Mivel az egész család ünnepelt (de maximumon: Niki névnapos/ szülinapos, Gabi, anyu, Csirke szülinapos, Misipapa meg névnapos a hónapban), így bejelentkeztem anyuékhoz, hogy mi bizony megyünk hozzájuk partyzni, adjon ebédet, mi meg sütünk tortát.
Mondjuk tényleg igazi partyhangulat kerekedett már az elején az autóban, mert ójajj! Pepperó szétrókázta a kocsit. (Ki van meglepődve? :D )
A gumicsizmámat teszveszről szereztem és útközben ugrottunk be érte, ezért a kocsiút 2 órásra sikeredett. Pepp ezalatt megevett egy sóskiflit, majd ivott, majd kukit evett, majd ivott és a végére majdnem beverte a 3 deci vizét.
Megérkeztünk és megálltunk anyuék előtt, hátrakukkantottam és már láttam, hogy nem smakkol valami. (Oké, szóval hogy zöldül a gyerek.)
Kirohantam, de mire megkerültem a kocsit, Petikirály összehányta az egész autósülést. Szóval mázli, hogy éjszakára is maradtunk, mert úgy kellett a tusolóval kicuppantani a dzsuvát.
Így legalább tiszta az ülés, és meg is száradt. (Mi meg izgulhatunk, hogy vajon ez csak egyedi eset volt és tényleg pusztán túl sok volt a kaja/pia hosszú úttal körítve, vagy utazásos hányós lesz a kölyök- én, megjegyzem az voltam. Peti meg ugye minden jóban benne van. :) Yesss! Semmi gáz, felírjuk a többi mellé....)
Aztán anyuval összefutott a lakásajtóban, anyu felvette a kisfiúcskát, majd kb. másnap délután tette le legközelebb (nem sokat túlzok... :D )
Petinek van egy nagyon vicces szórakozása, a csimpánzbébi. Felkunyerálja magát, és nem jön le. De annyira nem, hogy földhöz közelítve kapaszkodik az ember nyakába két kézzel szorosan, a lábát húzza fel, nehogy leérjen, és közben sikítva röhög. Szét kell zabálni tényleg még akkor is, ha naponta 42* csinálja itthon is, na lehet képzelni, amikor ezt anyunak is elnyomta.
Az alvása is lehengerlő mutatvány volt, mert lefektettem délután. Jól ott is hagytam a hatás kedvéért, de hallottam, hogy remekül elröhögcsél magában is. Próbáltam rendet tenni, de ááá!
Beküldtem anyut, hogy "csináljá' má' valamit!", na ő aztán kétszer jött ki tőle, hogy ezt nem bírja röhögés nélkül. Úgyhogy végül csak nekem kellett legyűrni (szó szerint: beléptem a kiságyba, és fekve tartottam. Jó öreg módszer ez, működne kézrátevéssel is, ha bírná a derekam a 20 percig az ágybahajlást. Addig ugyanis fekve is remekül eldumált. Néha kikiabált ugyan, egy-két mama gyere ide-t, de alapvetően nem zaklatta, hogy aludni kéne. Hát nagyfiú... :D )
Mi Csirkéékkel lógtunk, 2 napig csak IKEÁztunk, lófráltunk, még Esztinek egy extrajó téli bakancsot is beszereztünk. Legalább ez ki van pipálva.
A gyerekek meg? Dehogy unatkoztak otthon! Nemzeti vágta, jó? Anyám ilyeneknél alább soha nem adja.... (De Eszti legalább végre felülhetett egy igazi lóra, mert már nyáron is akart az ovis kerti partyn, de annyira sokan várakoztak, hogy akkor nem. És örült! Meg én is. :) )
Úgyhogy ezt a hétvégét kb. még betudom a szülinapi jóságnak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése