Pláza

Mit csinál az ember zuhogó esőben? Hát plázázik!
Tegnap délután fel is készültem, hogy a séta, az max. a Malomig lesz.

Mondom Esztinek, vegyük fel a farmert. Nemnem...
Bakker, akkor mit akarsz felvenni?
Erre hozza a barna melegítőgatyáját.
Na de édes lányom, melegítőben? Nojó.

De ehhez a rózsaszín pulcsit kell ám felvenni! Nemnem...
Neeem? Hát akkor miiit?
És hozza a kötött kardigánt...
Na persze, az tutifix, hogy ki nem jössz velem az utcára barna melegítőgatyában és kék, kötött pulcsiban!

Nagy könyörgésre lett belőle egy sötét, hosszú ujjú póló, melyet végül a zuhogó esőre tekintettel megfejeltünk egy rózsaszín csőrikés baseballsapkával.

Jaaa, ez a baseball sapka egy ajándék.

Ma délelőtt az utcán a szokásos lépcsőzés közepette (széles lépcsők, egyedül le-fel, aztán a mozgássérült feljárón le-fel és közben anya-meg-ne-fogd-a-kezem...), szóval itt fejjel előre lezúgott a lépcsősoron.
Na a látvány pont olyan volt, ahogyan azt most mindenki elképzeli. Iszonyat!
Hirtelen átsuhant a fejemen, hogy 104 lesz... Felkaptam, és nem értettem, hogy:

a) hogyhogy nincs vér,
b) hogyhogy megvan az összes foga.

Aztán rájöttem, hogy fejjel előreesve a simléder előrecsúszott és az egész arcát megvédte a sapkája! Hát ez egy csoda!
Nagggyon nagyon üvöltött, még kapálózott is közben szegénykém (ennyire talán még sosem sikerült bukni), aztán pár perc múlva hirtelen megnyugodott éééééssss visszaindult lépcsőzni...

Áááá, nem durrant el az agyam! Mondtam, hogy na azonnal vegye a hazafele az irányt! Hát ki látott már ilyet!