2012. nov. 28.

Végrevégrevégre!

És trálláláááá! Utazunk!

Már jó is, mert Esztit napok óta lelőni sem lehet, be van őrülve, pörögforog és jajj! :) (Laci már hétfőn megmondta, hogy az én hibám, mert nem kellett volna már vasárnap megmondani neki. De szerettem volna betegség ellen motiválni. Így elmeséltük. :) )

Igazából tegnap az egész napom erre ment el, hogy a két gyereket+magunkat becuccoljam pusztán 3 napra...

Voltunk tornán, főztem ebédet, a szünetekben kimostam Petit kétszer a vízből (magára rántotta a fürdősjátékokat, természetesen a flakonok félig voltak vízzel), kiszedtem a szájából 3 katalógust és két DM-es kupont (hogy erről a papírzabálásról mikor szakaduk már le?), kipakoltam a bőröndből őt és visszapakoltam a bőröndbe, amit kirámolt és sorolhatnám.

Emellé társul -hogy ne érezzem már olyan jól magam- rájöttem, hogy ha elmegyünk és visszajövünk, akkor csókolom dec. 1! Na de hogy áll a hiperszuper naptáram?
Hát úgy: ragasztottam, kentem, lakkoztam, száradnak: nem hittem, hogy elkészül az összes szombatra.

És még  a bónusz: az adventi koszorúmnak egyelőre két eleme van: egy koszorú alap és 4 beszúrós gyertya-alap.... Na, ez ügyben reménykedem, hogy bronzvasárnapra meglesz... gyertyástól, díszítésestől... De legrosszabb esetben karácsonyra. :D

Viszont egy fázisfotó a naptárról.
Immár lelakkozva:




Még egy textil jön a tetejükre szalaggal átkötve, és teljesen elégedett vagyok magammal.

Meg egy Petikép. Ha elfelejtettük volna, hogy kegyetlen cuki! (Jah az, ha nem tudom, hogy éppen ezidőtájt tekergette el a gombokat, ami miatt a gép 30 fokon mosott és 600-as fordulatszámon centrizett . "Harmadnapon megszáradott."


2012. nov. 27.

Péntek-szombatos

Jó, hogy a hányós poszt van felül napokig. :)

Már nem hánynak, sőt, Pepókának megvan a 10 foga (de legalább 9) és már a kakker sem gáz. Már kezdtem aggódni, hogy ha ennyit kakil és rókázik mellé néha, akkor mi lesz? Fogyásnak indul a 10 dekájából?

Azért Eszti úgy feküdt le vasárnap délután aludni, hogy hozta Tündinek a hányóstálat. Majd a hatás kedvéért egyszercsak félálomból, alfából kiugorva felült és mondta: boááááá. Uhhh, a Tündi kihányta az egéééész ebédjét.
"Oké jól van, akkor most már aludhatsz! :)"
 Szegény gyerek, már a játékaiban is róka koma van.

A hétvége jó volt nagyon így Pesten.
A GOKI egy borzalom, sokat kellett várni, ahogy megjósoltam.
1/2 3-kor szabadultunk el végre mindennel végezve, addig Peti nem aludt... Hát nem volt jó formában, de valójában rosszabb is lehetett volna.
Mikor a kocsiban betettük az autósülésbe, szegényem abban a pillanatban elaludt. (Eszti is, aki délelőtt Lurdyban nyomult apjával.)
Mi megálltunk a Mekiben venni egy kávét, majd megérkeztünk anyuékhoz.
Leparkoltunk és már pont beleittam vón a kávémba, amikor Pepóka felkelt. Jelzem ez fél óra alvás volt. Soha ilyen keveset nem aludt még. Hát ja, szegényem.
Persze Esztit is felébresztette, így legalább mehettünk is fel. Kávéstól.

Ott bizabiza, Petikém nélkül még szarni se... Annyi pillanatra tűntem el, hogy kivittem a banánt a konyhába, már bömbölt. Durva mi? :D Tök cukkerkirály, de nem lehetett otthagyni.

Így őt mindenhova vittük magunkkal. Ez remek szórakozást nyújtott, amikor az Ázsia Centerbe is átugrottunk szombat délelőtt kincseket vadászni (nem ruhára gondolok, hanem jelenleg pl. csokikra), szóval kincseket úgy fogtuk ki, hogy Peti kézről kézre járt: "Csirke fogjad már meg! Laci vedd már át! Valakiiiii, vigye innen a Petiiit!" Vicces volt (neeem, a babakocsi egy igazi Pepókirálynak nem opció, azt is mindig tolta valaki.)

Aztán délután azért leléptünk Lacival, az olyan jóóó volt.
Mondjuk elég sivár életnek tűnik ez így, hogy az embert az hozza lázba, hogy az IKEÁban randizhat, de sebaj, állat a fánk (olyat még nem ettem ott.)

Pepó az megvolt köszöni szépen, szerencsére 2 órát aludt, így csak kb. 3/4-edet kényszerült nélkülem eltölteni. Azt az akadályt meg jól vette. Úgyhogy nulla bűntudattal tértem haza, hogy semmi törést nem okoztam a szepszaros időszakban történő lepasszolással. (Jóvan, kusti, nekem ez fontos kérdés mindkét kölyömnél, és igazán olyan jól sikerültek mindketten a leválás szempontjából. Vagyis Petin egyelőre nem aggódom).

2012. nov. 22.

Ezek hányós gyerekek

Előszöris vettem ma egy kiba* jó magasszárú csizmát. Nem volt drága és közben a gyerek boldogan bontotta le a fél Deichmannt. Mindenki jól járt. (Mondtam, hogy ezzel a kölyökkel nem lehet spontán vásárolgatni? A babakocsiban nem ül és néz, hanem minimum kiszáll, és ha már kiszállt, boldogan lebontja a boltot (és hogy ne tűnjek plázázó hülyelibának: a könyvtárba is ilyen módon járunk.)

No, Lacinak meséltem is telefonban nagy lelkesen. Az ő lelkesedése csupán annyi volt az ügy iránt, hogy "nem úgy volt, hogy nem költünk a számláról, hogy ne maradjunk cikiben a szállodában?" (Igenigen, milyen szállodában??? :P ) De amúgy így volt, de kiszámoltam, és minden rendben lesz, kicsit csiszre, de meglesz.

Ugyanis jövő héten elutazunk. Mert elutazunk és kész! :) Siófokra. A szálloda legfőbb erénye, hogy itt van Magyarország legnagyobb szállodai játszóháza.

Az, hogy Pepóka necces, meg Eszti is az, engem már egy cseppet sem izgat fel. Ha ezen aggódnék, soha, sehova sem tervezhetnénk. (Nagy a szám, mert a hoteltől megkaptuk az ígéretet, hogy 3 napon belül is tudnak rugalmasak lenni.)

Peti az tök jól van bizonyos szempontból. Az orrfolyása szinte semmi, nem köhög, ha minden jól megy, akkor egy hét alatt mászott ki egy náthából (ez már önmagában pezsgőbontós mondat volt).
Csak azon kell izgulni, nehogy Eszti visszafertőzze.

Más szempontból viszont tegnap telibehányt vacsoránál. Marha jó volt, mert Laci kizárólag aznap este nem volt itthon, éppen párhuzamosan kajáltattam mindenkit, ráadásul nem a takonykórok alkalmával szokásos köptető által okozott taccs volt, hanem komoly hányás: egészen az uzsonnáig visszamenőleg, orronkijövős és levegőértkapkodós. Nagyon kikészültem, mert miafeneez?
Tényleg nem hiszem, hogy az 5 napja szedett köptető, a Sinupret nyomta volna ki, nem is köhög meg semmi. (Meg az amúgyis tök laza gyógynövényes cucc.)

Nameg itt van a kakker, ami nem normális pár napja. De szerencsére a védőnőmmel is összefutottam az utcán tegnap és megerősítette a gyanúmat, hogy ha a gyereknek 4 foga jön egyszerre és napi 2 helyett 5* tojik, akkor azon nem kell elcsodálkozni. És amúgy tényleg, hát semmi baja a fogzással, egy kis lazább kaki tök belefér.

Szóval agyaltam, agyaltam, de a vírus nem ilyen lazán nyomja a hányásfosást, így elvetettem az elméletét.

Aztán kimostam szegény srácot a hányásból, úgy döntöttem, ő még nem érett a ropi-kóla kombóra, így később kapott egy kis kekszet. Amit a konyhaszekrény hátuljában találtam, állatfigurás háztartási még Eszti bölcsis korából.... (Nem sokkolódni, még júliusban oda járt. :)) Azt meg is ette. (Előtte amúgy vajaskenyérrel próbálkoztam, de ahogy megnyalta, öklendezni kezdett tőle, így gyorsan elpakoltam előle.)

Aztán az Eszter. Ő kb. 2-3ig köhögött éjszaka. Nyomtam neki egy adag lándzsás útifüvet, majd vártam, hogy elaludjon, mert akkor nem köhög. Így is lett.
Közben apa átjött a nappaliba (már persze a kanapén aludtam várva, hogy vagy jön Eszti, vagy mennem kell hozzá), szóval nálunk ez a hányós dolog kezd alap lenni, mert Laci felébredt a köhögésre és rögtön behozott egy hányóstálat. Hátha.... 

És Peti ma megfejelte a sztorit egy ebéd alkalmával történő teliberókával.

Én meg azt mondtam: ajófenébemár.
Tényleg nem tudom, mi kavarja fel.

Amúgy jól vagyunk, Pepónak tuti nem adok ma már Sinupretet, a csizmám állat, Eszti meg már reggel köhögött egy hurutosat (ami jó, mert ez az útja javulásnak), úgyhogy holnap irány a GOKI!
(Gyanítom Eszti meg apa a Lurdy játszóházában várják ki, hogy végezzünk.)

2012. nov. 21.

A szeparásról

Korábban mindig kaptam az ívet, hogy könyvből nevelem a gyereket. Ma már nem így van. (Illetve ma már nem kapom emiatt az ívet. :) Szerintem megszokták, vagy egyszerűen a második gyereknél már leszarják.)

Úgyhogy gondos tanulmányaim miatt most is baromi képben voltam, és vártam a szeparációs szorongás 2. felvonását.
És korábbra vártam, mint 1,5 év, hiszen a 8 hónaposokra jellemzőt is hamarabb éltük át.

Tök agyas vagyok, így is lett minden.

Tegnap megpróbáltam elmenni a boltba. Illetve el is szaladtam- tessék érteni: futócuccot  (kegyetlen állatjó futófelsőm van, még 7 fokban sem kell semmi rá, korábban nem is tudtam, hogy létezik ilyen!) felrántottam és elszaladtam a pékségbe (jóvan, egy-két kört megtettem, de közel sem egy edzés nagyságú volt a buli) és 17 kemény perc távollét után síró-rívó kisgyermek fogadott.

Pedig apa meg Eszti jók voltak. Kitalálták (mivel már pár napja bebukták, hogy Peti keres a lakásban) szóval, hogyha nem engedik ki a Petit a szobából, akkor nem veszi észre, hogy nem vagyok itthon és kész. Na nem jött be, mert nem hülye a kölök rájött, hogy nem engedik ki a szobából, szóval pár perc után bőgve csapódott be a szőnyegpadlóba fejjel, és nem is nagyon tudták kikaparni belőle.

Nomeg ami ezzel jár persze. Az a minimum, hogy pisilés közben "kukucs" játékot játszom a WC-n ülve (és az a maximum, hogy a gatyámat rángatja és a lábamat nyálazza közben). Hiába játszik valahol, ha kimegyek a helyiségből, azonnal utánam jön. És a gatyámból kb fél seggem kivan mindig, mert lábszárnál rángatja lefelé. Szeretem. :D

Pedig én pont IKEÁzni akartam a hétvégén tök egyedül (értsd: Lacival-szerelemben-kettesben) szombaton.
Tök alap, hogy Petikémmel egymással vagyunk, nem is szeretem különben, ha nincs velem. De úgy vagyok vele, hogy ami ilyenkor történik, az pár hét és slusszpassz, bírjam már ki, hogy nem passzolom le ez idő alatt. És hát most rosszul jön ki, vívódok is, hogy lepasszoljam-e. (De le fogom, mielőtt anyu sokkot kapna.) Mert igen, anyu remek társaság és seggrázásban is jó ( és nem a sajátja rázásában). Szóval na.

Viszont reményeim szerint karácsonyra újra a régi Pepókirály lesz, akitől aztán elugorhatunk egy órára Esztivel a Malomba "csajosan" . :)

2012. nov. 19.

De legalább körülírja

Sétálgat hazafelé Eszti az oviból.

Az ebéd nagyon finom volt. Háááááromszor kértem. Kagylóleves volt, öööö paradicsom... paradicsomos... ööö.... kagylós.... öööö izéééé....
Paradicsomleves kagylótésztával?
Igeeeen! A másodikból nem sokat ettem.
Az mi volt?
Háááát, az olyan krumpli. Te is szoktál olyat sütni. Sütni kell a krumpli és rá volt tapadva a kolbász meg a tojás.
Jaaaa, rakott krumpli?
Igeeeen! 

Kicsit később még azért elmesélte, hogy az uzsonna jó volt, csokis kenyér.
Öööö, mogyorókrémes?
Igeeeen!

Különben mindent értek.  :)

Petikirály taknya

Vonzó olvasnivaló napsütéses novemberi napon.
Egy hete tart és egyelőre megkockáztatnék egy olyan kijelentést, hogy lehet, megússzuk Ventolinos tüdőbajosság nélkül.
Ez keményen optimista kijelentés úgy, hogy tavaly december óta a havi 1-2 náthája minden egyes alkalommal a tüdejére ment.
De ha így lesz, akkor kezdhetem verni a fejem a falba, hogy miért is nem vettünk eddig inhalátort.

Most nyomjuk rendületlenül Salvus vízzel, és állítom, hogy egy csoda!

Persze, még nem egészséges, nem kell elkiabálni a dolgot!

Arra mindenesetre jó volt a dolog, hogy lemondtam a szombati Lacival közös programunkat.
Anyu természetesen telesírta emiatt a párnáját, dehát nem tudtam volna jó szívvel estére Pepókát itth agyni orrszívózás meg inhalálás nélkül. Meg aznap elkezdte a fulladós köhögést is (szerencsére csak párszor nyomta).

Anyu nem is tudta kiheverni a sokkot, amit az okozott, hogy nem utazhatott 100 km-et, pusztán pár óra gyerekvigyázás céljából, ezért már melegében bejelentette, hogy "akkor kérem Eszti 15-én". (Azért érezzük, ez egy éve még sündörgős, kérlelős "naaaa-lehetne-arróóól-szóóó- hogyesetleg 15-én"-ként hangzott volna el. Ma már nem pont így. :) )

Ráadásul mennénk hétvégén IKEÁ-ba is (jaaaaj, a GOKIba megyünk ám, csak arra a kavarós napra jobb nem gondolni -mindent egyszerre káosz lesz- pacemaker ambulancia, meg a dokit is kivárni míg kiér a műtőből és ha ez délutánba nyúlik, hogyan alszik majd a kismaki. Na ezért nem szeretem. Viszont így csak 1* kell felutazni Pestre, akkor meg féllábbal is kibírjuk.)


2012. nov. 14.

Csak egy adag "hogyanvagyunk"

Tanácsadásra mentünk ma reggel.

Jó is, mert az összes diGeorge-os pajtit beoltották influ ellen, úgyhogy én is ki akartam követelni. Sikerült is, bár a doktornő kicsit kételkedett, de mondtam, hogy "dededeeee, eskübecsszó ezzel lehet oltani", így még szerez is nekünk oltóanyagot ingyé, merthogy egy Peti kategóriásnak ugye jár...
A 15 hóson még mindig megy a "vita" , azt nem kapta meg most (mert az élővírusos oltás), de később megkaphatja (kb. 2 év felett), de a dokinő szerint jó lenne Pesten nyomni (mert ő parázik.). Én meg nemááár! Szóval ez ügyben még nincs közmegegyezés.

