A) beteg és B) beteg

A) beteg reggelizik. Szegény gyermek ugye? Minnyá elsírom magam!

B) beteg, aki imád az orrszívóval játszani.

A kép lényege még a tanulság, miszerint egy éves pucér gyereket nem hagyunk a szőnyegen fürdés előtt 2 percre sem. (Hogy mindenki értse: az a víz nem az orrszívóból jött ki.)

Egyébként
A) beteg a szokásos két napos takony kórságában szenvedett, már elég jól van, úgyhogy holnap már a konyhában reggelizik. Reméljük így is marad.

B) beteg meg szintén kb. jól van, eltelt a 3. nap is Ventolin nélkül, szinte rekord, bár most alvás közben hallom csúnyusul köhögni. Reméljük ennyiben is marad.

Noígyvagyunk.

Ennyit a zűrös hétről

Egy idióta vagyok. Mit össze nem rinyáltam a betegség miatt!
A legnagyobb problémámat az jelentette, hogy én abban bíztam, hogy legalább az első hetet megússzuk és csak jövő héten indul a buli. Bevallom, erre a két napos teljesítményre nem számítottam.

Node, figyejéé már! Eszti beteg lett, vagyis nem ment oviba, vagyis ennyi volt a zűrös hét. Értjükalényeget?

Eszti gázgizi volt, éjfélkor jött (bakker az a legrosszabb, olyan mélyről ébreszt fel az éjféli gyerek), pisilni kell és folyik az orra (az odakészített zsepiket éjfélig már elfújkodta). Jóvan pisi, fújás, orrkenés, visszafektetés.
1/2 5-kor ugyanez a kör.
6-kor Peti sírt fel. Annyira beijedtem, hogy beteg és amúgy egész éjjel aludt, hogy biztosra vettem, hogy orrszívás lesz és mivel már szinte reggel van, nehézkes lesz visszaaltatni, így Esztit kikaptam az ágyból, átvittem a nappaliba a kanapéra alvósmajmostól, majd mire ezzel végeztem, Pepó spontán visszaaludt.
Na akkor már mindegy volt, befeküdtem Eszti mellé.

Nem kellett Esztit elvinni reggel, nem kellett rohanva, a féligalvó kisebbel hazacígölni délben, így itthon: nyugalom, relax pihenés.
Azon kívül, hogy persze ebédet főztem neki. De karalábélevest pogácsával, hogy ne érezze már olyan jól magát. (Bár már a pogácsától elégedett volt...)

Nálunk ugyanis marhajó betegnek lenni, erre így rájöttem, amint körülnéztem ma a lakásban.

Esztinek mondtam, ma pihenés van, és engedélyezett egy csomó minden, ami máskor nem.

Így a nappaliban, párnák közt reggelizett. Egész nap mézes teát szopogatott.
Aztán a fél délelőttöt Csingiling nézéssel töltötte (köszönet a tippért Hajnikának), közben megette a körte/alma tízóraiját szigorúan a TV-t bámulva.
Aztán elmentünk petrezselymet venni meg egy fél órát sétálni.
Hazaérve eljátszadoztak, majd ebéd, alvás (az se volt semmi, 45 perc után felébredt, kijött, mondtam neki, ne vicceljen, olyan keveset aludt, feküdjünk már vissza. Elhitte és még 1,5 órát aludt. Amúgy is 1,5 óra  a minimumja, nemhogy betegen), utána egy adag meseTV a számítógépen.
Vagy fél óra madaras játék (Angry Birds) apa telefonján (erről eskübecsszó írok, milyen az informatikus gyereke...), és színezés a számítógépen. Mert ma mindent lehet. De aztán ezen utóbb összevesztek apjával, és akkor bőgött egy jót, amely tevékenység viszont híresen jól oldja  a váladékot.

Petikém meg most úgy van, hogy semmi tünete, csak az orrfolyás, ami túl hamar múlik neki (kb. fél napig volt csak intenzív), de semmi nyűg vagy nemevés. Alszik is rendesen, szóval nemtom lesz-e rosszabb vagy megússzuk.

Azért ez így erről az oldalról megközelítve nem is gáz.

Negatív rekord

A heti káoszt megfejeljük. Így az igazi!
Na hány napot bírtak a kölykök ovis fertőzésmentesen?

KETTŐT! Baccakutya! KETTŐT.

Vagyis mindkettőnek folyik az orra, délutánra Pepóka kifejezetten jól nézett ki, orra sem folyt (vagyis holnapra tüdőn lesz a cucc.)

Már fel voltunk készülve termékügyileg (méz-orrcsepp-orrszipka-orrkrém-kálcium-Cebion stb) úgyhogy ma, szeptember 26-án a porszívó újra elfoglalta fejedelmi helyét a lakásban.

Azért voltunk tanácsadáson reggel Petyusszal. És tényleg egy nyúlkörömnyin múlott csak, hogy egyszer legalább egészségesen oda jussunk, de nem.
Úgyhogy oltás elmaradt (MMR-t nem is kapja meg egyelőre), majdnem fél kilót sikerült híznia 5 hét alatt, és összement 2 centit. Mondtam a méricskélős védőnéninek, hogy ne szívasson, úgyhogy beírt annyit, amennyi eddig volt. Mámégilyet.

Node beszéltünk a vasról a doktornénivel. Mert megvannak az eredmények és úgy néz ki, klasszul bejött a biocucc. Igaz a gyerek tök vérszegény, de a vasa rendben van. Mondtam "hűdeállat, akkor mitől vérszegény?".  "Lehet pusztulnak a vörösvérsejtjei" (vagy vértestek azok? ).  Hát ez ász, akkor már lenne inkább vashiányos. Doktornénink szerint na nem olyan gáz ez most így laboreredményileg.
(Különben meg utánaolvastam és a genetikai hibák okozhatnak vérszegénységet, úgyhogy lehet, ez biza így marad.)

Azt is mondtam neki "jöttünk, láttunk és ne búcsúzkodjon, mert ma szerda van, akkor kb. pénteken újra jövünk". Erre nevetve bejelentette, hogy "szerintem is".
Ezzel legalább nincs gond, várnak szeretettel az orvosnál.

Úgyhogy reggel Peti kókadozott már a tanácsadás után, taknyolt, nyűgös volt, le is fektettem délelőtt. 
Délután valami csoda folytán aludt náthás orral 2,5 órát.
A hetet meg túléljük valahogy: Esztiért hülye időpontokban kell menni, Peti taknyos és még az 5. foga is érkezőben.
Ha már lúd, legyen kövér, legalább túl leszünk egyszerre mindenen.

Heti káosz

Az egész hetünk egy káosz.
Eszti elkezdte az ovit, az alábbi rendben: H,K: 9-11, Sze, Cs, P: 8-12.30

Remek. Az oviutat lemértem tegnap. LelkesEszterrel, aki pocsolyába makkdobálás, gesztenye és levél szedegetése nélkül, tisztán 15 perc alatt tette meg az utat. Közben Mr. CsakazértiskoránkelekPéter már 9-kor a babakocsiban kókadozott, kivettem, hogy ne aludjon el. Majd 11-kor újra ilyen körülmények között jöttünk haza. Lezsibbadtam no.

Aztán ma reggel újra. Mr. CsakazértisrekordkoránkelekPétert vinni kell 11-re tornára. Az ellenkező irányba.
Szóval rendesen össze kell koordinálni.

Apa elugrik melóból Esztiért. Holnap reggel is ő viszi, mert persze nekünk tanácsadás 8.20-kor- az ellenkező irányban.

És akkor az,  hogyan fogom 12.30-kor Esztit elhozni alvásidős Pepókirállyal a következő 3 nap? Na az még kérdés.

Az oviról majd mesélek, egyelőre határozottan nem tetszik neki. És kap időt beleszokni.

Petikémről most nem sok van, hacsak nem a nagy kérdés: 10-es skálán mennyire gáz, hogy úgy aludt el a babakocsiban (és alszik most is), hogy egy félig megrágott babakeksz maradt a szájában. Annyira már olvadt, hogy ki ne lehessen bányászni, de karakteresen benne van.
Szerintem olyan 7-8-as.

Hagytam aludni (aztán majd keményen szívok délutáni alvásnál), mert tornára el kell jutnunk egészben 11-re és nagyon nagy bosszantásomra reggel 1/4 7-kor felkelt. Kiba* ideges voltam ám!

05:17

A pontos ébredési idő. De nem is ebből a szempontból lényeges, hanem hogy az izgalomtól nem is bírtam visszaaludni. Na miért?

Pár hete volt egy olyan 10 napos időtartam, amikor Petit rendszeresen vissza kellett fektetni. Ugyanis -szerencsére csak hajnal tájban- felébredt, és azonnal feltapadt a rácsokra. Ezt amolyan mozgásfejlődéses átmeneti problémának gondoltam, az is volt.
Gondot okozott mondjuk délután, amikor a 1,5 órás alvásciklusa lezárultával azonnal riadt és már ott bömbölt csukott szemmel, térdelve a kiságy rácsánál. Akkor nem mindig tudtam visszafektetni. (Most megint a 7 órás kelés a menő, ilyenkor délután azért sokszor kell neki a 2-3 óra alvás.) Úgyhogy vártam már, hogy vége legyen ennek az időszaknak.

Most egy hete kb. rendeződött is.

És ma...
...életében először....
felállt!
Vazze éjjel 5.17 perckor a kiságyban. Hirtelen átsuhant, hogyan is fotózzam le, de hamar eltekintettem ettől. :) Persze visszaaludt, de én már nem tudtam.

Így a második alkalmat megörökítettük. (A feje béna, de most úgyis az alját kell nézni! :) )

Örömposzt

Már onnantól kezdve az, hogy egyszer azt mondta Abigél (százezer évről kineziológus ismeretség), szóval hosszú-hosszú évekkel ezelőtt ríttam neki, hogy az én életvonalam olyan rövid, hogy max 35. Ránézett és röhögve bejelentette, hogy az tán még 30 se. (Később persze hozzátette, hogy nem az élet hosszát mutatja.)
Úgyhogy emiatt külön örömmel számolhatok be arról, hogy betöltöttem a 28., 30. najóegyefene: 32. életévemet.
Aminek okán rengeteg köszöntést kaptam pl a Fotexnettől, a Maximától, de legjobban a DM-esnek örültem (mert ők küldtek hosszá -15% végösszegi kedvezményes kupont is. :D)

Végignéztem magamon, és a hajam csak kicsit őszül, de tök mindegy, mert festem.
A ráncaim a kozmetikus szerint kb. 28 éves szinten vannak. De ha sokat nevetek, az már meglátszik.
A cicijeim kibírtak 15 hónap szoptatást és 11 hónap intenzív fejést. (Ez már önmagában is csoda, ha már látta valaki, mit művel a mellszívó a mellbimbóval:-vagy 3 cm-re nyújtja. Brrr...)
Ami a nemjó, az a +3 kilóm, ami a nyár folyamán tapadt rám. Nem figyeltem, jól éltem. (Vagyis jöttem-mentem-ettem, söröztem minden este - jó nyarunk volt.)
Értelemszerűen ennek felismerése óta nincs kaja délután 3 után és újra terítékre kerül a sportban való kiteljesedésem.
Szedek Echinaceat, hogy túléljem a telet, a körmöm még mindig narancsos, a telefonom meg piros.

Van egy férjem, aki szerelmemdrágám, igaz nem főzmostakarít, viszont baromi okos. Aki sörhasat eresztget, de újra futni fog (erről még nem tud.) Aki nem érti, hogy a táskáim az évszakoknak megfelelően más színűek és anyagúak, viszont Update tiramisut hoz bónuszajándékba, hogy délután együtt ehessük meg a szülinapomon. (És még Maphrodaphnét és mangót.)

Van egy lányom, aki szemüveges, de ezen kívül csont tökéletes. Aki nem eszi meg az Update tiramisut, ellenben a pólója színéhez választja a ruháját és a csatokat. Aki nem érti a "NEM" szót, ellenben minden zebra előtt megáll a bringájával. Aki nem akarja belátni, hogy naponta csak fél óra DVD-zés engedélyezett délelőtt és fél óra meseTV a szgépen délután, de mégis mindig azt mondja: tök jó fej vagy anya, szeretlek.

Van egy kisfiam, aki egyszer majdnem meghalt, de mégsem. Akiről azt mondták, lehet járni sem fog, és most mászik. Aki csak a piros telefonomat nyomogatva eszik rendesen, de imádta az Update tiramisut (és vele együtt minden süteményt, amit eddig evett). Aki mindenre azt mondja, hogy vauvau és baba, de ha elkezd puszilni, úgy kell eltenni a fejemtől, mert nem hagyja abba. Aki akaratos és nyávog, de mégis tudom a kacagásából, hogy boldog.

Úgy döntöttem, boldog vagyok. (Úristen adjon valaki egy sorsjegyet. MOOOOST! :) )

Megint eszünk

Amúgy Petikém annyira, de annyira cukiság. Csak nézem, ahogy molyol, meg ugye az üldögélve játék nálunk még újdonság, és olyan édes úgy.
Aztán nyávogni kezd... :)
Sebaj!

Eszti eddig meg sem kóstolta a szilvát. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve beleharapott, azóta imádja.
Pepi szintén zenész: "énaztánmegnemeszem".
Egészen eddig:

Így persze megette. Sőt...

Szerintem elégedett is volt vele.
Borzalom, de tényleg mindenből követel, amit lát.

Így történhetett meg, ami miatt feltétlen be kellett pötyögnöm ezt a pár sort.
Ma ebédre harcsapörköltet evett túrós csuszával!
Teljes ebédet! Éééérteeeed????

Úgy voltam vele, hogy már igazán beszállhat a halas étkezésünkbe. (Úgyis embertelen sótlanra sikerült.) Ezért képes voltam minibbnél is kisebbre vagdosni a csuszatésztát és bele a kölyökbe.
Az első teljes adag rendes kaja. Ezt is megértük...

Családlátogatás

Főleg Murphy látogatott meg minket mondjuk...

Reggel, gondoltam felkelnek olyan 1/2 8 körül, az tök jó, mert reggeli után összedobom az ebédet (egytálétel, hogy mehessen majd be a sütőbe), és még el kell ugranunk a zöldségesbe is, mert tegnap már nem volt este idő bevásárolni.

Természetesen Pepó ma gondolt 1/4 9-ig aludni. (Amúgy a  3/4 8 a leggyakrabban előforduló ébredési ideje-mostanában...)
Nem baj, rohamtempó, megleszaz, Kaja, öltözés, zöldséges (10 perc alatt megjártuk!), ebéd előkészítés, Peti tízórai.
Eszti jön: kérek Actimelt. Örültem, hogy juhéjj, mert amúgy orvosi számítások szerint neki a kálciumhiánytól már sem fogának nem kéne lenni, viszont annál több törött csontjának, annyira nullát teljesít tej terén. Max Csingilinges joghurtital és törvényszerűen a legdrágább: Actimel.
Szóval öröm, igyad babám!

Beviszi és a nyakamat rá, hogy megint az ótvar telefonját nyomkodta, mert egyszercsak nagy-nagy bőgés, visítás: kiömlött az Actimel!.

Az óvónőket 10-re vártam, a bömböléssel fűszerezett Actimelborogatás pontban 3/4 10-kor történt. Kaja még csak félig...

A slusszpoén, hogy a kanapén szokott lenni egy ágytakaró, amit évente kb. 2* mosok ki...
...és ma reggel tettem be a mosógépbe. Szóval 9.50-kor a joghurt végignyomva az ágyon, én meg a szőnyegtisztító folyadék használati utasítását böngészem ezerrel.

Kisikáltam 3 perc alatt, gondoltam olyat még nem láttam, hogy bárki "hivatalos" pontosan érkezett volna, csak meglesz az ebéd, nem kell aggódni, amikor csöngettek.
10.02 perckor.

Úgyhogy Murphy kétségtelenül itt ólálkodik.

Az óvónénik amúgy fiatalok, kedvesek, Esztivel is aranyosak voltak. Pont a megismerkedés volt a lényeg, mert szülő nélkül lesz beszoktatás, vagyis megy hétfőn (24-én) 9-re és 11-re megyünk érte vissza, és ne vadidegenekkel találja magát szembe első nap. Teljesen okés.
Az én szempontomból a szülő nélküli beszoktatás is, mert pont azon agyaltunk Lacival, hogy melyik zsebünkbe dugjuk Petit, ha bent kell lenni Esztivel. De így ez a probélma nem probléma.

Annyi mindent kérdeztek és jegyzeteltek, hogy csak kapkodtam a fejem. Még az is kérdés volt, voltak-e rosszulléteim terhesség alatt meg ilyenek.
Részletesen kikérdeztek Esztiről, melynek a végén khmm... ők is azt mondták, "ez tényleg tökéletes".
(Vicces volt, de tényleg nincs vele semmi extra, csecsemőkora volt téma, alvása, játszós szokásai, kötődései. Ez meg sima ügy neki. Majd jópofa lesz ezeket megválaszolgatni Petinél ... :D)

Azt lehet tudni, hogy több fiú van, mint lány, és a lányok mind kedvesek és aranyosak, úgyhogy szerintük biztos lesz kisbarátnő. És van még 2 másik szemüveges gyermek... Hát én ennek is örültem!

Úgyhogy izgalommal várjuk a 24-ét. Már megvettük, ami kell, tisztasági csomag, benticipő, a vasalós matrica terv hamvaiban halt ötlet maradt, amikor kiderült, hogy 4 ív ilyen papír 2200 Ft az Alföldben és a Meskán készen lehet venni 1000 körül mintával. Úgyhogy azt már a postán várjuk (plusz matricát is szereztem tulipánosban ugyanolyanokat, mint a vasalós).

És a dédi is megérkezett rendben a szemészetre, majd hozzánk, majd mostanra már el is pályázott.

Kardiológia co, főleg

Tegnap felhívtak a gyerekkardiológiáról, hogy nem lesz a főorvos jövő héten, mennénk-e esetleg... öö... holnap... :)
Naná, hiszen a keddi időpont 8.20 volt, ez hagyján, de két gyerek + 11-re fejlesztés, ami a másik irány a városban és szintén 2 gyerek. Hát nanáhogy mentünk ma!

Eszti a sztár, olyan ütemben hajtotta meg a futóbicaját, hogy simán odaértünk időre az Izsáki útra (az azért nincs olyan közel). Kár volt, mert egy órát kellett várnunk. (Ezelőtt soha ilyen sokat nem.)

A játszószobát pont akkor zárták be (ezelőtt mindig nyitva láttam), de szerencsére zárás előtt a hölgyike még kiküzdött egy nagy műanyag csúszdát a váróba, így Eszti nem unta fullosra magát. Csak félfullosra. De jógyerek, bírta simán.
Petit szépen megetettem a tízórais joghurttal és közben rájöttem, hogy Esztinek nem hoztam. Így ő jobb híján beérte a babakeksszel. :)

A kardiológia eredmény számomra igen meglepő. "Rendben van, nem látható szűkület."
Mer' hova lett? A műtött aortán meglévőre komolyan azt hittem, hogy az van, és az csak rosszabb lehet. Erre most nincs is? Hát miez? Örömboldogság? Naja!

Különben a főorvos ránézett és megkérdezte, hogy vérszegény-e a kölyök. Mondtam "azhát" (vagyis, ha ez megen ilyen látványos, akkor asszem bukta a biocucc...), de rákérdezett, hogy mit eszik a gyermek. Háááát céklát azt nem... (sejtettem ugyanis, hogy ez ügyben nem a Fornettis pogácsafogyasztási szokásainkat szeretné felkutatni). "Húst?" Fogjuk rá. "Jóvan".
Uhh, ezzel túltárgyaltuk az intim szféránkba hatoló kérdést. :)

Eszti visszafelé is jó időt futott, és ha már szirszar kaja, beugrottunk a mekiben egy adag mcnuggets-ért. Hát tehetek én róla, hogy más nincs útközben? (A Szil-coop nem ér, be nem megyek a babakocsi/bringás egyveleggel.)

Délután végre eljutottunk Hangyáékhoz. Szép teljesítmény ez így babalátogatásnak, amikor Kende már 7 hónapos, de voltunk na! Eszti mondta, hogy ő szívesen maradt volna estig (különben este jöttünk el), jól elvolt. Peti. Ő is néha. :)

Holnap délelőtt jönnek családlátogatni az óvónénik (én az hóttuti nem vágom puccba a lakást), mert jön a mamesz is kontrollra, inkább ebédet főzök reggel.
Szóval soha nincs nyugi.

Álom és rémálom

Még mindig azt mondom, hogy tök jó, hogy Eszti itthon van, de emiatt aztán nulla időm van.
El vagyok maradva az emiljeimmel, a receptjeimmel stb.
De minden nap 12* ájulok el, hogy milyen tökéletes kislány. Édes, vidám, csacsog, és mindenhova el tudom vinni magammal, ahova a Petit kell.
Ma pl fejlesztésen voltunk, jött Eszti is (már nem először) meg is jegyezte, hogy ez a torna jobb, mint a másik (vagyis a Dévény - ott ugyanis "csak" két láda játék volt, itt meg egy egész szobányi... :) )
Önálló, rendet rak, Petit imádja és hihetetlenül türelmes vele és még ajnározhatnám.
Amúgy is félek az ovikezdéstől (még 2 hét), de a takonykór miatt, úgyhogy most jó ez így.

Peti Esztihez képest viszont egy bazi nagy arculcsapás.
És akkor most még boldog is vagyok, hogy pár hete vannak olyan napok (vagy a napnak részei), amikor nem nyávog.

Szokták kérdezni, hogy "Ééés? Szenvedett a foga miatt?" Én meg szoktam mondani, hogy mivel egész nap nyifog, hát nemtom.

Biztos vagyok benne, hogy egyrészt másfajta gyerkő, mint Eszti, másrészről hozzátesz a mozgásfejlődésének lassúsága is egy lapáttal. Mert amióta jobban mozog (gyorsan és tudatosan eléri a dolgokat), azóta vannak néha nyugodtabb ütemek a napban.
Szóval majdnem biztos, hogy róla nem fogok ajnározó sorokat írni 2 év múlva... :D

Amúgy király gyerek, egész nap zabál, de csak sokszor szarokat (vazze felismeri a Fornetti emblémát és már kezdi a visítást a pogácsáért, majd beeszik 3-at! Igen, Eszti szerintem csak 2 évesen kapott ilyen fijjfujj dolgokat, de emmeg alig múlt 7 kiló, így klasszikusan: "leszarom, csak egyen".)

Reggelre benyom 3 szelet kenyeret is (azt mondtam, hogy kb. két hónapja kihajítottam a tápszert meg a cumisüvegét? Semmi értelme nem volt szenvedni vele, egy kortyot sem ivott), így babatejet kap a reggelihez, valamennyit (khmm 60-80 milit) meg is iszik (különben igen, tejes. Örülök, hogy rápróbálkoztunk és nem maradtunk a teljes tejmentes diéta mellett, mert semmi baja nincs tőle.)
A tízórai még rendben van, az joghurt, az mindegymilyen, megeszi.
Aztán ebédre bébiétel (igen, hónapok óta nem főzök, mert "ennek minek?" :D).
A mi kajánk ízlik neki, de az állaga miatt nem eszik csak falatokat belőle, az övének meg kb oké az állaga (ohóóó, juhéé, már pár hete hajlandó a 8hóstól való darabosakat megenni, azóta nem is kap püréset), de az íze szar. Kész patthelyzet.

Aztán alvás után gyümölcs, amivel most jól állunk, szerintem egy körte+barack+egy marék szőlő az nem kevés. Ééés utána séta: a babakocsiban folyamatosan eszik valamit (hogy csöndben legyen: keksz, pogácsa, kuki), aztán hazajövünk vacsora, és nagy eséllyel még a földről kiskutyaszemekkel (és vércsevisítással) kunyerál még Eszti vacsijából is.
Most így elolvasva jajjmilyen gyereket nevelek! :) (Pl emlékszem még az olyan elveimre, hogy a gyerek akkor egyen, amikor kaja van, főleg ne a babakocsiban. Óhh, régi szép idők, elveszett elvek... :) )

Rendre letépi a függönyt az erkélyajtón, kirángatja a konnektorból az állólámpa zsinórját, az étkezés befejezését a falatok minél nagyobb ívben történő széthajigálásával jelzi. Tovább is van, mondjam még? :)

Szóval Esztim egy álom, Petim jelen állapotában inkább rémálom, de szerencsére még mindig erős babaszaga van, így maradhat.
Különben meg kussolok, legalább alszanak mindketten rendesen. Az is valami! :)

És perszepersze imádjuk ám Pepókirályt, de hát ez ilyen, most mit szépítsük a helyzetet.
(Különben a mameszom itt volt és azt mondta "deédes, decuki, de jajj, de rossz gyerek lesz ebből." :D Én ugyan soha nem mondom egyik gyerekemre sem hogy rossz, de a lényeget értjük. )

Orbit drazsé

Ennyire telik most az időmből.
De muszáj, mert megjelent a felső kettes is (így már összvissz 4 fog megvan), ezért a kétfogas képet pótolnom kellett.

Különben meg Wilson bácsi Orbit foga ehhez képest... pfff... semmmmiiii!! :D

És mit tegyek, mindig röhögnöm kell ezen a képen, ezért van itt.

De ez kétségtelen aranyosabb fotó a fentinél:

A másik díszpinty fejlődése tekintetében elmondható: 3,5 éves korára ledolgozta egy óriási - normál gyerekhez mért- különbségét.
Ezt választotta a pékségben:

(Na, én nem sokat dolgoztam magamon a témában az elmúlt években, mert a dédi harcolta ki neki, tőlem aztán nem kap ilyet csak ünnepnapokon. Azt a csokoládé gúnyába bújtatott növényi zsírt ugyanis csak erős szappanozással tudtam a kezéről lesuvickolni.)

Egyéb tapasztalatom a napokban:
Laci utálja Lana Del Reyt és az állat narancsos körömlakkomat.
Eszti viszont imádja.
Ja és K. Erát 5 év alatt akkor sem vitte el a szifilisz, ha nem kezelik. (Láttam Kméten kószálni.)

Peti- szept. 4.

Annyi minden izgalom volt tegnap, de hihetetlen flottul ment.
Az immunológia viszont -érzésem szerint- csak egy plusz kör volt.

A múltkor helyettes doki volt ugye, aki mondta, hogy még a "szezon" előtt menjünk vissza.
Kedvenc Kriván dr-unk meg mondta a jövőre nézve hogy kb. félévente megnézi a T-sejtek alakulását, így kb. majd évi 2* kell ide visszajárnunk.
Úgyhogy emiatt most nem vesz le arra vért (mert 3 hónapja voltunk), majd decemberben.
Persze a többit megnézik, ami nem baj, mert tök kíváncsi vagyok Petikém vérképére.
A múltkor is vérszegény volt kellőképpen és azóta elfogyott a Maltoferünk és vaspótlásra valami bio vackot kap már egy hónapja. Így pont látszani fog, van-e értelme ezt adni neki, vagy térjünk vissza a cseppekre (különben meg tök mindegy, ha az sem segített rajta.)

Hazautas délutáni alvást terveztünk, de olyan királyak voltunk, hogy 10-kor már telefonáltam Laciéknak, hogy mégse menjenek a Lurdyban be a játszóházba Esztivel, mert pont végeztünk. Vérvétel, aztán go. (Olyan csodás mennyiségű vizet itattam meg a királyfival, hogy 5 mp. alatt lejött, fúú, de jó is volt!)
Így haza is értünk egyre, úgy, hogy közben meg is ebédeltünk.
Legalább mindenki nyugodt körülmények között alhatott. Ezt szeretem.

Az eredmény meg semmi. Ilyenkor vérvétel általában teljes vérkép és Igg.
Azt mondta a doki, hogy az Igg szépen növekszik, normál tartományban van, így pótlásra nincs szükség (hála, mert az egy 4-6 hetente buli, és annyi idő, amíg infúzión lecsöpög, nagyon nem akartuk.)
És végre megkérdeztem, van-e esély, hogy valami javulás tapasztalható majd később vagy 10 évesen is évi 12* lesz beteg? De szerencsére szépen levezette, hogy több ok miatt is javulással lehet számolni.

Ezekben az első években gyengébb, érzékenyebb egy csomó szerv: fül pl. (Petinél szerintem kifejezetten a tüdő), később jobban kooperál majd a gyerek betegség esetén (vagyis ki tudja köhögni, orrot fújni stb.), a környezet is jobban alkalmazkodik (suliban pl. már nem jellemző, hogy minden gyerek csutak beteg lenne folyamatosan, így ő sem kapja el), és a B sejtek emlékeznek majd az átvészelt betegségekre.
Persze hozzátette, azért óvóbácsinak ne adjuk a gyereket. (Mert van neki egy immunhiányos óvónéni betege és hujujjj. :) )
Szóval tök jól alakult minden, az új autósülés projekt remekül teljesített. Visszaúton ugyan hátul ültem szórakoztatni a kölyköt, nehogy elaludjon. Ééééés, mivel két autósülés mellett kb. a gyerek szájában fértem csak el... Össze is futottam alul egy új foggal!  A harmadikkal! (És ide a rozsdásbökőt, ha nem jön kifelé nagy ütemben a jobb felső kettes is!)

Eszti- szept. 4.

Alighogy felébredtek a gyerkőcök délután (vagyis Eszti 3/4 4-kor, Petit meg 4-kor pakoltam ki az ágyból), én már el is szaladtam az ovis szülőire.
Hát mondhatom, csak pozitív benyomásom keletkezett!
Az egész mindenség teljesen új (a suli egy részét alakították át csoportszobáknak, állítólag már nem is indulnak új osztályok), hivatalosan még csak a jövő héten lesz az átadó ünnepség. Úgyhogy ez a része frankó.

Mindent felírtam, beszerzünk, huhh, kell egy valag cucc, ami tök jó, mert Eszti imád vásárolni és készülődni, meg még szórakozunk addig ilyenekkel (köszi K, muszáj volt betennem, mert szerintem tök jól le van írva, hogyan kell csinálni).

Eszti a Katica csoportba fog járni, a jele pedig a tulipán lesz.
Anyám, már előre feszengtem, hogy mi lesz a jelekkel.
Nem akartam ugyanis, hogy szegény gyerekemnek is olyan vér satnya jele legyen, mint nekem volt. A mai napig szenvedem a pszichés hatásait, hogy holdacska volt. (Na az ilyen szövegeim után szokott kiderülni, hogy anyám választotta nekem nagy szeretettel. :D)

Szóval nekem mindegy mi, de csajos legyen!
Már eleve örültem, hogy Katica csoport, nem a Maci, mert a Katica olyan cukin hangzik.
Aztán rettegve vártam a jelosztást, ami egyébként hírhedt esemény az óvodai szülőiken. (Megy a harc, verekedés, én meg ugye konfliktuskerülök általában. Bár szerencsére a gyerkők érdekeit jobban sikerül képviselnem, mint a sajátomat.)

Nade most! Kiadták a jeles papírt, hogy mindenki írja be egy mellé a kölykét.
Mellettem Laci egyik munkatársa ült (ők egyébként amolyan játszótéri ismeretség) ő teljes nyugalommal megjegyezte, hogy nekik mindegy, mert annál rosszabb nem lehet, minthogy a gyereknek a bölcsiben fésű volt a jele.
Na ez volt az a pillanat, hogy beálltam a tömegbe és amíg mindenki nézegette csak és válogatott, én igazán könnyen (vagyis birkózás nélkül) megszereztem a papírt, és a tulipán mellé bebiggyesztettem Esztimét. (Ugyanis nem válogattam, hanem amint a szemembe ötlött a tulip, rögtön bevillant, hogy Adrinak ez lett a jele, és nekem akkor tök tetszett, hogy "Na igen! Az már egy valamirevaló kislány jel!" Így azonnal ráraboltam. :) És nem utolsó sorban, tudok is rajzolni.)

Aztán felhívtam Esztikémet (ehh, francokat, az apját, hogy végeztem, de Esztivel tudtam csak beszélni), szóval mondtam neki:

"Majd otthon elmesélem, mi volt."
Nem, most meséld el!
"Képzeld, olyan jó, a Katica csoportba fogsz járni és húú, tulipán lesz a jeled!"
Jó. Képzeld anya, akkorát pukiztam, hogy apa majdnem elájult.

Előkelő vonás. És én még ennek küzdöttem a cukicsajos jelért....

Mamesz- szept. 4.

Na igen, szülőiről hazaérve éppen annyi időm volt, hogy pisi, meg egy virsli a szájba és már futottam is ki a dédi elé.
Ő rendben megérkezett, itt el volt ájulva a csodálatos gyerekeinktől (mindig el van.)
Majd reggel bevonult a kórházba.
Először eltalálta, hogy ő akkor majd taxival. Mondtam jó, akkor Laci elvisz, rendben? :)

Aztán ma délelőtt hívott.
Dédi 80 éves, van egy mobilja, amit sosem használ a mindennapokban, de minden utazás előtt rendben feltölti és viszi magával. Nagyon helyesen!
Szóval a kórházból felhívott még reggel, mondta, hogy meg kell adni egy hozzátartozóját, és engem akar megadni. Node, mi a telefonszámom? :D
Szerintem szőkének is elmenne, ha nem tudnám, hogy gyorsbillentyűn telefonál.

Vegyetek babakocsit!

Ma, amikor minden valamire való gyerek elkezdte az óvodát... No mi még itt ülünk.
De állítólag a csoportszoba már felépült... :)

Egyrészről egyáltalán nem bánom, hogy Eszti itthon van velünk. Szerintem jól érzi magát (bár minden egyes nap azzal kezdi a reggel, hogy el kell mesélnem, mit fogunk ma csinálni. És a "semmit", az nem válasz, mert akkor ő ad programlehetőségeket, mint "akkor menjünk a főtérre csúszdázni").
És nem elhanyagolható érv, hogy Peti egy kerek hónapja nem volt beteg.
Másrészt viszont sajnos hátránya is van a sok együttlétünknek. Ma pl. elsütötte az alábbi mondatot: bááázmeg Peti levetted a szemüvegem.

Holnap amúgy átmegyünk jövősmenősbe: Petit visszük Pestre immunológiára délelőtt. Persze Esztivel együtt.
Aztán hazajövünk, 1/2 5-re elmegyek a szülőire az oviba. Már  tök izgulok, hogy na!
Majd utána este 3/4 7-kor érkezik a mameszka, mert holnapután műtik a szemét.
Azért neki mondtam, hogy hozzon kulcsot, mert ki tudja, szept. 4-én ki-mikor-hol lesz....
(Különben holnaptól indulna a mozgásfejlesztés is heti két órában, de azt már lemondani kényszerültem.)

A nagy mozgásfejlődésnek úgyis megvan a hátulütője.
Petit már a Tescoig sem lehet a hordozóban hurcibálni balhé nélkül. Az a vicces, hogy pár hete asszem Julcsi kérdezett rá, hogy elviseli-e még a hordozót, én meg nem értettem, miért ne viselné. Na most már tökéletesen értem. És nem, nem viseli. :)
Amúgy perszepersze ekkora gyereket amúgy sem szoktak már, de ő a PETI! :)

Így tegnap már Brendon, ma még a Faktum, de igazából már kinéztünk egy Cybexet, szerintem meg is vesszük, hogy holnap- 14 hónap után újra: elöl ülhessek az autóban! Jujjjdejóóólesz!! :D
(Eszti kapja amúgy az újat 15-36-osat, talán nem túl korai még, Peti meg örökli a szupi Tobit.)

Ja és ezzel együtt eladósorba került a babakocsink. Multifunkció, lábzsák, pelenkázótáska p.lappal meg minden. Akinek kell, vegye meg! 50ért áruljuk, de 45nél olcsóbban nem adom.
babakocsi
Csak a miénk nem air, vagyis nem felfújhatós kerekű. És már ezer éve a sportkocsinkat használjuk úgyhogy kb. 10 hónapot volt használatban, az meg nem sok. (Illetve a hordozója volt idáig.)

Hivatalosan is most már biztos...

... Peti mászik.
Kb. a mai naptól.
Már vagy egy hete elindult négykézlábból, de egy-két csattogás után összerogyott.
Hát még most is van egy kinézete a dolognak (pl. bizonyítást nyert, hogy lehet úgy mászni, hogy az ember fia a sarkán ül), de kétségtelen, hogy lassan cammogó, szabályos mászásról van szó.
És emellé ki is ül oldalra, de egyelőre azt még legalább fél kézen támaszkodva, de mindegy, ül és kész.
Csudajóság, happyhawaii.:)