2012. júl. 31.

Vajon meddig bírjuk takony nélkül?


Eddig.

Na de előtte: ne mondja senki, hogy nincs elég olvasnivalója a leendő entellektüelleknek.



Élesebb szeműek és minket mindennapjainkban ismerőknek azonnal feltűnik két dolog:

a) miért lapul a porszívó a sarokban,
b) miért van otthon Eszti, amikor arról volt szó, hogy júl. végéig jár bölcsibe?

A válasz: óigenigen! Azéééé'!
Betegek.
Mondjuk Eszti annyira azért nemám. Két nap takony, a szokásos módon, de nem akartam már, hogy befertőzzön bárkit is csak azért, mert ő még 2 napig bölcsis. Úgyhogy nem vittük már a héten, szóltam Ancsának, hogy majd pénteken elvinnénk egy napra búcsúbulizni, osztcsókolom.

Pepó?
Vááá! Röviden és tömören.
Természetesen köhög, már a tüdején a cucc, és lapáttal üssetek, ha még egyszer azt állítom, defasza az Ambroxol (ma már 2* lehányt, többet hóttuti nem veszek, még ha oldja a trutyit, mint állat, akkorse!)

Úgyhogy heti programok lemondva, még az az egy szerencsém, hogy utolsóhónaposZubi tökös csaj és ennek ellenére eljön hozzánk. Meg annak ellenére, hogy a múlt heti fejlesztés helyett a hónapban holnap kell mennünk.
De ha most nem találkozom vele, akkor szerintem kb. újabb 2 év, úgyhogy remélhetőleg reggel már jön velünk tornára. Különben meg igenis bízom abban, hogy multi adag C vitamint adagolok 3 napja (ez az újabb tesztelésem), meg a piszokdrága biocuccok is megérkeztek, na de erről majd mesélek. (Attól a pocsolyaszerű fekete valamitől, amit Petinek rendeltem "ásványianyag pótlás" címszóval, na attól én is taccsközelbe kerültem.)

De biza nincs rinya: Peti majdnem egy hónapot bírt, Eszti meg majd' 1,5-öt, ráadásul legutóbb is ez a fajta két nap orrfolyása volt. Ez kifejezetten túlélhető.
(Peti azért gáz, és szabin van gyerekorvosunk.)

Viszont állat jól megvannak ketten együtt, ha Peti nyűglődik (ma azért ez rendesen megvolt), Eszti ugrik, szórakoztatja, böngyörgeti (vagyis kitekeri valamely testrészét, de ezmeg meg röhög neki, úgyhogy amíg nem recseg a gyerek, addig felőlem aztán lehet csinálni.). Jófejek együtt na!

2012. júl. 26.

Helyzetjelentés

Mostanra visszatértünk a rendes kerékvágásba.
Éldegélünk kettecskén Petikirállyal, apa és Eszti meg délután érkeznek.
A jóvilágnak hirtelen vége szakad majd, mert Eszti jövő héttől már nem jár bölcsibe és nem is tudjuk még mikor kezd az ovi.

Peti holnap betölti a 13 hónapot. Ennek okán kinövesztette 2 napja azt a várva várt fogat (felül persze), amely már egy hete úgy nézett ki, hogy kilóg, de mégsem... 
Úgyhogy:
a) juhéjjj, csak lett foga ennek is,
b) és brrr... mert most kezdhetek aggódni a szindrómához kapcsolódó durva fogromlás miatt.
(Fele-fele arányban jelentkezik kb. az a probléma, hogy a fogba nem épül be valami anyag, ami a fogzománcot építi, így gyakorlatilag pikkpakk elromlanak a tejfogak (akármivel is kezelik). A normál fogakról nincs infó még. Meg nyilván azokkal már lehet kezdeni akármit is (korona mittudomén...) Na ez az, amit jobb lett volna ha nem tudok, mert szerencsétlen kiálló fogcsücsköt nézegetem napi 30*, és stresszelem vele még bónuszban Lacit is. Nehogy kimaradjon már a jóból.) Különben meg marha nagy kicseszés lenne ez pont velünk, akik kínosan ügyelnek a szájhigiéniára - feketefogú kisgyerek? Naneeeee!!!

Amúgy ezen kívül viszont a mozgása csodásan fejlődik. Egy hónap alatt a torna hatására teljesen látványos az előrelépés. Még nem tudja magát négykézláb megtartani, de a kúszása szabályossá vált (mindkét kezés és lábát használja felváltva), meg fel is húzza magát féltérdelésbe, ha el akar érni valamit.

A pakolása kezd remek mókává válni. Tegnap elcsíptem, amint csörgőspapírt adagol a mosógépbe, még jó, hogy azok a kis fiszemfaszom darabok fennakadtak a gumi részen, különben ma asszem csúnyán néztem volna mosás után. (De a legózása a legjobb: magára borítja az egészet, majd módszeresen dugdossa vissza a dobozba a darabkákat. Csak lesz ennek haszna is.)

