Eszti drágám elpályázott tegnap Pestre.
De előtte még ki nem maradhat a heti: deokos-deügyes ez a gyerek rész. :)
A héten jött velünk tornára. Imádja ő is, tele van játékkal egy nappalink nagyságú szoba, naná, hogy imádja.
És most talált valami számos játékot. És fúú, tök kirakta.
Két darabos puzzle-t kellett egymásba rakni úgy, hogy az egyiken a szám van, a másikon meg annyi figura, amennyi a szám.
És tök ügyes volt, 4-ig ugyanis úgy rakta a számjegy mellé a megfelelő figurás darabot, hogy nem számolta le egyesével őket. Vagyis ránézésre állapította meg, mennyi körte van a képen. 5-től már megszámolgatta, de 10-ig így is simán összepárosította és sorba rakta. Büszke voltam rá, hogy ilyen okos, de tényleg!
Az elutazása természetesen a szokásos showműsorral volt körítve: csütörtökön reggel óta nyomta a köröket: Mikor megyünk már? Úgy szeretnék már indulni! Miért nem csütörtökön jön értem a mama?
Pénteken váltott: Mikor indulunk már? Már tiszta zizi vagyok, anya! Vegyük elő a bőröndöt!
Majd amikor eljött az indulás ideje, felöltözött. Mindenből szigorúan azt vette fel, amit Etumamától kapott. Piros Tenerifés póló, lila Miki egeres hosszú ujjú, rózsaszín pulcsi és a rózsaszín Minnie egeres mellényt sikerül lecibálnom az egész magára öltött ruhakupac tetejéről azzal, hogy azt majd elviszi magával a cuccai között.
Mi nem nagyon élvezzük maxban az egy-gyerekességet. Délután ugrunk el valami nagy bótba (mint Auchan kb.) a gyerekeknek még valami kisebb ajándékot venni a dédik megbízásából. Durva lesz a karácsonyunk, még a spájzból a játék fog kifelé borulni. De király ez!
Laci amúgy dolgozik, Pepó meg betegecske.
Ő sajna nem gyógyult meg. Reméltem, hogy pár napig napi 5 orrszipi marad csak vissza. De nem nyertem, mert 2 napja újra köhög. Na és ő ezzel nem lazázik, csúnyán hangzik, na.
Ellenben a kedve remek. Huhhhh....
A múltkori folytatásaként még ezt elmesélem.
Szóval az úgy volt, hgy csak egy kis szaros 10 percet szerettem volna magamban tölteni. Egyedül, gyerek nélkül.
A zuhanykabinban.
Áááááá, dehogy élek luxussal: nem fürdeni akartam, csak szimplán kitakarítani.
Petikém el is legózgatott éppen magában, kirohantan, csinálom-csinálom. Már szinte végeztem is, amikor meghallottam, hogy bekapcsolta az inhalátorát.
Lóhalálába befelé, mert az a "ott tuti nem éri el" helyen van. És ja, bakker fent ült a tv-s szekrény tetején és éppen szerelte.
Basszus, meg sem mertem szólalni, mert ha hátranéz, már le is esett háttal. Kész. Már nem álmodok róla, hogy ennyiben marad a mászás, szerintem kezd belejönni a felfelé haladásba..
Az eső zuhog én meg úgy elfeküdtem a nyakam, hogy nem tudom lehajtani a fejem. Szóval ez nem az a nap. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése