Múlt péntek óta olyan, mintha a két és fél hónapos ámokfutásnak a végéhez közelednénk... Talán javulunk, javulunk...
Tegnap már olyannyira, hogy vacsorára (amikor a köpködésen és a "mindenszar"-nál többre hónapok óta nem tellett) beette az elkészített 180 gramm valami főzelékfélét, majd nézett okosan, repetára várva. Na gyorsan odaadtam neki a délutáni maradék joghurtot megfejelve almával, és még azt is megette. (Az olyan 100 g lehetett). Mindezt úgy, hogy már benne nyaralt egy egész banán, amit a híradó alatt tüntetett el ("addig is hallom a híreket, amíg eszik" alapon ilyenkor van a banánozás/mandarinozás).
Ma ezt folytatta azzal, hogy életében először betermelte az egész szelet vajas-sajtos kenyeret úgy, hogy nem az IKEÁS előke zsebéből pottyantak ki az el nem fogyasztott darabok. Majd persze ezután még jöhetett egy kis gesztenyés alma...
Na ezen felbuzdulva, ma ebédre krumplis tésztát kap. És mivel nem találtam itthon durum fodros nagykockát, így tojásosan (nem vagyok nagyon megijedve, egytojásos száraztészta...), és majd vacsira tökfőzeléket!
Ó, ha ez így maradna!! Lécciléccilécci!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése