Esőesőeső

Olyan sötét van a lehúzott redőnyös gyerekszobában, hogy a délutáni elalváskor nem voltam biztos benne, hogy a kölyköt takartam be vagy a Süsüt.
Há' gáz! Már a sötét, és a rendíthetetlenül zuhogó eső...

De ezzel oltári mázlim volt megint, mert anyuék telefonáltak este, hogy mégis beugranak hozzánk Gyulára menet, így amikor ők jöttek, én elzúztam egy kontroll erejéig a fogorvoshoz.
Amúgy Esztivel mentem volna, de nagyon nem bántam, hogy nem kellett magammal rángatnom, mert csutakra áztam az alatt a 10-10 perc alatt, amíg az utcán voltam.

Esztit meg nem nagyon érdekli a nélkülem téma (ennek fenemód örülök amúgy). Ugyanis szépen elmeséltem neki, hogy elmegyek fogorvoshoz, és megkérdeztem, hogy ő meg itt marad-e addig a mamával. Erre válaszul átölelte a mamát. (És úgy kellett egy távozási puszit is kirínom tőle, hogyazértmégisna...)
Persze mamavigyázás tipikus hátrányai most is megvoltak.

Jövök haza, elég hamar elintézve a dokit, erre látom már az ajtóból, hogy kölkem szája tele.
Mit eszel? - Keksz.
Honnan szerezted? - És már vitt is kézenfogva a mama táskájához...
No igen, mint mondtam elkerülhetetlen. De legalább csak háztartási keksz volt.