Azzal kezdtük, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy az audiológián bebizonyítsam, hogy Pepi nem hall. Sikertelenül.
Szerintük semmi baj a hallásával, és igazából vissza sem hívnának kontrollra, de mivel csak valami génbaja van a kölöknek, esetleg fél év múlva nézzünk vissza.
Jaaa, hogy a bántó hangú kereplőre meg sem rezzent? A dobra sem? Azt nem magyarázták, hogy miért nem.
Aztán király volt, mert összefutottam Enikővel és Dóribébijével. (Nincs is jobb, mint egy jó kis babatali a kórházi folyosókon...), ahol addig tébláboltunk és fecserésztünk a vérvétel előtt, amíg rámtalálta a drágakedvelt főorvosunk, aki "hohóó, hamár itt vannak megnézem a Petit" felkiáltással egy röpke kardiológiai vizsgálatra is beráncigált.
Ez is jó volt, mert legalább megtudtam, hogy Peti szűkülete (ami a műtött részen kialakult) nem romlott tovább és azt is végre megkérdeztem, hogy miért szedi a vérnyomáscsökkentőt (mert az tiszta sor volt, hogy nem a kis satnya vérnyomása miatt). (Valami olyasmi, hogy a tüdőbe több vér jusson vagy nem egészen értettem, de mintha az is elhangzott volna, hogy majd egyszer elhagyható lesz talán. Én azt hittem, a szűkület miatt kell, és örökélet+1 nap.)
Úgyhogy a pénteki nap remek volt minden szempontból.
És később derült csak ki, hogy ez igazából csak előszobája a tökéletes hétvégénknek. (Vagyis király volt az egygyerekes családmodellt gyakorolni két napig. Eszti ugyanis elment Pestre Etumamával. Arról meg majd később, hogy állítólag tökéletesen viselkedik: szépen eszik, lefekszik aludni időben, amúgy meg metrózik egész délután. Én meg szeretném ebben a minőségben visszakapni holnap. :) )
2011. okt. 30.
2011. okt. 27.
Pepókirály 4 hónapos
Ma van a napja annak, amikor végre elmondhatjuk, hogy Pepi többet volt itthon, mint kórházban.
Ez idő alatt eljutottam oda, hogy már csak ritkán szólítom a hónalját csikizve "édesdrága kislányomnak", ellenben Esztit annál többször hívom "drágapiciPetikémnek".
Ezen tapasztalatok után meg is értem a drága mameszomat, aki bár tudom, hogy imád, de azért 10-ből 6* Mártinak, Csöpinek esetleg Etukának hív. (Néha Fanninak is.)
Peti most olyan 4,5 kiló (szigorúan konyhai mérlegen billegő étkezőtálcán mérve, mert 2 hét múlva megyünk tanácsadásra csak.) Vagyis baromira nem annyi. De kb, na. És 55 cm. (2650 g és 47 cm volt 4 hónapja)
Végülis annyira nem gáz, mert Eszti 3 hósan volt 4,5 és ő pl. 300 grammal nagyobb súllyal is született és körülötte egyéb fennforgás sem volt.
Most 5* eszik (yessss szuperkirály vagyok, mert még mindig csak anyatejet), és nappal 3* alszik (ez volt már többször 2 is, ha nagyon későn kelt reggel).
Általában hajnalban 5-6 körül eszik először. 1/2 9-9 fele kel fel. (Na nem kell ám elájulni, bár sokat alszik, nagyon sokszor megébred közben. Elég nyugtalanul szunyál.) Aztán eszik, játszik (szerencsére ő is az a fajta, aki elnyomul magában olyan 20 percet is, aztán jajong csak szórakoztató társaságért.)
Blablabla egész nap ezt váltogatja, majd este 8-kor szerencsére már ő is alszik. (Illetve az elmúlt napok statisztikái után inkább úgy fogalmaznék, hogy ő legalább alszik este 8-kor.)
Nyertes tejallergia ügyben, a tojás egyre kérdésesebb.
Mert:
a) elhagytam a tojást teljesen a kajámból, majdnem két hete. Azóta sem javult tökéletessé a babakaki.
b) érdekes módon kitesztelte a kineziológus is, és neki az jött ki, hogy enyhe fokban allergiás a tejtermékekre, de a tojásra nem, és mást sem lelt. (Ehhez hozzátenném, hogy a homeopátia párti és egyéb elveket elfogadó gyerekorvosunk azt mesélte, hogy neki a kinez. pont azért nem jött be, mert szerinte több esetben nem egyezik a tesztelés eredménye a kórképpel. Úgyhogy ezt a véleményt inkább érdekességként dobozolom be.)
Fejlődés tekintetében: beszél, tárgyakért nyúl.... ööö... mást kell csinálnia? Nem emlékszem.
Mozgása gyenge. A fejét megemeli, és repkedünk a boldogságtól, ha még ki is támaszt hozzá.
Egészségügyi problémaketrec. Ezt tudtuk is, de van máááásik!
Stikában süket is. Na jó, nem teljesen, mert ha fel kell ébredni valamely hanghatásra, akkor azzal nincs gond. De amúgy nem fordul a hang felé. Szerintem nagyothallás lehet a dolog mögött. (A rokonság ezt nagy egyetértésben úgy reagálta le, hogy így Pepi is igazi családtag lesz, hiszen van egy pár "süket" köreinkben.)
Node Enikőtől kaptam egy rúgást, így holnap mégiscsak elviszem audiológiára.
Ez egy uncsi poszt volt, de Esztinek is volt összefoglalása, csak azokat még kézzel naplóztam.
És ami még volt Esztinek: dumavideó.
Itt van Peti első dumája
A különbség: Eszti nekem mesélte, Pepó meg a fejvédőnek. Jóvan, kicsit introvertált, naés? :)
Ez idő alatt eljutottam oda, hogy már csak ritkán szólítom a hónalját csikizve "édesdrága kislányomnak", ellenben Esztit annál többször hívom "drágapiciPetikémnek".
Ezen tapasztalatok után meg is értem a drága mameszomat, aki bár tudom, hogy imád, de azért 10-ből 6* Mártinak, Csöpinek esetleg Etukának hív. (Néha Fanninak is.)
Peti most olyan 4,5 kiló (szigorúan konyhai mérlegen billegő étkezőtálcán mérve, mert 2 hét múlva megyünk tanácsadásra csak.) Vagyis baromira nem annyi. De kb, na. És 55 cm. (2650 g és 47 cm volt 4 hónapja)
Végülis annyira nem gáz, mert Eszti 3 hósan volt 4,5 és ő pl. 300 grammal nagyobb súllyal is született és körülötte egyéb fennforgás sem volt.
Most 5* eszik (yessss szuperkirály vagyok, mert még mindig csak anyatejet), és nappal 3* alszik (ez volt már többször 2 is, ha nagyon későn kelt reggel).
Általában hajnalban 5-6 körül eszik először. 1/2 9-9 fele kel fel. (Na nem kell ám elájulni, bár sokat alszik, nagyon sokszor megébred közben. Elég nyugtalanul szunyál.) Aztán eszik, játszik (szerencsére ő is az a fajta, aki elnyomul magában olyan 20 percet is, aztán jajong csak szórakoztató társaságért.)
Blablabla egész nap ezt váltogatja, majd este 8-kor szerencsére már ő is alszik. (Illetve az elmúlt napok statisztikái után inkább úgy fogalmaznék, hogy ő legalább alszik este 8-kor.)
Nyertes tejallergia ügyben, a tojás egyre kérdésesebb.
Mert:
a) elhagytam a tojást teljesen a kajámból, majdnem két hete. Azóta sem javult tökéletessé a babakaki.
b) érdekes módon kitesztelte a kineziológus is, és neki az jött ki, hogy enyhe fokban allergiás a tejtermékekre, de a tojásra nem, és mást sem lelt. (Ehhez hozzátenném, hogy a homeopátia párti és egyéb elveket elfogadó gyerekorvosunk azt mesélte, hogy neki a kinez. pont azért nem jött be, mert szerinte több esetben nem egyezik a tesztelés eredménye a kórképpel. Úgyhogy ezt a véleményt inkább érdekességként dobozolom be.)
Fejlődés tekintetében: beszél, tárgyakért nyúl.... ööö... mást kell csinálnia? Nem emlékszem.
Mozgása gyenge. A fejét megemeli, és repkedünk a boldogságtól, ha még ki is támaszt hozzá.
Egészségügyi problémaketrec. Ezt tudtuk is, de van máááásik!
Stikában süket is. Na jó, nem teljesen, mert ha fel kell ébredni valamely hanghatásra, akkor azzal nincs gond. De amúgy nem fordul a hang felé. Szerintem nagyothallás lehet a dolog mögött. (A rokonság ezt nagy egyetértésben úgy reagálta le, hogy így Pepi is igazi családtag lesz, hiszen van egy pár "süket" köreinkben.)
Node Enikőtől kaptam egy rúgást, így holnap mégiscsak elviszem audiológiára.
Ez egy uncsi poszt volt, de Esztinek is volt összefoglalása, csak azokat még kézzel naplóztam.
És ami még volt Esztinek: dumavideó.
Itt van Peti első dumája
A különbség: Eszti nekem mesélte, Pepó meg a fejvédőnek. Jóvan, kicsit introvertált, naés? :)
2011. okt. 25.
Mondom, hogy lesz panaszposzt!
Köszönöm a sok jó szót és bátorítást, melyek szerint ez az állapot egy tesóféltékenységes, anyabosszantós, figyelemfelkeltős és valószínűleg nem megúszható helyzet.
Ma reggeli röpke negyed óra:
6.45 - apa kihozza a szobájából cukimakit a hálóba és leteszi a nagyágyra. Ott megölelgetjük, megszeretgetjük.
6.47 - Hol a Micimackó?
"Az ágyadban maradt."
Kihozom!
"Ne hozd ki, menjél pisilni!"
Kihozoooom!!!
És már el is szalad érte (értsd: csörtetve bevonul Petihez, jól tudva, hogy nem szeretnénk, ha megébresztené, ezért kifele jövet a biztonság kedvéért beberreg a kiságyrácson - úgy érzem, bekiabálni most nem mer.)
6.48 - Megvan Micimackó. De már nem kell.
"Pisiljél most már!"
6.49 - Nem megyek bölcsibe!
"Kafa, akkor mit csinálsz?"
Megyek Pestre vonattal Etumamához!
"A fenéket mész, húzzál pisilni!"
Neheeeemneheeeemneeem!!
6.50 - Minimális csillapodás.
Nappaliban öltözök.
"Jó, csak haladjunk már!"
Átcuccolás a nappaliba. (Közben Laci is rákvörösödik már...)
6.51 -Nappali. Letépem a pizsigatyát, ráhajítom a bilire, persze balhézik. Pisil 100 litert.
6.52 - "Öltözzünk!"
Nem öltözök, nem megyek bölcsibe.
És a hatás kedvéért pucér seggel felszalad a kanapéra.
Közben Laci bejelenti, hogy tutira itt hagyja, mert miatta már minden nap elkésik a melóból.
Na ekkor már én sírok.
Kölök megszeppen. Szeretlek anya!
Hát persze, de legalább elkezd öltözni.
Hagy még fésűvel kb. 3-at húzni a haján is. Két csat, egy gumi, csókolom készen van.
"Mehetsz kabátot venni meg bakancsot!"
Nem megyek bölcsibe!
"Ne szívass, húzzál mááár!"
6.55 - Kérek sóskiflit!
"Nincs sóskifli, bölcsiskeksz van." (Jó reggelt vagy Zabpelyhes keksz)
Sóskiflit!!! (Majd ezt elismétli bőgve 22*.)
"Húzzál már Eszti!!!"
7.00 - Nem húz, sztrájkol.
Így erőszakos bakancs- és kabátfelrángatás, sapka fejbehúzás.
"Mehetsz!"
Sóskifliiiit! Nem megyek bölcsibe!
Végül leszarom, odaadoom neki a reggelim felét annak tudatában, hogy úgysem fogja megenni. És kitolom az ajtón.
Apja immár a lépcsőházban emelt hangon közli, hogy az tuti, hogy itthagyjahanemjön!
Én meg:mostmárittnehagydanyakamon!!!
7.05 - Tolja vissza az ajtót.
"Mi van?"
Bömböl: Apa megcsapott! (Később mesélte Laci, hogy a kekszes dobozkával a sapkáját meglökte, hogy elinduljon végre...)
Visszajönne bömbölve, de ekkor megölelem, megpuszilom, biztosítom róla, hogy szeretem, de tényleg és egy határozott mozdulattal becsukom az ajtót.
7.10 Még hallom, hogy akkor is bömböl, amikor az utcán beszáll a kocsiba.
(És nem ette meg a sóskiflit. :) )
Ma reggeli röpke negyed óra:
6.45 - apa kihozza a szobájából cukimakit a hálóba és leteszi a nagyágyra. Ott megölelgetjük, megszeretgetjük.
6.47 - Hol a Micimackó?
"Az ágyadban maradt."
Kihozom!
"Ne hozd ki, menjél pisilni!"
Kihozoooom!!!
És már el is szalad érte (értsd: csörtetve bevonul Petihez, jól tudva, hogy nem szeretnénk, ha megébresztené, ezért kifele jövet a biztonság kedvéért beberreg a kiságyrácson - úgy érzem, bekiabálni most nem mer.)
6.48 - Megvan Micimackó. De már nem kell.
"Pisiljél most már!"
6.49 - Nem megyek bölcsibe!
"Kafa, akkor mit csinálsz?"
Megyek Pestre vonattal Etumamához!
"A fenéket mész, húzzál pisilni!"
Neheeeemneheeeemneeem!!
6.50 - Minimális csillapodás.
Nappaliban öltözök.
"Jó, csak haladjunk már!"
Átcuccolás a nappaliba. (Közben Laci is rákvörösödik már...)
6.51 -Nappali. Letépem a pizsigatyát, ráhajítom a bilire, persze balhézik. Pisil 100 litert.
6.52 - "Öltözzünk!"
Nem öltözök, nem megyek bölcsibe.
És a hatás kedvéért pucér seggel felszalad a kanapéra.
Közben Laci bejelenti, hogy tutira itt hagyja, mert miatta már minden nap elkésik a melóból.
Na ekkor már én sírok.
Kölök megszeppen. Szeretlek anya!
Hát persze, de legalább elkezd öltözni.
Hagy még fésűvel kb. 3-at húzni a haján is. Két csat, egy gumi, csókolom készen van.
"Mehetsz kabátot venni meg bakancsot!"
Nem megyek bölcsibe!
"Ne szívass, húzzál mááár!"
6.55 - Kérek sóskiflit!
"Nincs sóskifli, bölcsiskeksz van." (Jó reggelt vagy Zabpelyhes keksz)
Sóskiflit!!! (Majd ezt elismétli bőgve 22*.)
"Húzzál már Eszti!!!"
7.00 - Nem húz, sztrájkol.
Így erőszakos bakancs- és kabátfelrángatás, sapka fejbehúzás.
"Mehetsz!"
Sóskifliiiit! Nem megyek bölcsibe!
Végül leszarom, odaadoom neki a reggelim felét annak tudatában, hogy úgysem fogja megenni. És kitolom az ajtón.
Apja immár a lépcsőházban emelt hangon közli, hogy az tuti, hogy itthagyjahanemjön!
Én meg:mostmárittnehagydanyakamon!!!
7.05 - Tolja vissza az ajtót.
"Mi van?"
Bömböl: Apa megcsapott! (Később mesélte Laci, hogy a kekszes dobozkával a sapkáját meglökte, hogy elinduljon végre...)
Visszajönne bömbölve, de ekkor megölelem, megpuszilom, biztosítom róla, hogy szeretem, de tényleg és egy határozott mozdulattal becsukom az ajtót.
7.10 Még hallom, hogy akkor is bömböl, amikor az utcán beszáll a kocsiba.
(És nem ette meg a sóskiflit. :) )
2011. okt. 22.
Büdöskölyke bedurvul
Eszti nagyon-nagyon durva.
Azt hittem nemrég, hogy annál rosszabb nem lehet, hogy hisztizik, földön fetreng és visít közben. De csalódnom kellett: lehet.
Nem hallgat ránk egyáltalán, mindennek direkt az ellenkezőjét csinálja, ha kérem kiröhög, ha utasítom kiröhög, ha elkapom, visítva kitépi a kezemből magát és mindenre "nem-nem-nem" és visít! Petit felkelti (vazze beáll a szoba ajtajába és beüvölti, hogy Peeetyuuuusz! és nagyon sokáig sorolhatnám még).
A borzalom két napja kezdődött, egy "márpedig-én-le-nem-fekszem" akcióval, és azóta is söpör végig az idegeinken.
A premier balhé keretén belül sikerült a normális 8 óra helyett 9-re ágyba zavarni a kölyköt, de ezt is csak úgy, hogy elnyalt rohangálás közben a folyosó kövén és bőgött egy embereset, És ebben kifáradt.
Ezen alkalom volt az, ami odáig fajult, hogy megvertem. Frankón kétszer a seggére csaptam. És aztán nagyon rosszul éreztem magam.
Persze igen, ez a saját tehetetlenségem volt, aminek természetesen eredménye sem lett: két perc bőgés után pofámbaröhögés és újrakijövetel a szobából.
Nem hatott semmi, de semmi. Semmi, de semmi. Huszonhatodszorra is kijött röhögve a szobából.
Közben persze folyamatosan ordibált, és volt képe a rendszeresen felsíró Petinek hanyagul a saját ágyán fekve, ordítva odavetni egy Csönd legyen Peti! laza felkiáltást.
Mi már tényleg mindent megpróbáltunk: szépszó, csúnyaszó, könyörgés, fenyegetőzés, zsarolás és ami még válogatott rémségek.
Két elvem is elszállt, mint az elfújt gyertya füstje: nem verünk gyereket és ne tőlem tanulja már meg a csúnya beszédet (ez amúgy eleve szopacs elképzelés volt, de eddig úgyahogy sikerült. A tegnapelőtti este óta azonban Eszti lelkesen meséli, hogy bunkó vagy és le vagyok szarva. Hát mondom, hogy idegesek voltunk...)
Aztán este 10-kor, túl az egy órás altatáson, összeverekedve a nagyobbal, lecsitítva a kisebbet, remekül összebalhézva apával, mindenki nyugovóra tért (ez utóbbi jó volt, mert nanáhogy duzzogásba vonultam a sértő beszólásai kapcsán, így legalább másnap kaptam... naneeeheeem, nem virágot. Hanem mangót. :))
Így tegnapra komplett akciótervet eszeltünk ki.
Apjának az volt a szerepe, hogy fektetéskor ül a gépnél, a fejére teszi a fejhallgatót és kussol, mert ő megmondta, ha még egyszer kijön a kölök a szobából, egyszerűen lecsapja.
Én meg álltam a sarat rendületlenül. Ha kijött 42-edszerre, akkor visszavittem, -kísértem, -rugdostam stb. Szigorúan nyugodtan. Még akkor is, amikor a dalolászásától ötödszörre verte fel a simán és nyugodtan alvó Peppinót és képembe röhögéseit is viseltem.
3/4 óra lett így is. De iszonyat büszke voltam magamra és a remek pedagógiai érzékemre (és rebegtem egy hálaimát annak, aki a Magne B6-ot piacra dobta).
Aztán fényeztem magam másnap is több körben, hogy mily csodálatos koncepciót és akciótervet hajtottam végre, majd leborultam a magas lóról ma délután 3-kor, amikor a büdöskölyke ugyanezt a verziót levágta a délután alvás helyett.
És nem, képtelenség volt alvásra bírni (ma is Magne B6-tal kezdtem és csak ezért nem nyírtam ki, pedig fejben már összeraktam a válogatott kínzási módok megfelelő sorrendjét.)
Délután el akartunk menni DM-be, el is mentünk, de bosszúból Esztit lepasszoltuk a mamáéknak. Velünk akart jönni, de roppant gonosz arcot vágtunk rá.
És ez csak az alvássztori.
(Ma este amúgy pofátlanul megemlítette, hogy nem alszom ám ebéd után. Ahaaa, anyááád... (Ja, az én...)
Asszem lesznek még panaszposztok ez ügyben. (Vagy legyek optimista? Addhogycsak a hidegfront vooooolt!!)
Azt hittem nemrég, hogy annál rosszabb nem lehet, hogy hisztizik, földön fetreng és visít közben. De csalódnom kellett: lehet.
Nem hallgat ránk egyáltalán, mindennek direkt az ellenkezőjét csinálja, ha kérem kiröhög, ha utasítom kiröhög, ha elkapom, visítva kitépi a kezemből magát és mindenre "nem-nem-nem" és visít! Petit felkelti (vazze beáll a szoba ajtajába és beüvölti, hogy Peeetyuuuusz! és nagyon sokáig sorolhatnám még).
A borzalom két napja kezdődött, egy "márpedig-én-le-nem-fekszem" akcióval, és azóta is söpör végig az idegeinken.
A premier balhé keretén belül sikerült a normális 8 óra helyett 9-re ágyba zavarni a kölyköt, de ezt is csak úgy, hogy elnyalt rohangálás közben a folyosó kövén és bőgött egy embereset, És ebben kifáradt.
Ezen alkalom volt az, ami odáig fajult, hogy megvertem. Frankón kétszer a seggére csaptam. És aztán nagyon rosszul éreztem magam.
Persze igen, ez a saját tehetetlenségem volt, aminek természetesen eredménye sem lett: két perc bőgés után pofámbaröhögés és újrakijövetel a szobából.
Nem hatott semmi, de semmi. Semmi, de semmi. Huszonhatodszorra is kijött röhögve a szobából.
Közben persze folyamatosan ordibált, és volt képe a rendszeresen felsíró Petinek hanyagul a saját ágyán fekve, ordítva odavetni egy Csönd legyen Peti! laza felkiáltást.
Mi már tényleg mindent megpróbáltunk: szépszó, csúnyaszó, könyörgés, fenyegetőzés, zsarolás és ami még válogatott rémségek.
Két elvem is elszállt, mint az elfújt gyertya füstje: nem verünk gyereket és ne tőlem tanulja már meg a csúnya beszédet (ez amúgy eleve szopacs elképzelés volt, de eddig úgyahogy sikerült. A tegnapelőtti este óta azonban Eszti lelkesen meséli, hogy bunkó vagy és le vagyok szarva. Hát mondom, hogy idegesek voltunk...)
Aztán este 10-kor, túl az egy órás altatáson, összeverekedve a nagyobbal, lecsitítva a kisebbet, remekül összebalhézva apával, mindenki nyugovóra tért (ez utóbbi jó volt, mert nanáhogy duzzogásba vonultam a sértő beszólásai kapcsán, így legalább másnap kaptam... naneeeheeem, nem virágot. Hanem mangót. :))
Így tegnapra komplett akciótervet eszeltünk ki.
Apjának az volt a szerepe, hogy fektetéskor ül a gépnél, a fejére teszi a fejhallgatót és kussol, mert ő megmondta, ha még egyszer kijön a kölök a szobából, egyszerűen lecsapja.
Én meg álltam a sarat rendületlenül. Ha kijött 42-edszerre, akkor visszavittem, -kísértem, -rugdostam stb. Szigorúan nyugodtan. Még akkor is, amikor a dalolászásától ötödszörre verte fel a simán és nyugodtan alvó Peppinót és képembe röhögéseit is viseltem.
3/4 óra lett így is. De iszonyat büszke voltam magamra és a remek pedagógiai érzékemre (és rebegtem egy hálaimát annak, aki a Magne B6-ot piacra dobta).
Aztán fényeztem magam másnap is több körben, hogy mily csodálatos koncepciót és akciótervet hajtottam végre, majd leborultam a magas lóról ma délután 3-kor, amikor a büdöskölyke ugyanezt a verziót levágta a délután alvás helyett.
És nem, képtelenség volt alvásra bírni (ma is Magne B6-tal kezdtem és csak ezért nem nyírtam ki, pedig fejben már összeraktam a válogatott kínzási módok megfelelő sorrendjét.)
Délután el akartunk menni DM-be, el is mentünk, de bosszúból Esztit lepasszoltuk a mamáéknak. Velünk akart jönni, de roppant gonosz arcot vágtunk rá.
És ez csak az alvássztori.
(Ma este amúgy pofátlanul megemlítette, hogy nem alszom ám ebéd után. Ahaaa, anyááád... (Ja, az én...)
Asszem lesznek még panaszposztok ez ügyben. (Vagy legyek optimista? Addhogycsak a hidegfront vooooolt!!)
2011. okt. 19.
Fejlődés meg videók meg miegymás
Elég boldog vagyok, mert szép fejlődés látszik a Dévény torna hatására.
Első alkalom után Pepi végre felemelgette a fejét.
Most voltunk harmadszorra és végre elkezdett kitámasztani is. (Eddig azt a frankónbéna repülőpozíciót csinálta. Rosszul nézett ki, de mostanra kifejezetten javul a tartása.)
Megkerestem Esztit is, aki szintén nem a gyors mozgásfejlődéséről volt híres.
Ő 3 hósan tartotta meg a fejét (szintén Dévény hatásra), igaz, Pepi majdnem 4, de ezzel az ő helyzetében abszolút elégedett vagyok.
A dolog érdekessége, hogy még nem szimmetrikus, és a sérült kezével jobban kitámaszt, mint az "eleve ép"-pel.
És már egy-két hete figyelgetem, hogy nyúl a tárgyak után. Azt viszont a jó kezével teszi többnyire.
Végülis így kiegyenlített a küzdelem.
Amúgymeg hasonlítgatom a kölyköket...
(Eltekintve Peti sajátos arcberendezésétől, simán azt mondom, hogy hasonlítanak.)
És még két videó:
Megosztom a Balázzsal ugrálósat mert irtó helyesek voltak, ahogy a kanapén balhéztak.
És az apja büszkesége videót. Ahh, ezt nem is kommentálnám inkább... (márhogy az egérrel kiválasztja a megfelelő videót és rákattint. :) )
Első alkalom után Pepi végre felemelgette a fejét.
Most voltunk harmadszorra és végre elkezdett kitámasztani is. (Eddig azt a frankónbéna repülőpozíciót csinálta. Rosszul nézett ki, de mostanra kifejezetten javul a tartása.)
Megkerestem Esztit is, aki szintén nem a gyors mozgásfejlődéséről volt híres.
Ő 3 hósan tartotta meg a fejét (szintén Dévény hatásra), igaz, Pepi majdnem 4, de ezzel az ő helyzetében abszolút elégedett vagyok.
A dolog érdekessége, hogy még nem szimmetrikus, és a sérült kezével jobban kitámaszt, mint az "eleve ép"-pel.
És már egy-két hete figyelgetem, hogy nyúl a tárgyak után. Azt viszont a jó kezével teszi többnyire.
Végülis így kiegyenlített a küzdelem.
Amúgymeg hasonlítgatom a kölyköket...
(Eltekintve Peti sajátos arcberendezésétől, simán azt mondom, hogy hasonlítanak.)
És még két videó:
Megosztom a Balázzsal ugrálósat mert irtó helyesek voltak, ahogy a kanapén balhéztak.
És az apja büszkesége videót. Ahh, ezt nem is kommentálnám inkább... (márhogy az egérrel kiválasztja a megfelelő videót és rákattint. :) )
2011. okt. 17.
Röpke 3 mondat, ami persze több lett...
Családunk táján adott egy Peppino. 3,5 hónaposan beoltva az 1 hós védőoltással.
Hullámozzatok! Hullámozzatok!
Még csütörtökön történt az eksön, az azóta eltelt idő után elmondható, hogy zökkenőmentesen lezajlott a buli.
Adott egy anya, aki az elmúlt tanácsadás alkalmával megnyerte a tojásmentes étrendet is a tejmentes mellé.
Sebaj, végülis a DM-ben csudajó pástétomokat árulnak. Ma cékla-torma ízesítésűt vettem. Szerintem nem gáz, de tény, hogy kettőből ketten öklendeztek tőle. (Nem, nem a Peti volt az egyik.)
Adott egy apa, aki baromi büszke a kölykére, aki kezeli a szgépes egeret.
(Anya haja égnek áll: "vazze Béb, a 2,5 évesed a youtube-on maga választja a videókat, látod ezt?"
Apa- arcán a végtelen büszkeség mosolyával: aha, milyen ügyes már mi? )
Ahh, amúgy ha már DM.
Csodálatos dolgot találtam: állva pisilős segédeszköz nőknek. ("Nincs tiszta wc? Állva is lehet!" Nem viccelek, ez van ráírva. :)
Ránézésre úgy működik, hogy összehajtod, és odateszed huggyantás előtt. Oda.
Aztán jöhet, ami a csövön kifér.
Bakker, esküszöm jobban szemügyre veszem legközelebb, mindig is szerettem volna állva pisilni. (Igen tisztában vagyok vele, hogy tudok. :D)
Azt is tudom, hogy lógok egy kinez-poszttal, de muszáj még fogalmazgatnom, hogy bevegye a materialista gyomor is.
Úú, meg végrevégre voltak egy csomóan látogatóban.
Csütörtökön Dóri és Vanessza (baromira nem fotóztam egyet sem), pénteken meg Kriszta és Hangya és Balázs verzió futott. Hát jóvót már végre úgy lenni, mint máskor.
A két cukker.
(Ezt figyeld Hangyó, Eszti az alábbi sztorit adja elő, ha megkérdezzük, mi volt a Balázzsal.
Balázsnak adtam puszit, Balázs is adott puszit és csókimókiztunk... :) )
Kriszta megpróbálkozott a lehetetlennel. Végül nem lett olyan gáz a két anya/két gyerök,(Jaaa, 3... jaaa, 3,5) Csak Eszti nyomta be az unalmast...
Ágyonugrálós-repülős kép
Hullámozzatok! Hullámozzatok!
Még csütörtökön történt az eksön, az azóta eltelt idő után elmondható, hogy zökkenőmentesen lezajlott a buli.
Adott egy anya, aki az elmúlt tanácsadás alkalmával megnyerte a tojásmentes étrendet is a tejmentes mellé.
Sebaj, végülis a DM-ben csudajó pástétomokat árulnak. Ma cékla-torma ízesítésűt vettem. Szerintem nem gáz, de tény, hogy kettőből ketten öklendeztek tőle. (Nem, nem a Peti volt az egyik.)
Adott egy apa, aki baromi büszke a kölykére, aki kezeli a szgépes egeret.
(Anya haja égnek áll: "vazze Béb, a 2,5 évesed a youtube-on maga választja a videókat, látod ezt?"
Apa- arcán a végtelen büszkeség mosolyával: aha, milyen ügyes már mi? )
Ahh, amúgy ha már DM.
Csodálatos dolgot találtam: állva pisilős segédeszköz nőknek. ("Nincs tiszta wc? Állva is lehet!" Nem viccelek, ez van ráírva. :)
Ránézésre úgy működik, hogy összehajtod, és odateszed huggyantás előtt. Oda.
Aztán jöhet, ami a csövön kifér.
Bakker, esküszöm jobban szemügyre veszem legközelebb, mindig is szerettem volna állva pisilni. (Igen tisztában vagyok vele, hogy tudok. :D)
Azt is tudom, hogy lógok egy kinez-poszttal, de muszáj még fogalmazgatnom, hogy bevegye a materialista gyomor is.
Úú, meg végrevégre voltak egy csomóan látogatóban.
Csütörtökön Dóri és Vanessza (baromira nem fotóztam egyet sem), pénteken meg Kriszta és Hangya és Balázs verzió futott. Hát jóvót már végre úgy lenni, mint máskor.
A két cukker.
(Ezt figyeld Hangyó, Eszti az alábbi sztorit adja elő, ha megkérdezzük, mi volt a Balázzsal.
Balázsnak adtam puszit, Balázs is adott puszit és csókimókiztunk... :) )
Kriszta megpróbálkozott a lehetetlennel. Végül nem lett olyan gáz a két anya/két gyerök,(Jaaa, 3... jaaa, 3,5) Csak Eszti nyomta be az unalmast...
Ágyonugrálós-repülős kép
2011. okt. 12.
Szerelemboldogság vagy mégsem?
Azért ez mekkora!
Éjjel Laci horkol.
Én belerúgok egyet oldalról, hát nehogymár...
Erre megébredt, félkómásan fölém hajol, "Mi baj kiscicám?" kérdéssel megsimogatja az arcom, mire én félkómásan dörmögök egyet. Ő lekoccol, befordul, alszik.
Majd reggel közli, hogy "húú, azt hittem éjjel Eszti jött be"...
Egyébként rohadtul sejtettem, hogy nem engem kiscicázott le végtelen gyengédséggel...
Mondjuk azért azóta is cicámnak hívom a telefonban. Hátha legközelebb nekem szánja majd. :)
Éjjel Laci horkol.
Én belerúgok egyet oldalról, hát nehogymár...
Erre megébredt, félkómásan fölém hajol, "Mi baj kiscicám?" kérdéssel megsimogatja az arcom, mire én félkómásan dörmögök egyet. Ő lekoccol, befordul, alszik.
Majd reggel közli, hogy "húú, azt hittem éjjel Eszti jött be"...
Egyébként rohadtul sejtettem, hogy nem engem kiscicázott le végtelen gyengédséggel...
Mondjuk azért azóta is cicámnak hívom a telefonban. Hátha legközelebb nekem szánja majd. :)
Katona vs. Dévény, avagy hogyan pattintottunk le egy kontrollt
Akkorát bótoltam ám tegnap.
Konkrétan nem kell járnunk a fejlődésneurológiára!
Jóvan, nem ám annyira a nagy rábeszélőkészségemnek köszönhető a dolog, de akkoris király. Havi egy úttal kevesebb.
Az úúúgy volt, hogy elkezdtük a múlt héten a Dévény tornát. És már ott mondta a csaj, hogy a Katona módszer meg a Dévény üti egymást. Döntsek.
Jó döntöttem, amúgyis voltak fenntartásaim a másik tornával.
Aztán tudtam, hogy büdös ciki lesz, de mondtam a doktornőnek tegnap a fejl.neur. a kontrollon, hogy témát váltottunk.
Aztán tanakodott ezerrel, hogy akkor most mi legyen, beszélt a főorvosnővel (mondjuk azért ám kamu, hogy egyedi lenne az ilyen eset, a túrót! Akivel várakozás közben beszélgettem azok is éppen le akartak akadni a havi kontrollokról.
Szóval természetesen hozzátették, hogy heti egy Dévény kevés lesz, és egyébként is az ő módszerük sikeres ám meg minden, de tök korrektek voltak.
Azt mondták végül, hogy döntsük el, melyik módszert választjuk Peti mozgásfejlesztésére, és akkor azt csináljuk.
Mert az nagyon frusztráló lesz, ha eljövünk ide is és ők mindig elmondják, hogy ezt kellett volna választanom, és ez a jobb. Míg megyek a Dévényeshez és ő is a saját módszerét ajánlja.
És tényleg rendesek voltak, mert adtak még egy időpontot 6 hét múlvára, ha esetleg meggondolnám magam, akkor csináljam az ő gyakorlataikat és megnézik.
Amúgy meg pszichológus akkor megvizsgálja majd. Az meg nem árt úgysem.
A kezének meg csókolom. Lea azt mondta, ha már mozgatja, akkor nem kell az uccsó 3 elektromos kezelést felvenni, már csak erősödnie kell.
Vagyis juhéjj, visszanyertünk egy elveszettnek hitt jobb kezet. Királyság!
Igazából tök nehéz az egész mozgás-szitu, mert nincs pro és kontra.
Adott a két módszer: a Katona szerint napi 6* fél órát kéne gyűrni az üvöltő gyereket és az jót tesz. A Dévény szerint meg heti 1 tornáztatás néhány itthoni gyakorlat, aztán meglátjuk. (És erről vannak jó tapasztalataim.)
Persze rögtön úgy gondolta a dokinő, hogy persze a kényelmesebb megoldást választom, de számoljuk csak ki: 6* fél óra gyerektornáztatás+ 7* fél óra anyatejfejés=6,5 óra csak ez a kettő. Aztán hol a másik gyerkő, meg apa, meg az életminőség.
Ellenvetés?
Szegény Pepi igen gyérül áll mozgásilag. Hypotón, az oké, a fejtartása nagyon lassan alakul. Egyébként kifejezetten javul, szóval egy kicsit megtartja, de bendzsó na.
Úgyhogy a nagymozgásos elmaradás adott.
A kineznéni szerint meg tök jó lesz a Dévényes + az ő módszere együtt, mert szerteszéjjel stimulálják már a kölök agyát. Hát nekem aztán jó! :)
Konkrétan nem kell járnunk a fejlődésneurológiára!
Jóvan, nem ám annyira a nagy rábeszélőkészségemnek köszönhető a dolog, de akkoris király. Havi egy úttal kevesebb.
Az úúúgy volt, hogy elkezdtük a múlt héten a Dévény tornát. És már ott mondta a csaj, hogy a Katona módszer meg a Dévény üti egymást. Döntsek.
Jó döntöttem, amúgyis voltak fenntartásaim a másik tornával.
Aztán tudtam, hogy büdös ciki lesz, de mondtam a doktornőnek tegnap a fejl.neur. a kontrollon, hogy témát váltottunk.
Aztán tanakodott ezerrel, hogy akkor most mi legyen, beszélt a főorvosnővel (mondjuk azért ám kamu, hogy egyedi lenne az ilyen eset, a túrót! Akivel várakozás közben beszélgettem azok is éppen le akartak akadni a havi kontrollokról.
Szóval természetesen hozzátették, hogy heti egy Dévény kevés lesz, és egyébként is az ő módszerük sikeres ám meg minden, de tök korrektek voltak.
Azt mondták végül, hogy döntsük el, melyik módszert választjuk Peti mozgásfejlesztésére, és akkor azt csináljuk.
Mert az nagyon frusztráló lesz, ha eljövünk ide is és ők mindig elmondják, hogy ezt kellett volna választanom, és ez a jobb. Míg megyek a Dévényeshez és ő is a saját módszerét ajánlja.
És tényleg rendesek voltak, mert adtak még egy időpontot 6 hét múlvára, ha esetleg meggondolnám magam, akkor csináljam az ő gyakorlataikat és megnézik.
Amúgy meg pszichológus akkor megvizsgálja majd. Az meg nem árt úgysem.
A kezének meg csókolom. Lea azt mondta, ha már mozgatja, akkor nem kell az uccsó 3 elektromos kezelést felvenni, már csak erősödnie kell.
Vagyis juhéjj, visszanyertünk egy elveszettnek hitt jobb kezet. Királyság!
Igazából tök nehéz az egész mozgás-szitu, mert nincs pro és kontra.
Adott a két módszer: a Katona szerint napi 6* fél órát kéne gyűrni az üvöltő gyereket és az jót tesz. A Dévény szerint meg heti 1 tornáztatás néhány itthoni gyakorlat, aztán meglátjuk. (És erről vannak jó tapasztalataim.)
Persze rögtön úgy gondolta a dokinő, hogy persze a kényelmesebb megoldást választom, de számoljuk csak ki: 6* fél óra gyerektornáztatás+ 7* fél óra anyatejfejés=6,5 óra csak ez a kettő. Aztán hol a másik gyerkő, meg apa, meg az életminőség.
Ellenvetés?
Szegény Pepi igen gyérül áll mozgásilag. Hypotón, az oké, a fejtartása nagyon lassan alakul. Egyébként kifejezetten javul, szóval egy kicsit megtartja, de bendzsó na.
Úgyhogy a nagymozgásos elmaradás adott.
A kineznéni szerint meg tök jó lesz a Dévényes + az ő módszere együtt, mert szerteszéjjel stimulálják már a kölök agyát. Hát nekem aztán jó! :)
2011. okt. 10.
Nyertes pozíció
Írnék, írnék, ha mondjuk K. nete gyorsabb lenne...
Az újabb statisztikánk szerint ugyanis 5 napból egyet sikerül csak otthon tölteni.
Pénteken PM kontroll (végre valami, ami mindenjó, mindenszép és még az értékek is javultak. Na nem ám Pepié, hanem a pace-makeré... Mindegy, a +, az pozitív). Itt megbótoltuk, hogy legyen már elég 2 hónap múlva kontrollálódni. (Én 3 hónapra gondoltam, a doki 1-re, de verhetetlen érvelési készségemmel kompromisszumot kötöttünk.)
Aztán itt maradtunk Pesten lazulni.
Na jaaaaj, az valami luxus volt. Anyu ezerrel Esztizett, mi meg még kávézni is voltunk. (Jóvan, azért egy gyerek mindig kötelező tartozékunk, de Peti még remekül alszik órákig a kendőben a mindössze 4 kilójával, így sok vizet nem zavart.)
És a szombaton 1/2 8-ig alvás. Hajajj! Az valami csoda volt!
Ugyanis Peti kajál éjjel olyan 5 körül és utána biza már szenvedve alszik. Fel-felébred óránként és "cumi-be" körökkel szenvedünk.
Emellett meg Eszterünk ugye hajnalban kel. Amióta bölcsi van, nem sikerül neki kiszámítani, hogy fél 6 vagy fél 7 van-e.
Szombaton sem sikerült, de én arra ébredtem, hogy fél 7-kor mama futja a reggeli bilikört, majd 7-kor már a piacra öltöztek. Mi meg fél 8-ig tespedtünk Lacival. Pepi az nyomta 8-ig.
Meg is állapítottuk, hogy hajj, de feljegyezzük! (Erre vasárnap is megtörtént otthon, de ez csak mázli volt, mert Eszti elfelejtett hajnalban felkelni.)
Ma újra Pest. Most minden hétfőn feljövünk kineziológushoz az általam agyreparálásnak nevezett tevékenységre.
És itt alszunk Pepivel, mert reggel meg a fejlődésneurológiára kell menni kontrollra. Minek? Azt nem tudjuk, de holnap ott is bótolok.
Lacival folytattunk egy élénk vitát, hogy ki jár jobban a szétválással. Ő, aki egy Eszter nevű fenegyerekkel ragad otthon, aki az alábbi szinten nyomja:
Vasárnap délután sunyiban a nappali közepén fogmos.
"Eszti azonnal menjél ki, köpd ki!"
Említett Eszti kiköp egyet a dohányzóasztalra (!)
"Na azonnal húzzál be a szobádba!"
Behúz. Apja utánamegy, de már kiabál is vele.
Ugyanis az ágyára is odaköpött egyet.
Emellett megint megette a Labellómat. Na az mondjuk tényleg nagyon gáz volt.
Vagy én járok jobban, akinek a nyakában alszik egy Pepi, majd anyuékhoz érkezvén az ébren töltött idejében állandóan anyu akar foglalkozni vele.
(Laci szerint én járok jobban, mert anyu kinyalja a seggünket.)
Végülis tényleg, a vitát Laci nyerte, igen, én indulok pszichésen jobb pozícióból holnap reggel. És remekül elvagyok ezzel a helyzettel.
Haza is csak azért megyünk holnap, mert Eszti azért a telefonban:
Nagyon hiányzol nekem, Peti is hiányzik. Én is hiányzom neked anya?
Az újabb statisztikánk szerint ugyanis 5 napból egyet sikerül csak otthon tölteni.
Pénteken PM kontroll (végre valami, ami mindenjó, mindenszép és még az értékek is javultak. Na nem ám Pepié, hanem a pace-makeré... Mindegy, a +, az pozitív). Itt megbótoltuk, hogy legyen már elég 2 hónap múlva kontrollálódni. (Én 3 hónapra gondoltam, a doki 1-re, de verhetetlen érvelési készségemmel kompromisszumot kötöttünk.)
Aztán itt maradtunk Pesten lazulni.
Na jaaaaj, az valami luxus volt. Anyu ezerrel Esztizett, mi meg még kávézni is voltunk. (Jóvan, azért egy gyerek mindig kötelező tartozékunk, de Peti még remekül alszik órákig a kendőben a mindössze 4 kilójával, így sok vizet nem zavart.)
És a szombaton 1/2 8-ig alvás. Hajajj! Az valami csoda volt!
Ugyanis Peti kajál éjjel olyan 5 körül és utána biza már szenvedve alszik. Fel-felébred óránként és "cumi-be" körökkel szenvedünk.
Emellett meg Eszterünk ugye hajnalban kel. Amióta bölcsi van, nem sikerül neki kiszámítani, hogy fél 6 vagy fél 7 van-e.
Szombaton sem sikerült, de én arra ébredtem, hogy fél 7-kor mama futja a reggeli bilikört, majd 7-kor már a piacra öltöztek. Mi meg fél 8-ig tespedtünk Lacival. Pepi az nyomta 8-ig.
Meg is állapítottuk, hogy hajj, de feljegyezzük! (Erre vasárnap is megtörtént otthon, de ez csak mázli volt, mert Eszti elfelejtett hajnalban felkelni.)
Ma újra Pest. Most minden hétfőn feljövünk kineziológushoz az általam agyreparálásnak nevezett tevékenységre.
És itt alszunk Pepivel, mert reggel meg a fejlődésneurológiára kell menni kontrollra. Minek? Azt nem tudjuk, de holnap ott is bótolok.
Lacival folytattunk egy élénk vitát, hogy ki jár jobban a szétválással. Ő, aki egy Eszter nevű fenegyerekkel ragad otthon, aki az alábbi szinten nyomja:
Vasárnap délután sunyiban a nappali közepén fogmos.
"Eszti azonnal menjél ki, köpd ki!"
Említett Eszti kiköp egyet a dohányzóasztalra (!)
"Na azonnal húzzál be a szobádba!"
Behúz. Apja utánamegy, de már kiabál is vele.
Ugyanis az ágyára is odaköpött egyet.
Emellett megint megette a Labellómat. Na az mondjuk tényleg nagyon gáz volt.
Vagy én járok jobban, akinek a nyakában alszik egy Pepi, majd anyuékhoz érkezvén az ébren töltött idejében állandóan anyu akar foglalkozni vele.
(Laci szerint én járok jobban, mert anyu kinyalja a seggünket.)
Végülis tényleg, a vitát Laci nyerte, igen, én indulok pszichésen jobb pozícióból holnap reggel. És remekül elvagyok ezzel a helyzettel.
Haza is csak azért megyünk holnap, mert Eszti azért a telefonban:
Nagyon hiányzol nekem, Peti is hiányzik. Én is hiányzom neked anya?
2011. okt. 4.
Felszínen
Kaptam egy Esprit órát. Bazijó. És mint ilyen bazidrága.
Kronográfos-fémszíjas-kövekkel körberakott. Mondom, hogy bazijó.
Papírforma szerint a szülinapomra, de tényegesen enyhíteni a rosszkedvemet, és mert igazán megérdemlem.
És azért jó, ha az ember felszínes, mert amikor nézegetem szegény kisebbet a maga tonnányi bajával, és elővesz a "jajjszegénymileszveled" érzés, akkor ránézek az órámra, és máris megállapítom, hogy "derohadtjó!", és "ilyen rohadtjó órával az emberrel csak jó dolgok történhetnek".
Sajnos igen, ennyi vagyok. Tényleg megnyugtat. :)
Noés a mai szerzeményem. Egy lila pénztárca. Ahhh...
A múltkor ugyanis nem vettem, mert egyszerűen nem szerelmesedtem bele egyikbe sem, amiket láttam. De most! Olyan igazi szerelem első látásra, és tudom, hogy ezt az érzést sokan tudják értékelni.
Az a kellemetlen, hogy nincs lila táskám. (Vagy inkább az a kellemetlen, hogy Lacinak lelkesen meséltem a telefonban, hogy milyen fasza az új pénztárcám, amire ő riadtan felkiáltott, hogy: "de-nem-kapsz-új-táskáááát!" és én tágra nyílt ártatlan szemekkel nem is értettem, miért mond ilyeneket... )
Mert tényleg nincs lila táskám, viszont egyelőre már az is vadító gondolat, ahogy egy csábos mozdulattal előveszem a szürke Chipolino pelenkázótáskából a pelusok mellől a lila extraszexi pénztárcát és meglobogtatom a szélben. Majd visszeteszem ugyanoda a nedves popsitörlőkendő és a Bepanthen mellé.
Erről jut eszembe. El is megyek körmöt lakkozni.
Kronográfos-fémszíjas-kövekkel körberakott. Mondom, hogy bazijó.
Papírforma szerint a szülinapomra, de tényegesen enyhíteni a rosszkedvemet, és mert igazán megérdemlem.
És azért jó, ha az ember felszínes, mert amikor nézegetem szegény kisebbet a maga tonnányi bajával, és elővesz a "jajjszegénymileszveled" érzés, akkor ránézek az órámra, és máris megállapítom, hogy "derohadtjó!", és "ilyen rohadtjó órával az emberrel csak jó dolgok történhetnek".
Sajnos igen, ennyi vagyok. Tényleg megnyugtat. :)
Noés a mai szerzeményem. Egy lila pénztárca. Ahhh...
A múltkor ugyanis nem vettem, mert egyszerűen nem szerelmesedtem bele egyikbe sem, amiket láttam. De most! Olyan igazi szerelem első látásra, és tudom, hogy ezt az érzést sokan tudják értékelni.
Az a kellemetlen, hogy nincs lila táskám. (Vagy inkább az a kellemetlen, hogy Lacinak lelkesen meséltem a telefonban, hogy milyen fasza az új pénztárcám, amire ő riadtan felkiáltott, hogy: "de-nem-kapsz-új-táskáááát!" és én tágra nyílt ártatlan szemekkel nem is értettem, miért mond ilyeneket... )
Mert tényleg nincs lila táskám, viszont egyelőre már az is vadító gondolat, ahogy egy csábos mozdulattal előveszem a szürke Chipolino pelenkázótáskából a pelusok mellől a lila extraszexi pénztárcát és meglobogtatom a szélben. Majd visszeteszem ugyanoda a nedves popsitörlőkendő és a Bepanthen mellé.
Erről jut eszembe. El is megyek körmöt lakkozni.
Hétvége meg az újabb élmény
Annyi mindent akarok.
De csak sorjában.
A hétvége. Jó volt.
Nagyon jó idő is akadt, így Peti kb. egész nap ez:
Eszti meg ez:
Persze megint Eszti dömping van, de szegény Peppino egyelőre nem valami partyarc... Így róla max az alvósképek vagy egy-két bömbölős meg Eszti által szemkiszúrós. Szóval majd később...
Viszont megasokat mesélhetnék a tegnapi kineziológus élményeimről.
Pesten voltunk egy beajánlott csajnál, aki spéci technikával dolgozik. Hát baromira el voltam ájulva az egésztől.
Kell járnunk sokat, úgyhogy megyünk heti egyszer.
Azt gondolom, ha ezt végigcsináljuk, akkor tettünk meg mindent, amit lehetett.
Lehet, egyszer elmesélem részletesen.
De el vagyok ájulva. Továbbra is. :)
De csak sorjában.
A hétvége. Jó volt.
Nagyon jó idő is akadt, így Peti kb. egész nap ez:
Eszti meg ez:
Persze megint Eszti dömping van, de szegény Peppino egyelőre nem valami partyarc... Így róla max az alvósképek vagy egy-két bömbölős meg Eszti által szemkiszúrós. Szóval majd később...
Viszont megasokat mesélhetnék a tegnapi kineziológus élményeimről.
Pesten voltunk egy beajánlott csajnál, aki spéci technikával dolgozik. Hát baromira el voltam ájulva az egésztől.
Kell járnunk sokat, úgyhogy megyünk heti egyszer.
Azt gondolom, ha ezt végigcsináljuk, akkor tettünk meg mindent, amit lehetett.
Lehet, egyszer elmesélem részletesen.
De el vagyok ájulva. Továbbra is. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)