2013. szept. 2.

A rejtett képességek

Tegnapról még egy s más...
Esztit elkapta a szokásos éjszakai köhögőroham még szombaton éjjel. (Ez kb. minden 2-3. náthájának velejárója egy-két éjjelen át, így kábé már tudjuk, hogy előfordul.)
Úgyhogy éjfél múltával becsattogott a nappaliba. Ott meglepetésére Etumamát találta, aki ugyan felajánlotta, hogy aludjon vele, de Eszti nem élt ezzel a lehetőséggel, így tovább keresett engem.
És meg is talált. Jött közénk, folyamatosan felköhögött mindenkit, kapott rá valami Rhinatiolságot, aztán kb. el is múlt.
Reggel aztán megérdeklődtük, hogyhogy nem maradt a mamával aludni?

Mama, örüljél, hogy nem veled aludtam, mert mindig köhögtem, ezért felköhögtelek volna és nem tudtál volna aludni.
Erre apja:
"Dejóóó Eszti, így legalább átjöttél hozzánk és mindkettőnket felköhögtél anyával."

Jó, de te meg örüljél, hogy odafeküdtem, köhögtem, és nem hánytam szét az ágyad.
"Ja, örülök hallod!"
És emlékszel, amikor hánytam a gumicukortól és olyan lett a takaróm? Tiszta kolbászos?
"Igen. Na ezért maradj inkább a helyeden! Neked mosható a matracod." :D

A vázolt éjszakai akció hatására, ez volt a tegnap reggeli 8:22-es állapot:


Aztán 8:45-kor beküldtem Peppet, hogy ugyan szirénázzon már egy ébresztőőőőt. És ő szirénázott.
Így nagy nehezen felkeltek.

Utána Peti kidőlt már délben, így mi Esztit is magunkkal vittük vásárolni az Auchanba (értelemszerűen alvóPeppet anyu vigyázta).

Na és ott aztán újabb rejtett képességek derültek ki. Neeeem, nem Esztiről. Apáról!
Szóval kint van Háda, de kilós ám. Nagyon fasza! Nézegettem is magamnak mindenféléket, de semmi, mert még nyári készlet volt. Ezek meg apja/Eszti elszórakoztak a bugyi/táska/xxxl-es melltartók részen. Ne is mondjam mi? :D
Aztán Lacinak előadtam, hogy ráérő idejében inkább Esztinek nézne kisruhát az esküvőre (ööö, izé, hát ja, ezt is megértük, anyámék házasodnak. Tök buli, nem? :D ).
Noés bakker, Laci egy laza mozdulattal talált egy tökéletes kisruhát. Izééé... 500 forintért... Mi ez, ha nem: jeee!
Aztán találtak már korábban egy piros tütüt (amit megvehettek, mert 200 forint volt), meg még egy-két apróságot. De ezt mind Laci intézte. Mondtam is neki, hogy hűűű, mekkora bukta, így mostantól mindig magammal viszem turkálni. Deténylegám! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése