Azért nem mondanám gyógyultnak, de igazából csak az orra tűnik néha bedugultnak. Így mi most jól. Persze azért orrszívunk rendületlenül továbbra is (főleg alvás előtt), mert mintha valami lenne... vagy mégsem...
Az orrszívás a várakozásokkal ellentétben (vagyis majd megszokja pár nap alatt) továbbra sem valami gyerekbarát tevékenység: Esztit a combomra ültetem, a lábammal átkulcsolom a gyereklábakat, az egyik kezemmel lefogom a két gyerekkezet, a másikkal kezelem a porszívót/szívóberendezést, a fejemmel meg besatuzom a gyerekfejet.
Tökkirály, fotóba illetve videóba illő...
Tegnap itt volt a dédi, vele jól le is pacsiztak, és Eszterem nagyon édike: azóta a kerekecske-gombocskát mutogatja az ujjaival meg a tenyerével. Valamit makog is hozzá, de szerinte nem szó szerint sikerült megtanulni.
Amúgy is teljesen be volt pörögve szinte egész nap, délután leszedte a Kaiser'sben a polcokat (kitartott bal kézzel végigszáguldott. Jóvan, leesett egy-két cucc, naés?), majd hazaúton is csak dobálta magát nagy viccesen az úttest közepén. Így beszívta, mert pont volt nálunk babakocsi, szóval gyorsan vissza is zsuppoltuk bele.
Az esti ágyneműhúzás kerek egy óráját el sem kell mesélnem asszem.
Eszméletlen cukiiiiiii! :)
VálaszTörlésAranyom, te sem panaszkodhatsz a bejbid cukiságára! :)
VálaszTörlés