Pár napja gyengén bebuktam, mert uzsira egy nagy tál eper után volt még pár szem meggy előző napról. És amikor az elfogyott, akkora balhét csapott a lelkem, hogycsakna... Ki akarta enni a még a tegnap óta megromlott szemeket is a tálból és oly keservesen sírt, hogy ihajj!
Na tegnap vettem neki negyed kiló meggyet... Hadd örüljön!
Ha hiszitek, ha nem, pár szem maradt belőle. Kétpofára tolta befelé.
Eleinte kettévágtam és kimagoztam, de olyan gyorsan ette (ráadásul marokkal), hogy örültem, ha ilyen ütemben egyáltalán kimagozni még ki tudtam a szemeket!
Monduk az ebédje helyett meg frankón benyomta az én délutánra bekészített epremet, így uzsonnára tisztán a meggy maradt. Így:
Szóval főzeléket és húst napok óta hírből sem látott, így ma beletömtem egy adag brokkolifőzeléket csirkével (miután tízóraira eltüntette a mai adag negyed kiló meggyét...). Csodálatos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése