A náthám péntek délutánra kezdett eluralkodni rajtam. Ugyanezen a napon Esztergyermek lefeküdt délelőtt, és el is szunnyadt 2 óra hosszára (ez ritkaságritkaság, mint a fehérhollóság). Na, én délután másra sem vágytam, mint hogy kis nyugi legyen, és lőőőőn... Lefeküdt 2,5 órával az ébredése után (ilyen utoljára a babakocsis alvásstyle-ban fordulhatott csak elő), és még aludt 1 és negyedet. Aztán este simán lefeküdt fél 10-kor és csak másnap 3/4 10-kor kelt fel. (Kétszeri éjszakai ébredéssel persze, de az nem gáz)
Hoppá! Gondolhatnánk, hogy kialudta a taknyát, de azért sajnos annyira nem szép az élet. Még mindig takonyos és hörög.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése