2013. dec. 30.

3-ból 3, avagy ez még tőled is túlzás, Péter!

Nem is nagyon vártunk mást, minthogy Péterünk lebetegszik. Eddig 3 karácsonyból 3-on volt beteg.
De amit most művelt, az még tőle is erős volt. Jujj! De tényleg!

23-ára belázasodott. Egyefene, majd elmúlik.
Aztán másnap pesti karácsony, hát nem múlt el. De legalább Etumama úgy süthette a husikat, hogy egy 10 kilós matrica üldögélt a kezében. (Egyszerűen képtelenség volt leszedni onnan.)
Akkor még sikerült anyunak egyetlen kaja alkalmával klasszul beetetnie észrevétlenül egy adag harcsapaprikással. Másnap már semmit nem evett, de aludt lázasan. Aztán továbbra sem evett, de aludt, akkor már jobbára az én kezemben.

Aztán csúnyán köhögni kezdett és akkor este először arra gondoltam: hinnye. (Addig nem gondoltam, hogy ennyire bajos lesz a dolog...)
Másnap vége a karácsonynak, megmutogatom már az orvosnak. Tudtam, hogy két ünnep közt nincs a doktornőnk, úgyhogy vittük a helyetteshez. Ahol érthetetlen módon zárva volt az ajtó. Mondom hinnye!
Felhívtam az ügyeletet (még jó, hogy a híváslistámban szerepelt a szám, mert ugye a kukacproblémakor hívtam nemrég). Na ott nagy lelkesen meséli az asszisztens, hogy hova vinném, hát hozzájuk! 6 napig munkaszünet van! (Jó, nem jegyeztem meg neki, hogy 5 éve GYES-en vagyok, hát mittudomén, hogy milyen napok vannak!) Úgyhogy továbítottuk Petit az ügyeletre (neki nem sok gondja akadt ezzel, merthogy aludt.)
Ott 5-en voltak előttünk, kicsit remegtem, hogy van egy 5 napja nem evő és folyamatosan alvó gyerekem, akinek érzésre a tüdeje sem tiszta. Dehát aludni otthon is lehet, majd kidumálom, ha gáz van.
Nade berobbantam, és már az első kérdés meglepett: "Voltak már itt?". Hát nem. Nem is értem. De tényleg nem voltunk még az ügyeleten. :)

Aztán elhadartam a dokinak, hogy jójó, a gyerek szarul néz ki, de ez úgy szokott lenni, hogy...
És hogy ezt a fajta antibiót kérjük engedelmével, mert azt úgy szoktuk, hogy...
És szerencsére ennyiből megbeszéltük a dolgot, gyorsan felírta, amit sugalmaztam, aztán szerintem örült, hogy ennyivel le is pattanunk. Ugyanis, amikor kijöttünk, már nagyon druva volt: kígyózott a sor az ügyelet előtt, annyian voltak. Eszméletlen!

Aztán nagy boldogan beadtam az antibiót este (mert van az a szint, amikor már az anyja kéri és örömmel juttatja be a gyerkőcbe a cuccot.). Így aztán lett remény, hogy másnapra lemegy a láza, enni fog és egyáltalán életre kel, ugyanis Stornyára készültünk a dédihez meg a többi rokonokhoz.
És azt hittük, így is lett: reggelre lázmentes. Utazunk! Jippijájé!

Majd útközben eszik reggelit a kocsiban (nem evett), és majd elnézelődik Stornyáig, úgyis megállunk Solton kávézni (nem nézelődött, aludt. Végig. Solton sem kelt fel, amikor megálltuk és kiszálltunk.) Aztán volt fent, de utána megint aludt és megint. És este ette meg az első szelet bundás kenyerét itthon (előtte napokban néha nyögött egy olyat, hogy citromosat!, így napi egy citromos joghurt volt a stabil pont az étkezésében).
Szóval nincs láza, mégsem eszik és mégis aluszékony, mint a kutya!
És vasárnap még mindig. Bár enni már evett jobban. Édes volt, mert az ágyában nappal egy percet sem aludt, mindig ott feküdt le rajtunk/mellettünk a nappaliban az új autós játszószőnyegre. És fullra kidőlt. És akármit böffentett a száján, megkapta. Amikor a déditől hazaértünk, még fel sem hoztuk a csomagokat, amikor azt mondta: bundás kenyeret kérek. Eszti még kabátban állt az ajtóban, amikor én már a bundáskenyeret sütöttem meg. Nincs mese: fontossági sorrend van. :)

Nade vasárnapra már kezdtem aggódni. Már én is. Mindenre gondoltam, hogy leesett a vércukra, nincs vasa meg ilyenek, hiszen már két napja nem lázas és mégis ki van nyúlva (a  köhögése is már szépen felszakadt), amikor aztán délutánra áthívtuk az Artúrkutyásmamát, hogy nézze ő az alvó gyereket, mi meg elmegyünk bevásárolni. És jött. És a 6 napja alvó gyerek, aki nem mosolygott és beszélt már vagy egy hete szépen felállt, odabattyogott, a kezeit magasba emelte, és mosolyogva azt kiáltotta: mamaaaa! És csak egy kicsit bágyadt el estig, amúgy végig ébren volt.
És este....
...újra kapcsolgatta a mikrót (egy hete nincs rajta gyerekzár), szétlocsolta a felmosóvizet, kipacsálta a folyékony szappant és felmászott a mosogatógép tetejére. Ekkor tudtuk, hogy a nehezén túl van. :)
De azért jó durva volt ám. És lámlám, oly' bátor vagyok, hogy ma lemértem pucéran. Egy heti nulla étkezés után. Nem félek én a mérlegtől! Hohóóó! 
9,8 kg. Jó, többet sem állítom rá azért mostanában...
 

2013. dec. 27.

Úgy volt az a karácsony...

ESZTER: Ő érti a karácsony szellemét. És boldog. Potyognak az ajándékok, szép az élet! :) Óóó, ő még annyira édes, kicsi, tisztalelkű. Örül annak, amit csak kap!

Amikor nyáron a Vikiéknék voltunk elképedve vettem tudomásul, hogy amíg az én gyerekemnek kettő, azaz 2 db pónija van, addig van olyan, akinek egy egész játékosdoboznyi.
Úgyhogy beláttam, nekünk biza póniparkot kell építeni. Higgyétek el, hogy ez egy borzalmas értelmetlenség, de kötelező. Eszti mesélte, hogy az oviban is van a lányoknak sok pónijuk, meg kastély meg ilyen gyönyörök. Hátszóval jó, póni....

Úgyhogy Eszti kapott egy falka pónit, meg a mamáéknál egy sellőBarbie-t, a másik mamától meg egy "alvósállat" pónit (plüsst). Úgyhogy innentől kezdve a karácsony neki már csak boldog lehetett!
Most nézd már, hogy képes örülni neki! :)



PÉTER:
Nos, őt ha megkérdeznénk, milyen volt a karácsony, akkor valószínűleg visszakérdezne: Milyen karácsony? Úgy 5 napja nem nagyon van magánál. Lázas.
Óriási meglepetésünkre 23-án belázasodott estére. És azóta sem javult a helyzet. Gyakorlatilag az egész karácsonyi mulatságot ennek-annak (főleg persze Etumama) a kezében töltötte félig beájulva. Tegnap meg ma már csak szinte aludt, úgyhogy délután becsületesen látogatást tettünk az ügyeleten egy adag cuccért. Lehet elmesélem holnap az egészet. :)
Az a szerencse, hogy a készülődéskor még jól volt, maxon pörgött, a 23-ai Szentestét itthon meg a mamáéknál jól bírta. Aztán náluk kezdett melegedni és a romantikus esti vacsit már elterülve töltötte az etetőszékében.
Szóval 3-ból csak egy Szenteste borult meg, nem rossz arány. Ő amúgyis karácsonyi manó: 3-ból 3 karácsonykor volt beteg. De már nem sokat kell bírni, és megnő... :)
De amíg képben volt, édes volt. Csak nézett, meg játszott (ááábakker még puszilgatta is a szirénázó mentőautóját :D ), szemmel láthatóan sokkos volt. Asszem jövőre jobban fel kell készítenem, hogy Jézuska/angyalka/karifa/ajándék.
Mert ugyanez a bambafej van az összes fotón. :)


ANYA: Ó istenem! Én egészen konkrétan szerelmes vagyok az új ajándékomba! (Igazából ezért írtam az egész bejegyzést.)
Hogy lássátok! Ezt. :D


Beszarok, olyan jó! (Ez tipikusan az a dolog, amire vagy rábukik valaki, hogy defasza, vagy 3 napig röhög rajta, hogy miaszarez? :D Gondolom, mindenki magára ismer. :P )

Én az első kategória vagyok, úgyhogy ezzel aludtam. Komolyan! :D

Ez egy aranyszínű, maciformájú, kövekkel kirakott kulcstartó. A macinak mozog a keze-lába, nem rögzített és a hátuljába szívecskék vannak belelyuggatva.

Valószínűleg sosem fog kulcsot látni (biztos nem hagyom, hogy a kulcsok kiverjék belőle a köveket).

Én mindig mondtam Lacinak, hogy nekem igazán könnyű ajándékot venni. Mert mindegy, csak csillogjon! És ez... jajj! :D (Kaptam ám még fülbevalót is, és még hoppá: egy lakkot is, amit ha belegondolok, hogy Laci beállt a lakkok közé nézelődni, akkor nagyon kell röhögnöm, de ettől az egész még értékesebb.)
Úgyhogy kb. határtalan a boldogságom.

APA: Ő nyilván boldog, hogy mi azok vagyunk, osztjóvan. Más sztori róla nincs. :)




2013. dec. 23.

Boldog karácsonyt!

Reggel 8 óra (ja, elég korán keltek ma, ami azt illeti. :P )

És képzeld Petike ma jön a Jézuska és hoz majd egy csomó ajándékot! És képzeld, jujj, hoz neked majd egy mentőautót! ("Héé, ezt nem tudhatjuk, miért mondod neki?" Mert felírtuk a listára. Megj.: ezt a lista dolgot jövőre újra át kell beszélnünk.)
És képzeld Petike én elmegyek moziba apával, megnézzük a Jégvarááááázst. Te oda sahaaajnos nem jöhetsz, de addig alszol és amikor hazajövünk, akkor az angyalkák meg a Jézuska annyi ajándékot hoznak, hogy desokat! Hűűű, de izgi lesz ugye, Petike?

Petike válasza erre a kedves sztorira:
Kérek mézeskalácsot!

Miközben ezt hallgattam reggel az ágyban, még úgy félig alfában fekve rájöttem, hogy igen! Ezt jelenti számomra az anyaság.
Azt, hogy ha karácsonykor csak egy dolgot dughatok be a konnektorba, akkor az az elemtöltő lesz a fényképezőgép miatt és nem a telefonom. :)

Úgyhogy mindenkinek mézeskalácsos, boldogságos, szeretetteljes karácsonyt!

Ui: Igen, nálunk ma jön a Jézuska/angyalkák azon az alapon, hogy a gyereknek mindegy, úgysem tudja hányadika van. Este még Laci szülei is beszállnak az előrehozottba. Így legalább a Szentestét holnap Pesten tölthetjük az én családom körében. Tiszta jó, 3 Szenteste!
Közben meg bukta, mert reggel győztem magyarázni, hogy attól, hogy ma van "Szenteste level 1", attól még nem a 24. adventi naptáras üveget kell kibontani a 23-as kihagyásával.
De ettől még persze még boldogan zeng nálunk az Aaaaveeemariiiiiaaaa!


2013. dec. 21.

Téli szünet

Jajj de jó is ez!
Konkrétan élni sincs időm, mindent percre be kellett osztani, de megéri!
Kiforrott a téli szünet mára végképp.
Úgyhogy igazi gyerekek módjára Esztikém ma reggel 9-kor kelt, Peti meg 10-kor. Hoppá! Hoppá! Hoppá!
(Este még nyomtak egy adag műsort a fél 9-es fektetés után: "szomjas vagyok, vizet kérek, takarjál be, pisilni kell", de úgy este 9-re csend volt. Majd Eszti nálam töltötte az éjszakát, szerintem csak azért ébredt fel 9-kor, mert mocorogtam. :D
Ejj, szép az élet! Most még kölcsön sem tervezem őket adni! :D

Természetesen a délutáni alvás emiatt érdeklődés hiányában elmaradt. (Illetve csupán apa érdeklődött iránta. :D ) Így mi a könyvtárban múlattuk az időt. Jó volt!

Egész nap "Mennyből az angyal"-t és "Jingle Bells"-t tolják. Hol egyik, hol másik.
Hát ez van, nem tehetek róla, hogy a hülye táncoló Ofotértes télapó angolul nyomja, ezért Eszti olthatatlan vágyat érzett a megtanulására (képzelhetitek az ékes angol kiejtést ), Peti meg ugye Esztit majmolja... Na az még szép egy sütemény, magyarul sem tud, de angolul énekel (felismerni hangzás alapján, jóvan? :) ).
De legalább megadják a téliszünetes alaphangulatot.

Különben meg kell jegyeznem, hogy szerintem unatkoznak itthon:


Pakolja, Pakolja. Magyarázza is, hogy világoskék, sötétkék. :D De nem érti, hogy egy szinten túl több már nem féééér beeee! Ő csak szuszakolja. És ha kiborul az egész, akkor dünnyög és újrakezdi.

A másik meg..


Addig nem is zavart, amíg nem figyeltem rá. De egy idő múlva észrevettem, hogy kisikálta a tartóból az egészet, és a takarója meg a lába is tiszta színes por. Aztán még neki állt feljebb, hogy így talán nem kéne kijönni az utcára.(Lehet, nem adja vissza a fotó, de a "vakolat" kifejezés itt nyer új értelmet. :D )


Hűűű igen, és a szép fogacskáról jut eszembe, hogy voltunk végre fogorvosnál!
És vittem a gyerekeket is.
Eszti lassan 5 éves, szerintem pont ideje, hogy lássa fogorvos. És látta. És minden rendben.
Petit remegő térdekkel fogtam le, hogy lássa fogorvos. És látta. És minden rendben. Huhhh... Azért parajancsi voltam emiatt.

Az orvos nem látta nyomát fogzománcproblémának, sem egyéb másnak. Bár megerősítette, hogy tényleg nagyon fehérek a fogai, de jelenleg minden normális. (Még a letört fogra is azt mondta, hogy azt hitte durvább. ) Persze szerinte maradó fognál is előjöhet a dolog, de ezzel meg úgy vagyok, hogy azzal már lehet mit csinálni. A tejfoggal nem. (És a beszédfejlődés miatt tök nem mindegy.)

Engem is látott, megyek is még egy kört töméscserére, de ez nem is számít.

Úgyhogy részemről továbbra is "Ooo Tannenbaum, oooo Tannenbaum wie grün sind deine Blätter!" (Ezt nem merem előadni Esztinek, még a végén ezt is meg akarja tanulni.:D )



2013. dec. 20.

A "hurrákarácsony" előszobájában

Hazajöttünk, azonnal belevetettük magunkat a süteménykészítésbe.
Szerdán megsütöttük a mézeskalácsot.
Erről eddig az volt a véleményem, hogy csak feeling miatt mindenki süti, mint a veszettkutya, de közben meg nem is szereti (én is pl. csak melegen eszek bele, aztán egyáltalán nem izgulok rá). Dehát, ha karácsony, akkor mézeskalács, nincs mese!

Na, de most ez az elméletem is romba dőlt.... Péter, hát persze, hogy ő döntötte romba! :)
Egyelőre ugyanis minden étkezésre mézeskalácsot képzel el magának immár 3. napja. Gondoltam, úgyis megunja 2 nap alatt a dolgot, de ma, mikor alvásidő után hazajöttem, már újra ott ültek apjával az asztalnál és pattogtak a vezényszavak: Szivecskéset! Angyalkásat! (Hö, mer' nem mindegy ám!)

Úgyhogy újra kell sütni még egy adagot a hétvégén...

Tegnap vaníliás kiflit csináltunk (Eszti havazós sütinek hívja, én meg nem vagyok biztos benne, hogy a vaníliás kifli ugyanaz-e, mint a hókifli). Mindenesetre olyan baromi finom, hogy azt meg Lacival ketten ettük meg félig.
Ma emiatt sütöttünk még egy adagot ebből is....

Még akarok egy-két dolgot sütni, de az biztos, hogy nem érdemes időben elkezdeni a sütkérezést. :D

Különben meg igenis ilyen giccsesen cukik és lelkesek, és nyújtják, és dögönyözik, és kiszúrják.
És Peti visítva csépeli a kezemet a tészta nyújtása közben a csillagformával, hogy anya, léééégyszíííves! Ilyet még sosem hallottam tőle... ;)
Szóval jövőre is csak lesz mézeskalács. :)


2013. dec. 18.

Változtatni kell a nyaralási stratégiánkon!

Elmentünk, megjöttünk, de hogy én ezekkel soha többet sehova!!! :D Anyámborogass!

Indultunk Pestre szombaton reggel. De már szó szerint indultunk....
Cserélem a pelust Peppnél és látom ám, hogy valami gáz van a kukival! Mondom affene, miaszarez? Valami kis fehér trutty jött belőle (és nem, nem vagyok hülye, nem a popsikrém volt).
Azonnal sokkos állapotba kerültem, hogy basszakutya, biztos húgyúti fertőzés vagy gomba, de az ügyeletre el kell vinni, ott valami szombati melótól alulmotivált vadbarom rányomja az antibiót ha kell, ha nem. Úristen, miért szombatoooon???
(Én azért már nem sok tünettől tudok sokkolódni, de ez most keményen az a téma volt!)

Felhívtam anyut, hogy gáz van, nem megyünk sehova sem!
Ő halkan megjegyezte, hogy a fiúknál előfordul.
Én morogtam kettőt, hogy az én gyerekemnél 2,5 év alatt semmi ilyesmi nem fordult elő, úgyhogy hagyjon a nagy élettapasztalatával!
Erre ő nagy bölcsen visszavonult.
Rámordultam azért még egyet, hogy derítse ki az ügyeletet Pesten, mert leadjuk Esztit neki és visszük a Petit oda.
Erre aztán már Laci verte ki a hoppot, hogy ő aztán biztos nem fog 2 órát várni Pesten az orvosra, itthon visszük el! Mert itthon ő mindig végzett fél óra alatt! (A "mindig" alatt ő természetesen azt az egyetlen alkalmat értette, amikor Esztit elvitte, mert a láza egyszer szombatra megdöngette a 40-et és fájt a füle is) és különben is Laci szerint senki nem megy sehova, le van szarva! Elege van!

Nekem is!

Úgyhogy elindult a vita arról, hogy ki az idiótább és ki az, aki rohadtul nem tudja megoldani a helyzetet. És már majdnem eljutottunk ahhoz a részhez, hogy egyébként ki is akart kettőnk közül jobban gyereket, amikor bevillant....
...hogy mondjuk telefonálok egyet az ügyeletre.
Ott kiderült, hogy egyrészt nem kell bevinni a kölyköt, mert túl fogja élni sima kukacfertőtlenítéssel és kamillás fürdővel.
Másrészt az istennő doktornőnk éppen  most ment el. Így azonnal felhívtam mobilon és mázli: felvette... És elmondta ugyanezt. És nempara és csak egy kis gyulladás, és részletesen hogyan kezeljük.
Éljenéljen! Röpke bőröndbehajigálás után indulunk!
Kifejezetten jók voltunk, mert azt a részt ki is hagytuk, hogy még 20 percig üvöltözzünk egymással a kocsiban. Úgyhogy Laci rám nézett, megállapította, hogy "akinek nincs gyereke, az rohadtul nem ért semmit! Pláne az elindulásokról..." És én beterülve az autósülésbe igazat adtam neki. :)

Pest. Még pont beestünk időben a Cirkusz elé, Eszti nagy vigyorral vonult el a mamáékkal. Petivel elmentünk. Mire megérkeztünk anyuékhoz kiabálta, hogy kakiltam. Majd egy fél óra múlva megint és megint és... aznap kb. 15*. Fasza, most meg fosik! És még el sem telt a nap...
Este már ott voltunk, hogy ez bakker marad a mamánál Pesten. Ezzel a kis fostalicskával kizárt a wellness!

És még nem is a lelkiismeretem volt a legnagyobb baj, hanem, hogy láttam anyu teendőinek listáját az elkövetkezendő napokra. Hát csak ne csesszek már ki vele! Meg hát szegény Petike!
Szegény Petikének vettem egy Legó rendőrautót a bűntudattól vezérelve (mondjuk ő szerintem pont fosik rá -szó szerint-, hogy hol nyaral...), de így legalább ma vehettem Esztinek is egy kb. akkora Legót. Mert az meg kiszúrja a rendellenességet a fa alatt ez ügyben, az tuti. :)
Merthogy Petike kapott 12 órát.
És élt vele.
Magam sem hittem el, hogy másnap minössze 2 kakker volt, az is rendben...
Így Legóautó megy a fa alá.

És végül négyesben nyaraltunk.

Az rendben is volt, már néha étkezni is lehetett tőlük normálisan. Bár Petit ne szépítsük, ő minden körülmények között egy übergáz! Hát itt se volt kutya (ki a vízből, be a vízbe, nemakarok vízbe, menjünk a vízbe, eszek, nemeszek, kérek husit, nemkérek husit, kéket, sárgát, nemakaroooook!!!!)

Ráadásul első nap nem volt utazóágyunk. Egyszerűen elfogyott a szállodában. A miénket meg nem vittük. És így Pepp a földön aludt egy matracon (azt ugye vittünk Esztinek, de ő meg kapott normál pótágyat). Azt hittem, ez maga lesz a a "lehetetlen küldetés", de nem az volt.  Sőt!
Peti 10 perc alatt elaludt az ágyam mellé letett matracon és egyszer sem riadt fel éjjel. (Pedig idegen helyen mindig fel szokott). Igaz, egyszer elcsíptem, amint éjjel 1-kor négykézláb a szobaajtó felé iszkolt, de ahogy megfogtam és visszatettem, aludt. Cuki volt. :)

Aztán másnap is szépen aludtak volna (akkor már Peti utazóágyban), ha Eszti nem kap egy csinimini kruppos rohamot úgy éjjel 2 tájban. (Nincs adventi wellness krupp nélkül. Tavaly ugye Peti kruppolt be Siófokon. Eszti meg nem is az a fajta, egyszer volt neki hasonlója, de az is már most 4 évesen). Úgyhogy szerencsére egyáltalán nem volt vészes, dehát ugatott, és nekem nem volt eszemben, hogy kirakjam az ablakba (mert egyáltalán nem fulladt, én meg balfék módon csak későn tettem össze a történetet). Úgyhogy ez aztán csitult is egy óra múlva. És legközelebb már csak reggel negyed 7-kor köhintett egyet. De arra már Peti felkelt....

Visszaúton beugrottunk Stonyára a dédiékhez is ebédre, szóval sokminden jó is történt. El ne képzeljétek, hogy horrornyaralás volt, mert egyértelműen élvezet volt, de ezek a sztorik! Ahhh! :)

Ezek miatt hóttuti, hogy többet nem! Évi egy nyaralás nyáron, aztán szevasz! Amúgyis már lassan vége a lastminute, extraáras utaknak, hiszen Eszti már az 5-öt tölti (eddig sosem fizettünk érte, de ennyi idősen már a legtöbb helyen kell. Kivéve a nagy szállókat, ott 6 éves korig ellavírozunk velük.)
Úgyhogy ezen túl nyáron nyaralunk (télen krupposak lesznek a gyerekek), csak nagy szállóba megyünk (a korhatár miatt) és csakis olyan helyre, ami lemondható az érkezés előtti 24 óráig (és ezt a részt nem is indoklom :D )!

2013. dec. 13.

Ne keressetek!

Ha nem jönnék erre tartósan, annak az az oka, hogy ahhhh....
Eszti benyomta az unalmast, hogy márpedig ő nem megy a mamához ma Pestre nélkülünk (vagyis szopi anyu/apu hétvégi forraltborozása, karácsonyi bevásárlása és ajándékcsomagolása) és semmilyen trükkel (szép szó, zsarolás, megvesztegetés, fenyegetés) nem is volt hajlandó elmozdulni erről az álláspontjáról.
Mivel anyuék a nemkétfilléres Cirkuszjegyeket már megvették, így addig tököltünk, amíg kitaláltuk, hogy megyünk mi is holnap reggel. Bakker, házhozvisszük a kölyköt a Cirkuszba! Aztán de jól jártunk! :)

Mondjuk délután lepasszoltuk őket a másik mamához, ahol víganvígan elvoltak. Azért hadd forraltborozzak mán az Urammal! Hejj! Szóval ez jó is volt.

A tény, hogy se mézeskalács, se ajándékcsomagolás, se hiányzó ajándék beszerzése, se boldog egy- gyerekes lét. Helyette sürgős hajfestés, körömlakkozás, mosás, főzés, pakolás, elemfeltöltés. De gyorsan, gyorsan, mert mindjárt reggel lesz!
Vasárnap megyünk tovább wellnesselni: Peti még köhög, Eszti meg szeptember óta ma találta el, hogy nyilván le kéne taknyosodni. Ez az "úgy szép az élet, ha zajlik!" kategória!
Ahhh! Majd kisül ebből is valami! :)

Ui: Az ugye egyértelmű, hogy nem jutott eszembe a nagy szervezésben, hogy most lesz az X faktor döntője? Ááájáájj, mekkora bukta!! Báámmm....

2013. dec. 12.

CRP meg egy adag rózsaszín mittudomén

Olyan, de olyan borzalmas volt a tegnap éjjelem, hogy még!
Csak, hogy kép legyen róla a fejekben:

Eszti átjött éjjel valamikor, nyilván ok nélkül (már néha arra sem veszi a fáradtságot, hogy kitaláljon valami frappánsat), szóval átjött, én meg egy tiltakozó szó nélkül mentem arrébb a kanapén, hogy helyet csináljak neki. Mondván úgysem alszom a Peti miatt egy cseppet sem, mert az meg úúúgy köhögött. Hogy kész voltam!
Kapott persze csillapítót, de semmit nem ért az égvilágon. Ő aludt közben, de azt hallgatni, hogy a gyerek 6 órán keresztül szinte folyamatosan köhög. Hát kikészültem!
Így kikészült stádiumomban a hónom alá kaptam reggel és elvittem a gyerekorvoshoz. Úgy, hogy egyszerűen tudtam, hogy fölösleges. De vittem lelkesen!

A fejemben kész forgatókönyv élt, hogy mit fog mondani.
Előszöris boldog lesz, mert nagyon jól néz ki a Peti, nem tűnik betegnek, vidám, eszik, boldog. Másodsorban megnézi a torkát, ami kicsit piros lesz, mert annyit köhögött.
Harmadsorban meg meghallgatja a tüdejét és a nyakamat rá, hogy tiszta, így semmit nem fog adni. Ami persze nagyon jó, de ott motoszkál a "mivanha" faktor. Mivanha rosszabbodik, mivanha vasárnapra lerobban, mivanha mittudomén.

Elvittem, bejelentettem, hogy "ejj Drága doktornő, jöttem rabolni az idejét!"

Ő meg nagyon boldogan fogadott, mert a Peti tökéletes alany arra, hogy az új gépét próbálgassa!
Há' de tényleg! És a gép annyira jó, képzeljétek, CRP-t mér, amit nyilván csak a sokatlátott anyukák tudnak, mi az.
A vérből a CRP érték megmutatja, hogy van-e a szervezetben gyulladás. 5-ig normális, és ha szar van a palacsintában, akkor baromira elszáll az értéke: 30-50-100+ is lehet.
Namost a dolog azért szuper, mert ezzel egyszerűen megmérte Petim értékét, 6-os lett. Köszipuszicsá! Nincs bakteriális fertőzés, tuti nem kell antibió.

(Azért érezzük a szupertökös kisfiút!:
 Ujjbegyből vett vérrel dolgozik a gép. Petinek 3-an magyaráztunk lelkesen, hogy biza picit fájni fog, de semmi extra és "csak lazán gyerek". De szinte én sem hittem el, hogy Peti csak ült és nézelődött, amíg megszúrták. A szeme sem rebbent. Pedig az ujjbegyszúrás tök kellemetlen. És akkor mindenki odavolt, hogy milyen tökös kis legény ez, hiszen utoljára egy 6évessel folytattak harcot ezen szúrásért. Úgyhogy büszke voltam rá! Majd baromira tetszett neki a kötés az ujjbegyén, majd 5 perc múlva levetette a doktornővel.)
És ráadásul van ez a gépe és ezentúl bármikor rámérhet a Petire, ha beteg és még inkább csak indokolt esetben kap majd antibiót. Nem úgy kb tippre. Ez nekem óriási hír (tudom, hogy normál gyerek anyja szarik rá. :) )
Még szamócás ízesítésű lándzsás útifüvet is kaptunk ajándékba, mert a doki is kapta és adott nekünk. És jujj, finom (bár szegény Petim gyakorlottan megeszik ám minden szar ízűt, de azért örülök ennek).

És annyira közel voltam, hogy kitörjek a rózsaszín, szirupos bejegyzéseim közül és végre elpanaszolhassak valami tök pocsékat. Mert mostanában megint minden púderes, most mi'csináljak, szép az élet, nincs mit tenni! Aztán mondom elmesélem már, hogy frankón fosok, mert hóttuti beszoptam a kislánytól.
Úgyhogy már éppen fogalmaztam a borzalmat, ami különben csak egy fél délután tartott, erre vazze ráálltam reggel a mérlegre, és lefogytam 52 kilóra! (Az a versenysúlyom.)
Hát nem király egy fél napos hasmenésért? Deeeeee!!!! Így marad a szirup.

2013. dec. 10.

