Mert Esztinek így. Bár a 4 szótagú szavakkal egyáltalán nem boldogul, ezért az ő szájából ez így hangzik: mama Átu (Etumama). Ha túltesszük magunkat a brazil szappanopera jellegű, "donnya Emília" stílusú megszólításon, akkor azt láthatjuk, hogy igazából ügyes gyerek ez!
No... A kölök imádja Átumamát. Nem nagy kérdés, miért.
Anyu ugyanis -szolíd nagymama-tempóban- már a megérkezése után 10 perccel a szoba közepén négykézláb kiabálva kergeti Esztit. Jakérem, így lehet élni! És ez megy egész nap!
Mi Lacival a kellemes (értsd: zuhogóesős, esernyőnélküli), szombati romantikánkat egy kávéval kezdtük, majd mivel nem volt kedvünk sütizni, így tingilingiztünk egyet a városban (értsd zuhogóesőben), aztán hazaindulván rájöttünk, hogy csak kéne egy palacsinta. Visszabattyogtunk a palacsintázóba (messze volt és zuhogott), amely viszont bezárt. Örökre! Ahogy kell!
Aztán hazaindulva a nagy séta miatt hirtelen rájöttünk, hogy hamburgert kéne enni. Azonnal!
(Valószínű, ez volt az a pillanat, amikor egy lakásban, egy Eszti nevű kisklambót 2 adag túlcukrozott túrókrém és puding bezabáltatása után, éppen felöltöztetett a nagyanyja, és sétára lopta.)
Ugyanis nagy naívan sétálunk haza Lacival, erre bakker jobbra sandítva azt látom, hogy a kölyköm épp a fagyispultot veri Jakóban!
Kétszer is oda kellett néznem, hogy he? Debiztosanazenyém? Hát az volt!
Eszterem meg a mamáék.
Odamegyek, hátha a gyermekem valami tanújelét adja, hogy hiányoztam volna neki (vagyis legalább anya felkiáltásokkal a nyakamba ugrik), de csak egykedvűen rámnézett, éééésss... Verte tovább a fagyispultot... Hiába, ami fontos, az fontos!
Így aztán 20 fokban, fagyistölcsérrel a kezében ők balra, mi meg -továbbra is gyerekmentesen- jobbra ballagtunk tovább.
Szerényen megjegyzem, hogy csak 1 doboz túrókrém + 1 doboz puding volt az uzsonna.
VálaszTörlésHát de pont ezt mondom én is! :)
VálaszTörlés