2011. dec. 24.

Intenzív karácsony, avagy intenzíven a karácsonyt

Nagyon bölcsen próbálom viselni, amit a sors ránk mér. De tudjátok mit? K**vannyát a sorsnak!

2011. dec. 21.

Dupla dinamit

Miután tegnap a kölykök felváltva fuldokoltak, gondoltam megérdemelnek egy orvos látogatást.
Peti persze a gázabb, ugyanis újra nem eszik és újra hörög (mindezen tünetsor az antibiózás utolsó napján visszajött), úgyhogy újra elővettem a vészforgatókönyveket, mert most amúgy konkrétan fuldoklik (a doktornő meg is mutatta mellkasban hol látszik rajta).

Egyelőre szerinte annyira nem gáz a helyzet. Eszti az nem téma, jól néz ki, majd javul.
Peti sem annyira durva, de miatta azért aggódik. Már adott volna hörgőtágítót, de a szíve miatt egyelőre nem, így kapott isoprinosine-t és holnap újra megnézi.

Emiatt a karácsonyi készülődés tervezete kisebb módosításokra szorul (konkrétan hogyan szakdajak két beteg gyerkő + a sütisütés felé). Illetve a betegségek miatt az éjjelek csodás szépség is említésre méltó.

Tegnap Peti egyszer kelt fel, fél 6-kor enni, ellenben Eszti eljátszotta a "nemcsöppentünk a ojjomba" témát lefekvéskor, így óránként kiabálta ki az ágyából, hogy "anyaaaa folyik a ojjom!" (Deeee, meg tudja törölni, viszont jobbnak láttam, ha én intézem hogy fújja is ki, és ne kenje szét a fején/ágyneműn).

Ma éjszaka ő már "csak" köhögött, Peti viszont... Ő elintézte, hogy az általam lealudt órák számát egy kezemen meg tudjam számolni, de az eközbeni felkelések számát már csak kettőn.

De ma én akkoris gesztenyés szaloncukrot fogok csinálni, szigorúan, miután mindkét gyerekkel elbuszoztam Dévényre. Igazi buli lesz! (Ja, okkal viszem betegen is... Majd elmesélem.)

2011. dec. 19.

Jingle Bells

Ahh, milyen csodás volt ma!
Mentem az utcán Petivel a sötétben, szakadt a hó, mellettem az Ofotértes télapó ezerrel énekelte a Jingle Bells-t, a fák hóval borítva, és mindjárt heppi karácsony!

Peti? Jaaaa, az bakker üvöltött mint a fasírt. (Oké, a fasírt nem üvölt.)

Próbáltam ugyan puncsolni neki, hogy "na de drága baba, ez életed első hóesése, nimmá' milyen klassz!" De szemmel láthatólag reménykedett benne, hogy az utolsó is...

Mindenesetre nekem tetszett.
És, ugye már említettem, milyen kurvajól lehet csúszkálni a babakocsival? (Bár egyszer még így is elestem: 2 éve Eszti kocsija mögött, de azóta sem mondtam el senkinek.)

Pepi amúgy rendben van, már ami a pace-makert illeti. Uhúú, de mi vannak! Teljesen elvarázsolódtam a kontrollon.
Szóval az úgy kell elképzelni, hogy fekszik a gyerkő, néz. Aztán egy fém kerek kis izét rátesznek a hasára, nyom a doki kettőt a számítógépen és örömmel darálja, hogy levette 100-ra a szívműködést és bekapcsolta a mozgásérzékelőjét. Anyám, és ez benne van a kölyökben. Komolyan tátott szájjal néztem, milyen állatjó dolgok vannak. (És ez a bébikészülék állítólag elég alap-darab, szóval nem tud sok okosságot.)

Feltettem az örök kérdést: "És vajon meddig bírja az elem?" (Ha merül, akkor ki kell cserélni a kütyüt.)

Beültetéskor: háááát kb. 1,5 év.
Első kontrollon: háááát kb. 2 év.
Második kontrollon: háááát kb. 2,5-3 év
Harmadik kontroll: háááát kb. 4 év (ha továbbra is ilyen alacsony marad az ingerküszöb.) Ezt mondjuk nem tudom, mit jelent, de rohadt jól beilleszthető az intellektuális társalgásaimba.

A betegsége alakul, talán már kevésbé sípol, viszont annyira felhúzott a ma esti 50 (!) kajájával, hogy stresszevő lettem és benyomtam egy fél üveg bontott meggyet. És rosszul is vagyok.
Pedig azt hittem, ezen már túl vagyunk. (Márhogy nem a stresszevésen.) Viszont nem kell aggódni, úgy felkeltem este 10-kor, mint a huzat. Csessze meg, ne szívasson, alig múlt 5 kiló!
Ahhh... Relax!

Jingle bells, Jingle bells,
Jingle all the way!
O what fun is to ride
In a one-horse open sleigh... :)

Csak éppen megvagyunk

Petivel voltunk PM kontrolon pénteken, majd Esztit ott is hagytuk a mamánál pesten,.
(Cirkuszba készültek.) Na lett is cirkusz, úgyhogy egy ideig szerintem nem megy oda lakni...
Hát Eszti nem már megint az ügyeleten kötött ki?
Kicsit túlkapás volt persze, de tényleg inkább vigye anyu, mint ne.

Így egyrészt jót röhögtünk rajta, hogy beparáztak anyuék, mert Eszti lázas lett és köhögött, másrészt rém bosszantott, hogy minderre antibiotikumot sikerült hajnali 4-kor az orvosnak adni... Mivel elkezdték már szedni, mire hazaértek vasárnap, így beadom neki, de jó ideges vagyok miatta.

Amúgy Eszti visszaesett a kórságba, most tökig taknyos és köhög, szóval hát.... szeretem, de jobban örültem volna, ha karácsony előtti héten inkább a bölcsiben vezeti le a fölös energiáit.

De azért a mézeskalácsot megsütöttük:


Illetve este 6-kor így néz ki az, aki nem alszik délután:


Ja, és a poén. Tudom, tudom, sok vagyok már a szerencsémmel, de ezt muszáj megmutatnom egy kedves jóakarómnak, aki poénból postázott nekem egy sorsjegyet (igazi boldogságot okozva ezzel :) Rá is jöttem, hogy karácsonyra sorsjegyet kellett volna kérnem, na mindegy...)


Amúgy majdnem nem vágtam, honnan jött, még jó, hogy a posta pecsételi a bélyeget. :P
Köszike! :)

2011. dec. 14.

BetegPepi

Csak sorjában.
PetyuszBéla.
Az kidőlt.
Az a baj vele, hogy olyan amilyen. Ezért amikor Eszti beteg lett, kidolgoztam agyban 3 vészforgatókönyvet arra az esetre, ha Peti fulladna. (Miért fulladna? Csak és kész!)

A héten megint nem sok minden volt tervezve, vagyis gondoltam milyen fasza is lesz: karácsonyi ajándékokat fogok csomagolni hétfőn karácsonyi cukorszirupos hangulatban (zene, gyertya és illóolaj). Áááá, de csodás lesz!
Na sült alma szag helyett szagolgattam a milliárdnyi baci/vírustelep kissrácot az orvosi rendelőben. (Kéretik nem megsajnálni, ugyanis ha meglátják, hogy megérkeztünk, azonnal elkülönített helyen várakozhatunk, de színezni szeretek, na. :) )
Mindenesetre a másfél óra dokinál várakozás nem volt elsatírozása az igazságnak.

Ugyanis Petyó hétfőn reggel úgy kelt fel, hogy konkrétan zörgött. Alaphangon is zörög a kissrác, de most. Ajjj!
Így elcaplattam vele a dokihoz, aki egyrészt leszidott, hogy miért nem kértem időpontot. Hámondom, mert 10-kor találtam el, hogy el kéne jönni, majd erre bejelentette: "Dehát ő a Peti, neki 10-kor is van időpont." Jaaaa, hát aki protekciós mindenhol...

Noszóval tényleg csak azért romboltunk, mert elvileg antibiotikummal kell minden ilyen betegségét kezelni, nehogy szövődményes legyen. Így is lett, és persze egy taliga gyógyszerrel tértünk haza. (No para, ebből egy laza antibio- valami lájtos, egy adag probiotikum mellé, 2 homeós, meg orrcsepp, meg vitamin, de látványra sok.) Ezekből amúgy felét sem használjuk, mivel az orra nem folyik, nem köhög, úgyhogy szerencsére eddig egy vészforgatókönyvet sem lőttem el.
Alszik is és a kedve is rendezett. Csakhát nagyon zörög.

Eszti megismeri a világot

Ahh, ezt el kell mesélnem.
Ma reggeli sztori, és még most is vihogok, ha eszembe jut.
Eszter szívem, aki megismeri a világot szép lassan.

Reggel van, öltözik, valamit molyolok, nem is tudom, mit.
Anya nézd! Ragasztó!
Esküszöm fel nem fogom, miről beszél, molyolok tovább.
Majd tipikus gyerek módjára teszi a tenyerembe a cuccot.
Kérdezem felfogva, hogy valami történik: "Hol találtad?"
Hát a fülemben!
És nekem még mindig nagyon korán volt, hogy felfogjam azt, ami apának azonnal leesett:
"Váá, az fülzsír"
Boááááá.... :)))

2011. dec. 11.

Petyusz már nem állja a sarat, de legalább boldog.

2011. dec. 9.

Öröm karácsonyra

Annyira elszontyolodtam, mert Esztinek nem sikerül egy ajándékát beszereznem.

Van egy könyv, szerintem nem túl okos, de szereti lapozgatni: Toppancs.
Egyszer (nagyon pontosan tudom, hogy márciusban!) kivettük a könyvtárból ennek a sorozatnak a "Jó éjszakát Toppancs!" részét.
Szerette, majd ugye visszavittük, oszt jó.

És nem tudom honnan, de eszébe jutott és most állandóan írja a "Jézuskának" a levelet, és mindig ezzel a nyamvadt könyvvel kezdi.

A könyv eleve kisebb korosztálynak való, kb. 5-6 oldal, és tök érdektelen. De, ami a legfontosabb: nem lehet kapni! A legtöbb boltban nem is rendelhető. Én meg tisztára szomorkodtam, hogy szegény gyerek, hát már az első karácsonyán csalódnia kell???
(Higgyétek el, ismerem a kölyköt, konkrétan keresné a fa alatt...)

Ma reggel, Laci mögém állt, miközben neteztem és kibökte, hogy Vaterán néztem-e már. Túrót, már miért néztem volna, mekkora mázli kéne hozzá, hogy legyen?
(Majd eszembe jutott, hogy miii?? Mázliiii??? Hiszen tegnap is nyertem ám valamit! :) )
Így beütöttem vaterán és neeeemhittemeeeel! Fent volt egy vadiúj példány!
Ohooooyessss-boldogkarácsony!

(Ja, mert persze meg is vettem azonnal!)

Eszti jól van, elég érdekes hangon nyomja, de rohadt jót röhögtem rajta tegnap, amikor visítani próbált és csak egy gyenge hörgés lett belőle. Hadd élvezzem már én is az életet!! :P

Volt Halász Juditon, olyan 6-8 számot bírt, kb. ennyit is vártam tőle (mert ülni kellett végig), de azt mondta Laci jó volt, ma meg elvitte a melóhelyére a Télapóbuliba! Remélem jó lesz az is!

(Ja, Télapó-para... Állítólag megjött a bölcsibe a Mikulás, akit Eszti "Csokiiiit!" felkiáltással fogadott, majd amikor oda kellett menni hozzá, ment és fejjel már a zsákjában volt a csomagért. :) Szóval no para. :) )

Petyuszom meg...
Kivették a varratait szerdán, így egyre inkább affelé tendál, hogy 5ujjas csecsemőként tartják majd számon. Persze a bazi nagy nyomókötést 2 napig rajta kellett volna még hagyni, de az első adandó alkalommal azt vettem észre, hogy legépészte és azzal játszik.

Esztitől próbálom távol tartani, de akinek van 100 cm alattija min. 2 (amelyből egyik sem kutya), az tudja, hogy ez egy baromság. (Főleg, ha olyan a nagyobb 100alatti, hogy Tündi baba mellé Peti baba ellátását is feladatkörének tekinti. Valamint állandó ölelgetések és puszilgatások közepette "cukibababbbaaaaa" felkiáltással már le is morzsolta Petyusz fél fülét és kinyomta egyik szemét.)
De Pepi még állja a sarat!

2011. dec. 7.

A csúcson kell abbahagyni

Mielőtt mindenki őrülne meg a kíváncsiságtól, mi lett a 600 Ft sorsa...

Hát. Szóval.
Sétálok sétálok Petivel, hosszú séta lesz, mert alszik. Közben folyamatosan azon gondolkodom, mit is kéne vennem magamnak ebből az igazi nyereménypénzből.

Aztán nem bírtam magammal: vettem egy sorsjegyet, a feléből.
A másik 300ért meg találtam a karácsonyi vásárban bajor fahéjas mogyorót. Tökkkéletes!

Hazahoztam a sorsjegyet és gyerkőfekvés után nagy nyugiban szépen lekapartam.

Pofátlan módon kiakadtam, amikor az első sor után vissza nyertem a 300 Ft-ot (mert ugye akkor tuti nem lesz 5 milla...), de aztán megnyugodtam, amikor a kövi sorban nyertem még hozzá 500-at!
Szóval 800-zal zártam a visszaforgatást. :)

Tényleg betojok már magamon. Most nagy erő kell, hogy ne forgassak vissza még egyszer 300-at, bár most még továbbra is fennmaradna 500 nyeremény, nem?
Node nem! Hiszen a csúcson kell abbahagyni!

Hozzátápi első felvonás

Tudtam én, hogy eszem ágában sincs idő előtt hozzátáplálni.
Az első gyerek esetében még van a dolognak egy icipici misztikuma, de másodiknál... Váááá... Már előre látom a szétköpködött kaját, a szétcsorgatott, moshatatlan előkéket és a kajakészítés szenvedéseit (anno vagy 3 kislábos halt meg a kezeim között. Tudjátok, milyen gyorsan párolog el a víz a krumpli alól?).

Most, hogy Peti napok óta nem eszik rendesen (értsd: 100 a max, de azt már én erőszakoltam bele). Olyannyira nem eszik, hogy már nem is tudom, mikor kapott utoljára tápszert. Szóval hihetetlenül tudok időzíteni, mi?

na mindegy. Pont az a célom, hogy alakuljon a kaja, és akkor esetleg pont a tápi lenne elhagyható (ami jelenleg nincs is), szóval nulla logikus magyarázat.
De a lényeg, sok hűhó semmiért!

Megvettem a legszebb, legdrágább, legnagyobb (3 kanál almaléért ugyan minek?) édes almát.
Előszedtem a szekrény mélyéről az almareszelőt. Elmostam.
Lereszeltem az almát. Rácsodálkoztam, hogy jéé, ebből nem csak lé jön...
Elővettem a szűrőt, elmostam, leszűrtem az almát.
Előhalásztam egy kicsi tálkát. Dünnyögtem kettőt, hogy jéé, ez rószaszín. Majd elmostam.
Elővettem a Télapó tojta evőeszközöket. (okéoké Avent, de hogy még használati utasítás is volt hozzá. Mondjuk ne szóljak egy szót sem, és én még el is olvastam...)
Aztán Petit etetőszékbe ültettem, nyakába tettem egy -szigorúan promós- előkét. Az eredmény magáért beszél:



Nem a kajától boldog, viszont leszámolható mindhárom kanál almalé az előkén... :)

2011. dec. 6.

Még jó, hogy este jött Miku bá

Mert éjjel valószínű elmenekült volna.
Én is szerettem volna, de sajna nem tudtam.

Eszti gyanúsan köhintett már tegnap reggel. Na úgy is jött haza a bölcsiből. Köhögve. (Ez ijesztő, mert ő is taknyos fajta, nem a köhögős.)
Lefeküdt aludni este 8-kor, és 10-ig rendben is ment.
Aztán (minden anya és apa megnyilvánulás bőgéssel körítve értendő):

Annnyyyaaaaa! Anya bemegy, simogat, betakar.
Appppaaaaa! Apa bemegy, simogat betakar.
Appppaaaaa! Apa a hálóban franciaágyra beteszi, körbebástyázza, anya a nappaliba a kanapéra cuccol.
10 perc múlva Eszti nappaliba beront, ölbe mászik, apa tájékoztat: rugdos, szenved, pörög.
Eszti saját ágyba visszacuccol.
Mindenki lefekszik, anya elbóbiskol fél órára.
Annnnyyyyaaaa! Bemegy, Eszti nem nyugszik, anya melléfekszik.
Eszti pörög, szenved, rúgkapál. Anya bedühödik, kijön.
5 perc múlva: annnnyyaaaa!
Anya bemegy, új trükként becuccol a gyerekágy mellé a földre. Eszti 2 percenként lenéz, tapogat, nem nyugszik.
Anya feje vörös (lévén már éjfél és Peti 3 napja 2-kor műsort kezd, csak még nem volt alkalmam mesélni a nemeszik-nemalszik Pepiről...).
Eszti nappaliba kanapéra mellém kicuccolom, lefekszünk. Pörög, csattog, nem nyugszik, agyam szétesett (már 1/2 1). Apához gyerek beszállít, ajtó rájuk csuk. Csókolom.

Végül aludtam 1/2 1-től 1-ig (akkor a másik szobából nyüszítés, szenvedés, sajnos fülfájásra hivatkozás, Nurofen beadás), 1-3-ig (akkor csak szimpla sírás-köhögés). 3-4-ig, akkor jelentkezett Peti (neki éjszakai gyógyszer beadás), aztán 4-1/4 6-ig és akkor Peti evett (muhahha 60-at be is falt... :S), én fejtem és apjával Eszti is felkelt.

Ja, hogy Laci vajon mennyit aludt? Hát azt nem firtattam... :)

A mai állapotok: mindkettő alszik. Egy szobában. Eszti már a másodikat. 37,8-cal.
Várom, hogy:

a) Peti bőgje a kötelező 40 perceset (lefekvés után 40 perccel felriad, sír 5 percet aztán visszaalszik.)

b) Eszti bőgje a "Peti felébresztett" műsort,

c) Eszti bőgje a "felébredtem és hőemelkedésem van" műsort.

Viszont LaciTélapó kincset ér: megkerülve a tej és tojás témát aszalt gyümölcsöt tett a csizmába, és 3 sorsjegyet.(Én bevallom boldog lettem volna egytől is...)

Noés az egész Híradó alatt azzal voltam elfoglalva, hogy feldolgoztam, hogy mit, mikor, hogyan kell lekaparni, beilleszteni és mikor nyertes a szelvény.
Jesszusom, én azt hittem kaparom, osztjóvan. Hát a legkevésbbé sem. Kapar, összehasonlít, másik táblán keresgél. Uhh...
De a küzdelem eredménnyel zárult: háromból kettő nyert. De már láttam Laci fején, hogy jobban örülne, ha szerencsekezemmel a 15millát kaparintanám meg, nem mindig a sorsjegy árát nyerném vissza...
Most majd kiagyalom, mit kezdek az ajándék 600 forintommal... :)

2011. dec. 5.

Mikulásosdi

Ugye nem csak az én lányom fog kb. egy héten keresztül minden nap Mikuláspartyból Télapóbuliba csöppenni?
Delennék majd'3 éves minálunk!

Mert ennek az Eszternek biza roppant jó dolga van!
Mikulás a bölcsiben, itthon, Halász Judit koncert, Honvédséges Télapó, mamáék.

Gurulni fog a sok csokitól.

De végre az első Mikulás, amit tényleg élvezni fog.
Persze már napok óta téma. És nagyon sajnáljuk majd, ha véget ér a hét, ugyanis csodás zsarolhatóságot biztosít. (Jóvan, tudom, hogy nem illik, de úgyis csak átmeneti.)
Nem is lett volna annyi eszem, de egyik nap összevesztek apjával (hehe, mint az előfordul ugye), és jött hozzám bőgve: apa csúhúúúnya, nem hoz neki semmit a Télapóhóóó.
És ekkor fények gyúltak az agyakban! (Azóta Eszti lefekszik este 8-kor az ágyába, mert "a Télapó figyel". Háháháááááá! :D)

Mondjuk gyanús, hogy neki elég lenne az ajándék is, nem kell a személyes találka, mert furcsa megjegyzéseket tett a Télapóra. Szerintem paraMatyi...(Majd meglátjuk, tényleg fél-e tőle, de bízom benne, hogy tökös gyerek és túllép rajta.)

Mindenkit megkérdezett az ágyban fetrengve hétvégén, hogy mit szeretne a Télapótól:
apa - csokit, Peti - almát, anya - sorsjegyet. (Jóójó, de nem cseszhetek ki Miku bával a tej- és tojásmentes elvárásommal. Vagy mondjuk úgy inkább, hogy nem akarok két csomag puffasztott búzát kapni. :)
Jahaaaj, és amúgyis: van a tarsolyomban egy újabb kipörgetett 1000-res a Bónuszbrigádon, egy DM-es szintén szerencsekerekes -20% végösszegi kedvezmény, és ehhez kapcsolódóan elkapott ma a pénztáros csaj az utcán, hogy jaj, a múltkor a pelust félreszámolta a gép és jár vissza több mint 3000 Ft a vásárlásból. Csak a -20% miatt annyi mindent vettem, hogy nem vettem észre. )
Nanáhogy sorsjegyet hozzon a Télapó! Attól még segg nem nőtt meg!

A másik Maki meg. Na az is jó, mert itt szüttyögtünk, hogy mi legyen az ő Mikulásosdijával, hiszen az nagyon hülyén jönne ki, hogy Eszti azt látja, hogy Pepi nem kap semmit (különben meg persze, hogy nem foglalkoznék egy 5 hós Télapó élményével.) Így Peti kap egy evőeszközkészletet és egy almát. (Majd jól összenyomkodom, hogy beleférjen a csomagjába... :) )

2011. dec. 2.

Még mindig cigány

Eszti továbbra is cigányozik, bár nagyon jól tudja, hogy nem kéne.

Laci valamelyik nap be is durvult, hogy "nem-igaz-hogy-nem-érted-hogy-nincs-cigányozás!" És a válasz a nagy klasszikus: demiért?
"Azért, mert azzal megsértesz másokat. Érted? Ez olyan, mintha azt mondanám neked, hogy te kis szaros."
Jaaaj apa, megsértettél!
(Oké, szóval érti.)

Egyébként valószínűleg pusztán önámítás, hogy nem vagyok előítéletes, miután ma éjjel azt álmodtam, hogy a szomszédban lakó négerek ellopták az erkélyen száradó ruhákat. Érted? Szárítóstól.

Erről meg ennyit.

Eszti részéről meg nem vészes ám a dolog, végülis csak egy lépésre vagyunk attól, hogy a kölyök a szobába lépve azt rikkantsa:
Szevasztok parasztok.

A szókincse amúgy csodásan gyarapszik, de vannak dolgok, amiken nem tud túljutni:
pl: Elég ciki, ha elújságolja, hogy reggelente vérescseppet iszok (neeeem, igazából Béres cseppet), vagy hogy mi volt az uzsonna? Margarin. (neeem, igazából mandarin).
De a 112. "Télapó itt van" után már vágja, hogy az nem "hó a sugája", hanem "hó a subája".
A jutúb az bezzeg megy...

2011. dec. 1.

De megvagyunk ám!

Csak beszippantott... a nagytakarítás!
Jahaaaj, semmi csodálatra méltó nincs benne, még saját magam számára is rém bosszantó a dolog: egyszerűen muszáj megcsinálnom, mert fixa ideám, hogyha nem, akkor boldogtalan leszek karácsonykor (természetesen a takarítatlanság miatt).
Ki látott már ilyet? (Ja, én. Felhívtam anyut nyümmögni, milyen borzalmas, hogy a nagytakarítás, mint belső erkölcsi kényszer rámtelepedett. Aki aztán hümmögött egyet, hogy nagyon megérti, éppen ő is ledzsuvázta az ablakokat és felforgatta a lakást. Na fasza, volt honnan örökölni...).
Szóval eme rém bosszantó dolog éppen a szőnyegtisztításban csúcsosodik ki. És ha ez megvan, akkor vége.

Vasárnap Laci már látta, hogy ennek lőttek, így nagy mártír képpel kérés nélkül elpattant Esztivel, hogy nyugodtan (hahaha Petivel) csinálhassam az ablakokat.

Haza is jöttek: apa pofákat vágva, szemforgatva, Eszti leamortizálva: kisírt szem, ohne szemüveg, haja százfelé áll. Namondom he?
Összevesztem apával. Ne mondd! Miért?
Nem akartam hazajönni. Ne mondd! Mert mikor akarsz?

Eszti ugyanis az a jófajta gyerek, aki mindig ott érzi jól magát, ahol van.
Nem megyek bölcsibe. Nem jövök haza a bölcsiből. Nem megyek Artúrkutyás mamához. Nem jövök haza Artúrkutyás mamától.

Arról meg nem igazán a gyerkő tehet, hogy áldozata lett egy Decathlonos trambulinozásnak, ahonnan szenya apja haza akarta rángatni...

De ablakok kinyírva, függönyök kivasalva visszatéve. És ezt mind még aznap. Egy hős vagyok. De tényleg.

Aztán Petivel a hetünk eddig jövésmenésről szólt.
Némely fontosabb eredmény: keddi immunológus.
Csapolás volt, majdnem megúsztuk kézből, de kis dagikezű, úgyhogy nem akart keresgetni az asszisztens. Maradt a fej.
Eredmény is volt ma: az IgA elkezdett termelődni, és az IgG szintje is növekszik. (Ami már így is a normál tartományban van.) Tsejtet nem néztek most. Így nem is kell mennünk, csak ha lesz genetikai eredmény. (Amúgy meg doki szerint elég lesz 3-4 havonta kontrollálni, ez azért egy meglehetősen pozitív hír.)

Aztán hohoóóó:
Egy megérett a meggy,
.
.
.
Tíz, tiszta víz, ha nem tiszta vidd vissza, majd a szamár megissza.
Érted, és nincs több ujj, amit számításba kéne venni! :)

Jójó, tudom, hogy csak ujjkezdemény volt, de mennyivel vagányabb így (meg a papíron is 6. ujjként szerepelt, szerintem király.) De mindegy is, mert tegnap eltávolításra került.
Semmi perc alatt, érzéstelenítés, vágás, két varrat, kötés.

Úgyhogy legalább a keze már normális. :)