2012. márc. 30.

Vissza az életbe

A múlt hét egy pszichés tragédia volt az életemben, de tényleg. Egyszerűen nem bírom már ezt a kajaszart.
Mert elvileg nem létezik ilyen, gyakorlatilag viszont, ha nem tömném a kölyköt (Értsük már szó szerint jó?), akkor éhenhalna. Stabilan.
Így ebben a formában átélek naponta 5 gyerekkínzást (és csak azért nem 6-ot, mert a Sinlacot azt megeszi.), és még érezzem is jól magam.
Most nyilván annyi kajától, amennyit erőszakkal beleteszek nem fejlődik rendesen, nem hízik, kivanatököm. Már 4 hónapja....
És senki nem tudja ezt még csak átérezni sem, hiszen egy valamirevaló anya valószínűleg nem is lenne képes ennyire gyötörni a gyerekét. Én viszont zombifejjel egyszerűen meg kell hogy csináljam.

Meg is lett a pszichés zátonyrafutásom eredménye: vasárnap óta annyira beteg voltam, hogy nem tudtam szinte az ágyból sem kikelni. Ilyen durva állapotban még sosem voltam (amúgy sem voltam lázas már vagy 10 éve), egész nap rázott a hideg, úgy fájt a fejem, hogy a szemgolyóim ki akartak esni, és még csak ki sem tudtam őket nyitni rendesen, éjszakánként 3 réteg ruhát izzadtam keresztül, és semmit nem tudtam enni. Az, hogy köhögések alkalmával még a hasam is begörcsölt, az tényleg csak a kisebb baj volt.

Szombaton még tök jó volt, elmentünk Hajnival koszorúslány ruhát próbálni, aztán mire hazaértünk Eszti már mondta, hogy álmos. Aztán lefeküdt és már lázasan kelt. Két napig lázas volt, de semmi extra,  kedden már nem sok baja volt. El is vittük bölcsibe muszájból szerdán, mivel akkor lett volna a genetikai tanácsadás, de semmi nem lett belőle, mert 10-kor már hívtak a bölcsiből, hogy Eszti kidőlt.
Hazahoztuk, az időpontot lemondtuk és aznap az egész család az aljára ért: mindenki elaludt mindenhol, aznap Peti is nyűgös volt, 20 perceket aludt, aztán megriadt, Eszti az egész nap feküdt-kelt, én meg leginkább csak feküdtem.
Laci valami csoda folytán kimaradt a buliból, de szerencsére itthon maradt tegnap is szabadságon, mert úgy értékelte a helyzetet, hogy ennek így kell lennie.
Ma már kb. rendben vagyunk. Esztiből annyi takony jön, amennyi nincs is, Petit a fene tudja, kicsit folyik, kicsit köhög, de a kedve jó. Én meg legalább nem vagyok lázas.

A tejem nagy részének is búcsút inthettem. Két hete elkezdtem edzeni és annyit nem kajálni. Ebből az lett, hogy hihetetlen módon lecsökkent a mennyiség. Aztán átváltottam 4-ről már csak 3 fejésre, ami ugye még csökkentett rajta. Így ma először tápszer kiegészítést kapott.
És képzeld Dorisz, megette... :) csak úgy, a semmiből....

Úgy vagyok vele, hogy igazából kb. 3 hétig kellett kiegészíteni még novemberben, aztán amióta visszavett a kajából újra elég volt a tej, egészen idáig. Úgyhogy részemről meg vagyok elégedve a helyzettel, hogy 9 hónapos koráig anyatejet kapott. Persze még most is kap, de tényleg már csak olyan 2 dl körül fut a dolog (két hete még 4 dl volt!).

Szóval így állunk, még nem megyek százzal, vicces sem vagyok és nem kívánom a kávét sem. (Az étvágytalanságom feloldását ebben látom, hogy ha már szeretnék kávét inni, akkor rendben vagyok, de ma még nem.)

2012. márc. 21.

Képekben

Eszti megvan.


 Petyusz is megvan.
 Itt már kidőlt.
Kedvenc kettő képem: "haza kéne menni" :)


Mi lett APG-vel?

Biztos epedve várjátok, mi is történt két napja a Malomban?
Hát először beugrottam a BioTech USA-ba. Jól néztem ki a csöppet sem kisportolt testemmel és a bónusz babakocsival. Az eladó is elkerekedett szemekkel nézett, mit is keresek a csokiízű proteinporok között. De mondtam neki: "relax apukám, csak a bónuszbrigádos C vitaminért jöttem!" Szemmel láthatóan megkönnyebbült.
Aztán elindultam az Alexandrában éééééésss ....
semmi: összefutottam a Dórival és traccsolva hazajöttünk.

APG maradt (annyit nem tettem egyértelművé, hogy de tényleg mindig azt kell olvasnom), és újra elővettem az a tervet, hogy le kell menni a pincébe és felhozni a bedobozolt régi könyveket.
Egyszerű, de nagyszerű elgondolás. Nem tudom, mik vannak meg, de valami csak akad!

Amúgy meg pár hétvégi kép. Ez kimaradt még.
Kőkeményen elcsesztük most ezt az arborétumozást. Elmentünk ugyanis a játszóteres részébe.
Na Eszti ki is jelentette, hogy az arborétumban sétálgatni butaság, mert ott játszótér van.
Remek, idén sem fogunk asszem édesnégyesben odabent tingilingizni. Max lökődni a hintán... Attól meg apja kap hülyét, szóval kafa.

Apjával amúgy is negatívban a kapcsolatunk. (Na erről a tényről egyelőre csak én tudok... :))  Szóval elterveztük már egyszer, hogy nyáron lelépünk kettesben wellnesselni. Csak két éjszakára, sima ügy lesz!
Erre pár napja szóba hoztam és állítja, hogy ő nem tud ilyenről.
Aztán meg jött a "de szegény Petyuszka" szöveggel.
Még anyunak is említettem a hétvégén, hogy úgy tervezzük, hogy megnyeri a két kölyköt egyszer két napra, és semmiféle sokkhatás jelét nem vettem észre rajta, így nagyban megnyugodtam, erre jön apjuk, aki szerint "deszegényPetyuszka" meg "Esztit sem hagytuk itthon ilyen kicsiként".
Nem, de Eszti első gyerek, Petyusz meg második.
Most el is kenődtem a válságos kapcsolatunk miatt, de szerencsére helyrerántott, hogy a Bónuszbrigádon benyertem az egyik 1000 forintos jóváírást. :P



2012. márc. 19.

APG, ahogy mi (nem) szeretjük

Folyamatosan, és mindig.
Eszti a minap is éppen lapozgatta AnnaPetiGergő végeláthatatlan és a szülők számára rettenetesen izgalmas kalandjait, amikor a könyv végén található listát kezdte böngészni, és hozzátette, hogy szólni kéne a Jézuskának, hogy hozzon már ezt is és ezt is és ezt is... (Gondoltam mélyen magamban, jó hangosan kiabálj, hogy meg is hallja, de visszafogtam magam.)

Így sokadszorra félretéve az ellenérzéseimet azonnal elterveztem, hogy ehh, majd hoz a nyuszi.

Erre elkezdtem nézegetni a neten, hol lehetne minél akciósabb áron beszerezni, amikor belebotlottam... aaaa... kritikákba.

Hát én voltam olyan boldog!