Heti örömforrásaim címszavakban

Szaunaszombat.
Boldogság volt, mert egyáltalán eljutottam. Már a múlt héten összepakolva vártam, hogy délután Eszti is elaludjon. Há' büdöskölke nem aludt el. Ellenben az apja már igen, így hoppon otthon maradtam. Dünnyögtem. Most szombaton viszont már nem. :)

Csajos délután vasárnap.
Végre sokáig aludtak hétvégén, így Esztit meg sem próbáltam délutáni alvásra bírni. Helyette elmentünk csajosban a karácsonyi vásárba. Olyan jó is volt! Bár a drágakislány addig volt atom lelkes, amíg bele nem seggelt az Alföldben a pénzbedobósokba (ez nálam elvi kérdés, de... az Alföldben az emeleten 20 forintossal mennek a gépek. Érted? Egy huszassal! Úgyhogy akár 3 körre is befizetem őket, ha arra járunk. :D ) Szóval pénzbedobósok, a vásárban körhinta (Ez is tabu. Nyilván nem vagyok idióta, hogy egyszer ellágyulva Petit is befizessem egy körre. A büdös életben nem mennénk el többet a környéken visítás nélkül.) Aztán evett édes pattogatott kukoricát, ivott egy teát, majd bejelentette, hogy akkor ő fázik, fogjam a teáját és a kukoricáját is. Mivel Peti is felkelt közben otthon, így hazamentünk. Tényleg jó élmény volt!

Nincsállásom.
Ja, mert nekem volt ám hova visszamennem. Már nincs. Nagyon boldog vagyok. Erről majd később (vagy nem, majd meglátjuk. ) Mindenesetre egy nagyon nehéz döntésen vagyok túl és semmit nem találok azon a részén a dolognak, hogy esetleg rosszul döntöttem volna. Egyszerűen megkönnyebbültem. Öröm a köbön! (A döntést már hetekkel ezelőtt meghoztam, de nem akartam addig hírét adni, amíg nem hivatalos.)

Fagyasztott pizza.
Szuperkirályság! Találtunk egy gyorsfagyasztott pizzát, ami finom! (Dr Oetker - Guseppe.)
Mi is csak egy kóstoltatós buli után vettük meg, de kifejezetten rendben van (amúgy élből nem veszek fagyós pizzát, mert szar, inkább sütök én. Az se pont százas, de legalább tudom, mi van benne).
Úgyhogy én ennek nagyon örülök. (Kell a fagyasztóba "végszükségre" ilyen étel, amikor esetleg nem tudok főzni, de mégsem ártana délben megetetni a gyerekeket.)

Wellness.
Jaaa, a jipijjájé wellness! Ez nagyon hűdeszuper, nagyon nagyon olcsón szereztem (gyakorlatilag naponta átnyálazom a kuponos/akciós/lastminute ajánlatokat. Szóval kvázi meg is érdemeltem.) Ezresével kapartam rá össze a pénzt, külön büszke vagyok rá. Úgyhogy megyünk.
Egyelőre a gyerekek nem százasak (Peti kifejezetten arra hajlik, hogy a köhögése durvul, nemhogy javulna), Stella meg éppen a szerelőnél. Mindig mondtam, hogy Stella egy ribanc, állandóan van valami nyűgje. Apám, de komolyan! Egyik este beszéltük Lacival 10-kor az ágyban, hogy lehet ki kéne gondolni, hogyan cseréljük le, hiszen koros már, és reggel a bébi nem indult el! Biztos megsértődött. Azóta elindult már, de valami nem stimmelt. Most megnézik. De attól még nyaralni készülünk. :)

Adventi játékok.
Na ez a másik napi rendszeres netezésem dec.1-24-ig (de legalább még mindig Pepp alvásidejéről beszélünk), szóval minden évben nyerek valamit, de ténylegám!
Nem nagy kunszt, már csak azért sem, mert ezeken a játékokon napi sorsolás van, ráadásul sok esetben naponta több kisebb értékű dolgot is lehet nyerni. És ne feledjük, hogy Mo. kicsi, szóval statisztikailag is tök esélyes nyerni.
December elején kikeresek egy csomó aventi nyereményjátékot, bekönyvejelzőzöm és dec. 24-ig napi rendszerességgel tippelek-játszok. Őrült vagyok, nem tagadom, de az akcióvadász ösztönöm az ilyet sem bírja kihagyni.
És sálálllááá! Már eredményes is vagyok, ugyanis pár napja nyertem egy 5000 forintos Deichmann vásárlási utalványt (vagy ha lefordítjuk, akkor egy gyerekcipőt). Úgyhogy lelkesen kattintgatok és válaszolgatok tovább, tökre megéri a ráfordított 20 perc. (Oké, tavaly egy ceruzaelem csomagot nyertem csak, de annak is örültem.)
Laci azért megjegyezte, hogy lassan újra felmutathatnék egy Caramell szintű nyereményt (még a gyerekek előtt nyertem egy wellnesshétvégét a Hotel Caramellbe), de én jelenleg éppen nagyon nagyon örülök a cipőutalványomnak is. :)
(És ha már itt tartunk: Kati játékán is játszom. ITT Körömlakkos cuccokért. Jóvan? :)

A lakkom.
Ahhh... az abszolút felszín... Ha látnátok milyen eszméletlen jó színű (egész pontosan olyan piros, mint a karácsonyfadíszek) körömlakkot leltem. Miss Sporty amúgy, amit imádok, mert ultratartós. És ezt megfejeltem gyűrűsujjon karácsonyi matricával is. Kábulatjólvagyok! Na!
 

