2009. nov. 30.

Próbálkozásaim

Ma kipróbáltam, hogy fel lehet-e állni egy nagy vázában kapaszkodva anélkül, hogy felborulnék vele.

No, nem lehet...

Azt is kipróbáltam, hogy fel tudok-e állni a WC-ajtóba kapaszkodva, miközben anya bent van úgy, hogy ne tudjon kijönni.

No, ezt viszont meg tudom csinálni....

2009. nov. 29.

Lufi

Nos az úgy volt, hogy megkaptam életem ajándékát....



A dolog azért nagyon szenzációs, mert amikor ezzel játszom, úgy sikítok örömömben, hogy anyáéknak frankón rezeg a dobhártyájuk bele. De anya nem sajnálja, mert titokban arra gondol, hogy ezt a szomszédoknak
, akik meg minden nap hajnali egykor fürdenek (3-an, egymás után és egyenként min. fél óráig....)


Ma egyébként jól viselkedtem. Hagytam anyáékat palacsintázni a palacsintázóban (bakker ezek akkora palacsintát ettek, mint a fejem...
Nekem persze ez sem járt... ) Ezért bosszúból itthon újra letéptem a függönyt...

Képlet

Nomármost....
Az elmúlt 3 hét éjszakáinak képlete:

- nem több, mint 5,5 óra egybenalvás (az sem több, mint egy alkalommal),
- nem kevesebb, mint 3x felébredés,
- egy órán belül nem több, mint 6x visszaébredés, és sírás,
- éjszaka-átalvás valószínűsége a fentiek alapján nem több, mint 0...

Gondolkodtam...

Melegben altattam, hidegben altattam, teli pocakkal altattam, üres pocakkal altattam, nehéz kaja vacsira, könnnyű kaja vacsira, tiszta ágynemű, kék pizsama, piros pizsama...
Az eredmény: semmi....

Így nem aggasztom tovább magam a dolgon, majd visszajönnek még a régi szép idők!

Kaja ügyben meg....
Melegen, hidegen, jobbról kavarva, balról kavarva, tányérból, bébiételesüvegből, kiskanállal, nagykanállal, pálcikával, kék kanállal, etetőszékhez illő nsárga kanállal... Az eredmény: szintén csőd...

Ma este úgy etettük meg Lacival, hogy egy falat párolt alma, egy falat főzelék... Így összejött a napok óta az első normális adag.

Ejejjj, de csoda gyermekem van, mi? Egy igazi kisangyal!

No, és a remek hírek!
Eddig csak a szüleit utánozta, másokat csak nézett okosan... A hétvégén viszont mondta a papának, hogy papa. Jeee...

Valamint tutira megérti és csinálja, a nyomd meg a gombot a mobilodon, a rázd meg a csörgőt, nyomd a dudát és társait.
Egy valami még nem nagyon megy: a NEM! Érti az, csak úgy csinál, mint aki nem...
Sebaj, addig nincs gond, amíg cukimukiédibédi meg egyebek!

2009. nov. 27.

2009. nov. 26.

Lovemummy pulcsi

Mert i love mummy...



and mummy loves me...

Apának...

Helló apa!
Mivel, ma nem vagy velünk (mert elszegődtél Budapestre... hahaha...), így leírom neked, mi történt ma.
Előszöris reggel a love mummy pulcsimat vettem fel, hogy anyát megvásároljam már melegében.
Aztán délelőtt aludtam kemény 30 percet, és anya pont akkor akarta elkezdeni az X-aktákat, amikor én már fel is keltem. Aztán nem ettem rendesen ebédet, de legalább nem köpködtem széjjel. Majd sétálni mentünk, ahol gyorsan elaludtam a babakocsiban, mert az kafa, ha anya tologat, nehogy már DVD-zen nyugiban az alvásidőmben.
Alvás közben menekültünk a Family Frostos autó elől, így belefutottunk a főtéren a 3 órás harangszóba... Szóval keveset aludtam, keveset ettem, így most nem vagyok topos formában. Viszont anya felvette ahogyan ugylibugylizok... Az király!! 

Elszegődnék Budapestre...

Laci pár napja megszerezte a 60-as évek gyermekdalai című zenei válogatást! Iszonyat gááááz!
De annyira, hogy már szórakoztató!
Na, hallgattuk is éjjel-nappal, röhögve a bendzsó szövegeken és ha már bendzsó szöveg, egyértelműen a közös kedvencünk ez a szépreményű csoda-dal lett:

"Elszegődnék Budapestre mackónak,
és megnyitnám a kuckómat,
jól ennék és jól innék,
én lennék a főnök és a törzsvendég..."

(kafa üzletpolitika, ami azt illeti...)

De van ám jobb is! A kedvenc soraim:

"Vasárnap felveszem a mackómat, és elszegődök Budapestre mackónak."

Szóval, ha valaki ezt nekem megfejti.... Annak ihajjcsuhajj, elismerem a képességeit... Amúgy meg szegény gyerekek, ezt hallgatni tiszta defekt...

És rettenetes kimondani, de én hozzámentem ahhoz az emberhez, akit eme dalocska így megihletett...

Kérek mindenkit, hogy
a) hanggal
b) csakis erős idegzettel vállalkozzon a kis fotóválogatás megnézésre... (és nem cuki Esztimackó képei, hanem a körítés miatt!)
Esztike mackóshow

De köszi apa szeretünk és te vagy a legcsodálatosabb ember (ja, persze utánam...) a földön... És úgy szeretlek, hogy ezt csináltad...

(Ugye tiszta sor, hogy apa rendszeres blogolvasó... )

No, amúgy oridzsiben valahogy így hangzik, csak ebben a számban pont az idézett rész szövege kicsit más... De nem érthetőbb és világosabb...

Elszegődnék Budapestre mackónak (original)


.

Variációk étkezésre

Tegnap egy kedves barátném látogatott meg, így idő híján, csak ma...
Szal mára kikristályosodott a főzelékevés 2, azaz kettő verziója:

a) mindegy mi, de a fele répa legyen (jesszus, mióta szereti ez a gyermek a répát??)

b) kezében üres kanál, és amikor kitátja a száját, hogy a saját kanalát bevegye, akkor belezsupsz a főzelékes.

Problémák:

a) utálom a répát nagy mennyiségeben adni neki, mert überparám van a nitráttól...

b) amikor belapátolok egy falatot a szájába, akkor minden 2. alkalommal ő a saját kanalával azt egyszerűen kilapátolja... (éljen a céklavacsora felmosás után...)

Szóval így tegnap azért megevett 130 grammnyi kelbimbó-répa-marhahusit és vacsira szintén ennyi cékla-tojássárgája kaját. Ami tőle nem a megszokott mennyiség, de a nullánál több!
Én meg temészetesen, amikor már a karja, az etetőszék és a padló is céklás volt, "majd apád akkor megetet" felkiáltással kimentem egy másik szobába toporzékolni... Erre hallom kb. 3 mp. múlva, hogy Esztike röhögve szórakozik azon, hogy Laci felrázza az ásványvizes flakont és sziszegve letekeri a kupakot. Majd újra ráz, újra leteker- gyerek meg röhög... No comment... Ha ilyen nagy spanok vagytok, legközelebb apa etet, jó?


2009. nov. 24.

Anya inkább szórakoztasson...

A mai bűnözési statisztikám:

a) benyomtam a számba egy cumit tövig,
b) majd ugyanezt tettem egy vudubabával,
c) a komód mögül kipiszkáltam a család karácsonyi ajándékainak egy részét és megnyalogattam párat,
d) anya a kármentesítés idejére bedugott a járókába, és ott elértem végre a függöny alját és letéptem...

Azóta viszont csak nyávogok... Ebben a lakásban már semmit sem lehet!!


Cumi meg a társai

Egyszer azt a kijelentést tettem, hogy a gyerek nem tudja a cumit egészben bekapni... No, tévedtem... Eddig sokat játszott vele, nem tudja rendeltetésszerűen használni, de játéknak elvolt vele. Asszem vége a szép időknek... Ma benyomta az egészet a fejébe!

Ugyanezt tette a vudubabával is, amit tegnap Laci neki adott... Csak jöjjön haza Laci, kinyírom, az tuti... (És nem, apa nem a sátánista szeánszok főpapja, egyszerűen a hátizsákjához ajándékba 3 vudubabát adtak... Perverz, mi?
(Már nem apa, hanem az ajándék... :) )

Szóval, Esztike tegnap előadott egy fuldoklásos nagyjelenetet, amikoris a kuka mellé tett üres cornflakes-es dobozból egy pillanat alatt leharapott egy akkora darabot, amit csont nélkül a torkára tudott bocsátani. Én meg infarktusközeli állapotba kerültem, de csak köhögött, aztán kijött...
Viszont ilyen előzmények után sajnos se cumi, se vudu baba...

Ja,a csodanátha: tegnap egyedül próbáltam orrot szívni reggel... Ufff, naddon gáz volt... Örültem, hogy nem jön semmi, miközben a már kevésbé vidám (vagyis ordító) gyereket próbáltam lefogni, aztán láttam, hogy az orrszívó már rég kijött a porszívócsőből... Ennyit a magányos orrszívásról...
Aztán egész nap semmi tünete nem volt, majd este egy fél órára újra előjött... Éjszaka sem volt jellemző a szörcsögés. Szóval ez olyan, mint a mesében, hol volt, hol nem volt...

2009. nov. 23.

Imádok enni....

Anya ma újra bepróbálkozott.... Hahahaaaaa, nem ettem meg a karfiolt sem!!
Sőt igazából semmit sem! Hahahaaa, 20 grammot nyomtam abból a beazonosíthatatlan szörnyűségből...
Node aztán anya elővette a finom üvegeset a spájzból, azt rögtön behammoltam!!
Most folytatom is a lakás átrendezését...
Alig várom a vacsit!!

Kajamizéria

Korábban úgy gondoltam, hogy a gyerek nem eszik rendesen, de legalább jól alszik. Most nem alszik jó, de legalább jól eszik...
Ennyire....



Haha, becsszó, nem én csináltam (illetve a képet igen, de nem én voltam a dolog értelmi szerzője... )
Szóval, most ott tart a kajaügylet, hogy kb. 3-4 napja nem eszi meg a főztömet. Még jó, hogy csak a főzelékkel szórakozunk, de mivel a korább nagy (havi 700 g) hízása után a tejpéptől örökre elbúcsúztunk, így a főzelék az napi 2 kaja problémáját veti fel.
A dologgal csak az a gáz, hogy miután beebédel 50-et (nem, nem maradt le az 1-es az 50-es elől...), utána a délutáni séta alkalmával rájön, hogy őt betyárosan átverték, és azonnal a babakocsiban készül éhenhalni! Jó buli így hazaszáguldani vele...

Amúgy meg továbbra is megacuki, mert tennap apja megtanította táncitáncizni a babamobil zenélőkéjére. Nagyon vicces, mert a fejét rángatja, de nem jobra-balra, csak jobbra... És persze nekem nem csinálja...

Alvás dologéllel

No, most, hogy Eszti a délelőtti alvásában nyomul, én meg már áldoztam is a házimunka oltárán, sőt a szokásos X-aktámat is megnéztem, elújságolom, hogy lehet, hogy valóban lesz foga a kölyöknek.
Felül kezd átlátszani az ínye! Jippi! Persze, lehet, hogy ez még mindig hetek kérdése lesz, de legalább van remény, hogy nem kell már ily fiatalon a protkójára költenünk!

Az éjszaka tekintetében viszont rájöttem az abszolút megoldásra. Mivel a 10 órás lefekvés után 3/4 11-kor már sírva ébredt, így gondoltam úgyis üvölt, bekenem az ígyét Dologéllel. Aztán kapkodta a fejét, és véletlenül az orrába is kentem... Hát, no, mit csináljak, én ki nem mosom neki éjnek évadján, visszaringattam és elaludt. Legközelebb 3 óra múlva kelt csak fel!! Jeee! Mostanában ez jeee... Szal, ha ez így jól működik, bizisten belenyomom minden este az orrába is!!! Oszt lesz itt alvás!

2009. nov. 22.

Csodaálom

Ó, de csodás éjszakám volt!
Képzeljétek, azt álmodtan, hogy anya egész éjjel cipelte a sejhajomat...
Hajajj, remélem, ma is ilyen szépet álmodok!

Horrorizmus

Nos az éjszakánk kiérdemelte a besztof horrorizmust!
Először arra gondoltam, hogy csak az immár kéthete rendszeres vandálkodás megy, de azért az egyben maximum másfél órát alvó baba még így is túlzás.
Aztán, úgy az egyik röpke hajnali két órás sírás után meghallottam azt.... Azt a darthvéderes hörgő hangot... Ááá, vazz' ez taknyos. (Ami nem nagy szám, tekintve, hogy Laci is az.)
Szóval innentől kezdve elszállt az a röpke illúzióm is, hogy az éjszaka folyamán még fogunk aludni... És lőn...
A dolog azért volt a lehető legcsodásabb, mert az előző nap oltott és leszakadófélben lévő bal karomban cígöltem a sejhaját ébredésenként 10 percig! Jejejeeee....

No izgi, izgi, első betegség (leszámítva azt a kétnapos csodalázat, de az nudli volt igazából)
Ha már takony. Reggel előhalásztuk a porszívós csodatalálmányt azzal a sajnálkozással, hogy szegény babecki, jaj szegény de rossz lesz neki... No, ammeg végigröhögte az orrszívást. Király! Szerintem ment volna még egy kört az porszívó-orrszívóval, ha lehet... :D
Amúgy semmi extra, Esztercicc nem tűnik betegnek, nagyonnagyon nem... Asszem tüsszentett 3x és köhintett 2x. Így romboltam Cebion cseppért és most szép az élet!
Node, továbbra sincsenek illúzióim az iccakára vonatkozóan!

2009. nov. 21.

Készen állok

Fúú, annyira zseniális vagyok! Na persze nem én csináltam, hanem Laci, de ez már csak részletkérdés...

Hogy eddig miért nem írtam? Tudja fene... Biztosan, mert eddig túl sok időm volt!
Mindenesetre megpróbálom összevakarni korábbi levelezésekből és fórum hozzászólásokból a lényeget. Pár mondatban csak... Hogy tényleg hivatalos lehessen... Aztán majd belecsapunk a lecsóba! :D

2009. nov. 20.

Bejelentkezés

Na, kafa! Anya már megint nincs képben, de blogolni kezd....!

Hurrá lelkesedés...

Majd apa hazajön, aztán megszépíti ezt a csodaoldalt...