1év9hónap2nap

Annyira izgatott vagyok.
Amolyan jóvicces posztot terveztem írni a hóvégi leéégésünkről.

Mert az van keményen. Ugyanis eltaláltam, hogy túl sok pénz folyik ki a kezünkből és ráadásul nyáron laza 3 nyaralást tervezünk (két családit meg egy kettesbenit, pusztán azért, mert Petivel nem akarunk mondjuk egy hétre elutazni, ezért 2 rövidebb (2-3 napos) családi lesz).
Noígy első körben hó elején eltüntettem a a számlánkról a pénzt lekötésekbe, szépen kiszámolva, elrendezve. Na nem számoltam túl jól, így mostanra se pénz se posztó. Ahogy az hó végén illik.
Ma már boldog örömmel kapartam össze a hűtőről egy -a véradásért kapott- 500 forintos kajajegyet, meg a Tesco által küldött Clubcardos 400 forintnyi utalványt. El is Tescóztuk gyorsan, csak hogy éhen ne haljunk keddig. :)
Eszti a biztonság kedvéért elutazik anyuékkal Simontornyára holnap, hátha ott adnak enni neki és vasárnap mi is megyünk.  (Mert a rémhírterjesztésemmel ellentétben köze nincs a tüdőgyulladáshoz. Valami vírusos gégegyusza, ami amolyan kruppos felhangot okozott nála, de azon kívül, hogy tegnap meg sem tudott szólalni, éjjel meg a hidegpára alatt aludt, mert "ugatott", na azon kívül nem sok baja van. Remélem az éjszaka is rendben lesz már. Gyógyszert sem igen kapott rá.)

Naszóval ezt a témát gondoltam bő lére ereszteni, amikor este vazze mi történik?

Hátbakker az 1 éves, 9 hónapos és 2 napos erőteljesen hypotón, ámde küzdő szellemű úriember felállt a konyha közepén és odasétált hozzám. Mondom o-d-a-s-é-t-á-l-t. :)
Majd elborult, felállt és elment apja utána  fürdőszobába. 13 lépést tett meg akkor. Úgy elsőre.
Úgyhogy "azonnal-add-ide-a-fényképezőőőőt!" stílusban csináltam is 3 videót. 
"Virágokat az öltözőbe kérjük!"

Rajzos mese

Mielőtt elindulna a lavina, vagyis minden nap pontos statisztikai adatokat osztanék meg a világgal arról, kinek-mikor-mi jön az orrából, hányat köhögött és emiatt mennyit aludtam az éjjel, jöjjön egy képes beszámoló a rajztechnikum éllovasairól.

Ez a fotó abbéli perverziómból kerül ide, hogy legyen mihez hasonlítgatnom 2 év múlva Pepuckusz kriksz-krakszjai. ("Bezzeg Eszti már 4 évesen ilyet...")

Hozzáfűznivalóm:
a) Eskbecsszó valaha volt nyaka az embereknek! Most hiába érdeklődtem finoman, hogy hol is van a nyakuk, az a válasz jött, hogy ott. Háát jó. Ujjaik is voltak meg cicik, de azok is elvesztek idővel.
b) Az az időjárásnak megfelelően papírra vetett hóember erős - ugyanis mai a rajz. :D
c) Balról-jobbra: lepke-tulipán-tulipán-simavirág-lepke-lepke-katicabogár (életem szépen számolgatta, majd rájött, hogy hoppá, ez 8pettyes).

Bár, ha Pepuckusz így folytatja, akkor ilyen összehasonlítgatásra nem lesz szükség.
Az első művek egyike. (Hééé, nem röhög, tudjátok mekkora erőbedobással és milyen sokáig kell ezt csinálni, hogy így nézzen ki? És még a cerkákat is cserélni.... :) )

És a 20fogas Esztimosoly, meg Petinek- hmmm.... amennyi van. (Nem röhög szintén, leszámoltam: Esztinek vigyor közben a 20fogából 18 látszik. )

Különben arról akartam már írni, milyen szépen beszél a kisebb babakirály. Az elmúlt hetekben megugrott a szókincse és nagyon cuki. Egyelőre a 2szótagosok mennek csak, azok is sajátosan hangzanak. De elindult, ez a lényeg. Na majd 2 hét múlva esetleg "papírra vetem." :)

Indul a buli

Eszti jól bírta. Majdnem 1,5 hónapja gyógyult, így már szinte szükségszerű is volt egy újabb kör. (Már amennyiben nekünk a statisztikáknak kötelező megfelelnünk.)

Már jópár napja mintha taknyos lenne, de szinte nem is az. Mindenesetre érezhető volt valami kórság. Jól teletöltöttem C vitaminnal (pálinkát mégsem adhatok neki...), mostanra másban amúgy már egyáltalán nem hiszek(mint a C vityi, nem a pálesz). Iszik valami multivitaminizékét, de azt is csak azért, hogy igyon valamit. Nomeg a homoktövisvelő. Az egy elég jó cucc. Na így el is nyomtuk a taknyosságot.
Ma reggelre azonban sosem látott hörgésmorgással ébredt- amolyan kellemetlen hangú, zörgő köhögéssel.
Már előre féltem, hogyan fogom neki beadagolni, hogy ma biztos nem megy oviba a várva várt locsolkodás napján.
Aztán meséltem neki, hogy ezt itt és most megszívta, görbült is a szája, majd meggondolta a dolgot.
És válaszul előadta, hogy oké, akkor marad itthon, de apja vigye be munkába menet a fiúknak a csokitojásokat. Így is lett.

Egész nap heverészett, majd mondom csak sétáljunk egyet, hátha jó az. Csak icipicit: zöldséges meg miegymás.
Ó fasza is volt, Eszti boldogan jött, amikor kimentünk éreztem milyen jó levegő van. Ő is érezte, mert mondta, hogy sokat sétáljuk a kicsi helyett. Ki is találtam, hogy majd az udvarban még rohangálhat, így amikor hazajöttünk, akkor ő hátul bejött az udvarba, mi meg megkerültük a házat. (Ja, babakocsival még az úttesten sem tudtam volna átmenni, ha a zöldséges fickó nem kapja fel a lapátot és tolja el nekünk a latyakot. Mert abban felakadtunk volna. És az udvaron is egy szűk utacska van ellapátolva, ami azt jelenti, hogy a jóval szélesebb kocsi nem fér el a szélén lévő hótorlasztól.)

Ezért megkerültük a házat, Eszti már javában futott két kört az udvaron, majd odajött, eltorzult, hörgött. Na mondom azonnal húzzál befele a lakásba mielőtt megfulladsz itt nyílt színen, basszus!
Kanapéra ül és néz ki a fejéből!
Nem vicceltem: elétettem egy bögre teát meg egy tányér savanyúkáposztát, aztán lehet TV-zni...

Egy szava nem volt a bánásmód ellen (imádja a káposztát.) :)

Petikém meg? Háát,híres optimizmusom miatt már előkészítettem a porszívót, hátha alvás közben kell. Mert már horkol.

Petikirály-bömbikirály

"Ejj-hajj jujj de jóóó, megvan a válasz, jaj de jóóó."

Látszik mit néz a kölykecku lefekvés előtt, mi? (Tapasztaltabb kolleginák csípőből felismerik, tapasztalatlanabbak meg majd fogják. Mindenesetre szeretjük az M2-t.)

Péter uram olyan bő két hétig elkezdett ébredni éjszaka.
És nem ám kis nyiffantásokra. Üvöltött. Úgy, hogy még a szokásos kb. fél percet sem tudtam kivárni (mert azt ki szoktam, mivel alapvetően visszaalvásra lett kondicionálva a ded), szóval meg sem próbálhattam, hogy visszaalszik-e, mert annyira erőből bömbölt, hogy reflexből rohantam.
Ja, ráadásul az hagyján, hogy éjszakai torkaszakadtából üvöltés, de mindeközben anya kiáltásokat hallatott (ez nála: aua. Ja, így hülyén hangzik, de hangosan kimondva kifejezetten hasonlít ám. És mennyivel kedvesebb szó, mint Eszti első időkbeli anya megszólítása: nyanya. Ugye? :D)
Noszóval ez az üvöltve anyázás simán be is jött vagy egy hétig stabilan. Rohantam, mint állat, de csak egy állva bömbölő "különbensemmibajom" csemete várt rám, aki alig akart visszaaludni.

Aztán azért már unni kezdtem, mert biza egy hét után már volt, hogy 2 óránként nyomta.

Hámondom mifene.

Még Enikőt zaklattam is, nem tud-e valami titokról így a mi korosztályos bébijeinknél, de ő is max valami fejlődési ugrásra gondolt. Én is, de mivel még mindig nem szaladt el a kezeim közül, így nem, passz.

Aztán pár napja abbamaradt.
És hoppátrálááááá:
Péter uram két napja 11 fogú (napok múlva 12).

Hahaa, nem ám alsó kettes. Ááá, az nem kell neki. A felső hármas, a szemfoga jött/jön éppen.

Noigen, ez a verzió már megint fel sem merült bennem. Hát szerencsétlennek jött a foga!

Okéoké, gáz vagyok, de Eszti olyan stabilan fogzott: fél napig vízszerű takony, aztán amikor elmúlt a nap végére, lett egy új foga.
Peti meg... hááát arra emlékszem, hogy kakiváltozás volt, amikor a 4 rágó kijött, de semmi rendszer.

Úgyhogy ezentúl bárminemű rendellenes tevékenység esetén kénytelen leszek beállni a "biztos a foga" táborba. :)

Nyílt nap az oviban

Hányszor mondjam már el, hogy eme gyerek maga a tökéletesség?

Ma sikerült eljutnom az ovi nyílt napjára. (Márhogy ehhez az akcióhoz Lacinak pl. szabit kellett kivenni.)
Eszti meg volt zizülve teljesen, olyan kijelentésekre vetemedett már tegnap este, mint holnap reggel egyáltalán nem fogok hisztizni. Ijesztő pszichés állapot, mi? :D
(Az ijesztőbb, hogy be is tartotta. Már kezdte a de én nem akarok... kezdetű nótát, amikor szólt apja, hogy nem hisztimentességről volt szó? Erre nagymosoly: Ja, de, akkor perszepersze, legyen mégis melegszendvics édesanyám(!) )

Így ebben az emelkedett hangulatban csajosan-boldogan elmentünk az oviba.
8-10-ig volt a nyílt nap. És igen, újra megerősítést kaptam, hogy milyen helyrekiscsaj ez a kislány.
Noéééés, a foglalkozások! Most már végképp megnyugodtam, hogy jó helye van ott.
Hédi néni olyan dolgokat csinált, hogy egyértelmű volt, nem a mai napot színezték ki (ráadásul a mondókákat Eszti is mesélte itthon). Reggeli torna, mese, mondókázás, bábozás, színezgetés. Délelőtt 10-ig ennyi benne volt!
Tetszett a buli!

Aztán hazajöttem, szép volt minden. Megnéztük végre az Alkonyat 4. részét. Most jutott eszébe Lacinak, hogy kicsesszen velem... Eddig úgy elfelejtettük.
Nagyon-nagyon nagyot csalódtam benne. Annyira unalmas volt, hogy mégcsak szórakoztató sem. Majdnem eret vágtam... (És volt az általam ezer éve vágyott szexjelenet, de minek? Azt sem fogtam fel, hogy most végül ez szex volt vagy sem... Szarkaki.)
De sebaj, megnézem az 5-et még, és aztán: Harry Potteren rágom magam végig. Annak sem jutottam túl az első rész első 30 percén... (De azt a fél órát legalább már vagy 4* láttam... :P )

Ja, de nyílt nap. Perszepersze. :)
Amíg én ott, addig itthon...
Khmmm.... Szépen elvoltak a srácok.
Mondjuk ez azért így fogadott:

Azt tudjuk, hogy az ágyról fejjel lefelé lemászó gyerek alapszituáció, node a gatya???
Az a nadrág a gyerekruhapakolásom eredményeként került a kisasztalra. És 62-es... Apa szerint az volt kikészítve... :D

Egyke Peti már nem egyke többé

Először azt hittem, majd hiányzik Petinek, hogy Eszti nem kerül elő napokig.
Háááát, lehet tévedtem.
Olyan jó egyke lenne belőle, de tényleg. 3 napig stabilan boldog volt. Bírta, hogy csak körülötte forog a világ. Tényleg máshogy kezelné az ember lánya, ha csak ő lenne.
Mert azért az egyértelmű, hogy simán elbírja, ha két szülő van vele.
Míg az egyik valamit csinál, addig a másik legalább szemmel tartja. De nem hinném el, ha nem látnám, mit művel. Folyamatosan.
Csak a csibészségen jár az esze. Játék? Az meg mi?
Ott állok mellette a konyhában és bakker már felmászott a kukára és a tejbegrízhez összekevert kakaóport eszi szépen kanállal. Egy porcukorszem nem ment mellé...

Felkel reggel, jön-megy, ilyenkor remekül elvan (újra hangsúlyoznám: NEM a játékaival).
Itt pl. reggel rögtön "Egy perc és nyersz" játékot játszik. És ááá, de tényleg a szobában voltam, csak elfordítottam a fejem 3 másodpercre...

Na meg a bűnözési ráta is igen magas mifelénk. Mindent ellop. Ráadásul kifejlesztett egy ehhez szükséges technikát. Laci röviden kobrának hívja.
Mert odamegy az asztalhoz vagy csak hozzánk - de basszus nincs 2 éves, és úgy csinál, mintha csak éppen arra sétálna- majd egy óvatlan pillanatban kicsapja a kezét a megszerezni kívánt tárgyra. Aztán vagy sikerül, vagy csak csapott egyet és sikertelenség esetén röhögve elmenekül.

Eszti elutazása előtt pakolt lelkesen. De a fellépőt otthagyta a szekrénynél.
5 perc sem telt el, a kishiéna kiszagolta, hogy rendellenesség tapasztalható a gyerekszobában.

Majd, mint aki jól végezte dolgát, távozott. (Itt jobban látszik a kupi.)

Na aztán tegnap este hazahoztuk Esztit is Pestről. Annak is extra dolga volt.
3 napig: játszóház-bábszínház-bábszínház kombóval nyomta. Kész luxus, de tényleg. (Azért az tök jó, hogy anyuék olyan helyekre viszik, ahova mi nem szoktuk. Na jóóó, apjával csütörtökön is játszóházaztak, amíg mi dokinál voltunk. Node a bábszínház! Az jóóó!)

Szóval Esztim is hazatért, beültek a kádba este fürdeni...
... és Petim határozott visítással ellenezte a dolgot. :) Megszokta a jólétet, no!
(Azt ne is mondjam, hogy amióta hazajöttek mindketten, szegény Petit Eszti állandóan ölelgeti meg puszilgatja. Ez romantikus is lenne, ha Pepóka nem visítana miatta.)

Úgyhogy ma reggel  már minden a szokásos Eszti oviban (rém boldogan ment, mert új tornacipőt kapott (a régit kinőtte) és ez akkora motiváció így hétfő reggelre, hogy huhh), apa melóban, Peti meg 3 kerek percre teljesen eltűnt a lakásban már reggel 8-kor. Akkora poén volt, mert meg se mukkant és nem találtam egy helyiségben sem. (A hálószobában az ágy alól dörmögött végül egyet, amikor szólongatni kezdtem.) Mondom: minden visszatért a régi kerékvágásba.

Márc. 15. - Éljen a nemzeti öntudat!

Az óvodával kapcsolatban sokáig voltak kétségeim.
Már nincsenek.
A kezdeti káoszos hetek hamar rendezettségbe csaptak át.
Most az tetszik nagyon, hogy kint van a faliújságon minden héten, hogy miket csinálnak (mozgás, zene, vers-mese, milyen foglalkozások vannak stb.)
Lehet, hogy ez amúgy kötelező tájékoztatás, node hány olyan oviról hallani, ahol csak vannak a gyerekek....

Március 15-e hete. Egy icipici részlet a heti tervből:

"Külső világ tevékeny megismerése: márc. 15.- új fogalmak megismerés képek segítségével (kokárda, huszár), a magyar zászló színeinek tudatosítása és a nemzeti öntudat erősítése."

Áá, annyira tetszett! :)

Persze okosügyeskislány már ezeken túl van. 3 zászlót ismer: a magyart, az uniósat és Bács-Kiskun megyéét (ja, az önkormi előtt járunk el rendszeresen :) ) és a nemzeti öntudata is köszöni jól van:

Helyszín: zöldéges
Téma: Miért nem veszünk epret télen?
A beszélgetés gyakorisága: hetente 3, vagy eperhiány esetén 2 alkalom/hét.

Anya, néézd eper!
Látom, de nem veszünk, már százszor megbeszéltük. (vagyis hetente 3, vagy eperhiány esetén 2 alkalom/hét.)
Mikor veszünk?
Májusban, amikor már magyar eper lesz.
Ez nem magyar eper?
Nem ezt Spanyolországból hozzák.
Spanyolország az mi az?
Olyan mint Magyarország, ahol te is élsz, csak sokkal messzebb van, az eper sokat utazik mire ideér, és ezért sok anyaggal kezelik.
És ha idér hogy magyarosodik? 
Ehhh... (Még jó, hogy a környéken már mindenki röhög, és ezen a kérdésen ohne válasz tovaszáguldunk.)
Nézd királylány, mi magyar epret veszünk és kész! Majd májusban.
Hogy a magyar bácsi gazdagodjon belőle? 

:D Van itt magyar öntudat kéremszépen! :D

Hosszú hétvége immunológussal és Esztimentesen

Ma végre eljutottunk immunológiára. Na nem mintha azoknak a T-sejteknek nem lenne tök mindegy, hogy mikor nézik őket, de ez már mégiscsak a 3. időpont volt. Így örültünk, hogy eljutottunk.
Több legyet is ütöttünk egy csapásra: négyen mentünk, de csak hárman jöttünk haza.

Eszterem ott is maradt Pesten a hosszú hétvégére. Jó sokáig (általában csak 2 éjszakára szokott), de anyu amúgyis elkunyerálta péntektől, de így leadóztuk már ma.

Délután már pont fektettem volna őket le Pesten, amikor anyu hazaért. Az egész projekt dugába dőlt, mert Péterem elalélt maaaa-maaaaa felkiáltással a nyakában termett és két kezével megfogva az arcát puszisorozatba kezdett. Behaláscuki volt!

Majd egy 20 perc múlva alvást parancsoltam.
Már, ha érdekelte volna az érintettet (itt most Péteremet, mert Eszti azonnal lefeküdt és a mama kezét fogva el is aludt.)
Nem úgy mint emez: basszus, 40 perc eredménytelenség után kimentem a szobából (addig csak feküdt meg vihogott), tök ideges voltam (na persze, mentem volna Lacival kávézni a Pólusba :) ), mondom: "apacsinájjávalamit!"!
Apa be és 5 perc múlva kijött, hogy alszik.
És nem viccelt.

Úgyhogy most -1 gyerek és annak minden könnyebbsége, bár Eszti nélkül óriási a csönd (melyet csak néha ver fel Peti visítása), édesem, ha itthon van állandóan jár a szája. Fura is most.

Petikémnek is biztosan hiányzik: ma este galád módon a földön a kádban akartam fürdetni -mert ott könnyebben elérem-  és nem!
Azt az óbégatást, amit rendezett. Totál besértődött! Jajj!
Szépen elmutogatta: fürdeni, ott. És át kellett tenni a zuhanykabinba, ahol Esztivel együtt szoktak fürdeni. Abszolút kicsi a hely kettejüknek, de így szeretik. Mi meg így őket együtt. Mert mondja valaki, hogy nem hihetetlenül édesek! :)

Donninak annyi, avagy kinek is van szüksége pszichiáterre?

Már pont akartam írni, hogy Donni és Lenksa eltűntek a süllyesztőben.
Nem is tudom, sírjak vagy nevessek, de hónapok óta nem hallottam róluk.
Aztán tegnap este Esztinél egy kis érzelmi megingás elég volt, hogy kapjak egy Donni sztorit az arcomba.

Végülis a haversrác az haversrác...

Úgyhogy el is döntöttem, jó ez így, hogy néha még benéznek a képzelt barátok.
Most kifejezetten azt éreztem, hogy Eszti segíti ezzel önmagát a problémája feldolgozásában. És varázslatosnak találtam ezt a módot.
Dehát csak egy kitalált alak! Tudom, hogy van ilyen, de hogy senki mással nem esett meg? Pedig hány 2-3-4 évesről tudok....
Mindegy, semmi túlzás nincs benne, úgyhogy rendben van ez. Legalább ő is különleges gyerek. :)

Különben is mit várok, olyan durva defektem alakult ki nekem is az évek alatt, hogy Esztinek is lehet sajátja. Az egész a kölykök hibája amúgy.
Amikor Eszti megszületett, akkor kezdődött.
Elkezdtem ébren álmodni. Vagy álomba ébredni? Vagy már arra is gondoltam, hogy intuítiv lettem és más dimenziókat látok félálomban. Ez az elgondolás még tetszett is nekem. :)

Szülés óta felriadok arra, hogy valaki áll az ágyamnál. Jó mi? De mielőtt beszarna bárki is, ez tök nem para. Vagyis nem ijedek meg, csak nézem-nézem, és elmúlik, ahogy rendesen tudatomra ébredek.

Ezt az elején még az alváshiányra fogtam, majd arra, hogy kisbébiEszti miatt biztos felszínesebben alszom.
De a helyzet romlik.
Már nem csak ágy mellett álló alak jelentkezik néha, hanem a sarokban játszó, akire... khmmm... -és ez a gáz- rá is szóltam felriadva, hogy miért játszik ott. Volt, hogy rácsaptam Lacira egyet, mert valamit akkor is képzeltem.
Jajj ám! Szerintem is! :)
És -ami már engem is megijesztett- szombaton eljutottam oda, hogy hallottam valamit, felriadtam, és kiszaladtam a nappaliba.
Ott tértem észhez, és nagy dünnyögve visszabaktattam a hálóba.

Háát nem tudom, lehet már ezt is kezeltetnem kéne?

A szép és csodás és stbstb. Eszter

Esztim egy csodavarázslat. Olyan okos, olyan ügyes, olyan szép. Jó, ezen túl vagyunk két posztonként okéoké. De naponta vagyok elájulva tőle.

Pár napja az oviban a falon az ő képe van kint.

Tádááám:

Hogy miért az övé? Nemes egyszerűséggel elmesélte, hogy a többieké olyan csúnya volt, nem maradtak a vonalban, nem voltak szépek. Hát ezért az ő képét tették ki.
Egyértelmű, nem? :)

Szépen rajzol amúgy tényleg és nagyon ügyesen színez.

Jelenleg úgy jött haza, hogy 5 fiú szerelmes belé. Hahaha! :)
( Lacinak be is mutatkozott az egyik kissrác apukája, mert úgy hallotta rokonok lesznek. Jaaaj, itt már nagyon röhögtem. :D )

És jár a szája. Hát behalok tőle. Rendszeresen.
Tehát, ilyen kérdésekkel kell szembenéznünk mostanában:

Ha a családban nem született még senki meg, akkor ki vigyázott énrám?

Hahahaa, szerencsére a fürdőszobában apa nyerte a kérdést. :P

De különben iszonyat kínos is tud lenni.

Az orvosi rendelő közepén lazán megkérdezi már:

Anya, mit vakarsz? Viszket a popód?
"Nem babám, csak papírzsepit kerestem a farzsebemben."

Szóval na.
Szeressük. :D 

Megyez, megegyez, és már a nap is süt!

Most hirtelen megint minden jó. Ahogyan annak lennie kell!

Igazából fel sem tűnt, hogy mennyi erőmet és időmet szívta le a havi betegségáradat.
Így ma, amikor feleszméltem, azt sem tudtam, mit kezdjek magammal.
Aztán tovább eszméltem, és tényleg most jöttem rá, hogy idén márc. végén már húsvét van.
El is rohantam Pepuszkusszal gyorsan a kreatív boltba festéket meg húsvéti szalvétákat venni (na nem, ők sem eszméltek még, de tavaszi mintájú legalább már volt), és az olívás üvegcséimet kidekorálom barkatartónak.
Gyorsan-gyorsan, mert mindjárt húsvét! (Már lebenzineztem és festettem őket ma.)

Petikém már a múltkori poszt másnapján felkelt, és mintha nem is lett volna semmi baja.
Ott röhögött újra a fellépő tetején a fürdőszobában, balettozva a kádtartó állvánnyal, és lelkesen mutogatta a fürdés jelét (miszerint igen, ő abban a kádban szokott fürdeni). Ahh, minden a régi!

Mosolyogtam boldogan, egészen addig, amíg meg nem láttam, hogy előtte még a sminkcuccaim egy részét beküldte a zuhanykabinba (általában a fürdősjátékait szokta bepakolni), és már nem röhögtem, hanem azon izgultam, hogy "add, hogy ez azután történt, miután lefolyt a víz a hajmosásom végén".
A szájfényem azóta köszöni jól van.

Öööö, ami még nagy boldogságom: tegnap kaptam meg hírlevélben, hogy az utazok.hu-n az egy éves prémium tagságot megvehetem 6500ért. De csak tegnapig van az akció. (Ez kb. félár.)
Hát megvettük na!
Az azt jelenti, hogy az amúgyis nagyon akciós ajánlataikból -10-15% lejön, és biza fent vannak ajánlatban azok, ahova vágyom már ezer éve (Lacival), meg családosba is. Szóval hahhh, azóta az utakat vadászom.
Erre ma még jött egy plusz hírlevél, hogy vagy 20 szállóba van 2=3 éj illetve 3=4 éj akció a tagság miatt. Szóval nem kell csodálkozni, ha útra kelünk...
(Mondjuk a hónapról hónapra csökkenő tendenciát mutató GYED-em amúgy ezt nem indokolja, de mindegy. Akkor is királyság van!)

Hááát, asszem ennyiez! :)

Így is van ez... március!

Nohát, hamar tavasz lett!

Tegnap elmentünk a dokihoz.
"Hááát Petike, lehet kórház lesz ebből."
"Nono, kedves doktornő, nem úgyvana' "

Mondtam a doktornőnek, ha úgy nézek ki, aki mellett kiszárad a gyerek, akkor küldjön be.
Nem küldött.

Durva is lett volna napi 8 kaki miatt bemenni. Én a köhögés és a tüdeje miatt jobban aggódtam.
Egyáltalán nem volt olyan akut a szitu.
Sőt, a doktornő szerint ez valami hányós-fosós vírus, és én kételkedem ebben is.
Nem is jutottunk dűlőre a kérdésben, azért egy kakkermintát leadtunk ma az ÁNTSZ-nél, de mire vizsgálják? Rota, szalmonella? Na azután egy ilyen Petiféle nem így nézne ki. Úgyhogy nem tudom.

Igazából az a para a rendelőben mindig, hogy "de az aluszékonyság".
Most is azon aggódott  doktornőnk hogy szarul néz ki a Peti. Ez így is volt, mert ilyen állapotában az olyan vér szerencsétlenül tud csak szimplán ülni és nézni, mint aki mindjárt oldalra borul oszt kalap-kabát.
De hát már nem az első eset.  Peti minden betegségnél 1-2 napig aluszékony. És Esztinek is volt pár évesen több olyan betegsége, ami nála is azzal járt, hogy nem kelt fel 3 napig. Durva volt, meg ijesztő, de mivel 2* is megismétlődött, én ezen nem tudok beszarni.

No így.
Aztán délután óta nem kakilt, ma délelőtt meg egy normál állagút, még a Smectát sem volt alkamam beadni neki, vagyis abszolút magától javult.
Másik oldalról viszont a köhögése olyan durvává vált, hogy szerencsétlenje tegnap este már evett volna pár falatot, és 3 falatonkánt hányta ki.
Aztán este 10-ig még párszor dobott rókát (folyamatosan köhögött), és akkor már nem filóztam a kúpon. Így legalább éjjel már hányásig nem fokozódik a dolog. Durva.
Igazából antibót megkaptuk, tüdő még kb. okés volt, ezért legalább Ventolin nélkül működik a gyerek. (Azt a tényt meg, hogy a majdnem elért 9 kilójából lefogyott fél kilót, azt nem vagyok hajlandó felfogni sem.)


Én meg? Namondom, hogy itt a tavasz.
Napok óta csapom szét magam: 2000 mg Cvitamin, este 3 gerezd fokhagyma, meg csípős paprika, majd kihajtja-húzza a taknyomat. Semmi vazze.... Halódom.
Tegnap este Laci szánakozva rám nézett, hogy "deszarulnézelki". Én visszanéztem rá fátyolos, könnyes szemekkel (a fulltakony keményen csavarta az orrom), és ellőttem egy nagy poént, miszerint "mert még egy rohadt pálinkát sem adtál nekem!"
Láttam, amint felcsillan a szeme, és már tudtam, béna poén volt, mert ez valószínűleg röhögve végig akarja nézni, ahogy megiszom.
No hozta hamarjában a feles pálinkát (szerinte az csak 2 cent), ittam is keményen belőle egy naaaagy kortyot. Felét le is húztam. És mosolyogtam, hogy lássa (persze majdnem elájultam közben, olyan undorító volt).
Noééés: mára meggyógyultam!
Mondtam mindig, hogy inni kell! :)