Most olyan fura, mert Laci elment dolgozni 2 hét szabadság után. Király volt, de amúgy már halálba szekáltuk egymást ezalatt. Mindenesetre olyan hosszú időnek tűnik, hogy most tök fura.
Eszti azért reggel megpróbálta előkeríteni a hálószobából, de aztán hamar el lehetett terelni az apahiányról a figyelmét egy pár frissen lehúzott ágyneműkupaccal... Hogy ez mit tud vele művelni... Sikítva-visítva dobálja-pakolja. (Más kérdés, hogy ugyanezt teszi, miközben a tisztát húzom fel... Na az annyira nem tökcuki...)
Gondoltam reggel egy kicsit megébred, amikor Laci elpályázik olyan 7 körül és nem alszik vissza olyan mélyen, így talán korábban felébred. No nem nyertem. Én még 1/4 9-ig olvasgattam, mire meghallottam a felkelős beszédet. Szeressük a bábedlit!
Node amúgy is tündérkirálylányos időszakot élünk. Ebédre általában egy kistányérnyi kaját eszik meg, ma basszus 3 tányérnyi babfőzeléket betolt, és amikor remegő hangon megkérdeztem tőle, hogy "kérsz még"? Akkor azt mondta, kér. Uff... De nekem ez boldogság, mint tudjuk (apjának nem annyira lesz, mert ezzel a termeléssel frankón bepuszilta apa vacsoráját.) Így járt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése