2014. aug. 29.

Hasznos -15. fajta - vélemény a bedőlő bokáról és a W ülésről. Mert sosem tudhatunk elég verziót...

Annyi minden történik csak, hogy pl. voltak családlátogatni az óvónénik.
Említettem már mennyire be vagyok szarva az ovikezdéstől? Nem? Ja, de. :D
Ááá, le sem írom, mennyi bajom van!

De tegnap itt voltak az óvónénik, és eleinte gondolkodtam, hogy mi is legyen. Elmondjam, hogy a Peti fullonfull kisfiú, ihajcsuhajj de mekkora büdöskölök? Vagy sunnyogjam el, aztán majd észreveszik?
Node semmi szükség nem volt erre, ugyanis Píkirály korrekt kis bemutatót tartott. Olyan igazit! Minden tudnak (éppen hogy csak a szőnyegrepisilés mutatványát hagyta ki a buliból...).
Szóval ez a rész végülis kipipálva. Még csak sokkot sem kaptak. Azt mondták decuki. Hááát, különben tényleg az. :)

Hédi nénit nagyon szeretjük. Ő Eszti óvónénije már két éve és olyan igazi óvónéni. Óriási mákunk van vele. És ahogy beszél a gyerekekről, abból is érezni, hogy ő olyan elfogadó.
Hogy mindenféle fajta gyerek van és kész.
És azt mondta, hogy az lenne a furcsább, ha Peti fiúként rendezetten ülne az asztalnál.
És nem láttam nagyon betojva... Még a szobatisztasági problémát is jól vette (bár nagy probléma nincs, egyelőre arról van szó, hogy ha játszik, akkor nem szól, hogy pisilni kell. Így azért 2-3 naponta egyszer még balesetes.) (A másik óvónéni tök új, szóval őt még nem ismerjük.)

Ja és tök jó, mert Hédi néni kérdésem nélkül is hangsúlyozta, hogy 9 éve dolgozik vegyes csoportokkal, és ő ennek az egésznek csak előnyét látja a homogén csoportokkal szemben. Úgyhogy azért ez is jó hír (bennem is volt egy kis félsz, hogy hát csak vegyes csopi, de ez ügyben max-ra megnyugodtam. )

És akkor Eszti megy jövő héten, ahogy mindenki. Egy hét alatt visszaszokik a régi banda, és a 3 új kiscsoportos (köztük Pí) pedig 8-án kezdenek.

Aztán voltunk tegnap ortopéd dokinál.
Az az igaz, hogy Petinek is mindig szupis cipője volt. Most először kapott egy szandit nyárra, ami nem az volt. És ijesztő módon látszott, ahogy bedől a bokája. Emellett a Szakértőin hangsúlyozta a nő, hogy jajj, és nézessük meg és a térde tönkremehet stb.
Szóval ő adta meg a végső lökést, mert mégis jajj! Ortopéd cipő kell a gyereknek, de legalábbis ortopéd doki. 

És puff. Az orvos nagyon lelkesen elmagyarázott mindent, hogy ez nem probléma. Azt mondta 10-ből 9 gyereknek manapság bedől a bokája. Akkor kell lépni, ha fájdalom jelentkezne, különben meg ez van. És hogy kb. így marad, mert ezzel nem lehet mit tenni. Szuppinált cipő végig, és kész.
De hangsúlyozta, tök általános dolog.
Már ezen is forgattam a szemem. Hogy ez a 6. vélemény kb, amit hallani bedőlő bokáról, de közben meg persze, örülök, hogy legalább szerinte ez nem probléma.
Szupis cipőt meg szerencsére egészségpénztárra vesszük, úgyhogy kvázi jól is járunk ezzel a javaslattal.
Noés akkor Peti megunta, leült a földre. W ülésben, ahogy gyakran szokott. Na ez is! Komolyan, az összes fejlesztőnk azt mondta, nem szabad úgy ülni, "úgy marad", szar, kilazul a csípőízülete stb. Úgyhogy mi is rendre kijavítattuk Petivel, hogy üljön szépen, és ilyenkor behúzta előre a lábát.
Na mit mondott az ortopéd doki? Hogy ez marhaság. Majd leszokik róla. És hogy azért így ül, mert a combcsont kerek végződése így érintkezik legnagyobb felületen a nemtomilyen csonttal, és az így a jó. Majd elhagyja. Jéééé....
De értitek, hát szénné idegesített mindenki ez ügyben (komolyan, tuti így oktatják, mert még a logopédus is szóvá tette), szóval gondolom, nekem kéne eldöntenem megint, hol az igazság.
Mivel a kölyök rendre így ül, szóval voltaképpen mindegy.
Csak érdekességképpen osztottam meg az infókat, hogy ez megint az a téma, hogy egy adott dologról szöges ellentétes vélemények élnek.

Juujj, majdnem elfelejtettem, de még utólagos bibibiii-nek elfér ide:

Hát nem egy gyönyörűség?
(Nem kell válaszolni. Tudom, hogy az.)

2014. aug. 23.

Csodák csodái

Előszöris emmegPéter meggyógyult, de tényleg. Ez egy csoda, de tényleg. Simán, egy hét alatt, antibió nélkül. De tényleg.

Aztán itt van az a bizonyos Nokia. Említettem vala, hogy csakis Nokiát vegyetek! Fenntartom!
Ez a Misipapa-féle teló -miután évekig gyötörték a gyerekek, majd halálát lelte az esővizes hordóban- harmadnapon feltámada.
Méghozzá úgy, hogy valójában 2 alkalommal is bedobta Pí a dédinél abba a hordóba, és már az első alkalom után sem működött, de Eszti nem engedte kidobni, mondván, jó lesz a póniknak telefonnak (jó, hagyjuk... :D ). És Laci a minap töltőre tette és tádáááám: most újra teljes pompájában működik. Csakis Nokiát!

Amúgy meg a főcsoda:
Nekem bezzeg olyan férjem van! Ohohóóóó!
Szóval ültünk még a múlt hétvégén Pesten egy kávé mellett, amikoris Laci jelentőségteljesen rám nézett, és bejelentette, hogy akkor most megvesszük a szülinapi ajándékomat, amit nekem szán. Hát izé, mondtam az nem jó, mert csak egy hónap múlva van, és ha most megvesszük, nem lesz semmi meglepi vagy valami.

De aztán elém tette mutatóba a saját pénzéből összespórolt összeget (már ettől lágyul egyébként a szívem, amikor új telefon vagy laptop helyett nekem teszi félre a pénzét....), de különben összegileg is sok volt és elmagyarázta, hogy mivel most vagyunk Pesten, most kell körülnéznünk.
És, mert szerinte én annyit futok, hogy megérdemlem (nem igaz ám, de a "megérdemlem" rész azért tetszett).
Szóval megérdemlem, hogy legyen egy igazán jó futócipőm!
A legszebb, hogy mindezt azért, mert tudja, hogy sosem költenék el ennyi pénzt a közös pénzünkből magamra (legalábbis, amíg egy laza GYES összegével járulok hozzá a családi kasszához, addig biztos nem.)

Ó igen! A 7 órás plázás után (Lacival, aki ezen a tényen egyszer sem nyivákolt! 5. számú csoda... ;) )  sikerült egy varázslatos új futócipővel gazdagodnom, ami egyrészt annyiba került, hogy jogos a kérdés: vajon magától fut-e (hát különben majdnem), de mindent tud, amit csak kell, sőt! És még ráadásul egy csodálatos, sötétrózsaszín álom.

Ésakkor az én férjem, de tényleg bibibiiii, még itthon induláskor elpakolta a futós szerkókat, és kikereste a legjobb futóútvonalat a környéken, számítva rá, hogy sikerül vasárnap vennünk nekem lábbelit. Így nagy romantikusan hétfőn reggel egy közös futással fel is avattuk az új cipőmet Pesten. A reggeli napfényben, kettesben, a Szilas patak partján.
Hát mi ez a történet, ha nem egy csoda???

Különben az arborétumban is voltunk valamelyik nap, és bár nem vagyok egy nagy fotóművész (finoman fogalmazok :D ), de azért asszem érthető okokból most indulnom kéne és venni egy sorsjegyet! ;)



2014. aug. 20.

Jön az ősz

Higgyetek nekem! Hóttuti! Ma gondolkozás nélkül levettem a barna körömlakkomat és azzal festettem ki a körmömet. Ez kifejezetten prognózis értékű. :)
Nem is vagyok túl elégedett a nyárral, mert ahogy ma tettem-vettem a lakásban látom ám, hogy a nyári ruháim felét elő sem vettem a szekrényből. Hát idén már asszem nem is fogom...

Na és, ilyen körülmények között született meg Péterem vadiúj, extra rekordja: 3 egész teljes hónapig nem volt beteg. Semmisevolt! Születése óta nem volt ennyi ideig "tiszta" egy huzamban, ezt úgy érezzük azért! Hát szép!

Pénteken aztán letaknyosodott, majd vasárnap már lázaska is volt délután/estére, meg éreztem a beragadt takony által okozott nehézkes köhögést, aztán hétfő óta köszöni jól van, tegnap még az orvoshoz is elcitáltam, de szerinte sincs a kölyöknek semmi baja, akár megúszható a dolog. Az lenne mondjuk a kettes számú csoda (talán egyszer ha kijött a náthából AB nélkül).

Különben pörög az élet.

Csütörtök óta ma van megállás csak.
Csütörtökön voltunk a Viki szülinapi buliján. Hát már nagyon kellett egy kis gyerekzsivaj Esztinek. Király is volt, sikítoztak a csajok órákig. :) Ráadásul jól is jött ki a dolog, mert aznap délután akkora vihar volt, hogy csak úgy zengett! Tökéletes időzítése egy szülinapi partynak.

Pénteken eltettem a paradicsomot. Egyelőre csak 10 litert, de kinek elég a 10 liter, ahol a két kedvenc étel a paradicsomleves, meg a paradicsomos húsgombóc?
Asszem holnap még teszek el 5-öt. (És nem kell azt gondolni, hogy egy hős vagyok, a zöldségkutatóból lehet paradicsomlevet venni, így semmi hámozás, passzírozás ezmegaz, csak a lé eltevése.)

Szombatra aztán végképp káosz jött. Aznap volt Lacipapa 60. szülinapja. Én sütöttem a tortát is. Még reggel be kellett vásárolnom, meg csomagoltatni az ajándékot, amikor feleszméltem Magdi sms-ére, hogy ők nem vasárnap jönnek, hanem aznap, szombat dél körül.
Így aztán félig összedobtam a tortát, majd valami ebédet, Magdiék jöttek, elvoltunk délutánig (sajnos, hogy így összejött, mert ahogy Marcival elvolt Eszti, az valami tündibündiség volt. Általában lányokkal szokott így összejönni, de nagyon édik voltak, ahogy rögtön egymásra hangolódtak. :) ).

Utána gyorsan még Laci papa tortája, aztán mentünk a szülinapra, aztán gyerekek vacsoráztatása/ágybapaterolása után elrohantam inni egyet este a Timivel a borutcába. Na ezt nem részletezem. :)
Viszont azóta azon agyalok, hogy vajon voltam-e az elmúlt 5 évben barátnős ESTÉN. Mert szerintem nem. Persze délelőtt-délután-játszótéren-játszóházban igen, meg Lacival ketten igen, de hogy elmentem volna lazulni.... Most is csak azért jött össze, mert Timi két gyerkője is nyaralásban voltak... Különben meg szinte az összes mindenkim kisgyerekes. Öregszem na!
Szóval oké, lazultunk egyet. Jó volt!
Ezért ma este is lazulunk. Csak mert még nyár van. Egy kicsit.. :D

Vasárnap így már délelőtt elmentünk Pestre anyuékhoz, és 3 napig juhuhúúú volt. Peti esküszöm azért lett jobban, mert boldog volt! Pesten az megtett vagy 100 km-et buszon/villamoson/vonaton, Eszti az megette az összes létező pattogatott kukoricát és szivatta a létező összes öcsémet, mi meg Lacival éjjel-nappal plázáztunk. :) Jobbára kettesben.

Szó szerint plázáztunk, mert pl. vasárnap elmentünk du. 2-kor és este 7-kor értünk haza. A kölykök meg elindultak az állatkertbe, és aztán -ahogyan az a mamáékkal lenni szokott- haza már a "Vidámparkból" jöttek (nem tudom, mi van a helyén, de tetszett nekik. :) )
Mi amúgy célirányosan mentünk, megvettünk mindent az ovikezdésre (most tényleg, Petinek pl. még egy rövidgatyát sem tudtam előkaparni tornaórára, mert egyáltalán nem hord olyat. Szóval sok minden kellett.), illetve hát az én szülinapi ajándékom megvásárlása vitte el az idő másik felét. Amiről igen, mindenki tudomást fog szerezni egy következő, dicsekvőposzt alkalmával! :P


2014. aug. 11.

De. Mégis.

Háhááá! Feltámadtam halottaimból!
Nemtom hogyhogy, de most kösz, jól vagyok. (Szerintem köze lehet a dolognak ahhoz, hogy Pí éppen mostanában már nem huggyant poénból a szőnyegre...)

Különben persze rögtön mániás depresszióra gyanakodtam, de ahogy körülnéztem a lakásban, hamar rájöttem, hogy ez valószínűleg nem a depit követő tevékeny szakasz. :)

Szóval voltunk a dédinél. Egy egész hétig. Jó volt, még úgy is, hogy 1,5 napig zuhogott. Ez oké, gáz volt. De ennek meg az lett a következménye, hogy megszüntettük Pepp digitalizálódását.
Ugyanis elvittem a táblagépüket, csakis azért, mert mondtak esőt a hétre.
Mamához amúgy nem vittem volna, de ezen kívül egyáltalán nem vagyok ellensége a dolognak.

Mert Peti pl. ilyen puzzle típusú játékkal játszott, amiben a helyére kellett húzogatni a formákat. Kvázi formafelismerésnek és párosításnak gondoltam, simán fejlesztőnek. Csak a gépezés közben felvett testtartás volt nekem nemtetsző. Így naponta meghatározott időt a táblagéppel játszhattak (ez max. 2* fél óra volt).

Node Pí bezizült. Uhh. Azt képzeljétek el, hogy letelte az időkerete, akkor kisebb balhéval elvettem tőle és onnantól kezdve csak ezt kérdezgette. (Mikor játszhatok babaetetőssel? Megengeded anya? Fel van töltve a táblagép?)
És akkor megérkezett az 5 napja nem látott apja, akinek boldog mosollyal rohant a karjaiba, és felröppenve a nyakába azonnal megkérdezte: Apa, táblagépezhetek?
Na itt rúgta el a pöttyöst véglegesen.

Azóta nem kapja meg egyáltalán. Majd, ha kicsit érettebb lesz. Asszem. Talán.

A másik. A telefon. Ez még az a telefonja volt Petinek, amit anno Misipapa adott oda Esztinek (valamikor Peti születése körüli időben, vagyis már 3 éve). Azóta nyúzta Eszti, nyúzta Peti. Videókat csináltak és néztek, nyomogatták, fotóztak, zenét hallgattak rajta. Szóval dolgozott a teló rendesen.
Csakis Nokiát vegyetek! Mert mi lett a halála? Hogy Peti egy jól irányzott hajítással beledobta az esővizes hordóba.... :)

Úgyhogy ezentúl kénytelen lesz autókkal játszani.

Ennyi volt az esős napok hozománya, a többi napon sütött a nap, úgyhogy eldolgozgattak az udvaron. (Megússza mindenki, ugyanis egyetlen fotót csináltam: hazaúton, amikor megálltunk Dföldváron fagyizni...)

Ami még hír!
Megkérdeztem már a Hédi nénit, vajon mi lesz Peti jele. (Pont a másik Eszti megy el  csoportból, aki énEsztim mellett öltözött, és neki csillag volt a jele. Biztos voltam benne, hogy azt kapjuk meg. )
De meg akartam rendelni a matricákat meg vasalóscimkéket a neten, így tudni szerettem volna tutira. (Esztinek is rendeltem anno egy-egy ív tulipánt még kiscsopi előtt és simán elég az ovi végéig.)
Na és azt mondta a Hédi néni, hogy választhatunk! Lehet a csillag is, de amúgy akármi, ami még nincs másnak. (Én azt hittem, csak meghatározott kb. 30 jelből lehet gazdálkodni)
És nem, olyannyira, hogy azt mondja: "pl. kisautó nincs". Én meg: "Hát akkor az keeeeeelllll!!!!"
És az lett!
Mennyire örülök, hogy igazi kisfiús jelet szereztünk? Nem kérdés! :) Úgyhogy boldogan meg is rendeltem a kisautós matricákat.

2014. aug. 3.

Nem, marhára nem...

Még jó, hogy a dédi nagyon akar minket látni, így megkapja. Holnap elutazunk a kölykökkel a mameszkámékhoz.
Egy csak a szépséghiba. Mondjuk hogy 3 napja néztem utoljára az időképet, amikoris esőmentes hetet ígértek. Az az előrejelzés mára tökzivataros hét lett... Na hagyjuk. Megyünk és nem őrülünk meg. Pá