2012. dec. 28.

Karácsonyos

Tegye fel a kezét, aki kiröhögött a világvégére vásárolt tartós kenyeremmel!
No, ez a tartós kenyér mentette meg a 26-ai reggelinket, miután zárva volt a pékség (ami máskor ünnepekkor is nyitva van).  Beeeee!

Az ünnep szép volt, jó volt, lassan vége lett. (Szerintem gyorsan, Laci szerint lassan.)

Most az a legcsodásabb a "kétünnepközt", hogy nem kell főzni, anyu egy egész hadseregnek elegendő ételt készített. Nem is világos, hogyan.

Ezt übereli, hogy a gyerekek reggel felkelve játszanak. Napok óta.
Értimindenki? Kaptak egy tengernyi játékot, és leülnek, és játszanak.
Eszti fél délelőtt APG-t lapozgatott, mert nézegette a képeket benne, Pepót meg egy kisebb közelharc árán sikerült csak letépnem a zenél vackáról (ami vagy 123féleképpen zenél, és csak azért bocsájtjuk meg anyuéknak a dolgot, mert van rajta hangerőszabályzó is), annyi időre, hogy egy 8 perces inhalálást elintézzünk.

Ja, ehh, tudom, már nem is sztori a sztori.
De amúgy valahogy jól időzítette a bulit: 23-án már sejthető volt, hogy nem úszta meg, icipici orrfolyás. Másnap brutálorrfolyás és már hörgés. Az viszont jó volt, hogy egggész karácsonykor valaki cígölte a seggét. Így egyáltalán nem volt beteg kinézetű, szomorú baba, sőőőőt.... Szóval ő csattogott a földön, beleakadt akárki lábába, már kapaszkodott is felfelé. Az a valaki meg úgyis felvette, ő meg boldogan hesszelt a kezekben.

Tegnap elvittük dokihoz. Ahol... figyeld, mekkora időzítés: a váróban belázasodott. Még jó hogy nem előtte napokban.
Aztán aludt itthon is még, majd kapott lázcsillapítót és fél óra múlva már a TVszekrényről kellett leszedni újra.

Úgyhogy idén egyelőre csak a stornyai út maradt el miatta, de még reménykedünk egy vasárnapi pótlásban... (Ja, mert antibió már itt figyel. Megegyeztünk a doktornővel, hogy én nem várok csodára, amikor legközelebb csak szerdán van gyerekdoki... Kicsit bosszant, hogy most a havi egy kúránál tartunk, és inkább abból a szempontból, hogy félek, hogy egy idő után nem fognak hatni. Doki szerint áááá, havi egy nem vészes, most adta ki egy kissrácnak a 3. kúráját egymás után, mert nem javul. Mondtam neki, oké, megnyugodtam, csókolom! :) A tüdeje még nem volt vészes.)

Különben jól megosztoztak a játékokon. A kiskonyhánál tört ki egy nagyobb csetepaté, de elfért.



 Pepókát pont ennyire érdekelte a karácsony. :) (Amúgy itthon is. Eszti szájtátva fát nézett, Peti meg kihasználva, hogy nem kapja el senki, ment nyomogatni a rádiós ébresztőóra gombjait.)



 Ezen olyan igazi mafla fejet vág, de pont azért tetszik. :)


Esztikémről meg nem nagyon született más kép, csak ahol süt, főz, etet, hűtőszekrényt pakol.






2012. dec. 23.

Karácsonykarácsonykarácsony (mindezt magam körül pörögve!)

A körmömön télapó és hóember dísz (most csináltam, állat lett!), Eszti alvás előtt (khmm... helyett... de ezért már megfenyegettem) "Kiskarácsony-nagykarácsonyt" énekel, kint esik a hó, bent egy fokkal melegebbre állítva a fűtés, minden sütemény kész, minden ajándék becsomagolva, a forralt bor a konyhában csak rám vár. Mondjam? Sálállááá! :D


Hozzánk ugyanis ma jön a Jézuska, mivel holnap Pesten jön össze az én egész családom, a szűkcsaládi Szenteste meg nekem alap, így előrehozva, mint általában.

Délután mennek a kölykök apjukkal sétálni, én meg gyorsan összerakom, amit kell. Szép az élet!

(No jóó, Eszti 6 egész nap betegségmentesség után fulltakony, ezért egy egész Intimissimis papírszatyornyi gyógyszerrel vágunk neki Pestnek. Pepó miatt, aki már 3. napja állja a sarat!
Nemnem, szó sincs útipatikáról: MINDENT viszünk. :) )

Mindenkinek boldogat, szépet, kedveset, kedélyeset, családiasat, otthonülőset és otthonszülőset (Zsuzsikám.... :P), vicceset, unalmasat, sokborosat, sokajándékosat és sokszereteteset! (A megfelelő rész aláhúzandó!)

2012. dec. 20.

Karácsony előtt világvége

Ez már milyen szívás amúgyis!

De karácsony előtt azért stabilan meg kell őrülni! Ez az alap.

Mindig próbálja az ember lánya elkerülni, de nem lehet. Szerintem.

Ha tétlenül ülnék a seggemen boldog hallelujah-t hallgatva, akkor szétesne minden. Így most őrült tempót diktálva hallgatom a boldog hallelujah-t!
Ha ezt onnan közelítjük meg, hogy ezek szerint én vagyok a család közepe, akkor máris nem olyan szörnyű a helyzet.

Előszöris, ha nem sok mindent akarok csinálni 23-27-ig (merthogy nekünk addig tart ám biza), akkor le kell törölni a port, ki kell puccantani a fürdőszobát, a tűzhelyet lesikálni, a nagyja mosást elintézni, vasalni, jólbevásárolni. Stb.

Másodsorban pedig meg kell sütni a sütiket, a mézeskalácsot kidíszíteni, csokidíszeket applikálni, kaját főzni, ajándékhalmokat csomagolni. Stb.

Ezeket, ha megfeszülök sem tudom kikerülni.

Úgyhogy lista van a tennivalókról -ezt szigorúan tartjuk- így ma üde színfoltként még Enikőéket is betettük a programba. (Még jó, hogy ő sem hajított el minket a karácsonyi készülődésben, mert szeptember óta nem sikerül összehoznunk a bulit. Úgyhogy úgy voltunk vele, senki kölyke (főleg a miénk persze) nem beteg, erre azonnal ugrani kell! :) )

A másik meg a világvége.
Ez a téma engem rendre foglalkoztatott, igazából évek óta elő-előjött. Már ezer éve a Nóri (asztrológus-kineziológus) sem készítette el a horoszkópomat csak 2012. dec. 21-ig. Mert ez van, kész.
Így szerettem volna ezt a napot együtt tölteni a családdal, mert ugye ki tudhatja.
Aztán jött Laci, hogy karácsonyi partyra menne délutántól és nem tudnám-e esetleg megmondani hánykor lesz a világvége, mert arra eskübecsszó hazajönne. Node ha úgy berúgsz és elfelejtesz?
Szóval neeem.
Ráadásul masszázsra is holnapra van időpontom (mert megérdemlem alapon rendbeteszi a karácsonyi hajtás miatt feszkómat, és különben is azért élünk, hogy jól érezzük magunkat.), úgyhogy valójában annyi lesz, hogy ma a bevásárláskor tényleg veszek tartós kenyeret, aztán várom békében a világvégét.

És a hír, amelyet nem vártak sokan. :)
Nórinál bonyolítottam a ruhabizniszt (itt fodrászNóri), és meglátta Petyuszomat, így:


És elkapta. Így:


Szóval már késő csajok kampányt indítani a szőkevitéz tincseiért! :)




2012. dec. 17.

KirályEszti és ZabaPeti

Aztán Eszterem hazajött, -még mindig ki akarom nyírni anyut, amiért berakta a gyereket a fóka szájába. De így karácsony előtt csak tán nem.
Amúgy délutáni alvásidőt tegnap megnyertük Lacival, tök jó is volt, a végképp boldogságomhoz úgyis elég volt annyi, hogy egy állat, karácsonyi manós viaszosvászon terítőt sikerült szerezni a JYSK-ben.

Eszti kiskirályoskodott, gyengén lehetett kinyalva a seneke Pesten, úgy nyomta itthon  a parancsszavakat, hogy alig győztük kiszedni abból a hitéből, hogy ő a főnök. Mára azért sikerült.

Elvonult oviba, holnap lesz a karácsonyi ünnepség, nem is tudom, meddig menjen... Lehet csak szerdáig.

Ma este összedobjuk a mézeskalács tésztáját, holnap kiszaggatjuk, kéne még mennem a Krisztához, masszázsra, a Nórihoz (fodrászhoz), még Enikőékkel is jó lenne találkozni, hajfestés, ajándékcsomi,  etyempetyem már ne is meséljem: rövid lesz a hét.

Petikémmel meg csodát tett a Baby Luuf: nagyon köszi a tippet! (Vagy inkább azt mondanám: "mééér nem szólt eddig senki arról, hogy ilyen fasza cucc létezik a világon?" Én tényleg azt hittem, már minden létezőt kapja, ha beteg.  De nem, mentolos hátbedörzsölőset még nem kapott. És azóta nem köhög bakker.)

Holnap akkoris elugrom vele dokihoz. Mert szeretünk oda járni. (Na jó, karácsony előtt nézzen rá egy körben a tüdejére, bár szinte semmi bajt nem észlelek. Amúgy is viszünk ajándékot a dokinak, mielőtt végképp hülyének néznétek. :) És, ha már ott vagyunk ugye... )

És a mai tádáááám: szinte az egészet belapátolta egyedül. Ezt neveztem ki az első igazán egyedül megevett kajának. Ezért a hírérték. :)



Karfiolos krumplipüré meg sült csirke. Éééés nem beszólni, még karácsony előtt megoldom a hajproblémát. Talán már ma! :D

A dolog különben azért jó és szép, mert megnyugodtam a témában asszem teljesen: kicsi marad. Ja.

1,5 éves lesz, nem fogok már többet a súlyán pörögni (amikor a dokinál várakozás közben lemértem - mert mi ugye külön szobában várakozunk. :P - szóval akkor láttam, hogy kb. semmit nem hízott két hét alatt, és akkor befejeztem ezt az egészet. Aztán vettem a Brendonban egy kocsicsizmát. Majdnem sírtam, hogy 15-ös és nagy rá. De még mielőtt bőghettem volna, elnyavajogtam Lacinak is, aki rávilágított, hogy kizárt, és így összemértem a mostani cipijével, és kiderült, azért elég nagy az a cipike.  De papírja szerint azért csak 15-ös. -Eszti első cipője 17-es volt 15 hónapos korában, és ő kicsinek számított- csak a viszonyítás kedvéért.)

Szóval már nincs olyan, hogy nullát eszik, 1,5 évesen nyilván nincs értelme tömni, éhen már nem fog halni, annyira már ismerem, hogy rendszeresen megéhezik, tehát nincs ilyen zavara sem, sőt, kifejezetten sokat képes enni (mondjuk melegszendvicsből viszi a prímet: többet betol, mint Eszti...) hát finnyázás, az persze van.
Pár hete annyit eszik, amennyit szeretne, úgy ahogy akarja. (Kivéve persze, ha idő van, vagy valahol vagyunk- akkor még mindig előkerül a mobil. :) ) Noés ekkor derült ki számomra, hogy mivel tök soká kezdtük el az egyedül kanalazást, semmi gondot nem okoz neki pl. beletenni a szájába (Eszti nagyon hamar kapott kanalat a kezébe, neki még az is nagy szám volt, hogy a szájába egyáltalán bele tudja tenni.)  Így azt hiszem, nem maradtunk le semmiről.
Max stagnálni fog a súlya az új stílustól.



2012. dec. 15.

Ez nem a tökéletes -1 gyerekes nap

Eszti drágám elpályázott tegnap Pestre.
De előtte még ki nem maradhat a heti: deokos-deügyes ez a gyerek rész. :)

A héten jött velünk tornára. Imádja ő is, tele van játékkal egy nappalink nagyságú szoba, naná, hogy imádja.
És most talált valami számos játékot. És fúú, tök kirakta.
Két darabos puzzle-t kellett egymásba rakni úgy, hogy az egyiken a szám van, a másikon meg annyi figura, amennyi a szám.
És tök ügyes volt, 4-ig ugyanis úgy rakta a számjegy mellé a megfelelő figurás darabot, hogy nem számolta le egyesével őket. Vagyis ránézésre állapította meg, mennyi körte van a képen. 5-től már megszámolgatta, de 10-ig így is simán összepárosította és sorba rakta. Büszke voltam rá, hogy ilyen okos, de tényleg!

Az elutazása természetesen a szokásos showműsorral volt körítve: csütörtökön reggel óta nyomta a köröket: Mikor megyünk már? Úgy szeretnék már indulni! Miért nem csütörtökön jön értem a mama?

Pénteken váltott: Mikor indulunk már? Már tiszta zizi vagyok, anya! Vegyük elő a bőröndöt!
 
Majd amikor eljött az indulás ideje, felöltözött. Mindenből szigorúan azt vette fel, amit Etumamától kapott. Piros Tenerifés póló, lila Miki egeres hosszú ujjú, rózsaszín pulcsi és a rózsaszín Minnie egeres mellényt sikerül lecibálnom az egész magára öltött ruhakupac tetejéről azzal, hogy azt majd elviszi magával a cuccai között.

Mi nem nagyon élvezzük maxban az egy-gyerekességet. Délután ugrunk el valami nagy bótba (mint Auchan kb.) a gyerekeknek még valami kisebb ajándékot venni a dédik megbízásából. Durva lesz a karácsonyunk, még a spájzból a játék fog kifelé borulni. De király ez!
Laci amúgy dolgozik, Pepó meg betegecske.
Ő sajna nem gyógyult meg. Reméltem, hogy pár napig napi 5 orrszipi marad csak vissza. De nem nyertem, mert 2 napja újra köhög. Na és ő ezzel nem lazázik, csúnyán hangzik, na.

Ellenben a kedve remek. Huhhhh....
A múltkori folytatásaként még ezt elmesélem.

Szóval az úgy volt, hgy csak egy kis szaros 10 percet szerettem volna magamban tölteni. Egyedül, gyerek nélkül.
A zuhanykabinban.
Áááááá, dehogy élek luxussal: nem fürdeni akartam, csak szimplán kitakarítani.

Petikém el is legózgatott éppen magában, kirohantan, csinálom-csinálom. Már szinte végeztem is, amikor meghallottam, hogy bekapcsolta az inhalátorát.
Lóhalálába befelé, mert az a "ott tuti nem éri el" helyen van. És ja, bakker fent ült a tv-s szekrény tetején és éppen szerelte.
Basszus, meg sem mertem szólalni, mert ha hátranéz, már le is esett háttal. Kész. Már nem álmodok róla, hogy ennyiben marad a mászás, szerintem kezd belejönni a felfelé haladásba..

Az eső zuhog én meg úgy elfeküdtem a nyakam, hogy nem tudom lehajtani a fejem. Szóval ez nem az a nap. :)





2012. dec. 13.

Ezek így szórakoztatnak

Merthogy egyébként olyan jó gyerekek, de tényleg. Biztos velem van a baj, de így a 4. együtt töltött nap után rájöttem, hogy semmit, de semmit nem tudtam csinálni mellettük, azon kívül, hogy kiporszívóztam és ebédet főztem.

Reggeli után elpakolok, közben min. 2* berohanok, mert anyaaaa, a Peti magára borította a vizet, meg anyaaaa, a Peti bekapcsolta a porszívót. Aztán mire a kávémat behúzom (ez az én időm!!), addigra kimehetek tízórait csinálni, egyiknek a kezébe, másiknak a fejébe tenni, elpakolni és már kezdődik is az ebédfőzés/mosás/porszívózás valami. Ha ügyes voltam, akkor belefér egy fél órás séta, ha nem, akkor ennyi.
Közben folyamatosan ugrálok, mert az egyik ezt csinálja, a másik azt, nem gázok, csak gyerekek, de csinálják a szórakoztatást folyamatosan:
Vedd le!, Tedd fel!, Keresd meg!, Nézzük meg!, Kapcsold be!, Kérek teát-vizet!, Pisilek!, Kakilok!, Inkább átöltözöm! És ez csak a beszélőképes fele a bandának.

Pepó meg abban a remek fejlődési fázisban van, hogy mászik. Felfelé. Mindenre.
Én igen, azt hittem, mindkét gyerek esetében megúsztam, de nem.

Eszti a "nem mászós" fajta gyerek volt, Peti viszont az (érdekes, mert szinte az összes 2. gyerek mászós gyerek).

Esztikém életem előbb tudott lejönni az ágyról tolatva, mint felmászni rá, és soha nem is alkalmazott olyan módszereket, mint a fellépő szekrényhez tolása, arra feltérdelés (rosszabb esetben felállás) és boldog mosollyal lerántása annak, amit csak elér. (Igen, ez Peti.)

Ez a "mondomén-hogybüdöskölök" tétel egyes számú bizonyítása.
A kettes:

Nincs az a helyisége a lakásnak, ahova nyugodt szívvel be lehetne tenni.

A napokban rájött, hogy a mosogatógépen a gombot is el lehet csavarni és akkor világít. Eddig teljesen megelégedett az ajtó folyamatos lenyitogatásával, arra felmászással, a mosószeradagoló ki-be lökdösésével, illetve a - lehetőleg minél mocskosabb, használt evőeszközök- evőeszköztartóból történő módszeres kipakolásával.
Na ennek vége, bakker ki kellett húznom az áramból, mert amint a konyhába ért, nyomta.

A fürdőszoba már régi terep. Ha megy a mosógép, az örök kedvenc. Volt.
Már nem nézheti, mert ahogy tekeri a gép mosás közben a programválasztót, úgy teker rá a gyerek is egyet-egyet. Manuálisan. Mert azt biztos szeretik az ilyen mosógépek.
Ha nem működik, akkor azt már rég letojom, hogy bekapcsolja az indítót (mert az a szar is világít, ha megnyomja), arra gondolván, majd megunja. Na ez a pont eddig még nem érkezett el.

Most kezdem érteni, mi az a gyerekzár: az az a valami, ami nekünk egyik gépünkön sincs!

A nappali kb. rendben van, de ott a másik fellépő. Néha elbújik az asztal alatt, néha meg miatta a kanapéról/asztalról szedem le a térdén ugráló kölyköt.

A gyerekszoba? Áááá.... Párásító. Az bámmeg, még csipog is, ha megnyomja.

Különben oké, rendben van.

Ma valószínű megevett egy adag zsírkrétát és leküldött utána egy adag miszlikbe aprított papírdarabkát.
Mikor Esztin számon kértem, hogy "De miért nem szóltál, hogy akció van?", lazán azt felelte: Nem értem rá ezzel foglalkozni.
"Nem bakker, mert maximálisan lefoglalt a miszlikbe aprítás."

Tovább menve Peti a filctollnak leveszi a kupakját, és az orrába tömködi. A filctollat természetesen.
Emiatt tegnap, amikor elugrottunk a boltba, kedvem lett volna a nézőközönségnek a fejébe ordítani, hogy
 "Nemlátodhogyfilctoll??? Igen, többszínű, naaaaéééés?"
De tök el voltam foglalva, így nem üvöltöztem.

Ööö, ennyi. :) És ezek csak a rajz-szerszámok.

Különben ezt most olvastam:

"Nagyon jól tette a ház asszonya, ha sokat pihent, főleg üldögélt Lucakor, mert akkor várhatóan jó kotlósak lettek a tyúkjai az elkövetkezendő évben."

Hááát, nemtom ezek után mennyi tojásom lesz jövőre... :D


2012. dec. 12.

Ez a tegnapelőtti bejegyzés, jó?

Tudom. Minek ígérgetem, hogy úgysem.

Szóval Esztimeszti-Petyuszka-betegség kapcsán elmondható az alábbi:

Tökös kölykök, túlélték.

Peti az gáz volt, múlt hétfőn megszerezte az antibiotikumot, ahogy sejtettem, mert a tüdejére ment és fulladt. Ez most egy 5 napos adagos volt, el is fogyott pénteken.
Szombaton pedig úgy elkezdettt köhögni, hogy huhh... Meg is ijedtem, hogy tuti kevés volt az anyag, kell még antibió, és pont kimarad két nap, mire dokihoz jutunk.
Vasárnap délután szinte nem is aludt, majd este is folyamatos, fuldoklós, száraz köhögése volt, és hát éjfélig bírtam: akkor beadtam neki a kúpot.
És végecsókolom. Az egésznek.

Elvittem a kölyköket hétfőn reggel dokihoz melegében (igen, mindkettő jött, mert Eszti is betaknyosodott vasárnapra, de őt meg sem vizsgálták, mert minek), szóval már reggel azt nézegettem, hogy ennek gyereknek semmi baja, és ha sima-alap gyerek lenne, el sem vinném 0 fokban, szélben, duplakölök kombinációban a dokihoz, de mivel nem alap gyerek...

Így az orvosnak kellett bizonygatnia, hogy kb. tényleg nincs semmi baja. (Mondom jó, azon kívül, hogy tegnap megfulladni készült, nem rossz ez.)
Hihetetlen de így volt, semmi köhögés azóta. Ráadásul a kúp miatt meg is dicsértek, mert azért szüttyögtem neki is, hogy azt a durva anyagot benyomni a gyerek seggébe, hát, nem egy boldogság. De doki szerint nagyon jól csináltam, már gyakorlottan látom a dolgokat (hahaha), és ha kell, akkor kell. Ráadásul elvágta az egész köhögésmizériát teljesen. Ügyes voltam. (Ha ő mondja. :) )

Na és így, hogy megnyugodtunk Pepókával: Eszti hétfőn délután 8 percet aludt, mert felköhögte magát, majd egész éjjel úgy köhögött (szárazon, fuldokolva), hogy a kanapén aludt velem, hogy ne kelljen 10 percenként berohangálnom megnézni, megvan-e még. Dettó a két nappal korábbi Pepóköhögés.

Vele meg ugye pont az a baj, hogy normális gyerek. :)
Az ő seggében aztán nem landol szteroidos kúp, nem visszük jeges levegőre, nem szívatjuk Ventolinnal.
Viszont így nem is tudtam, mit csináljak vele, hogy legalább az inger csökkenjen. (Kakukkfüves szmötyit kapott, dehát... Még a méz csillapította leginkább, kb. 15-20 percre...) Aztán simogattam, meg simogattam, meg simogattam. Aztán valahogy reggel lett. És bámmm! Elmúlt. Érted? Szinte nyomtalanul. (Ilyen köhögéssel én még nem találkoztam egyiknél sem: csillapíthatatlan, kínzó, száraz, aztán elmúlik 1-2 nap alatt.)

Orra még folyik kicsit, állapota miatt akár már mehetne holnap oviba, de inkább itthon tartom (bár így karácsony előtt még szerettem volna egygyerekes lenni egy kicsikét elrohangálni erre-arra,de nem számít), mert hétvégén elutazik, és ott, ahova megy, ott aztán nem lesz pihenő. :)

Mondjuk nekünk sem, amennyi dolgot el akarunk intézni, amíg nincs itthon: ajándékcsomagolás, nekem fodrász, Pepó haját levágom, mert bakker hátul már konkrét focistafrizkója van, meg kéne venni még egy-két dolgot, cipősdobozos buli, meg pl. egy könyvszekrényt, azt összerakni- ááá, kizárt, hogy a hétvége erre elég legyen. :) )

Szóval Esztim most itthon lazul a DVD előtt, közben poénból azt a hagyományos fajta C vitamint rágcsálja (tudjátok: filmréteg és alatta bazi savanyú- neki nagyon tetszik, csak 60mg-os, úgyhogy pár napig cukorkának nézheti) száz szónak is egy a vége: szerintem ez is rendbejön. :)

2012. dec. 9.

Főleg Mikulás

Mostanában nem nagyon értem rá.
Jöttek, mentünk volt minden.
De persze a hét élménye: a Mikulás.

Ez a kép tökéletesen megmutatja, hogy mekkora érdeklődés övezte a dolgot. Mindenki saját életkorának megfelelően...


Eszti: Úúúú, jött a Télapó! Úúú ajándék! Úúú mi van benne?
Peti: Na végre nem tették el ezt a fasza kis csipogó gombos izét olyan magasra, ahol sosem érem el.

Anya/apa: "Jaj, de kis aranyosak, ugye? Petiiii, ne nyomkodd már a párásító gombjaiiit!!!!"

Na, így telt. :)

Eszti viszont annyira édes volt, mert bejelentette, hogy pont azt kapta, amit szeretett volna (ez konkrétan gyurma, mert a régiek már használhatatlanná váltak). Emiatt aznap még a pár szelet csokijához sem nyúlt hozzá.
De aztán másnap... És harmadnap... És... na ennyit hagytunk neki csokit zabálni.
Másnap elvitte Artúrkutyásmama Halász Judit koncertre - hála neki, így nem nekünk kellett. Aztán ott is Télapó, ovis Télapó, Honvédségi Télapó- ahonnan amúgy már rágóval a szájában érkezett haza. Itt lett sürgősen berekesztve a végtelen cukor és csokizabbantás.

Persze Peti nem kapott csak 3 szem mandarint meg 1 banánt az autója mellé. Nyilván úgy gondolta, hogy többet érdemel.
Másnap ugyanis titokzatos módon legépészte az apja Mikulászacsiját a polcról és suttyomban benyomott egy fél szaloncukrot belőle. (Hogyan érhette el? Na az a sztori még nyomozati szakaszban van.)

Jaaaa, az étcsokis trüffeles Stühmer nem az enyém volt?





A betegséges helyzetjelentőset majd holnap. (Hétfőn kapott antibiót, pénteken ette az uccsót és szombat óta úgy köhög, hogy ihajj. Már nem is alszik miatta, szopacs, de szerintem újabb kör lesz ebből és örülhetünk, ha az éjjelt Rectodelt nélkül kihúzzuk. Mert már most, ami megy...  :S)

2012. dec. 2.

Csak a poén miatt

Hogy ne a csúnya sztori maradjon felül, mesélek egy jót!
Eszti drágám beszólt.

Volt vacsoránál egy középkorú, naaagy, dagadt bácsi. Szőrös volt teljesen és még überelte is az egészet a félhosszú, loboncosra hagyott hajával.

Eszti meglátta a másik asztalnál, látványosan felvidult az arca és azt mondta a mellette ülő apjának (jóó hangosan természetesen):
Nézd apa! Csubakka!

(Még most is majd beszarok a röhögéstől, ha eszembe jut. Mert apja persze ránézett, és azt mondta válaszként Esztinek: "Jééé, tényleg!" :D

A teleregény folytatása

Okéoké! Annyira tudtam, hogy ez lesz!

Ma ugyanis ellógtam itthonról alvásidőben, és nem volt időm írni, este meg ki nem hagynám az Alkonyatot. (Az a film hihetetlenül rossz, de már annyira, hogy muszáj megnéznem az összes részét, Lacival együtt. És ha a 3. részben sem hoznak össze egy szexjelenetet, akkor tényleg tökönszúrom magam! Különben is, igazi nő szerintem nem választaná sosem azt a fatökű vámpírt (már ha csak az ösztönök felől közelítjük is meg)- a dologról amúgyis annyit, hogy pl. két rész után sem emlékszem, hogy hívják. A töketlen vámpírt.  A szétgyurka Jacob-éra bezzeg igen jól emlékszem. Szóval látnom kell este 8-kor, na! :) )

De mivel megígértem, hát ja... buktam az adventi koszorút. Most csináltam volna. :)

Szóvalis.
Elmegy az ember fia két szaros éjszakára lelazulni családostól. Lazul is, amíg lehet.
És akkor második éjjel Peti olyan 10 tájban köhögött egy csúnyát. Laci felpattant: "Ez hányi fog!".
Hallgatom... " Ááá, nem fog!"

Éjfél után egyszercsak fulladt. De semmi baja nem volt előtte, hallom, hogy nem kap levegőt, csak úgy tépi befelé, küzdelmesen. Gondoltam, rohadtélet, ez asztmás roham! Aztán jött 2-3 durva ugatás. A rohadtélet, ez krupp!

Aztán csend, csak a hosszú levegőbetépések folyamatosan.
Lacival hallgattuk, és megállapítottuk, hogy übergáz van. Általában én vagyok a pesszimistább, de Laci már ott tartott hogy azonnal pakoljunk össze (jelzem éjfél múlt még mindig), mert ha rohanunk, akkor Kméten rohanjuk kórházba, mert ezt a kölyköt meglátják az ügyeleten, aztán üdülhetünk Siófokon...)
Na meg ugye, hogy visszük ügyeletre: csakis 4-esben, mert én nem tudok vezetni, Laci meg nem megy kettesben Pepókával.

Majd nagy nehezen kitököltük, hogy lehet, bedugult teljesen az orra.
Kikaptam Petit hálózsákostól a kiságyból, kiromboltam a recepciós sráchoz vele, és megérdeklődtem, hogy így éjfél tájban vajon van-e kölcsibe egy porszívója. (Mert legalább az orrszívót elvittem magammal. Amúgy a Ventolint is, de később kiderül, üres volt a kiba* palack...)
Akkor esett le a nagy kő a szívemről, amikor a srác kedvesen visszakérdezett a maga kb. 25 évével és ránézésre gyerekmentes előéletével, hogy "szívni kell az orrát?" Tudta. Vagyis nem mi voltunk az elsők. :)

És már hozta is. Kitököltük, hogy vagyok olyan jó fej, hogy nem verem fel az összes szobaszomszédot egy laza éjjeli porszívózásssal, így bevittük a játszóházba. És itt porszívóztunk.

A nagyja baj el is múlt,Peti utána is aludt végig, bár a légzése gázos volt még, de aztán 5 körül még egy kört futottunk az ugrálóvár mellé, és reggelre már csak szörcsögött. Na ekkor vettem biztosra, hogy ez tüdőgyulladás!

Aztán ettünk, játszottak, kicsekkoltunk. Dédinél csak egy órát maradtunk, és alvásidőben jöttünk haza.
Illetve hát nem haza, hanem a réglátott gyerekorvosunkhoz, akivel reggel rögtön beszéltem és szerencsére -bár délelőtt van pénteken rendelése -fogadott a katonatelepi idejében.
Tökéletes időben érkeztünk, rendelés legeleje, sehol senki, így rögtön bejutottunk. Ahol az első két mondatom után, kedvesen, Pepó fejét simogatva:

"Jaj Petike, neked mindent ki kell próbálni? Ez krupp volt."

Mifenetökömfütty nemáááár!! Az én fejemben mindenféle borzalmak jöttek elő, de szerencsére semmi nem indokolta ezt.

Rákérdeztem, hogy akkor most ezzel fogunk kórházba járkálni? Mert akkor tökömfütty! (De ezt már mondtam. :) )
De hálahála nem, a dokinőnk azt mondta, hogy elég bénának kell lenni ahhoz, hogy a kruppos rohamot otthon ne tudjuk elmulasztani. És ugyanazt csinálják a kórházban, mint itthon tennénk (rá kell azonnal kapcsolni a hidegpárásítót, meg a Rectodelt kúpot nyomni, ha gáz lenne -ez a fulladás elleni kúp, amúgy is van itthon a tüdős bajok miatt, de szteroidos, szóval ezt amolyan legvégső megoldásra tartjuk.)
Ráadásul leggyakrabban egyetlen éjszaka jelentkezik. Igaz, hogy a semmiből és esetleg csak rekedtség jelzi előre a dolgot. Mondjuk, akivel beszéltem- érdekes módon ezzel egy csomóan összefutottak már- az mind azt mondta, hogy már lehet tudni, ha reked délután a kölyök, hogy éjjel gáz lesz. És van rá homeós bigyó, ami nagyban lecsökkenti a roham kialakulásának esélyét.
Plusz nem vészes: Andus szerint ha lesz is még, az sosem lesz rosszabb, mint az első, na most nekem ez állat megnyugtató, mert csak 3 ugatással járt a dolog és nem készült oxigénhiányos állapotba keveredni.

Azóta amúgy szar a helyzet, még pénteken rendben volt, tiszta tüdő, másnap már egész nap aludt, nem evett és nem ivott, ma kicsit már jobb, de erőteljesen az antibiózás felé úszunk, mert ez megint a tüdeje felé tart (vírusfertőzés indítja be ugyanis a kruppot, szóval ez most az, de tüdőgyusza megelőzés céljából muszáj lesz...)
Semmi gáz ezzel, csak hozzuk a kéthavonta egy kúrát. Grr....

Na így menj el 3 napra az immunhiányossal!
Amúgy jól vagyunk, szerencsére második éjszakára tartogatta a meglepit. :)




2012. dec. 1.

Adventi wellness

Szerdán elindultunk, majd a Bagoly Egház környékén visszafordultunk, mert itthon maradt egy csomag. Így Lacival már itt összevesztünk.

Szerintem a családi nyaralás alapvető velejárója, bár tény, hogy olyan dühös voltam rá, hogy legszívesebben kiraktam volna a kocsiból és hozzávágtam volna az alsógatyáit a bőröndből. Tudjátok, olyan nagy szóró mozdulatokkal!
Olyan mérges voltam, hogy csak minimálisan sem tudja elképzelni, hogy mennyi mindent kell nekem egyedül elpakolni, 22 féle eshetőségre felkészülni, és még sorrendiséget is tartani, hogy mondjuk ha a mameszhoz beugrunk, akkor csak egy táskát kelljen becipelni...gyerekkajával ruhával, pelussal.

De mivel tudjuk, hogy csak Laci tudja vezetni az autót, így maradhatott benne. És akkor már a gatyái is.

Aztán dédinél megálltunk útközben Stornyán, Petivel beugrottunk keresztanyuékhoz rántott húst enni (nem, nem én...), megebédeltünk, majd csoportos alvás után mentünk tovább.



Siófokon voltunk, Bónuszbrigádos ajánlat, simán féláras. (És ezért a fotóért visszaadnak 500 Ft-ot. :)



Tágas szoba, óriási játszóház ugrálóvárral apám. A legjobb, hogy mindez a lobby mellett, vagyis igenis nyugiban kávéztünk reggeli után és boroztuk vacsi után, rálátással az őrültködő gyermekekre. Szerintem ez volt a legzseniálisabb!




Nameg az alvásidős szaunázásom. Jáááj, az is dejóvót!
Több, mint 2 óra szabadság jutott.
Először elmentem futni. Pusztán ki akartam próbálni a futópadot, ezért vittem felszerelést.
Aztán az nem lett belőle, mert nem volt futópad, így beértem az elipszis géppel- olyanon még úgysem voltam.
25 percet téptem, elfáradtam, majd lementem szaunázni. Boldogan láttam, hogy mégis feltöltötték a merülődézsát, amelybe 2 kör szauna után belehuppantam, a 3. kör után már kihagytam. Mert az volt olyan hideg, ami nem kellemes bizsergetést okozott, hanem gyilkos indulatokat, hogy bakker, ez kurvahideg! (Tudom, hogy a finnek pl. a hóba nyomják, én kb. 22 fokba szeretek merülni, az is pont elég sokkoló.)

A kölykök jók voltak, mondjuk Petikém állandóan verte a balhét, azt a büdös akaratos mindenét!
Laci közölte is vele, hogy valójában ki van nyalva a segge, igazán javíthatna valamit a helyzeten, de nem túlzás, körberöhögte a gyerek, aztán ment tovább.

Víz tekintetében is jól állnak, szeretik, wellness bébik. Igaz, hogy az első medencébe érkezéskor mindkettő nyomta a fosimosit, de aztán rendeződtek. Csupa szép, csupa jó volt. Kisebb gikszer utsó iccaka. Majd hazajöttünk.

Ne tévesszen meg senkit a rózsaszín gumi... Télen nem lehet ilyen kicsi méretűt kapni (meg mondjuk semmilyet), így szegény Petinek kénytelen voltam identitászavart okozni az örökölt rózsaszínnel.



Jaaaaa és igen, először nem haza mentük. Hanem Katonatelepre...
Tovább is van mondjam még?
Majd holnap megtudjátok, ki az, aki sehol sem tagadhatja meg önmagát, mi van Katonatelepen és mit kértem pizsamában, hajnali fél egykor a recepciós sráctól. (Még jó, hogy amúgy állatjó H&M-es a pizsim...)

2012. nov. 28.

Végrevégrevégre!

És trálláláááá! Utazunk!

Már jó is, mert Esztit napok óta lelőni sem lehet, be van őrülve, pörögforog és jajj! :) (Laci már hétfőn megmondta, hogy az én hibám, mert nem kellett volna már vasárnap megmondani neki. De szerettem volna betegség ellen motiválni. Így elmeséltük. :) )

Igazából tegnap az egész napom erre ment el, hogy a két gyereket+magunkat becuccoljam pusztán 3 napra...

Voltunk tornán, főztem ebédet, a szünetekben kimostam Petit kétszer a vízből (magára rántotta a fürdősjátékokat, természetesen a flakonok félig voltak vízzel), kiszedtem a szájából 3 katalógust és két DM-es kupont (hogy erről a papírzabálásról mikor szakaduk már le?), kipakoltam a bőröndből őt és visszapakoltam a bőröndbe, amit kirámolt és sorolhatnám.

Emellé társul -hogy ne érezzem már olyan jól magam- rájöttem, hogy ha elmegyünk és visszajövünk, akkor csókolom dec. 1! Na de hogy áll a hiperszuper naptáram?
Hát úgy: ragasztottam, kentem, lakkoztam, száradnak: nem hittem, hogy elkészül az összes szombatra.

És még  a bónusz: az adventi koszorúmnak egyelőre két eleme van: egy koszorú alap és 4 beszúrós gyertya-alap.... Na, ez ügyben reménykedem, hogy bronzvasárnapra meglesz... gyertyástól, díszítésestől... De legrosszabb esetben karácsonyra. :D

Viszont egy fázisfotó a naptárról.
Immár lelakkozva:




Még egy textil jön a tetejükre szalaggal átkötve, és teljesen elégedett vagyok magammal.

Meg egy Petikép. Ha elfelejtettük volna, hogy kegyetlen cuki! (Jah az, ha nem tudom, hogy éppen ezidőtájt tekergette el a gombokat, ami miatt a gép 30 fokon mosott és 600-as fordulatszámon centrizett . "Harmadnapon megszáradott."


2012. nov. 27.

Péntek-szombatos

Jó, hogy a hányós poszt van felül napokig. :)

Már nem hánynak, sőt, Pepókának megvan a 10 foga (de legalább 9) és már a kakker sem gáz. Már kezdtem aggódni, hogy ha ennyit kakil és rókázik mellé néha, akkor mi lesz? Fogyásnak indul a 10 dekájából?

Azért Eszti úgy feküdt le vasárnap délután aludni, hogy hozta Tündinek a hányóstálat. Majd a hatás kedvéért egyszercsak félálomból, alfából kiugorva felült és mondta: boááááá. Uhhh, a Tündi kihányta az egéééész ebédjét.
"Oké jól van, akkor most már aludhatsz! :)"
 Szegény gyerek, már a játékaiban is róka koma van.

A hétvége jó volt nagyon így Pesten.
A GOKI egy borzalom, sokat kellett várni, ahogy megjósoltam.
1/2 3-kor szabadultunk el végre mindennel végezve, addig Peti nem aludt... Hát nem volt jó formában, de valójában rosszabb is lehetett volna.
Mikor a kocsiban betettük az autósülésbe, szegényem abban a pillanatban elaludt. (Eszti is, aki délelőtt Lurdyban nyomult apjával.)
Mi megálltunk a Mekiben venni egy kávét, majd megérkeztünk anyuékhoz.
Leparkoltunk és már pont beleittam vón a kávémba, amikor Pepóka felkelt. Jelzem ez fél óra alvás volt. Soha ilyen keveset nem aludt még. Hát ja, szegényem.
Persze Esztit is felébresztette, így legalább mehettünk is fel. Kávéstól.

Ott bizabiza, Petikém nélkül még szarni se... Annyi pillanatra tűntem el, hogy kivittem a banánt a konyhába, már bömbölt. Durva mi? :D Tök cukkerkirály, de nem lehetett otthagyni.

Így őt mindenhova vittük magunkkal. Ez remek szórakozást nyújtott, amikor az Ázsia Centerbe is átugrottunk szombat délelőtt kincseket vadászni (nem ruhára gondolok, hanem jelenleg pl. csokikra), szóval kincseket úgy fogtuk ki, hogy Peti kézről kézre járt: "Csirke fogjad már meg! Laci vedd már át! Valakiiiii, vigye innen a Petiiit!" Vicces volt (neeem, a babakocsi egy igazi Pepókirálynak nem opció, azt is mindig tolta valaki.)

Aztán délután azért leléptünk Lacival, az olyan jóóó volt.
Mondjuk elég sivár életnek tűnik ez így, hogy az embert az hozza lázba, hogy az IKEÁban randizhat, de sebaj, állat a fánk (olyat még nem ettem ott.)

Pepó az megvolt köszöni szépen, szerencsére 2 órát aludt, így csak kb. 3/4-edet kényszerült nélkülem eltölteni. Azt az akadályt meg jól vette. Úgyhogy nulla bűntudattal tértem haza, hogy semmi törést nem okoztam a szepszaros időszakban történő lepasszolással. (Jóvan, kusti, nekem ez fontos kérdés mindkét kölyömnél, és igazán olyan jól sikerültek mindketten a leválás szempontjából. Vagyis Petin egyelőre nem aggódom).

2012. nov. 22.

Ezek hányós gyerekek

Előszöris vettem ma egy kiba* jó magasszárú csizmát. Nem volt drága és közben a gyerek boldogan bontotta le a fél Deichmannt. Mindenki jól járt. (Mondtam, hogy ezzel a kölyökkel nem lehet spontán vásárolgatni? A babakocsiban nem ül és néz, hanem minimum kiszáll, és ha már kiszállt, boldogan lebontja a boltot (és hogy ne tűnjek plázázó hülyelibának: a könyvtárba is ilyen módon járunk.)

No, Lacinak meséltem is telefonban nagy lelkesen. Az ő lelkesedése csupán annyi volt az ügy iránt, hogy "nem úgy volt, hogy nem költünk a számláról, hogy ne maradjunk cikiben a szállodában?" (Igenigen, milyen szállodában??? :P ) De amúgy így volt, de kiszámoltam, és minden rendben lesz, kicsit csiszre, de meglesz.

Ugyanis jövő héten elutazunk. Mert elutazunk és kész! :) Siófokra. A szálloda legfőbb erénye, hogy itt van Magyarország legnagyobb szállodai játszóháza.

Az, hogy Pepóka necces, meg Eszti is az, engem már egy cseppet sem izgat fel. Ha ezen aggódnék, soha, sehova sem tervezhetnénk. (Nagy a szám, mert a hoteltől megkaptuk az ígéretet, hogy 3 napon belül is tudnak rugalmasak lenni.)

Peti az tök jól van bizonyos szempontból. Az orrfolyása szinte semmi, nem köhög, ha minden jól megy, akkor egy hét alatt mászott ki egy náthából (ez már önmagában pezsgőbontós mondat volt).
Csak azon kell izgulni, nehogy Eszti visszafertőzze.

Más szempontból viszont tegnap telibehányt vacsoránál. Marha jó volt, mert Laci kizárólag aznap este nem volt itthon, éppen párhuzamosan kajáltattam mindenkit, ráadásul nem a takonykórok alkalmával szokásos köptető által okozott taccs volt, hanem komoly hányás: egészen az uzsonnáig visszamenőleg, orronkijövős és levegőértkapkodós. Nagyon kikészültem, mert miafeneez?
Tényleg nem hiszem, hogy az 5 napja szedett köptető, a Sinupret nyomta volna ki, nem is köhög meg semmi. (Meg az amúgyis tök laza gyógynövényes cucc.)

Nameg itt van a kakker, ami nem normális pár napja. De szerencsére a védőnőmmel is összefutottam az utcán tegnap és megerősítette a gyanúmat, hogy ha a gyereknek 4 foga jön egyszerre és napi 2 helyett 5* tojik, akkor azon nem kell elcsodálkozni. És amúgy tényleg, hát semmi baja a fogzással, egy kis lazább kaki tök belefér.

Szóval agyaltam, agyaltam, de a vírus nem ilyen lazán nyomja a hányásfosást, így elvetettem az elméletét.

Aztán kimostam szegény srácot a hányásból, úgy döntöttem, ő még nem érett a ropi-kóla kombóra, így később kapott egy kis kekszet. Amit a konyhaszekrény hátuljában találtam, állatfigurás háztartási még Eszti bölcsis korából.... (Nem sokkolódni, még júliusban oda járt. :)) Azt meg is ette. (Előtte amúgy vajaskenyérrel próbálkoztam, de ahogy megnyalta, öklendezni kezdett tőle, így gyorsan elpakoltam előle.)

Aztán az Eszter. Ő kb. 2-3ig köhögött éjszaka. Nyomtam neki egy adag lándzsás útifüvet, majd vártam, hogy elaludjon, mert akkor nem köhög. Így is lett.
Közben apa átjött a nappaliba (már persze a kanapén aludtam várva, hogy vagy jön Eszti, vagy mennem kell hozzá), szóval nálunk ez a hányós dolog kezd alap lenni, mert Laci felébredt a köhögésre és rögtön behozott egy hányóstálat. Hátha.... 

És Peti ma megfejelte a sztorit egy ebéd alkalmával történő teliberókával.

Én meg azt mondtam: ajófenébemár.
Tényleg nem tudom, mi kavarja fel.

Amúgy jól vagyunk, Pepónak tuti nem adok ma már Sinupretet, a csizmám állat, Eszti meg már reggel köhögött egy hurutosat (ami jó, mert ez az útja javulásnak), úgyhogy holnap irány a GOKI!
(Gyanítom Eszti meg apa a Lurdy játszóházában várják ki, hogy végezzünk.)

2012. nov. 21.

A szeparásról

Korábban mindig kaptam az ívet, hogy könyvből nevelem a gyereket. Ma már nem így van. (Illetve ma már nem kapom emiatt az ívet. :) Szerintem megszokták, vagy egyszerűen a második gyereknél már leszarják.)

Úgyhogy gondos tanulmányaim miatt most is baromi képben voltam, és vártam a szeparációs szorongás 2. felvonását.
És korábbra vártam, mint 1,5 év, hiszen a 8 hónaposokra jellemzőt is hamarabb éltük át.

Tök agyas vagyok, így is lett minden.

Tegnap megpróbáltam elmenni a boltba. Illetve el is szaladtam- tessék érteni: futócuccot  (kegyetlen állatjó futófelsőm van, még 7 fokban sem kell semmi rá, korábban nem is tudtam, hogy létezik ilyen!) felrántottam és elszaladtam a pékségbe (jóvan, egy-két kört megtettem, de közel sem egy edzés nagyságú volt a buli) és 17 kemény perc távollét után síró-rívó kisgyermek fogadott.

Pedig apa meg Eszti jók voltak. Kitalálták (mivel már pár napja bebukták, hogy Peti keres a lakásban) szóval, hogyha nem engedik ki a Petit a szobából, akkor nem veszi észre, hogy nem vagyok itthon és kész. Na nem jött be, mert nem hülye a kölök rájött, hogy nem engedik ki a szobából, szóval pár perc után bőgve csapódott be a szőnyegpadlóba fejjel, és nem is nagyon tudták kikaparni belőle.

Nomeg ami ezzel jár persze. Az a minimum, hogy pisilés közben "kukucs" játékot játszom a WC-n ülve (és az a maximum, hogy a gatyámat rángatja és a lábamat nyálazza közben). Hiába játszik valahol, ha kimegyek a helyiségből, azonnal utánam jön. És a gatyámból kb fél seggem kivan mindig, mert lábszárnál rángatja lefelé. Szeretem. :D

Pedig én pont IKEÁzni akartam a hétvégén tök egyedül (értsd: Lacival-szerelemben-kettesben) szombaton.
Tök alap, hogy Petikémmel egymással vagyunk, nem is szeretem különben, ha nincs velem. De úgy vagyok vele, hogy ami ilyenkor történik, az pár hét és slusszpassz, bírjam már ki, hogy nem passzolom le ez idő alatt. És hát most rosszul jön ki, vívódok is, hogy lepasszoljam-e. (De le fogom, mielőtt anyu sokkot kapna.) Mert igen, anyu remek társaság és seggrázásban is jó ( és nem a sajátja rázásában). Szóval na.

Viszont reményeim szerint karácsonyra újra a régi Pepókirály lesz, akitől aztán elugorhatunk egy órára Esztivel a Malomba "csajosan" . :)

2012. nov. 19.

De legalább körülírja

Sétálgat hazafelé Eszti az oviból.

Az ebéd nagyon finom volt. Háááááromszor kértem. Kagylóleves volt, öööö paradicsom... paradicsomos... ööö.... kagylós.... öööö izéééé....
Paradicsomleves kagylótésztával?
Igeeeen! A másodikból nem sokat ettem.
Az mi volt?
Háááát, az olyan krumpli. Te is szoktál olyat sütni. Sütni kell a krumpli és rá volt tapadva a kolbász meg a tojás.
Jaaaa, rakott krumpli?
Igeeeen! 

Kicsit később még azért elmesélte, hogy az uzsonna jó volt, csokis kenyér.
Öööö, mogyorókrémes?
Igeeeen!

Különben mindent értek.  :)

Petikirály taknya

Vonzó olvasnivaló napsütéses novemberi napon.
Egy hete tart és egyelőre megkockáztatnék egy olyan kijelentést, hogy lehet, megússzuk Ventolinos tüdőbajosság nélkül.
Ez keményen optimista kijelentés úgy, hogy tavaly december óta a havi 1-2 náthája minden egyes alkalommal a tüdejére ment.
De ha így lesz, akkor kezdhetem verni a fejem a falba, hogy miért is nem vettünk eddig inhalátort.

Most nyomjuk rendületlenül Salvus vízzel, és állítom, hogy egy csoda!

Persze, még nem egészséges, nem kell elkiabálni a dolgot!

Arra mindenesetre jó volt a dolog, hogy lemondtam a szombati Lacival közös programunkat.
Anyu természetesen telesírta emiatt a párnáját, dehát nem tudtam volna jó szívvel estére Pepókát itth agyni orrszívózás meg inhalálás nélkül. Meg aznap elkezdte a fulladós köhögést is (szerencsére csak párszor nyomta).

Anyu nem is tudta kiheverni a sokkot, amit az okozott, hogy nem utazhatott 100 km-et, pusztán pár óra gyerekvigyázás céljából, ezért már melegében bejelentette, hogy "akkor kérem Eszti 15-én". (Azért érezzük, ez egy éve még sündörgős, kérlelős "naaaa-lehetne-arróóól-szóóó- hogyesetleg 15-én"-ként hangzott volna el. Ma már nem pont így. :) )

Ráadásul mennénk hétvégén IKEÁ-ba is (jaaaaj, a GOKIba megyünk ám, csak arra a kavarós napra jobb nem gondolni -mindent egyszerre káosz lesz- pacemaker ambulancia, meg a dokit is kivárni míg kiér a műtőből és ha ez délutánba nyúlik, hogyan alszik majd a kismaki. Na ezért nem szeretem. Viszont így csak 1* kell felutazni Pestre, akkor meg féllábbal is kibírjuk.)


2012. nov. 14.

Csak egy adag "hogyanvagyunk"

Tanácsadásra mentünk ma reggel.

Jó is, mert az összes diGeorge-os pajtit beoltották influ ellen, úgyhogy én is ki akartam követelni. Sikerült is, bár a doktornő kicsit kételkedett, de mondtam, hogy "dededeeee, eskübecsszó ezzel lehet oltani", így még szerez is nekünk oltóanyagot ingyé, merthogy egy Peti kategóriásnak ugye jár...
A 15 hóson még mindig megy a "vita" , azt nem kapta meg most (mert az élővírusos oltás), de később megkaphatja (kb. 2 év felett), de a dokinő szerint jó lenne Pesten nyomni (mert ő parázik.). Én meg nemááár! Szóval ez ügyben még nincs közmegegyezés.

Aztán a másik sarkalatos pont: a méricskélés.
Itthon persze figyelemmel követem a súlyát. A "parasztmérlegelésen" csak annyi látszik, hogy felfelé tart, az nem, hogy mennyi pontosan.

Naszóval 6 hét alatt 700 grammot hízott, úgyhogy meg voltam elégedve vele újra. Mostanában a súlya szépen alakul. Legalábbis 16 hónaposan rendesen hízni, az jó.
Így már túlszáguldottunk (hahahaa) a 8 kilón is (egész pontosan 240 grammal).
A hossza jobban bosszant, mint az iszonyat kicsi súlya, mert így töpszli marad, az meg tök gáz. (Most 75 cm.)

Kegyetlen vagány kölyköt kell nevelnem belőle, hogy túléljen ebben a vad világban.

Aztán felmerült a szokásos kérdés: hány foga van? Hááámondom "ciki, de nemtom egészen pontosan, tessen már bekukkantani azzal a csodálatos célszerszámmal drágakedves doktornő".  És így tett.
Ki is derült, hogy az általam becsült 7-es érték jó. Emellett meglesz az összes többi rágófog rövid időn belül. Egy ugye kint van, egynek a csücske fent már látszik, a maradék kettő rágófog helyén meg tök duzzadt már az íny. Így a látszat ellenére élénk fognövesztésben van.

Az agya az elmúlt napokban/hetekben szivacsos állagú lett. Nagyon hirtelen változott és elsőre szívja be az információkat. Hihetetlen gyorsasággal. Fel sem tudom sorolni, milyen jókat tanult meg. Szinte mindent elsőre.
A legjobb- ez Laci érdeme- rendes (cuppanós) puszit adni- eddig csak a nyitott szájjal összenyálazós ment. :)

És a szavakat is így. No fel is vettem videóra a tejföl-t. Kicsi, béna videó, ami szintén Lacinak köszönhető, mert már 3 napja dugdosom a gépet az orra alá, hogy takarítsa le a memóriáját, mert betelt. (Nem, ez nem az én feladatom a családban, azért nem csináltam meg magamnak.)
Így csak ennyi fért rá, de attól cuki.
(Arra nagyon jó kis videó, ha nem hiszem el, hogy szavakat mond, akkor előkapom.)

És üdv szeparációs szorongás!
Bizabiza, már a múlt héten is éreztem, hogy valami van, na tényleg van.
Nem baj ez, csak nehéz úgy lépkedni a konyhában, hogy a gatyámba csimpaszkodva stabilan ott van egy embergyerek. Erről majd mesélek (amúgyis a szepszaron túl akartam esni még karácsony előtt, na erre most így van esélyem.)

Eszti sem kutya azért agyilag. Nemrégiben pont téma volt a fórumon a számok ismerete. Még meséltem is, hogy "áá, ez hozzá se szagol". 16-ig szépen elszámol, különben meg tizenhét vagy tizenhúsz jön utána. Ennyi.
Akkor emiatt a beszélgetés miatt vettem elő az egyik számos könyvét. És legnagyobb megdöbbenésemre felismerte az összes számot (nem, a 6-ost meg a 8-ast asszem nem). Csak úgy kifigyelte, megjegyezte, mert én biztosan nem tanítgattam meg kifejezetten erre, akkoriban még Laci sem. Azóta persze mindenhol sorolja a számokat és apja is okítja.

Aztán ami van, az takonytakonytakony. Szó szerint persze.
Végülis Pepó 3 hetet húzott nélküle. Eszti már több, mint egy hónapot, ő nem is beteg még, csak kifújja az orrát napi 3*.  (Mondjuk ne is legyen beteg, miután napok óta fél kiló mandarint eszik meg este és utána még megkérdezi, hogy van-e itthon gyümölcs. És még benyom egy almát...)

Nem jött jókor, mert programunk lett volna, de igazából mostanában minden hétre van valami, ami miatt nem akartam betegséget, januárig egészségben reménykedni a mi esetünkben meg azért irreális.

Én is remekül megvagyok, jelenleg az extracsodálatos adventi naptáramat készítem. Már most el vagyok ájulva magamtól, milyen csodás lesz (a bébiételes üvegeket dekupázsolom- állat na!)

Ígyvagyunk.

2012. nov. 9.

Hetedikek

A nagytakarításos műsornak vége. Kétségtelenül csodálatos voltam.
3 nap alatt simán befejeztem volna, mert egyik este pl. lesuvickoltuk Esztivel a csempét, meg a lambériát. Imádott a habos vízben tapicskolni (amúgy este már nyilván nem szórakoztam volna ilyenekkel). Petikém meg valami hihetetlen módon a legneccesebet- az ablakpucit- végijátszotta.
Érted? De durván! Mert még oda is jött hozzám, álldogált egy ideig, nézte, mit csinálok, majd elment másik helyiségbe. Nem hittem el.

Ma már csak a WC-t tettem rendbe a csempétől a szellőzőig, de az olyan, hogy szívem szerint azt mondanám, ne merd használni 3 napig, hadd ragyogjon!

Tervezzük, ha minden jól megy, de most már egyre erősebb az érzés, hogy tényleg el kel mennünk IKEÁ-ba. Az hagyján hogy nem férünk a játékoktól és tárolóscucc kell megint, de csak nekik volt annyi eszük, hogy fekete WCkefét gyártsanak.

Node Péter Úr.
Péter úr kérem szépen szavakat használ. Az ismerteken túl újakat nem olyan régóta. DE.
Én az a fajta vagyok, mint tudjuk, akinek ha leírják, hogy ezzel a géndefekttel a gyerek nem fog időre beszélni, akkor nem hiszem el, hogy beszél. Mert le van írva, hogy nem. Biztos nem az, félrehallom.

No most az van, hogy ült a habtapin ebéd után, és azt mondta: tente. Többször tesztelve, hogy nem pusztán utánzásról van szó (bár az is fasza amúgy), hanem válaszol a kérdésre, ha erről beszélünk előtte- hova megyünk? tente.
Úgyhogy kénytelen vagyok tudomásul venni és így megosztani a nagyközönség felé, hogy de ez a kölyök, a várakozásaimmal ellentétben, bizony használ szavakat:

Össze is szedtem kb. a régiekkel együtt:
kutya (vauvau), baba, labda (abba), tej (teee), tente, ventillátor (veve), pápá
Ez 7. Ami eszembe jutott most, vagyis erről már tudomást kell vennem.

Plusz a jelek persze, az sok, olyan 40 kb., így meg már klasszul elkommunikálunk. 

Meg arról is, hogy kiabált valamit az etetőszékben, vagyis szemmagasságban volt a szája és igenigen, eljátszottam a régi poént újra: "Mit keres tészta a szájában? Nem is azt eszik." (Eskübecsszó ez volt az első gondolatom, mint egyszer Esztinél.)

A fürdőben aztán kisebb elemlámpával és fogkefével vívott közelharc eredménye, hogy ennek biza van egy komplett kinőtt rágófoga. Veszettül kapálózott és visított, szóval csak sejtem, hogy nem kettes, nem is szemfog, akkor csakis egy jobb, alsó 4-es lehet.

Hát durva, nem durva, nem vettem észre. De este már megsikáltam a 7. jelentkezőt is.

Már 3 évvel ezelőtt letettem a dologról, hogy a nagy klasszikust beszopjam: "biztos nő a foga" (ha nyűgös, ha nem,  ha két kanállal kevesebbet eszik, ha rág- hahaha... , ha esik, ha fúj, ugye tudjuk.) Sőt, úgy érzem át is estem a ló túlsó oldalára, mert fel nem merült bennem, hogy ennek akár foga is nőhet. :) És egy hete, amikor minden éjjel 1-2* felsírt vagy egy egész hétig, hát az az lehetett... Nem jöttem rá, mi a bibije...

Így állunk bibibii és bibibiii.


Az ovis fotózás

Jaj, az a bizonyos ovis fotózás.
Az egy nagyon agyhalál dolog, mert évtizedek óta ugyanazok a képek, ugyanazok a beállítások, de legalább már létezik retusálás.

Befogom, mert az első kört megúsztuk a kiskonyha mellé beállított, onnan feszengve vicsorgó gyerekpofi nélkül (mibe, hogy rólatok is lapul anyuéknál egy-egy ilyen fotó :P ), bár csak a kiskonyhát úsztuk meg, a vicsorgót nem...

De persze énkölyköm így is a legcukibb morzsalék a világon, édes.

A képekről semmit, mert elég béndzsaságul lett megoldva.

Ugyanis volt egy fotózás hetekkel ezelőtt. Meglettek a képek. Jóvan.
Hétfőn kellett leadni az utánrendelést úgy, hogy egy másik fotós meg ma fotózza őket (mivel az előzőn tök kevesen voltak az oviban). Úgyhogy azt találtuk ki, hogy csak magunknak kértünk fotót és ha a mai fotózás bénább lesz, mint a múltkori, akkor meg becsengetünk a fotóshoz és kérünk még, csak nem törli ki azonnal a képeket.

Csak egyfajta képet kértünk így az első körben, amin csak a feje van rajta, mert a teljesalakoson látszik, hogy a pöttyös szoknyához csíkos harisnyát adtam rá és ez olyan ciki, hogy Lacit lebeszéltem a képről- mondván szegény gyerek olyan hülye fejet vág rajta...

Mostanában nem a telivigyort nyomja, ha "csíííííz"-ről van szó, sokat finomodott a stílusa, ez ügyben hátrányára...
Egy olyan szemet kidüllesztő, amúgyis feszengő, fogakat félig kivillantó félmosolyos borzalom.

Így reggel felöltöztettem szépen, aztán nem foglalkoztam a dologgal többet.
Azonban Laci megtette.
Még az autóban megmondta neki, hogy "aztán ne úgy mosolyogj, mint aki befosott!"

Na ebből milyen fotó lesz??? :D

2012. nov. 5.

Holnapra figyelni!

Az üzletek polcain télapók sorakoznak, a nagyobb áruházakban már karácsonyi a díszítés. Csúnya, esős, koszos november van.
Vagyis a legcsodásabb időszak egy nagytakarításra.

Sajnos nem tudok élni karácsonyi nagytakarítás nélkül (még mindig reszketve amúgy, hogy idén lesz-e karácsonyunk, de Laci szerint - ő bölcs: "Miért ne lenne?" Na mindegy, valahol persze igaza van, a tavaly az egy szimpla szopacs volt.)

Már a konyha teljesen készen van. Csaltam ugyan, mert két szekrényt kirámoltam még tegnap, amíg elvoltak apjukkal a kölykök, meg ma mostam is (Peti frankón elnézegeti a mai napig a pörgő, forgó, centrifugáló gépállatot) . Mondjuk annyira nem jó egyedül hagyni a géppel, mert persze pipiskedve-küzdve simán eléri a gombokat.

Na nem is ezért jöttem, hanem hogy holnap- akármilyen gány is az idő:
10 milliószoros nap van.

Vagyis:
sex-drugs-rock&roll

Ja neheeeem:
love-piece-harmony. :)

2012. nov. 3.

Akiknél szép (volt) az élet!

Amikor anyuék tegnap elmentek, hullattunk Lacival pár könnycseppet.
Minden túlzás nélkül mondom, hogy amit anyu művel a kölykökkel, azért neki fizetni kéne...

Tegnapelőtt megérkezett reggel, és képesek voltak egész nap sikítozva rohangálni. Mindent ő akar csinálni: játszik, etet, öltöztet, lóbálja a kisebbet és hátán hordozza a nagyobbat! Hihetetlenül le voltunk lazulva, szerettük is volna, ha hozzánk költözik, de Misi bácsi tegnap délután orvul hazavitte. :)

Voltunk tegnap délelőtt a Malomban játszóházazni. Persze ez is arról szólt, hogy majd anyu elviszi mindkettőt, próbáltam lebeszélni, hogy inkább csak az egyiket, meg egyedül ez azért tök gáz. Na odáig jutottam, hogy elmentem velük a Malomba, ott kisebb vita árán egyszerűen lepattintott és bevitte őket a játszóházba.
Én meg a Hádában kényszerültem az időmet eltölteni (sajna bukta volt, mert aznap volt új árukészlet és frankón mindenki ráért, szóval mint a hangyabolyban!)
A próbafülkéknél ránézésre félórás sor állt, a pénztárnál szintén, úgyhogy csak egy extrakirály fürdőköntöst sikerült szereznem (azt nem kellett próbálni) 1500ért. Bakker pont most néztem ki egy elérhető árú, ugyanilyen anyagú köntöskét a H&M-ben 6rugóért, úgyhogy bántam is én, hogy a gyerekeim +/- fél órát tombolnak 2 emelettel feljebb.

Mert tomboltak. Jó Esztinek pont a legjobb játéka, de anyu Petit is labdákba dobálta, csúszdáztatta, és ennek megfelelően, amikor értük mentem, visítva távoztak a helyszínről. (Ja, mekkora poén: nem kellett érte fizetni, anyu szerint senki nem kérdezte, ezen annyit röhögtem: a kis gyerek előnye- gondolom a fene sem nézte egy évesnek. :D)

Mi mindkét nap Lacival kávézgattunk, sütizgettünk alvásidőben, a Freiben sikerül sutyiba ledaráltatnunk a szinte ingyen szerzett szemes kávénkat is, a könyvtárban kivettem egy rakat könyvet Esztinek (már akut mesehiánnyal küzdöttünk).
Úgyhogy minden király!

Jaaa, vagy most jut eszembe, hogy ha a mama színre lép, valami mindig van. Na péntek este 10 óra, köhögés, köhögés, gyanúúús köhögés. Berohanok. Eszti mi van? Hánytam.
Báááázzz, az egész ágyat telibe, a rohadt életbe, minek adtam kolbászt a gyereknek vacsira?
Az volt olyan undorítóan büdös, hogy én is majdnem.

Szóval a majom megúszta (ez iszonyat mázli, mert a majom pótolhatatlan). Meg maga az ágy is (az pótolható mondjuk). A pizsamát meg ki kellett dobni. Úgy, ahogyan volt, és az ágyneműnél is rezgett a léc. El lehet képzelni....

Laci átgúnyázta, kimosta a kölyköt, én meg romeltakarítottam. Aztán persze 2 órás kavarás volt, amíg egyáltalán lefeküdtünk mindannyian (fekve ugyanis egy ideig még öklendezett, így üldögéltünk 3-asban a nagyágyon éjjel 11-kor. Romantikus volt. Aztán 3 taccs után le lehetett feküdni.)
De olyan fegyelmezetten vitte végig ezt az egészet, hogy az csoda!

Ilyenkor azért olyan fizikai képtelenségekkel találja magát szembe az emberlánya, hogy a kölyök megevett egy mini kenyeret 3 karika kolbásszal vacsira és komolyan mondom, hogy ami kijött, az 3* annyi kolbász volt.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy hadilábon állunk a paprikafogyasztással, és végre egyszer, csak most: meglátta a pritamint és kért belőle. Megette a felét. Én meg örültem neki. (Egész este 10-ig...)

Amúgy nem nagyon tűnt betegnek, szerencsére nem is lett az. Két öklendezés közben azért bejelentette, hogy még szerencse, hogy a gumicukrot nem hánytam ki. Hát hulla szerencse...
Különben meg igen, asszem nem kellett volna a temető melletti árusoktól gumicukrot venni a gyereknek. De legalább reggel saját kezűleg dobta a kukába, hogy ilyet többet nem eszik. :)

(Ui: tudom, hogy guglibarát néha lopkodja a kommenteket. Én megkapom emilben a hiányzókat, de innen eltünteti. Szóval köszi azért, Crocus. :) )




2012. okt. 30.

Őszi szünetes szerepek

Pár napja/hete Petikém olyan édesen elvan, mint a tök. Már pont beleéltem magam, hogy ez így marad örökre (vannak vágyaim, na!), de az elmúlt napokban megint rendre nyávog.
Olyannyira, hogy Eszti, a szokásos -éppen cirkuszos- szerepjátéka alkalmával, megfelelő hangsúllyal úgy konferálta fel, hogy És akkor jöjjön  A Nyifogó L. Péter bohóc. Naugye, nemcsak nekem tűnik fel. :)
Pedig az elmúlt időszakban konkrétan egész nap eljátszott, itt-ott-amott, sokáig!

Ezen kívül viszont überbalhékirály lett a lelkem. Ha nem úgy van, ahogyan azt ő szeretné! Tolja neki a visítást! Mondjuk, amikor kiszedtük erőszakkal a Malomban a pénzbedobós játékautóból, hááát, sokan néztek...

Azért megkérdőjelezhetetlen, hogy ő a miniszerelmem... :)



A mosógépbe bekészített ruha újravegyült a szennyessel és egyéb fürdősjátékokkal.
(És a zuhanykabin sem üres. De azt már messziről látom, ha belepakol, ugyanis behúzza a játékokra a kabin ajtaját. )

Eszti is itthon nyaral most. Őszi szünet van. Minden nap elmondja, hogy milyen jó itthon, hogy nem kell oviba menni.
Nekem sincs ellenemre, tök jól elvagyunk, nagyon flottul mennek a dolgok kettejükkel. Pakolunk, játszunk, főzünk, alszunk.

Csak egyvalami rondít bele a büdös nagy idillbe: A szerepjáték.
Bevallom tökösen, leszívja az energiámat.
Eszti ugyanis olyan szinten belejött, hogy ki sem nyitja a szemét, már kezdi: Akkor most játsszuk azt, hogy...
És a nap folyamán én vagyok a kislánya, a doktornéni, a játszóházas néni, a buszos néni és miegymás. Elkészülök tőle.
Folyamatosan csiviteli a szerepnek megfelelő szöveget, nekem meg szintén azt kéne. Hát biztos létezik szuperanyu, akinek ez mosolyogva megy 24 órában. Nekem néha fogcsikorgatva.

Nem is nagyon tűnt fel eddig, mert megoszlott. Hétvégén mondjuk egész délelőtt Laci játszik velük (mert ezeknek a kölyköknek ilyen jódolguk van, amíg anya főz, apa tolja a kisautót, építi a Legót, színez és kirakózik), szóval akkor úgy felesben megy ez a "Játsszuk azt, hogy...."
De most töményen kapom.
Örülök persze, okosügyes rendben fejlődik, mert a szerepjáték kell.
Csak nekem nem annyira. :)
Hmm... sebaj, jön anyu csütörtökön... :P

Meg a kutya témához még egy kép. Csak mert cukik. Mindig.


2012. okt. 29.

Ha hó, akkor Télapó!

Ma hajnalban keltünk.

Sajnos hiába minden, Pepókirály asszem rámütött. Bár én tök úgy emlékszem, hogy csak felnőttkoromra lettem ilyen végtelenül hisztis az alvásomra, hogy füldugóval alszom, mert különben mindenféle zaj felébreszt. De lehet, rosszul emlékszem.
Peti is hasonló. Egy csomószor riadok fel valami kis semmi hangfoszlányra, és Petit is meghallom mocorogni, szólni egyet, vagy felsírni.
Szerencsére nem gyakori a hajnali, de az biztos, hogy reggel már mindenféle zaj felkelti. (Eszti meg egyszer 9-ig aludt úgy, hogy a szobája ablaka alatt verték ki géppel a betont 8-1/2 9-ig.)

Ma reggel egyszerűen ugatott az utcán egy kutya kettőt (!) hajnali negyed 7-kor. Én felriadtam, fél perc múlva meg hallottam, hogy Peti is elkezdett csivitelni.
Ha bőgött volna hagyján, az reménysugár, hogy visszaalszik, de beszélgetve... Esélytelen volt!

Így negyed óra múlva nagy kegyesen becsattogtam érte. De Eszti is felkelt addigra.
(Ő meg a másik véglet, apjára van ütve. Volt képe valamelyik nap reggel 1/2 9-kor - amikor már megengedtem Petinek, hogy a zenélős játékokkal is játszhat. Szóval 1/2 9-kor volt képe kikiabálni a szobából, hogy anya, kapcsoljátok már ki azt a vackot, mert nem tudok pihenni.
Mondtam neki, ilyenkor már igazán felhúznám a redőnyt. NEM! Akkor kiszedlek a takaró alól! NEM! Akkor beviszlek - a szintén még az ágyban tespedő - apádhoz pihenni! JÓ! Szóval róla(róluk) ennyit. :) )


A fél 7-es kelés hozománya lett, hogy Eszti még belefutott a csodás reggeli hóesésbe, amikor tényleg fehérek voltak a fák és atom nagy pelyhekben esett. Tök jó volt! (Bár valljuk be, nekem azonnal az jutott eszembe, hogy még nem lehet hangulatos téééél, mert nem csináltam meg a nagytakarítááást!!!)

Így Eszterem össze is rakta a történetet gyorsan. Ha esik a hó, akkor jön a  Télapó!
Próbáltam magyarázkodni, hogy ja, jön, de inkább majd 120 év +/- 3 nap múlva és igen, 120 év +/- 3 nap az soook, meg hogy valójában ősz van, ez csak valami tévedés. És különbenis, minek neked Télapó?
Majd hoz ajándékot.
"Hááát, nemigazán. A Télapó inkább csoki, meg gyümölcsöt, mogyorót, ilyesmiket hoz."
Óóó, de én szerettem volna cukrot is kérni tőle. 

Persze majd elsírtam magam saját galádságomtól, hogy a gyerek repertoárja 3.5 éves korára cukor terén az alábbi:
- DM-es vitaminos, ohne cukker torokcukorka,
- vegyük ide a C vitamint rágótabletta formájában,
- az autómosós cukrosbácsi rendszeres nyalóka ellátmánya (mondjuk amilyen gyakran mosatjuk Stellát, ezzel a problémával nemigazán kell foglalkoznunk),
- és ki ne hagyjuk a pár napja elfogyasztott robbanócukorkát, amelyet kizárólag a tetoválás miatt vettünk. Eszembe nem jutott, hogy megeszi.  A tetkós rágókat pl ki is dobtuk.

Szóval elszégyelltem maga, hogy "dehát ejszegényke, úúgy szeretne cukrot". Meg egyébként is, néha kaphatna, olyan igazi fogszuvasodást okozót, hát mikor, ha nem Mikuláskor!
"Milyen cukrot szerettél volna kérni?"
Vaníliáscukrot.
Nyehh... azt kapsz. :)

2012. okt. 25.

Enikőnek

Hálából a 24 (27) egyforma, házhozszállított, bébiételes üvegért (óhigen, az újabb ötletem adventi naptárra).
Szóval kutyátok nem csak nektek van... :)



Kezdődő Ödipusz konfliktunk van

Sétáltunk 4esben az utcán. Eszti meg apja lemaradva futkároztak.
Egyszer Eszti hejjdejókedvében odakiált nekem: apával házasodunk! Én leszek apa felesége!
(Perszepersze apa rögtön közölte vele, hogy valójában neki már van egy felesége, és neki az is sok, de azért lehet teperni. :) )
Tök édes! (Eszti. Nem apa. :D)


2012. okt. 24.

4 nap

Az nagyon-nagyon jó volt.
Volt ugyanis minden.

Szombat-vasárnap Esztikirándulós, ő magát Pesten remekül érzős (bábszínházazós és játszóházazós fullboldogság),
nekünk itthon egy-gyerekes (vele zavartalanül kikapcsolódós!), vásárolgatós, nemfőzős, kínaiban kajázós, lazán napsütésben kávézgatós anya-apa boldogság.

Hétfőn Pestre utazós, ott remekül szórakozós, délelőtt és délután is férjesen, ámde gyerekmentesen vásárolgatós, kávézgatós, majd hazautazós.

Kedden pedig a négyesben családosan kirándulgatós.

Képes a kirándulgatósról vannak. Az is csak az arborétum lett, de az meg annyira csodás volt, hogy ihajj! (Sárga-piros levelű fák, köztük beszűrődő sápadt őszi napfény és egyéb giccshegyek.)

 Jellemző fotózkodós


 Jellemző kekszmorzsás



Messzefutós focizós


Játszóteret látós


Játszótérre megérkezős





2012. okt. 19.

Az itt nyaraló dédi és a nem itt nyaraló Eszti


Itt volt a dédimama 2 napot. Nem semmi amúgy, mert még mindig a 80 éves, egyedül még simán busszal utazgató mameszomról van szó.

És Peti az első pillanattól kezdve bele volt szerelmesedve.
Amúgyis barátságos darab a kölyök, de a dédit látta este megérkezni, mosolygott és onnantól kezdve két napig.

Tegnap időpontom volt masszázsra délután 2-re (luxusbéka vagyok, de az történt, hogy a Bónuszbrigádon vettem kupont a szomszéd utcába egy masszőrhöz, aki aztán mondta, hogy olyan jó állapotban vagyok, hogy inkább brigádos áron vállal, csak menjek még vissza hozzá... :S Az jó olcsó egyébként... :) ) Ráadásul keményen cikis voltam, amikor hétfőn csak miattam maradt tovább, nekem meg 3/4 5-kor jutott eszembe, hogy jaaaa... 4-re időpont... Szóval inkább bevállaltam a 80 éves mameszomal, hogy 2-kor övé a gyerek, de ammeg úgyis aludni fog, szóval tökmindegy, ez egy félórás elfoglaltság.

Ami frankó is lett volna, ha... ez innentől a mamesz hibája, aki a kókadozó Péterre azt javasolta: "ugyan, hadd kumjon egy kicsit a szegény gyerek 11-kor a babakocsiban!". Na kumott is, így fél 2-kor bepróbálkoztam a fektetéssel, hát lópikula.
Bakker 2-ig konkrétan az egész ágyat szétszedte, dumált, pakolt, de semmi egyéb alvásra utaló jelet nem produkált.
Nem akartam 2 óra 00 perckor lemondani a masszázst a hétfői blama miatt, így mameszom unszolására végül elmentem. A legrosszabb ami történhet, hogy nyom egy félórás bömbikört, mert ugye a mamának azért a kölyök ágyból kiemelése is necces...

Na az lett belőle, hogy állítólag elkezdett nyüfögni egy 10 perc múlva, mamesz bement, fekvő állapotába tette,  megsimogatta a fejét és a gyerek többet nem szót. Elaludt.
Mondom én, hogy bírja a nagyanyámat! :)

Ezek után ma, amikor Esztit el kellett hozni délben az oviból, csont simán itthagytuk mamára a kölyköt, aki akkor ebédelt, még egy kicsit elpörög ilyenkor, mi meg 20 perc alatt meg megjártuk Esztit. Szerintem fel sem tűnt neki, hogy elmentem. Hangos nevetgélésre értünk haza.

Mamesz ma hazament, és holnap meg Eszti utazik.

Eszti, most hosszú szünet lesz.
Nem megyek oviba? Hurrá! 
Nem, 4 napig!
Az sok?
Igen az sok, és csupa izgalom lesz! Na mi lesz holnap?
Etumama?
Váá, ezt honnan veszed??? De amúgy igen.
Hurrá! Nem baj, hogy kicsit folyik az orrom?
Nem drágám, majd Etumama elvisz az ügyeletre, mindig oda hord. :P

Kicsit később:
Alig várom már, hogy vége legyen a napnak.
Holnap a szoknyámat veszem fel, hogy csinos legyek.

És pörgéspörgéspörgés.
Most le van lőve, alszik. Azért hogy hamarabb holnap legyen... :)


2012. okt. 17.

Az ovisztori

Most úgy állunk, hogy elmesélem.

Végig úgy álltam az ovihoz, hogy teljes mértékben megbíztam Esztiben, benne nem fogok csalódni.
Mert ő amolyan "feltalálom magam"  gyerek. Marha jól ellavírozik a különböző helyzetekben, sokszor a olyanokban is, amelyek teljesen újak.

Na ebben nem kellett csalódnom.

Az elmúlt hetekben összeszorult sokszor a szívem, mert ez az ovi egyáltalán nem tetszik neki, nem szeret menni és hát mit szépítsük kaka ovi.

Az elválásunk szép óvatos volt, ahogyan számítottam rá. Első nap volt sírás, de nem rögtön, hanem már egy órával azután, hogy otthagytuk. Mondjuk kurvanagy szerencse, hogy Eszti már járt közösségbe tavaly, mert amilyen módon ez az egész folyt, asszem sírógörcsöt kaptam volna, ha életében először ilyen körülmények között kellett volna otthagynom valahol (értsük: kavarodás az öltözőben, a szekrényünket nagy nehezen megtaláljuk, cipő le, benti cipő fel, oszt mehetsz. Jaaa, az óvónéni az 3 másik gyerekkel, vagy a jóég tudja hol. És te húzzál haza, mert nem szülős beszoktatás van. Ha sír a kölköd, akkor cumi van neked. Meg a kölködnek is. Durva,)

Eszti azt mesélte, hogy amikor sírt, akkor mindkét óvónéni megvigasztalta (szerencséjük!).

Aztán másnap könnyezett egyet a szeme, amikor öltöztettük, hogy nem akar itt maradni. Dehát elsütöttem neki a klasszikust, hogy hidd el, apád sem akar dolgozni járni, mégis megy. Ölelés-puszi-sziababa. Utána rendben volt.

Azóta volt már egy egész hetet, majd egy egészet hiányzott.
Majd a héten ment újra először, amikoris hétfőn úgy jött haza: anya, nem kaka az ovi!
Mondtam, "na ne viccelj, tényleg"? És fel volt pörögve, mesélt stb.

Azóta azért a biztonság kedvéért minden nap elmondja, hogy nem szereti, és tegnap betojtam a szövegén, amikor beleheveredett apja ölébe és bejelentette, én veletek együtt szeretek a legjobban lenni. Biztosítottuk róla, hogy mi is, de azért menjen már el oviba. :)

Annak a sajnálkozásnak pedig, hogy szegény gyerek nem érzi igazán jól magát ott (sokan vannak és hogy kevés a játék, ezt sajnos másik gyerkő is mesélte otthon), szóval ennek az vetett véget, hogy tegnap mesélte az egyik kislány apukája (az utcán összefutottunk, mást nem is ismerek még amúgy), hogy a lánya mesélte, hogy az enyémmel játszottak. (Vagyis nem igaz az állítása, miszerint ő nem játszik senkivel.)
És apa reggeli tapasztalata: bevitte a csoportszobába, és egymás után 3 kisgyerek is odament Esztihez, hogy játszunk ezt, meg szia, meg stb. Vazze elhajtotta mindhármat. És erre Laci mondta, hogy akkor majd megoldja magának, nehogymár sajnálgassuk! (Tök igaza van amúgy, annyira csak nem szar, ha többen is mennek hozzá játszani, oldja meg azzal a vagányságával, amiben bízom.)

Úgyhogy így állunk.
Minden nap tervezek amúgy rögtön alvás után, 3-ra érte menni, és erre törvényszerűen Peti minden nap du. 3,5 órát alszik és 4-kor kel fel. Úgy állok hozzá, hogy talán ma nem. :)

És most tudtam meg, ami miatt megesz az izgalom: a Kriszta szül. Éppen most! :)


2012. okt. 15.

Hosszú hétvége

Hát elég hosszú volt, el lehet hinni!
Laci már tegnap reggel kávézás közben azt mondta, már szívesen menne dolgozni. :)

Pénteken szegény Pepókirály megnyerte a Ventolin/ antibigyó kombót a gyerekorvosnál. Vagyis beteg.
Az is bakker olyan aranyos volt, sajnálkozott egy kört, hogy "de-nem-merem-megkockáztatni" és "muszáj-neki-felírnom", de aztán megbeszélte magával, hogy Peti igenis jól van ahhoz képest, hogy anno az immunológián felajánlottak neki egy ágyat "ha bármi van" esetére.

Különben nem gáz a gyerek, de tényleg...
... ha befogom a fülem.
De ha nem, akkor minden egyes lélegzetvételnél olyan hangja van, mint egy elcseszett Sokol rádiónak, és ez igenis ijesztő.
Amúgy általában jól elvolt az elmúlt napokban, nem volt más jele a betegségének, de tegnap pl. egész nap nyávogott.
Már alig várom, hogy megérkezzen az inhalátor, aminek a megrendelésén természetesen vagy 4 napot ültem (hogy "de biztos ez a jó választás?"), már rég itt lenne.

Emellé a kölyök mellé társult egy Eszter, aki az itthon töltött napok kényelmében olyan módon elszemtelenedett, hogy már mindenkit kihozott a béketűrésből.

Ő mostanában köszöni jól elvan hisztifronton, nem nagyon veri magát a földhöz, nem visít, csak néha itthon. Ő inkább besértődik és bevágja maga után az ajtót és hangosan sír, hogy biztosan meghalljuk. Meg ilyeneket alkalmaz.
Nade most! Hohóóó, szombaton pl. a Malomtól hazáig üvöltött az egggééész PetőfiS. utcán végig, pusztán azért, mert nem nézhette végig a táncos műsort a Malom közepén.
Nem jött, le volt maradva stabil 5 métert, ha közeledtünk visszafelé indult el, ha leszartuk hangosan bömbölt. Áááuhhhh.

És ez csak szeletke sztori.
Nem ehhez vagyunk szokva, leépültünk.

Ovi terén is már előjött rajta egy "csakazértsem" életérzés. Most az a gyanúm, hogy ha élete legjobb bulija lenne az oviban, akkor is fitymálóan azt mondaná, "deszarvolt".
Úgyhogy már annyira nem izgat, így annyira nem szívfájdító, hogy nem érzi jól ott magát, majd megszokja.
Tegnap már kezdte a szöveget: szerintem holnap reggelre folyni fog az orrom  meghogy: megint az a fránya ovi. De mondtam evvan babám, úgyhogy simán felkelt reggel és nulla balhéval, szövegeléssel elvonult a fránya oviba.
Mi meg ma pihenünk.

2012. okt. 10.

A csodakölykök

Tegnap a gyerekorvos meglátta Esztit és széles mosollyal megkérdezte, hogy "Eszti, elkísérted a tesódat?" Hááát, mondtuk ja, de ha már itt van, nézze már meg őt is. Tök hülyén éreztem volna magam, hogy ha -bár ennyivel őt sosem citáljuk orvoshoz- de full betegen kint hagyom a váróban.
Persze semmi, tüneti kezelés, aztán jóvan.

És Peti? Bakker annak is. Amit én alakuló zörgésnek érzékeltem, az nem tüdőn van, csak az orrából hallatszik, nincs még gáz. Se antibiotikum, se Ventolin, csak tüneti kezelés. (A borotvaélen táncolás azért megvan.)

De boldog voltam!

Este úgy gondoltam, 3 nap fulltakony után, az éjszaka már csak jobb lesz Esztinek, ezért este elkezdtem tuningolni, hogy a saját ágyában kéne aludnia, mert nekem nem túl jó, ha kirugdos a sajátomból. Persze szemtelenül azt felelte, úgyis jönni fog. Én meg már nem voltam a türelem csúcsán, így ahelyett, hogy a földhöz csaptam volna a mesekönyvet, ami épp a kezemben volt, inkább apjának sikítottam.
Az bejön, magyarázza, miért nem jó anya ágyába mászkálni éjjel. Erre Eszti, jó, akkor hozzád megyek apa. "Felőlem, de én horkolok ám!" Jó, akkor én is fogok. (Azért ez jelen állapotában nem üres fenyegetőzés.)
Aztán apa: "de én, ha reggel felkelek, és egy gyereket találok az ágyamban, akkor azt elviszem az oviba!"
Így lett bebiztosítva, hogy apját biztos nem látogatja meg. :)

Különben hozzám sem jött, de hallottam, ahogyan 4-kor elkezdte a trombitálást és köhögést és úgy megsajnáltam, hogy áthoztam magamhoz. (Még szerencse, hogy Laci egy cseppet sem bízott egyikünkben sem, így kinyitotta a kanapét lefekvéskor.)
Nesze neked következetesség!

Szegény, még mindig szarul aludt. Mondjuk azt a szarult egészen reggel negyed 10-ig....
Peti sem tojózott, 3/4 9-kor kelt fel.
Ezután gondoltam, Esztit nem fektetem le délután, hát hogyan. Ő is benne volt, hogy majd csendespihenőzünk, ha nem tud, nem kell aludni.

És amikor elkezdtem a Petit fektetni (igaz, jó későn, csak egy után), bakker beágyazott a hálószobába magának és befeküdt, hogy majd megyek én is. Hát nem hoztam szóba a szimpla csendes pihenő lehetőségét... Azóta is alszanak.

Az sok együtt töltött idő átka: :D


Mindezt azért, mert Peti, az apám kifigyelte, hogy a csatot Eszti hajába tesszük, és napok óta, ha megkaparint egyet, akkor teszi a fejére. Eszti meglátta és ugye ő nem hagyja figyelmen kívül az öccse igényeit. :) És Pepó a képen látható módon hagyja magát.

2012. okt. 9.

Csak beszívtuk megen

Tegnap délelőtt még semmi extra, délután Peti 38.5-tel kelt 3-kor, de hogy minek, azt nem tudni.
Lehányt kétszer, aztán visszafeküdt 4-kor. (Hányáson nem aggódunk, "csak" a szokásos köptetős buli. Szerintem ő erre is érzékenyebb, nem is feltétlen a  köptető a hibás - most ugyanis Sinuprettel nyomjuk. Annak nincs ilyen hányatós híre.)

Közben Hangyáékat már nem akartam lemondani 3-kor, így ők is jöttek.
Ez jó is volt, mert ugye Hangyóca fut (és nem a paneleket körbe, hanem maratont), és szerinte simán belefér, hogy hetekig regenerálódik a lábam. Meg egyébként is csomó jókat mondott még, Kendét meg meg kell zabálni, egyszerűen olyan édes kissrác, de tényleg!
Közben Petit egyetlen percre sem lehetett letenni a földre, meg sehova, de azért lelkesen felkötöztünk mindenkit.
A földre le nem tehetős dolgot meg szó szerint kell érteni. Ha lázas, akkor ez van. Közelítem a földhöz, már bőg és ha leteszem, akkor vér szerencsétlen fejjel ülve bömbizik a világba. Úgyhogy viszem, nincs más megoldás.
De szerencsére visszafeküdt, aludt 6-ig, akkor kapott kúpot, direkt Germiciddel kezdtem, hogy estére Nurofen jusson, de nem kellett szerencsére. És 6 után olyan volt, mint máskor.
Egész éjjel aludt, bár amikor bent voltam este 10-kor náluk, éreztem, hogy melegszik, de aztán nem ébredt fel, nem is nyöszörgött.

