2013. szept. 27.

Péterem idei fejlesztődése

A nagy érdeklődésre tekintettel. (Már sokan kérdeztétek így-úgy. :) )
Végre elindult a rendszer.

Passz, hogy mi volt, de szétverték az egész korai fejlesztés intézményrendszerét, és összevontak meg kivontak intézményeket, aztán valahogy szeptember elején még senki se találta a helyét.
Nomeg minket sem talált meg senki, hogy mindenáron fejleszteni szeretné ezt a csodabékát.
Egészen a múlt hétig.

Akkor behívtak a Logopédiai Intézetbe, ahova azt hittem, már az új konduktorunk vár. Pedig "ááá, dehogy!".

Felírt a nő 3 sort a Petiről:
a) ki volt az előző fejlesztője, (durva, ha még ez sincs meg),
b) lehetőleg a Nyíri útra szeretnék járni (ezt nyilván hobbyból írta fel, mert mondta, hogy nem valószínű, hogy bárkit is érdekelni fog),
c) és hogy a beszédfejlődés beindult.

Valamint elmondta, hogy most, hogy így egybekerült minden egy intézménybe, van lehetőség nekem(!) heti egy pszichológiai tanácsadásra (és jó is lenne, ha igénybevenném, mert akkor nem esnék ki a rendszerből). Ezt az utolsó felvetést egyáltalán nem értettem, de megfogadtam, hogy legközelebb, ha ilyen helyre megyek, korábban kelek és rendesen megfésülködök. :D

(Amúgy perszepersze hűdejó, de nekem kb. évi 2* kéne pszichológus esetleg a gyereknevelési kérdéseimet megbeszélni. Heti egyszer ezért gyerekfelügyeletet keresni... hát izé... nem, na. ) (Viszont Kati jelzem, van ilyen, kérdezz majd rá!!!)

Aztán elváltunk azzal, hogy nem tudja mikor, ki, és hol fogja a fejlesztést tartani, de majd hívnak.

Ehhez képest hamar, már a múlt héten hívott is egy csaj, és kiderült, hogy ő lesz az új konduktor, és a Juhar utcán kéne nyomulni. (Az van a legmesszebb tőlünk, úgyhogy legnagyobb örömömre végre lesz bicajom. Babakocsival sem vészes: 20 perc, de bringával sokkal egyszerűbb lenne az élet.)

Már voltunk szerdán és ma is fejlesztésen. Hát nagyon teszik a dolog!
Ugyanis az új konduktor (Timi) egyszerűen pozitív. Szerinte minden okés, minden szuper, ami nem, az meg idővel az lesz. :)
Tényleg annyira tetszik a hozzáállása. Ráadásul fiatal és abszolút lelkes. És még a gyerekeket is szereti. Olyan igazi konduktor.
Azért ma olyat mondott, hogy nincs semmi nagy baj, Peti okos, értelmes, jól motiválható, rendben van. Mondom na ne ijesztgess! :) Csak a figyelme szétszórt. Mondjuk az eléggé.
Az első alkalommal felmérte, majd a beszéd kapcsán említette, hogy esetleg egy logopédus jól jönne.

És most ezen beszabehu. Ugyanis meséltem a DiGeorge fórumban tegnap, hogy állunk mi, mire rögtön tájékoztattak páran, hogy a héten kijött egy Kormányrendelet, miszerint, az SNI-s gyerekeknek NEM jár logopédiai fejlesztés, így őket már kidobták a logopédiáról. (Akik írták elsősök, meg suli előtt állnak, tehát az komolyabb szitu, mint egy 2 éves esetében.)
Ezen úgy kb. lehidaltam, hogy heeee?
És még most sem értem, mi motiválhatta a törvényhozót (de ja, oké, a pénz, dehát a nyonyóknak kell logopédia!) Vagyis most az kap logopédai fejlesztést, aki butuskán ejti az "sz"-t? Akinek papírja van róla, hogy segítségre szorul, az nem? Valahogy így.

Mi még hagyján, Peti tényleg fiatalka. És mi örülünk, hogy szépen beszél és kommunikál. Valójában, ha meg sem szólalt volna még, akkor sem pattogna senki rajta, mert talán 3 éves korig szoktak várni.
De ő óriási szókinccsel, ragozva beszél névmásokat használ teljesen rendben csak a hangzók keverednek. (Ezt úgy kell elképzelni hogy elsőre nem nagyon érteni, mit mond, de egy fél délelőttöt, ha együtt vagy vele, akkor rááll a füled és tudod, mit hogyan cserél fel, és úgy kb. megvan.)

A poén, hogy amúgy meg tök rendben működne a rendszer, ugyanis szerdán mondta a Timi ezt a dolgot, és ma délelőtt már hívtak a logopédiáról, hogy akkor megnéznék Petit. Ez pöpec.

Rákérdeztem erre az SNI-s dologra. És nagy csönd kerekedett a telefon végén. "Ez bizony így van. Dehát a Peti nem SNI-s. Nem látom a papírján!"
Úgyhogy mondtam a nőnek, hogy játszuk már azt, hogy nem is veszi észre keddig, és akkor legalább nézze meg, és monjdon valamit, hogy gáz, nemgáz, kell, nem kell, lehet-e magánba, nem lehet. Vagy mi.
Mert persze, hogy rajta van az SNI-s státusz, mert mindenkinek rajta van, ez nyonyóék hivatalos neve.
A Timi szerint sem kell egyelőre aggódnunk, ha gáz van sem, mert Peti alig múlt 2, és 4-5 éves korig nem nagyon szoktak amúgy beszédhibával foglalkozni, hiszen sokat tisztul még addig a gyerek beszéde.
De azért örülök, hogy egyáltalán puszira megnézik és véleményezik. (Jogosulatlanul persze.)

Úgyhogy továbbra is megy a korai fejlesztés. Ami eddig is tök jó hatással volt a fejlődésére (ráadásul nekünk most külön klassz, hiszen itthon Pepó azért már rendesen unatkozik ám néha, így olyan, mintha játszóházba vinném heti 2*. :D )


2013. szept. 26.

1280 forint

Izgalmas hétnek nézek elébe! De megcsinálom!
Ennyi készpénzem maradt ugyanis. :)

Éhen nem veszünk, mert a számlán van még valamennyi, és van az EMC-n is, de annyira, de annyira berágtam az OTP-re, hogy nem vagyok hajlandó készpénzt felvenni jövő hó elejéig, és nekik perkálni még és még és még!!!

Mi szerintem középkategória vagyunk, nem vagyunk szegények, és nem vagyunk gazdagok. És nem is érdekel annyira a pénz maga, hogy szégyelljek róla beszélni. Meg eléggé fel is hergelt a tegnapi tranzakciózásom ahhoz, hogy ez legyen a mai sztori a Peti fejlesztéssztorija helyett (Merthogy már az is volt tegnap.). :)

Történt ugyanis, hogy van itt sok minden, ami most már tényleg nagyobb pénzügyi tudatosságot követel.
Főleg az a fránya GYES... alapból ez a probléma forrása. :) Vagyis vége a jólétnek.

Eddig, ha hó elején nem kötöttünk le pénzt (nyilván nem tettük, mivel a minimális lekötés az OTP-nél: 50ezer, szóval ha akarnék, sem tudnék), akkor hó végére már nem is volt mit lekötni.

De! Ha hó elején levettem (mondjuk egy kisebb összeget) és eltettem, akkor anélkül az összeg nélkül is simán megéltünk- hitelkeretünk elvből nincs, úgyhogy kb. muszáj volt. (Csak akkor meg itthon csellengett a pénz, az is veszélyes nagyon...)
Azért így elég jól látni, hogy remekül kifolyik a pénz az ember keze közül.

Ráadásul nemrég sokkot kaptam, hogy a legnagyobb összegű tartalékunk 0,75%-on kamatozik (mert nem vettem észre, hogy már rég lejárt az akciós kamat), úgyhogy végképp pénzügyi gondolkodóba estünk.

Tegnap itt volt anyu ("Hát beszélni kellett a virágossal menyasszonyi csokor ügyben!" :D ) , így alvásidőben végre megvalósítottam minden tervemet.

Csináltattam a MÁK-nál értékpapírszámlát, meg az OTP-nél takarékszámlát.
Az előbbin állampapírba fektetjük/fektettük a jelenleg 0,75-ön pihenő összeget, az utóbbi viszont hihetetlen jó arra, hogy havonta átcsöpögtessem a pénzt rá. (Mert nincs költsége és simán át lehet utalgatni rá 1-2ezer forintokat is, és így az nem érhető el a folyószámlánkról. Vagyis megmarad. Hogy eddig miért nem néztem ennek utána???)

Na így történt, hogy tudtam én, hogy sokkot kapok, de muszáj volt átutalni a feloldott bankbetétet az államkincstári számlára. És este átutaltam.
És voiláááá: 4000 forint volt a banki költsége.... (Nem kedveskéim, nem milliók átutalásáról beszélünk.)
Vagyis bedühödtem, hogy amennyit nyerünk 1-2 hónap alatt a kamaton, azt egyelőre már ki is fizettük a tranzakcióért. Felhááááborodtam!

És akkor eszméltem, hogy itthon nincs is készpénz már a hó végéig. De ezek után nem is lesz!!!
A pénztárcámban van 1280 forint, és számításaim szerint egyedül a tejautomata nem megkerülhető kp. szempontjából. De annyi tejet meg nem iszunk...). Kicsit fájni fog multiban gyümölcsöt venni kártyával, és nem a Juliska nénitől a piacon, de onnan úgyis max. almát és banánt szerzünk be, legalább ezzel is kevesebbet költünk. Úgyhogy csak lazán: rohadjon meg a bank!
Így ni! Máris jobban érzem magam :D

PS: Mivel szerencsés vagyok, így találtam a táskámba beesve még 120 forintot.

2013. szept. 23.

Pesti party

Mivel az egész család ünnepelt (de maximumon: Niki névnapos/ szülinapos, Gabi, anyu, Csirke szülinapos, Misipapa meg névnapos a hónapban), így bejelentkeztem anyuékhoz, hogy mi bizony megyünk hozzájuk partyzni, adjon ebédet, mi meg sütünk tortát.

Mondjuk tényleg igazi partyhangulat kerekedett már az elején az autóban, mert ójajj! Pepperó szétrókázta a kocsit. (Ki van meglepődve? :D )

A gumicsizmámat teszveszről szereztem és útközben ugrottunk be érte, ezért a kocsiút 2 órásra sikeredett. Pepp ezalatt megevett egy sóskiflit, majd ivott, majd kukit evett, majd ivott és a végére majdnem beverte a 3 deci vizét.
Megérkeztünk és megálltunk anyuék előtt, hátrakukkantottam és már láttam, hogy nem smakkol valami. (Oké, szóval hogy zöldül a gyerek.)
Kirohantam, de mire megkerültem a kocsit, Petikirály összehányta az egész autósülést. Szóval mázli, hogy éjszakára is maradtunk, mert úgy kellett a tusolóval kicuppantani a dzsuvát.
Így legalább tiszta az ülés, és meg is száradt. (Mi meg izgulhatunk, hogy vajon ez csak egyedi eset volt és tényleg pusztán túl sok volt a kaja/pia hosszú úttal körítve, vagy utazásos hányós lesz a kölyök- én, megjegyzem az voltam. Peti meg ugye minden jóban benne van. :) Yesss! Semmi gáz, felírjuk a többi mellé....)

Aztán anyuval összefutott a lakásajtóban, anyu felvette a kisfiúcskát, majd kb. másnap délután tette le legközelebb (nem sokat túlzok... :D )
Petinek van egy nagyon vicces szórakozása, a csimpánzbébi. Felkunyerálja magát, és nem jön le. De annyira nem, hogy földhöz közelítve kapaszkodik az ember nyakába két kézzel szorosan, a lábát húzza fel, nehogy leérjen, és közben sikítva röhög. Szét kell zabálni tényleg még akkor is, ha naponta 42* csinálja itthon is, na lehet képzelni, amikor ezt anyunak is elnyomta.

Az alvása is lehengerlő mutatvány volt, mert lefektettem délután. Jól ott is hagytam a hatás kedvéért, de hallottam, hogy remekül elröhögcsél magában is. Próbáltam rendet tenni, de ááá!
Beküldtem anyut, hogy "csináljá' má' valamit!", na ő aztán kétszer jött ki tőle, hogy ezt nem bírja röhögés nélkül. Úgyhogy végül csak nekem kellett legyűrni (szó szerint: beléptem a kiságyba, és fekve tartottam. Jó öreg módszer ez, működne kézrátevéssel is, ha bírná a derekam a 20 percig az ágybahajlást. Addig ugyanis fekve is remekül eldumált. Néha kikiabált ugyan, egy-két  mama gyere ide-t, de alapvetően nem zaklatta, hogy aludni kéne. Hát nagyfiú... :D )

Mi Csirkéékkel lógtunk, 2 napig csak IKEÁztunk, lófráltunk, még Esztinek egy extrajó téli bakancsot is beszereztünk. Legalább ez ki van pipálva.
A gyerekek meg? Dehogy unatkoztak otthon! Nemzeti vágta, jó? Anyám ilyeneknél alább soha nem adja.... (De Eszti legalább végre felülhetett egy igazi lóra, mert már nyáron is akart az ovis kerti partyn, de annyira sokan várakoztak, hogy akkor nem. És örült! Meg én is.  :) )

Úgyhogy ezt a hétvégét kb. még betudom a szülinapi jóságnak. :)

2013. szept. 19.

Ma van a szülinapom-pom-pom

És mielőtt valaki azzal jönne, hogy ez a nap más, mint a többi...

Petim üdvözlésképpen 1/4 7-kor kelt.
Hohóóó, nem mentem ám be hozzá, szülinapom van, dehogy kelek fel! Azért ő dolgozott tovább az ügyön, dehogy aludt vissza!
Lekotorta az ágya és a szekrény közé beállított vasalódeszkáról a hosszabbítót, és azzal kezdte csapkodni az ágya szélét. Gondolom erre a kettővel mellettünk lakó szomszédok is felriadtak, de nekik legalább nincs szülinapjuk.

Aztán mi elrohantunk a fejlesztés megbeszélésre (erről majd később, de nálunk sincs még korai fejlesztés), visszafele vettünk tejet az automatából: Peti intézte a pénzbedobást, a gombnyomást, majd amíg letettem a földre, hogy rátegyem a kupakot a flakonra, ő már el is szaladt és beleugrott egy óriási pocsolyába. (A szél felszárított már kb. minden nedvességet a városban, de ő persze talált egy nagy rést a beton között, amiben egy laza 5cm mély víztócsa gyűlt össze. ) Bakancs, farmer KO.

Itthon aztán szokásosan odatolta a mikróhoz az etetőszéket, felmászott rá (mikrót áramtalanítottam), és a tetejéről megszerezte a D vitamint. És a tartalmát a földre csöpögtette. (Ez ugye olajos vacak, szóval 3 körben kellett felmosnom a konyhát utána). Ráadásul most így nincs D vitaminunk sem...

Később elterveztem, hogy sunyiban megeszem a kölyök túrórudiját alvásidőben, igen, mert szülinapom van, és mert ma jár le a szavija, és mert neki már egy hete nem jutott eszébe, hogy tújójudi.
És vazze még délelőtt vissza kellett szaladnunk a tejautomatához túrót venni, és én balga meg mondtam is neki, hogy csak elugrunk túróért (ott ugyanis csak meghatározott időpontban árulják a nagyonfasza házi túrót), szóval bukta. Mert ne is mondjam, mi jutott eszébe a gyereknek a túróvásárlásról.

Aztán megebédelt szépen (nem, végülis elcserélte a bulgurját a tésztámra, de nekem mindegy volt), majd azt belapátolta szépen, pont ahogy szokta, úgy, hogy sikálva kellett kimosnom a pulcsijából a zúzapörköltet.

Anyukám felhívott pontban fél 12-kor, ahogy szokott.

Egyedül Laci tartogat még valami izgalmat mára.
Nomeghát a pezsgő (igen K, köszönjük, mellettem tegnap estig bírt becsukva maradni az ajándékpezsi. :D ), amellyel ma voltaképpen bármikor koccinthatnék magammal (node kulturáltsági szintem azt javasolja, hogy azt majd inkább csak este. ;) )

2013. szept. 18.

Esőben- avagy a gumicsizmaposzt

Gondolom, szinte mindenki ilyen izgalmas, klasszikus őszi feladattal van elfoglalva mostanában, mint szekrénypakolás. Grrr!
Hát most először mondom azt, hogy anyagi szopacs a kétnemű tesópáros. Mert mindkettőt téliesíteni kell. Úgyhogy ügyesen elkezdtem nézelődni erre-arra.

Esztinek azért sok ruhája jó még, a vízálló kabátját már vagy másfél éve hordja, egy csomó ilyen cucca van egyébként. Szerencsére.

Esik az eső rendszeresen. Így a napokban/hetekben megtapasztalhattam, hogy a drága kislány, olyan, de olyan rendes, kulturált, szabálykövető kisgyermek volt, aminek a drágakisfiú khmm... a szöges ellentéte. (Jellemzően. )

Esztinek nem vettünk soha esőnadrágot, kifejezetten esőkabátot sem. Ő még az első(!) gumicsizmáját hordja. Most növi ki. Mert későn kellett csak venni neki.

2 évesen lazán kikerülte a pocsolyákat, mert mondtam neki, hogy kerülje ki.
De, ami késik nem múlik: 3 évesen aztán rájött, hogy az buli belemenni.
Azóta kötelező séta van, ha zuhog. De immár a futóbicajjal tép keresztül nagy sebességgel a tócsákon. Az meg elég ruhakímélő szórakozás (ahhoz képest, hogy végülis a közepében is ugrálhatna).

Péterem. 2 éves múlt. És már feltétlen szüksége van gumicsizmára, esőnadrágra, esőkabátra.
Mert imádja! Kimegy a zuhogó esőre és vidáman szalad, toccsan, veri a tócsa közepébe a lábát. És boldog. Jajjnekem!
Az esőnadrágos felszerelésre Laci beszélt rá, mert tök igaza van, hogy Petire egy jól eltalált méret kb. 2 évig jó lesz. (Mindennek megvan az előnye... :) ) Még keressük az igazit ez ügyben.

Úgyhogy most a gumicsizmásítással kezdünk.

Esztinek lőni kéne valahonnan (bár a régi még éppen hordható). Apjával vasárnap reggel 1/2 9-kor már a Lidl-ben voltak, hátha nyitás után másfél órával még lesz a meghirdetett akciós csizmából. Hát nem volt már 25-ösben... (Mindig felbosszant ez a Lidl/Aldi akcióképzés, amikor kb. 5 darab érkezik a boltba, de vígan szerepel a szórólapon.)

Pepp. Na annak meg lőttem!
Akkora mákarc vagyok, de tényleg! Ugyanis csak blöffre néztem be az angolturiba a múlt héten. És csak Eszti lábméretére gondoltam. Amikor beleakadtam ebbe:




Egyszerűen szembejött! Mekkora mázli, mi? 21-es! :D
Hát boldogság!
Különben nem érdekelne, hogy használt-e a gyerek gumicsizmája, de ez még csak az sem (nem volt lekopva a talpán a gumi, ahogy öntötték (vagy a gumit nem is öntik, mi? Na mindegy. )

Csoda!

Aztán persze ne is beszéljünk róla, hogy két pocsolyázó gyerekkel mellé anyának is szüksége van csemmára. Nem mintha annyira hinném, hogy a gumicsizma öltöztet, de szerencsére abszolút mindennapos darab lett, hogy így tegnap magamnak is szereztem egyet Teszveszen. Ha megyünk Pestre hétvégén, útközben át is vesszük. 2 rugó volt, simán megérte. Ász vagyok!

Így Petikirály tegnap a zuhogó esőre készen:


Igen, a pamut melegítő agyhalott ötlet volt. :D

És Laci? Ő köszöni, de nem kér gumicsizmát. :)

2013. szept. 16.

Eszti oviban

Mert ez nem egyértelmű.