2013. dec. 9.

Elmaradhatatlan Mikubá's beszámoló

Mikulás óta el vagyok maradva. Mert persze itt is a szokásos Télapós giccshegyek. A gyerekek boldogok, Eszti sikítva veszi tudomásul a Mikuláscsomagja tartalmát még akkor is, amikor útközben véletlen kicserélték őket és a Peti zacsijában megbújó zizit vette ki először.
Szóval ezeknek még kb. tényleg mindegy volt, boldogok voltak akármitől. Eszti kapott egy hullahopp karikát, imádja.
Peti meg azóta is a 3 lendkerekes kisautóját nyüstöli, ami két csokiskeksz mellé kapott. És minden alkalommal elmondja, hogy a Télapó hozta.
Persze itt is szabad volt a pálya, "ehetsz, amit akarsz gyerek, bulivaaan".
Sajna ez az elmélet ott bukott meg, hogy csütörtökön itthon, pénteken az oviban és szombaton az Artúrkutyás mamáéknál is halmozódott a csoki.
Ezzel is csak két gond adódott. Egyik, hogy a 3 napos csokievésbe én is beleestem (most tehetek róla, hogy olyan jó voltam, hogy mindenféle finomságot kaptam a Télapótól? Nem, ugye? :D) Dagi a hasam. Nem viccelek....
A másik, hogy a nagyobb gyermek, nemszépítve no.... szóval fosik.

Oké, ha az elfogyasztott csokoládé mennyiségét nézzük, a kisebbnek kéne jelentősebb gyomorproblémával küzdenie, szegény Eszti nem is használta ki vadul a lehetőségeket.
Nem olyan az! Meg minek is, hiszen -szabályozottan ugyan-, de rendszeresen kap édességet. (Nem úgy, mint a másik díszpéldány... na ő bele is vetette magát a témába... Jajj!)
Node mégis Eszti az, aki két napja elterülve nyávog, hogy fáj a hasa. Eme hasfájás csak akkor kifejezetten erős, és intenzív, ha
a) valaki rákérdez, "hogy vagy?". Esetleg "fáj még a hasad?" Erre rögtön megjelenik arcán A szenvedés. Illetve jelentős mértében jelentkezik a dolog:
b) éjszaka.

Éjszaka minden szar, jelenleg mondjuk főleg nekem.

Lefeküdtem 11 tájban (fránya Stephen King, egyszerűen nem fekszem le miatta- vagy a hülye Búra alatt-ot nézem, vagy jelenleg csak úgy ócskásan éppen a Dolorest olvasom. De az a faszi annyira tud írni, hogy ha belefulladok is a ponyvába, akkor is ronggyá olvasom a könyveit.)

Szóval éjfélre Esztinek fáj a hasa. (Oké, szomorú vagyok, de menjél vissza aludni!)
Éjjel 1 óra: Eszti jön: kakilni kell. Persze fosik. Király!
2 óra: Peti köhögőrohamos, alig hagyja abba.
3 óra: Peti még mindig köhög. Felkelek, köhögéscsillapítózom.
4 óra: Na itt éppen semmi nem történt...
5 óra: Eszti jön, hogy márpedig neki fáj a hasa, itt alszik (reggel derül ki, hogy előtte már az apjánál aludt, csak az kidobta a szobából, mert vergődött csak az ágyában...)
6 óra 20 perc: Peti köhög, majd bömböl, majd köhög. Majd 20 perc múlva felkel.

Úgyhogy A) gyerek itthon nyaral, mert nagy baja ugyan nincs, de azért csak megy a hasa egy kicsit.  Ráadásul szeptember óta egyhuzamban oviba jár, hát persze, lazuljon egy kört itthon. Nem tartom vészesnek a dolgot, ha vírus lenne, durvább lenne, szóval gondolom, megoldódik pár nap alatt.
B) gyerek múlt héten megette a rá szabott antibiót, és nem gyógyult meg maxra, és mostanra újra egyre jobban köhög. Alvás közben nagyon durván, amúgy éppen elmegy. Hát ő gázosabb téma...
De legalább boldogok.... végülis.
Az meg apró zárójeles infó, hogy a hónapok betegségmentessége után nekünk vasárnapra van lefoglalva az extraakciósan megszerzett wellnessünk. Óóó, nem, ez most nem a "jippijájjé wellnesselni megyünk" dicsekvős poszt. Azt majd holnap. Muhahahaaa! És alig várom! :)



2013. dec. 4.

Bezzeg az én időmben!

Most én vagyok vén vagy változik a világ?

Hát az nem úgy van, hogy:

"M&M's csokigolyók vagyunk,
Színes cukormáztól vígan csillogunk,
A kezedben nem, csak a szádban olvadunk."
(sállálááá-trállállááá)

Ehhez képest ezek a mai M&M's csokigolyók.... Cccc...