Ma délelőtt 10-ig ugyanez a le-nem-lehetett-tenni dolog, nagyon veszélyes volt, mert azért Eszti is a világon van, meg pofátlan módon 1/2 10-kor már én is a kávémat követeltem, (miután Eszterem sajátos alváskultúráját megint az ágyamba hozta hajnali 1/2 4-kor), de aztán 10 után lecsillapodtak a kedélyek és eljátszogattak vígan egy órát úgy, hogy közben a lakást is kitakarítottam.

Délután meglátogatjuk a kedvenc gyerekorvosunkat, és csak az a szomorúságom, hogy a láza miatt biztos rányomja az antibiotikumot. Brühühü.

De itt az orrszipis elmaradt videó, csakis keresztanyu fülrágása miatt. :) Egyszerűen aranyos. (De a minősége ennek sem 100-as...)

Eszti amúgy megvan, folyik az orra, köhög, de nagyon boldogan vette tudomásul, hogy emiatt minden délelőtt egy órát nézheti a Bogyó és Babócát DVD-n és egész héten nem kell az ovi felé szagolnia (tegnap csak szerdáig mondtam le, de nem úgy néz ki, mint aki holnap meggyógyul, így kivettem a hétre).


2012. okt. 8.

Borotvaélen táncolunk

Ventolin ügyben.
Már csőre töltve hever, de még nem lőttem, mert most nem hallom a zörögni.
Perszepersze Pepókirály, de van ám neki bajtársa is.

Hogy ez most egy újabb betegség-e vagy az előző nem múlt el nekik teljesen... Fene tudja. Mindenesetre Ms Utálok-oviba-menni Eszter megint megúszta 3 napra a dolgot. Pepóka meg már 1/4 12-kor sunyiban bealudt a ruhaszárító alatt.

Én sem vagyok toppos termék, ha így haladunk, karácsonyra egy pár új lábat kérek, az éjszaka folyamán meg nem emlékszem, hogy aludtam volna, így szegény betegekkel nem voltam túl türelmes.
Az éjszaka az a röhej, hogy nem is voltak gázok ám, de azt felváltva nyomták.

11-ig nem tudtam elaludni, éjfél előtt már jött Eszti, hogy folyik az orra. Orrfújás, visszafektetés, zsepibekészítés. 1 körül Peti elkezdte az egy órán át tartó fuldokolva köhögős műsorszámát, ezalatt azért nem aludtam olyan hejdejót (nem sírt, nem is kellett bemennem hozzá, de akkoris), majd Eszti kezdte el a trombitálást, vagy 12* hallottam. Végül megérkezett 3.35-kor, hogy neki pisilnie kell.
Pisilt, és nem is küldtem vissza a szobájába. Bekucorodott a kanapéra, ahol lefeküdtünk és egy órán keresztül nyomta az orrfújás/köhögés mókáját, és aztán 2 oldalbarúgás és 3 fejbetenyerelés közben valamit csak aludtam kb. 5-7-ig.

Így heti programok lefújva, kivéve K, aki még mondjuk nem tudja, hogy programunk van, meg azóta jelentkezett Hangya is, de mondtam neki, csak annyi gyereket hozzon, amennyit muszáj a tanuláshoz. (Vagyis Zsuzsi, hátrakötözést mutatok neki. Ki gondolta volna, mi? :D)

Úgyhogy ezt csak beszívtuk így a megint vagy még mindig takonnyal.

De semmi gáz, a kölyök már saját műsorszámot ad el orrszívás alkalmával. Beteszem a porszívó mellé, és mondom neki, hogy "hozom az orrszívóóót!" Erre vihogva elspurizik. Majd egy kicsit megkocogtatom a szerkentyűt, és győz a kíváncsiság. Visszatrappol és összeszereli.
Tök cuki és le is van videózva. De nézhetetlen, szal remélem, Laci csinálsz vele valamit, mert sááárga Béb az egész!!!!

Helyette megnézhető ez: cukorborsógyerekek
(Na ez sem a minőség csúcsa.)


2012. okt. 5.

Közérdekű közlemény

Ez most tényleg az, hogy az a 40 +/- 10 fő aki olvas, tudjatok már róla.

Szóval van ez a Mastercard mobil, állat!

Nézzétek meg!

Azért tudom, hogy állat, mert Laci felhívott, hogy akkora akció van az Extreme digital-nál, hogy ha 20ezer forint feletti cuccot vásárolsz náluk és Mastercard mobillal fizetsz, akkor 10ezret visszaadnak. A felét, érted?
Mondtam neki, a) ki van zárva b) akkor veszünk új mikrót?

De kiderült, hogy a) nincs kizárva, mert már eleve 10-zel kevesebbet kellett fizetnie b) egy tablet-ért. Amit azért vett (elvileg a "zsebpénzén, úgyhogy jóvan), mert unta, hogy Eszti és én is az ő telefonját használjuk játszani.

Hát persze sokkot kaptam hirtelen, de végülis ez van, ha informatikushoz mész feleségül. (A saját pénzén mindig kütyüket vesz, így a sokkból felépültem simán.)

De az sem rossz, hogy netpincéren keresztül 1000 forint feletti rendelésnél 1000ret visszakapsz.
(A bónuszbrigádra ne ugorjatok, sajna arról már az OTP tökölése miatt -3 napig ültek a tranzakción- mi is lekéstünk.)

Üdv nektek kedves olvasók, hátha valakivel jót tettem az infóval! :)

Még mindig semmi ovi

Még mindig nem érzek elegendő erőt, hogy a szopacs óvodáról meséljek.
Talán jövő héten.
Már ott tartok, hogy holnap elcsípem az óvónénit a Honvédséges családi napon és letámadom, hogy veszek én egy valag játékot, csak legalább egy kiskonyha legyen kialakítva a gyerekeknek. Borzalom!

A lábam irtózatos állapotban van, bicegek és nem csak a bokám, az egész alja térdtől lefele. De dacolva a fájdalommal - meg hogy ezután a séta után a nap többi részét ülve/fekve fogom tölteni - ma megint elmegyek Esztiért, hogy szegénynek ne kelljen ott sínylődnie 4-ig, amíg apja érte megy, hanem már alvás után, 3-kor hazajöhessen. Mert annak úgy fog örülni!

Pepó témában boldogság. Ugyanis kb. elmúlt az orrfolyás. Vagy fél napig volt neki gáz, utána alap orrfolyós szint, majd az elmúlt napokban még jött, de nem sok. Még egy kicsit talán hallatszik valami, de nem tüdőről. Nem is értettem, hogyhogy.  Hmmm.. néha lehet ez ügyben mázlink. (Gondolom a doktornőnk meg a körmét rágja izgalmában, hogy mégis miért nem mentünk. :) )

Petikirály most abban a korban van, hogy kb. egész nap azt mondom neki, hogy "megeszlek, de imádlak, de cuki vagy". Hát de komolyan! :)
Már beletörődtem a nyávogásába, akkor felveszem, hurcibálom egy kört, aztán kész.
Mondjuk a "nem"-et továbbra sem érti, és büdöskölök is, mert először elvégzi a melót, aztán körülnéz, láttam-e.
Ez fokozottan igaz a kukából evésre. (Ááá, de ott állok mellette, főzök és mégis... egy fél pillanat alatt már egy zöld petrezsemszár lóg ki a szájából.) Aztán a konnektorozásra. Minden nap kiszedi az olvasólámpa zsinórját. Gyerekzárastól! Idegesít, de sunyiban csinálja. A cipőevésről és sáros babakocsikerekezésről ne is szóljak.

Viszont vége a bébikaja korszaknak. Már jó régóta tologatom, pusztán kényelmi szempontok miatt. De mostanra annyira idegesít, hogy egy ideje: "azt eszed fiam, amit főzök"! :) Egyszerűen nem hiszem el hogy a bébiételek tényleg zöldségből vannak és jót tesznek a gyereknek. És ez idegesít. Így is iszonyat régóta azon él főzelék gyanánt. Hát vége! Meg ehhez kellett azért az is, hogy mostanra jól veszi a darabos akadályokat. (Persze neki a tészta még cérnametélt, meg egyebek, de ezen már nem múlik az időmilliomosságom.)
A gyümölcsöt simán pürésítem, nem zaklat fel, ha még 2 évesen is pürésítve eszi (lásd Eszti, aki a mai napig imádja a gyümölcspürét. )

Nameg mi kellett a darabos, normálkajához? Hát fog. :)

Szeretném tudatni a nagyközönséggel, hogy ma, amikor Pepóka 15 hónapos, a fogazata úgy néz ki, mint egy normális 15 hósnak.
Vagyis össze-vissza érkeztek, de jelen pillanatban 2 lent, 4 fent. Párosával, rendben! (Az utolsó páros érkezése állat volt: kedden reggel 4 fog. Délelőtt torna végén akkora balhét csapott, hogy Tünde csak pillázott, mert Peti soha, de soha nem sír a tornán. Délutánra meg 6 foga lett. És az alsó egyes és a felső kettes lett a két új fog.)
Szóval a lényeg, most normálisan van. :) (És eddig igen szerencsésen fogzott, nem nagyon kavarta meg az életét.)

Amúgy meg okos, ügyes, szép, ahogyan az lenni szokott!
Holnap megyünk Családi napra a laktanyába, pusztán Eszti miatt, mert lesz mindenféle: ugrálóvár, arcfestés, játszósarok (gondolom a kézigránát-dobálásra pl. nem fog benevezni). De ha jó leszek, teszek fel videót. (Ja, nem a Családi napról, hanem már elkészültet.)

2012. okt. 2.

Én és én meg én

Persze rólam is essék már szó ennyi gyerek mellett.

Először is, amikor nyígtam, hogy szétfutottam a bokám, akkor azt úgy kell érteni, hogy nem tudok menni.
Annyira bosszant, hogy végre felturbóztam magam a futás olyan szintjére, hogy kb. addig futok, amíg kedvem van (no, ezt a 30-45 perc között kell ám érteni), már éppen fűzögettem Lacit, hogy adjon már nekem igazi okostelefont, amin GPS-szel meg futósalkalmazással lemérhető a teljesítményem, amikor...
Először csak bal boka kicsit fájdolgál. Leszarom.
Majd bal boka nagyon fáj, jobb kicsit. Oké, pihenjen: 2 napig nem mentem futni (közben szénné idegeskedtem magam, mert az idő egyszerűen tökéletes futásra, este még simán trikós, meg nappal is verőfényes.)
3. napra nem javult így mondom hátha csak bokaizomláz. Futok egyet rá. Na nem az volt.
Így már két napja nem tudok menni, csak sántikálok. Ezt úgy kell érteni, hogy nem tudok rágördülni a lábfejemre.

Ma baromira beszívtam volna, ha nincs álomférj, aki egyébként egyedi munkarendet kért a munkáltatótól, hogy reggel csak 8-ra kelljen beérnie (cserébe pénteken is 4-ig melózik). Mindezt azért, hogy ő vigye Esztit oviba, mert nekünk az a negyed óra babakocsival az esőben/hóban/fagyban szerinte nem buli.
Szóval, ha ma nem ő viszi reggel kocsival, akkor a túlélési esélyeim nagy mértékben csökkentek volna. Ugyanis kedd lévén vittem Petit is tornára. És alig tudtam hazajönni.

Szóval ideges vagyok miatta, de hiába, Laci nem enged futni még legalább egy hétig...

Ez a fizikai állapotom.

A pszichéssel is van baj.
Elmesélem a mai álmomat. Nagyon pontosan.

Enikővel találkoztam. Otthagytam a két gyereket vele az utcán.
Hazaugrottam valamiért. Amíg itthon voltam -most betojtok- beugrott Orbán Viktor az ablakon és bement a gyerekszobába, mert dolga volt. Én nem akartam zavarni, de aztán bevillant valami. Utánamentem és kértem tőle autogrammot. Poénból a Jánosnak (mert ő libsi), és ezt posztoltam az üzenőfalán.
Ééés, amíg ez történt, Enikő begerjedt és lepasszolta a gyerekeimet a gyámhivatalba, hogy elhagytam őket, és  azok nem akarták visszaadni. (Azt mondták, hogy végig kell járni a procedúrát hónapokig akkor is, ha minden rendben.) Hát ez nagyon rossz volt, de ezt a részét simán megfejtettem (Eszti oviba járása nemcsak őt viseli meg, hanem nekem is fel kell dolgoznom az elválást. Bölcsi ide-vagy oda...)

Szóval most kissé defektes vagyok több téren is.
De ellensúlyozni a nyávogásomat, teszek egy képet a kedvenc Pepókirályomról.
Imádom, ahogyan kiszolgálja magát vízzel, de sajna be kell fejezni ezt a mutatványt, mert nyáron még nem volt gáz, ha nyakon borította magát, de már az... (És a legjobb, leveszi a kupakot, iszik éééés visszateszi a kupakot, ha végzett. :) )