2010. jún. 30.

Kismackó nyaral

Esztit tegnap fél 9-kor kellett felkelteni, majd fürdés-strandolás, én alvásidőben szerteszéjjelszauna meg relax, meg amúgyis hawaiidizsiboldogság, ezért jelenleg támogatókat keresünk az örökre ide költözésünkhöz.



Igenigen... Csokis gabonapehely...



Héé, ti nem jöttök?

2010. jún. 28.

Mindez fotókkal

He? Bakker macs', az én kajám is így nézett ki!



Miiii? Wellness!!!!



Na én léptem...

Karos

Ejejj, megérkeztünk vala a nyaraldába.
Nagyon király, fullos minden.

A tökéletes nap Eszti nem éppen tökéletes hajnal 7 órás ébredésével kezdődött. Emiatt Simontornya előtt 10 perccel be is szunyált a kocsiban (mameszhoz mentünk ebédre, meg megpihenni pár órát), így az utolsó kilómétereket 20 km/h-s sebességgel és vészvillogóval tettük meg. Elég veszélyhelyzet az, ha a gyerek felébred 10 perc szunya után, nem?
Aztán ahogy elindultunk, újabb kör szunya a kocsiban, és ébredés 10 perccel érkezés előtt. Tökéletes!

A többi okés, becsekkolás, azonnal rögvest strandolás, szauna-feltérképezés.

A jelentősebb történések:

- Pár óra ittlét után sikerült a gyerek fejét bevernünk a kádba. Az egész egyértelműen Laci hibája, aki képes volt a vizes fürdőruhás Esztert beültetni a homokba annyi idő alatt, amíg én megnéztem, milyen szaunák vannak (amúgy nagyon klafffák!!).
- A svédasztaltnál szerintem meglátják, mit művel a gyerek, tuti megszüntetik a korosztályi ingyenességet... eleinte hallal és valami zsemlegombóccal kezdtük, majd a "hagyjálmárenni" tükrében megevett egy adag sült krumplit, egy banánt, és 30 dekányi sajtot...

Majd olyan boldogan rohangált séta közben, hogy öröm volt nézni! (Ja, mert sétálni muszáj volt elvinni, ennyi kaja után csoda hogy nem esett hasra a saját pocak-súlyától.)

Jelenleg az ágyon ugrál, ledobálva az összes párnát és mindent! Szóval happy a köbön!

2010. jún. 27.

Indulamandula

Holnap jejejeee, indulunk nyaralni! Zalakarosra.

Tegnap elmentünk az olasz étterembe, az naggyon kafa volt, aztán persze kávézgattunk az Angeloban, aztán meg éppen arra ragadtattam volna magam, hogy el legyek ájulva milyen klafa WC-jük van(valami csoda, de még sosem voltam pisilni ott), amikoris kijövet nem volt szappan. Egy csepp sem. Így az nem volt jó, de ezt ellensúlyozta, hogy a profiterrol annyira-annnyira nyammmi, hogy csak na! Mindez grillázságyon! (Tudjátok, ami miatt hazáig olyan érzésed van, mintha a fogorvos kétszer akkora tömést tett volna a fogadba, mint szükséges.)
Ja, mindezt ohne gyerek ám....

Anyu nem tudta délután a kismajmot játszótérre vinni a zuhogó eső miatt, ami miatt a boldgság minimálisat csorbult, de sebaj, így is nagyon jó volt a nap.

Ma a fél háztartás plusz egy már bepakolva. Jesszusom a gyereknek annyi a cucca, mint 3 felnőtté. (Mert mi van: ha hideg lesz/ meleg lesz/ nem lesz törölköző/ leeszi a ruháját/ homokos lesz a ruhája/ esetleg kinövi az nyaralás ideje alatt és egyéb végtelen számú verzióval számolva is gyakorlatilag az egész ruhatár a bőröndben várakozik.

Szóval mi holnap el, ágyő pá!

2010. jún. 26.

Újabb videók...

... keringenek a neten. Íme:

pörgőforgó

Ez egy új szórakozás, igazából úgy szokta csinálni, hogy zene bekapcsol, és a bal karját maga előtt keresztbe húzva (és azt követve) forog körbe-körbe.
Aztán élvezi, hogy elszédül és azon röhögcsél. Mondjuk azt annyira nem élvezte, amikor egy hasonló akció végén hanyatt bezuhant a medencébe (de nekem annyira kellett röhögnöm).
A videó már a dolog végét mutatja, ugyeugye, mert mire okosanyja előhalássza a gépet...

táncitánci

Ez csak szimpla táncitánci, bár én ezen is behalok a röhögéstől mindig.
És nem világos számomra sem, hogy miért mondom, hogy "nem vagy valami aktív". Pedig nyomja rendesen!

krokizene

Ezt a számot meg táncolni tettük be videoklipestől, ha már pörgés, akkor hadd szóljon, ellenben előidéztük vele a "mit csinál a gyerek, ha rajzfilmet lát" élő bemutatóját.
No nem tudom, másé mit csinál, a miénk az rajzfilm láttán hörög... (És egy óvatlan pillanatban azt mondja a krokodilra, hogy beeee...)