Aztán a másik sarkalatos pont: a méricskélés.
Itthon persze figyelemmel követem a súlyát. A "parasztmérlegelésen" csak annyi látszik, hogy felfelé tart, az nem, hogy mennyi pontosan.

Naszóval 6 hét alatt 700 grammot hízott, úgyhogy meg voltam elégedve vele újra. Mostanában a súlya szépen alakul. Legalábbis 16 hónaposan rendesen hízni, az jó.
Így már túlszáguldottunk (hahahaa) a 8 kilón is (egész pontosan 240 grammal).
A hossza jobban bosszant, mint az iszonyat kicsi súlya, mert így töpszli marad, az meg tök gáz. (Most 75 cm.)

Kegyetlen vagány kölyköt kell nevelnem belőle, hogy túléljen ebben a vad világban.

Aztán felmerült a szokásos kérdés: hány foga van? Hááámondom "ciki, de nemtom egészen pontosan, tessen már bekukkantani azzal a csodálatos célszerszámmal drágakedves doktornő".  És így tett.
Ki is derült, hogy az általam becsült 7-es érték jó. Emellett meglesz az összes többi rágófog rövid időn belül. Egy ugye kint van, egynek a csücske fent már látszik, a maradék kettő rágófog helyén meg tök duzzadt már az íny. Így a látszat ellenére élénk fognövesztésben van.

Az agya az elmúlt napokban/hetekben szivacsos állagú lett. Nagyon hirtelen változott és elsőre szívja be az információkat. Hihetetlen gyorsasággal. Fel sem tudom sorolni, milyen jókat tanult meg. Szinte mindent elsőre.
A legjobb- ez Laci érdeme- rendes (cuppanós) puszit adni- eddig csak a nyitott szájjal összenyálazós ment. :)

És a szavakat is így. No fel is vettem videóra a tejföl-t. Kicsi, béna videó, ami szintén Lacinak köszönhető, mert már 3 napja dugdosom a gépet az orra alá, hogy takarítsa le a memóriáját, mert betelt. (Nem, ez nem az én feladatom a családban, azért nem csináltam meg magamnak.)
Így csak ennyi fért rá, de attól cuki.
(Arra nagyon jó kis videó, ha nem hiszem el, hogy szavakat mond, akkor előkapom.)

És üdv szeparációs szorongás!
Bizabiza, már a múlt héten is éreztem, hogy valami van, na tényleg van.
Nem baj ez, csak nehéz úgy lépkedni a konyhában, hogy a gatyámba csimpaszkodva stabilan ott van egy embergyerek. Erről majd mesélek (amúgyis a szepszaron túl akartam esni még karácsony előtt, na erre most így van esélyem.)

Eszti sem kutya azért agyilag. Nemrégiben pont téma volt a fórumon a számok ismerete. Még meséltem is, hogy "áá, ez hozzá se szagol". 16-ig szépen elszámol, különben meg tizenhét vagy tizenhúsz jön utána. Ennyi.
Akkor emiatt a beszélgetés miatt vettem elő az egyik számos könyvét. És legnagyobb megdöbbenésemre felismerte az összes számot (nem, a 6-ost meg a 8-ast asszem nem). Csak úgy kifigyelte, megjegyezte, mert én biztosan nem tanítgattam meg kifejezetten erre, akkoriban még Laci sem. Azóta persze mindenhol sorolja a számokat és apja is okítja.

Aztán ami van, az takonytakonytakony. Szó szerint persze.
Végülis Pepó 3 hetet húzott nélküle. Eszti már több, mint egy hónapot, ő nem is beteg még, csak kifújja az orrát napi 3*.  (Mondjuk ne is legyen beteg, miután napok óta fél kiló mandarint eszik meg este és utána még megkérdezi, hogy van-e itthon gyümölcs. És még benyom egy almát...)

Nem jött jókor, mert programunk lett volna, de igazából mostanában minden hétre van valami, ami miatt nem akartam betegséget, januárig egészségben reménykedni a mi esetünkben meg azért irreális.

Én is remekül megvagyok, jelenleg az extracsodálatos adventi naptáramat készítem. Már most el vagyok ájulva magamtól, milyen csodás lesz (a bébiételes üvegeket dekupázsolom- állat na!)

Ígyvagyunk.

2012. nov. 9.

Hetedikek

A nagytakarításos műsornak vége. Kétségtelenül csodálatos voltam.
3 nap alatt simán befejeztem volna, mert egyik este pl. lesuvickoltuk Esztivel a csempét, meg a lambériát. Imádott a habos vízben tapicskolni (amúgy este már nyilván nem szórakoztam volna ilyenekkel). Petikém meg valami hihetetlen módon a legneccesebet- az ablakpucit- végijátszotta.
Érted? De durván! Mert még oda is jött hozzám, álldogált egy ideig, nézte, mit csinálok, majd elment másik helyiségbe. Nem hittem el.

Ma már csak a WC-t tettem rendbe a csempétől a szellőzőig, de az olyan, hogy szívem szerint azt mondanám, ne merd használni 3 napig, hadd ragyogjon!

Tervezzük, ha minden jól megy, de most már egyre erősebb az érzés, hogy tényleg el kel mennünk IKEÁ-ba. Az hagyján hogy nem férünk a játékoktól és tárolóscucc kell megint, de csak nekik volt annyi eszük, hogy fekete WCkefét gyártsanak.

Node Péter Úr.
Péter úr kérem szépen szavakat használ. Az ismerteken túl újakat nem olyan régóta. DE.
Én az a fajta vagyok, mint tudjuk, akinek ha leírják, hogy ezzel a géndefekttel a gyerek nem fog időre beszélni, akkor nem hiszem el, hogy beszél. Mert le van írva, hogy nem. Biztos nem az, félrehallom.

No most az van, hogy ült a habtapin ebéd után, és azt mondta: tente. Többször tesztelve, hogy nem pusztán utánzásról van szó (bár az is fasza amúgy), hanem válaszol a kérdésre, ha erről beszélünk előtte- hova megyünk? tente.
Úgyhogy kénytelen vagyok tudomásul venni és így megosztani a nagyközönség felé, hogy de ez a kölyök, a várakozásaimmal ellentétben, bizony használ szavakat:

Össze is szedtem kb. a régiekkel együtt:
kutya (vauvau), baba, labda (abba), tej (teee), tente, ventillátor (veve), pápá
Ez 7. Ami eszembe jutott most, vagyis erről már tudomást kell vennem.

Plusz a jelek persze, az sok, olyan 40 kb., így meg már klasszul elkommunikálunk. 

Meg arról is, hogy kiabált valamit az etetőszékben, vagyis szemmagasságban volt a szája és igenigen, eljátszottam a régi poént újra: "Mit keres tészta a szájában? Nem is azt eszik." (Eskübecsszó ez volt az első gondolatom, mint egyszer Esztinél.)

A fürdőben aztán kisebb elemlámpával és fogkefével vívott közelharc eredménye, hogy ennek biza van egy komplett kinőtt rágófoga. Veszettül kapálózott és visított, szóval csak sejtem, hogy nem kettes, nem is szemfog, akkor csakis egy jobb, alsó 4-es lehet.

Hát durva, nem durva, nem vettem észre. De este már megsikáltam a 7. jelentkezőt is.

Már 3 évvel ezelőtt letettem a dologról, hogy a nagy klasszikust beszopjam: "biztos nő a foga" (ha nyűgös, ha nem,  ha két kanállal kevesebbet eszik, ha rág- hahaha... , ha esik, ha fúj, ugye tudjuk.) Sőt, úgy érzem át is estem a ló túlsó oldalára, mert fel nem merült bennem, hogy ennek akár foga is nőhet. :) És egy hete, amikor minden éjjel 1-2* felsírt vagy egy egész hétig, hát az az lehetett... Nem jöttem rá, mi a bibije...

Így állunk bibibii és bibibiii.


Az ovis fotózás

Jaj, az a bizonyos ovis fotózás.
Az egy nagyon agyhalál dolog, mert évtizedek óta ugyanazok a képek, ugyanazok a beállítások, de legalább már létezik retusálás.

Befogom, mert az első kört megúsztuk a kiskonyha mellé beállított, onnan feszengve vicsorgó gyerekpofi nélkül (mibe, hogy rólatok is lapul anyuéknál egy-egy ilyen fotó :P ), bár csak a kiskonyhát úsztuk meg, a vicsorgót nem...

De persze énkölyköm így is a legcukibb morzsalék a világon, édes.

A képekről semmit, mert elég béndzsaságul lett megoldva.

Ugyanis volt egy fotózás hetekkel ezelőtt. Meglettek a képek. Jóvan.
Hétfőn kellett leadni az utánrendelést úgy, hogy egy másik fotós meg ma fotózza őket (mivel az előzőn tök kevesen voltak az oviban). Úgyhogy azt találtuk ki, hogy csak magunknak kértünk fotót és ha a mai fotózás bénább lesz, mint a múltkori, akkor meg becsengetünk a fotóshoz és kérünk még, csak nem törli ki azonnal a képeket.

Csak egyfajta képet kértünk így az első körben, amin csak a feje van rajta, mert a teljesalakoson látszik, hogy a pöttyös szoknyához csíkos harisnyát adtam rá és ez olyan ciki, hogy Lacit lebeszéltem a képről- mondván szegény gyerek olyan hülye fejet vág rajta...

Mostanában nem a telivigyort nyomja, ha "csíííííz"-ről van szó, sokat finomodott a stílusa, ez ügyben hátrányára...
Egy olyan szemet kidüllesztő, amúgyis feszengő, fogakat félig kivillantó félmosolyos borzalom.

Így reggel felöltöztettem szépen, aztán nem foglalkoztam a dologgal többet.
Azonban Laci megtette.
Még az autóban megmondta neki, hogy "aztán ne úgy mosolyogj, mint aki befosott!"

Na ebből milyen fotó lesz??? :D

2012. nov. 5.

Holnapra figyelni!

Az üzletek polcain télapók sorakoznak, a nagyobb áruházakban már karácsonyi a díszítés. Csúnya, esős, koszos november van.
Vagyis a legcsodásabb időszak egy nagytakarításra.

Sajnos nem tudok élni karácsonyi nagytakarítás nélkül (még mindig reszketve amúgy, hogy idén lesz-e karácsonyunk, de Laci szerint - ő bölcs: "Miért ne lenne?" Na mindegy, valahol persze igaza van, a tavaly az egy szimpla szopacs volt.)

Már a konyha teljesen készen van. Csaltam ugyan, mert két szekrényt kirámoltam még tegnap, amíg elvoltak apjukkal a kölykök, meg ma mostam is (Peti frankón elnézegeti a mai napig a pörgő, forgó, centrifugáló gépállatot) . Mondjuk annyira nem jó egyedül hagyni a géppel, mert persze pipiskedve-küzdve simán eléri a gombokat.

Na nem is ezért jöttem, hanem hogy holnap- akármilyen gány is az idő:
10 milliószoros nap van.

Vagyis:
sex-drugs-rock&roll

Ja neheeeem:
love-piece-harmony. :)

2012. nov. 3.

Akiknél szép (volt) az élet!

Amikor anyuék tegnap elmentek, hullattunk Lacival pár könnycseppet.
Minden túlzás nélkül mondom, hogy amit anyu művel a kölykökkel, azért neki fizetni kéne...