Hogy világos legyen a statisztika:

Az ovit nem kezdte meg, mert betaknyosodott. Csütörtökön tök egészségesen elment, majd vasárnap már köhintett. Hétfőn még volt oviban, de keddre taknyos lett.
És a múlt héten itthon volt. Egészséges napok száma: 3. 3 darab. 3*24 óra

Nos. Mit is mondjak?

A gyerekorvosunk két hete jegyezte meg, hogy még szerencse, hogy Esztinek ilyen jó az immunrendszere. Megkérdeztem, hogy de akkor most ugye viccel.
(Nem, szerinte elkapni egy betegséget nem nagy szám, de orvos, gyógyszer és szövődmények nélkül gyógyulni, az jelzi a megfelelő működést.)
Nos, az én jelenlegi idegállapotomban ez szimplán blablablablabla...... (De a doktornőt változatlanul szeretem. :) ).

Mert Eszti tényleg lópikula. Meggyógyult 5 nap alatt, elfújt egy százas pzst-t és elment oviba, csókolom.
De a Péterem!
Petit szintén 3 nap egészség után visszarántotta. És ő nem gyógyul meg 5 nap alatt, örülünk, ha két hét hét múlva rendben lesz antibiotikum nélkül (amit ugye most kapott, szóval úgy nem szeretném, ha megint kéne).
Nagy bölcsen szoktam mondani a szintén folyamatosan takonnyal küzdő kisgyerekes ismerőseimnek, hogy a B sejteknek most kell kialakítani az emlékezetét, hogy később már ne legyen beteg az ember fia/lánya. Így van ez jól.
De ezúton üzenném, hogy csak vicceltem.

2013. szept. 13.

Hemüposzt

Végre eljutok, hogy leírjam.

Nagy arccal mentem a szemészeti kontrollra Esztivel. Néha elnézünk oda, olyankor megvizsgálják, majd állítanak általában a lencséjén (kisebb/nagyobb mittudomén). Semmi extra.

Na megyek a két kölyökkel. Beültünk, várunk, bejutunk.
A dokinő hiába gyerekszemész, öreg is, szerintem gyereket sem sokat lát a betegeken kívül, de legalább nem is nagyon szereti őket. Viszont ismerjük, hogy ilyen. :)

És mivel Eszti a tökéletes kislány, imádja őt, mert 2 éves kora óta szó nélkül azt teszi, amit mondanak neki. Néz, leolvas, idefordul, odafordul, gépbe figyel. Nincs vele nagy munka lássuk be!

Így történt, hogy egyáltalán nem magyarázta el szegény Esztinek, hogy mit kell nézni a táblán. (Konkrétan az a tábla volt fent, amelyiken azt az irányt kell mondani, amerre a fogak néznek). Eszti össze-vissza mondta. Én azonnal vágtam, hogy mi a baj (vagyis fingja nincs, mit kell csinálni), mondom "Nem lehetne  a számos táblára átlépni? Azon leolvassa simán a számokat."
És lőn. (Mondjuk én úgy gondoltam, hogy majd leolvassa a pl. a 73-at 7-nek és 3-nak, úgyhogy azon még én is néztem, amikor hetvenháromnak meg mindent szépen kétszámjegyűként elolvasott. Ezért szerencse, hogy apja is van a lánynak. Tőlem egyéb okosságokat tanul.)

Ez azért volt jó, mert én tudom, hogy egy csomó kortársa kitűnően olvas számokat, de a dokinő meg az optikusnő is elkerekedett szemmel  nézték, hogy "dehiszenmégcsak4éves"!! Óóó, hát annyi, de milyen okos 4 éves! Höhöhö. :) Csak büszke voltam szimplán.

Aztán ott lóbáltam Pepót is a hónom alatt. Nézzük már meg őt is! Úgyhogy cseppentés után ő is benézett a gépbe. (Szerencsénk volt, mert Eszti nézett bele előtte és már ott verekedett akkor a földön, hogy énisénis, szóval jól meg lehetett vizsgálni.)

A szemvizsgálat nem hirtelen ötlettől vezérelt volt, mert a selejtes genetika miatt elterveztem, hogy minden évben megnézetem becsületesen a látását, hallását és a fogait.
És mikor vége lett a nyárnak, munkára fel! El is kezdtük ellenőriztetni.

És hát ja, elsőre bebuktuk.
Ő is megkapta a hemüt. És ne legyenek illúzióink, mert ugyanazért, ami miatt Esztinek is van. Ugyanolyan kondíciókkal (szinte még a dipotria is stimmel.)

Valahol szerencse ez, hogy megnézettem, mert amúgy senki nem küldött volna el, viszont, ha időben nem csípik el, akkor ez később már nem nőhető ki.

De azért padlóra estem (főleg, hogy számoltam én szemromlással később, de azzal nem, hogy ugyanaz a baj jön elő, ami Esztinek is van és hogy már most szemcsit nyerünk).
És hát igen, mivel már ezer éve ebbe az optikába járunk, nyomtam egy kör hisztit. Megengedhettem magamnak és kész!
Erre azért előadta az optikus hölgy (szerencsére szintén jó nagy szájjal rendelkezik), hogy "ugyanmár, ez nem 100ezres lencse, amit félévente cserélünk" (amúgy tényleg, csak egy 6000res költség), "örülj, hogy a gyereknek pluszos a szeme" (ez nem tudom, miért jó, de ha ő mondja...) és "különben is, iskolás korára kinövi ez is".  De azért megkérdezte, hogy valaki cilinderes a családban? Hát mondom "ja, ükapám vazze 100 éve, az volt cilinderes. Esetleg". (Tényleg nem tudom, honnan örökölték ezt a kölykök.)

Úgyhogy hazajöttünk, másnap kész volt a szemcsi.
Na az szép volt! A családban két napig ugyanis atom feszkót okozott a szitu.
Mert a keret iszonyat ronda, Peppnek amúgyis sajátos fejszerkezete van, (amin különben javíthatna egy keret, de mondjuk úgy, hogy ez nem az a keret) és különben sem tartjuk érettnek a szemüvegviselésre. Szóval ki voltunk borulva, Laci engem hibáztazott, én új keretért visítottam (persze GYES-GYES, úgyhogy szó sem lehet ilyen pénzkidobásról, bár Laci javasolta, hogy kérjek a szülinapomra egyet. :D ), mindegy, túléltük a viharos napokat.

Úgyhogy B gyerek átmenetileg ronda, fotó mostanában max. hátulról. A szemcsit hordja-leveszi-hordja-leveszi, ahogyan számítottunk rá.
De megerősödtem, hogy a tudatommal teremtek: annyira nem szeretem még a dolgot, hogy a szemüveg egyik nap egyszerűen eltűnt a lakásban. :D
 (Tényleg! Ugyanis Pepp úgy levette és letette valahova, hogy 1,5 napig nem találtuk meg. :) Tegnap végül Laci egy zseblámpával felszerelkezve túrta át a játékosdobozokat és egyéb rejtett zugokat. És sajnos meg is találta.)

Azóta  már teljesen rendben vagyunk, lesz új keret (majd max. fél év múlva, mert úgyis lencsecsere lesz akkor.)
Különben meg legrosszabb esetben is van lehetőség már akár 7 éves kortól kontaktlencsét hordani (ez nem a mi esetünk miatt, hanem csak úgy beszélgetés közben említették az optikában, én meg rácsodálkoztam.) De ugye ez a mi kölykeinknél jelenleg "a sulira kinövik" kategória, csak úgy végső megnyugvásnak szántam a dolgot magamnak.

És mert érdekes dolgok vannak: hogy megyünk az utcán, álmélkodnak a boltban stb., ahol ismernek minket, hogy "jééé, szemüveget kapott?" Mondom "Ehh, én már csak ilyen gyerekeket szülök, nincs mit tenni". És erre álmélkodnak, hogy miért a lányod is szemüveges?
Aha, na ennyire nőtt az arcához. Nem is emlékeznek rá, hogy neki is van.
Úgyhogy nyilván Petié is ennyire megszokott lesz.


2013. szept. 9.

Az egész heti történet ömlesztve (Vigyázz! Hosszú és száraz! )

A múlt héten ezer esemény történt.

Hétfőn elmentünk a gyerekorvoshoz. Főleg Esztinek igazolást szerezni (nem tudtam, kell-e már középsőben), aztán mellesleg szóvá tettem, hogy Petyuszka éppen kihalófélben.
Báááz, de ciki volt! Én ugyanis nem vittem volna még dokihoz, csak max. hétvége felé, ha nem javul. Mert még valójában nem hallottam tüdőről igazi, állatias hangokat (valamiért ettől a Sokol rádiós beütéstől most nem riadtam meg... Jó lesz már visszazökkenni, mert a nagy jólétben a tapasztalatom is odalett a nyáron.)
Ráhallgatott a doki, és ja, full gázos volt már.

Úgyhogy elkezdtük lőni a Ventolint, meg az antibiót is megnyerte, de végülis már hónapok óta nem, szóval most nem zakkantunk meg a tudattól.
Viszont mára teljesen jól is van, meggyógyult, így ez sem rossz eredmény az ő esetében.

Eszti végül csütörtökön megkezdte az ovit.
Tök jól jött ki, mert azon héten vagy 4 ismerős anyukával is találkoztunk és Eszti rendre kérdezte tőlük, hogy hol vannak a hozzájuk tartozó gyerekek. És hát ugye oviban.
Így az, hogy előző héten még esze ágában sem volt oviba menni, az szerda estére már alig várom a holnapi ovit életérzéssé változott. Boldog is volt egész héten.

Aztán pénteken voltunk a mamáéknál. Mi el is pattintottunk a Metroba (miután egyik gyerek sem jelentkezett, hogy jönnének, ellenben visítottak arra a felkiáltásra, hogy akkor visszük őket).

Hétvégére meg Csirkéék (öcsémCsirke) jelentkeztek be.

Aztán történt valami első! Az első délutáni nemalvás!

Szombaton reggel a "hadd aludjanak a kicsi aranymacikáim" eredménye:
Eszti 1/2 9-kor, Peti meg 3/4 9-kor kelt.
Namondom, szép egy sütemények vagytok, így akkor Esztivel elmegyünk könyvtárba ebéd után. Ő úgysem fog aludni.