Mai + /- skála

Az pozitív, hogy:

a) Maximálisan nyugodt vagyok a tegnap sebtiben megvásárolt testápoló tekintetében. Jókafa.
b) Mertem döntetlenre tenni a tegnapi (nemtommelyik) meccset és bejött (jó nagy szorzóval persze).
c) Tegnap elhalálozott 3 szúnyog a nappaliban. Amúgy nem gyilkolok, de a szúnyog, az kikészít.
d) Anyu ma jön gyerekfelvigyázni, mi meg Lacival lépünk olasz étterembe Bébnévnap ürügyén.
e) Az első pár cuccot már elkezdem betenni a bőröndbe a nyaralásra.

A negatív, hogy:

a) Eszti totál nyávogós már két napja.
b) Két napja 7.10-kor ébred (jelzem, már most is hallom, hogy beszélget).
c) Az idő gány. Amikor mi Lacival lelépünk, eddig mindig az volt, pedig anyu olyan igazi nagymamai lelkesedéssel meg van őrülve attól, hogy egy gyereket játszótérre, de minimum sétálni vigyen. Az még bónusz szabadság (lenne) nekünk.

2010. jún. 25.

DM-ben járva

Azzal kezdtük a DM-es bevásárlást, hogy a babakocsit a bejáratnál hagytuk.
Na ez az első számú hiba volt. De mit tegyek, megbíztam a gyermekemben (néha igazán olyan jókislány... Kár, hogy ma ez nem jött be.)
Két lépés után bántam meg először a nagy bizalmat...

Akkor még csak a bio étolajas üveget borította fel.
Utána (míg én az étolajakat pakolgattam vissza a helyükre), felpróbált két napszemüveget. Jól van, szemcsik vissza.
Gondoltam lekötöm a kiskocsival, és adtam neki egy olyan gyerekeknek való bevásárlókocsit. (Mint később kiderült, ez lőn a kettes számú hiba. ) Eszti a samponokig nem állt meg vele. Majd megállítottam, körülményesen-részletesen megbeszéltem vele, hogy "szépenügyesenóvatosan".
Eredmény: a megbeszélés után 10 km/h-s sebességel csapódott a kiskocsival a hajbalzsamok közé.
Fasza, kiskocsi vissza a helyére, balzsamok visszaépítve. Addigra a gyerek már elveszett. Futottam két sort, erre ott rendezgette boldogan az állatfigurás habfürdőket.

Kapott a kezébe egy tubus fogkrémet (természetesen lezárt dobozostól), amelyet egy fél pillanat alatt kinyitott, kivette a tubust, kipattintotta a tetejét, és mire odanéztem már elhangzott, hogy nyamnyam...
Majd elkezdtem törölgetni a fejéről a fogkrémet, és amikor a gyerek feje elkezdett habzani, na ott feladtam a bevásárlást!

Jó lesz az a testápoló, ami éppen a kezemben volt, uzsgyi innen!
Persze kifelé menet még keresztbe pakolta a kicsi bevásárlókocsikat a bejáratnál, amíg fizettem, hogy biztosan ne lehessen belépni a bejárati ajtón. Aztán üvöltve távoztunk a tett helyszínéről. (Persze előtte barátságosan közöltem az pénztáros csajjal, hogy ne aggódjon, brutális lesz, mert a kölyök nem akar innen hazamenni.)

Egyébként meg, még jó, hogy ismernek a DM-ben...

2010. jún. 23.

No cím

K reggel elpályázott, úgy gondolta ennyi elég volt! Viszont hátrahagyott két tippet a VB-re... Hát nem tudom. mindenesetre jóban vagyunk, mert Uruguay nyert. Emiatt bezsebeltem 52 pontot!

Eszti ma felkelt reggel 8-kor, majd kikísértük Csirkét az állomásra, aztán piacoztunk egyet, hamár arra jártunk...

Hazaúton sajnos megvettem egy papucsot, ami az árát tekintve hááát, hoppá volt, és asszem 6 hónap becsületesség után nem mondhatom el Lacinak.

De cserébe elmegyünk a sörfesztiválra (majd valamelyik nap), amit a borváros után tartanak. Az nagyon jó, mert legalább Lacinak is van kedve eljönni, mert ő sörös. Én meg boros (de szeretem a sört is... Így velem nincs nagy gond!)

Ami még eredmény, vagy inkább csoda: Esztivel megértettem, hogy csak akkor kap a sült csirkéből falatot, ha előtte letol a brokkolis krumlipüréből is egy kanálkával. Így végrevalahára újra boldogság, hogy a gyerekben zöldség és hús keveréke található ebéd gyanánt.
Amúgy meg sikerült végre megégetnie a kezét a sütőnél. Tudtam, hogy nem ússzuk meg, de az a jó, hogy olyan gyorsan történt, hogy azt sem láttam, melyik kis mancsával fogta meg. Aztán amikor kérdeztem, hogy melyik az, mindig a másikat tartotta oda. Így mindkettőt hűtöttem. De egyelőre nem látszik semmi... Remélem, nem is fog, és megjegyezte, hogy a sütő az tökszívás!

2010. jún. 22.

Ma

Most, hogy az eső egész délelőtt zuhogott, mi meg kb. 15 percre jutottunk ki babakocsival (ami azért külön élmény, mert a kölyök nem bírja elviselni az esővédőt), szóval így az egész délelőtt itthon töltöttük.
De az élmény: Eszti rohadtjól elvolt úgy, hogy Csirke ezerrel bömböltette az autóversenyzős játékot a számítógépen. Ő meg játszott mellette.

Apám vagy másfél óráig kint voltam a konyhában, néha benéztem, de mindannyiszor, K a gép előtt, Eszti meg játszogatott a földön. (Jelenleg a spanok bepelenkázása a fő szórakozása....) Tökély!
(Ja, anyu, tévedtél, Csirke jelenleg is alszik... :) )

Amúgy meg hagytam, hogy rádumáljon és rátettem 20 pontot Uruguayra. Mindezt annak a Kiscsirkének a javaslatára, aki az első alkalommal, ahogyan fogadni lehetett, fogadott az első 6 meccsre... ééés ezzel az összes pontját el is veszítette.
És én hallgattam rá! Na mindegy, most legalább átmeneti érdeklődést mutatok a focivb iránt.

2010. jún. 21.

Unalom a köbön

A hétvége elég unalmasan telt. A szombat Laci másnaposságával, de legalább vasárnap délelőtt elmentek játszóterezni, amíg én rendet vágtam a fürdőszobában.
Ma jött Kiscsirke. De alszik.
Ő jellemzően amúgy aludni jár hozzánk, de sebaj, legalább lángossütögetés közben lekötötte Esztit.

Más nincs is, Eszterünk újra szunyagéppé nőtte ki magát. Már fél 9 előtt nem nagyon kel fel, de emiatt 1-kor csak nehezen akar elaludni. Pedig muszáj, mert mostanában megint hajlamossá vált 2-2,5 órát aludni. Azt meg nem komálom, ha 9 után fekszik le.
De egy szavam sincs, aludjon csak a kis cukika!

2010. jún. 18.

Hisztériabéka

Eszterünk amúgy is kihúzta már a gyufát tegnap.
Ahogyan azt tökéletes módon kisírtam, elmentünk tegnap a borutcába.

No gyerek már odaúton ki akart mászni a kocsiból, aztán megengedtük, aztán megbántuk, mert rengetegen voltak és én csak az ő testőri feladatait láttam el, aztán bort se tudtam megfelelőt választani, böktem egyet ott, ahol a Laci kinézte a mézeset magának, aztán sikítani akartam már a gyerektől, aztán nullkilóméterkőre akart menni, aztán nem engedtük, mert rengeteg nagyobb gyerekek volt ott éééés onnnantól végképp nem volt megállás.

Hazáig visított, elrohant, nem volt hajlandó fogni a kezem, Laci kikészült, én is kikészültem, gyerek visított a központtól hazáig, ééés még itthon is. (Ilyenkor valami úgy bekattan nála, hogy hiába van vége a sztorinak, akkor is folytatja, mintha mindenen megsértődne. Legjobb példa, hogy fogta a vizespoharát a kezében, majd elkezdett vele körbe forogni a szoba közepén. Ekkor már tudtam, hogy:
a) szólok neki, hogy tegye le, mert kiborítja. Már ettől a kéréstől ordítani fog.
b) hagyom, hogy kimenjen a víz a szőnyegre, és akkor ettől készül ki.)

Így hagytam, hogy kiöntse, mert ez kényelmesebb volt. És terveknek megfelelően vergődött is rajta egy sort.
Aztán megvacsorázott és boldogan futkározott a lakásban a röpke órás hisztériaroham után...

A töpörtyű

Most még leírnom is fáj!

Alapvetően nem szeretem. DE
De Szentendrén olyan finom mangalicatöpörtyűs kenyérlángost ettem, hogy azóta mindenáron töpörtyűre vágyom lilahagymával.

A tökéletes alkalom ma érkezett el, amikor Laci este eltávozott köreinkből, így nem kell egész este azt hallgatnom, "hogyénmennyirebüdösvagyok".

Na neki is álltam a frissen bevásárolt töpörtyűmnek.

Persze a nappaliban és persze Esztinek átvágásképpen vajkrémes kenyeret csináltam.

Nem vette be.

Így nekiesett a töpörtyűmnek.
Először még kultúráltan, minifalatokkal, majd egyszercsak már azt vettem észre, hogy fent ül mellettem a kanapén és lóg ki a szájából egy óriási méretű darab.

Vááá, undorító volt! Amúgy is gusztustalan jószág ez a töpörtyű, de így a kölök szájából kijőve, hááááát, méginkább az!

Ezzel Eszterem eleve felére csökkentette az általam elfogyasztott mennyiséget, de még az a kevés is frankón megülte a gyomromat.
Még jó, hogy ő azért frankón kicsócsálta a falatkáiból a zsírt, aztán 10 perc múlva már kepesztett is a forgószékre fel. Forogni...

Nem engedtem neki, csak pár kört megtenni, mert bakker ha még ki is hányja nekem, akkor tényleg tökönlövöm magam.

Aztán annyira rosszul voltam, hogy két lehetőségem maradt:
a) pálinka
b) jégkrém.

És mivel ekkor még Eszti javában a forgószékben pörgött, gondoltam egy visítást megúszok (ami a leszállítás miatt garantáltan jelentkezne), így jégkrémmel folytottuk le a töpit...

2010. jún. 17.

Fogacska

Tegnap este valamit megint felfedezni véltem a szájában, de még nem éreztem, amikor benyúltam.
Haha, mert új módszert találtam a szájban taperolásra!
Én benyúlok a szájában, Eszti meg óvatosan harapdál és röhög közben. Így mindenki (viszonylag) jól jár. Én fogakat taperolok, ő meg jól szórakozik.
Szal tegnap semmi nem állt ki, de már látszott az alsó részen egy rágófog csücsök.
Ami reggelre már ki is bújt. A nemes 9.

Király!

Ennek örömére 1/2 9-ig fel sem kelt reggel.
Én így elégedett is vagyok a fognövesztéssel, jóóóó?

2010. jún. 16.

Bor

Mondjuk a bort anya is szereti, ezért apa elvitte őt a borutcába tegnap (éééérted ember, biliárd helyett!), node mivel anya nagyon szereti, így csak egy deci mgkóstolását engedélyezte...

Hát rohadt nehéz volt kiválasztani a 128 féle bor közül, melyik legyen az az egy deci..
Végül egy Villányi portugieser nyert. Szerettem vóna még, de többet nem kaptam. Viszont ihattam helyette mustot meg otelló szőlőlevet. Hát jójó, de azért az nem az igazi...

A fenti megszorítások miatt már tegnap elkezdtem a sírást, hogy "jaaaj, de innék egy pinot noir-t, jaaaj... Csütörtökön hadd igyak! Naaaaaa!!!".
Ma ezt folytatni fogom, hogy Laci holnapra tutira megunja a dolgot, és újra elvigyen.

Beszédfejlődés

Remekek vagyunk, Eszti napról-napra több szót tanul meg.
Kár, hogy ezek a kifejezések egyelőre inkább csak számomra érthetőek, de azért egy zííz (alias víz), meg keke (alias kecske) úúúgy megmelengeti az ember szívét, hát nem?

Nade a lényeg: a múlt héten meglett végre az anya! Valószínűleg már korábban is mondta, csak szerintem tudat alatt nem vettem róla tudomást. Ugyanis az anya szó esztikéül így hangzik: nyanya...
No, szopacsbobacs, de apát is papának mondja, így a logika ugyanaz, egyekutya, elfogadjuk.
És sajnos tuti én vagyok az, mert a fotókon mutogatja, hogy papa,nyanya...

Igen, ez az én lányom! Jeee!

Ja és a bónusz tudomány:
Kérdés: Mit szeret a papa?
Válasz: Booool (hehe, bort...)

Szar poén, de nekünk tetszik!

2010. jún. 14.

Képekkel illusztrálva...

Itt még az elején - piros szájjal



Itt már a végén - kék szájjal (még, jó, hogy konkrétan nem látszik...)



Hiába nézel, én így vagyok cíííp...



Az úúgyvan, hogy eztet szakszerűen meg kell tisztogatni az epermaradványoktól...



Nade ez, az abszolút kedvenc képem: Bambiért menet...
No nem (csak) apa feneke miatt, hanem mert ollan cukik így!

Balcsi

A hétvége legemlékezetesebb pillanatai:

átaludt éjszaka nemotthon,
egész napos nemevés éhhalál nélkül,
kékülő száj a pancsolóban,
kavicstenger befalása a parton.

Részletesen:

Pénteken a délutáni ébredés után a fél háztartás bekerült a kocsiba, és mentünk.
Solton megpihentünk, és a szépséges sütik közül én pont egy szar islert kaptam ki. (Bakker csokikrém volt benne lekvár helyett... Csalódás...)
Aztán dédinél örömboldogság, bár Eszti kicsit nyüszmanci volt. Már egy hete csinálja, hogy idegen közegben bebújik a lábam mögé, pedig amúgy pont hogy imádja, ha valaki (akárki is), foglalkozik vele. Szóval éppen akkor nem nagyon volt labdázós kedvében.
De érdekes módon, ahogyan feltámadtak a szúnyogok este és mi bementünk a szobába, rögtön észhez tért és vígan csatangolt nélkülem.

Az elalvás nem volt gond, kb. 10 perc alatt beszunyált, éjszaka többször felsírt, de nem kellett bemennem hozzá, mert vissza is aludt, de én azért felébredtem emiatt sokat.
A felsírások között meg egy csomószor beszélt. Vagy 3* nekiállt dumálni éjjel, nem tudom tényleg felébredt-e vagy csak félálomban csinálta, mindenesetre minket 1/4 8-kor Eszti erőteljes hápogása ébresztett fel (mint később kiderült, nem, nem kelt fel, csak viccelt...) Így 8-kor végül elkezdtünk csörögni, zörögni és akkor nagy nehezen felébredt.
Szóval idegenben alvás "csapó egy" megvolt! Jó volt!

Másnap no reggeli, szegény mamesz az egész hűtőt feltálalta a kölyökmacinak, aki a köpködésen túl nem jutott messzire, viszont megivott 2 dl babatejet úgy, hogy kértekértekérte...
Aztán irány a Balcsi!
Kenesére mentünk, mert ott a Honvéd üdülőnek saját strandja van (ne is mondjam, elég pöpec hely: tiszta WC - papírral, szappannal és kéztörlővel felszerelve, 10 méterenként kuka, fás- árnyékos az egész és van külön pancsolómedence!).
Szóval mi lazán elkövettük azt a hibát, hogy gyerek a pancsolóba be, majd onnan soha többet ki...
Mikor már szájkékülés esete forgott fent, akkor kisebb visítás közepette csak kikapartuk onnan.

Így gyerek Balatont nem látott, vagyis inkább a Balaton nem látta a mi gyerekünket, de mi legalább fürödtünk egyet (szigorúan antiromantikusan: vagyis különkülön...)

Ebédre megette a dédi által csomagolt epret meg egy doboz Frutapurát, aztán csá!

Még hazaút előtt egy röpke homokozás a napernyő alatt 40 fokossá melegedett homokban, aztán go home!
Itthon sem evett egészen 6 óráig, amikor egyfél adag főzeléket beleszuszakoltam.
És éljen a tapasztalás: tényleg nemhalt éhen egész nap...

2010. jún. 11.

VB

Elkezdtem megtenni a fogadásokat az iwiwes foci vb-s játékra.
Megjegyzem egyáltalán nem érdekel a foci és nem is értek hozzá fikarcnyit sem... De ez jó poén... (Óóó, ha egyszer megérteném a miafene az a les... Az még hagyján, de hogy veszik azt észre...- szóval kb ennyire...)

Node, teszem a téteket nagy okosan, hogy a tuti meccsekre (ahol nagy szorzó van), oda a max. feltehető pontokat biggyesztettem. A 3. fogadásnál, amikor pontjaim száma már jócskán eljátszódott, rájöttem, hogy nem a nagy számok melletti csapatra kell fogadni, mert a kevésbé esélyes!
Afennneeeee....

Szóval gondolom, nem sok esélyem van arra, hogy:

a) Uruguay megveri Franciaországot,
b) Nigéria legyőzi Argentínát,
c) Amerika meg Angliát... (amúgy itt esett le a tantusz, hogy nem kéne 25 pontokat az 5-ös szorzókra felpakolnom...)

Hajjajjj... Most el is kullogok inkább körmöt lakkozni! Az asszem jobban passzol hozzám...

Meggy

Részemről multiboldogság, Eszterem azért két kézzel eszi a meggyet, mert nincs neki több.

Pár napja gyengén bebuktam, mert uzsira egy nagy tál eper után volt még pár szem meggy előző napról. És amikor az elfogyott, akkora balhét csapott a lelkem, hogycsakna... Ki akarta enni a még a tegnap óta megromlott szemeket is a tálból és oly keservesen sírt, hogy ihajj!

Na tegnap vettem neki negyed kiló meggyet... Hadd örüljön!
Ha hiszitek, ha nem, pár szem maradt belőle. Kétpofára tolta befelé.
Eleinte kettévágtam és kimagoztam, de olyan gyorsan ette (ráadásul marokkal), hogy örültem, ha ilyen ütemben egyáltalán kimagozni még ki tudtam a szemeket!
Monduk az ebédje helyett meg frankón benyomta az én délutánra bekészített epremet, így uzsonnára tisztán a meggy maradt. Így:



Szóval főzeléket és húst napok óta hírből sem látott, így ma beletömtem egy adag brokkolifőzeléket csirkével (miután tízóraira eltüntette a mai adag negyed kiló meggyét...). Csodálatos!

2010. jún. 10.

Tervek

Holnap délutáni alvásból felébredés, majd kocsiba cihelődés, majd Simontornyára elutazás. Solton kávézgatni megállás.
Mameszéknál éjszakázás (remegremegizzad...), és másnap reggel Balaton!
Balatonon boldog lubickolás, és délutáni alvás idején hazakocsizás. (Viva ma kitisztított légkondi!)

A bibi1, hogy Laci bevállalta egy nyaralni készülő kollégája helyett, ha lesz árvízi készültség hétvégén, akkor ő lesz a nyertes. Még várható ilyen a Tisza miatt. És persze pénteken délben tudjuk meg.

A bibi2, hogy Laci most annyira nem szeret, mert tegnap este felálltam a számítógépasztalára összecsapni egy szúnyogot és komolyan duzzog... Há'ez van! És még a szúnyog is túlélte...

Végre pozitív játszótéri élmény

Ma végrevalahára teljesen pozitív élményekkel gazdagodva tértünk haza a játszótérről.
Először is olyan későn érünk ki minden nap, hogy épeszű ember olyankor már nem viszi ki a kölykét. De nincs mit tenni, Eszti tök későn kel fel (8körül), így mire megreggelizget, én meg megkávézgatok, és összecuccolom, addigra 10 óra. Mostanában olyankorra természetesen tök üres a játszótér.
Szerencsére a nap nem süt a homokozóba, csak olyan 11 körül, addig a házak árnyékolják, így azért sak kinézünk szórni a homokot egy kicsit a gatyarohasztóban is.

Ma kint volt egy általános iskolai osztály.
Az egyik lány gyorsan odajött hozzánk cseverészni, majd amikor megtudta, hogy Eszternek hívják a kiscsajomat, rögtön kiabált a másik lánynak, aki szintén Eszter.
Ésakkor elkezdték látványosan imádni...
Hát valami csudahelyesek voltak! Simizték a lábát, hogy milyen kis édi, meg a kezét, meg a fejét. Aztán mutogatták neki, hogyan kell formát csinálni, meg a végén már el is vitték (szigorúan kézben persze -hiába mondtam, hogy büdösnehéz a kölyök -szerintük áááá, nem is az- hát akkor nem az!).
Látni kellett volna az én böngyörőm fejét. Az volt olyan very happy, hogy az nem semmi!
Nem volt ám visítás, hogy a lányok elkérték a lapátját, meg szitáltak a vödrébe. Semmise! Csak tömény boldogság!

Mondjuk rendes kislányok voltak, és mindig megkérdezték, hogy lehet-e ezt vagy azt csinálni az Eszterrel!

Aztán elmentek a suliba, és mi is haza. Ordítás nélkül...

2010. jún. 8.

A bili

Alapvető jótanácsként azt kaptam, hogy a gyerek szobatisztaságra nevelésének első fázisa: vegyél egy bilit!

És lőn!

Mondjuk az, hogy bementem a Brendonba, és ott volt vagy 5 féle bili, ilyen-olyan színű, állagú, formájú...

Jujjj! Egy volt biztos pont az életemben: rózsaszín legyen.

Aztán, miután nem értettem, mi a fittyfenét kell nézni egy hülye biliben, megtaláltam az optimális megoldást: promós bili...

A Huggies lehúzhatós pelus akciós volt, és adtak hozzá ajándék bilit. Rózsaszínt... Na ez kell nekem! Aztán, ha kitökölöm, milyen a jó bil, akkor esetleg lecseréljük.

Hazaérve persze az volt az első, hogy gatya le, pelus le, aztán próbáld ki gyerek!
Jópofa volt, trónolgatott is rajta egy ideig.

Aztán felállt, én meg pakolásztam, és kb. 3 perc múlva hopp! Már csurizott is a szőnyegre! (Asszem, jobb, ha a gyerekpisi-szőnyeg kérdéskörével megbarátozom...)
Gyorsan rácsüccsentettem a bilire és ott elszórakozott még két percet a fényképezőgéppel.

És mire felállt: pisi a biliben!

Jeee, anya örömködik, mint állat, persze apró bibi, hogy Eszti nem vágta, hogy mit sikítozik anya boldogságában, mert ő azzal volt elfoglalva, hogy orvul kikapták a kezéből a fotómasinát. És az ugye mégsem járja...

De én boldog vagyok! Első lépésnek jó!

Miért jó, ha a gyerek beleásít a fejedbe?

Tegnap Eszterem a törölközőbe csomagolása után akkorát ásított, hogy nem lehetett nem észrevenni, hogy egy nagy darab tészta van a szájában...
Gondolkodtam, gondolkodtam, hogy a viharban lehet még tészta a szájában, amikor már vagy másfél órája vacsizott.

Apróbb sivítás közepette csak megnéztem magamnak mégegyszer a cuccot: hát nem egy fog volt?
Aztán kiabáltam Lacinak, hogy ezt neki is látnia kell! Persze újabb sivítás: az biza tényleg egy fog!

No ezek után vállaltam egy újabb visító-kört, és benéztem jobbra is felülre: bakker ott is egy fog...

Alul már nem vállaltam a körülnézést, mert a dobhártyám veszélyben volt addigra, viszont reggel csekkoltam: alul a két első lapátfogon kívül semmi.

Szóval anyákgyöngye-effektus újra színen... Ezek a fogak (amúgy 4-esek, az már rágó, ugye?), nem úgy néztek ki, mint amelyek tegnapelőttről tegnapra virradóra jöttek elő... Már egy ideje ott lehetnek, csak én nem vettem észre.

Nos, gyereknek van már minimum 8 foga.

Laci azért aggódni kezdett, hogy normális-e, hogy felül 6 alul 2, de gyanítom nem ilyen fogszerkezettel fog felnőni a kölyök, szóval no para!

2010. jún. 7.

Babzsák

Laci addig rágta a fülemet, amíg lett egy babzsákfotelünk.
Csak és kizárólag persze a kölyöknek...

Olyannyira bejött Esztinek, hogy ma reggel már úgy pakoltam ki belőle, hogy legalább a kávémat hadd igyam már meg benne nyugodtan... Mert ennyi nekem is jár(hatna).

Tegnap ugyanis eggggész nap benne trónolt, de nem gyengén. És az ilyen bulikból a spanok sem maradhatnak ki:

Babzsák, Eszti és a spanok (alias: Dolly, the baba & Miku, the Télapó & Brumi, the medve, aki sajnálatos módon már nem fért el kényelmesen...)



Ez meg csak úgy cím nélkül...

Limonádé

Ami csodás, hogy az Angelóban már megint kijöttek valami szenzációssal: limonádé.
De nem ám csak úgy snasszul...

Mindenféle ízesítéssel kapható, jéggel, lime és citrom cikkekkel valamint mentalevelekkel dúsítva.

Beszarás, mennyire jó!

Igazából minden nyaralásunkon hasonlót kerestünk. Kefalónián kibékültünk a 100%-os levek garmadával, korábban meg max. a sziruppal dúsított alkoholmentes koktél választékából ihattunk (nem éppen) hasonlót.

Szóval boldogság a köbön, csak most szivacs, mert minden hétvégén ott fogunk kikötni jó időben...

Szombati kirándulás

Az oltást megúsztuk megint egy szúrásnál felsírással.
A péntekre egész egyszerűen nem is emlékszem, mi volt. Csak arra, hogy szombat reggelre elfogyott a kéthetes vasalnivaló a fotelből (mert Laci már szóvátette, hogy a katonai pólóját kellett reggel felvennie, mert nem volt vasalt másmilyen.). Hát hoppá!

Viszont szombatra nagy kirándulást terveztünk, a végre kivirult időben itthon nem maradhattunk.
Szóval nekivágtunk a Tahitótfalui eperfesztiválnak.
A buliban egy ciki volt, a fesztivált elmosta az ár...

Ezt meg is tudtuk ott helyben, így max. egy kis körhintázás jutott eper helyett, meg a tapasztalat, hogy Eszti nem mehet körhinta közelébe sem.

Anyut felszedtük Pesten, legalább pesztrálta odaúton a kocsiban a kölykedlit. Ott meg legalább felült vele a körhintára. Igen, arra a körhintára, amelyre 500 Ft egy kör és minimum 2 perc a menetidő.
Először azon aggódtam, hogy mi van, ha megijed és le akar szállni...
Na leginkább nem ez volt a jellemző... A gyerek egy boldog vigyorral a fején feszített a dudáló dinoszaurusz tetején, anyuval a háta mögött, majd amikor levettem az úúúgy sírt, mint akitől a világ legjobb dolgát vették el... Így járt.

Persze anyu: jajj, menjen még egy kört... Na persze, hogy még 500 Ft-ért visítson még egy kört utána, mi? Így inkább gyorsan elvittük a környékről.

Nekem sikerült egy adag eperbort szereznem, szóval én ezzel meg is elégedtem a nappal (még az elmaradt fesztivál tekintetében is).

Utána átmentünk Szentendrére, ahol kocsiztattuk őkelmét, hátha elszunnyad a babakocsiban, mivel délutáni alvásidő volt már. Na az újabb tapasztalat: nem szunnyad a babakocsiban...
Anyu próbálkozott egy kört vele még a patakparton, amíg mi Lacival pofátlan módon egy kávézóban múlattuk az időt, de egy 10 perces féligalvás/üvöltés kombináció utn feladtuk a kölyöaltatást.
Így csak hazaúton aludt, de addig teljesen jó formában volt még Pesten is.
Este letettem 9-kor és másnap reggel 9-ig fel sem kelt.

Így én elégedett voltam a kirándulásunkkal.

2010. jún. 3.

Oltásoltásoltás

Most kicsit úgy érzem, állandóan oltatni járunk.
Pedig egy hónapja voltunk, de akkor sem szeretjük...

Szal elkönyveltem, hogy ma szar nap van. Borongós reggel, csütörtöki Family Frostos autó, meg amúgy is Eszti már motoszkált, amikor Laci elment 7-kor melózni. Gondoltam tuti felkel, bár ez elég korai lenne, de mindegy, jobb is így. Aztán mire összekapartam magam, addigra visszaaludt.
Aztán 8-kor kénytelen voltam felkelteni (értsd: be kellett mennem és 3* megsimiznem, mert a felzörgetés nem jött be). Szóval ugye oltás az 2-3 között van, így korán kellett lefeküdni délutánira, hogy fel is kelljen időben, na ezért vertem fel.

Persze tegnap a biztonság kedvéért 2,5 órát aludt, amennyit szinte már sosem szokott, mert teljesen beállt a 1,5 órás alvás. Remélem ma megelégszik a szokásos mennyiséggel.

Így délelőtt elmentünk sétálni meg hintázni, hogy fáradjon egy kicsit.
Aztán vettem egy Anyák lapját, mert hiperszuper utazókanál van hozzá ajándékba. Olyan hiperszuper, hogy a Brendonban konkrétan nem tudták kinyitni sem a mintapéldányt. Mondtam nem baj, akkor is kell az újság, majd az én nagy és erős férjem kinyitogatja azt a kanalat. És pirosat választottam, mert az a csajos.

Aztán itthon pikkpakk csontnélkül kinyitottam. Jófaca amúgy tényleg!

Aztán vettem epret, meg cserkót (Cicabéka amúgy már jól tolja az epret, csak meg kellett szoknia az ízét), ennek örömére ma kíváncsi vagyok a cseresznyéhez mit szól.
Van egy olyan gyanúm, hogy ezt is majd szokni kell...

Ööööö hát ez nem sok, de ennyi van.

Mondtám már, hogy utálom az oltást?

2010. jún. 2.

Szótár

Eszti szókincse, mely telis-tele van hasznos szavakkal, tegnap tovább gyarapodott: internet. Hoppá!
Laci nem nagyon nyugszik, amióta kudarcba fulladt a microsoft windows, mint alap-szó oktatása, így tegnapra sikerült az internet -et elsajátíttatni (atyagatya, mondják ezt így vagy hasonlóan egyáltalán?) Esztivel.

Amúgy is a szótárunk kb ilyen hasznos dolgokat tartalmaz, mint duda (a dudáló autóra és kb. így hangzik: dzsudzsa), ninó-ninó (ióió, néha gigógigó, a szirénázó autóra), cici, (amit már a szopi elhagyása után sajátított el és használ a melltartóra, illetve vetkőzéskor), kártya (bankkártyára...) és a szokásos állathangok. Így az internet igazán elfér ezek mellett.
Még mielőtt bárki azt mondaná, hogy "hűha, kimondja Esztercicc hogy internet?", megnyugtatásul közlöm, hogy nem pont így hangzik... :D

Amúgy meg az hogy víz, enni (najó, az nyamnyam), esetleg anyaaaaa! Áááá, olyannal nem él...

Tegnap

Tegnap itt voltak Kiscsirke meg a Niki, így megint meg volt oldva a gyerekszórakoztatás.
Ők amúgy nagyon jók, mert szerintük minden halál vicces, amit a gyerek csinál, így jól elszórakoztak rajta/vele, amíg én halál nyugiban ebédet főztem...
Egyébként is jópofa kölykök... KCS szerint a lyányom tuti plázacica lesz...
Há' mondom köszi! Most csak azért, mert jelenleg válltáska szenvedélye van?
Majd kinövi.. De Niki szerint tök értelmes a kisaszony, így egyértelműen inkább az ő véleményére adok!

Meg ez az új kedvenc képem...