2010. okt. 29.

Szövegelés

Erről naponta 6* írhatnék 4 oldalt. Annyi halálosan jó szöveget nyom naponta.

Amúgy a kedvenc szavaim:
- tányinyó. (távirányító) Ez csak úgy tetszik.
- combibombi (comb) Szegénykémnek annyit mondtuk, hogy most azt hiszi, így hívják... hmm... az egész lábát... :)
- Nemnem, sajnos. Hát ez meg a behalás kategóriája. El tudjátok képzelni milyen az, amikor megkérdezed a gyereked, hogy Eszti, eszel vacsira brokkolit? Nemnem, sajnos.
Idehozod a poharat? Nemnem, sajnos.
És sorolhatnám...

Szerintem egyre ügyesebben beszél. Sokszor mondatnak tűnően.
Egy hiányosságunk van egyelőre: a 4 szótagú szavak. Azokkal nem boldogul, valamit mindig leharap belőle (kivéve a combibombi, az nagyon megy). Mondjuk leharapva sokkal viccesebb a szó.

És az elmúlt napok besztof szövege:

Szedi a kavicsokat a parkolóban. Megfog egy követ és elkezdi sorolni a nem létező részeit:

Füme(füle), ujja, orra, szeme, takony.

Upsz...
Igen, próbáltam rávilágítani, hogy a takony valójában nem testrész, de a röhögésem miatt nehezen ment...

Dédinek is pá

Dédi is ellépett tegnap haza. Szerencsére készen lett az új szemüvege, így boldogan távozott. Mondjuk, ha nem lett volna készen, akkor is boldog lett volna (mert ezek a dédik már csak ilyenek).

Előszöris el van ájulva, hogy Eszti milyen kedves-aranyos-okos-szófogadó.
Na mondom, akkor majd csak nézd meg mit művel a sétának álcázott, egyébként horrorisztikus elemekkel tarkított levegőn tartózkodás alkalmával...
Mondanom sem kell ugye, hogy a kölyköm -aki egyébként kb. 2 hete elviselhetetlen műsort vág le séta közben (ezt még nem mesélem el, mert aktívan javítani tervezek a helyzeten)- szóval ez az Eszter szépen sétálgatva néha leveleket szedve tette meg a 1,5 órás sétát. Mindig mondtam, hogy jól el tudja adni magát.

De sebaj, mert másnap azért bemutatta a magánszámát a Malomban. Konkrétan ahogy kirángattuk közös erővel a játékboltból, és lementünk a lifttel, a bejárati ajtóban bejelentette, hogy nem öltözik fel és ennek igazolásaképp leült a földre és hanyatt akarta vágni magát. (Ami egyébként is iszonyat vicces, ugyanis a kölök óvatos. Nagyon. Vagyis a hanyattvágódás egy nagyon lassú könykökre ereszkedésből és óvatos fejletételből áll. No nem az a klasszikus az tuti!)
De a Malomban ugye szól a zene, így nem nagyon törődtem vele, hogy az óbégatós hisztit kiverte, kabát fel, be a kocsiba és ott zsupsz, csönd lett. Mameszom meg: jééé, ilyet is tud? Há' nanaá, ezt magyarázom már két napja! :)

Node ezen kívül tényeg cuki volt, nyomta a műsort folyamatosan és olyan dumákat vágott le, hogy én is behaltam rajta, nemhogy a dédi!
Szóval jó volt.

2010. okt. 27.

Zizzenős időszak

Totális elhavazásban voltam, mivel a héten eljöttek Csirkéék is látogatóba. Ez király is, de ihajj, semennyi időm nem volt. Ma elpályáztak, és jött a mameszom cserébe. És neki azt köszönhetjük, hogy elköpte Esztinek, hogy Csirkét Tamásnak hívják, és a kölyök azóta két néven szólítja meg. Amúgy mamesz is kafa, mert ennek a gyereknek édesmindegy, hogy ki, de valaki foglalkozzon már vele, és ez most meg is van rendesen.

Node, hogy Csirkét mennyire imádja? Hát zabálnivalóan! (Mondjuk én is imádnám azt, aki állanóan dobál a feje fölé, meg akit lehet megmászni rendszeresen és nem jajong miatta...)
Szóval Csírabéla rendszeresen ölelgetve szeretgetve volt. De nagyon cukisan ám!



És a reggelt így kezdték, kölök felkelt, beitta a tejet, átdzsasztázott Csirkéékhez, ráfeküdt a hasára, és ott alfázott még vagy 10 percet...

Persze persze Nikivel is jól kijönnek, csak ő nem dobál olyan magasra... :)

Így jelenleg Eszti folyamatos felpörgés állapotában leledzik, immáron 3 napja, zizz-zizz-zizz, kb így.
Szóval huhh... Főzök is egy kávét... (Ja, Béb, elfogyott a kávéd, upsz, bocsesz...)

2010. okt. 25.

Hétvégi alvásparty

Hát azolyan Murphy, de a csudiba, nagyon keményen: ha valamit eltervezek, hogy persze így és így lesz, az sokszor annyira nem. Így szívattam meg magam szombaton is.
Békésen lefeküdtünk este 10-kor, majd én nem tudtam elaludni (ebben már biztosan szerepe volt King bának, ugyanis eléggé be volt sózva a seggem, hogy az uccsó 150 oldal van már csak hátra...), így kitaláltam, hogy kimegyek a nappaliba olvasni, és legkésőbb éjfélkor lefekszem. Akkor is még alszom legalább 8 órát, mert Eszti úgysem kel 8-nál hamarabb... Nem is kelt, na de éjjel... Áááá...
Felsírt vagy 4* (minden alkalommal be kellett mennem), én meg szidtam magam minden egyes alkalommal, hogy minek is maradtam fent olyan sokáig, mert a könyvet nem tudtam kiolvasni ám... Grrr... És reggel:
a) találtam egy szúnyogot a szobájában (ez már nyáron is képes volt felébreszten)
b) találtam egy alsó szemfogat. Na ez is valami.

Anyuék jöttek vasárnap, és Eszterem persze boldog volt, meg hallelujah, hogy csak vele foglalkozik a fél lakás, és akkora felpörgést rendezett, hogy úgy gondolta a party az party, ő már többet ne fekszik le délután. Na én nem pont így gondoltam.
De annyira be volt őrülve (bőgött, az hagyján, de nem feküdt le, hanem azonnal felállt a kiságyban), hogy még a szobából sem tudtam kijönni 20 percig. És még mindig bőgött.
Na akkor megvilágosodtam: szóltam anyunak, hogy menjen be, csitítsa le (mondja meg neki, hogy egyet alszik, és utána játszanak meg blablabla), ezt anyu jócskán félreértette és 20 perces hátsimivel altatta el a kölyköt. Végülis nekem mindegy, de azért ma megtárgyaltam Esztivel, hogy nincsen ám mama, aki majd kedvesen hátat fog neki simizgetni (na el is aludt pikkpakk... :) ).

Nemaka és a napi cukiságok

Egyes számú napi cukiság: reggel szorongatja a böhöm nagy majmot a kezében. Mondom neki tegyük már le, hiszen így nehézkes lesz a pizsit levenni. Nemaka(r). Szeretem. Jó akkor, így öltözünk, ha már ilyen édibédi vagy!

Kettes számú: a virslis történet. Ugye a virsli az, amit a kölyök havonta egyszer kap maximum. Persze imádja, mert miért is ne? Mindegyik imádja...
Noés ezek után ma frankfurti levest főztem. Kimertem neki a tányérjába.
Meglátta, hogy virslis és felragyogott az arca, de frankón boldog volt:

Virsli. Úszik. Virsli ott kukucskál.
És neeem, nem röhögtem, mondtam neki, ha már így előbújtak, akkor gyorsan táplálkozzuk meg őket!

És ami a kevésbé cukiság kategóriája: ajajajjj, hétvége óta egyre többet hallom, hogy nemaka. Bizonybizony: nemakar. De olyan dacolós felhanggal teszi. Még csak gyanú... De nemsokára ütős lesz szerintem...
Arról szól a dolog, hogy a legkevésbbé sem az őrá vonatkozó dolgokra mondja, hanem kb. mindenre.
(Gyere elmegyünk a boltba - Jön is azonnal bakancsot húzni -De kell kabát-sapka-sál- Nemaka. Nem a fenét! Megyünk az úton: most akkor veszünk tejet. Nemaka. Jó, azért én bemegyek a tejboltba. Anya mindjárt jön, csak megkeveri a levest. Nemaka. Jópersze...) HmmHmmm. Aggódni kezdek vala.

2010. okt. 23.

Csak képek

Kiválasztottam, mely fotók felelnek meg Elif kritériumainak (vagyis vmely gyerek rajta és legalább a fele látszik is... :) ) Így ezek lettek a nyerők:



Léna! Mosolyogj!



Eszti! Te is!



Az utolsó cseppig bepuszilt meggyszósz



Kihasználva az óvónénit...

2010. okt. 22.

Végre egy kis izgalom

Vagyis végre történik valami!
Tegnap óta ugyanis vendégeink voltak Léna és Zsuzsi személyében. Ma délután mentek el, és komolyan mondom felüdülés volt ez a két nap. Merthogy végre történt valami!
Léna és Eszti tökre egy idősek, igazából régóta hasonlóan is működnek, meg hasonló jellemzőik vannak szép számmal.
És most is olyan szépen összhangban feküdtek pl. délután, összhangban keltek, majd este-reggel szintén, hogy az csoda.
Amúgy Léna önállósága varázslatos. Persze Zsuzsinak sok munkája akadt vele, de ahogy eszik, öltözik egyedül hát kész voltam!

Egyébként meg jó volt látni, hogy Zsuzsi is úgy rángatta haza a kavicsozgató, pocsolyázgató, lépcsőzgető kislányát egy laza délutáni séta után, mint én.
(Mondjuk ő egy finomabb stílust képviselt, amolyan felveszlek gyengéden "Gyere ide, ne sírjál, megvígasztallak!" -szerűen szemben az én vehemensebb- sivalkodó kölyök a hónomalácsapva "Ajóégbe haladjunk már! A fene és még be is kakiltál? Nanemááár" -szerű gyerekhazacígőlésemhez képest.)

Ma a délutáni buszhoz kikísérős séta szinte brutálisra sikeredett, amikor Eszterem letojva, hogy a busz nemsokára indul és egyébként is haladjunk már, nemes egyszerűséggel elterült a betonon és visítva, kapálózva a hónom alatt kellett vinnem. Mondjuk ebben a pillanatban majdnem Zsuzsinak adtam (hehe, finoman felajánlottam, hogy vigye el magával, mert én kihajítom. De nem vitte- szerintem neki sem kellett... :D)
Aztán persze lehiggadtam, gyerek is, és az este szép csendesen telt: Eszti eljátszott magában a játékaival, míg én hajat mostam, pakoltam, blabla... (Mert még Laci sem volt itthon.)

Egyébként meg olyan csodacukik voltak, rendszeresen ölelkeztek össze Léna meg Eszti és puszipuszi, meg simisimi, hát zabálnivalóak voltak na (egye kutya, még akkor is, amikor több alkalommal összeverekedtek a motorért és a hintalóért.)

Egyszóval jó volt, ójee! Zsuzsiéknak hálahála, hogy ilyen hosszú útra keltek, ráadásul 20 hetes pocaklakóval (úgy vélem Flórával.. :))!

2010. okt. 20.

Életképek

Mostanság semmi extraizgalom nincsen.
Szemfogak már nagyon közel, minden jel: takony, hőem., fehérség arra mutat. De hiába várom bármelyik napra, csak nem bukkan elő...
Így izgalom híjján csak pillanatképek maradnak:

Apa annyira izgalmasat olvas...


Najó, lehet mégis belelapozok...


Egyébként imádja ezt a nyamvad Boribont. Egyelőre csak a könyvtárból szereztük be őket, de már rendeltem egy halommal: télapóra, karácsonyra, csakúgyra...

Másik eget rengető problémánk egyébként: a haja.

Szép is, szőke is, selymes is és a szemébe is lóg.
Így két lehetőség akad megoldani a gondokat:
a) vagy hagyom, hogy lógjon neki a szemébe (lány vagy édesem, így jártál),
b) vagy levágom, de akkor garantáltan kisJózsika lesz megint.

Így inkább szenvedünk a csatokkal abban a hiszemben, hogy igazából csak pár hét/hónap átmenetet kell kibírni, amíg megnő annyira, hogy el lehessen fésülni a szeméből.
Mindenesetre kezdem megérteni a bubifejűre gyártott kislányokat...
De az enyémnek akkoris hosszú haja lesz!

Ebben a csat ügyben meg elég végletes a gyerek:
Hol kiszedi a csatokat, hajgumit, mindent, hol meg direkt berakatja (de, ha berakjuk, akkor az összesnek mennie kell... Néhányat azért el szoktam csalni, mert már így is olyan ilyenkor, mint egy karácsonyfa.)
Néha csak csendben eljátszik valahol, de már hallom is, hogy kibeszem-kibeszem. És veszi is. (Ez most amúgy a legcukibb "beszédhibája": a v helyett b-t mondd. Mint lebes - leves)

Szóltam neki, hogy vigyázz, villan a fényképező. És becsukta a szemét...



Ja és könyörgön ne kérdezze meg senki, hogy miért van minden képen az angolturiból szerzett, teljesen kinyúlt, rózsaszín pullóver rajta jó? (Nem hajlandó felvenni másikat. Amikor kimostam, és megszáradt -akkor már 3. napja nem hordta- és megmutattam neki, bakker boldogan sikongatott, hogy megvan a pulcsi... Óanyám!)

2010. okt. 18.

Betegségbeszámoló

Laci gyógyulóban, de még rendesen náthás volt a napokban.
Persze gyerek egész hétvégén apja seggébe bújva létezett. Miért is ne? Apa biztosan azért takarózott be a kanapé sarkában, hogy nekem mesét olvasson, nem?
Aztán tegnap reggel Eszti is 37,7-tel kelt. Már az fura volt, hogy egész éjjel hallottam beszélgetni, egyszer be is mentem megnézni, mi a baja (mert ihajj, nagylány ám, nem sír, ha felébred, csak eldumálgat), de semmi kirívót nem tapasztaltam. Reggelre viszont meleg volt.
Nyüffentyű is volt, amikor felkelt, de reggeli után helyrerázódott, így az eredeti terveinket nem borítottuk fel, és elmentünk a Széchényivárosi piacra. Mézvásár és magyar termékek vására volt.
Nos, az olyan sznob népeknek mint mi, maga a Kánaán. Haza is tértünk a legújabb őrületünkkel felpakolva: méz. (Óh, csodálatos dolgokat szereztünk: levendulamézet és harmatmézet. Jó vettünk selyemfüvet is, de azt csak azért, mert elfogyóban van itthon a gyalogakác... Állat nem? Persze odáig nem merészkedtünk, hogy megkóstoljuk pl. fokhagymás vagy kakukkfüves verzióban is, de asszem ez csak idő kérdése.)

Node mire hazaértünk, addigra Esztinek semmi baja nem volt, csak az emlékeztetett minket a reggelre, hogy délutáni alvásból 40 perc után sírva ébredt, bementem hozzá, megsimogattam és hagytam még pihenni. Aztán vissza is pihent még röpke 2 órára. De negyed 5-kor már úgy voltunk vele, hogy ébresztőt fújunk.
(Szó szerint, mert Laci akkora rettenetes orrfújást rendezett ennek okán, hogy arra még a halottak is... De tényleg.
Amúgy is elegem van a betegségéből. Pl. nagy nyugalomban este olvasom a Stephen Kingemet, már nemsokára befejezem a Setét torony 7. kötetét, ergo vége lesz. Erre sunyialjas módon 10 percenként elköhögi magát a hátam mögött a számítógépnél. Hát már mondtam neki, hogy a) gyógyuljon meg, b) ha lehet értesítsen már köhögés előtt, hogy ne ugorjak le a kanapéról ijedtemben. Szerinte köcsög vagyok és egyáltalán nem megértő... Hmmm... lehet... Viszont most alig várom, hogy beteg legyek, és én is settenkedve a fülébe hörögjek... )

Demivel szerelmes is vagyok belé, megsütöttem neki Elif cookie-ját, amit nem mellesleg majdnem betermeltem már most, szal apa siess hazaaaaaa!!! (Húú, Elifem a cucc nagyon jóóó!)

2010. okt. 15.

Táncoslábú kislányka

Ha ez az Eszter egyszer elkezdi... Akkor popóriszálás van!
Szerintem kifejezetten rám hasonlít... Neeem, én nem tudok táncolni, viszont viccesen csinálom!
Ő is, hasonlóan. Ez a popóriszálós tánca...

Szerettem volna, ha a teljes repertoárként bemutatja a fejrázást is, de nem értette, mit szeretnék, így az kimaradt. (Mert előtte egyébként fejrázás miatt potyogott ki a hajából a csat és a hajgumi, szóval állatkeményen nyomja.)

Popórisza baba

Ja igen, még nem volt alkalmam posztolni, hogy Esztinek most minden -ka, -ke (mint kicsinyítőképző), de asszem jól hallható: Esztike-esztike, táncika... Titta vicces amúgy!

Tescobuli

Ma porszívózás után úgy döntöttem, elteszem végre. Mivel két napja orrszívásra nem használtuk, így két hét után juhéjj, beraktam a szekrénybe.
Mondjuk lehet, elhamarkodott volt, mert Laci kihalófélben van két napja. Így is csoda, hogy eddig húzta, mivel már hetek óta mondja, hogy mindenki beteg a munkahelyén, végül ő is kifogta. Mi meg remegünk itthon, és esszük a mindenfélét a jó kondíciónkért..
Beteg férfiról nem mesélek, így úgy döntöttem, nem zaklatom bevásárlással, felcsaptam Eszteremet, és elmentünk busszal a Tescoba.
Jó is volt minden.

Majd éppen, amikor elbambultam, és azon révedeztem, hogy az élet az biza szép, majd lehajoltam Esztihez, aki nagy levegővétellel egy oltárit beletüsszentett a fejembe... Nem mesélem el, milyen az, amikor a gyerek dugig tömi a száját kiflivel, és eltüsszenti magát, jó? A képzeletekre bízom...

Mindenesetre gyakorlatilag a Tescoban sikerült vacsoráznunk, mert olyan a világon nincs, hogy titokban a kosaramba rejtsek egy pár kiflit. Amint meglátja, persze kér-kér. (Mert ott mindig jófajta magosat veszünk, aztán arra persze rendesen rá van kattanva). Így kapott is.

A kifli után belefutottunk egy Actimeles promócióba, így letoltuk joghurttal a dolgot. Aztán ezek után beugrottunk a postára megnézni a Veronikát, akitől kaptunk egy adag szerencsesütit. Abba meg már a buszon belekóstoltunk...
Így gondoltam nem szükséges egészségesen megtáplálnom a kölyköt vacsora címszóval(megszenvedte a helyes táplálkozást már szerencsétlen a déli sóskával úgyis).

2010. okt. 14.

Egyéb helyzetünk

Na és jelenleg hogy állunk?
Há' gyerök nem felkel reggel 8-kor? Már egész héten ilyen "korán" kelt. Laci szerint kezd felnőni.
Mondjuk nekem is jobb a nap, mert több időnk van mindenre, de az nem frankó, hogy délután is megtartotta a 40-50 perces alvásait...
Én keveslem, ő meg annyira nem.
Mondjuk tuti neki van igaza, mert alváskor mostanában megint úgy kell lelőni. (Vagyis lefekszik és bakker még dumál 20 percig. Folyamatosan. ) Úgyhogy, gondolom annyira nincs elfáradva.

Viszont újra babakocsiban utazik. És imádja! Döbbenet!
Reggel mondtam neki, hogy messze megyünk, ezért babakocsis buli lesz. A hibát ott vétettem, hogy már akkor mondtam neki, amikor még éppenhogy sehogysem álltunk. A bejelentésem után ugyanis odament a babakocsihoz, megsimogatta, megpuszilta (ami jár, az jár ugye), majd leült, és elkezdte húzni a bakancsát. (Folyamatos segí, segí felkiáltásokkal fűszerezve.). És ez egészen addig tartott, amíg én elmosogattam, felöltöztem, összepakoltam. (Cirka 20 perc.)

Ennél már csak a dumája jobb. Egyszerű, tökéletes logika, ami ezekben a kölykökben jelen van.
Szellőztetés ma reggel:

Anya: Úúú Eszti, menjünk az ablak elől, mert anya jó hideget csinált ide!
Gyerek: Kesztyű, kesztyű...

Mondom én, vaslogika!

Képek

Bilitéma: Kb. még mindig tévézésre használja, de rém vicces, ahogy trónol rajta (természetesen Mici társaságában.)



Reggel mondom: sietünk: ruha fel, csat be, csá... Csak a fésű maradt ki a buliból



(Homályhomály, hát persze, vaku nélkül nyomtam.)



Hmmm... innen nézve mondjuk olyan, mintha beszárítottam volna...

Én már többet nem eszek...

Azért nagyon remek, ha az embernek gyereke van, mert a büdös életbe nem tud többet normálisan étkezni.
Reggeli: Gyerek csak a kenyér belét eszi, így én megeszem a héját. És befogom, mert legalább egyszerre eszünk.
Ebéd: Én etetek, enne a kölök is magától, ha hagynám (vagyis nincs idegrendszerem kivárni, amíg szemenként megeszi a rizst stb.). Nem, nem aggódom, hogy emiatt 12 éves korában is én fogom etetni...
Arról nem is beszélve, hogy jaj csöpög -> papírtörlőt hozni, jaj a víz lemaradt -> felállni és pótolni stb. És máris 5* felálltam, a kajám elhűlt és a tököm ki...
Vacsorát meg nem eszek, így buktam a bulit.

Nade a csoki, süti egyebek? Elbújva, apám, elbújva!
Ha nem akarjuk ugyanis, hogy vacsora előtt, túlsósat, egészségtelent, akkor a mérgező cuccokkal el kell bújni. Nem kell arra gondolni, hogy rendszeresen a konyhaszekrényből étkezünk (ahol a nassolnivalók vannak), de akkor is előfordul, hogy ennék olyat, amit neki nem szívesen adok.
És nekem nem kifogás, hogy jajj, dehát a szülei is megeszik, hadd egye ő is. Ja, eheti majd ő is 30 évesen. (Brühühü... szegín, ártatlan, hátrányos helyzetű ded...)
Mindenesetre tegnap gondoltam, hogy miután Eszti már megvacsorázott, megehetek egy banánt a nappali közepén (na jó, legalább a felére gondoltam), de lócart, kölyök beette 3 harapásra... Na szevasz!

2010. okt. 12.

Kirucc meg a hétvégifilm

Vasárnap voltunk Pesten. Az szokásos jó volt. Anyuék hoztak fügekaktuszt (már ezer éve meg akartam kóstolni), lime-ot, meg spanyol bort/sört. Az ilyen meg sosem rossz.
Kölykec lepasszolva délután, mi meg elmentünk az Árkádba kabátvadászatra. Eredményes is volt, sőt még én is szereztem egy elég szuper sapkát. Jaaaa, Eszti? Természetesen lett egy új Helló Kittys melegítőfelsője... Csudaszuper!
Nehogymár kimaradjon a buliból!
Aki amúgy a délután folyamán megjárt egy adag buszt, villamost, és két játszóteret is. Asszem happyhawaii volt neki is az élet.

Persze hazainduláskor eljátszottuk a szokásos "otthagytunk valamit" családi műsort. Mert mindig eljátszuk...
Dráma kategóriában asszem visszük is a prímet:

10 perce elindultunk. Egyirányú út... Telefon. A pecsába, ottmaradt a virág.
M: Vissza kell mennünk...
L: Vazze itt nem lehet megfordulni, nem.
M: Vazze meg kell fordulnunk, mert ott maradt a virág!
L: Hülye virág! Itt nem lehet megfordulni. Veszítünk vagy félórát. És amúgyis (emelkedő hangerő) mindig otthagysz valamit!
M: Nyasgem (már kiabálva), a múltkor is a te telefonod maradt ott.
L: Direkt mondtam, hogy pakolj össze rendesen!
M: Én meg direkt mondtam, hogy nyasgem!
És csönd, csönd, csönd (közben visszafele indulás),majd csönd, csönd, melybe gyerekhang visít bele: kiszállsz!
Igen, csak ez hiányzott...
De azért hazaértünk viszonylag rendezett körülmények között 1/2 8-ra, virágostól.

Tegnap meg Laci itthon volt, az jó volt, mert szeressük az ilyet. De a film, amit szerzett délutáni alvásra... Hát az majdnem válóperes lett...
Jesszusomdeborzasztóvolt! Már az elején a szereposztásnál láttam, hogy bajok lesznek.

A Stallone produkciós akciófilm szereplői ugyanis: Stallone (akinek kora és plasztikái miatt nem mozog egyetlen arcizma sem... mert az ugye akkor kókemény, ha az arcizma sem rándul - hahaha, szerintem jópoén vót na!).
Node nem állunk meg: Mickey Rourke (szintén plasztikakirály, jesszusom), Eric Roberts, Jet Li, kis mellékszerepben Sczwarzenegger éééés: neeem, Chuck Norris nem volt. De kétségtelenül hiányzott. :)
Persze volt egy lány, akit naná, hogy meg kellett menteni... Mondtam Lacinak, ha a végén Stallone a 65 +/- 5 évével és nemmozgó arcával összesmárolódik vele, akkor hóttutifix, hogy idehányok. De nem volt smaci. Megúsztam...

2010. okt. 8.

HJ

Semmi extra izgalom nincsen.
A taknyunkat kikiáltottam fogtakonynak, mert immár egy hete van is meg nincs is. Valamelyik nap azt hittem felerősödött, de aztán nem. Amúgy napi két orrszívás játszik csak be, az meg nem olyan vészes. Persze bosszantó...

Megjegyzem a gyerekem brutál jólnevelt. De szerintem valamilyen módon így született, nem hiszem, hogy ezer %-ig én csináltam volna. Bár az még királyabb lenne! Jókat menőzhetnék vele...
Néha amúgy megijeszt vele...
Valamelyik nap babakocsis távolságra mentünk, be is ült szépen. Kértem, hogy dugja már el a kezét a takaró alá, mert hideg van és esik az eső. Megtette, és egész úton nem vette elő... Még akkor sem, amikor a postán a postásnéni kérte, hogy dobjon már egy puszit. Dobott is, de csak cuppantva, kéz maradt...

Igen, igen, elrakom ezt is rosszabb napokra.(Mert a hétvégi túlpörgés szerencsére csillapodott.)

Hétvégén megyünk Pestre, hámondjuk a nyaralásból ma este hazaérkező mama/papa ezt nem tudják, de az biztos, hogy mi leszünk a hétvége nagy boldogsága:
Nyaralás utáni elpakolás, mosás, hétvégi főzés megfűszerezve egy lepasszolt unokával. Hmmm... nincs is annál jobb. (Ja, mert persze Esztit alváskor lepasszoljuk... :) )

2010. okt. 6.

Annyiminden röviden

- Hétvégén megvolt az első Túró Rudi élmény (nem siettük el, mi?). Az eredmény:
1. falat: arcon szétáradó boldogság.
2. falat: gyanús rágcsálás.
3. falat: ahogy be, úgy ki. Hmmm... nem szereti... Király!
(Ismerem a babámat, állagproblémás a cucc.)

- Tegnap megvolt az első bilibekaki-kezdemény:
Gyerek rohan: kaki... Anya rohan a biliért, pelus letép. Gyerek ráül, majd boldogan ücsörgött rajta. Le sem szállt róla vagy 25 percig (szal asszem lazán átvert.) Ja, mert persze kaki nem volt a közelben sem... Viszont jót tévézett közben.

- Hálózsák:
Remegő térdekkel adtam rá hétfőn a frissiben, drága pízért megvásárolt hálózsákot. A hálózsák noproblém, eddig is abban aludt, a vastagsága miatt féltem attól, hogy esetleg nem tud benne rendesen forogni. De tud, gond nélkül. Huhhh.... Legalább én is megnyugszom, hogy be van takarva.

Amúgy hazaérve Eszti persze kipakolta a szatyrokat, és azonnali szerelmre gyulladt az új szerzemény iránt.

"Én fekszem bele, a spanok fekszenek bele, mégisinkább én fekszem bele" stílusban.



2010. okt. 4.

Őrült hétvége

Eszti, igen az a pörfikt-nyugodt-kedves-aranyos csodagyerek, aki pár napja volt - hirtelen távozott. Jött helyette egy állandóanfelpörgő-őrületkirálylány.
Mióta? Hmm... pont amióta megjelent a takony...

Néha vicces egyébként a magánszáma. Mondom néha...

Egyébként jó gyerek továbbra is, de pöccre felpörög.

Általában a bolt azonnal kiváltja nála a bekattanást, légyen az élelmiszer-, ruha- vagy bababolt, és onnantól nincs megállás. Polcról termék lesodorás, kosárbapakolás, mindenmegfogás (DE: mondom jó gyerek, visszateszi -kár, hogy nem pont oda, ahonnan elvette), senkirenemhallgatás, sorbabenemállás. Huhhh... Imád vásárolni!

Szombaton viszont nagybevásárlást terveztünk, és a fentiek miatt jól kiötöltük Lacival, hogy ezt király lenne boltihorror nélkül megúszni, így lepasszoltuk Esztit a mamáéknak.
Ahol aztán.... úgy felpörgött, hogy nem lehetett vele sokmindent kezdeni...

Szóval, mire másfél óra múlva visszaértünk, a mamáéknál is a fél lakás már le volt rámolva. Ráadásul kapott egy műanyag kisszéket, amit aztán oda-vissza hurcibált a lakásban. És amikor megérkeztünk, úgy éreztem, hogy dumálhatok ennek bármit is, egyik fülén be, a másikon ki.
Szóval köszönte szépen, ő jól elvan.

Ma már el sem mesélem... Legyen elég, hogy pl. fel akart mászni a falra. Függőlegesen. A sima falra. Érthető?

És ilyen állapotaiban csak egy reményem maradt: a nyomorult hintaló nem borul fel semmiféle rajta veszettül lovagló őrületkislány miatt. (lécciléccilécci)

2010. okt. 1.

Orrszippantyú meg a "hűdebeteg" gyerek

A rettenetes betegségünk egy nap alatt jócskán visszavonult.
Azért nem mondanám gyógyultnak, de igazából csak az orra tűnik néha bedugultnak. Így mi most jól. Persze azért orrszívunk rendületlenül továbbra is (főleg alvás előtt), mert mintha valami lenne... vagy mégsem...

Az orrszívás a várakozásokkal ellentétben (vagyis majd megszokja pár nap alatt) továbbra sem valami gyerekbarát tevékenység: Esztit a combomra ültetem, a lábammal átkulcsolom a gyereklábakat, az egyik kezemmel lefogom a két gyerekkezet, a másikkal kezelem a porszívót/szívóberendezést, a fejemmel meg besatuzom a gyerekfejet.
Tökkirály, fotóba illetve videóba illő...

Tegnap itt volt a dédi, vele jól le is pacsiztak, és Eszterem nagyon édike: azóta a kerekecske-gombocskát mutogatja az ujjaival meg a tenyerével. Valamit makog is hozzá, de szerinte nem szó szerint sikerült megtanulni.
Amúgy is teljesen be volt pörögve szinte egész nap, délután leszedte a Kaiser'sben a polcokat (kitartott bal kézzel végigszáguldott. Jóvan, leesett egy-két cucc, naés?), majd hazaúton is csak dobálta magát nagy viccesen az úttest közepén. Így beszívta, mert pont volt nálunk babakocsi, szóval gyorsan vissza is zsuppoltuk bele.
Az esti ágyneműhúzás kerek egy óráját el sem kell mesélnem asszem.