2013. aug. 27.

Csak úgy bele-belekapva....

Kissé eklektikus lesz, de csak úgy ideírok ezt-azt.

Szóval Pepp. Hát ki más? Néha annyira kihoz a sodromból, hogy aztakutyamindenit!
De amúgy meg jujjdecuki. És mindig kiegyenlít. :)
Reggel meg este simán bilibe pisil (vagyis addig erőlködik, amíg valami csak csurog bele), máskor meg szimplán nincs a feneke alá tolva. Majd, ha egygyerekes leszek jövő héttől, lehet ráállunk a témára jobban, ha jól megy.
Fürdés előtt stabilan a feneke alá van tolva, és pisil is. És ez az aktus jellemzően nem akadályozza meg abban, hogy kb. 5 perc múlva a kádban állva is slagozzon. Mert az tetszik neki.
Még jó, hogy Eszti már a szemét sem forgatja Peti ilyen akcióira, fel sem veszi. (Engem sem izgat, mert régen is tuti volt, hogy belepisilt, de azért remélem, hamar rájön, hogy nemár!)

Eszti meg ugye minden nap lefekszik délután. És én sokszor már tényleg azt vártam egész nyári szünetben, hogy besokall az alvástól és nem fog elaludni. Mert azért néha már... hajajjj... durva mennyiségeket produkál. Tényleg sokat alszik.
Már fel sem kel, amikor Peti ébred olyan 7 után. Így szegény kölyök felébred, kiabál: anya, anya. Én még kérek tőle 5 percet (persze magamban), aztán, amikor érzékeli, hogy nem megyek, akkor átkiabál Esztinek, az meg max. a másik oldalára fordul. És akkor ő is nyugszik még egy 5-10 percet. Ezt különben tök jól megszokta, szóval mindenki szép lassan magához térhet.

Eszti az mondjuk 8 előtt nem szívesen jelentkezik, és tegnapelőtt délután is lenyomott egy 2,5 órás alvást (ez amúgy tök ritka persze). Na és így tegnap volt az első nap, hogy nem sikerült elaludnia délután. Mivel jövő héten ovi, hát nem rossz! (Vagyis én több ilyennel számoltam.)

A következőről meg értem én, hogy nem egy eszeveszett nagy poén, de nekem tetszik.

Persze a kólát Eszti nagy verekedések árán megihatta (imádja... brrr....), a dobozt elmostam, felteszem a szekrény tetejére, majd egy éve múlva "Mi a szar ez?" felkiáltással kihajítom.
De egy évig poén lesz.  Na. :P

Aztán.
Pakolom lefelé ezerrel a spájzban a szörpös üvegeket, Pepp persze a lábam környékén.
Aztán egyszer lenéztem, és ezt láttam. :D


Naaagyoon röhögtem!
És ezt úgy kell elképzelni, hogy természetesen az üvegek lepakolásához nem vittem fel magammal fényképezőt, hanem megláttam, röhögtem, leugrottam, elrohantam a kolbászevő mellett a fotóapparatért, visszaugrottam a székre, hogy úgy kaphassam el a pillanatot, ahogyan az volt.
És ő vígan harapdálta még 30 másodperc múlva is, így szerencsére semmiről nem maradtam le.

Na meg egy videó.
Ezt naponta 2x csinálják, de megunhatatlan. És végre felvettem, hogy a nagyközönség is láthassa.
A kibontakozó tánctehetségük egyelőre igencsak bimbójában stagnál, de valahol el kell kezdeni.

Szóval nem is tudom, izgalmamban mit emeljek ki?
A bömbölő "Én kicsi pónim" főcímdalt, vagy a rugólábPeppet, vagy a "mozgok, mozgok, de azt biztosan nem ütemre csinálom" Esztit?
Egyiket sem asszem, így egyben a három teszi tökéletessé a videót. :D



Holnap utazunk, és közben kiderült, hogy anyu egész hétvégére leugrott volna hozzánk. Affene, de mondtam neki, hogy mivel így alakult, lóg egy hétvégi látogatással. (Persze így is leugrik, mert dolga van, aztán jön Lacival utánunk. :) )

2013. aug. 26.

Az idei bodzabogyó

Szombaton elmentünk Zsuzsiékhoz. Hát jó volt.
Olyan igazi Otthon az ő házuk (pedig tudom, hogy Zsuzsi ezerfelé szakadsz: 3 kicsi + a jelenlegi befőzéshullám, de olyan jó érzések jönnek tőletek. :) )

Már eleve jól indult, mert Pepp végigülte a másfél órás autóutat. Hahóóóó! Nem rinyált, nem vergődött, nem vinnyogott egyetlen pillanatig sem. Ez már alapból jó jelnek tűnt. Ilyen kb. sosem volt még, pedig a pesti út is 1,5 óra kb.
(Na jó, annyi csalás volt benne, hogy nem reggeliztek, így az elején vagy fél óráig nyammogott egy sóskiflit.)

Léna és Eszti olyan édesen elvoltak, gyakorlatilag nem is láttam, hol merre járnak. (És úgy látszik, hogy kettő darab 4 éves kislány találkozásakor kizárólag akkor következik be az órákig tartó sikítozás, ha zárt térben vannak.)
Szabadban kifejezetten édesen elvoltak. Mondjuk ezek még medencéztek is (nem, egyáltalán nem volt meleg,  úgyhogy élénken forgattam a szemem erre a tervükre). Bár Léna állítólag naponta megmártózik, nade Esztim azértna... tökös, tökös, de annyira nem. Hittem én...  De aztán Léna gyakorlottan belegyalogolt, és hát így persze Eszti sem akart lemaradni. És nagy levegővel belement. Brrr....
De annak örültem, hogy nem rinyált túl sokat a témán.

Úgyhogy jó napunk volt.

Aztán leszedtük a bodzabogyót. Ez egy nagyon nagy juhéjj! Egyrészt mivel felvásárolják a bogyót, eleve nehézkes a beszerzése, másrészt meg Zsuzsié garantáltan bio. :)

Ráadásul nyomta a fejembe a lázító szöveget, hogy "szedjed még szedjed, mert az kevés lesz!". Én meg jó szolga vagyok, aztán szedtem.
Bakker ma főztem meg a 3. (!) adagot. :D

Hogy minek főzök tonnaszámra szörpöt egy olyan családban, ahol Pepp ugye nem iszik meg semmilyen szmötyit, csak vizet, ahol Eszti én csak a sárga bodzát szeretem, és Laci is alapvetően vízivó, bár ő ha van, akkor iszik szörpöt. (Én meg csakis víz persze.)

Szóval amikor egyszer -szintén Zsuzsitól- kaptam egy üveg bodzabogyó szörpöt: hááát elájultam a gyönyörtől. Olyannyira tetszett az íze, hogy nem szörpnek ittam meg, hanem elkortyolgattam-ízlelgettem magában. (Azóta már tudom, hogy ez egy fűszerezett szörp, és nyilván a forralt borra erősen hajazó ízvilág nagyban befolyásolta a véleményem. :) )
Aztán tavaly már főztem sajátot. Bár egy adag volt, és nem volt még az igazi Laci szerint, de idén! Ohohóóóó! Jó lett! (És Laci szerint is, mert azért a nagyját ő issza majd meg.) Hát ihatja, mert lett belőle cirka 6 liter. Boldogság!
Hát nem guszta? (Jó, nem mindenkinek persze, de összefőve még trutyisabb a képe.)


Ők, a szörpök a dunsztban ülnek éppen.
Ahogyan holnap már a paradicsom is ott fog, Laci hoz haza 10 litert (könnyen főzök be paradicsomot, mert a Zöldségkutatóban minden évben árulják a friss levet. Így azért egyszerűbb, mint passzírozgatni meg miegymás.)
Aztán el is szaladunk gyorsan Stornyára. Még nem tudni szerdán vagy csütörtökön, de gyorsan nyaralunk egy utolsót még az ovi előtt a dédinél. Mert miért is ne? Úgysem férünk a lakásban az itt-ott elhelyezett dunsztoktól. :)

2013. aug. 23.

Esős meg csak sztorizgatós

Előszöris, esett az eső. Tegnapelőtt? Ja, akkor.
Kezdett visszakúszni a "két gyerekkel útnakindulós" szintidőm fél órára.
Jó gáz lesz nemsokára megint csattogtatni a vezényszavakat, mint "hol a gatyád?", "ne menj be saras cipővel!" vagy "hova hordtátok szét a sapikat?" és "jajj zuhog, vissza kell mennem az ernyőkért".

Eszti mindenesetre meg volt zizzenve délelőtt, hogy deazonnalmost induljunk, mert most jól zuhog! 
Nem akarta feldolgozni az infót, hogy nekem ez nem buli még Peppel is a nyakamban.
De perszepersze, menjünk! Hát miért is maradnánk otthon, ha lehet sétálgatni a zuhogó esőben is, nem?
Aztán szerencsére a fél órás készülődés alatt saaahaaajnoohooooss elállt az eső is.
De tócsa maradt, örömboldogság maradt.



Délutánra szép idő lett, így melegében benyújtottuk a számítógépszerelős számlát Hajniéknak, úgyhogy 5-kor már náluk landolt a két gyerek.

Mi jól elvoltunk persze, nade azok? Jajj!

Átment a mama is (Artúrkutyás persze), úgyhogy rendesen foglalkoztatva voltak. Mikor megérkeztünk, Peti még mindig a "boldogan rohangálás" fázisában volt. Ránk se bagózott.
Eszti meg, na az is hullajópofa! Előadta a mamáéknak, hogy mert minket anyáék ide lepasszoltak.
Tény tény, de az is, hogy arra a felvetésre, hogy "lehet, hogy átmennek a Hajniékhoz", azonnal magyarázni kezdte: Menjetek nyugodtan kettesben sétálni, mi nagyon jól elleszünk a Petivel. Nem lesz seeeeemi gond, ugye Péterkééém? Majd már öltözött is az induláshoz.

Aztán tegnap bevállaltam még kettőt a magaméi mellé, hiszen Timinek (Vikianyu) végre hazajött a férje 7 hónap után Koszovóból, csak legyenek már pár órát kettesben.
Nem is volt gáz, mert Viki/Eszter a 4éves kislánykák kedvenc szórakozásának hódoltak egész délután, vagyis sikítoztak. Rájuk sem kellett nézni.
Olivka mondjuk rendesen elkámpicsorodott, és az uccsó 15 percet sírással töltötte, dehát ja, 1 éves, szerintem anyát akarta. Úgyhogy ringattam, majd megjött anya is. Amúgyis olyan hihetetlenül cuki kislány. (Ja, és 10 kiló.... khmm... talán több is.... na hagyjuk. :) )


Holnap meg csak leszedjük már a bodzabogyót a szörpnek... Természetesen bio minőségig, vagyis Zsuzsiékig megyünk érte. :) Szóval buliiii!


2013. aug. 21.

Hosszúhétvégés

Volt minden a hosszú hétvégén, de tényleg.
Eszteremet hazaszállították pénteken. És a mama/papa itt is aludtak, mert másnap mentek anyu barátnőjéhez "sikítozni". (Semmi túlzás, ezek ketten összejönnek és 3 perc múlva már sikítanak a röhögéstől.)
Szóval, nehogy túl sok felnőtt tartózkodjon egyszerre a lakásban, természetesen mi elléptünk estére.
Borutca.
Háááát, nincs mit szépíteni. Lacival oly remekül elvoltunk: jó borokat szopogattunk, majd valahol este 10 tájban elcsúsztunk. De nagyon... (Értsd: úgy berúgtam, mint kb. 10 éve a fősulin utoljára.)

Másnap felriadtam hajnali fél 7-kor, hogy olyan szomjas vagyok, hogy össze van ragadva a szám. Kipattantam az ágyból, hogy kikászálódok a konyhába, de elszédültem és nekimentem az ajtófélfának.
Marhára nem emlékszem már, mit kell ilyen helyzetben csinálni. (Nyilván nem kiugrálni az ágyból.)
Azt az egyet tudom, hogy első gondolatom -az igazi másnapot jelző - "sohatöbbetnemiszom" volt. (De nem aggódtam, arra ugyanis határozottan emlékszem, hogy ez az érzés meg úgyis elmúlik harmadnapra. :D )

Aznap túlélésre játszottunk Lacival. Én még főztem is. Meg is dicsértem magam, mekkora ász vagyok.

Aztán este Laci futott még egy kört a haverokkal, aminek óriás vasárnapi kipusztulás lett az eredménye (nem érti, hogy már ő sem olyan fiatal). Szóval aznap semmitettünk mi is.

Hétfőn köszi jól volt mindenki, így kihasználtuk az utolsó jóidős napot a hidegfront előtt, és elnéztünk aaaaa....
... borutcába.
Nade gyerekekkel ám. Má'még ekkora buktát! Hogy is találhattuk ki?

Előszöris a kézműves cuccok miatt mentünk (tudjátok kecskesajt, sonkák, lekvárok miegymás), azt a részt körbe is sétáltuk, vettünk, amiket szeretünk.
Közben összefutottunk a Vikiékkel (rendszeresen összefutunk, ő Eszti csoporttársa), akkor a csajokat alig tudtuk fél óra múltán szétszedni egymástól. Peppről ne is beszéljünk, mert nem vettem ki a babakocsiból, mondom mindjárt odamegyünk a boros részhez, majd ott elleszel.
Na persze, szegényem már tisztára be volt zizzenve, nyomta folyamatosan a kiszász-kiszász szöveget, és már a végén állt a babakocsiban.
Megérkeztünk végre borutca részébe, ahol megvettük a gyümölcsboros fröccsünket, és már majdnem leültem belekóstolni, amikor Eszti: én is akarok mustot inni. Hát persze drágám!
Eközben Peppet kivettem a kocsiból, ő örömében sikítva elszaladt vagy 5 bódéval arrébb. Visszahoztam.
Közben szereztem mustot, akkor Eszti már nagyobb szájjal: De miért kell itt ülnünk?. és Miért nem maradhattam a Vikivel? 
És nyiff ide, nyaff oda, Peti elrohangálás, nemnyugtonmaradás. Beszorítottuk mi két sörpad közé, de 3 mp alatt mászott át rajta.

Persze ő tette fel a koronát az egészre: vörösödő fej, majd: kakííítam. Pfff...ja, észrevettem...
Úgyhogy itt be is rekesztettük a kellemes, délutáni, családos fröccsözgetést. Húzóra lezúztuk, "ami marad harag", aztán "na menjük haza!".

Ezt a traumát másnap délelőttig sem hevertük ki, szal amikor Eszti meg Laci átugrottak a Hajniékhoz számítógépet szerelni, akkor ő bizony egy délutáni két óra gyerekfelvigyázásban szabta meg a szerelésének árát. Természetesen mindkét gyerekre vonatkozóan. :)

Aztán tegnap délután vendégeink voltak (L. keresztszülei), bár 6 körül elmentek és így mi besétáltunk a városba még a Szabináékkal, de rá kellett jönnünk, hogy aug. 20-án ez egy kifejezetten hülye ötlet volt. (Csak a kürtöskalácsosnál vagy 8-an álltak előttünk.) Úgyhogy ezzel a huzattal hazamasíroztunk (azért eperbort beszereztem estére. :P)
És nem, annyit azért tényleg nem iszom, amennyit erről írok. :D




2013. aug. 15.

Peppes édeskettes

De jó dolgunk volt ma!
Peppel édes kettesben nyomtuk egész nap, hát állat volt! (Laci szolgálatban.)
Olyan szépen, lustán telt a nap, hogy csuda. Ha felmászott leszedtem, ha kivette visszaraktam, ha bebújt kihúztam, ha kiköpte feltöröltem. (Nem, ez nem az a fajta, amelyik arra vetemedik, hogy játékokkal játszon...) Ráértem a mindennapos kamikáze akcióit végigkísérni és eltakarítani a romokat utána.

Pl. egy ilyenről van is egy fotóm, csak hogy illusztráljam. (A dolog addig történt, amíg muszáj volt leülnöm a gép elé megnézni a Családtámogatási iroda ügyfélfogadási idejét.)

Remélem, jól kivehető, de ha nem, akkor elmesélem:

A kukáról felmászva felült az asztalra. Ott a kávéadagoló kanállal kanalazta magába (meg ahova még jutott) a barnacukrot: cukor, finom felkiáltások közepette. (És igen, kávét is megpróbált főzni- el van tekerve a gombja, de gondolom feladta, miután nem kezdett el zúgni.)



Szerintem Petiből remek egyke lenne, esküszöm élvezte a mai egyedüllétet.
Én is, mert ugye egy gyerek, nem gyerek. Ezzel tényleg csak az a baj, hogy amíg egy van, addig erről sajnos nem tudsz.
Ma a boltban állt mellettem egy nő (nagyi), beszéltünk pár szót a szintén 2 éves unokájáról. Azt mondja nagy szemforgatások közepette, hogy "képzelje el, ez a gyerek olyan eleven, hogy a lányom egy kávét sem tud meginni tőle."
Höhöhö, akkor adjon hozzá még egy gyereket és még két kávét/nap. Jó vagyok na! (Na nem, értem én, pont témáztunk ezen mással is ma, hogy bizabiza, szétunja magát az ember, ha kettő helyett egy gyereket kell ellátnia. Konkrétan a matrac fedőhuzatát is lehúztam kimosni. )
És nem is akarok belegondolni, milyen lehet 3 gyerekkel. :D

Aztán azt is kérdezte a nagyi, hogy "mennyi idős?"  Na ettől kiráz a hideg mindig, mert ugye eddig behazudtam mínusz fél évet, de az azért ciki lenne, ha kiszólna mellőlem a másfél évesre lealacsonyított, hogy anya kéjek innivalót. (Mert ezt pont így kéri- jelzem semmit nem iszik meg a vizen kívül, szóval nem tudom, honnan vette a kifejezést, de bírom, amikor így kéri.)

Így mostanában már nem hazudom lefele a korát, de kényszert érzek arra, hogy mikor benyögöm, hogy kicsiPepp valójában már kettő éves, akkor gyorsan hozzátegyem, hogy igenigen, tudom, hogy ez amolyan icipici fajta. (Elkerülendő, hogy jóindulatból megjegyezzék, hogy korához képest milyen kis csesznye...).

Viszont remek kiskölyök, mert így, hogy egyedül van, pl. nem visít egyáltalán. Ez egy álom (különben nagy balhéarc, ha valami nem úgy van, ahogy elképzelte.) De ma azért kb. úgy volt.

Aztán: pelenka nélkül megjelöli a territóriumát. Jól beszívtam ezzel, mert ugye már 2 hete medencéztek itthon, és így valahogy pucérseggel rájött, hogyan lehet leslagolni a földre. Hangsúlyoznám: kizárólag a földre (bár egyszer a zuhanykabinba hajítottam be, oda is ment. A lényeg, hogy állásban nyomja. )
Szóval egyrészt remek-remek, mert egyértelműen szabályozni tudja a vizelet kiengedését, másrészt meg szopacs, mert a lakásban többet nem lehet pelenka nélkül (ha nincs rajta képes 2 percenként kiengedni egy adagot, még akkor is, ha csak 1-2 csepp jön ki rajta, de kipréseli- természetesen csakis állva a szőnyegre...) Végülis nemsokára hideg lesz, és eltesszük a medencét. :)
Na, de ezt amúgy jó hírnek szántam. A szőnyegünk úgyis látott már elég gyerekpisit.
Csak a bilit kéne valahogy bevarázsolni a gyerek alá. :)

És a múlt héten vettem észre, hogy ragozgat. Ez akkor annyira megtetszett, hogy amikor őt hamarabb felvittem megfürdetni nyaraláskor és elkezdte verni az ajtót, hogy oda menni apathoz (gondolom, mármeg ez is aszonygya "apádhoz"), szóval örömömben visszarohantam vele az apjához. Ő is örült. :D
Különben alapvetően csúnyán beszél, nagyon nehezen érthetően. Néha használ csak s-sz-f- stb hangokat. De tegyük hozzá klasszikusan, hogy kinemszarjale?
Inkább az a gáz, hogy eddig ugye tudtam melyik szava mit takar, de most már beáll elém és a fejembe mondja és mondja és mondja. És néha biza fingom sincs, mit.

De azért már így is lövi a poénokat kellőképpen.
Nyaraláskor nézi Eszti karúszóit, nézi, nézi. Majd boldogan mosolyogva azt mondja: Szia Kitti! (Ez ugye remek poén annak, aki tudja, hogy Esztinek csecse, rózsaszín HellóKitty-s karúszója van.) Laci szerint nem vicces, én meg mondjuk 3 napig röhögtem rajta.
 


2013. aug. 14.

Nyaralás.... asszem utolsó felvonás vége ;)

Számomra az a legjobb nyaralás, amikor egyszerűen elfelejti az ember az itthoni dolgokat.
Na ez megint ilyen volt.
Szerdán elutaztunk a Velencei-tóra, oda tökéletes volt az időjárás. Boldog voltam, hiszen ezért mentünk!
Az első délután szabadstrandos sokkoló élménye után már mindkét nap a Velence Spa strandján tespedtünk, sőt Lacinak még szaunajegyet is vettünk (hiába no, sznob nemiszervek vagyunk).  De így legalább maximumon élveztük az egészet. Mivel másnap már én is - kisebb csalással ugyan-, de jártam többször a szaunában.
A panzió sokkal jobb volt, mint vártam, egyedül az étkezések (főleg a reggeli) megoldása járt minimális kényelmetlenséggel. Dehát ezzel meg számoltunk is. És tényleg egy utcányira volt a tó.

Sőőőőt, amúgy még jobb volt, mint vártam, mert Kriszta még kedden hozzám vágott egy bébiőrt, így mi -ragaszkodva a hagyományainkhoz- minden este sörözgettünk Lacival a kerti kiülős részben. (Ami szerintem romantikus, Laci szerint meg nem az.)

Jó poén volt, amikor Peti elaludt, Esztitől elköszöntem- persze elmagyaráztuk neki, hogy halljuk ha bármi gond lenne- és lementem. Már egy 20 perce lent voltam, amikor jelzett a bébiőr. Majd megint. Megijedtem, mert Petit nem nagyon lehet felverni az alvása legelső szakaszában, mi történhetett? Farkafelvágva szaladtam a szobába. Jobbra nézek: Pepp alszik, balra nézek Eszti alszik... vagy nem is, felül:  
Én sikítottam!
"Jesszusom, de miért?"
Mert szomjas vagyok. De nem hallottad az elsőt.
"De hallottam. Amúgy te bepróbálkoztál, hogy tényleg hallak-e?"
 Igen.
"Akkor most megnyugodtál?"
 Igen.
És valószínű elégedett volt a szintidőmmel, mert többet nem tesztelt.

A kölyköcskéknek édesmindegy volt, hol van a buli: víz legyen, oszt szevasz. Reggel azzal kelt fel Pepp is: Odamenni vízbe. Oda hát! :) Imádták!

Hihetetlen gyerek számomra ez a Pepp is, mert egyik nap le volt zárva a kis pancsolós medence, a másik gyerekmedence meg mélyebb, asszem 60 cm-es volt. Az akkora pont, hogy Petinek állva a szájáig ért. És állt benne, meg rohangált. Nem érdekelte, hogy néha fejébe csapódik egy adag víz.
És megfogni? Na az kizárt, engedjem el, majd ő megy. Hát jó, menjél!
Meg hát ja, második gyerek... Emlékszem, Eszti életében egyszer, ha becsúszott a víz alá. Peti az első órában már vagy 3* kicsúszott az úszógumiból és maxra elmerült. Apám, szóvá sem tette, csak köhögött kettőt és ment tovább. Mint, mikor elesik. Fel sem veszi az effajta kényelmetlenségeket. Egyáltalán nem bánom!
Később felfújtuk a kisebb úszógumit, de azt meg nem hordta, szóval párszor megnézte még alulról a vizet.

Szombat délelőtt jött a hidegfront (tökéletes időzítésssel) és mi átmentünk mameszomhoz Stornyára. Őt már értesítettem korábban, hogy két nyaralás között beugrunk hozzájuk enni és mosni. És tényleg kimostunk. :D
De jó volt, mert a dédik boldogok voltak, az udvaron a kölykök remekül elvoltak, meg kimentünk a szőlőbe is. Mi meg este a teraszon üldögéltünk. Meglepetésszerűen... :)

Vasárnap aztán elmentünk Siófokra.
Itt már volt étkezés, Balaton és erkély is.
Meg minden, amit akarok (kiv. fitness- hibahibahiba).
És pont a Nagygöncöl alatt volt az erkélyünk (ez önmagában is tetszett) és este egy csomó hullócsillagot láttunk. Ez is állat volt nagyon! 

A csak magammal foglalkozós sportolós-szaunázós-pihengetős-limonádészürcsölős alvásidő alatt rá is jöttem, hogy belőlem kurvajó gazdag lenne, remekül csinálnám!
Úgyhogy szeretnék az lenni! Eskübecsszó két nap alatt tökélyre fejleszteném azt is, hogyan kell a halkéssel bánni! (Egyszer láttam már olyat közelről, de asszem akkor is hangos csörömpöléssel kiejtettem a kezemből.)
Laci javasolta, hogy akkor talán keresnem kéne egy olyan állást, ahol min. 10* ennyit keresek, és még akkoris csak laza középkategória lehetnék. Hát ja, mondjuk így jár, aki szociális munkásnak megy.
De az sem rossz, ha Laci meggazdagszik, én meg leszek az érzelmileg támogató háttér.
Na mindegy, el is megyek a Hádába... amíg meg nem gazdagszom....

Ja, és szép az élet egy gyerekkel! Esztit ugyanis leadóztuk tegnap a mamáéknak Pesten. Majd pénteken jön haza. Szóval nekem kb. még mindig nyaralás van. :)




Képeskönyv


Nem, a Velencei-tónál kb. 3 napig elfelejtettük elővenni a fényképezőgépet.
Ez van. :)

Mameszéknál.


Laci ugyan gyilkos tekintettel nézi azt a cuki kissrácot, de ő állítja, csak szar a kép. Nem úgy nézte. :)

És mogyorót törtek/ettek. (Egyáltalán nem örültem neki, de megmutatták, hogy tényleg nem annyira kemény fajta, mint a földimogyoró. És a gyerek is megmaradt, tényleg.)

Aki még talált egy szem ribizlit a bokron:


Aztán Siófokon.
Kötelező balatoni kép, de legalább mindenki egy helyre néz.


Keményen lazulós gyerekek (tiszta poénosak egyébként).

Csokiskeksz a mennyország!


Calippo a mennyország!
(Ez az egyetlen jégkrém, amit hajlandó megenni.)


És no igen, a kedvencem. :D



Igeeeen, ezek a mi gyerekeink! :D

Játszószoba.
(A feje? Ááá, szóra sem érdemes, csak leesett a dédinél a lépcsőről. Még meg is dicsértem, milyen ügyesen borult, mert a fejét védte, azt nem verte oda, csak az arcát súrolta meg egy kicsit. (Eszti pl. a mai napig olyan balfékül esik el, hogy nem védi rendesen magát.) Peti meg már sokat gyakorolta.


És azt említettem, hogy azért nem akartam nyárra egy hetes nyaralást tervezni, mert a satnyaimmunossal ez nagy bukta is lehet?
Na ez akkor jutott eszembe, amikor Peti köhécselni kezdett. Mondtuk Lacival "úúúbakker!"
De mégis lett egyhetes nyaralás. :) 

Mondjuk kapta az ívet rendesen első perctől kezdve: a vízbe be, vízből ki, át a medencékbe, mindezt biztos nem szerette a Tsejthiánya...
De a szállodában volt sószoba infrakabinnal övezve. Úgyhogy kúráltuk. :)
(Jól megúsztuk amúgy, tök mázli. Most már rendesen köhög itthon, de már lehet!)


Úgyhogy így. :)

2013. aug. 5.

Nyár, medence, főtt kukorica

Nézzük sorban...

Petikirály babakirály minden valószínűség szerint utolsó fogát növeszti. Rém büszke vagyok magamra, hogy felismertem idejében a jeleket (így a végére).
Pár napja ugyanis hajnalban ébred. És onnantól kb. fél óránként felsír. Olyannyira, hogy tegnap pl. fél 7-kor mérgesen csattogtam be hozzá (akkor már kb. 3*-ra fél 5 óta), és ki is kaptam a kiságyból és annyira kapaszkodott a nyakamba, hogy nem volt szívem visszafektetni. Pedig álmos volt, láttam rajta.
Szóval Eszti is jött utána egy 20 perc múlva, és megállapította, hogy biztos jön a Peti foga. Mondom ja, de az utolsó, most mit fogunk kitalálni, ha ezen túljutunk és éjjel sírni fog? Hogy lesz neki még foga.
Látjátok, még egy 4 éves gyerek is remekül érti, hogy ha baja van a tesónak, akkor az "biztos a foga". :D

Esztivel voltunk babazsúron. Ez volt az első!
A babazsúr nagyon cuki volt, 4 csaj meg közülük 3-nak a kistesója is. A csajok kb. 3 órán át sikítva rohangáltak a lakásban. Jó volt! Ahh!
Hogy mi volt a legjobb Eszti szerint? Az emeleteságy. :D (Pedig azt hittem, tutira a láda mennyiségű pónit fogja mondani.)

És két életkép:



A délutáni kötelező számítógép előtti szétlazulás.
(A bokaláncot tessék elnézi nekem, vettem magamnak, és persze Esztinek is kellett. És ma, a Rossmannban hirtelen szembejött velem egy: 250 Ft volt. Lábujjgyűrűvel, jó? :D )


2013. aug. 3.

Repülőnap és a nyaralás x-edik felvonása

Minden évben úgy vagyok ezzel a repnappal, hogy "ótököm, már megint lesz?".
Ráadásul idén most szakadt a nyakunkba a 3 hét tömény kánikula -amitől én alapból azonnali, legalább 2hetes nyaralásra készülök- erre mit csinálunk itthon? Ülünk.

Ülünk, mert Laci ilyenkor repnap előtti hetekben nem megy szabira (ókérem, nagy embör az én férjem! ), nem jön haza csak este, és a repnap utáni héten is, amíg rendrakás van, az is szabadságmentes. Akkor már legalább du. 4-kor hazajön (egy kis soltvadkerti tó mondjuk még pont beleférne a napba ).
Az már csak a bónusz, hogy ugye magán a repülőnapon (vagyis ma és holnap) hajnaltól késő estig nem jön haza egyik nap sem. Én meg -főleg biztonsági okokból- nem vagyok hajlandó két gyereket egyedül strandra/víz mellé vinni.
Úgyhogy ennek megfelelően éppen megfőni terveztünk a hetekben.

De azért nem kell aggódni miattunk. Ilyen ügyben mikor kellett?
Volt még egy 2 éjszakás voucher-nk talonban ugye. Na azt nagy küzdelmek árán váltottuk konkrét időpontra még a nyáron. (Nem aggódtunk, mert dec. 23-ig érvényes lett volna)
Dehát hetekkel ezelőtt már nem voltak szabad helyek csak aug. 20. utánra (ez a puccos hotel kategória Siófokon, saját stranddal, imádnám asszem).
Aztán nagy küzdelmek árán végül jövő vasárnapra sikerült. Terveink szerint rászerveztünk volna még egy éjjelt, de mivel Esztit már kedden anyu viszi el, ezért nem.

Így történt, hogy sírtam, sírtam két kört Laci vállaiba, hogy "jajj itt a dög meleg nyár, jajj micsoda terveim lennének, jajj de jót nyaralhatnánk, ha nem lenne a hülye repnap!"  aminek az lett az eredménye, hogy elintézte: jövő szerdától eljön szabadságra. (Áá, kétségtelenül remek meggyőzőképességgel rendelkezem. :) )

Hát igen, így a tegnapi napom akut szállásvadászattal telt. Szegény kölyköket a nap nagy részében lábbal hajtottam el a számítógéptől, hogy "hagyjatok mááár, nektek lesz jóóó, csak hagyjatok mááár!"

És igen komoly teljesítmény volt vízparti szállást találni szerdától!
Se faház, se kisszálló, se nagyszálló. Sátrunk meg nincs (és nem is lesz).
Tényleg minden fullon van!

Velencére szerettem volna újra és megint elmenni, de Balaton is jöhetett volna akár már vasárnap előtt is.
Hát persze.... imádom, de a Velence Resort Spa árai főszezonban egy külföldi nyaralás árával vetekszenek, én meg ugye e hónaptól már csak szerény bevételt jelentek a családnak (GYES...), ráadásul ezer %, hogy dugig is van, nem is számoltam vele. De a strandjával és wellnesscentrumával igen! ;)

Noéééés!!! Mázlival szereztem Kápolnásnyéken egy panzióban szobát 3 éjjelre. Marhára tetszik, mert nagyon olcsó volt és 3 perc onnan a Velencei-tó.
Perszepersze, mire Laci hazajött már elintéztem a foglalást, de azért elkezdtem óvatosan adagolni, hogy "és különben egy nevenincs panzióba megyünk, de voltaképp tök mindegy, mert alvásra kell csak szó szerint, hiszen abszolút strandolós nyaralást szerveztem" , szóval ő erre azt mondta, hogy nekünk úgyis mindegy, akárhol jól tudjuk magunkat érezni. Hát őt meg szeretem, na. :)
Meg a kánikulát is!