Kaja tekintetében... hááát, nemgáz. Végülis.
Tápszer az kilőve. Mindig begyártom a kemény 100-at, amiből nem eszik általában egy falatot sem. Valamennyit benyomok fecskendővel, mert ez megszokott táplálási mód maradt nálunk, a többi meg le van tojva (ezt is csak a folyadék miatt, mert reggelre kellemetlen szagú a pelusa, szerintem a kevés folyadék miatt). 
A tejalap nem izgat, miután egy ideje fél literes joghurtosdoboz alá nem adjuk. Ma lemértem és bakker 250et evett ki belőle tízóraira... Na azzal elégedett is vagyok.

Az ebéd a gyenge pont, mert darabok-darabok-darabok!!!
Utálja. 
Adtam tegnap neki becsinált levest, de csak a levét. Ízlett neki. Ma beletettem fokhagymapréssel (!) a rizst és a répákat. Utálta. Ette, köhögött, köpött, ette, köhögött, majd kivette a szájából a narancssárga cuccot és érdeklődve, méla undorral nézegette az ujján, végül lerázta a földre. 
Úgyhogy eszik valamennyi mikajánkat, de elhanyagolható mennyiséget, meg a 6 hós babakajás pultról válogatunk, amihez húst/májat/sajtot azért teszek pluszban, dehát jobb nem lesz ezektől sem. 
És reménykedünk persze, hogy a suliban a menzán már nem botmixerrel kell jelen lennünk.
(És az a gyanúm, átlépte a 7 kilót, de még nem merem kijelenteni.)

Az alvása is érdekes.
Egy egész hónapja (pontosan azóta, hogy elutaztunk Pestre) reggel 7-nél tovább nem alszik. Két hétig még reménykedtem benne, hogy visszaáll a rend, de nem.
Ez nem is baj, de mivel keveset alszik éjjel, simán 3-3,5 órát szunnyadt délután. Ami csak azért bajos, mert ebben a rohadt házban ami megy, az kritikán aluli (udvari visítozás már 1-kor, meg fúrás 2-kor), szóval mindig azon izgultam, hogy nem hagyják. (Szerencsére a nagy meleg miatt az udvar hetekig kongott sziesztaidőben.)
Ugyanis a héten meg visszaugrott. Hétfő-kedd 1/2 8, szerda-csütörtök meg 1/2 9, úgyhogy így megnyugtatóbb a helyzet.

Aztán öööö más nincs.

Esztiről nincs mit mondanom. Ő a kiskirálylányom!
Úton útfélen újságolom, hogy olyan okosügyes, hogy a kiskönyvét lapozgatva láttam, hogy az 5 évesektől elvártakat simán teljesíti. De senkinek nem ragyogott fel erre a hírre az arca, így elmesélem itt is, hátha anyukámat legalább meghatja. :)
Különben meg Zsuzsi azt mondta tegnap, hogy a rajza szupiügyes, és akár kihozhatná belőle, hogy nagycsoportos szint (ő tudja ám bibibiii! Amúgy nem tud hozzám kommentelni, úgyhogy akár felturbózhatnám ezt az infót jobban is. :D)

Ennyi a helyzet!

2012. júl. 24.

Kalandparkos


Szipiszupi volt, persze kb. fél óráig kötötte le Esztit, amíg végigment mindkét gyerekpályán, de aztán elrohant trambulinozni.

Az jó is volt, kár, hogy 15 felugrás után már a bugyimból is folyt a víz. Strapabíró vagyok, lássuk be!
Peti megintcsak áááá.... befeküdt a trambulinba és ahogy dobálta a gumi, úgy sikítozott a boldogságtól. Hát kész!
(Aztán igen, elkövettük azt a bűnt, hogy több alkalommal is kivettük, mert azért tőle nem lehetett rendesen ugrálni. Volt ám megabalhé emiatt! Nagyon bírja nyomni a műsort, ha nem úgy van, ahogy szeretné. Nemhiába Petikirály! De legalább ő is élvezte...)

Amúgy Csirke végiment a nagypályán és háááát.... Énisakaroook!
Laci szerint nyünyü vagyok, ő meg pláne, és ha a nagy és erős Csirkét is egyszer le kellett menteni, akkor szerinte minket hányszor kéne?
Pedig micsoda romantikus program lenne egyszer (persze csakis gyerek nélkül).
Amúgy sosem éreztem semmiféle késztetést hasonlóra, mert ebből a szempontból (is) hp. vagyok, de most annyira ráizgultam! Hogy ki fog eljönni velem, az egy nagy kérdés, mert látni kéne Laci fejét, amikor felhozom a témát. Hmm... Brühhh....

És akkor ömlesztve:






2012. júl. 22.

Fotók nélkül nincs nyaralás

Azért tegyünk említést arról, hogy mi minimálisat sem pihentünk ez alatt a 3 nap alatt.
Persze tudtuk, hogy ez lesz, csak hogy tiszta legyen a kép. :)
Peti ugye kézikisfiú, őt mindenhova kézben/babakocsiban vittük.

Különben meg fürdött. Hááát bevallom, nem erre számítottam!
A víz úszómedence hőfokú (28) szerintem hideg volt, de Peti? Ahogy a lába a vizet érte, sikítva pancsolt, rugdosott, csapkodott, iszonyat édes volt és boldog.


Később rájöttem, hogy víz jegyű, mégis mit gondoltam...

Node a bibi ott volt, hogy már kékült keze-lába-szája és akkor sem akart kijönni. Persze kiszedtük, ekkor bömbölt és verekedett, hogy vissza akar menni. Állat volt!
Úgyhogy innentől csak úgy vittük a medence közelébe, hogy mentünk, beletettük, és ha végeztünk, felvittük. Különben még most is ott tolná a vizet. (Szerencsére a pezsgőfürdő 33 fokos volt, így abba át lehetett tenni.)

A másik díszpinty: még párszor el kell vinnünk, hogy lejjebb is merje. (Egyszer kemény csaj volt és lebukott, de többet nem. Mindegy, most próbálta először.)


Szegény Petyuszka itt már menekül(ne) :D




Ehhez sincs különösebb hozzáfűznivaló...
(Peti az természetesen kukit zabál.)


És az utolsó, amely szerintem csodás.
A Zsámbéki Romtemplom
Felette van egy vendéglő, ilyen kilátással. Nagyon szép volt, tényleg.


És úgy néz ki, új hagyományaink vannak kialakulóban.
Pl. minden kirándulást azzal zárunk, hogy piát keresünk a közeli falvakban. :)

Gyuláról úgy jöttünk haza, hogy Békészentandráson 20 percig kavartunk, mert a helyi Serfőzdét kerestük. Meg is leltük. Vettünk is 3 liter sört. Szilvásat, marhajót. Aki arra jár, ki ne hagyja.(Természetesen Gyulán kóstoltam egyik este, máshol nem láttam még árulni. Pedig simán kiüti a szmötyi-citromosGössert és társait a nyeregből.)
Szmötyi ez is, mert csak 3,6-os, de legalább van sör íze, és mégis gyümölcsös.

Most meg Tökön kajtattuk a Nyerges borházat. Mert nekem onnan kellett Irsai olivér. Egyik nap kaptunk ajándék bort, és nagyon-nagyon ízlett.
Végül Budai kadarka lett belőle. :) De bor van, oszt jóvan!

Aztán pénteken délelőtt hazajöttünk, (öcsém)Csirkét felvettük Pesten, a kölykök szerencsére egész úton aludtak, így hazaérve bőrönd a szobába lehajít, pár falat kaja bedob (én ráborítottam egy deci bort is, muszáj volt erőt gyűjtenem megkóstolnom.) és már mentünk is a Kerekegyházi Kalandparkba.
Hűű, az tök jó volt, nem pont pihentető, de majd mesélem.
Sajna Csirke idióta volt, aztán kitalálta, hogy ő csak délutánra jött, és elpályázott este. (Máskor maradni szokott pár napot.) Így mi végül mégiscsak megpihentünk estére.

2012. júl. 21.

Hogyan kell spontán nyaralni?

Nézz körül a családban egy laza szerda reggel!
Vedd észre, hogy a férj itthon van szabadságon!
Vedd észre, hogy az immunbajos és a normál kategóriás gyereked is éppen tök egészséges!
Jusson eszedbe, hogy tegnap azt mondták, holnap kánikula lesz!
Kezdj el gondolkodni, mégis mi a szart keresel te otthon!

Aztán fogj egy lastminute belföld oldalt!
Számold ki, hova jutsz el még a mai nap folyamán!
Majd 9.34-kor foglalj le egy last minute utat 2 éjszakára!
Majd 10.42-kor visszaérkezett visszaigazolásodat szedd ki legkésőbb 11-kor a freemail spam mappájából.

Baromi gyorsan rántsd ki a májat, ha már bepaníroztad!
Küldd el apjukat a bölcsiben lévő normálkategóriásért, amíg le nem fektetik!
Pakolj össze magatoknak+ a két gyereknek mindent ami kellhet, másfél óra alatt (majd kegyetlenül veregesd meg a vállad, hogy ez sikerül olyan módon, hogy csak a saját pizsamád maradt otthon!)

Ülj be a kocsiba gyerekestől, férjestől, bőröndöstől, és húzzál nyaralni!
Altasd a kölyköket utazás közben és délután 3-kor már jó szórakozást a medencéknél!

Hogy miért?miért? miért? Mert lastminute, 2 éjszaka, 4 fő, 4*, svédasztalos reggeli+vacsi. 25ezer.
Na ezért! :)

2012. júl. 16.

