2009. nov. 24.

Cumi meg a társai

Egyszer azt a kijelentést tettem, hogy a gyerek nem tudja a cumit egészben bekapni... No, tévedtem... Eddig sokat játszott vele, nem tudja rendeltetésszerűen használni, de játéknak elvolt vele. Asszem vége a szép időknek... Ma benyomta az egészet a fejébe!

Ugyanezt tette a vudubabával is, amit tegnap Laci neki adott... Csak jöjjön haza Laci, kinyírom, az tuti... (És nem, apa nem a sátánista szeánszok főpapja, egyszerűen a hátizsákjához ajándékba 3 vudubabát adtak... Perverz, mi?
(Már nem apa, hanem az ajándék... :) )

Szóval, Esztike tegnap előadott egy fuldoklásos nagyjelenetet, amikoris a kuka mellé tett üres cornflakes-es dobozból egy pillanat alatt leharapott egy akkora darabot, amit csont nélkül a torkára tudott bocsátani. Én meg infarktusközeli állapotba kerültem, de csak köhögött, aztán kijött...
Viszont ilyen előzmények után sajnos se cumi, se vudu baba...

Ja,a csodanátha: tegnap egyedül próbáltam orrot szívni reggel... Ufff, naddon gáz volt... Örültem, hogy nem jön semmi, miközben a már kevésbé vidám (vagyis ordító) gyereket próbáltam lefogni, aztán láttam, hogy az orrszívó már rég kijött a porszívócsőből... Ennyit a magányos orrszívásról...
Aztán egész nap semmi tünete nem volt, majd este egy fél órára újra előjött... Éjszaka sem volt jellemző a szörcsögés. Szóval ez olyan, mint a mesében, hol volt, hol nem volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése