Eszti, igen az a pörfikt-nyugodt-kedves-aranyos csodagyerek, aki pár napja volt - hirtelen távozott. Jött helyette egy állandóanfelpörgő-őrületkirálylány.
Mióta? Hmm... pont amióta megjelent a takony...
Néha vicces egyébként a magánszáma. Mondom néha...
Egyébként jó gyerek továbbra is, de pöccre felpörög.
Általában a bolt azonnal kiváltja nála a bekattanást, légyen az élelmiszer-, ruha- vagy bababolt, és onnantól nincs megállás. Polcról termék lesodorás, kosárbapakolás, mindenmegfogás (DE: mondom jó gyerek, visszateszi -kár, hogy nem pont oda, ahonnan elvette), senkirenemhallgatás, sorbabenemállás. Huhhh... Imád vásárolni!
Szombaton viszont nagybevásárlást terveztünk, és a fentiek miatt jól kiötöltük Lacival, hogy ezt király lenne boltihorror nélkül megúszni, így lepasszoltuk Esztit a mamáéknak.
Ahol aztán.... úgy felpörgött, hogy nem lehetett vele sokmindent kezdeni...
Szóval, mire másfél óra múlva visszaértünk, a mamáéknál is a fél lakás már le volt rámolva. Ráadásul kapott egy műanyag kisszéket, amit aztán oda-vissza hurcibált a lakásban. És amikor megérkeztünk, úgy éreztem, hogy dumálhatok ennek bármit is, egyik fülén be, a másikon ki.
Szóval köszönte szépen, ő jól elvan.
Ma már el sem mesélem... Legyen elég, hogy pl. fel akart mászni a falra. Függőlegesen. A sima falra. Érthető?
És ilyen állapotaiban csak egy reményem maradt: a nyomorult hintaló nem borul fel semmiféle rajta veszettül lovagló őrületkislány miatt. (lécciléccilécci)
Wooow, ez igen!
VálaszTörlés