Álomhétvége

A férjes hétvége? Ahh, uhh, ahh! Ennyit tudok elmondani róla röviden és tömören.
Az biztos, hogy most kevesen tudják átérezni, micsoda élmény akkor enni, pisilni, tusolni, amikor kedved van és azt csinálni, amit csak akarsz.
Hogy mit csináltunk?  Mindent és semmit, de kb. minden félórában tudatosan átéltük, hogy "deboldogság" ezt csinálni. (Mondjuk este 8-kor az illatos, langyos, tücsökciripeléses nyárestén vízibiciklizni a Kőrösön...)
Mielőtt elfolynátok a romantikus érzelmektől elmondanám, hogy mindezt a legminibb farmerszoknyámban és a szupercsillogós papucsomban, melynek a talpát egyszer bekapta a pedál és majdnem meghalt. Hát én is a szívemhez kaptam... De jóvót na! Nem is lehet elmondani mennyire!

A kölykök állítólag marha jól elvoltak. Ebben a tényben akkor nyugodtam meg végképp, amikor hazaérve átvettem Petyuszkámat, aki 10 másodperc múlva visszakéredzkedett anyu kezébe. Vagyis lefordítva: ő volt a biztonságot adó személy az elmúlt napokban, úgyhogy rendben!

Mondjuk anyu szerint minden oké volt, gyerekek ettek rendesen, aludtak rendesen s amúgyis nincs ezekkel semmi gond. (Minek is jöttünk haza?)
Ilyenek, hogy Pepó állítólag reggel megevett 120 tápit. Mivan? Nekem 30-40 oszt jóvan. Nem foglalkoztat különösebben, úgyis büdös... (Alapvetően a tápszer, bár néha a kölök is.)

Hazajöttünk: ma éjjel visított egy órán keresztül. Oda-vissza rohangáltam, de semmire nem nyugodott (illetve de, ha ott simogattam elaludt 5 perc után és 3 perc múlva újra kezdte), hát örültem, hogy mögöttem volt AZ élmény, így reméltem csak, hogy előbb-utóbb megunja az újra bömbölést. Háááát... na hagyjuk. Zűrözött.
És reggel képes volt 20 mili tápszert megenni... Mi??? Hogy ez 120-at??? Anyuuuu, gyere visszzzaaaaa!!! :)

Viszont a foga még mindig csak elméleti igazság, nincs áttörve a mai napig.

Laci amúgyis közölte, hogy ő vérszemet kapott, mondhatom is anyunak, de amekkora hacacáré előzte meg ezt is, háát, majd talán jövő nyáron legközelebb.
Úgyhogy összegzésként: ez istenkirály volt!

2012. júl. 12.

Okosak, ügyesek, némelyik még szép is

Beszarok Esztitől, annyit lehet rajta röhögni. Az alábbi rajz több okból kerül bemutatásra.
 a) alapból csodálatos, és amikor megláttam, arra gondoltam, megérte bölcsibe járatni a gyereket, mert én ilyet képtelen lennék rajzolni.
(Leszámítva, hogy nekem nem ennyire kicsi a cicim, és köldöksérvem sincs.)

b) Zsuzsinak, ha erre járna, hogy lássa: NEM HIÁNYOS a rajz. :D (Vagyis nem utal jellemzően bántalmazott gyerekre, és egyébként most gondolok bele, hogy bakker, Donniéknak leáldozóban van a csillaguk. Áááá, ezer éve nem hallottam róluk... Óóóóó...)

c) de a legeslegjobb: egy karika jobbról, egy karika balról. Azok a fülbevalóim! :D Hát azt hittem, megzabálom! (A kölyköt, mert cuki!)


Különben meg Peti befelé pakol. Ennek is örülök (az ő esetében mondjuk minden szarnak).(Ez elvileg egy fejlődési állomás, hogy dobozba befelé is pakol, nem csak kifelé.) És ennek megfelelően, beszarok rajta: formabedobózik! (Jó, nyilván sem a formát nem ismeri fel, sem a lyukat nem érti, hogy azt oda kell, de azért gyömöszöli befelé a motyót. )

Ezek az én kivételesen okosügyes gyerekeim. :)
Csak mert remélhetőleg nem láttok egy ideig, ezt muszáj volt idedicsekednem. Bibibiiii!

Jááj, és Pepónak igyekszik ki a foga, teljesen jól látható a fehér csücsök, és éppen affelé haladunk, hogy le is maradunk róla, hacsak nem töri át reggelre.
Hogy melyik az? Hát a felső egyes... Jaaa, hogy nem ez a normális? Petinél belefér. :)

Pipahelyzet


Eszti ma délután 3* fújta ki az orrát, Pepó horkolva alszik, de tudjátok mi van? Elfordítottam a fejem, én ezeket meg sem hallottam!
A pipáink azonban kétségtelenül jól vannak, mert reggelre senkinek nem volt beragadva a szeme.
Hiszen ezt akartam, nem?

Szeretem a Lacit, és az, aki évek óta nem volt együtt a l'amour pajtijával együtt egy pár óránál többet kettesben, az igenis megérti.
(Előnyben, aki szintén két gyerek után rohangál otthon. Hiába a "deszépisez", ez kipurcantós.)
És én már tényleg szeretnék egy kicsit Lacival tök semmit csinálni, na!

Sajnabajna szemmel láthatóan teljes önigazolásban fuldoklom, mert -ahogy az várható volt- elkezdett enni a lelkiismeret, hogy "de mégis hogy tehetem ezt?".
Mert Esztit a büdös életben nem hagytam volna itthon, Pepót meg simán?
De igazából azt érzem, hogy Peti nem tök egyedül marad itthon, hanem a közvetlen, napi szinten látott családtagjai közül itt marad vele Eszti, és ettől érzem egy kicsit jobban magam.

Közben meg azon agyalok, hogy mi lesz, ha nem eszik, ha felsír, ha korán kel, ha csak sír a vakvilágba... Ehhh....

De arra gondolok, hogy aki vele lesz, mindenki szeretetet sugároz felé, hát érezze!

Remélem, mindenki érti a lényeget. Vagyis holnap valószínűleg utazunk.
Két éjszaka, kedvencférj, tökpucc wellness, svédasztalos kaja. Más nem számít.

Anyu az egy őrült. Ezt mondjuk eddig is tudtuk.
Szóval amikor hívtam, hogy itt már megint betegség van, kiakadt, hogy márpedig ő nem megy el helyettünk, ő gyerekekre vigyáz. Jó.
Aztán úgy volt hogy meló után indulnak pénteken, erre mondja, hogy már reggel jönnek. És mi mehetünk is! Határozottan úgy gondoltam, hogy lefektetem őket, aztán goooo, de ő azért bepróbálkozott, hogy majd ő azt elintézi. Tényleg azt hiszi, hogy hűdebuli lesz! Hát hajráááááneki! :D Kíváncsi leszek a fejére vasárnapra...
(Mindenesetre megírtam Peti 7 oldalas használati utasítását, na attól dob majd egy hátast. Őt ugyanis kifejezetten csak a kávéfőző működése érdekli. "A többit majd megoldom!" )

Na így állunk.

Egyébként álmot láttam, méghozzá azt, hogy az Anna Kareninát olvasgatom.
Úgyhogy gyorsan  elrohantam a könyvtárba, és megújítottam a tagságomat (kb egy éve lejárt), és kivettem... nem, nem az Anna Kareninát. Hanem az Úri murit, meg a biztonság kedvéért a Márai kedvenceimet. Hátha utálnám az Úri murit. (Vagyis most legalább kéthetes nyaralásra mehetnék az olvasnivalóimmal.)
Úgyhogy ennyit az álomlátásomról (mondtam Hajnika, hogy azt álmodtam tegnapelőtt, hogy aznap éjjel megszültél?)
Rohadtul nem kéne jósnőnek mennem...

2012. júl. 11.

Napi 3 pipa + péntekre 4

Ezek a tervek. 

Egy hajszál választ el attól, hogy hallgassak Gabira, aki szerint ránk férne egy feng-shui tanácsadás az egészség terén. (Lehet, ennyire gázul rendeztük be a legutóbbi felújításkor a lakást? Hát tény, hogy a hálóból rombol ki a csi, meg a WC teteje sincs lehajtva, ott is szökik, de most tényleg???)

Pepóka hétfőn egészségesnek nyilvánítva, szerdán du. már lázas. Borzalmas vergődős 3 nap.

Azt hiszem, ő is ilyen minőségben lesz lázas, dettó mint Eszti (vagyis fekszik-alszik-bőg-fekszik, de legalább a szomjúsága miatt sokat ügyesedett a pohárhasználat terén és nem iszik meg mást, csak a vizet. Vállveregetés nekem....).
Szombaton végül eljutottunk rendben a dédi 80. szülinapjára. (Péntek délután pont úgy állt a dolog, hogy lehet, ketten megyünk Esztivel busszal...) De nem, és nagyon jó volt, olyannyira, hogy Eszti haza sem jött velünk. Ott maradt anyuékkal, csak vasárnap hozták haza.  Tökre jellemző!

Már Peti betegsége közben a múlt héten Laci jelezte, hogy fáj a torka. Jóvanjóvan, majd nem fog.
Aztán nekem is fájt, de 2 nap múlva elmúlt. Laci viszont...

Fájt a torka, majd hétfőn már rekedt és köhög éééééés behabozva a tortát: tegnap reggel meséli, hogy összeragadt szemmel ébredt.
Mondom "anyáááám, az kötőhártyagyusza!", ő meg: "jajdenagyon okos van megint!"
Délután 3-ra az előző kijelentését egy halk "valószínűleg igazad van"-ra redukálta.
Miután kiművelte magát a webbetegen szólt, azonnal kerítsek orvost.

Kerítettem, elmentünk, kötőhártyagyusza. Nakurvajó. Ez szépen fertőző.
Hazajöttünk, megbeszéltük, hogy a gyerekek közelébe sem mehet, leszedtem a tegnap tisztán feltett törölközőket, magas hőfokon kimostam a cuccait (legszívesebben Lacit is kimostam volna min. 90 fokon.)

Úgyhogy tegnap óta Laci a kanapén ül-fekszik-nemszól pihenget, én meg újra gondolhatok arra, hogy de szar lehet egyedülálló, kétgyerekes anyának lenni.

Jók az esélyink amúgy. Idejében orvoshoz ment, már egy napja megy a szemcsepp, leszedtük a cuccait, gyerekekhez nem ér hozzá, közelükbe sem megy, nyitott ablak mindenhol. És 4 nap alatt meggyógyulhat.

Persze drágám azon a véleményen van, hogy ő akkoris ott fog pénteken a szálloda bárjában extradrága sört szopogatni, ha szétesik a torka (majd visz Lidocaint), meg ha nem lát fél szemére (van neki másik).
Mondom:
- Jóvanhülyegyerek, de ez fertőző. Ráadásul hogy fogsz vezetni?
- Hát amíg csak az egyik szemem a gáz, addig fél szemmel simán.

Úgyhogy a szállóvendégek egészsége érdekében reménykedünk, hogy péntekre igenis meggyógyul. (Gyógyulás után meg állítólag már nem fertőz.)

Így reggel felébredtem.
Nagy bátortalanul nyitottam az egyik szemem.... Kinyílt. A másikat... az is kinyílt. Egy pipa.
Kihoztam Esztit, persze alvó állapotban. Mondom neki, már az ágyunkban fekve, hogy "gyerkő, teszt van, nyílik a szemed?" Persze hogy nyílik! Két pipa.
Pepóka ébredt: dumadumaduma, reméltem, hogy csukott szemmel nem lenne olyan boldog. Három pipa.

2012. júl. 6.

Kommunikativus Petus

Először a hírek.
Petyuszbéka fronton egy újabb antibio kúra a nyeremény.
Na most pont nem vagyok meggyőződve róla, hogy kellett. A doktornő minden lyukba benézett, sehol semmi (huggyantani meg nem sikerült fél órán keresztül a kukacra felkötött zacsiba), így szerinte az a nagyon biztos, ha kap egy adagot. Mert ő A Peti. (Túl közel van neki ez az egész sztori az előző betegséghez, ezért.)

Szerinte nem 3 napos láz és nem a foga (most annyira gázbéna vagyok, de amúgy mintha kijött volna alul egy csücsök, de a fene tudja, végülis ez még csak életem 21. kijövő gyerekfog látványa, hááát miért is tudnám. Na passz.)

Aztáááááá... dobpergés.... meg még egy... és még egy!
Trálálááááá: Eszti megy az oviba!

Nem értem hogy történt, de tegnap jött a levél, namondom: "Béb nyisd ki te, az eddigieket én nyitottam!". És hoppá: "örömmel értesítenek" (Lehet, hogy sikeresebb lett volna Lacival bontatni a borítékokat, akkor a kölök már rég a Hosszú utcára járna...)

Aztán látom magamat, ahogy a posztok állandóan arról szólnak, hogy Peti hogysmint hörög, fullad, lázasodik (és örülhettek, hogy nem kaptok részletes elemzést a székletürítési szokásokról, pedig az ugye egy központi téma.)
Úgyhogy végre jöjjenek a "deügyesgyerekez" témakörhöz kapcsolódóan aaaaa videóóóók!

Nagy küzdelmek árán feltöltődtek, hát nem Lacin múlt.
Gondoltam csak megoldom egyedül, ha már ő nem ugrik rá, de amikor rápróbálkoztam, falakba ütköztem.
Kiderült, hogy a guglis jelszava kétlépcsős-duplavédelmes. (Asszem igen, ezért vagyok szerelmes belé.  :) )

Most Pepó mozgásában kb. nyugodhatunk, hiszen lassan, de biztosan. Értelmileg pont ott van, ahol egy évesen lenni kell, ez is pipálva.

Így teljes munkaidőben hódolhatok kedvenc aggodalmamnak, a megkésett beszédfejlődésnek.
Az van, hogy ez elég gyakori. (Egy kissrácnál nem jelentkezett, akiről tudok, neki viszont a mozgásfejlődése is rendbe zajlott.) Szóval ezen nagy hangsúly van a mindennapokban.
Így a jelelés nálunk nem afféle "úri huncutság", hanem igenis egy kommunikácis mód kialakítására törekvés, ha beütne a krach.

Peti okosügyes, már inkább arról van szó, hogy nekünk kéne több jelet bevenni a rendszerbe (most használjuk a játékai egy részét (állatfajták, labda, autó stb.) lámpa, apa, enni, inni, még, dolgozik a gép , szóval tényleg csak alapokat.)
Petyuszkám ezek nagy részét használja is, még mindig nagyon hasonlóan mozgatja a kezét az egyes jeleknél (de tök érthető a környezet miatt, mit mutat.)

Viszont két szót stabilan felismer látványról éééés kimond.
A "baba" és a "labda" (megjegyzem, egyik jelét sem használja, mert nem is foglalkozik vele.)

baba
lámpa
egyéb okosságok

Hoppá, ha a mondja, hogy lámpa, akkor az 3...
Az autó jele egyébként a kormányzó mozdulat, ahhoz hasonló, amit csinál. (Az indián meg nyilván a kötelező baromság. :) )
Szóval mindigbetegnyünyüke, de azért szépen van pozitív irányú haladás.

2012. júl. 5.

Ehembehem Peti ááááá

Mégcsak pulzust sem emel a helyzet.
De meg sem vagyok lepődve.
Van baja. Mondjuk tegnap gázabb volt, du. kb. kiterülve feküdt, és meg sem mozdult. Néha elaludt, de ha nem, akkor legalább folyamatosan bőgött. Szép darab volt, na!

Kezdem megszokni, hogy a gyerek cukorka helyett Ambroxolt vagy Nurofent csipeget.
Nem, nem vagyok hűdelaza, hanem egyszerűen már fel sem vesszük.

Lacinak amúgyis stabil elképzelése, hogy a gyerek fogzik.
Több oldalról is sántít ez a gondolat, mondjuk túl magas ez a láz (oké Eszti, tudom, hogy pont Olinál is verte a 39-et a fogzásos láz... :D), meg hányt is, igaz csak egyszer.
Persze Laci ezt is megmagyarázta, hogy az egészet pusztán a gravitáció okozta, mert pont felemeltem, amikor kijött a róka a barlangból.
Erre kértem, hogy ugyan vegyen már engem a vállára, vajon gravitációs okokból lehányom-e.
De nem vett.

Most ugrál persze, hogy Petit vigyem el orvoshoz délután, és feltétlen mondjam meg a dokinak, hogy rakja már össze úgy, hogy a "jövőhétvégemegminden".
Ja fasza, csak szombaton lesz a mameszkám 80. szülinapja, szóval tényleg elő a szerelősdobozt!


2012. júl. 4.

És milyen beteg...

Miután 12-től 6 órán keresztül folyamatosan sírt, majd bealudt, majd sírt, majd bealudt, majd lázas lett, majd lehányt, úgy rendesen...
...azt kell, hogy gondoljam, beállítottuk az új rekordot: 2 nap egészségesen. Baccakutya!

Pedig esküszöm már édicuki videókat akartam publikálni.

Milyen okosügyes gyerek ez


Ha már itt vagyok, jelentem, hogy a múlt heti védőnői látogatás csupa örömöt hozott szerény életünkbe. (Második gyerekkel a védőnői látogatás nem egy mámor egyébként.)

Először mosolyogva bejelentette, hogy az ő lányának 1 évesen és 5 naposan jött ki a foga, majd belenézett Pepi szájába, és megállapította, hogy neki is ott sunyítanak azok.
(Biztos voltam pedig benne, hogy Eszti után engem már nem kaphat el ez az érzés, de "enneeeek soseeeeem lesz fogaaaaa.... Már elkapott.)

Aztán elmesélte, hogy jelenleg van egy 10 hónapos 6 kilósa és egy 1 éves 7,5 kilósa is. (Gondozott gyereke, nem dinnyéje).

Majd legnagyobb boldogságomra ámulva azt mondta, hogy Petikém oly csodásan kommunikál, hogy ihajjcsuhajj és hogy a fejlesztősök tartottak valaha egy előadást, amin azt mondták, ha a gyerek egy évesen duplaszótagozva beszél, akkor általában nem szokott gond lenni a beszédfejlődéssel.

Ó bárcsak így lenne!

Azt, hogy a gyerkőc kommunikatív, ezt a fejlesztésen Tünde is mondta, és "ritkán lát ilyet" -ként fogalmazta meg tökéletes Péterem akcióit.

Na, ki is akart "az éngyerekem alegokosabb" posztot? :D

Tegnap itt voltak Enikőék, és  megállapítottam, hogy tök egy szinten vannak Dórival. Márhogy nem az anyja, hanem Peti. :) (jó, hát keményebb a csaj mozgásilag, ezt a részét mindig húzzuk már ki a mondandómból...).
Úgyhogy ez jó.

Ráadásul Petikirály az egyéves státuszon sem bukott meg. Teljesíti a kötelezőket (mínusz a mozgás), és ezzel meg is nyugodtam.

És, visszaszámlásás indul!
Hétfőn elugrottunk a dokihoz csak egy kis röpke hallgatózásra. És tádáááám! Teljesen egészségesnek lett nyilvánítva a fiatalúr. Még legapróbb zörejek sem jöttek a tüdejéből,
Pozitívdoktortnő: "Nem akarlak őszig itt látni, Petike!" Hahaaahaaaa, szerintem viccelt.

Úgyhogy add uram, hogy legalább 2 hetet kibírjon! (Ehh, említettem már, hogy jövő hétvégére már szállodafoglalásunk is van? Csak két főre... Annyira szeretnéééém!)
Az is röhej amúgy, hogy Enikőék is úgy jutottak el hozzánk, hogy "most nem beteg egyik kölyköm sem, gyorsan kapd fel a kiscsajt és gyertek!".

Jaaa, hogy mire ezt megírtam, az elmúlt egy órában szinte folyamatosan bőg? Alvás közben/helyett? (Amúgy ilyen sohadesoha nem fordul elő vele.)
Tökönszúrós a szitu. 



2012. júl. 1.

Ja, hogy a szülinap?

A nagy lelkesedésemben....
Szóval Petyusz szülinap megvót, jóvót.
Azt hittem, ez sosem, de mégis... Beleevett a tortájába! (Jó, mondjuk a csokiszósz után igazán gondolhattam volna.)

Magadnál vagy anya? Málna és mandula egy évesen???

  
Csoki? Na az jöhet!


Asszem ez pont annyira fogja imádni a "szar"-okat, amennyire Eszti nem szerette.
Ma úgy gondoltam, hogy megeszek egy citromos Danone-t. Nem tudtam, mert beverte a felét. (Nem, még most sem vagyok megbékélve az összetételével, szóval nem szívesen adom neki egy évesen. Nem gáz, mert egy kajára megeszik már egy egggész doboz natúr joghurtot is, bezonyám! Amíg bírja, azt kapja!)

És meg lehet nyugodni, torta után ajándék is lett.
Beromboltam még aznap délután az Alföldbe, és ott sorakoztak egymás hegyén hátán a dömperek! Volt egy rakat, alig győztem válogatni.

Úgyhogy kapott egy csávós ajándékot, amivel még nem nagyon játszott, mert Eszti szerint az, hogy "Peti szülinapjára kapott ajándékot" azt jelenti "hűvazze, dejó új cucc, el is veszem" (Artúrkutyásmamáék ajándéka -egy nagy plüss kutya pl. a szülinap óta Eszti ágyában nyaral. Hol máshol lenne?)

A "Milyen ügyes okos gyerek ez" poszt lesz a következő, ha apakirály felteszi a vidiket youtube-ra (igen, én is képes vagyok rá, de nem az én feladatköröm. )

Újra happy

Na vége a szülinapi zsúrozásnak, mehet minden a maga útján tovább.
Pl. ma újra boldogság, mert megyünk strandra. A tök jó, hogy Esztivel kettesben! Az olyan jó!

Pont a héten ecseteltem Dorisznak, hogy "natudodki-megyel-strandra", csak szívatnánk magunkat.
Erre pafff, már ott is voltunk. Tegnap, mind a négyen.

Bevállaltuk, mert mi ilyen csodásak vagyunk.
Merthogy tényleg szar úgy, hogy egy apa-egy gyerek és egy anya-egy gyerek a kötelező felállás. Apát így nem nagyon láttam. Egy gyerek meg mondjuk stabilan volt velem.

Pepperót egyelőre nem akartuk bevinni a vízbe (ott egy kicsit megbántam, mert tetszett neki nagyon, ahogy pacsált a lábával, de nem vittünk semmi felszerelést), itthon azért jobbnak láttam így:
a) csípőből nyünyü, most kitudjamitszedössze, majd ráér jövőre,
b) azért még senki nem mondta, hogy meggyógyult teljesen. Addig meg így jobb. Ez volt az erősebb érv.

Viszont szegény Eszti egész tavaly nyáron szívott a Peti miatt, szegénynek akkor volt programja, ha a mama elvitte (na, nem kell ám annyira sajnálni, mert vitték rendesen :) ), úgyhogy mondtam: idén nem fog szívni. Na ezért mentünk el.

Mondom én biza vállalom, hogy Pepót cígölöm egész végig,  aztán persze felváltva cígöltük, de az aranyat én nyertem, amikor 1/2 6-kor elaludt a kezemben. Jóvót, rátapadva a vizes fürdőrucimra szunyált fél órát. A kis súly előnye...

Még sosem voltunk egyébként az új Uszodában, de úúú, kurvajóóóó! Komolyan, tök állat, az élményfürdő rész tiszta gyerekbarát, van minden, ami kell! A legjobb, hogy fedett is, meg van kinti része, de az élményelemek bent vannak, így nem kell megrohadni a napon egy kis strandfeelingért.
Imádtam!
Ráadásul úgy lehet megvenni a jegyet, amelyik részt használni akarod, ez külön szimpi volt, hogy nem kell többezret elverni egy kis pacsálásért, hanem ha akarsz szaunázni akkor megveszed a +jegyet, ha akarsz úszni, az uszijegyet, szóval áááálllaaaatttt!
(meg persze a rohadt magyar mentalitás, hogy Esztit azért még simán eladtuk 3 év alattinak. De én kérem nem tehetek róla, mert engem így neveltek, erre szocializálódtam- amikor még 7 évesen is azt kellett mondanom a kallernak a vonaton, hogy nem vagyok 6.. Az egész a szüleim hibája. Meg mondjuk a mamesz is benne volt...)

Úgyhogy jejejeeee, ma apa benyomta az unalmast Eszti felvetésére, hogy ugye megyünk strandra ma, de volt olyan jófej, hogy bevállalta Petikirályt pár órára, amíg mi elmegyünk.
Úgyhogy jejejeeee! (Vagy ezt már mondtam?)