2010. jan. 31.

Apával

Lacival most jutottunk el arra a szintre, hogy közel egy év után újra kézenfogva, kettesben kávézni mentünk. Jó volt, mert szakadt a hó, majd az ónos eső, és a kesztyűm a babakocsiban maradt! Kúúúl

Esztike nagyi (és Hajni)- vigyázásban maradt itthon.
Gondoltam majd hiányolni fog minket, mivel még sosem hagytuk így másra, hát csalódnom kellett... Szerencsére persze...

Így Lacival a Malomban lévő puccos kávézóba mentünk, ahol azzal kezdtem, hogy belenyaltam Laci mexikói kávéjának a habjába, amiről tudtam, hogy az a piros por az chilipaprika (de akkor minek nyaltam bele???), majd sikítva beleittam a forró csokimba (ami nevéhez híven forrrrró volt), de aztán megnyugodtak a kedélyek, elhűlt az isteni forró csokim is (narancsos-fahéjas és igazi sűrű... hmmm... )

Persze Laci rögtön rálépett a szivatás mezejére és megjegyezte, hogy legközelebb is elmegyünk kakaózni (ami egy lájtos délutáni babazsúrok képét vetíti elénk), de én akkor is boldog vagyok, hogy végre ketten tölthettünk el 1,5 órát, ha kakaózás, ha kávézás címszóval is...

Overáll - második felvonás

Igenigen, voltam angolturiban, ahol volt egy pár extracuki kezeslábas, sajnos mind kb. 56-os méretben... Így nem vettem.
Viszont megvilágosodtam, hogy nem azért szenvedtem eddig a Tescos overállal, hogy egyszercsak megvegyek februárban egy újat! Íííígy, van egy kabátja, az kafffaaa, aztán majd feladok rá vagy 3 gatyát!
Ó yesss! Így továbbra sincs ajándékötlet! Végülis van még 3 napunk!

2010. jan. 29.

Szülinap

Természetesen az én agyamban már hetekkel ezelőtt elindult a tökölés, hogy mi legyen Eszti első szülinapján. Persze az első számú kérdés a torta... Az ugyanis tiszta sor ugye, hogy elvetemült anyuka gyerekének nem lesz csokitortába beleeső egyéves szülinapos fotója?
No, először a mascarponésat akartam tortaformás kivitelben megcsinálni, de szerencsére pár napja itt voltak Kriszti meg az Orsi (cukrász végzettséggel - ááááá mázlimázlimázli) és jól felvilágosítottak, hogy nem valami fasza ötlet, mert nem fog az úgy kijönni a tortaformából, ahogyan én az elképzeltem... Így kicsit el is ment a kedvem tőle...
Szóval most arra várok, hogy Amydrága feltegye az abszolút bababarát tortareceptet (mely tökéletesnek tűnik tojásfejérhe- és cukormentességével). (Szóval, ha nem rakod fel, nem lesz tortánk... )

Amúgy meg ajándék... Valószínű, az új műfogsor ötlete az első két fog megjelenése miatt felejtős...
Persze jó fejek voltunk és az összes ajándékötletünket ellőttük a nagyiknak. Kismotor volt az egyik, meg étkészlet a másik (csak, mert leveses tányérunk nincsen.)
Így nekünk nem maradt épkézláb, ámde hasznos ötletünk. Laci eltalálta, hogy egy új overállt még nyugodtan beújíthatnánk neki, mert mi vagyunk azok az elvetemültek, akik még mindig a Tescos overállt nyűvik.
A Tescos overáll ugyanis el van látva egy hatalmas tervezési hibával: nem végigzippzáros, csak hastól. Ennek az az eredménye, hogy a gyereket úgy kell rángató mozdulatokkal belerázni. Kölyökmaci persze egészen addig halálosan élvezte a belerángatás módszerét, amíg be nem jöttek a nagy hidegek és pont kettővel több réteg ruha került rá ahhoz, hogy az öltöztetés még mókás legyen. De itt még nincs vége a felhúzásnak. Mert miután berángattam a gatya részébe a gyereklábakat, akkor rá kell erőszakolni a kezes részt is. Mivel alapjában véve az egész teljesen szűk, ezért csak az izomlazaság határainak feszegetésével lehet a karjait betenni a megfelelő részekbe. Kafffaaaa!
No ezek után (mivel sokszor Laci vetkőzteti, ami ugyan egy fokkal egyszerűbb művelet, de az is kirángatással ér véget), így egy overállt találtuk egyelőre a megfelelő ajándéknak.
Még nem tutkós, mert beugrok az angolturiba (mert imáááádom...) és ha kapok ott, akkor mást találunk ki ajándékba.

2010. jan. 28.

Aranyfalat kislány

A fenyegetésekkel ellentétben azért nem repültem az erkélyre, mert cukorfalat aranybéka vagyok... De a túrógombóc caaaaar...
Hűha, apa, asszem ennek sem fogsz örülni...



Igen, ne is kérdezd... Még mindig durrogok a hülye futár miatt, aki tutkóra alvásidőben fog megérkezni... Kicsinyes bosszú, de megteszi...

Örömhírek

Muszáj egy ilyen kategóriát is nyitnom, mert Laci sajátos véleménye szerint, aki a blogomat olvassa és még nincsen gyereke, annak ezek után nem is lesz...
(Na, mondjuk ez is megér egy misét, Laci meg az ő véleménye... Szerinte ugyanis nem szabad(na) a babakocsival csúszkálnom a jégen, mert elesek, szerinte a kelt tésztát rosszul csinálom, hogy meleg helyen kelesztem és hidegen kellene és a besztof... szerinte a kozmetikus egyszerűen parasztvakítás...)
Szóval annyira nem kéne megijednem a vélemyényétől, asszem. De egye kutya, boldogságok:

Eszterünk pár napja rendesen is ül. Én komolyan azt hittem, hogy ez nálunk már nem fog bekövetkezni (ugyanis eddig a térdelésből beülős W ülésben üldögélt csak). Ez annyiból volt gáz, hogy nálunk olyan hírből sem volt, hogy állásból lehuppan popóra. Vagy kézzel lekapaszkodott térdelésbe vagy ritkán ugyan, de egyensúlyvesztés esetén a "hátra krumpliszsák" módra jöhetett csak szóba. Így azonban már néha végre seggrecsüccs van. Ez király!

A másik remek mutatvány: lemászik egyedül az ágyról! A dolog azért óriási örömhír, mert fel még nem mászik. Így ez ügyben azon szerencsések közé tartozhatunk, akiknek a kölyke már le tud majd mászni, ha egyszer felmegy. Most még azért nem olyan stabilan jön le, de nagyon cuki, ahogyan a kezével tapicskolja a semmit, érezvén, hogy itt bibi van és akkor megfordul és elkezd letolatni.

Megint elmélet

Okézsoké! Újabb alapigazságok a láthatáron...
Szóval az alvás és evés összefügg...
Az az érdekes, hogy még anyatejes korszakában ijesztően sokat képes volt aludni kaja nélkül is (pont ez volt a gondunk), most meg... Tegnap délután 40 perc lett a nemebédutáni alvása, majd este annyit evett, hogy le sem merem írni, és ennek eredményeképp újra csak egyszer kelt fel éjjel.
Azt is nagy büszkeségemre, ugyanis bementem 3/4 11-kor, mert sírt. Ő szokásához híven ott üldögélt hüppögve az ágy közepén. Az ágyhoz értem, meglátott, hasravágta magát és elaludt. Mindezt persze keresztbe az ágyon, de szerencsére 1/4 7-ig nem zaklatta fel ez a tény (direkt nem fordítottam meg, jó az úgy, ahogyan ő egyedül csinálta.)
Az persze a nagy kérdés, hogyan oldjam meg azt, hogy egyen is normális kaját (mert a vacsi az irdatlan mennyiségű bébiétel volt...), ez meg nem kóser, hogy ezen él... (Inkább a mennyiség miatt.)
Na mindegy, ma kínomban a túrógombócból csinálok neki is, ami az én ebédem is lesz. Hátha ezzel lesz egy 1,5 órás délutáni szunya... Ha lefikázza, akkor tudjátok: repül az erkélyre egy etetőszékes, előkés kislány... (nyakában az "ingyen elvihető" táblával. )

2010. jan. 27.

Étkek

Tegnap vettem normál joghurtot (miután a gyümölccsel kevert natúr joghurtba bele sem kóstol két napja - ránéz és elfordul...). Na egyáltalán nem tetszett... Már a boltban sem tudtam elszakadni az állományjavítók, színezékek és 6% gyümölcstartalom (melynek szintén csak 6%-a gyümölcs) kérdésétől. Amúgy is viszketek az olyan cuccoktól, amiknek az összetétele 8 sort foglal el a készítmény oldalán. (Nem vagyok sem biomán, sem a "csaktermészetest" híve, persze megeszem azért lelkesen a cuccokat, csak attól még viszketek tőle, na!)
(Húúú, az má' milyen, hogy ebben a pillanatban kaptam száz levelet a levrendszer szerint? Biztos megint leduplázta a meglévőket. )
Szóval továbbra sem komálom az ilyen étkeket, így nem bírtam ki, és dobtam bele meggyet még úgy pluszba...
Mai ebéd amúgy 80 gramm (az is széttapicskolva), meg vagy 5 szem kölesgolyó, de itt a vége, fuss el véle. Ha nem eszik, nincs más. Nyilván én szívom meg, ha majd az éhségproblémái miatt felkel a délutáni alvásából 40 perc után, de ez már nem állapot. Így most azt eszi (vagy nem), amit csináltam. Két napja ugyanis még jó volt ugyanaz a kaja, amit ma főztem neki, akkor bezabbantotta rendesen, most meg hirtelen ehetetlen? Persze...

Tej ügyben is megszületett a döntés. Igazából már korábban, mert a védőnőm azt javasolta, hogy 15 hós koráig ne kapjon tehéntejet, utána meg szépen óvatosan vezessem be. Addig meg barátságot kötöttem egy Junior ital elnevezésű készítménnyel, amely tej állagú és lehet vele főzni, így az lesz a megoldás, ha már ott tartunk...

Mert a jó gyerek, az jó gyerek

Esztike ma reggel 1/2 9-kor kelt. Ez biztos csak azért így történt, mert ma beterveztem az ágyneműhúzást, portörlést, porszívózást, sőőőt, még a vasalást is. Most ott tartok, hogy jó esetben az ebéd azért elkészül.
Ja, most nem időpazarlásban vagyok, hanem az üdülési csekkes ügyfélszolgálattal küzdök ("Most minden ügyintézőnk foglalt. Kérjük türelmét!" - én kivárom!)
Szóval a rendszer überszuper.... Üdülési csekk lejár, meghosszabbítjuk, erre az újat kiküldték Bajára... Mondtuk király! Na intézem, hogy akkor már legalább Pesten nyaraljon a csekkkünk...
No gyerök: ugye vasárnap felfedezte a hálószobai kincsesbarlangot, így minden reggel oda vonul játszani.
Tegnap azonban Laci lecelluxozta az egész pipereszekrényt. Hagyott egy fiókot neki legalul, abban van pár cucc, ami nem veszélyes, játsszon azzal.
Na persze... Mentem reggelizni, Eszti meg vonult a hálószobába. Már dörzsöltem a kezem, hogy hehe gyerek, szopacs van! De csak csönd és csönd és csönd...
Na bakker, akkor reggeli félbehagy, bemegyek azzal a lelki nyugalommal, hogy abban a szobában nincsen semmi, de semmi, ami gáz lenne. De volt... Laci éjszakai korsó vize...
Grrr... Cukkkormókus kiborította és vígan tapicskolt benne. Klassz! Leszedtem a kölyköt, felitattam a vizet, letöröltem, visszamentem reggelizni. 3 perc múlva (hehe, gondolom unatkozván a hálószobában) megjelent a konyhaajtóban. Jaaajdejóóó, akkor vettem észre, hogy a fele vizet magára borította, és tiszta víz elöl a rucija... Jóóó, reggeli másodszor is félbehagy... Eszter átöltöztet, majd eldzsavel a másik irányba, reggeli folytat egészen addig, amíg meg nem jelent egy óvszeres dobozzal a szájában. Na mondtam, akkor most van kész a reggeli. Azért van még mit a hálószobában lezárni...

Később persze letépte a piperepolc celluxát is. Ez van.

2010. jan. 25.

Egyéb csínytevések

Zenélőke lábbal nyomogatása



Licsigyilkolás



Éééés a kedvencem...
Amíg a sütőt használtam, kivettem a tepsit és ledobtam a habtapira.
Na, egész nap abban üldögélt...

Randalírka

Nem sok időm akadt mostanában...
Laci, aki koránál fogva két napot kell, hogy pihenjen egy kiadósabb iddogálás után, a mai napon szabin volt, így nem nagyon jutottam ide.
Esztörrel is keveset foglalkoztam, mert örültem, hogy van valakivel, és fürdőszobát takarítgattam, mostam, főztem... Hallelujahh!
Node, ha még foglalkozott volna vele.
Ma sikerült elfelejtenünk a gyermekünket szerény számításaim szerint 3/4 órára. Én gombát paníroztam a konyhában, és számomra természetes volt, hogy a kölyök az apjával a nappaliban, ahogy mindig, amikor ő itthon van és főzök.
Auztán egyszercsak Laci kijött a konyhába kérdezni valamit és gyanúsan körbenézett. Na, ekkor már sejtettem, hogy ebből jó nem származik.
"Mióta nincs a nappaliban?
Hát itt nem is volt..." és hasonló jellegű párbeszéd, majd vádaskodás, hogy a te hibád, nem a te hibád...
Aztán megkerestünk Eszterünket, aki sunyin, iszonyat csöndben üldögélt a pipereszekrényem előtt a hálószobában és addigra mind a 4 fiókot kipakolta... Kezdve az ékszerekkel... (az a szerencse, hogy csak a nagy fülbevalók és nyakláncok vannak szabadon, a kisebbek bedobozolva). De akkor is jól nézett ki egy adag hullámcsat társaságában. Szerencsére nem evett meg semmi (asszem), így max megsirattam egy fülbevalómat, de amúgy csak vicces. (Ja, az lesz, ha nem nyír ki az epilátor egy adag nyál miatt...)

2010. jan. 23.

Fürdés á' lá Eszter

Na, ezt persze nem pont így kell írni, de megteszi.
A fogmosással kezdődik a buli. Megmosom a fogkeféjével, azt a két lapátfogát , majd ő tovább rágcsálja a fejét. Mindez odáig engedélyezett, amíg a fogkefe részeivel el nem kezdi a fenekét vakargatni vagy a lábujjait piszkálni. Na akkor a fogkefét a fürdőkádból eltávolítom, és jöhetnek a pancsijátékok. Persze kettő spriccelős és három vizet meregetős játékról van szó a fürdőszoba garantált eláztatásának biztosítására.
No, ezek egy idő után unalmassá válnak, így elkezdődik a kádból kidobálásuk. Ez csak addig mehet, amíg az összes ki nem kerül a földre (mert én ugyan vissza nem adagolom neki, hogy aztán újra kihajigálja!), és ekkor hirtelen észreveszem, hogy "jajj, de elhűlt a víz", és megfürdetem oszt kisebb ellenállásba ütközve, de kiszállítom a fürdőkádból...

No így fürdünk mi...

Ja, persze fotóval illusztrálva (ez még popóvakarás előtt...)

HJ

Ma reggel felkelés 8-kor, este lefekvés 1/2 9-kor közte röpke 1/2 órás alvás (gyereknek boldogság, anyjának hajtépés...)
De bírta... Tököm ki a tudattól, hogy alig aludt, de ő vigyorogva bírta...
Kaja ügyben újra krach... jelenleg úgy etetem, hogy kölesgolyó kiborítva a tálcára, ő azt csipegeti, én meg közben a kanalával néha a szájába tolok egy kis kaját.
A többi, korábban ismertetett módszer nem jön be... Csak este variálok így vele, amúgy nem érdekel mennyit eszik, csak valamennyi kerüljön az arcába (este viszont szerintem jobban alszik, ha tele a pocója, így az az étkezés kiemelten kezelendő.) No sebaj, volt vagy 5 jó napunk kajatéren! (Tegnap amúgy odáig fajult az ebéd, hogy hörgés, vadulcsapkodás, üvöltés, köhögés majd hányás... No, há' cuki a gyerek!)

Délután vendéghegyek (összes fellelhető nagyi, meg egyebek). Lássuk be, nem olyan gáz az, hogy 1/2 3-tól 1/2 7-ig helyetted szórakoztatják a kölyköd és te egy kicsit el tudsz szakadni az "Igen, az a kacsa! De okos vagy!" és a "Mondd pápá! Jajdeügyivagy!" típusú kommunikációtól! Tisztára felfrissült az agyam, komolyan!

2010. jan. 21.



Nu, mit izélsz, még megvan... Mindkettő...




Asszem sikerült megszerettetnem vele a fogkefét. Örökre és végérvényesen elválaszthatatlan barátok lettek (vagyis állandóan kilopja a fürdőszobai cuccai közül és kutyamódra viszi körbe-körbe a lakásban).

Anya megint benézte

No, az oké, hogy jobban eszek, hadd örüljön az engem körülvevő szolgasereg (alias a szüleim), de azért anya ne gondolja már, hogy a nagy kajálásban még a kelbimbót is meg fogom enni. Na, lassítsunk azért!

Lakásdizájn

Hogyan befolyásolja a gyermek a bő egy éve felújított lakás összképét?

Nos, amikor tavalyelőtt felújítottuk a lakást: színek harmonizáljanak, formák harmonizáljanak, bútorok stílusa megegyezzen a szobákban és a színük is passzoljon.
Szép is volt. Eddig...

- Ma, ha az ember belép az ajtónkon szembetalálkozik egy böhöm babakocsival az ajtóban,
- továbblépve bekukkant a fürdőszobába, ahol a dizájnos csempe és díszcsík alig látható a batár babakád mögött.
- A nappaliba érve a fekete bútorok tökéletes harmóniáját a bükk színű járóka bontja meg, amely körbe van rakva zöldsárgapiroskék habtapival. (Miért is nem gyártanak fekete járókát?)
- A hálószobába érve megtalálható a tökéletes erőmutatvánnyal letépett függöny, melyet létra híján nem tudtunk visszatenni és amúgy is mindegy, mert a következő esti nagyágyba-baba-dobálás alkalmával valószínű újra letépődne.
-Amúgy letépett függöny a nappaliban (de ott csak egy csipesz jött ki), asztalra feltett szemetes (ki-ne-turkáld!) leszedett fióknyitók, lecelluxozott szekrényajtók.

A felsorolás nem teljes, csak szép.
Szóval, aki még teheti, gondolja meg jól... Na nem a kölyökszülést! Hanem a lakásfelújítást! Ölég lesz festeni is, na!

2010. jan. 20.

HJ

Nos, az elmúlt 4 éjjelből 3* reggel 6 után kelt fel először. Hoppá!
Még mielőtt nyugodtan elterülnék, azért a napközbeni alvását gyorsan leredukálta egyszer 50 percre, másnap meg 35-re, mondtam, ha ezt így folytatjuk, akkor ma 15 perc után ébredés? Vagy mi?
Nem tetszik ez nekem... Tudjátok, mire elég egy 35 perces alvás? Arra, hogy az első réteg körömlakk megszáradása után a második réteget ráhúzzam. De, hogy meg is száradjon... Na arra már nem...

Viszont kajafronton is elindult vele a metrószerelvény elég szépen.
Tegnap ebédre krumplis tésztát kapott. Szépen beette, az uzsi az nem nagy szám, mert keveset evett a joghurtból, viszont vacsira... Atyagatya! Betermelte a 210 g tökfőzit, majd a maradék joghurtot a maradék gyümölccsel. Mindmegette!!! Szeretem!!!

2010. jan. 19.

Azt a mindent kiturkáló mindenemet!



Anya örüljön inkább, hogy nem ezzel a tejfölös kenyérrel telefonáltam!

Új sikerek az evésben

Múlt péntek óta olyan, mintha a két és fél hónapos ámokfutásnak a végéhez közelednénk... Talán javulunk, javulunk...
Tegnap már olyannyira, hogy vacsorára (amikor a köpködésen és a "mindenszar"-nál többre hónapok óta nem tellett) beette az elkészített 180 gramm valami főzelékfélét, majd nézett okosan, repetára várva. Na gyorsan odaadtam neki a délutáni maradék joghurtot megfejelve almával, és még azt is megette. (Az olyan 100 g lehetett). Mindezt úgy, hogy már benne nyaralt egy egész banán, amit a híradó alatt tüntetett el ("addig is hallom a híreket, amíg eszik" alapon ilyenkor van a banánozás/mandarinozás).
Ma ezt folytatta azzal, hogy életében először betermelte az egész szelet vajas-sajtos kenyeret úgy, hogy nem az IKEÁS előke zsebéből pottyantak ki az el nem fogyasztott darabok. Majd persze ezután még jöhetett egy kis gesztenyés alma...

Na ezen felbuzdulva, ma ebédre krumplis tésztát kap. És mivel nem találtam itthon durum fodros nagykockát, így tojásosan (nem vagyok nagyon megijedve, egytojásos száraztészta...), és majd vacsira tökfőzeléket!

Ó, ha ez így maradna!! Lécciléccilécci!

2010. jan. 18.

Hétvégi alvás- és evéskultúra

Nos, ami a hétvégén történt, az mindkét tevékenységben egyedülálló volt.
Először is szó nélkül megette 3 napja a főzött kaját. Először az enyémet, másnap anyu vadas-alapját (aminek este odaadtam ám a maradékát feldobva cukkinival, rizzsel és sajttal), majd tegnap újra az enyémet.
A titok: először is kell minimum 3 féle kanál. Kis műanyag, kis fém, nagy fém evőkanál.
Ezek felváltva történő használata elősegíti a nagyobb mennyiségű kaja gyerekbe juttatását. Másrészt engedtem az önállósodási törekvésének. Vagyis hagytam, hogy ő kanalazzon a szájába. És így megette az egész adag kajáját, pedig abbahagyta mindig olyan 70 gramm után, aztán a kanalat a kezébe kapta és beverte az összeset! Igenigen, ezután is teljesgenerál...

Az alvás... Na ezzel is mindig van valami!
Megint két napja nem kelt fel (illetve 1/4 7-kor ébredt egy szopira, majd visszaszunya, ma meg 7-kor ébredt először. ) No, ez király!
Most meg nem fekszik le...
Míg pár hete azon aggódtam, hogy marad ébren 6 órán át, bakker most meg nem fekszik le. 6 lefekvésből 3* játszotta el az ágybakerülés utáni vidám egy órás játékot. Ez azért csúfos statisztika...
Ez azért kellemetlen, mert nem is kirívó délutáni alvásokról van szó, hanem csak röpke 1,5 órásról, amely után 3-kor kelt fel. És akkor mi lesz, ha 4-ig alszik? Akkor majd éjfélig játszunk? Nanneeeee...

Viszont a szombati műsor szenzációs volt. Ott álltam az ágya mellett, mert ha elmentem, akkor felállt és kiabált. Amíg ott voltam, addig viszont vízszintesben maradt. Forgolódott és minden elérhető rojttal, textilpelussal, plédcimkével játszott. Amikor néha elkezdett felállni, elég volt hajolnom felé, és tudta, hogy vissza fogom tenni fekvőbe és hasravágta magát. Míg 50 perc után egyszercsak zsupsz, bealudt...
Szóval ilyen még sosem történt, de jó volt. (Általában az ilyen nem alszomot fél órás játék és fél órás bőgés követi és úgy alszik csak el. Ezért nem kedvelt jelenség nálunk...)

No, ennyi a sztori...

Mobil - azaz ne telefonálj tízórai közben!

Eszterem drágám okos, mint a.... Na, nemtommi....
Viszont mindig telefonál... Annyira vicces, mindig teszi a kezében lévő dolgot a füléhez alapvetően két esetben:
- ha a tárgy hasonlít egy telefonhoz,
- ha valaki telefonál.
A mai hiba:
Esztike tízóraizik békésen az etetőszékben, a kaját feltettem főni. Unatkozom... Mert az ugye minimum fél óra, míg elnyammogja a kenyerét.
No, felhívom Lacit. Telefon elő, tárcsáz és megláttam, amint (mint ahogy mindig) Esztike szintén telefonozást utánoz. Ez megacukkancs lett volna, ha nem a BUNDÁSKENYÉRREL csináljaaaaa.... Ááááá... El tudjátok képzelni, ahogyan Esztike a kezében egy fél szelet bundáskenyeret a füléshez szorít??? Úúú...
Aztán Laci nem vette fel, és végre 5 perc után Eszti is befejezte a kenyérfalatkák és a tenyere fülére helyezését, újra nyugiban evett, amikor Laci visszahívott... Pafff... Teljesgenerál a gyereken...

2010. jan. 15.

Nagy a segge, búsuljon a ló!

Na és akkor ennek örömére, hogy Eszterem szép és okos és kellőképpen dagadt, beestem a Malomba, ahol szembejött velem egy Intimissimi 50%-os leértékelés... Úúúú, naddon naddon veszélyes!
Bele is estem a csapdába...
Tisztázzuk: tényleg 50%-os leértékelés volt, az árakból egyértelműen látszott, tehát semmiféle újévi fogadalomszegésről nincs szó...
Vettem egy pár dolgot... pl. melltartót, majd kérdezte az eladó, hogy bugyit mutathat-e... Nanááá! Adott egyet, amit már tettem is be a kosárba, amikor megkérdezte, hogy jó-e az M-es, mert azt adott, de én úgy meg voltam őrülve, hogy megvettem volna az XS-est is, ha azt adja...
Há' mondtam neki, hogy van ám nekem mostanra már L-es méretűm is otthon... Ejejjjszülésnagyfenék... (Király buli ám gyereket szülni, mert a plusz 4 kilóm simán ráfogható, jajmár ez nem megy le, mert átrendeződtek a hájmennyiségeim. No meg persze, ha a szobabicómon nem 5 cm porréteg lenne.... na de ebbe ne menjünk bele... ) Erre az eladó csak rámnézett és azt mondta, elég lesz neked az M-es is... Ódejóóóóó!!

Bár minimálisan szégyelltem magam, hogy elvertem egy adag pénzt, de minden úúúúgy megérte, ráadásul a szopismelltartók kora azért már lassan lejár (nem beszélve azok atomszexi voltáról...), de Laci mondta, hogy az adóváltozás miatt nyerünk nettóban egy csomó zsééét! Yesss!!!

Védőnéni

Tegnap nagy nehezen rávettem magam, hogy elcígöljem a kölyköt tanácsadásra.
Meg akartam mutatni a dokinak a hörgését, de jó szokás szerint úúúúgy megijedt ettől a ténytől, hogy reggelre semmi nem volt hallható.
Viszont 8-kor kelt és én ledugtam aludni még 11-kor. Nagy sikerem volt, mert Esztör kemény 25 percet aludt, majd nagy vígan felkelt megerősítve ezzel az egyalvás abszolút nekivalóságának gondolatát.
Így elbattyogtunk védőnőhöz.
Az eredmény: kisírtam az egyéves státusz felvételét is, hogy ne kelljen már 3 hét múlva újra alvásidőben tojózni nála.
Jó fej a védőnőm, mindig is tudtam!

Noszóval: kölyökmaci 8520 g és 70,5 cm. Olyan 3 hónap alatt nőtt 2 centit, vazzeg ez télleg szélességre gyúr!
Kancsi még mindig, de van időpontunk február 22-re szemészetre. Nagyon fain a rendszer, mert még dec. elején kértem az időpontot, sok a hely, sok a hely...
Nagyjából csinálja, amit az egyéveseknek kell, kivéve a büdös bepakolást. Csak kifele és kifele és kifele... Nem bánnám, ha befele is menne, de gondolom majd rájön, hogy lehet ilyet is csinálni. Meg még valami volt, de nem emlékszem, mi. Biztos nem lényeges...

Tejkérdésben is megnyugtatott, hogy ameddig reggel-este van szopi, addig nem kell mellé semmi egyéb kiegészítőt adni. Elég a napi joghurt és anyatej mennyisége. Így a nappali szopit el is hagyhatjuk (mivel Eszti rá se bagózik, két perc, oszt csá, dolga van... így ezt vártam már, mert fölöslegesnek találtam egy ideje... És, ha mennyiségileg sem fontos, akkor meg külön jippijjéééé!)

2010. jan. 14.

Bakker, ez megkötött!

Nagy királyság, amíg, khmm.... vaaasaaaltaaam... Ééérted, vaaasaaaltaaam...a meggyes cucc valamilyen varázslatos módon mégis megkötött így végülis csak a tejszínhabmentes mascarpone a nemnorma benne, de jól néz ki és finom is!
Yesss! Zsenizsenizseni!!

A nap idézete

"Használati utasítás:
A lapzselatint laponként hideg vízbe helyezzük (úgy, hogy azokat ellepje), 5 percig áztatjuk, majd a vízből kiemelve óvatosan kinyomjuk."

No, nálam kimaradt a hideg vízbe áztatás, a kinyomás, volt helyette azonnal a langyos meggyhez keverés...
Sebaj, a cukros mascarpone még mindig megvan! Végülis, ha belekeverem a meggyszemeket meg az ananászt...???

Tonhalkislány

Nos, anya úgy gondolta, hogy majd én jól elleszek az etetőszékben, amíg ő valamit kotyvaszt. Hát jó, most olyan engedelmes hangulatom van.
Miután tegnap délután a 2,5 órás alvásom azért csak 2,5 óra lett, mert apa felvert, amikor hazaért, és az éjszaka is csak egyszer keltem fel, 6-kor és utána 8-ig még szunyáltam, egye kutya, anya még kap ennyi kedvezményt.
Szóval leültem az etetőszékbe, ahol megint tonhalas szendvicset kaptam, mert azt öléggé komálom.
Aztán anya elfordult és foglalatoskodott valamivel...
Én meg rájöttem, hogy a tonhalas-vajas krém csak a kenyér egyik oldalán helyezkedik el és könnyen lenyalogatható. Így a nagyját lenyalogattam. Majd unatkozni kezdtem. Először elkezdtem dobálgatni lefele a földre a megmaradt kenyérdarabokat.
Aztán persze rettenetesen elkezdett viszketni a hajam, így azt több irányból megvakartam, majd rájöttem, hogy lehet, hogy álmos is vagyok (vagy nem?) és megdörzsöltem a szememet, szigorúan úgy, hogy apró tonhaldarabok rebegjenek a szempillámon és ha lehet,a szemöldökömön is.
Később úgy éreztem, hogy elérem a lábam végét és a kezemet meg tudom törölni a zoknimban. Meg is tudtam!
Mindez gondolom nincs összefüggésben azzal, hogy anya ma mégis el akar vinni tanácsadásra délután és az má' milyen kaffa lenne, halszagúan beállítani oda, mi?

Mascarponés csodacucc

Kérném szakember olvasómat (ha még megvan), az alábbi posztot hagyja ki, mert szívinfarktusveszélyes...

Naszóval, Eszter az etetőszékben egy mármegint tonhalas szendvics társaságában. Én meg nekiálltam egy szuperkirály(nak tűnő), meggyes-ananászos mascarponés krém elkészítésének. A dolog egészen addig jól haladt, hogy a mascarponét elkeverem cukorral.
Ezután viszont ajajjajjj...
Először is megpróbáltam az UHT tejszínt habbá verni. Bő 10 perc és teljes mértékű állagromlás után elolvastam már a dobozt, mégis mi a tököm van. Jaaaa... hogy habbá verés előtt legalább 12 órán át 5 fok alatt tárolni??? Pafff...

Mindeközben persze már a meggybefőttet felmelegítettem, beletettem a zselatinlapot (4-et, ahogyan a recept írta), és vártam, vártam, vártam... No, már a hűtőbe vágtam a meggyet, mert az a büdös életbe nem fog zselésedni, de még csak icipici minikocsonyaszerűvé sem válik.
Pedig a cukros mascarponéval hab nélkül még ellettem volna, de ha a folyékony halmazállapotú meggybe beleteszem a sűrű krémet! Úúúú, vadikirály lesz!
De most már nem dobom ki, mert persze megint a legolcsóbb csodaédességgel próbálkoztam be! Szóval összeöntöm egy kicsit később! Lesz, ami lesz!
Várlak haza béb fincsi sütikével, jóóóó???

2010. jan. 13.

Vasalás

Mondom, ma hirtelen olyan jó gyerek lett...
Evett tízórait rendesen, majd ebédet rendesen, és alszik már két órája! Juhéjjj!
Én meg bevetettem magam egy adag ruhakupac közé (ááá, a pórnép csak vasalnivalóként emlegeti ezt a jelenséget...), és megnéztem egymás után két X-aktákat egy adag málnapüré társaságában.
Igazából a ruhakupac rendszerint a beépített szekrény mélyén szokott elterülni, de tegnap elővettem abból a szent elhatározásból, hogy kivasalom...
De asszem nem teszem. Majd holnap!
Merénúúúúúgyutálooookvasalniiiii!!

Ui: Hmmmm... Lehet, hogy eper volt...

A fogkefe felavatása

Hát jó...



Hogy ezzel kéne fogat mosnom?

HJ

A tegnapi napunk összefoglalva:

Kaja:

Ebéd borsófőzi - Esztike szerinte "mi a tököm ez?"
(Megjegyzem a főzelék ugyanolyan volt, mint a miénk, csak tej nélkül. Ízre állagra minden...) Ezek után fél üveg bébiétel, de az is 6 szájbólkifolyatós nagymutatványnal körítve.
Uzsonna: joghurt cseresznyével és banánnal - 150 g. Kirááály!
Vacsora: köpködéses, fejrázós, szájzárós alma-banán gabonával, alma-banán magában, és maradék bébikaja (kb. 50 g) hidegen a hűtőből.

Alvás:

Délutáni alvás pontosan másfél óra - kirááály!
Esti lefekvés - nemelalvás 6 óra fentlét után, hanem ágyba befekvés, ott függönytépés, sikítozás, fej alatti textilpelenkával őrült módon játszás, majd mindezt megunva üvöltözés, nem megnyugvás. Mindezt egy órán keresztül. Mindezt Laci miatt (deigen akkoris a te hibád!! ).
Mivel Laci fél órával később ért haza a keddi biliárdból, mint szokott, így Eszti már az ágyban lefekvés előtt 10 perccel meglátta, veriheppi lett , örömében szerteszéjjel sikítozott, és szerintem ekkor túlpörgött.

Éjszaka:

Felkelős 3-kor, 6-kor, 7-kor, 8-kor és végül 9-kor.

Na ezután, éppen készültem elővenni a kiscsajt, mélyen a szemébe nézni és azt mondani: ejejjEszter. De reggel hirtelen zsebből előkapta a cukormókus formulát és azóta boldogbabaként eljátszadozik...

2010. jan. 12.

Gyufa

Persze Esztikét a legkevésbbé sem zaklatja a tejes dilemmám.
Ő ugyanolyan vígan, mint mindig, megszerzett egy doboz gyufát, amivel becarás, de elbújt egy nagypárna mőgé, és ott mókolt vele, de úgy, hogy közben kilesett felül, látom-e. (Nem kell sokkolódni, gyufa eltüntetve, azóta a nagyszobai kukát pakolja ki lelkesen, ami telis-tele apa taknyos zsebkendőivel).

Tej kontra tápszer

Na, megvan a következő sarkalatos pont az étkezésben.
Amitől már egészen ki van a tököm! De most télleg!!
Szóval az emberfia szoptat, mint az állat, tejet serkent, bogyókat szed rá, hogy 6 hónapos korig megvalósítsa a kizárólagos szoptatást. No, ha ez megvan, akkor fellélegzik, de nem ám hónapokra. Két napra, amikor is szembesül a ténnyel, hogy a kölyöknek naponta 4-500 mili tejalapú táplálékra van szüksége még egy éves koráig.
Na a bibi csak ott van, hogy az én gyerkőcöm mindig is 500 mili anyatejen élt, ebből az következik, hogy egy éves koráig ugyanolyan ütemben kéne szoptatnom, mint eddig. Hát nem ez jött elő vágyálmaimban, hogy naponta 5*, minden étkezés előtt szopival induljon a buli.
Na nem is lett így, de ez nem direkt, csak szerintem az a normális, ha szépen fokozatosan csökken a szopik száma.
Most ott tartunk, hogy reggel-délben-este. És ez így is több, mint az átlag.
No és akkor, amikor már azt hiszed, hogy megúsztad az egészet, lévén, hogy a kölyökmaci nemsokára egy éves lesz. Hát a lószart!

Ma olyan ellenállás van a gyerek tehéntejes táplálásával kapcsolatban, hogy már én is megrettenek a borzasztó tehéntejtől a reggelim mellett.

Szóval a gyerek egy éves kora után se igyon tehéntejet, mert az borzasztó (vazzeg nem túlzok, a mai propaganda szerint a hét főbűn mellé bevehetnénk nyolcadiknak). Szóval újra és újra kilyukadunk a tápszer vagy a tápszerszerű képződmények (mint babatej, tejpép) szintjére.

A tejpéppel gyengén beszívtuk már korábban, amikor a rendszeres fogyasztása után Esztike 700 grammot hízott egy hónap alatt.

Nem teljesen világos, hogy akkor ma azt a világot éljük, hogy a gyerek nem úszhatja meg tápszer vagy valamely összeállított por alakú cucc nélkül?

Így tegnap előkerült a rég nem látott mérlegünk, hogy megnézzem, amúgy mennyi az a tejalapú táplálék, ami tutira bejut Esztikébe anyatejként. Aztán meg ott van a johurt, amit naponta eszik, az olyan 50-60 gramm pluszban.
Aztán szüttyögök még a témán, hogy akkor mégis mit egyen.

Tonhal

A tonhal kiráááály!
Áldjuk az ötletadó nevét!
Hát jó, sós, sós, de ennyi...
Szóval ott kezdődött a sztori, hogy keverjem össze a.... mennyi halat mennyi vajjal?
Valamennyi lett belőle, kenyér, felkockáz, és szerintem ebből a szenyából evett a legtöbbet eddig életében.

2010. jan. 11.

Márpedig nekem héjastól kell a sütőtök!



Ez azt jelenti, hogy a héjából kikapart tököt nem volt hajlandó kanállal megenni. No, akkor egyed így... :)

HJ vagyis csak helyzetjelentés

Asszem már elegem van a betegségéből!
Ennek egyértelmű jele: sikerült reggel eltörnöm az orrszívót...
Szerencsére nem olyan mértékben, hogy rohanhassak újat venni, de ki kell cserélni...
Még mindig hörög, bár a szirupot sikerült ma valamilyen csellel nagyrészt a szájába varázsolnom. Nem is tudom, hogyan történt...
Pénteken még bejött a fecskendő, szombaton már nem, akkor az volt a menő, hogy meglepődve, hogy Laci ad neki valamit a kanálból, a nagyját bedöntögette neki, vasárnap már az sem, és a nagyrészt szétköpködés ment.
Szóval ennyi...

Éjjel 3* kelt, ez most nem tudom, hogy elméletborogatós sztori vagy sem... De no cici és simán visszaaludt, szóval azért király vagyok!

A tegnapi vacsorázás pedig asszem megint a nagyközönségre tartozik.

2010. jan. 10.

Kábelkirály

Ez csak a bónusz "márpedig nyitva is van néha a szemem" kép



Ki, hogy éééén??? Áááá, neeeem!!!




Az úgy volt, hogy én éppen csak erre jártam és totál nem láttam semmit...