2017. febr. 4.

Nanáhogy megvan az érem + egyéb értesítések

Most nem azért így fotóztam, hogy a többi is látszódjon.... (De igen. :D )
Karácsonyra kaptam egy éremtartót, Laci két hete meglepetésszerűen felszerelte a falra, így az a szép, hegedűformájú érem is kikerülhetett.
Semmi extra nem volt a versenyen, azon kívül, hogy kilométeres részeken csontra le volt fagyva az út, de maga a hőmérséklet a verseny közepére már 0 fok volt. Sem előtte napokban, sem utána nem volt ilyen meleg. Szóval jó volt!


De van ám még fotóm. Mert szép, szép, szép!
És olyan jó volt látni ezt így!
Hollókőn voltam a múlt héten, kötelező szakmai szeánsz volt. Dehát itt? Ahhh....





Olyan végtelenül rettenetes, ha valaki nem tudja látni, milyen csodálatos a világ!

És van itt még valami. Igenis nagy álmom volt egy ilyen:
(Szerencsére elég homályos a fotó ahhoz, hogy feltehessem. :D )


Aki kemény, az kemény! (Ó, nem úgy van az: soha, de sohatöbbet, ez úgy csíp, mint az istennyila!)

Ennyi volt mára, nyomulhatnék a 8 éves lett a kislányom témakörben is, de ha jól emlékszem, egy fotó sem készült. Látszik, hogy már 8 éves. :D Mivel saját maga sem tudott egy hét alatt semmi értelmes ajándékot kérni (sőt, igazából már értelmetlent sem), így klasszikusan kirándulást kapott. Úgyhogy holnap megyünk strandolni! Nem, ott sem lesz fotózás.... ;)