Tegnapelőtt megérkezett reggel, és képesek voltak egész nap sikítozva rohangálni. Mindent ő akar csinálni: játszik, etet, öltöztet, lóbálja a kisebbet és hátán hordozza a nagyobbat! Hihetetlenül le voltunk lazulva, szerettük is volna, ha hozzánk költözik, de Misi bácsi tegnap délután orvul hazavitte. :)

Voltunk tegnap délelőtt a Malomban játszóházazni. Persze ez is arról szólt, hogy majd anyu elviszi mindkettőt, próbáltam lebeszélni, hogy inkább csak az egyiket, meg egyedül ez azért tök gáz. Na odáig jutottam, hogy elmentem velük a Malomba, ott kisebb vita árán egyszerűen lepattintott és bevitte őket a játszóházba.
Én meg a Hádában kényszerültem az időmet eltölteni (sajna bukta volt, mert aznap volt új árukészlet és frankón mindenki ráért, szóval mint a hangyabolyban!)
A próbafülkéknél ránézésre félórás sor állt, a pénztárnál szintén, úgyhogy csak egy extrakirály fürdőköntöst sikerült szereznem (azt nem kellett próbálni) 1500ért. Bakker pont most néztem ki egy elérhető árú, ugyanilyen anyagú köntöskét a H&M-ben 6rugóért, úgyhogy bántam is én, hogy a gyerekeim +/- fél órát tombolnak 2 emelettel feljebb.

Mert tomboltak. Jó Esztinek pont a legjobb játéka, de anyu Petit is labdákba dobálta, csúszdáztatta, és ennek megfelelően, amikor értük mentem, visítva távoztak a helyszínről. (Ja, mekkora poén: nem kellett érte fizetni, anyu szerint senki nem kérdezte, ezen annyit röhögtem: a kis gyerek előnye- gondolom a fene sem nézte egy évesnek. :D)

Mi mindkét nap Lacival kávézgattunk, sütizgettünk alvásidőben, a Freiben sikerül sutyiba ledaráltatnunk a szinte ingyen szerzett szemes kávénkat is, a könyvtárban kivettem egy rakat könyvet Esztinek (már akut mesehiánnyal küzdöttünk).
Úgyhogy minden király!

Jaaa, vagy most jut eszembe, hogy ha a mama színre lép, valami mindig van. Na péntek este 10 óra, köhögés, köhögés, gyanúúús köhögés. Berohanok. Eszti mi van? Hánytam.
Báááázzz, az egész ágyat telibe, a rohadt életbe, minek adtam kolbászt a gyereknek vacsira?
Az volt olyan undorítóan büdös, hogy én is majdnem.

Szóval a majom megúszta (ez iszonyat mázli, mert a majom pótolhatatlan). Meg maga az ágy is (az pótolható mondjuk). A pizsamát meg ki kellett dobni. Úgy, ahogyan volt, és az ágyneműnél is rezgett a léc. El lehet képzelni....

Laci átgúnyázta, kimosta a kölyköt, én meg romeltakarítottam. Aztán persze 2 órás kavarás volt, amíg egyáltalán lefeküdtünk mindannyian (fekve ugyanis egy ideig még öklendezett, így üldögéltünk 3-asban a nagyágyon éjjel 11-kor. Romantikus volt. Aztán 3 taccs után le lehetett feküdni.)
De olyan fegyelmezetten vitte végig ezt az egészet, hogy az csoda!

Ilyenkor azért olyan fizikai képtelenségekkel találja magát szembe az emberlánya, hogy a kölyök megevett egy mini kenyeret 3 karika kolbásszal vacsira és komolyan mondom, hogy ami kijött, az 3* annyi kolbász volt.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy hadilábon állunk a paprikafogyasztással, és végre egyszer, csak most: meglátta a pritamint és kért belőle. Megette a felét. Én meg örültem neki. (Egész este 10-ig...)

Amúgy nem nagyon tűnt betegnek, szerencsére nem is lett az. Két öklendezés közben azért bejelentette, hogy még szerencse, hogy a gumicukrot nem hánytam ki. Hát hulla szerencse...
Különben meg igen, asszem nem kellett volna a temető melletti árusoktól gumicukrot venni a gyereknek. De legalább reggel saját kezűleg dobta a kukába, hogy ilyet többet nem eszik. :)

(Ui: tudom, hogy guglibarát néha lopkodja a kommenteket. Én megkapom emilben a hiányzókat, de innen eltünteti. Szóval köszi azért, Crocus. :) )