Mondom, hogy lesz panaszposzt!

Köszönöm a sok jó szót és bátorítást, melyek szerint ez az állapot egy tesóféltékenységes, anyabosszantós, figyelemfelkeltős és valószínűleg nem megúszható helyzet.
Ma reggeli röpke negyed óra:

6.45 - apa kihozza a szobájából cukimakit a hálóba és leteszi a nagyágyra. Ott megölelgetjük, megszeretgetjük.

6.47 - Hol a Micimackó?
"Az ágyadban maradt."
Kihozom!
"Ne hozd ki, menjél pisilni!"
Kihozoooom!!!
És már el is szalad érte (értsd: csörtetve bevonul Petihez, jól tudva, hogy nem szeretnénk, ha megébresztené, ezért kifele jövet a biztonság kedvéért beberreg a kiságyrácson - úgy érzem, bekiabálni most nem mer.)

6.48 - Megvan Micimackó. De már nem kell.
"Pisiljél most már!"

6.49 - Nem megyek bölcsibe!
"Kafa, akkor mit csinálsz?"
Megyek Pestre vonattal Etumamához!
"A fenéket mész, húzzál pisilni!"
Neheeeemneheeeemneeem!!

6.50 - Minimális csillapodás.
Nappaliban öltözök.
"Jó, csak haladjunk már!"
Átcuccolás a nappaliba. (Közben Laci is rákvörösödik már...)

6.51 -Nappali. Letépem a pizsigatyát, ráhajítom a bilire, persze balhézik. Pisil 100 litert.

6.52 - "Öltözzünk!"
Nem öltözök, nem megyek bölcsibe.
És a hatás kedvéért pucér seggel felszalad a kanapéra.
Közben Laci bejelenti, hogy tutira itt hagyja, mert miatta már minden nap elkésik a melóból.
Na ekkor már én sírok.
Kölök megszeppen. Szeretlek anya!
Hát persze, de legalább elkezd öltözni.
Hagy még fésűvel kb. 3-at húzni a haján is. Két csat, egy gumi, csókolom készen van.
"Mehetsz kabátot venni meg bakancsot!"
Nem megyek bölcsibe!
"Ne szívass, húzzál mááár!"

6.55 - Kérek sóskiflit!
"Nincs sóskifli, bölcsiskeksz van." (Jó reggelt vagy Zabpelyhes keksz)
Sóskiflit!!! (Majd ezt elismétli bőgve 22*.)
"Húzzál már Eszti!!!"

7.00 - Nem húz, sztrájkol.
Így erőszakos bakancs- és kabátfelrángatás, sapka fejbehúzás.
"Mehetsz!"
Sóskifliiiit! Nem megyek bölcsibe!
Végül leszarom, odaadoom neki a reggelim felét annak tudatában, hogy úgysem fogja megenni. És kitolom az ajtón.
Apja immár a lépcsőházban emelt hangon közli, hogy az tuti, hogy itthagyjahanemjön!
Én meg:mostmárittnehagydanyakamon!!!

7.05 - Tolja vissza az ajtót.
"Mi van?"
Bömböl: Apa megcsapott! (Később mesélte Laci, hogy a kekszes dobozkával a sapkáját meglökte, hogy elinduljon végre...)
Visszajönne bömbölve, de ekkor megölelem, megpuszilom, biztosítom róla, hogy szeretem, de tényleg és egy határozott mozdulattal becsukom az ajtót.

7.10 Még hallom, hogy akkor is bömböl, amikor az utcán beszáll a kocsiba.

(És nem ette meg a sóskiflit. :) )