2010. aug. 31.

Pláza

Mit csinál az ember zuhogó esőben? Hát plázázik!
Tegnap délután fel is készültem, hogy a séta, az max. a Malomig lesz.

Mondom Esztinek, vegyük fel a farmert. Nemnem...
Bakker, akkor mit akarsz felvenni?
Erre hozza a barna melegítőgatyáját.
Na de édes lányom, melegítőben? Nojó.

De ehhez a rózsaszín pulcsit kell ám felvenni! Nemnem...
Neeem? Hát akkor miiit?
És hozza a kötött kardigánt...
Na persze, az tutifix, hogy ki nem jössz velem az utcára barna melegítőgatyában és kék, kötött pulcsiban!

Nagy könyörgésre lett belőle egy sötét, hosszú ujjú póló, melyet végül a zuhogó esőre tekintettel megfejeltünk egy rózsaszín csőrikés baseballsapkával.

Jaaa, ez a baseball sapka egy ajándék.

Ma délelőtt az utcán a szokásos lépcsőzés közepette (széles lépcsők, egyedül le-fel, aztán a mozgássérült feljárón le-fel és közben anya-meg-ne-fogd-a-kezem...), szóval itt fejjel előre lezúgott a lépcsősoron.
Na a látvány pont olyan volt, ahogyan azt most mindenki elképzeli. Iszonyat!
Hirtelen átsuhant a fejemen, hogy 104 lesz... Felkaptam, és nem értettem, hogy:

a) hogyhogy nincs vér,
b) hogyhogy megvan az összes foga.

Aztán rájöttem, hogy fejjel előreesve a simléder előrecsúszott és az egész arcát megvédte a sapkája! Hát ez egy csoda!
Nagggyon nagyon üvöltött, még kapálózott is közben szegénykém (ennyire talán még sosem sikerült bukni), aztán pár perc múlva hirtelen megnyugodott éééééssss visszaindult lépcsőzni...

Áááá, nem durrant el az agyam! Mondtam, hogy na azonnal vegye a hazafele az irányt! Hát ki látott már ilyet!

2010. aug. 30.

Apavacsi

Laci egyébként olyan, mint egy kutya (na neeem, azért nem kell territórium körbevizeléstől tartani), de ha a kajájáról van szó... Háááát... Kényes téma, no!

Ma este:

Ugye nem maradt egy teljes adag vacsora, mert Eszti megette, így összeraktam egy bundáskenyeret.

L: Áá, nincs kedvem bundáskenyérhez. (Közben furcsán célba veszi Eszti sajtos melegszendvicsét.)
Én: Ne egyél már bele lécc', mert nem csináltam sokat! (Jó, L. arrébbkullog...)
L: Akkor megeszem azt a kis zöldbabfőzeléket, ami maradt. Virslivel elég lesz nekem.
Én: Óbéb, azt ne edd már meg, úgy örültem, hogy Eszti imádta, holnap az lenne a vacsija!
L: Najó, akkor eszek egy kis müzlit, láttam van még tej.
Én: Tej? Ja, azt most itta meg a kölyök! :))

T-Home

(Béb, ez a csaknekedposzt! )
Ezek aztán megérik a pénzüket!
Nem tudom, fehér embernek sikerült-e már a telefonos ügyfélszolgálattal rendezni az ügyeit, de én bepróbáltam!

Első kör:

Pár hete beszéltem velük, hogy kell lemondani a szolgáltatást (mert csak a net miatt volt fenntartva).
Kb a 12. percben sikerült embert találnom a menüpontok mögött elbújva, aki elmondta szépen, mi legyen a levélben, majd rémülten megjegyezte, hogy "jujj, nekünk még nincs megadva valamilyen kód" (adjak meg 6 számjegyet, ami nem lehet számsor és ugyanazok sem -vagyis a büdös életbe nem jegyzed meg, mit diktáltál be...). Nem mintha nem pont a felmondás miatt telefonálnék, de sebaj. Bediktáltam, kézcsók, viszlát.

Szolgáltatás felmondása levél elküldve.
Persze pénteken kijött a számla. Egész hónap. Újabb telefon.

Második kör:

Hétfő reggel 9 óra. Felkészültem.
A gépi hang megkérdezi az azonosítómat (hehe, nem szopatsz be, a számlán rajta van...) begépelem. Lépegetek ide-oda a menüben (mert nem ám rögtön találok embert a gépi hang után).
Majd a helyes menüpont megtalálása után (amikoris már majdnem kiabáltam örömömben), a szemét gépnéni a valamilyen kódomat kérte... Naneee... Emlékeztem a kódra, csak arra nem, hány számjegyet kellett bediktálni anno. (Mindig ugyanazt a 4-et használom, és újrakezdem a sort, ha ennél több számjegy kell.) De hóttuti, hogy itt már le akartak pattintani! Számsor megvan, nem sikerült!
Aztán mégis: Munkatársunk jelentkezéséig köszönjük türelmét! 10 perc után nincs több, elfogyott.

Harmadik kör:

Telefon, menüpontok, azonosító és valamilyen kód után kb. az 5. percben a gépnéni lecserélődött egy igazi(nak tűnő)re. Aki: megkérdezte az azonosítómat (amelyet az 1. percben kell beütni, hogy a rendszer azonosítson.), majd - és ez a valóban csodálatos- megkérdezte a valamilyen kódom 1., a 3. és a 4. számjegyét!
Vazze, mi ez, ha nem lerázás! Vajon hányan adták már fel a kódozgatós résznél?
Úgy érzem, hogy velem is az uccsó pillanatig próbálkoztak, hogy lepattintsanak! Eszméletlen!
De sajna engem nem leheeeeet!
(És végül elmagyarázta, hogy jaaa, igen, látják, hogy visszamondtuk 6-ával, de azért fizessük ki az egész hónapot, mert még nem dolgozták fel, majd visszautalják a különbözetet! Haha... anyátok!)

Apa nélkül

Most olyan fura, mert Laci elment dolgozni 2 hét szabadság után. Király volt, de amúgy már halálba szekáltuk egymást ezalatt. Mindenesetre olyan hosszú időnek tűnik, hogy most tök fura.
Eszti azért reggel megpróbálta előkeríteni a hálószobából, de aztán hamar el lehetett terelni az apahiányról a figyelmét egy pár frissen lehúzott ágyneműkupaccal... Hogy ez mit tud vele művelni... Sikítva-visítva dobálja-pakolja. (Más kérdés, hogy ugyanezt teszi, miközben a tisztát húzom fel... Na az annyira nem tökcuki...)

Gondoltam reggel egy kicsit megébred, amikor Laci elpályázik olyan 7 körül és nem alszik vissza olyan mélyen, így talán korábban felébred. No nem nyertem. Én még 1/4 9-ig olvasgattam, mire meghallottam a felkelős beszédet. Szeressük a bábedlit!

Node amúgy is tündérkirálylányos időszakot élünk. Ebédre általában egy kistányérnyi kaját eszik meg, ma basszus 3 tányérnyi babfőzeléket betolt, és amikor remegő hangon megkérdeztem tőle, hogy "kérsz még"? Akkor azt mondta, kér. Uff... De nekem ez boldogság, mint tudjuk (apjának nem annyira lesz, mert ezzel a termeléssel frankón bepuszilta apa vacsoráját.) Így járt.

2010. aug. 29.

Átumama/Micsipapa

Mert Esztinek így. Bár a 4 szótagú szavakkal egyáltalán nem boldogul, ezért az ő szájából ez így hangzik: mama Átu (Etumama). Ha túltesszük magunkat a brazil szappanopera jellegű, "donnya Emília" stílusú megszólításon, akkor azt láthatjuk, hogy igazából ügyes gyerek ez!

No... A kölök imádja Átumamát. Nem nagy kérdés, miért.
Anyu ugyanis -szolíd nagymama-tempóban- már a megérkezése után 10 perccel a szoba közepén négykézláb kiabálva kergeti Esztit. Jakérem, így lehet élni! És ez megy egész nap!

Mi Lacival a kellemes (értsd: zuhogóesős, esernyőnélküli), szombati romantikánkat egy kávéval kezdtük, majd mivel nem volt kedvünk sütizni, így tingilingiztünk egyet a városban (értsd zuhogóesőben), aztán hazaindulván rájöttünk, hogy csak kéne egy palacsinta. Visszabattyogtunk a palacsintázóba (messze volt és zuhogott), amely viszont bezárt. Örökre! Ahogy kell!
Aztán hazaindulva a nagy séta miatt hirtelen rájöttünk, hogy hamburgert kéne enni. Azonnal!
(Valószínű, ez volt az a pillanat, amikor egy lakásban, egy Eszti nevű kisklambót 2 adag túlcukrozott túrókrém és puding bezabáltatása után, éppen felöltöztetett a nagyanyja, és sétára lopta.)
Ugyanis nagy naívan sétálunk haza Lacival, erre bakker jobbra sandítva azt látom, hogy a kölyköm épp a fagyispultot veri Jakóban!
Kétszer is oda kellett néznem, hogy he? Debiztosanazenyém? Hát az volt!

Eszterem meg a mamáék.
Odamegyek, hátha a gyermekem valami tanújelét adja, hogy hiányoztam volna neki (vagyis legalább anya felkiáltásokkal a nyakamba ugrik), de csak egykedvűen rámnézett, éééésss... Verte tovább a fagyispultot... Hiába, ami fontos, az fontos!

Így aztán 20 fokban, fagyistölcsérrel a kezében ők balra, mi meg -továbbra is gyerekmentesen- jobbra ballagtunk tovább.

2010. aug. 27.

Anyuci

Laci gondolom unatkozott itthon a kölyökkel, amíg én főztem délelőttönként, mert Eszti reggel azzal fogadott: anya-anya-anyuci. Ezt Laci tanított be neki, szerintem megacuki!

Amúgy is az. Mostanában hisztimentes övezet van nálunk. Asszem jól lekezeltük a múltkoriban (hehe, vagy lehet, amúgy is csillapodott volna), így most gyúrunk a következő körre!
Sőt, most olyan jól nyomjuk, hogy útközben pl. elég leguggolnom hozzá és elmesélnem neki, hogy haladni kéne, ezért csüccsenjen már vissza a babakocsiba. És az esetek nagy részében visszacsüccsen.

Nincs semmi egyéb történés, gyermekem oltva továbbra sincs, már várom, mikor szabadítják rám a gyámhivatalt.
Na persze nem fogják, mert írtam egy sms-t a védőnéninknek, hogy izémizé, sok a dolog! Közben meg csak az az igazság, hogy annyira későn kel reggel a kölök, hogy a franc tudja a délutáni alvását 2-3 között megszüntetni.

Bár ma megakorán (már 3/4 8-kor) ébredt, elégedett is voltam az eredménnyel, mert 1-kor már itt visított (tipikus aludniakarok visítással), még elmosogatni sem tudtam, vinnem kellett aludni!

Holnap jönnek anyuék. Persze önként és dalolva vigyáznak gyerekre.
Mi meg sütikávéromantika.

Nem mintha nem ezt csinálnánk naponta! Mivel Laci szabin van, így délutánonként sörfesztivál sörromantikába csapunk. Az is király!

Így visszaolvasva nem valami fényesizgalom az életünk, de megteszi!

2010. aug. 25.

Bónuszképek

No, és a beígért Marcitalis poénképek!
Köszi Magdi őket!

Igyál Eszti, hiszen ez a te kulacsod!



Mondtam, hogy irtócukorkák, vagy mondtam, hogy irtócukorkák? :))

Öltözködés a köbön

Bizonybizony, eljött az idő!
Már a karkötő imádatból sejtettem, hogy reám ütött ez a gyerek, de amit napok óta művel... Az igazán csajos!
Napok óta két gatya van a komódján, egy fehér és egy rózsaszín. Már 3 napja a fehéret akarom ráadni, de nem hajlandó felvenni, csak a rózsaszínt.
Eme kívánságát pedig azonnal kifejezi, amikor megpróbálom ráhúzni a fehéret! Oly tökéletes kiejtéssel mondja, hogy "nemnem", rázza hozzá a fejét és vadul a rózsaszínre mutogat! Majd, amikor megfogom a rózsaszínt, már emeli is a lábát gatyahúzásra.
Sejtem én, hogy ez csak most tűnik tök jó poénnak, pár hónap/év után már a sikítófrász fog kerülgetni tőle... De most poén!

Annyi, de annyi minden van

Először is Laci szabadságon, így úgy kellett kiríni a számítógépet alvásidőre. Huhhh!
Aztán Esztink egy főnyeremény, mert az elmúlt napokban nem kelt 1/4 9 előtt. Ez egész addig királyságos, amíg mi is arra kelünk fél 9-kor, hogy hejj, kiabál a bábedli! Aztán, amikor fél 2-kor külön könyörgést kell levágni, hogy tessen már elfáradni délutánit pihenni, na akkor mindig megbánom, hogy nem vertem fel 8-kor!
No nem baj, ez legyen a legnagyobb bajunk!
Amúgy tegnap sikerült 3/4 9-kor lefektetni (vagyis egy negyed órával hamarabb, mint szokott), de így is 1/4 9-kor kelt. Ma lehet elrakjuk már 1/2 9-kor. Mert holnap hogyan lesz így oltás, azt nem tudjuk...

Aztán tegnap nagy örömömre megint találkoztunk egy fórumos ismerősünkkel, meg a családjával. Kimentünk az arborétumba.
Nos Mesi az cuki! Nehezen oldódott a hangulat a lányok között, de én nagyon próbáltam Mesivel kegyeibe férkőzni... Hát mit mondjak, sikertelenül! :)
De tök édesen tud röhögni, az valami zabálnivaló!
A végére azért játszottak együtt is a két lány. És mivel nagyon nyugodt tempót diktáltak, még beszélgetni is volt lehetőségünk Andival!

Gyanúsan méregetve a fotósnénit...



No, itt Mesi már szökésben...



A lényeg a lényeg: mostanában jól megy, annyi babával találkozunk! Biztos a nyár miatt! De király!

2010. aug. 23.

HajniKata páros

No igen, ezt tegnap akartam mesélni, de a kölök alvásidejében ezeréve először lefeküdtem én is aludni.
És a kölök ezeréve először fel is kelt egy óra alvás után...
Szerintem ezt a fertőzést egyértelműen Katától szereztük be... (Biztos akkor, amikor Kata egy köhögőroham közepén kiköpte a szőlőszemet, amelyet Eszti abban a pillanatban felkapott a földről és megevett. Ezen mondjuk azóta is röhögnöm kell! :D)
Nade komolyra fordítva... Teljesen megnyugtató, hogy Hajnikáék is hasonló szórakoztató dolgokra tanítgatják a gyermeket, mint pl. "hol van a hónaljad?"... Mondjuk nehéz lehet nekik, mert Kata biza néha keveri azt a könyökével... Hoppá! (Az érthetőség kedvéért, én már annak is örülök, hogy a kölyköm megtalálja a fején a szemét... Szóval ez számomra külön vicces volt!)

Egyébként a lányok tök cukin eljátszottak. Miután Kata is feloldódott látszott, hogy őrületben ott sincs hiány: a kanapén pl. ugráltak, mint a kismajmok. Nagyon édik voltak!
Kár, hogy csak néhanapján sikerül így összefutnunk...

Laci nagyon jó poénnak tartja ezt a Lacibácsis szöveget, de szerintem ennek a "gyertek ide Lacibácsihoz" dumának inkább olyan pedofil felhangja van... Demivel az énférjem, így én mindig jókat vidulok rajta!
De a kép azért marad "Laci meg a csajok" címen:



Szegény Katabejbi itt szorongatja azt a füldugót, mert annyira hasonlít a krétára, amit otthon használni szokott...
És amúgy is látszik, amint Eszterem nem hagyja abba a hátsimit egy pillanatra sem...

Nomeg még egy fotó:
Katának mindig is harapnivaló lába volt... És most is az van neki...

2010. aug. 21.

Marcitali

Ezt muszáj külön leírnom, mert mindig annyira feldob, ha Esztihez hasonló kölykökkel találkozunk.
Most Magdiékkal futottunk össze, mert kiderül, hogy egymástól pár km távolságra nyaralunk. Így kihasználtuk az alkalmat!

Marci egy nagyon jópofa kissrác, édes nagyon, de bakker nem áll meg! Egy pillanatra sem! Komolyan meghökkentő élmény volt, hogy okéoké, énEsztim és rohan, meg pörög, de Marcihoz képest sehol nincs.
(Jó sokat emlegettünk is titeket Magdi!)
Szóval én már attól a fáradtság jeleit produkáltam, hogy gyermekemet elhagyva (aki után szinte végig Laci futkosott), követtem pár szó csevegés erejéig Marcifiút meg az anyját.

Amúgy a kölykök szenzációsak voltak, főleg, amikor néhanéha összefutottak a különböző irányba rohangálásból.

A másik kulacsa mindig izgalmasabb okán egymás kulacsából nyelték a vizet, majd amikor Marci rájött, hogy jéé, ez nem is az enyém, akkor ment Esztit itatni. Az a kismajom meg tátotta a száját és hagyta. Zabálnivalóak voltak!

De a legcukibb akkor is az elkerülhetetlen nagy bummal végződő összeölelkezős-puszilkodós nagyjelenet volt, amelyet a randi végén mutatott be a két kölyök és szerencsére Magdiék le is fotózták. Ez a kép állat, majd felteszem, amint megszerzem!

És akkor nézzük cukiMarcit, amint a fotómasinát akarja begyűjteni...



Lusta apja meg a hinta



Többet majd később!

Amúgy ha már babatali, valószínű Hajnikáék átjönnek holnap! Ez tökkirály! Hogy legyen mit írnom holnap is!

Ügyeleten

No ugyebár én nem az a félefajta vagyok, aki egy fej nagyságúra dagadó kézzel nem az ügyeleten köt ki.
Hát persze, hogy gyermekünk alvásidejét erre használtam fel.

Először lefektettem Esztit, majd betettem a táskámba a "Háború és béke" vastagságú könyvemet (ó én és az örök optimizmus!), a TAJ kártyámat lecsókoltam Lacit (lehet, utolsóként...) és uzsgyi neki, ügyelet!

Útközben már elképzeltem, hogy borzasztó lesz: órákat fogok ott ülni a váróban, az ügyeletes orvos meglátja a kezemet, majd azonnal a kollégáiért kiált, akik meglátva a kezemet háborodottan azt kiabálják, hogy "azonnal hozzanak egy rovarhatározót, mert ez itt nagyon durva!" és már visznek is infúzióval a kezemben egy hordágyon... Satöbbi...

Megérkezvén rengeteg ember volt, de valahogy mindenki valakivel ült ott és így kb. 15 perc várakozás után, a legnagyobb meglepetésemre behívtak.
Az ügyeletes orvos egy 22 éves forma suhanc (az oktatási rendszert ismerve azért nyilván ennél többnek kellett lennie), jópofának tűnt volt, így elő mertem adni neki sajátos elméletemet a "nem kullancs okozta Lyme-kórról"...
Ő pedig tartotta magát az allergiás reakcióhoz...
Ki mivel érvel, ugyebár...
Egyébként nagyon kedves volt!

Na nem úgy, mint az asszisztens! Ő csak a szokásos, enyhén az egészségügybe savanyodott típus. A Lyme-kórra tett célzásaimat visszaütötte azzal, hogy "hö, ez csak allergia, akár egy hétig is nőhet a pirosság!"
Napersze, tudom, én, hogy az volt a baja, hogy ismeretségünket nem rögtön egy perforált vakbéllel pecsételtük meg, ezért ő rám nézve joggal gondolhatta, hogy "a fene, hogy nekem az ilyenek miatt kell szombaton is dolgoznom".
Szerintem még élvezte is, hogy a seggembe döfhette a Calcium injekciót...

Az is jó móka volt, mert bár próbáltam lebizniszelni, hogy ezt a részt hagyjuk már ki, de a doki hajthatatlannak bizonyult. Így összeszorítottam a fogamat, lehúztam a szoknyám szélét, és folyamatosan arra gondoltam, hogy "vazze, szültél már egy gyereket, ne rinyálj!" Aztán annyira azért tényleg nem volt gáz! Már a szüléshez képest!

Mindenesetre kaptam szurit, gyógyszert és ami a legfontosabb: megnyugvást, mert távozóban a kedves, fiatal dokira rávillantottam egy csábos mosolyt, és azért biztos,amibiztos megkérdeztem, hogy "deugyetutinemLymekór?". És ő kedvesen azt mondta, hogy "nem valószínű", ezért boldogan lebegve elhagytam az ügyeletet.

2010. aug. 20.

Az utolsó napon...

... jutottam el írni pár sort.

Úgy gondoltam, majd kölyökalvásidőben posztolgatok, de elvitte a figyelmemet a szauna, meg a medi mellett olvasás...
Pedig bizabiza volt 3 órás délutáni alvás is, dehát lazultam na! Úgy látszik, a konyhába kitett gyerek jót alszik!
A nyaralásunk első napjait azzal kezdtük, hogy Lacival folyamatos vitában voltunk mindent illetően. Már mondani akartam neki, hogy inkább menjen haza, de aztán rájöttem, hogy a kocsit csak nevigyemánel! Így nem küldtem.

Aztán csak feljutottunk az egregyi pincékhez, és legfőbb jóbarátunk és problémamegoldó jollyjokerünk: az alkohol oldotta ezen konfliktusokat.
Olyan jó kis helyet találtunk, ahol jópofa fickó volt, lelkesen elmesélt mindent a borról és isteni rosét vettünk is. Annyira jót, hogy még Laci is naponta ivott belőle (jelzem, ő sosem iszik bort).
A jégborrról sajna lemaradtunk, pedig olcsón árult, csak elfogyott tegnapra, viszont megvígasztalódtunk egy kis mézontófű mézzel. Tök király!

Aztán sikerült Keszthelyen befűznöm a középkori kínzómúzeumra is (mely jó volt, nagyon pici volt, de durva volt).
Ja, mert egyik nap csak valami barom történelmi panoptikumba volt hajlandó velem bejönni, na és az extra izgalmas is volt! Megnézhettem Dózsa Györgyöt, aki kifejezetten mentálisan retardáltnak tűnt és Balassi Bálint beszívott és/vagy fogyatékos fejét is. Ők pl. komolyan így néztek ki. Hurrá!
Amúgy múzeum tekintetében én a Festetics kastélyra gyúrok, de ma indulunk haza, így még nem tudom lesz vagy sem.

Mindeközben gyerek jól elvan, szerintünk nagyon élvezi az ittlétet, mert folyamatosan program van, szóval ettől kár volt tartanom. A beszédfejlődése is ihajcsuhajj megugrott. Papagáj effektus megjelent, mindent leutánoz. Laci szerint többször kéne nyaralnunk! (Persze csak a gyermek fejlődése érdekében...)

Ami nagyon megviseli az életünket: beszereztem egy azonosítatlan csípést. Éreztem, hogy megcsípett valami, gondoltam szúnyog... gyanús, hogy nem az volt... Először is mostanra úgy néz ki, mint a Lyme kór. Van egy csípés, ami körül frankón növekszik a bőrpír. Fájdogál is, de a növekedése az aggasztó. Szarul néz ki, na!
Az elhelyezkedése (a bal alkaromon van belül) meg jelenleg több problémát is felvet:
a) a kölykedlit karba véve ott kéne tartanom. De fáj...
b) a vadiúj táskám karbanhordós, és így nem tudom karbanhordani. Borzadályosrettenet!

Valamelyik nap sikerült összehoznunk egy találkát a Gyenesdiáson nyaraló kedves fórumtársamékkal, Magdiékkal is, de ez újabb poszt lesz később!

2010. aug. 19.

Pár fotó erejéig

Kéne valamit rosszalkodni!



Így jó is lesz! Csííííz!



Nyaralásos fagyis idill

2010. aug. 16.

Alvás-babamúzeum-jacuzzi

A nyaralásunk eddig hol tragikus, hol komikus, hol meg pörfikt-tökéletes!

Tragikus, mert szaroltunk este egy órát, hogy hol altassuk szerencsétlen kölyköt, hogy ne legyen világos, ne legyen zajos és kellőképpen távol legyen tőlünk. Na most már sejtjük, hogy a folyosó nem volt megfelelő választás.
Így Eszti este egy röpke fél órás sírással aludt el, ami miatt mi meg sem mertünk mozdulni a szobában, kb hajnalig. És reggel már 7-kor fel is kelt...
Így Lacival a kipihent jelző alsó sávját sem érjük el. Bár most mindenki alszik...
Jelenleg konyhát próbáljuk a délutáni alváskor. Végülis már megvan az 1.5 óra, így lehet, ez lesz a sikeresebb hely...
(Néha megijedek magamtól, mennyire el tudok szenvedni ezen a gyerekalváson, dehát ez van.)

Komikus, mert Laci benyomta az unalmast és nem akart velem először az egeregyi borospincékhez (mert 1.5 kmre vannak), majd a vasalómúzeumba jönni, mert ő céltalanul sétálni akart. Aztán kitalálta, hogy menjünk el inkább a babamúzeumba Keszthelyre. Mintha nem lenne mindegy!
Miután ezt kitököltük egy megajólkinéző, ámde megaszar (sziruphegyekkel felöntött) kávé mellett, egyszerűen jól hazaszaladtunk, mert eleredt az eső. De amúgy keményen!

És pörfikt-tökéletes, mert amióta Eszti alszik, én először beseggeltem az infraszaunába, majd úsztam a medncében, szétverettem a bal vesémet a jacuzziban. És úsztam még egyet és szigorúan agyleépítettem Stephen Kinggel.

Gumma

Azt hiszem, úszógumi tekintetében túlzásokra vagyunk hajlamosak.

Első felvonás: a gyerek kap egy szuperbiztonságos, lábaközepénmegtartós extra gummát a nyárra. Jó drága, de akciósan megszereztük egy ezresért. Nyárra a gumma letudva! Vagy mégsem...

Második felvonás: a gyerek sikítófrászt kap már a megabiztonsáos úszógumi látványától is, így kap Zalakaroson egy mini, sima, kerek úszógumit (drága pízért a bazársorról, dehát csak ott árulták). Navégre, gumma nyárra letudva! Vagy mégsem...

Harmadik felvonás: a gyerek sajátos játéka közben egyszerűen kiharapja az amúgy kedvelt úszógumit, így Hévízen a bazársorról újra befigyel egy sima, mégkisebb, de annál is drágább úszógumi.

Mondanom sem kell ugye, hogy kölyök azonnal szerelemre ébredt az új szerzemény iránt, melyet aztán a nyakába téve hozott hazáig (néha jól megmarkolva, néha jól beleharapva). Denagyon komolyan ránézve tisztáztuk vele, hogy ha a gumma meghal, akkor ez volt az utolsó... Detélleg!

2010. aug. 15.

Hévíz

No, miután szerencsésen bepakoltam az egggész lakást, nekivágtunk. Az a nagyondurva, amikor a gyerek nem látszik ki a kocsiból a sok cucc miatt. Nem mellesleg örüljön inkább, hogy nem felejtettük otthon, esélyes volt pedig... (Hát no, nem volt felírva a listára...)

Az út szerencsés, a szállás szuper (meg kell hogy mondjam, százszor ratyibbra számítottam - miután jelen esetben a legolcsóbb megoldás felé hajlottunk), de egy tök új apartmanról van szó, szuperül felszerelve és a besztof: van medence meg szauna (hoppá finn is!)

Eddig csak annyi a mega szívás, hogy valahogy minden hegynek felfele van. Ami babakocsis gyerekkel jópofa. Nameg rajtam volt délután a folyamatos vizelési vágy, így Lacival tolattam felfelé a kocsit végig. Aki szerint egyébként hihetetlen az anyagcserém, és nem kéne napi egynél többször ennem és fél lityónál többet meginnom. Hát én igazán nem értem...
De nem tehetek róla, beettem indulás előtt egy fél dinnyét, majd beültünk valahova, hogy elmehessek pisilni, aztán kértem egy sört, amitől még ott helyben el kellett mennem még egyszer, majd a sör miatt egész hazaúton...
Szóval Laci lila fejjel tolta hegynek felfele a babakocsit, miközben én siettettem, hogy jujdekellpisilni, miközben ő a nekem megfelelő kínzási módszerekkel szórakoztatott.
Ja, Eszti? Hát ő köszöni szépen nem vette ki a részét a családi balhéból, és meghunyászkodva üldögélt nyugiban (ezen idilli állapotának eléréséhez gondolom azért szüksége volt a percekkel korábban elfogyasztott sacher- és szilvásombócfagyira is. Csak mert nyaralunk...)

2010. aug. 13.

Megint nyaralás

Naja, jól megy... Újra nyakunkon a nyaralás...
Ennek örömére Eszti a napokban kifejleszette a jelenlegi, "miért aggódjunk nyaralás alatt" verziót. A múltkori utazás alkalmával beállt a reggel 7 órási kelésre, most meg az éjszakai bömbölésre.

Egyáltalán nem gáz a szitu, de jobb lenne, ha nem lenne.
Ugyanis éjjel bőg. Bemegyek hozzá, hogy "namivan?". Gyerek fekszik és bőg. Semmi nincs. Fekszik és bőg. Úgy 10 percig. A múltkor kivettem az ágyból (amúgy ezt szigorúan tartom, hogy nem szedünk ki éjjel kölyköt a kiságyból), de ki akartam zökkenteni, nulla eredménnyel, mert már a kezemből kúszott is vissza. Bőgve...
Simisimi... bőgés.
Aztán egyszer (úgy 10 perc után) fordul egyet és visszaalszik...

Csak annyiból bosszantó, hogy felébreszt, és nem mindig tudok azonnal visszaaludni. Nomeg nem szeretném, ha mindenkit felverne az apartmanban, mert egyébként nem tudom elhallgattatni. Meg kell várni, míg visszaalszik.

És nem, nem köcsög vagyok, tényleg bőg. Nem fájdalmasan üvölt, szívettépően sír, hanem idegesítően, ugyanolyan hangsúllyal bőg.

De azért szeretjük és nem adjuk el...

Viszont elkezdtem fejbe összeszedni, mit kéne elvinni, pakolni, idetenni, odatenni... És már az agyi kapacitásom végénél járok. Asszem le kéne írnom papírra...

2010. aug. 11.

A jó tökfőzi előnye

Mert igenis olyan jó tökfőzeléket főzök, hogy a gyermek 3 teljes órát aludt utána.
Egyébként a szokásos 1,5 órákat szokta lenyomni (mondjuk mostanában gyakrabban fordul elő 2-2,5 óra, de azért a 3 az nem egy gyakori dolog...).
Mivel Esztim sokat nyom éjszaka egyben, nem is nagyon várok el 1,5 óránál többet. Ezért, ha éppen tovább húzza, akkor már készenlétben ülök (vagyis semmittevésben), azzal a felkiáltással, hogy nemsokára tuti felkel. Ezért tegnap végre csodálatos módon kiválogattam a fotókat, kiolvastam a könyvemet, beírtam egy adag receptet a szakácskönyvembe és kilakkoztam a körmömet.
Hogy világos legyen, semmi hasznossal nem vagyok hajlandó a gyerek alvásidejében foglalkozni, hát nehogymá', nemazért van az!
Így még mindig sok a vasalnivalóm...

2010. aug. 10.

Luxusanyu

Ma éjjel rosszul aludtam.
Így reggel felkelve arra gondoltam, jutalom az élet.
Kiporszívoztunk, felmostunk, tökfőzeléket előkészítettem és elmentünk könyvtárba. Mázlim is volt, mert egy könyv 3. részét kerestem már egy ideje és most meg is kaparintottam.
Majd bementem a Malomba és újra megnéztem azt a táskát, amely iránt pár napja olthatatlan szerelemre ébredtem.
Tekintettel arra, hogy a nyaralás miatt pénzköltési stopot rendeltem el a családnak, nem vettem meg az elmúlt napokban. Most viszont úgy gondoltam, megérdemlem, hiszen igazán olyan jó tökfőzeléket tudok főzni. És egyéb ürügyként tegnap kipakoltam a táskás szekrényt és kidobtam (érted, kidobtam!!) 4 táskámat, amelyeket már ezer éve nem használtam.

Aztán, mint aki jól végezte dolgát (vagyis a tilalom ellenére lazán megcsappantotta a családi kasszát), beültem kávézni egy jó kis helyre. Laci nélkül egyébként szinte sosem teszem, de most jólesett. Pláne, mert volt egy pici asztal két székkel meg építőkockákkal a kölyköknek. Szóval jól elvoltunk.
Fel is hívtam Lacit, hogy "defaszanekem", és hogy töredelmes vallomást tegyek a táskáról, de már az első mondata után úgy ítéltem meg, hogy ráér az a vallomás... vagyis beijedtem...)

Majd indulnánk haza, amikoris ajaj, megéreztem azt a bizonyos szagot, melyet egy edzett anyaorr 50 m távolságból is kiszúr. Ez biza kaki.

Kérdezem Esztit a gyanú első fuvallatára, hogy "Eszti kaki van"? Erre a gyerek hangosan: pfúúúúj... Szóval igen... Frankó!
Azért azt el kell mondanom, hogy természetesen ma hófehér nadrág volt rajta és a szagból ítélve megaadag landolhatott odabent. Így nekiálltam könyörögni, hogy na akkor üljön be a babakocsiba, mert sose jutunk haza és egy barna folttal a fehér gatyán én biza nem égek végig a városon vele...

Kisebb huzavona után, hála apának, meg a Krokizene videójának a telefonomon 3 mp alatt Kokikoki felkiáltással bent is termett a kocsiban. És hazazúztunk. Gyereket takarítani.

Kommentek

A legtöbb véleményt kiváltó posztok:

a) legyen-e tetkóm vagy sem.
b) hogy néz ki a blog.

Szépek vagytok! :)

a) tetkóm lett. Már vagy 3 hónapja, csak anyunak az elmúlt hetekben esett le, hogy az az, így addig annyira nem reklámoztam. (Nehogy sokkolódjon!)
b) az én monitoromon nagyon jól néz ki. Laci értesített, hogy más felbontással rondább. Így jelenleg megfontolás alatt van a kinézete.

2010. aug. 9.

Változtatás befejezve

Tekintettel arra, hogy tegnap Laci már úgy jött haza, hogy vörösvértestekkel van tele a blog, átsnasszoltam... Egye...
Ez marad.

2010. aug. 8.

Szombati unalom

Tegnap gondoltam időm, mint a tenger, Laci dolgozik, Eszti alszik, én meg csak kiválogatom már a fotókat. Hát nem tettem.
Belepillantottam ugyanis a hülye felugró ablakba a blogsablonokról.... Persze már itt villog hónapok óta, de nekem pont tegnap kellett elszarni vele az időmet.
Sebaj, szerintem csodszépre ráztam át a blog kinézetét. Szerintem...
Ugyanis Laci hazajött és bejelentette, hogy szerinte olyan, mintha petesejtek úszkálnának a képen. Jójó, így közelről megnézve, ja... Mellesleg csak nem rakhattam tele kávébabbal, meg szívecskékkel a hátteret, nem?
Aztán jött anyu, hogy hol a fotó és amúgyis hol fog most képeket nézegetni. Mondtam, tekerjél bele, aztán ott!
Noszóval nagy siker az új kinézet!

Tegnap nem mellesleg új rekordot döntöttem. 2 azaz kettő órán át a játszótéren voltunk
Nem volt mit tenni, ugyanis a hátrányos helyzetű család egyik kislánya (olyan 5 éves forma, vagy igazából a fene tudja) beleszerelmesedett Esztibe, és folyamatosan hozta-vitte-kergette. Kölykedli meg szárnyalt a boldogságtól (imádja, ha csak vele foglalkozik valaki), így happy hawaii volt mindenkinek.

Ma anyuék megérkeztek reggel. Ki nem hagynák a repnapot. Gondoltam csinálok nekik muffint, mert olyan jó fej vagyok, aztán rájöttem, hogy ezek már hajnalban ránkrontják az ajtót, mert ezek olyanok... és lőn... Eszti még a reggelijén sem volt túl, amikor jöttek-láttak és elmentek. Így muffin délután.

2010. aug. 6.

Anya katt -gyerek potty

Ezt nem is hiszem el, hogy megtörtént. Bevillant az agyamba reggel, hogy el kéne mennünk Görögországba nyaralni. Mostazonnalrögtön, úgy, hogy Laci a jövő héten szabira jön.
Odáig fajultam, hogy délutáni alvás után (höhö, mondjuk lottót is vehettem volna a Fornettis süti helyett, ugyanis elmaradt az rendelés, így no oltás), szóval így elmentünk az utazási irodába, hogy azonnal ajánljanak valamit. Ajánlottak is fasza last minute árral, meg is voltam vele elégedve.
Már azon agyaltam, hogyan adom be ezt a Lacinak, aki azt hiszi, hogy mi Hévízre megyünk nyaralni, hogy jaaa, nem béb, inkább Kos szigetére... Amikoris bevillant, hogy a kölyöknek nincs útlevele... De még olyan izé igazolványa sem...
(Magdi, csak hogy tudd, téged is majdnem felhívtalak, hogy adjál nekem tippeket! :) )
Így aztán beletörődtem, hogy Hévízre megyünk az eredeti terveknek megfelelően!

No, aztán délután elmentünk játszótérre. Mostanába Laci úgysem arról híres, hogy időben hazajön (a repnap miatt). Éééés, ott is megtörtént valami. Valami, amire már régóta vártam!
Eszti kiborult oldalt a csúszdából. Álló helyzetből természetesen.
Hát úgy nézett ki a dolog, mint egy amerikai filmen, esküszöm, még le is lassult a kép, ahogyan néztem. De most mit mondjak, megérdemelte. Annyiszor pofáztam neki, hogy a csúszda nem arra való, hogy fölfele sétáljunk rajta, de ő a játszóterezés felét tuti, hogy így tölti mindig.
Mondjuk az a gyanúm, hogy akkorát nem esett, hogy legközelebb ne menjen fel, na mindegy.
Amúgy meg nem kell aggódni, azon kívül, hogy a pelenkája is tele lett homokkal, nem esett baja. Azért szeressük az uniós játszótereket no...

2010. aug. 5.

Oltás

Egyébként meg a szokásos csütörtöki oltás-szenvedésben vagyunk:

Az oltás miatt reggel felkeltettem 3/4 8-kor, hogy majd szépenügyesen le tudjam tenni 3/4 1-kor tente. Idáig klafa is a buli, de emiatt nem tudtuk megvárni, hogy a köcsögautó elhúzzon a zenélő szarjával együtt!

Úgyhogy amúgy is gáz, mert oltásra megyünk délután (és kicsit ideges is vagyok, mert nem néztem meg, nincs-e szabin a dokinő...), másrészt meg felkelti a prosztókocsi nemsokára, ami nem egy klassz hír...

Szóval grrr...

És egyébként is megvettük neki az Auchanban az akciós cuki napozót (kettőt ráadásul), 81-es, ami nagynak kéne, hogy legyen rá. Erre ma ráadtam, begomboltam a 4 alsó gombot, amelyek közül 3 az első seggrecsüccs alkalmával kipattant... Hopszi...

0 kmkő

Az biza úgy van, hogy van a nullkilométerkő.
Azon vannak a gyerekek.
Alapvetően valamiféle turisztikai látványosság lehet vagy nem tudom, mi az eredeti célja, de nyáron a kölykök szétszedik.
Sosem értettem.
Még most sem, bár már közelebb vagyok hozzá...
Miután már az enyimé is benne van a buliban!
Eszti ugyanis a 0kilométerkő 100 méteres körzetében felismeri a helyet és sikongatva veszi tudomásul, hogy minnyá ott vagyunk... Akár oda készültünk, akár nem. Mivel a központ közepén helyezkedik el, így amúgy is nehézkes kikerülni. És ha ott egyszer szélnek engedjük! Hahaaaaa! Nincs az a kukimennyiség (hahó, még mindig extrudált kukoricapehely, jó?), ami hazafelé csábítaná!

Lehet csúszdázni rajta...



...de amúgy is állat hely!

2010. aug. 4.

Csirke&Nis

Amióta Csirkéék itt voltak (ma mentek haza), egész nap ezt hallgatom. Komolyan nem hiszem el!
A kölyköm imádja Csirkét is meg Nikit is, nem értettem sokáig, hogy miért. Hát szépek, szépek, de a klasszikus értelemben nem értenek a gyerekekhez (mert mégiscsak 20 évesek...). Aztán egyszer bepillantottam a szobába, amikor a gyerekről már egy órája nem hallottam, és láttam, hogy Esztit éppen fejjel lefele bukfenceztetik Kiscsirke lábszárán. És a kölykec meg hangosan röhög közben.
Szóval most 3 napig szét volt gyömöszölve a kölök, szerintem megint ezt fogom hallgatni hetekig.
Szó szerint így: Csirke - Nis- buf (Fordítom: Csirke meg Niki elmentek a busszal...)

De volt egy kis hátulütője is a dolognak (vagyis csak gondolom a vendégsereg miatt lehetett), már két napja délutáni alváskor sírt 5-10 percet, és ezt az egészet überelte egy tegnap esti fektetéses 45 perces üvöltéssel. Semmi nem volt jó neki, igazából úgy nézett ki, mintha aludni akarna, de nem tudna...
Aztán ma, hogy az összes ablakból integettünk K-nak, amíg láttuk őket, és megnyugodott, hogy tényleg elmentek, letettem aludni, és úgymaradt.

2010. aug. 2.

Hétvége

A történések szempontjából jól telt. Anyu meg Misi papa vonultak szombaton gyerekfelvigyázni (vagy inkább bohócnak a kölyök mellé). Ennek megfelelően el is volt Eszti egggész nap. Délután még a Vadasparkba is elvitték.
Ott állítólag Eszti annyira nem volt ráizgulva a kerítésen túli állatokra, nem úgy a simogatóban lévőkre.
Nagy boldogan mesélték a nagyszülők, hogyan kergette a kecskéket. Én természetesen közös olvadozás helyett csak reálisan láttam a történéseket, és nem tudtam másra gondolni, hogy akkor ezzel egyidőben vajon hány réteg kecskeszar rakódott a gyerek cipőjére. (Amúgy igazam volt ezügyben, több réteg...)

Viszont, amíg aludt a ded, elmentünk kajálni, meg kávézni. Természetesen hoztam a formámat és az újonnan felfedezett Frei Caféban azért elhisztiztem, hogy cukorszirupmentesen készítsék a kávémat. Még jó, hogy csudajófej a (itt pincért akartam írni, node nem ám!) barista csaj... Még ez is annyira sznob!
Jaaaaj, de bírom az ilyet! És a kávéválasztás előtti kávérágcsálásra még nem is tértem ki...
Szóval így megesküdött, hogy nekem csak feleannyi szirupot készít. Nem is fájdult meg a fejem.

A Vadaspark ideje alatt meg egy tökéletes, gyerekmentes, csudaromantikus nagybevásárlást tartottunk Lacival. Hát bizabiza, ezt is csak néhány kivételezett tudja értékelni, milyen csodás a bevásárlás egy "összespolcotlepakoló, mindenzacskótkosárbatevő és őrületestempóbanrohangáló" kölök nélkül!

Ma meg Csirke meg Niki. Újra...
Akik alszanak... Újra...

Ja és anyu: asszem maradnak még egy napot, ezért azt üzeni K., hogy indítsd be a mosógépet!!!

Erkély

Vasárnap délután, inkább már este, 7 körül kavartunk csak haza a mamáéktól. Majd én elromboltam vacsorát csinálni, Laci meg az ásványvizeket pakolta be a kocsiba. Eszti meg, no az nem tudjuk, hol volt.
Egyszer csak Laci beszól a bejárati ajtón, hogy akkor most induljak ki az erkélyre gyereket fegyelmezni.
Futok, látom Eszti ártatlan mosollyal cígöli a vadiúj, nagy és nehéz könyvét az erkélyre. Finoman elmosolyodtam, hogy Laci biztosan félreértett valamit, hát szegín kölke csak olvasni akar.

Aha...

Laci - immáron lentről az utcáról kiabál fel, hogy "szerintem költözik...". Még mindig nem értettem, aztán kinéztem.

Az ártatlanmosolyú kisgyermek ugyanis a fél berendezést kiküldte már az utcára az erkélyen keresztül. Volt lent egy pár papucs, egy játékmaci és három könyv. (És éppen a negyediket cipelte az erkély felé.)

Még jó, hogy vasárnap estefelé volt, nem valami forgalmasabb időben. Hiszen én sem pont arra vágyom hogy mitsemsejtve sétálgatok, aztán fejbecsesznek egy Bambis könyvvel.