Miután anya esze akkora, mint a haja, megint elfelejtette, hogy egy hónappal öregebben szemlélem a világot.
Most, hogy egy nappal elmúltam 11 hónapos, bemutatom, mire is vagyok képes:
Jövök, megyek, pakolok.
Visítok, ha elveszik a tiltott dogot a kezemből.
Nagyon jól értem, mi az a "nem szabad". Sőt, ha apa mondja, akkor rögtön el is sírom magam.
Ha jól érzem magam anya kezében, akkor üvöltök, ha letesz, míg ha apa kezéből is muszáj leszállnom, akkor nem üvöltök mert tudom, ő emiatt nem sajnál meg.
Amit tudok: tánci-tánci, tapsi-tapsi, pápá (ezt csak akkor értem, mit jelent, ha megyek aludni és apának integetem, amúgy nem jellemző), fésülködni, berregtetni mint a veszedelem (és mivel ezen általában nevetnek az emberek, nem szeretem abbahagyni sem).
Földről felcsipegetni a legapróbb dolgokat (mint morzsa, hajszál, az esetleg megjelenő porcicákat mindennél többre értékelem)
Úúú, és a kuka... Na az a kedvencem... Kár, hogy anya nem kedveli, ha belemászok kutakodni.
Énekelek is és rázom a fejem (még mindig kicsit rocker Zsolti...), ha klassz zenét hallok.
Viszont ezen kívül annyi minden megy már, hogy anya azt álmodta, hogy úgy vártuk haza apát, hogy a "Süss fel napot" énekeltem... Node anyaaa, ez azért már tényleg sok(k)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése