Takonyozódunk

Hátazúgyvolt, hogy Hajnikának ippeg tegnap alvásidőben írtam, hogy eddig megúsztuk... No kb. addig is tartott az igazság.
Ugyanis Esztimackó a délutáni alvásból már térdig lógó takonnyal kelt.
Hát igen, brühühü.... Nem szeretjük az ilyet, dehát ez van.
Egyelőre kérdéses számomra, hogy szezonális nátha vagy fogtakony-e a jelenség, mert a vízszerű orrfolyásnál több nincsen. A kedve is jó, legalábbis, ha a kanapépárnákon való folyamatos ugrálást jókedvnek tekintjük.

Szóval volt már itt minden:

- Éjszaka 112* ébredés, egyszersem sírás, ámde folyamatos beszélgetés. Majd 2* megunva a dumát orrszívás, csak a szomszédok hergelése végett.
- Porszívótól menekülés, sikítás, 11 kilós testtel vergődés. Kedvenc jelenetem: ajtófélfába kapaszkodás, sírvabőgveüvöltés, és apucika-apucika kiabálás közben. (Iszonyat...)
- Babakocsiba befészkelődés, és délelőtt 11-kor séta közben majdnem elalvás.
- Ebédre üres tészta evés.

Betegségre utal ama jelenség, hogy este úgy feküdt le aludni, hogy egyetlen kósza, csenevész állatot sem vitt magával. (Gondoltam: itt a vég...)
Fogtakonyra utal, hogy a kanapépárnáról hanyatt fejjel lefelé lógva csak nézegettem a száját, és eskübecsszó fent is látok szemfogat érkezni. (Hajajj, még ennyi fog után sem igen vágom, hogy pontosan mit kell nézni, de a felső részen fehéredni láccik.)

Szóval szívunk. Mindenhogyan.