoklót. Igen, Petikirály is elesett a csatában, gázabb mint valaha.
Ráadásul kivanatököm, Pepó hőemelkedéseske volt egész nap, ez azzal jár, hogy matrica. Nem kicsit, hanem le sem lehet tenni, mert akkor a földön ülve nyüszít. Emellé még társul néha Eszti hisztirohama, hogy de ne szeretgesd a Petit, hanem engem szeressél, "dehogyan, neszívass cicaaa!"

Fárasztó na. Mindez persze még mindig nem társul éjszakai alvással, a tegnapi volt a mélypont.
Rectodelt lett belőle.
Még jó, hogy elspóroltam és csak harmadot adtam neki. Elegem van ebből!
Szerencsére elegem is lehet, mert lelkesen mentünk volna délután a dokihoz, de helyettesítés volt. Holnap már van a kedvenc orvosunk, de én meg azon tököltem, hogy most várjunk még egy éjjelt és akkor holnap hozzá, vagy inkább lássa stabilan orvos. Na emellett döntöttünk.
És adott egy Ventolinos megoldást fulladásra, ennek nagyon örültem. (Még ha ellentmond egy rakat másik dokinak is, de ezek a sztorik már csak ilyenek, egyik így látja, a másik úgy. Én meg úgy látom, inkább a szíve pörögjön jobban, mint a Rectodelt. Szóval ez egy nagyon jó hozománya a helyetteshez kerülésnek.)

Amúgy tüdő tiszta, antibiót bezsákoltuk (nem várom meg, míg nem lesz tiszta), és a váróban előjött egy laza kis kötőhártyagyusza. Bevallom nem csodálkozom, mert egyik reggel úgy ébredt, hogy fujj, nem részletezem, mindene taknyos volt, úgyhogy ezt -bár sosem volt- vártam is. A szembekerült taknya miatt.
És akkora mázli, hogy a doki csak ránézett, hogy a láz miatt piros a szeme? Mert mostanában csúnya eseteket látott, ad inkább szemcseppet.
És azóta már fuujjj. Ezek a dolgok amúgy jól jöttek ki (még, ha jelen esetben talán még nem is volt indokolt az antibiotikum.)

Úgyhogy várom már, hogy elteljen ez a vacak hét. Persze nem mindegy? Eszti megy-e hétfőn oviba, az úgyis nagy kérdés: ugye tesónak kötőhártyagyuszája van... Nem egy megúszható dolog, ismerve az agresszív terjedését.
Mondjuk nagyon jó lenne, ha menne, mert rákövi héten meg itthon akartuk fogni amúgy is, hogy ne kapjon el azon a héten semmit. Mert egészséges gyerekekre lenne szükségünk azon a hétvégén. Szóval az überluxus lenne, ha majd' egy hónapig kimaradna... Azér' nemár.
Hajjj, de holnap már péntek...

2013. febr. 5.

Üdv f) és g) pontok!

Már nem tudom, hányadik éjszaka nem alszom, így ma sem.
Eszti régen taknyolt-meggyógyult-jóvan. Na az utóbbi pár betegségének volt a vége a köhögés (állítólag ez a normál nátha lefolyása, de pl én sem és Laci sem szoktunk köhögni), de örülünk, hogy a gyerek tankönyvi lett.

Na kezdődött ám éjfélkor! A száraz, folyamatos köhögés. Gondoltam, ha maradunk a statisztikájánál, akkor az egy teljes óra köhögést jelent, utána elalszik.
Bementem, hogy mindenféle placebóval próbálkozzam- mint hozok egy kis kakukkfüves cuccot (Hustagil), meg mézet.
Neheem. (Nem azt akarta az!)

"Na jó, akkor gyere!" Jött is, befészkelődött a kanapéra. Én okos voltam és végre kihúztam, hogy elférjek.
Behoztam a placebótöltetet, megette-megitta szevasz. Feküdt-köhögött-orrfújt.
10 perc múlva. Tádáám! Anya, hánynom kell.
Bázzzz, kirohantam, félúton a fürdő felé eszembe jutott, hogy tulajdonképpen miért egyedül rohanok, hiszen mennyi időveszteség ez, a kölyköt is hozhattam volna. De szerencsére simán visszaértem a tállal. (Az az igaz, hogy éreztem rajta, hogy ő irányítja, csak már annyira köhögtette, hogy öklendeztette.) Na jóvan, jöhet. Jött. Picipici kisvuk, említésre sem méltó. De úgy sajnáltam kicsiaranyost (Esztit, nem a kisvukot).
Visszafekvés, köhögés, 5 perc múlva: anya, szerintem megint ki fog jönni. Mondom "Dejófej vagy! Ne ilyen választékosan beszélj már! Kiálts, hogy hányok, és akkor nem veszítünk újabb másodperceket!" :)
Na ekkor marha jó volt, ugyanis még csak félig nyitott szemmel megjelent Laci egy műanyag edénnyel a szobában. Mondtam neki, hogy "jóreggelt, egyről már lemaradtál, de azért cuki vagy". :) (Nemár, tényleg aranyos volt, ahogy jött menteni.) Aztán persze visszaküldtem aludni, hogy nincs gáz, nemsokára vége lesz.
Eszti még hányt egyet, de akkor már sopánkodott, hogy anya, én nem akarom hogy bármi is kjöjjön már. Mondtam, hogy gyorsan elalszol, akkor lelazul a torkod és nem jön ki semmi. Szerencsére így is lett.

A múlt héten beszéltük pont Hajnikával (egy, itt el nem mesélt múlt heti Pepó-róka kapcsán- nem égettem magam, hogy valószínűleg romlott fasírozottat evett, így éjszaka közepén lazán hányt egyet. Pedig érdemes lett volna sztorizni, ugyanis olyan urasan és előkelően vitte véghez az egészet, hogy csak egy laza taccs hangra lettem figyelmes. Semmi köhögés, vagy előjel. És ott ült mellette az ágyban. Minden megúszta, ő maga is és legalább felült hozzá.) Szóval Hajnika szerint nekem olyan hányós gyerekeim vannak, ugye?
Hát, szerintem aha... :D

2013. febr. 4.

Szülinaposan




És 4 éves lett!
Az sooook, az egy egész kormányzati ciklus!!
Még most is hihetetlen.

A kép jó, itt még nem vörös az orra. :)

Mi megköszöntöttük már pénteken, még mindig ragaszkodom, hogy a kiscsalád legyen az első ünneplő. Még mindig hálás gyerek, örült mindennek. (Pedig Laci lebeszélt a Barbie-ról. :D )

Anyuék jöttek másnap. Na addigra már atomvörös orral köszöntötte őket. Szerencsére őt különösebben nem vágja taccsra egy nátha, így az alvás nehezítettségén kívül nem volt nagy gáz (ja, meg persze alap a visítás orrkrémezéskor).

Apró a csomag. De az ajándék nagyon tuti.
Végre sikerült mindkét oldali családnak önállóan felismernie, hogy karácsony után nem kell plusz játékhegyeket építeni.
Így kapott egy csodálatos, csuparózsaszín, hercegnős (az Aranyhaaaaj anyaaaaa!) húzhatós táskát. Ugye, ha megy Pestre, legyen mibe vinni a cuccát.



Bejött a dolog, azóta is abba pakol. Tegnap verejtékes küzdelem volt lebeszélni róla, hogy ha esik a hó/eső/hó, akkor ne vigyük már ki a bőröndöt húzogatni.
Ugyanis átmentük Artúrkutyás mamáékhoz is, és húzta az ajtóba, hogy visszük nekik megmutatni. Apja volt az agyasabb, ő lefotózta a mamáéknak....

Ott is minden okés volt, a tőlük kapott hálózsákot sem lehetett leimádkozni róla este. Na mindegy. Legalább stabilan boldog az új cuccaitól. Mi meg tőle. :)

Pepóról is persze készültek képek. Nagyon durva: minden másodikon csokitortát, de legalább süteményt eszik... (Hagytam is, mert maxra kell kajáltatni, ugyanis a számításaink nem csaltak és tegnapra betegedett le ő is. Még csak fulltakony.
31 napot bírt! 31-et! Az iszonyat sok! Féléves korában kezdte az egészet és azóta egyetlen egyszer bírt csak többet, amikor nyáron Eszti 1,5 hónapig nem járt közösségbe. Így részemről most elégedettség van.)


2013. febr. 2.

Hogybeszívtam

Tegnapelőtt éjjel egyszercsak Eszti megjelent az ágyamnál a fáj a pocakom elhaló hangon való közlésével. Tököm veszi be, nem először hangzik el, de sebaj. Visszafektetem, pocaksimi, simipuszi, alszom.
Fél óra múlva újra megjelent. Na én nem fárasztom magam (ehh, lusta voltam újra simipuszi körre elkísérni), feküdj ide. Úgyis csak ha beteg, akkor fekszik ide, mindegy, egyszer elfér.

Na ennek megfelelően a nettó alvásom kb. 5 óra lehetett, az is kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert:
a) fogcsikorgatás b) lábak nem megfelelő irányban tárolása (annyira durva, de ez tényleg simán lerúgja a fejem álmában) c) böködés, hogy forduljak felé d) krónikus, 20 percenként takargatás (mert mindig lerúgja a takarót).
Na csak eltelt az iccaka, 1/2 6 lett. Hát ő biza felkel. Mondom innen biztos nem, én alszom. De már ugye ilyen tájban pisilnem kellett.
Kibattyogtam, lehúztam, erre elkezdett sírni a Peti.

Na jó, lépek ki a WC ajtón, erre látom ám, hogy kislányka, hajnali fél 6-kor boldogan csörtet a gyerekszobába a síró öcsisajthoz. Gyanítom már a közös, vad reggeli duhajkodást tervezgetve.
Báákker, azonnal ráripakodtam, hogy húzzon vissza mellém aludni, mert sikítok. Megrezzent, visszaspurizott, én Petihez be, simipuszialvás.
Én is visszafeküdtem, de emez mellettem nem viccelt, hogy ő végzett az alvással, mert akárhányszor visszapotyogtam alfa irányába, ő minden alkalommal azonnal kikapott onnan. Hát mondom, te sem alszol velem többet!

Aha...
Tegnap este... Fulltaknyozódás. Heppibörsztdéjtújúúúú!
Nem volt szívem ott hagyni a nagy orrfújások közepette.
Így este 11 tájban, amikor megjelent, hogy folyik az orra, és nincs több pzs-je, bevettem magam mellé. Na:
a) orrtörölgetés b) horkolás c) lábak nem megfelelő irányban tárolása d) fogcsikorgatás e) krónikus, 20 percenként takargatás.
Fél 6-or óramű pontosságú ébredés, hogy be van dugulva az orra, nem tud aludni, kelhetünk. Na ekkor lepasszoltam az apjának, hogy legalább egy órát hadd aludjak már egybefüggően.
Nem is aludt ott egy percet sem, ügyes húzás volt ez tőlem. Nekem 7-ig relax volt, amíg Peti nem ébresztőzött.
Várom az éjszakát. Vajon meglesz-e mára az f) pont...