Először is bizony voltam olyan nyomi, hogy nem tudtam, hogy ez a jelenség, minden szülő rémálma. (Jó, biztos van aki szereti.)
De tényleg, én azt hittem, én nem szeretem, mert amúgy túlzottan kritikus vagyok mindennel szemben. És biztos az én hibám, hogy nem bírom, amikor anya mosolyogva viszi végig a 6 fele szaladó 3 gyermekét az önkormányzathoz vezető úton anélkül, hogy egyszer is visítva helyretenné őket, de lagalább megfenyegetné, hogy otthagyja valamelyiket, ha nem indul el azonnal.
Persze én lennék a leginkább felháborodva, ha anya konkrétan beanyázna arra a jelenetre, amikor Gergőke a 22. takarításhátráltató akciója kapcsán kiborítja a felmosóvizet a fürdőben, amire Anna azt mondja, hogy "nem baj, majd anya feltakarítja". Bámmm... Szóval van önkritikám: nekem nem lehet megfelelni, így hát sodródtam az árral. Mindenféle tudatosság nélkül.

Persze az olyan véleményekkel, mint: a gyerek egy idealizált világot ismer meg, nem tudok mit kezdeni, Gyerek legyen a talpán, akinek súlyos pszichés defektjei alakulnak ki attól, ha anyukája a szobájába penderíti, miután szétkente a mákos sütit a falon (nem pedig APG módra: "ejj, hát takarítsátok fel kedves gyerekek és utána irány a cukrászda!" módon kezeli a sztorit). Szóval ez a része számomra igazán túl van misztifikálva.

Nekem úgy az egész fáj...
Egyszer azt olvastam egy cikkben, hogy értelmiségi körökben divat APG-t utálni.
És nem találom a cikket legnagyobb sajnálatomra, pedig tök nem így van.
Én már azelőtt nem szerettem, hogy tudtam volna, hogy ekkora nemtetszés övezi.
És nem divatból, zsigerből utáltam.
Mindig a hibát keresem benne a mai napig, de ösztönből (mondjuk, hogy a kétéves Gergő azt mondja, hogy "nagyon fogok vigyázni a könyvre!" Ja... Meg a TV maci...)

A gyagyesz rajzok amúgy tényleg csak hab a tortán.
Tehát jóvan, persze kicsiknek szól, legyen bugyuta.
Első körös élményeim közé mégis az tartozott ezzel kapcsolatban, hogy azt lestem, mi a túróért van 3 szeme annak a valaminek a könyvben?
Amely valamiről aztán kiderült, hogy ő nem más, mint Babóca, a katicakislány, és az nem 3 szem, hanem két szem+1 orr csak teljesen egy vonalba rajzolva. És még örüljek, hogy éles képi látásommal sikerült a száját a legelső alkalommal megtalálnom rajta.

Na de amikor a gyerek megkérdezte Bogyó és Babóca olvasgatása közben, hogy egyébként miért építi Gergőke is a várat Bogyóékkal, akkor kénytelen voltam belemenni abba a beszélgetésbe, hogy az nem Gergőke, hanem Bogyó, a csigafiú, csak bugyiban van lerajzolva, amitől kétségtelenül úgy néz ki, mint egy jóllakott kétéves Gergőke, de eskübecsszó nem az, mert csigaház van a seggére tapadva.

Szóval nemár.

De tolom ezerrel, olvassuk kétszázzal, mert Eszti nagyon szereti. És, ha a gyerek szereti, akkor vigye!

Aztán mai netes élményeim közé tartozik az a cikk, melyet egészen pontosan a "Bartos Erika-jelenség olvasásszociológiai aspektusai" címen íródott (gugli haver biztos kidobja, ha érdekel valakit), szóval kicsit krónikus eset lettem a témában, de tényleg. Viszont itt hangzott el az alábbi rémületes mondat, amely aztán minden problémámat egy huszárvágással megoldotta:
"Az Anna, Peti... től nem vezet út az irodalomig. A kizárólag ezen a könyveken szocializálódott gyermek nehezebben fogadja be a mélyebb képi- és szövegvilágú könyveket, mint az, aki már kiskorától kezdve sokféle könyvvel találkozott."

Úgy beszartam, hogy felkel az Öcsisajt, aztán húzunk az Alexandrába. Mélyebb képi- és szövegvilágú könyvért.... (Aztán szevasz APG!!!) :)

2012. márc. 15.

Hétvége-szerelem-beszélő csodagyerek

Demerám nincs semmi.

Hétvégén lazáztunk, Eszti Pesten nyomta a habzsi-dőzsit, mi meg itthon.
Pénteken 4-kor mentek el a vonattal anyuék a makival, én persze már 6-kor telefonáltam, hogy megérkeztek-e. Anyu csak nyomta a semmi szöveget, "igen, megérkeztünk blablabla" mondom, add már Esztit!
(Felhívnám a figyelmet, hogy két óra is alig telt el az indulás óta, és a vonat 1óra 10 percig minimum megy....) Szóval Eszti megkapta a telefont és már darálta is:
És kaptam egy új nadrágot. Új farmert! HellóKittyset! Mert a másik farmerom mindiiiiig lecsúszik.
Szómiszó, rendesen luxusban nyomta....


A cirkusz is tetszett neki, újra elvolt, ahogy kell.

Mi egész nap semmi hasznosat nem csináltunk (na jó, amennyiben hasznosnak minősítjük a kisebb ellátását, akkor azért mégis.), kínait ettünk ebédre, Media Marktban bóklásztunk utána (azért figyelitek, mekkora családi program, mi? :)), szóval jó volt.
Sőt, vasárnap, amikor anyuék megjöttek még egy laza kávé is belefért a Malomban (anyu szerint Peti kb. nélkülük is remekül ellett volna.), de csak egy órát voltunk el, rohantunk haza.

Így volt ez a hétvégével.

Aztán hétfőn jött a dédi látogatóba, aznap Eszti is itthon maradt, nem ment bölcsibe.

Nem úgy, mit másnap, amikor is úgy jött haza:

Eszti: Szerelmesek vagyunk a Danival. (Defasza...)
Anya: Tényleg?
Eszti: Aha! (Ésamúgy ki a tököm az a Dani?)
Apa: És gazdag? (Bázz Béb, szétváglak, ne szívasd már!)
Anya: És mit csináltatok a bölcsiben?
Eszti: Hát beszélgettünk. (Akkorjó. )
Anya: És miről?
Eszti: Hááát, hogy én kisebb vagyok. (Remek társalgási téma.)

Utóbb kiderült, hogy Dani az oviból jött csak át, szóval lehet vége is szakad a lovesztorinak.
Dekááár....

Amúgy a kisebb is remekel. Szegény gyerek, de tényleg.
Apja ugyanis meg van győződve róla, hogy Peti beszél. No igen, abszolút reális elképzelés egy génsebesült 8 hónapostól, de mindegy is.
Csinálja a nagyműsort, amit Eszti egy hónapos kora óta is csinált:
Belenéz a gyerek fejébe nagyon közelről: "Mondd aaaaappppaaaa!"
Peti az lelkes, valami mond vissza (tény, hogy gyakran van benne a és p és a).
Laci örvend, én meg csak forgatom a szemem.

Erre nagy szájjal mesélem mamának, gúnyolva Lacit persze, hogy mit nem képzel már a csodagyerekről (aki egyértelműen az, csak nem ebből a szempontból. )
Erre mire megyek be? Mamesz görnyed a Peti felett a majd'80 évével és derékproblémáival, és mantrázza az alábbiakat: "Mondd aaapppaaa!"
Hát sikítottam... :D

Természetesen Peti mondja, hogy apa, ugyanolyan gyakorisággal, mint avva, aggya, vává, és tádám: pápá... Szóval ennyi a beszélő csodagyerek sztori... :)

(Amúgy lelkesen elkezdtük a jelelést, mert sikerült a fb-on csatlakoznom a DiGeorge-os gyerekek csoportjához, ahol majdnem mindegyiknél jelentkezett a késleltetett beszédfejlődés, szóval inkább ebben látom egyelőre a közeljövőt.
De hogy az milyen nehéz!? Azt hittem könnyebb lesz, de meg kell szokni rendesen, hogy mondom-mutatom-rámutatok, viszont tetszik nagyon. Sőt, látom Petin, hogy figyeli is a kézmozgásomat, de finommozgásban még azért van mit gyúrnia.)

2012. márc. 8.

Esztiduma egy kicsit, csak az utókornak

Esztiről is kell párszót írnom, mert nemsokára nem lesz mit írni.
Biza, már megint utazik.
Na ne is mondjam, (aki ismeri jóanyám, na azoknak nem kell bemutatni, és meglepő sem lesz, hogy) az alábbi módon kérte el a macskát hétvégre kb. 3 hete:

"Megvettem a cirkuszjegyeket 3 hét múlvára, eljöhet Eszti?"
Há'Nem. Most erre mit lehet mondani...

Megjegyeztem ugyan, hogy legközelebb megérdeklődhetné, hogy jó-e nekünk akkor, vagy jegyvásárlás előtt ideszól vagy nem is tudom, bármilyen normális reakció. De szerintem egyik fülén be, a másikon ki.

Szóval holnap jönnek érte és viszik.

Így ők fogják a hétvégén hallgatni a "beszarás mekkora" dumáját.

1)
Anya varrd már meg a macit.
"Jó majd megvarrom."
Anyaaaa varrd már meg!
"Jó, maaajd, most nincs kedvem (és nem is tudok varrni.)."
Anyaaaaa, ne kelljen már könyörögnöm!
(Oké, lehidaltam, ééés, neheeeem, azóta sem varrtam meg. :) Viszont számot vetek, milyen ócska szövegeket nyomok szegény gyereknek, amit aztán visszamond.)

2)
Öltözködik reggel. Rajta van a lila szoknyaruha, és már rávettük a pulcsit, amit csak addig hord, amíg beér a bölcsibe. Fésülöm.
Várjál! Milyen ruva is van rajtam? -És lehúzza a pulcsi zippzárat lecsekkolni.
Ahh, lila, akkor a lila csatokat kérem.

3)
Hazajött tegnap, Peti meg éppen lefeküdt. Ilyenkor mostanában már tök kultúrált, olvasunk, vagy kirakózik, a 2. alvása Petinek úgyis csak 30-40 perc.
De tegnap fel volt pörögve, megy a kanapéra ugrálni.
Kértem, nemár, de nem az ugrálás a baj, hanem hogy mindig sikítasz közben.
Anya, mi lenne, ha halkan sikítanék? (Háát részemről jó lenne, de ne most próbáljuk már ki, lehetséges-e az olyan, jó?)

4)
És még egy utolsó, csak mert olyan drága.
Elhagytuk este a szemüvegét (olyan tökéletes módon, hogy egész nap nem találtam.) Szóval reggel felkelt, kérdeztem, nem emlékszik-e hova tettük este? Nem. De aztán bevillant neki!:

Anya, valami eszembe jutott! Lehet, hogy szárnya lett és elrepült. (Igen, köszönjük az építő jellegű hozzászólásodat... :D)

Tanácsadás

Tegnap elmentünk tanácsadásra.
Hát voltam olyan peches, hogy a mögöttem levő anyuka a 4 hós, 67 cm-es és 7 kilós gyerekével azon rítt, hogy lehet nem elég a tej. Hááát, hogy őszinte legyek, már emeltem a lábam seggberúgásra, de visszatettem. Végülis nem tehet arról a szerencsétlen, hogy normális a gyereke, nem?

A doktornőnk egyáltalán nem kapott sokkot azon a tényen, hogy Petyusznak 2,5 hete folyik az orra.
"Van más tünet?"
"Hájaaaa, nem eszik."
"Hát a Peti ilyen. Akkor oltjuk."

Szóval elkönyveltem, hogy annyira nyilván nem beteg, ha a tuti óvatos doki is beoltja.

A kaja annyira durva volt az elmúlt napokban, hogy nem is írtam róla. De tényleg, ijesztően. Igazából az étel elutasításáról kellett beszélnünk.
Na a hízása is ennek megfelelően alakult (persze, mert előtte olyan szépen működött, dehát ez egy ilyen kölök. Megfújja a szél, aztán nem eszik 3 hétig.)
Csak a Sinlac mentette meg a fogyástól, azt valamiért megette rendes adagban. Így most a cukros péppel dagasztjuk a gyereket. Hát nem mondok inkább semmit!
Ma mintha alakulna, de nem kiabálom el (vagyis ma még nem feszegettem zárt szájat. Amúgy az mekkora poén volt, hogy be akart nézni a doki a szájába a spatulával. Emmeg úúúgy bezárta, de mondtam a doktornéniek, hogy feszítse csak ki nyugodtan, nincs gond, a kölyök azt hiszi, kaját kap... )

De ma, értsd ma! kezdte rendesen gyakorolni a forgást- vagyis az asztal alól szedtem ki az imént.
Hogy hogyan sikerült fejbeverés nélkül beforognia, na az talány.
De igen, ki nem szarja le? Kinőtte a növény szintet!!! (Vagyis helyzetváltoztatásra képes! :))  Körbement a szobán forogva, szóval részemről happy van.
Nagyon cuki. (De ezt már mondom naponta... :))

2012. márc. 6.

Tapsivideós

Naaa? Ki gondolta, hogy videó nélkül megúszható a dolog? :)

Íme

Jóvanna, hadd dicsekedjek már, ha valami megy neki rendesen! Amúgy meg egyszerűen tökcuki.

Azért nagyon ügyesnek találom,mert a pápát konkrétan egy nap alatt elsajátította.

Úgyhogy már alig várom, hogy megérkezzen a könyv a jelelésről, és elkezdjük.

Ami még a nagyonfasza: Laci tök lelkes.
Kicsit tartottam Mr. Kockafejtől, meg az alternatív babajelnyelvtől, de beleélte magát attól rendesen, hogy a fiúcska integet.

Olyannyira, hogy szegény gyerek, már pápát int, ha meglátja az apját. (Mit is csinálna a szerencsétlen, ha minden alkalommal, amikor apjával összefut, az leteszteli, megy-e még a tapsitapsi meg a pápá. Inkább beelőzi: integetek apa, csak koccolj le!)

És ami még hír, ide a végére pottyantva: tegnap óta hivatalosan is DiGeorge szindrómás a béka.


2012. márc. 5.

Így eszünk mi

Vagyis Eszti.
Most, ha hozzátenném Petit is, akkor nagynagy krokodilkönnyek peregnének a képernyőről.


Eszti viszont...
Megkérdezte tőle Laci valamelyik nap, hogy vajon miért van az, hogy a bölcsiben két tányér ebédet eszik, itthon meg nem.
A válasz: Mert a bölcsiben finom.

Köszi gyerök, jófej vagy! De nem, nem adom fel a főzési szokásaimat, már volt olyan, hogy evett itthon is.

Laci szerint oda kéne rá figyelni, mert dagad. Mondtam neki, hogy ha nem olyan béna módon lopkodná a konyhaszekrényből délutánonként a csokit, hogy Eszti azonnal ott teremjen és kiskutya szemekkel kunyeráljon, akkor már egy lépést tettünk volna előre.

Különben meg itthon cseszik enni.

Ez azért gáz, mert a szombat/vasárnap délelőtt szinte a kölykök etetésével megy el.
Na ahhoz képest, hogy egyik sem eszik, azért nem rossz.

Eszti felkel, reggelizik:  min. fél óra és 4 falattal arrébb Peti is felkel. Ő még tejet eszik reggelire. Min. fél óra itt is, és nem-mesélem-mennyi mili. Fasza (még mindig náluk van mösziő Takony). Ekkor már fél 10. Gyorsan én is lapátolok valamit magamba + kávé, ha Laci megfőzi.
És már 10 óra is, amikor Eszti tízóraizik. Általában gyümölcs, amit szintén én adagolok, mert játék közben elfelejti megenni. Szóval a narancs felkockázva és villával szájba téve sokkal hatékoyabbnak bizonyult, mint a "nesze alma egyed". Azt valahogy mindig délután találom meg félig megcsócsálva.

És igen, 11-kor már Peti is tízóraizik. Általában Sinlacot (vagy mi a fene ennek a másiknak a neve), de az az egy dolog, amit rendesen megeszik.
És íme, már fél dél is van. (Mostanában akkor eszünk ebédet, hogy együtt feküdjenek aludni.)

Szóval benga na!

Ehhez képest a bölcsiben meg tolja mint a gép.

És a dagad azt jelenti, hogy nincs 14 kiló.... És állandóan ugrál (szerintem már lassan szétesik a kanapérugó.) Csak hát zsírpoci... Az van. (Viszont tartom a véleményem: amíg nincs zsírcici, addig nem kell aggódni!)

2012. márc. 1.

Végül csak Petiről

Elmondom, hogyan volt. Igen, megint túl részletes lesz.

Először elterveztem, hogy ma megírom, mennyire okos az én nagylányom.
Aztán tegnap belefutottam Hajnika Kata hangfelvételébe, melyen- és beszarás, de tényleg- Kata vazze az Arany Lacinak-ot nyomja. (Hámár bocs Hajnika, de még mindig ki vagyok feküdve tőle, mert aki nem tudná, Kata még 3 sincs... Csodagyerök az, meglátjátok! :) )

Na és innen jutott eszembe, hogy ő amúgy az Öreg néne őzikéjét is kívülről tudja, és nekünk is volt valaha Öreg néne őzikéje, és le kéne menni a pincébe, felhozni a mesekönyveket. Anyu szerint van lent egy doboznyi.
Talán megszabadulnék AnnaPetiGergő: "Költözünk" című meséjétől. (Nekem minden este ezt kell elmesélnem, majd utána Lacinak az "Attila papa 66 éves" címűt.)
És egyébként is készen vagyok már APG-től, na!

Na így most kihagyom azt a részt, hogy Eszti menyire okos (de természetesen fenntartom, hogy az.)

Viszont jöjjön a másik.
Peti esetében a realitásomat ismerve nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani: de ammeg szintén olllan okos! Hát képzeljétek: tapsi-tapsizik.
De nem ám úgy, hogy vagy az vagy nem az. Szemmel láthatóan, stabilan, tapsi-tapsi.

Úgyhogy eme csodálatos eredmény után egyértelmű, hogy ez volt az utolsó löket: jelelni fogunk.

Már pár hete olvasgatok a babajelnyelvről és jelelésről, és asszem ezzel beérett.
3 oka van a dolognak:

1) Unom a céltalannak tűnő bömbit.
2) Semmi hátránya nincs a módszernek.
3) Állítólag fejlesztő hatása is van a gyerkőre.
4) Nekem tök elég az, hogy IQ-t növelhet, az megránk fér (Mondjuk nyilván az enyémen már nem segít.) Akkor hadd szóljon!
 (Jó, ez 4)

 Itt egy link: miezhogyisvanez

No és még valami.
Kissé mondjuk aggodalomra ad okot, de képzeljétek, ma reggel 6-kor felriadtam, és berontottam a gyerekszobába, hogy úristenmivan. Ugyanis Petifiút én keltettem reggel 6-kor (a 4 órási gyógyszer miatt indokolt volt), szóval kaja, fekvés, aztán 9-kor már kicsit zörögtem, hogy azért mégismár!

De nehogy valaki elirigyelje...
Muszáj volt hajat mosnom, és máshogy nem lehetett kivitelezni...
Bezsuppoltam a kádba, mert csak nyígott, akárhova tettem. Mondjuk itt is, de itt legalább mondtam neki, hogy hejj....


Jaaaa, azért nincs nála játék, mert mindet kihajigálta a kádból... :)