2010. jún. 16.

Beszédfejlődés

Remekek vagyunk, Eszti napról-napra több szót tanul meg.
Kár, hogy ezek a kifejezések egyelőre inkább csak számomra érthetőek, de azért egy zííz (alias víz), meg keke (alias kecske) úúúgy megmelengeti az ember szívét, hát nem?

Nade a lényeg: a múlt héten meglett végre az anya! Valószínűleg már korábban is mondta, csak szerintem tudat alatt nem vettem róla tudomást. Ugyanis az anya szó esztikéül így hangzik: nyanya...
No, szopacsbobacs, de apát is papának mondja, így a logika ugyanaz, egyekutya, elfogadjuk.
És sajnos tuti én vagyok az, mert a fotókon mutogatja, hogy papa,nyanya...

Igen, ez az én lányom! Jeee!

Ja és a bónusz tudomány:
Kérdés: Mit szeret a papa?
Válasz: Booool (hehe, bort...)

Szar poén, de nekünk tetszik!

1 megjegyzés: