Apával

Lacival most jutottunk el arra a szintre, hogy közel egy év után újra kézenfogva, kettesben kávézni mentünk. Jó volt, mert szakadt a hó, majd az ónos eső, és a kesztyűm a babakocsiban maradt! Kúúúl

Esztike nagyi (és Hajni)- vigyázásban maradt itthon.
Gondoltam majd hiányolni fog minket, mivel még sosem hagytuk így másra, hát csalódnom kellett... Szerencsére persze...

Így Lacival a Malomban lévő puccos kávézóba mentünk, ahol azzal kezdtem, hogy belenyaltam Laci mexikói kávéjának a habjába, amiről tudtam, hogy az a piros por az chilipaprika (de akkor minek nyaltam bele???), majd sikítva beleittam a forró csokimba (ami nevéhez híven forrrrró volt), de aztán megnyugodtak a kedélyek, elhűlt az isteni forró csokim is (narancsos-fahéjas és igazi sűrű... hmmm... )

Persze Laci rögtön rálépett a szivatás mezejére és megjegyezte, hogy legközelebb is elmegyünk kakaózni (ami egy lájtos délutáni babazsúrok képét vetíti elénk), de én akkor is boldog vagyok, hogy végre ketten tölthettünk el 1,5 órát, ha kakaózás, ha kávézás címszóval is...