Jóbaba az orvosnál

Szokták kérdezni pl. a boltban, amikor összefutok valakivel, hogy Eszti mindig ilyen jó baba-e. Természetesen nem, de mindig furcsállottam a kérdést. Mert a rosszbaba mit csinál? Én csak nyugtonülőkkel szoktam találkozni... Ergo, akkor mindenki jóbaba...
Node, most már biztos, hogy mégiscsak jóbaba. Tegnap doki. Ott százezren, marhára értékeltem, de muszáj volt megvárni a sorunkat. Tök nyugiban elüldögélt az ölemben a játékával. Aztán bejutottunk. Gondoltam, most jön az ihajcsuhajj, ha a dokinő ránéz, már attól is kiborul, nemhogy a sztetoszkóp. De még akkor sem. Csak vigyorgott. Bevallom csodálkoztam, mert Esztercicc nem az a "nyugton-vagyok-amíg-taperolnak" fajta. Aztán jött a torokfigyelő célszerszám. Na gyerekszáj összeszorítva, gondoltam ebbe se jut be senki. De a dokinő beerőszakolta magát, na itt azért már némi sírással jutalmazta Eszterem is a helyzetet. De aztán újra csak vigyorgott.
Szóval huhh, megúsztuk ezt a dokidolgot.
Az eredmény: szerintem semmi extra, mert csak kálciumot kapott, meg tengervizes orrsprét, köptetőt. (Amiről el kell mondanom a sztorit:
"Vegyen Rhinatiolt, attól majd jobban fog köhögni..." Óóó, dejóóó, pont erre vágytam... Én is akaroook! Mondjuk én nem köhögök, de gondolom attól majd köhögnék... )