2012. febr. 29.

A papír meg a díjak

Hétfő reggel már ciki volt, amikor apjuk megkérdezte, vajon hova lettek a hosszú ujjú pólói.
Hát biza a vasalnivalókat gazdagítják. Az összes! És inkább örüljön, hogy a kb. 25 katonai pólóból van még a szekrényben vagy 3...
Szóval nekiestem a vasalnivalónak délután, kb. a 3. ruhadarabnál tartottam, amikor telefonált a Kriszti, hogy ők elugranak. Mivel Franciahonból jöttek haza, hát azonnal ki is esett a vasaló a kezemből. Elkezdtem leszervezni fejben, hogy Pepókirály egyen is, ne azt kelljen szerencsételen- egyelőre gyermekteleneknek végignézni, milyen az, amikor egy 8 hós ded szorosra zárt szájába befeszítem a spenótot.

Anyám, Eszti, legközelebb csak téged hívlak, ha bármi van. Ugyanis kínomban (Spenót? Ránézésre sem...), szóval jól öszekevertem Sinlaccal. Nem részletezem, milyen látványt és ízélményt nyújtott, de ha ez kell, akkor egye. És ette. 2* 30 gramm formájában belekanalaztam, miközben egyik kezemmel egy Coop katalógust zörgettem.
Vagyis "ha eszel mérhető mennyiséget, akkor esküszöm megkapod".
Evett, nem is értettem hogyhogy, de örültem a szaros 70-nek is. Meg is kapta az újságot, hiszen az ígéret az ígéret, mégha 6* viszaszívtam volna is.

Bejöttem a szobába, és rákattintottam a levelezésemre, ahol láttam a kommenteket, és aztán rákattintottam a blogokra, aztán meghatódtam milyen kedvesek is vagytok a díjakkal, aztán beleolvastam a blogjaitokba, aztáááán...

... rájöttem, hogy a gyermeket kint felejtettem a konyhában a habtapin már vagy 10 perce egy Coop katalósussal a kezében. Persze hallottam a hangját, miközben lelkesen azt mondja : gágyágyá. (Ez stabilan annak a hangja, hogy valami van a szájában.)

Kiszaladtam.
Háááát, mondjuk úgy, hogy nem ez alapján az újság alapján választom ki az akciós árukat az Univerből...

Jó, hiányos is volt, de második gyereknél az ember nem ijed meg már annyira néjhány efogyasztott ív papírlaptól. (Miután az elsőből sem jöttek ki akciós árcetlik alul, reméljük, a kettesből sem fog.)

A díjakról annyit, hogy nagyon köszönöm nektek, így félig ismeretlenül is. Elfogadom, és örülök neki, de nem szoktam ezeket kitenni. Nem baj lányok?

Viszont cserébe -hogy lássátok, jól esett- elmondom a kitételét, a 3 dolgot rólam, amit nem, vagy csak kevesen tudnak:

- A "Meet Joe Black" óta szerelmes vagyok Brad Pittbe, de asszem a szélesszájú mellett nincs esélyem. (Ribi.)

- Minden alkalommal el kell gondolkodnom azon, milyen példákkal illusztrálta Hajnika az egyelőre /egyenlőre írását. Mert sosem tudom azonnal, melyik a helyes. Ellenben meg sem kottyan egy Mus Musculus vagy egy Felis Catus. (Viszont ezekre meg semmi szükség a mindennapokban.)

- Csak azért nem néztem a ValóVilág döntőjét, mert túl sokáig tartott. Viszont egyszer szavaztam, már nem emlékszem melyik műsorban (asszem a táncosban), mert egy adott pillanatban megéreztem, hogy enyém lesz a nyeremény, amit a szavazók között kisorsolnak. (Nem lett az enyém.)

(Ui: én is fejem a tejet még mindig :P)

2012. febr. 27.

Panaszkodj! Murphy fordítva is működik!

Amióta telesírtam internetes naplóm oldalait a nemalvós problémákkal, azóta Peti alszik, mint a kisangyal.
Szegény, lehet, hogy tényleg a takony zavarta be, vagy az idő, vagy a sárga fal, vagy a kispárna fehér csücske vagy a...

Szóval kit érdekel, a lényeg, hogy napok óta újra egy ébredéssel alszik.
(Kivéve vasárnap, amikor játszottunk egy párat. Ugyanis hanyattfordul éjjel. De nem alszik ám tovább, hanem boldogan eljátszik a tök sötétben. A ciki az, hogy nem is szól, így vagy felébredek arra, hogy beszélget, vagy már csak a bömbölésre, miután megunta a játékot. De hamar helyretettük a gondot. Másnap kitámasztottam Eszti zümipárnájával. Így nem tud megfordulni, és alszik, mint a kisangyal... Gonoszgonosz, de amúgy vasárnap egész éjjel fordult, majd reggel 6-kor, 7-kor is, majd fél 8-kor ébresztőt fújtam, én már nem fektetem vissza...)

És ha már Murphy, most tele kéne sírnom a lapokat, hogy nem eszik a büdöskölyke...
Tudom, nekem is mindig van valami bajom... :)


2012. febr. 23.

Ahh, meg hűűű

Ahhhh, na, vége a "muszájpozitívlenni" napnak, így most elmondhatom, hogy a "büdösmindenit a fenébe mi a tököm van már megint."
Vagyis nem alszik a büdöskölyke!
Már tegnap sem aludt rendesen éjjel, akkor másfél óránként kelt, dehát pozitívmami nem gondol csúnyákat.

Ma éjjel már újra felmerültek bennem a hajnali 3 óra klasszikusai, mint:

- úgybedugom a fülembe a füldugót, hogy holnaputánig fel sem kelek,
- a felöltözöm és elmegyek egy szállodába aludni,
- és a szégyenteljes: úúgy elrepítelek már gyerök (tudjátok, fel a Holdba.)

Nekem ne mondja senki, hogy a jóanyuka az 5. éjszakai ébresztő után még iszonyat kedves tud lenni! 

Aztán persze reggel, amikor meghallom hogy "vágyágyá", akkor valahogy elfelejtődik az egész rémálom. Jól kivan ez találva!
Mondjuk ide tartozik az a meggyőződésem, hogy Petinek pl. sokkal erősebb babaszaga van, mint Esztinek volt.
És szerintem pont azért, hogy egy-egy ilyen nyakbaszagolás után elfelejtsem neki az ádáz éjszakai munkálkodását.

Ma éjjel annyira gáz volt már, de tényleg, óránként kelt. Hajnali kettőkor mély elégtételt éreztem, amikor kiemeltem a bömbölő csomagot az ágyból, és kiszívtam az orrát! Brümbrüm, porszívóval. Heheheee, rajta is volt a gonosz ördögi vigyor az arcomon.

Aztán persze elszégyelltem magam, hogy ez csak egy csecsemő, és ráadásul még elképzelhető, hogy a takony cseszteti, mert bár 2 nap alatt lezajlott, Lacival még ma is érezzük, hogy van mit fújni. Akkor neki miért ne lenne.

És tuti baja van valami, mert reggelig így nyomta. Apám, még 7.20-kor is bőgött egyet, visszafektettem, 7.45-kor is, akkor visszaaludt magától és így kelt boldogan fél 9-kor. Mert biza csütörtök van, sok múlik azon, hogy minél később keljen. (Emlékszünk még az "Esztifelverős, óhogyborítanám fel" Family Frostos autóra ugye? Na, csütörtökön addig nem tudom lefektetni délelőtt, amíg az a vacak el nem zenél: 1/2 12-1/2 1 között...) Szerintem, ha még 6 gyereket szülnék, azokat is felverné...

De persze minden jó, ha vége jó, ma -hozzáteszem szerintem a tegnapi folyamatos "Peti szalad az arborétumban- Peti szalad az arborétumban" mantrázásom eredményeképpen,- asszem sikerült hasra fordulnia. Hát vótam boldog! Elég nehezen megy neki, bár nagyon próbálkozik kicsavarodva elérni dolgokat, de az a baj, hogy nem szereti hason. És nem bőg, hanem azonnal visszafordul hátra.
Azonnal tudósítottam is apaférjet sms-ben (csak mert megúszta a boldogsikítozásomat, mert szólt, hogy nem lesz elérhető délig), szal küldtem egy smst:
" Ójejejeee, sikerült hasra fordulni (nem nekem)."
Válasz: "Nyilván huzatot csináltal, aztán elfújta a szél."
Válasz: "Majdnem. Amúgy legurult a 3 cm magas habtapiról"

Igen, mi bízunk a gyerekben... :)

2012. febr. 21.

10 milla

Na ez még nem a nyeremény, de már alakul.
Ha jól tudom, holnap 10milliószoros nap lesz (tudjátok a blabla arról, hogy a pozitív gondolatok, cselekedetek ezen a napon hatványozódnak, 10milliószorosra vagy valami ilyesmi szöveg).

Lényegében tök mindegy, elterveztem, hogy holnap überbrutál pozitív napot tartok, melyen 

mindenkire mosolyogni fogok, ha valakibe legszívesebben belerúgnék, arra méginkább,
kedves leszek, pozitív, 
türelmes a gyermekeimmel, ha éjjel óránként kel, akkor is, 
megkeresem a város összes koldusát és adományozok, borravalót adok a pénztárosnak is,
hmmm... nem, kutyákat azért nem fogadok örökbe. 

Mindent elő is készítettem: csak akkor lesz ebéd, ha lesz kedvem megcsinálni, csak akkor vasalok, ha lesz kedvem és egész nap Petivel fogok játszani, ha nem eszi meg a brokkolit, nem fenyegetem meg hajrakenéssel, hanem csak és kizárólag pozitív infókat fogok beengedni, és lebegni fogok saját magamtól.


Az alábbiakra fogok gondolni:

- egészséges(!), szép(!),  okos(!), pace-makermentes(!) vígan szaladgáló (!) gyerekek,  
- boldogszerelem, örömszex 75 évesen is,
- pénzeső (ezt még nem fundáltam ki, de asszem az lesz a kézenfekvő, ha 10 milliós sorsjegy nyereményre gondolok. Mondjuk a piramisossal (erre más ne gondoljon jó, mert asszem csak 5 ilyen van- és mind kell... :) )
- családi ház kutyával (nem, inkább macskával) , áááá nem, inkább egy tengerimalaccal egy zsákutcában.
- kinőtt 22-es kromoszómakar... (Vagy ne vaduljak tovább?)


Úgyhogy holnapra:

 Ámen.Ommm. Stb.

2012. febr. 17.

Csütörtökön


Csütörtök-pénteken nem ment Eszti bölcsibe, mert Laci elutazott, ezért vagy 3 órán keresztül melóztam még szerdán este, hogy ne legyen semmi dolgom csütörtökön. Takarítottam, kaját főztem Petinek, meg magunknak. Kész.

Aztán egész nap kártyáztam-dominóztam-kirakóztam- rosszabb pillanatokban egy csörgőt ráztam veszettül... Szóval jó volt.
Észre sem vettem, hogy Eszti mostanában mennyire jó.
Semmi, de semmi fennforgás. Hiszti? Az mi? Szóval csodás volt! Hihetetlen is persze.

Az eredmény?
Íme:


Na, ne legyenek kétségek a szoba másik felét illetően sem...


És élesebb szemmel jogos a felvetés: "tényleg, a legó ki sincs borítva..."

Akkora dumája van amúgy: Apa dob egy hátast, ha ezt meglátja. És dobott. :)
(Ja, ha már duma, az mekkora, hogy kilépett ma az ajtón és bejelentette: Bázzz mekkora hó van!! Tényleg kár, hogy csak én hallottam... :)





Takonykór

Adott a gócpont, a helyi baktériumtelep: Eszter. Aki hazahozta a kórságot, lefertőzte az egész családot, majd pofátlan módon két nap alatt meggyógyult és azóta vígan segédkezik a család apraja-nagyja takonyürítési szertartásainál. (Vagyis tartja Petyusz fejét orrszíváskor, jobb kedvében addig visítozik,a míg Peti sokkot kap és elfelejt még bőgni is az akció alatt - egyébként 1 nap alatt megszokta szegénykém.)
Kidőlt mindenki, de persze mi le vagyunk ejtve...
Peti...

Már tegnap elindult a parakör, hogy ebben bizony cucc van de nem köhög és nem folyik az orra. Király, pont mint decemberben...
De teljes nyugalommal megállapítottuk, hogy végülis ráérünk. Most nincs karácsony, vizsgálat, kontroll, Esztiszülinap, Esztifarsang, így akár még kórházba is ráérünk menni. (Persze brrr... meg grrr... de akkoris.)
Ma mentünk volna dokihoz, de rendületlen orrszívásom eredményeképp (vagy lehet, amúgy is beindult volna), szal taknyol az öcsisajt. Nem durván, de talán nem ragad bele teljesen. Így lemondtuk, majd megyünk hétfőn.
Mivel enni azért eszik.

Én kő gázul voltam tegnap. Éjfélkor, amikor Peti bömbizni kezdett, azon könyörögtem, hogy neee, neeee, most neeee, mert éppen úgy fekszem, hogy elég magasan van a fejem ahhoz, hogy csak kicsit fáj, és az orrom is szelel éppen. Nem akarok felkelniiii!
De felkeltem, és persze mire visszafeküdtem már kalapkabát - fejfájás, orrdugulás...
(Kicsit be is paráztam, hogy laza influenza, mert sosem szokott fájni a fejem. Az kijöhet lájti formában oltottakon? Nemtom. De talán nem az, mert ugye csak Pepó oltatlan és akkor már nem így nézne ki. Remélem...)

Aztán mára valahogy jobb. Egy nap alatt.... Mondjuk szívesen aludnék egyet, de asszem nem kell beleélnem magam ilyenekbe. :)

2012. febr. 15.

Farsang

Huhh, csak a bölcsis farsangon van a lyány.
Mondtam én, hogy megijed a takony, ha megfenyegetem! :)
Kissé orrdugulósan ment el, de az a legkevesebb. Holnaptól meg úgyis itthon lesz, majd ágyban tartom. (hahaha)


Valószínűleg ezzel a csesznye testtartással nyomja egész nap, a szárnyak miatt lehetetlenség volt a gyereket reggel kiegyenesíteni. :D

Mindenesetre nagyon örülök, hogy el tudott menni, mert:

Ma akkora buli volt, Rékának volt a születésnapja.
"És holnap farsang lesz?" Igen, és akkorát bulizok!

Szóval jó hely, nekem is oda kéne járnom... :)

2012. febr. 14.

Mikor takony, ha nem farsangkor?

Gyorsba írok valamit, hogy ez legyen felül.
A számomra irtó romantikus Valentin napi üdvözletemet egyszerűen nincs szívem törölni. (Annyira bírom, hogy mennyire jellemző ez Lacira. Először is még csak azt sem mondja, hogy boldog Valentin napot, hanem valahol elektronikus rendszerben közli, másrészt, hogy egyértelműen nem jutott tovább a gugli főoldalnál. Noigen, a szerelem az szerelem. :) )

Node azvanhogy:
Eszti megen taknyol. Jó persze ne sírjon a szám, mert végülis idén ez az első betegsége (a múltkor mégis megúsztuk azt a kezdődő orrfolyást), vagyis 1,5 hónap kimaradt.
De akkoris gáz: Ugyanis tegnap kezdte és holnap van a bölcsis farsang.
Na volt egy feje, amikor este megemlítettem neki, hogy ha nagyon beteg lesz, nem tud ám a farsangra elmenni. Olyasfajta zsarolásnak szántam, hogy a tudatalattija meggyógyítsa gyorsan.
A múltkor is bejött, amikor ment Pestre... ("Ha folyik az orrod, nem tudsz Pestre menni Etumamához!" El is múlt a takony!)

Farsangra egyébként nagyon készülünk. Az egész izgalom a "Minek öltözzön be a gyerek?" kérdése köré szerveződik.
"Eszti, mi akarsz lenni a farsangon?"
1. nap: pillangó (lepke a jele a bölcsiben)
2. nap: cica
3. nap: orrszarvú (jóvanna, pont az volt a tv-ben)
4. nap: oroszlán
5. nap: Mondtam neki "ne szívassál, lepke leszel és kész! Jó?" Igen!

 Vettünk lepkeszárnyat, azt a klasszikusat, és a garbójára varrok még kartonból lepkéket. Laci meg szerzett a munkatársától kölcsön egy csápos hajpántot. Márcsak a gyerkőnek kéne túlélni addig!

Persze adott a kettes számú probléma: papírkutya Péter. Ha azt nézem, hogy Eszti egyik nap szétnyalogatta az oxigénmaszkját, majd másnap azzal játszott Peti is és mindezt a folyamatot este apa mutatta be (amikor már késő csap alá tenni bármit is), akkor azt kell mondanom, ha ezt el lehet kapni, akkor Pepónak lőttek. (Pedig olyan normálisan eszik már végre!!!)
Ja, és nem a gyereknek szériatartozéka az oxiénmaszk, hanem a játék orvosi táskának. (Amióta ilyenünk van, Eszti állandó vendége a kukánk környékének, amelybe dobja bele a hánytálból Tündi hányását. És Tündi rendszeresen hány... Tényleg guszta játék amúgy...)

Valentin napra

2012. febr. 13.

Luxus hétvége

Ez aztán a tökéletes, feljegyzésre méltó esemény!
Egyrészt mert király, másrészt mert igen ritka.

Eszti/Petyusz péntek este fél 9-kor nyugovóra tértek. Éjjel Peti kelt enni 4-kor, majd visszafeküdt.
Még csak röpke felsírás sem volt egész éjjel.
Aztán én keltem fél 8-kor fejni. Aztán csönd. Há'mondom csak visszafekszem már! Így is tettem, majd fél 9-kor Lacival megbeszéltük, hogy unatkozunk, így én kimásztam az ágyból reggelizni.
Pont befejeztem, amikor 3/4 9-kor kócosEszter megjelent a konyhaajtóban, ki sem látott még a világosságtól és bejelentette, hogy felkelt a Peti.
Amúgy apja behülyítette előző nap, hogy hétvége lesz, nem kell korán kelni, így ha sokáig alszik, megnyeri az "alvásversenyt". Hát megnyerte. :)
Pepó sokszor alszik sokáig, de éjszaka azért simán ébred, ha rosszabb napja van, Eszti meg 8 körül már általában felkel.

De van ám még folytatás.
1/2 1: Peti fekszik-alszik. Mi is megkajálunk.
"Eszti mész aludni?" Nem.
Ki gondolta volna!
"Eszti, alszol apával? Csak próbáld meg, ha nem megy,  kijössz!"
És 5 perc múlva már azok ketten is aludtak.
Én nekiálltam ugyan az ebéd utáni elpakolásnak, majd rájöttem, hogy nem vagyok idióta! És jól beseggeltem a kanapéra könyvet olvasni. Volt is rá egy egész órám! A csetres meg megvárt...

Gondolom, ez az összehangolt működés olyan ritka, mint a tavaszi napéjegyenlőség télen, úgyhogy jól beosztom.
De király volt!

Meg van két videó a mandarin sztorihoz. Én nem tudom, mi a szó titka, de nem megy. Nagyon nem. :) Pedig olyan édes, ahogyan koncentrál.

margarin1
margarin2

Azért végül megnyugtattam, hogy jövőre már biztosan menni fog! (Addig meg eszünk narancsot.)
(Na jó, a margarin videó várat magára. Majd Laci problémaelhárít.)

2012. febr. 7.

A szemcsis meg a szeparás

Tegnap elmentünk Esztivel szemészhez.
Szerettem volna, hogy egy év szemcsizés után még egy doki megerősíti, hogy igen, kell neki szemüveg. (Mi azt hittük, hogy megússzuk pár hónappal, mint mindenki más, de úgy néz ki, nálunk mégis ez az ára, hogy később ne kelljen.)
Mert szerencsére megnyugtató eredmény született, ugyanazt írta fel ez a doktornéni is, mint amilyen most van és szerinte még min. egy évig tuti hordania kell. Úgyhogy így járt.

De ááá, nem is ez a lényeg! Hanem, hogy mit mondott a doktornő!
Besza.behu, eztfigyeld: "Nagyon ügyes kislány volt! Gratulálok a neveléséhez!" Érteeeeed? Az én nevelésemhez!
Mosolyogtam, mosolyogtam nagy büszkén, közben meg tudtam, hogy ááá, lófing, Eszti egyszerűen jó, jónak született és ehhez igen csekélyke támogatásra van szükség.
Este aztán röhögtünk is Lacival, hogy majd visszük neki Petikirályt 2 év múlva, meglátjuk akkor mit gondol anyuka neveléséről. :)
Mert lássuk be, Peti egy Balhékirály! (Szinte nem is egy, hanem kettő... )
Most nagyon be is keményített. Lett egy kis szeparációs szorongás gyanúm is, de az 8 hónapos korra jellemző, és Peti eleve lassabban fejlődik/érik az idegrendszere, így tök furcsállanám, ha az lenne.

Bár roppant gyanús dolgok történnek: visít, ha kilépek a szobából. Tényleg, még klóra is együtt járunk. (Mondjuk innentől kezdve meg mit értetlenkedem, szeparás ez, a vak is lássa...)
A tegnapi nap, meg jajj, de szörnyű volt.
Először is, aludt 3 órát (nem, ez nem szörnyű, csak felettébb ritka), aztán felkelt, evett rendesen, vagyis elméletileg tökéletes állapotban maradt itthon, amikor én elléptem Esztivel a dokihoz.
Egy kerek órát voltunk el, de Laci már fél óra múlva telefonált, hogy Pepi üvölt, és semmire nem nyugszik. Mondtam neki: "ne derogáljon mán riszálni a seggét!" Aszonta riszálja! Sőt, már pelenkát is cserélt neki (éééérted? Szarospelust...) Szóval vég.
És mire hazaértünk, bealudt a sírástól az apja vállán. Ahh, nagyon szar érzés volt, többet biztos nem hagyom itt, inkább cígölöm a seggét magammal. (Azt hiszem pár hét alatt zajlik le a nagyja ugye? Most az normális, hogy egyáltalán nem emlékszem, Esztivel ezek hogy is voltak pontosan?)
Úgyhogy most egyek vagyunk kicsi Pepperónival, és hálát adok odafentre, hogy legalább már este 8-kor alszik... :)

Hogy ezek után hogy lesz évfordulós ebédünk apával hó végén? Valahogy biztos, mert megvettük már hónapokkal ezelőtt a kupont a Csepegibe. (Laci meg is jegyezte nagy humorosan, hogy biza nekünk különtermet kéne kérni, ha komolyan gondolom, hogy Peti velünk jön. De nincs igaza... Mert kiürül az étterem magától is, ha ez a kölyök belead apait-anyait! :) )

2012. febr. 6.

Virágos izgalmak


Pont most mesélte Dorisz, hogy Beni lezúgott az ágyról. Mosolyogva vettem tudomásul, mert minden gyerek egyszer legurul az ágyról. (Mert anyuci nem szokta még meg, hogy az biza már mozog.)

Mi ezeket megúsztuk. Eszti ugyanis lassabban fejlődött, így mikor a fórumos kölykök fele már leesett, én már vigyáztam és nem tároltam az ágyon.
Pepó? Na az meg max. akkor esne le az ágyról, ha Eszti a 14 kilójával akkorákat ugrálna, hogy lepattintaná róla Peti 5kilóját.

Van viszont helyette más.
Nekem mindkét kölyköm bírja az orosz rulettet: virágot zabál! (vagyis vagy lesz belőle mérgezés vagy nem).

Uhh, biztos emlékezetes az Eszti-féle pánikroham, amikor vagy 10 hónaposan megette a hülye szobanövény levelét. Azóta tudjuk, hogy a szobanövények nagyon nagy része mérgező. Az is az volt, de Eszti megúszta kisebb "zúzódásokkal".

Így újabb pánikrohamot élhettem át, amikor szombat reggel Peti is szétrágott egy adag virágot.
Bakker Eszti odaadta neki pusztán szeretetből a bölcsiben kapott virágját.

Kijött a konyhába (pont a reggelijüket készítettem), és boldogan mesélte, hogy odaadtam Petinek a virágot!. Beromboltam, de már keziccsókolom volt a kórónak. Széttépve, fele a szájában, másik fele a markában. Áááá... Sokkolódtam, mert most tényleg csak az hiányzik, hogy kinyírja valami virág (most nem úgy szó szerint, na.)

De legalább gyakorlottan figyeltem, van-e valami tünet (egy aluszékonyság nála asszem feltűnt volna...). Ma éjjel amúgy brutál dolgokat művelt (volt egy félórás bőgőkör, ennyi még rosszabb napjain sem), és reggelre bedagadt a bal szeme. Háát, hogy ez attól lehet-e nem tudom, de tény, hogy a kajájába nem kerülhet egy mikronnyi egész darabka sem, akkor ne csócsáljon már el egy virágfejet szirmostól-bibéstől!

De bekészült a fejem, hogy tényleg mindkettőnek ki kell próbálni a mérgezést?


2012. febr. 4.

Hálaima

Ó köszönet a csodálatos új fejlécért! Amelyen végre 7 hónap után Pepókirály is helyet kapott!Ó hálahálahála!
Amúgy odabiggyeszthetted volna az ElifTííí-t :D
Node szerintem tökkirály, pont olyan, amilyenek a kölykök (hahaha, és nem arra gondolok, hogy a kerekek szemmel láthatólag defektesek... )
Szóval nekem nagyon tetszik,  és köszönet érte Elifnek!
Most mennem kell: hó, szánkó, szülinap, meggyespiskóta

2012. febr. 3.