Vártuk, vártuk, hogy Petike majd szépen elalszik, ahogy szokott, de mivel semerre nem haladt az ügy, csak dumált, így elindultunk Esztivel, hogy majd apa elintézi.

Szóval Csirkebéláék is elindultak a mamesztól ebéd után. Így, amikor megérkeztek 3 körül, akkor utánuk jöttek a könyvtárhoz, hogy Peti hadd aludjon. Ja.

Vígan le is ültünk kávézgatni a főtéren négyesben, amikor egy 10 perc múlva csörög a telefon. A vonal végén dúvad-apa (szinte magam előtt láttam a vérben forgó szemeit :D ): "Te meddig szoktál ezzel  a gyerekkel szórakozni?"
Öööö, hát másfél órát nyilván nem...

Volt már állítólag minden: duma, éneklés, innikérek, ennikérek, kiságyrugdosás, bömbölés. Apa kezelte a helyzetet: simisimi, majd "szépen aludjál Petike!", "aludjál mááár", "azonnal feküdjél le, csukd be a szemed és aludjáááál!", de alvás, az semmi.

"Hát jó, vedd ki a kiságyból, aztán majd lesz valami."

Mi is hazaslattyogtunk egy óra múlva, és igen, Petikém rém boldogan vigyorgott az ajtóban. Jó, akkor nem alszol, lesz, ami lesz!

És nem lett semmi!

Eszti rácuppant szegény Nikire, és szívta a vérét rendesen. (Nikikeeee, gyereeee, játszuuuunk! ) Ő nem úszta meg...
Peti meg boldogan elvolt estig. 7-kor azért már láttam, hogy forgatja a szemét, de mindenféle nagyobb kikészülés nélkül dőlt ki 8 után. Szóval ezt is kipróbáltuk végre. (Eszti pl. már 1,5 évesen túl volt az első délután nemalvós napon.)

És mivel a nemalvós gyerekek maxra kidőltek este, így felmerült a "4 felnőtt egy lakásban" értelmetlen helyzete, emiatt mi lepattantunk sörözni egy lazát Lacival. (Csirkéék közben bepunnyadtak egy film elé.)

Vasárnap meg Eszti/apa délután kertipartira mentek, szóval szép volt az élet!

Van még egy hírem egyelőre röviden.

Esti csendélet a komódon:





2013. szept. 2.

A rejtett képességek

Tegnapról még egy s más...
Esztit elkapta a szokásos éjszakai köhögőroham még szombaton éjjel. (Ez kb. minden 2-3. náthájának velejárója egy-két éjjelen át, így kábé már tudjuk, hogy előfordul.)
Úgyhogy éjfél múltával becsattogott a nappaliba. Ott meglepetésére Etumamát találta, aki ugyan felajánlotta, hogy aludjon vele, de Eszti nem élt ezzel a lehetőséggel, így tovább keresett engem.
És meg is talált. Jött közénk, folyamatosan felköhögött mindenkit, kapott rá valami Rhinatiolságot, aztán kb. el is múlt.
Reggel aztán megérdeklődtük, hogyhogy nem maradt a mamával aludni?

Mama, örüljél, hogy nem veled aludtam, mert mindig köhögtem, ezért felköhögtelek volna és nem tudtál volna aludni.
Erre apja:
"Dejóóó Eszti, így legalább átjöttél hozzánk és mindkettőnket felköhögtél anyával."

Jó, de te meg örüljél, hogy odafeküdtem, köhögtem, és nem hánytam szét az ágyad.
"Ja, örülök hallod!"
És emlékszel, amikor hánytam a gumicukortól és olyan lett a takaróm? Tiszta kolbászos?
"Igen. Na ezért maradj inkább a helyeden! Neked mosható a matracod." :D

A vázolt éjszakai akció hatására, ez volt a tegnap reggeli 8:22-es állapot:


Aztán 8:45-kor beküldtem Peppet, hogy ugyan szirénázzon már egy ébresztőőőőt. És ő szirénázott.
Így nagy nehezen felkeltek.

Utána Peti kidőlt már délben, így mi Esztit is magunkkal vittük vásárolni az Auchanba (értelemszerűen alvóPeppet anyu vigyázta).

Na és ott aztán újabb rejtett képességek derültek ki. Neeeem, nem Esztiről. Apáról!
Szóval kint van Háda, de kilós ám. Nagyon fasza! Nézegettem is magamnak mindenféléket, de semmi, mert még nyári készlet volt. Ezek meg apja/Eszti elszórakoztak a bugyi/táska/xxxl-es melltartók részen. Ne is mondjam mi? :D
Aztán Lacinak előadtam, hogy ráérő idejében inkább Esztinek nézne kisruhát az esküvőre (ööö, izé, hát ja, ezt is megértük, anyámék házasodnak. Tök buli, nem? :D ).
Noés bakker, Laci egy laza mozdulattal talált egy tökéletes kisruhát. Izééé... 500 forintért... Mi ez, ha nem: jeee!
Aztán találtak már korábban egy piros tütüt (amit megvehettek, mert 200 forint volt), meg még egy-két apróságot. De ezt mind Laci intézte. Mondtam is neki, hogy hűűű, mekkora bukta, így mostantól mindig magammal viszem turkálni. Deténylegám! :)

2013. szept. 1.

Akiknek tovább tart a nyár (semmi meglepetés)

Hazajöttünk tegnap Simontornyáról.
Azt nem mondom, hogy épen-egészségesen.... No comment. :)

Szóval szerdán délután elmentünk a dédiékhez. Ott szép volt, jó volt minden, nyugodtan eltelt a 4 nap.
A gyermekek rendben elvoltak. Boldogították a dédiket a szokásos showműsorukkal, ahogy kell, azok meg élvezték.
Jókat aludtak (mondjuk Eszti egyik délutáni 4 órás megaszunyája verhetetlen volt), csak néha étkeztek rendesen és mindenkit kicsináltak, akin kiszagolták, hogy játszani fog velük. De hát, aki hagyja magát, ugye...

Eszti a szomszédban is volt sokat, egy másik kislánnyal játszottak rengeteget, szombaton délelőtt meg elvitte a Márti a várba.
És ott olyan dolog derült ki, ami eddig még sosem. Merthogy Esztit állítólag tökre érdekelték a festmények.
Olyannyira, hogy két órán át nézegették a tárlatot, majd Márti kikönyörögte onnan, de még vissza kellett menni. Kérdezte a színeket, a történetet, szóval hihetetlen módon megfogták a festmények. Hát huhh... Ezt nyilván nem hagyom elsikkadni. Úgyhogy valószínű itthon is körülnézünk.
Meglepett az egész, de asszem nem csak engem. Lacinak meg annyit sikerül hozzáfűznie, hogy "Na akkor mehettek kettecskén Van Gogh-ra!" :) .

Petikém hát ja, az szétszedett mindent, amit látott, de legalább már nem esett el/le/fel/alá mindenhonnan.
És a legtöbb időt kb. a baromfiudvarba töltötte. Mondom én: az igazi vidéki tyúkszar, az igazi vidéki tyúkszar!  (Igen, nem is ő lenne, ha nem esett volna egyszer odabent akkorát, hogy felnyalta a földet is, de nem akartam tudni, sikerült-e baromfifekáliával szennyeződni, úgy lemostam a fejét-kezét, hogy oda se néztem. :) )

Pipik esznek kukujiát.



Vagy fél órán át, mivel szemenként osztogatta nekik. :)

Szóval jó volt, tényleg!

Noés igen, holnap már ovi...
...is lehetne akár, ha Eszterem szerda reggelre nem taknyosodott volna be. Gondoltam, hogy akkor most sikítok, hiszen pont az indulás napján!
De persze ez a mi hibánk: kedden említettük neki, hogy akkor hétfőn ovi, erre a hírre másnap már beteg is volt.
Hát így foszlottak szét azon ábrándjaim, miszerint "kérem szépen, mi már túléltük az első betegséggel teli két évet közösségben, most legalább egyet lazítunk (amíg jövőre nem kezdi Peti is az egészet újra)".
De aztán nem sikítottam, bekészültem az útipakkba mindennel, és egyben fel is készültem az új szezonra, melyben a náthamentes időszakok oly' ritkák lesznek, hogy akár tortával is ünnepelhetném majd őket.

Petyuszkámon izgultam csak, mert Esztim az elszipákol bárhol, de Peppnek rendre 2-3 nap az átfutása, addig kibírja, és ha ezt a statisztikát hozza most is, akkor simán kihúzzuk a nyaralásunkat.
Aztán így is lett, utolsó nap pedig kidőlt, mint a rongy.
Mikor Laci anyuval megérkezett szombat délelőtt, akkor is éppen aludt, majd ezután anyu elvitte vele a két legnehezebb napot. Szóval rátapadt a gyerek matricában, anyu meg ugye simogatta, meg hurcibálta folyamatosan, Peti rám sem nézett. Komolyan....
Majd anyu ma hazament (állítom, hogy pihenés lesz neki a holnapi munkanap :) ), és így őfelsége újra megelégedett velem is.
Tényleg szarul volt a Peppkirály, el lehet képzelni, két napja lázcsillapítózom, annyira szétesett. (Meg persze a szokásos köhög, folyik az orra, semmit nem eszik, ahogy kell. Mondjuk le még nem hányt... Hoppá! :) )

Eszti már javul persze, de azért az ovi necces lenne még, talán szerdától... esetleg...

Amúgy meg úgyis viszkettem az ovikezdéstől, mert mi olyan szépen összeszoktunk hármasban a nyáron (bár persze, néha sikítok mindkettőtől), de sem Eszti nem várta az ovit és az az igazság, hogy én sem.
Hát most megkaptuk az áhított plusz napokat!

Valami genya kórságot szedett össze amúgy, mert elkaptam én is úgy, hogy köhögök (nem emlékszem, mikor köhögtem utoljára, talán 4 éve, pedig beteg voltam azért többször is), valamint a dédi is mesélte ma, hogy náthás lett ("Áá, de biztos nem tőletek!" Nem a túróst nem mameszka, hát persze, hogy tőlünk!).
Szóval így nyaralunk mi továbbra is itthon hármasban.