Balcsi

A hétvége legemlékezetesebb pillanatai:

átaludt éjszaka nemotthon,
egész napos nemevés éhhalál nélkül,
kékülő száj a pancsolóban,
kavicstenger befalása a parton.

Részletesen:

Pénteken a délutáni ébredés után a fél háztartás bekerült a kocsiba, és mentünk.
Solton megpihentünk, és a szépséges sütik közül én pont egy szar islert kaptam ki. (Bakker csokikrém volt benne lekvár helyett... Csalódás...)
Aztán dédinél örömboldogság, bár Eszti kicsit nyüszmanci volt. Már egy hete csinálja, hogy idegen közegben bebújik a lábam mögé, pedig amúgy pont hogy imádja, ha valaki (akárki is), foglalkozik vele. Szóval éppen akkor nem nagyon volt labdázós kedvében.
De érdekes módon, ahogyan feltámadtak a szúnyogok este és mi bementünk a szobába, rögtön észhez tért és vígan csatangolt nélkülem.

Az elalvás nem volt gond, kb. 10 perc alatt beszunyált, éjszaka többször felsírt, de nem kellett bemennem hozzá, mert vissza is aludt, de én azért felébredtem emiatt sokat.
A felsírások között meg egy csomószor beszélt. Vagy 3* nekiállt dumálni éjjel, nem tudom tényleg felébredt-e vagy csak félálomban csinálta, mindenesetre minket 1/4 8-kor Eszti erőteljes hápogása ébresztett fel (mint később kiderült, nem, nem kelt fel, csak viccelt...) Így 8-kor végül elkezdtünk csörögni, zörögni és akkor nagy nehezen felébredt.
Szóval idegenben alvás "csapó egy" megvolt! Jó volt!

Másnap no reggeli, szegény mamesz az egész hűtőt feltálalta a kölyökmacinak, aki a köpködésen túl nem jutott messzire, viszont megivott 2 dl babatejet úgy, hogy kértekértekérte...
Aztán irány a Balcsi!
Kenesére mentünk, mert ott a Honvéd üdülőnek saját strandja van (ne is mondjam, elég pöpec hely: tiszta WC - papírral, szappannal és kéztörlővel felszerelve, 10 méterenként kuka, fás- árnyékos az egész és van külön pancsolómedence!).
Szóval mi lazán elkövettük azt a hibát, hogy gyerek a pancsolóba be, majd onnan soha többet ki...
Mikor már szájkékülés esete forgott fent, akkor kisebb visítás közepette csak kikapartuk onnan.

Így gyerek Balatont nem látott, vagyis inkább a Balaton nem látta a mi gyerekünket, de mi legalább fürödtünk egyet (szigorúan antiromantikusan: vagyis különkülön...)

Ebédre megette a dédi által csomagolt epret meg egy doboz Frutapurát, aztán csá!

Még hazaút előtt egy röpke homokozás a napernyő alatt 40 fokossá melegedett homokban, aztán go home!
Itthon sem evett egészen 6 óráig, amikor egyfél adag főzeléket beleszuszakoltam.
És éljen a tapasztalás: tényleg nemhalt éhen egész nap...