Százezer kép, mert megérdemlem

Bemutatom Eszterem teljesítményét, aki valaha az éhhalál küszöbére is bekucorgott, fényevéssel is próbálkozott, de mára szinte pocakossá nőtte ki magát.
Laci szerint oda kéne figyelni a kajáltatására, mert nagy a hasa.
Mondtam neki, hogy hagyjad már:
a) neked is nagy,
b) szülinapja van,
c) a testalkata átlagos,
d) amúgyis láttam egy fotót egy ismerős kislányról, aki nem is dagi, de van neki zsírcicije. Esztinek van zsírcicije? Nincs. Na akkor hagyjukmár!

Ha csak az alábbi képsorokat vennénk figyelembe, akkor azért aggódhatnánk, hogy nemsokára lesz. :)

Bogyó és Babóca nézés luxusban (kapott csokis mogyorót, mert tudtam, hogy nem eszi meg a diótortát.)


De a csokitorta krémjét igen.

  
Nyomingerek, elvettééék!!!


Van itt még muníció!!!


Hű, de sokan vannak, majd lepotyognak!


Mert persze Petikirály is jelenlétével emelte az est színvonalát.


Sb. szülinap avagy torta történet 2.

Vigyázz! Hosszú lesz!

Kezdjük a legfontosabbal.
Aki eddig azért nem vállalt gyereket, mondván nála még a szobanövények is kihalnak, annak hajrá!
Eszterem az ékes bizonyíték, aki immáron 3 éve túlélt. (Jó, jó, Petinél azért rezgett a léc, de az eredmények tekintetében 2-ből 2 gyerek és egy újabb kidobásra váró szobanövény már bizonyítéknak tekinthető.)
Valahogy én olyan gyerekeket nyertem, amelyek táplálkozási szokások tekintetében rendre az éhezést választják... úgyhogy igenis teljesítmény egy 13,5 kilós 3 éves!
Bár ez most nem egy rinya poszt (ma voltunk oltáson Pepóval, ergó mérték is... brrrr...), úgyhogy őt hagyjuk ki a buliból.

Node éljenéljen az én drága 3 éves kislányom, tündibündi virágszálam, akiről jelenleg nem nagyon mondható el semmi panasz. Szép is okos is és van neki tortája.

Háháááá, kettő is...

Ott kezdődött a dolog, hogy vajon hány tojásból kell a 24cm-es tortaformába piskótát sütni?
a) Kriszta - 5. (Ő cukrász.)
b) Kriszta - 6 vagy 8 (Ő nem cukrász.)
c) net - 6
d) mameszom - 8 (Ő sem cukrász, de látott már süteményt.)
e) Ildi - profi tortasütő- 10.

Ezek után átlagoltam, gyököt vontam súlyoztam a hozzáértések arányával, és 8 tojásból csináltam.
Az elsőt.
Mondom az elsőt, amely alkalmával a szétválasztott tojásokat egymás mellé próbáltam dominó alakban tenni, hátha elfér 8 egymás után. (Nem fér.)
Nem baj, a nagyja megmaradt. Keverés-kavarás-be-a-sütőbe. Akkor vettem észre, hogy egy tojás kimaradt. Nem baj.
És még így is ömlött volna ki a formából, és egy adag tésztát kiöntöttem.
Miközben észrevettem, hogy a lisztet sem kevertem egyelentesen bele, itt-ott fehérlett.

Node: Benéztem a  sütőbe, ahol megállapítottam
első körben, hogy jééé, ez egy tooooorta!!!
Második körben: jéééé, ennek beesett a közepe.
Harmadik körben: jééé, ez megégett.

Király. Újabb piskótakör.
(Azért az tiszta ugye, hogy Peti nem az a klasszikus tejbetök: "fekszem, aztán nézek ki a fejemből" gyerek?)
Szóval fél lábbal gyerekszórakoztatás, fél kézzel csörgőhajigálás és közben az "Egyszer volt egy kemence" ütemes skandálása segített hozzá a 2. tortához. 6 tojásból.

Node, ha már van egy elcseszett torta, lesz belőle legalább itthon is torta a köszöntéskor. Kéne bele krém.
Egy diós krémhez találtam hozzávalókat itthon, netről receptet, mehet!
Persze nem gondoltam, hogy a tortakrém készítő blogger tudja a dolgát, így több tejet tettem hozzá. Hát a végeredmény pont annyira folyt is, amennyivel többet.

De minden jó, ha vége jó.
Lett egy folyós diókrémes, égéstermékektől mentesítendő körbevágott, ezért mini torta, gyertyával, amit Eszti megkóstolt, de inkább nem.
Viszont csillogó szemekkel boldog volt tőle.
És így nanáhogy én is.
Laci is, aki szerint nem olyan gáz, és finom is volt. (Azért este, amikor meglátta a számítógépen az elkészült fotókat, pofátlan módon úgy röhögött rajta, hogy majd' leborult a székről. Próbáltam duzzogni, "süssél te vazze", de sajna tényleg annyira randa lett, hogy nekem is röhögnöm kellett rajta.)
Ímé torta á'lá Móni
(És mielőtt a látvány alapján leírod a tudományom, várjál, van még torta!!)

No, és mi lett a bölcsibe készített csokitortámmal?
Béta verziós piskóta király, krém extrakirály, csokivirágok csodásak.
Az eredmény meg legalább mehet a széles közönség elé:

És hozok még ezer meg ezer képet, elvégre szülinap van, vagy mi!




2012. febr. 1.

Ételem az életem vagy hogyisvan?

Tegnap megkaptam azt, mit tudtam, hogy bekövetkezik.
De féltem tőle és egyébként is reméltem, hogy csak sokára történik meg.

Jáháhhááj: oly rossz volt hallani, amikor a zöldségesben az arcomba mondták:
"Ilyen időben nincsen csicsóka!"

HOGYMIIII????
Felállt a szőr a hátamon a rettenettől! Hádetényleg!
Merthogy az egy büüüüüdösnagy kamu volt, hogy Peti hűdeszépen eszik. Végülis akkor még nem tudhattam, hogy ja, de csak csicsókát és sütőtököt!

A csicsóka éppen most esik ki a repertoárból, a sütőtököt meg kivenni kényszerültem (vagy legalábbis parkolópályára helyezni), mert én is sütve készítem, és annyira intenzív édes íze van, hogy nem szeretném, ha a szimpla ízekre meg fintorogna. Így most csak heti 1-2 alkalomra redukáltuk a sütőtökevést.

Így ma borsó   -> naaagy köpködés
Muszájból bontott bébikaja (kukoricás) -> még nagyobb köpködés.

Mint tudjuk a bébiételekbe félelmetes dolgokat tehetnek (még nem jöttünk rá, mit), ami kiváltja az addikciót, így természetesen azok közül kb. eddig minden jó volt. (Mondjuk tegyük hozzá, nem is sok különbség van az ízükben.) Most úgy néz ki, ez is bukta. Mégse jó mind.

Gondoltam ezek után jól tökönszúrom magam (de legalábbis benyomok egy adag csokit), és megdöbbenve tapasztaltam, hogy elfogyott a Bonbonetti kókuszos szaloncukrom. (Nem is értem, 3 csomag egy hónapa alatt? :) )
Karácsony után ugyanis féláron árulták az Univerben, és én -aki egyébként évek óta nem ettem egy darab szaloncukkert sem- beleszerelmesedtem a Bountyhoz oly hasonló ízvilágba, és tonnaszámra vásároltam.
És már ez sincs!!! Hát milyen világot élüüüünk???

De be is fejezem, mert lassan összecsomagolom a kisebbet, mert menni kell a nagyobbért.
Ugyanis az történt, hogy Laci ma elment előmeneteli tanfolyamra korán. Úgy volt, hogy Eszti itthon marad, ne szórakozzunk a bölcsibe szállítással.
Aztán úgy jöttek haza tegnap, hogy Zsóka néni kiadta: "Eszti nem hiányozhat a bölcsiből, holnap lesz Milánka szülinapi bulijaaaa! Majd elhozzuk!"
És ki látott már ilyet, de reggel Linda tényleg el is szállította a bölcsibe.
De haza azért már beszerveztem Laci papát, délután csak velünk jöjjön már haza a kisasszony!

És aztán tortakészítés első felvonás. Krém! (Azok után, hogy ma csontra elbénáztam még a meggyszószomat is, szép eredmények várhatóak! Esküszöm, lefotózom!)