2012. máj. 31.

Megnyugvás-hajelvesztés-videó

Ehembehem, totál boldog vagyok.
Szénné unom magam, mert Petyuszom még alszik, Esztit azt elirányítottam bölcsibe (miután tegnap ellőttünk 3 csillagszórót, mert a konyhaszekrényt pakoltam, és megtaláltuk közben, tízóraira csokit evett - mert konyhaszekrényt pakoltam, és még sorolhatnám. Így mivel napi 5* kell neki orrot fújni, úgy gondoltam-érthető okokból-, hogy bölcsiben a helye... :) )
Szóval megreggeliztem felöltöztem, és mást nem tudok csinálni, így unalmamban elolvasgattam az Esztiről szóló bejegyzéseket száz évvel ezelőttről (amikor hasonló korú volt, mint Peti).
Hát tök jó!
Nyilván elfelejtettem, hogy a reggelijét rendszeresen nem ette meg, széthajigálta, ebédre minimálisat evett, finnyogott, nem kellett neki, aztán sokszor csak 40 percet aludt délután, és amúgyis volt olyan, végignyávogta az egész délelőttöt.
No ehhez képest Peti istenkirály, mert ő legalább alszik délután rendesen... :)

De tényleg ugyanilyen volt Eszti is, így megnyugodtam, hogy Pepóka megmarad azért ebéd nélkül is, mert ihajjj, mit művel emmeg a zöldséggel. Vazze még hörög is hozzá! Grrr... (Szóval nem eszik olyat szívesen.... Bébiételt sem, úgyhogy nem kell célzásokat tenni a főzési tudományomra.)

Node nem is ezt akartam, hanem a cukorzsákokat.
Eszti is végre eljutott fodrászhoz. (Oké, hogy a szemészeti kontrollra is el kéne vinni, de azért fontossági sorrend megvan.)
Szóval végre levágták a seggigérő haját (nem, nem ért addig, csak lazán túlzok.)
Most pont jó nyárias, akár hajgumi nélkül is hordható. Nekünk tetszik. (És ő is magának, mert apja megsuhintotta este a haját hátulról felfelé, amin annyira megsértődött, hogy 5 percig bőgött, majd további 3-ig hüppögött, hogy apa elrontotta a hajamat, nem csinos már, összekócolta. No igen, apa kifeküdt, én meg szarrá röhögtem magam. Persze apa aztán visszasuhintotta, így visszabillent a gyerek lelki egyensúlya. :) )


Meg reggel levideóztam őket (itten van), bár asszem a másik vidi cukibb lett, de ezen meg tessék megfigyelni Esztimakit, amint fél szemmel azt lesi, mit csinál a Peti, és egy az egyben másolja. Mert mondtam neki, hogy kismajmok vagytok mind a ketten, és ő elhitte...
Meg amúgyis ugye rendszeresen úgy kell csinálni, mint a Peti, mert az jó. Ennek az lett a folyománya, hogy tegnap kivágtam a kukába a lentebb bemutatott cumisüveget, mert Eszti két napja abba könyörgi bele a vizet. (És issza is, nemcsak nézi...) Úgyhogy csókkom jójáték...


2012. máj. 29.

Újra szív a porszívó

Jó már, péntek óta.
Valószínű Pepókát sikerült ráoltani egy kezdődő betegségre, aminek az lett az eredménye, hogy már csütörtök éjjel mega-mennyiségűt szívtunk orrot. A dolog érdekes volt, mert Petyuszkám nem rinyált, nem balhézott, szimplám elmolyolt az ágyában. De nem aludt.
Úgyhogy ahányszor meghallottam, kihoztam orrszippantani (utána viszont mindig azonnal elaludt).

Aztán soktakony pénteken, kevesebb, de durvább színű szombaton, vasárnapra nem emlékszem, de hétfőn, úgy köhögött, ahogy soha! (Ennek mi ugye örültünk, hadd jöjjön ki a cucc!)
Mára meg eljött az "ajajjjzörög, a tüdején van, ajajj azonnal orvoshoz, ajajj a szíve, ajajj végekampec kórház atyámsegíts" stb stb.... életérzés, így azonnal orvoshoz szaladtunk délután.

Aki aztán mosolyogva bejelentette, hogy - ájuljatok!: semmisincs. Kicsit hosszabb a kilégzés vagy mi, és azért 2 napig menjen a Ventolin, de alapvetően nincs baja.
Így nagy boldogan távoztunk.

Mondtam is Pepókának, hogy gyógyuljon már meg, mert betegen nem vehet részt Kriszta esküvőjén, és amúgyis a betegség lezabálja a pacemaker elemét! Szóval kapja össze magát ejhajjj!

Aprópici bajocska, hogy bár azt gondoltam, hogy keménytökös csajom van, de az bizony sem nem kemény, se nem tökös, viszont beállhat a "papírkutya" tábla alá.
Hát nem elkapta? (Megjegyzem, ez az első eset, hogy nem Eszti hozta a kórságot, hanem Peti szerezte).
Így ma Eszti is itthon maradt (neki csak megatakony van), újra átélhettem a kétgyerekkel busszal Dévényre akciót (simaliba, de tényleg, ha necces szitu van, Eszti olyan rendes, mint soha máskor.), de amúgy rémületes, hogy semmire nincs idő itthon két kölökkel.

Végezetül álljon itt egy kép. A tökcuki és imádnivaló Petikirályról.

Vasárnap, Laci másnapos. Én meg 11-kor fel akartam kelteni. Kölykök a nappaliban, én meg bemásztam Lacihoz az ágyba. Remekül el is szórakoztunk, vártuk, mikor szakad meg a csönd a nappaliban. De csak nem szakadt....
Nu.... 10 perc múlva megnéztem, mivanmár!
Hát ez: Eszti szívem bekapcsolta a TV-t és a kanapéról nézte, Peti meg így... :)

(Igen, ez a korábban említett, sosem használt cumisüveg, amivel remekül elszórakozik.)
Na ezért nem lehet a kölyköket két percre sem magukra hagyni....

2012. máj. 26.

Korán kelni jó...

... mert elnéztem a drága kislánykámat, aki tökre rózsaszín (kicsit már virított is a reggeli napsütésben a rózsaszín szerelésben a rózsaszín bringáján és a rózsaszín baseball sapkájában), de annyira cuki és imádnivaló. Aztán rájöttem, hogy nagyon szentimentális vagyok.
Nyilván azért, mert ekkor még csak hajnali FÉL HÉT volt!!!

És mi már a piacra félúton a pékségben vásárolt sóskiflit ettük.

Nem elemzem, mennyire kelt korán, elég annyi, hogy amikor reggel kikóválygott a szobájából, bemászott mellém, én meglepődve tapasztaltam, hogy egyedül érkezett (nulla szőrös állattal -amúgy ölben hozza a kedvenceket- 4-et stabilan). Szóval kérdeztem, hogy "és a haverok hol vannak?" Erre azt mondta, ők még alszanak... No igen, így 6 előtt 10 perccel tök érthető...

Na így összekapartam magunkat és elmentünk piacolni fél 7-kor. Ahonnan reggel 9-kor értünk jöttünk haza, amikor Laci szólt, hogy Petyusszal már ők is ébredtek...

Azon a tényen kívül, hogy dekurvakorán volt, amúgy tök jó volt az egész.
Az utcán még sehol senki, a nap akkor kelt fel, amitől olyan nyárra jellemző "felkelőnapszag" volt, tudjátok, amikor bár hűvös van, de már melenget és a reggeli virágillatokat még nem nyomja el a kocsik szaga. És ettől az embernek olyan jó érzése lesz.

Ott volt a kedvenc kislánykám, akiről mostanában nem sokat meséltem, mert egyszerűen olyan jó és kedves és bájos. (Tényleg döbbenetes, miket csinál néha. Kezdve, hogy amikor kértem, hogy ne pakolja ki a kanalakat a konyhaszekrényből, mert így is az összes játék szét van rámolva, ugyan meg se hallotta, de este, amikor rakodtam a játékokat vettem észre, hogy visszapakolta a konyhaszekrénybe a kiskanalakat. Vagy azért az durva, hogy tegnap az udvaron játszott Iringóval (aki cuki kis kétéves), és mivel aranyos volt és nagyon tetszett neki Eszti buborékfújója, ő odaadta neki az egyiket. Bakker azt mondta: szívesen odaadom, hazaviheted... és nem kereste később sem.)
Ahh, szóval szeretem.

Node mielőtt elsírnánk magunkat, azért ma is már lepofozta Petyuszt, aki pofátlanul megzavarta legózásban, és a dumája is kifejezetten lehengerlő. Ma pl. megcsillogtatta a káromkodási ismereteit.

Képzeld anya, Donni kihúzta a gyufát!
Ne viccelj, aztán mivel?
Azt mondta: affancba. (ez még édes megjegyzés volt)
És mi volt még?
Hát azt is mondta: picsa. (ez már nem volt édes)
Kissé remegve kérdeztem - ki tudja, mi van még a tarsolyban- volt még valami?
Igen, hogy defrankó vagy! (huhh, legördült a kő, egyelőre ennyi a repertoár.)

2012. máj. 24.

Nyűglődős tanácsadás

Ma egy rémálom. Ahhuhhahh... Le kell szoknom a kistáskabuliról!
Többet ilyen nem lesz.

Az egész napot elcseszte, hogy a mai tanácsadás időpontunk: 13.30.
Keményen pont az alvásidő közepében.
Jól eltaláltam hogy délelőtt alszik egy kicsit, ezért babakocsival sétálgattunk. (Ez be is jött aludt is egy fél órát.)
Aztán hazajöttünk, majd egy óra múlva elmentünk tanácsadásra. Már a kocsiban majdnem bealudt, így kézben cígöltem negyed órát. Jó idő volt hozzá.

Aztán oltás. Jaaaa, hogy azt otthon a hűtőben felejtettem. (Most az a poén, hogy nem egyedül vagyok ekkora marha, mert az előttem lévő anyuka sem hozta magával.)
Én azt hittem sikítok! Komolyan, csak ezért nem variáltam el az időpontot, mert Peti stabilan nem beteg, ha most eltetetem az időpontot, akkor ki tudja beteg lesz-e. Ez meg a 2. oltása ugyanannak, vagyis nem kéne hónapokig húzni.
De, mázli: volt két oltása a dokinak. Csak könyörgött, hogy legalább egyikünk hozza be holnap reggel 8-ig a sajátját cserébe.
Én vállaltam, majd Laci beugrik vele...

Aztán megtudtam, hogy Peti valószínűleg életben marad a "nem ivás" ellenére is, és engedélyt kaptunk a tejtermékek fogyasztására is (itt még nem nyígtam, de biza ezaPeti reggel 80 mili tápszert, vacsira meg ha ügyes vagyok 100-at eszik meg. Osztcsókolom. Ennyi a folyadék, a tejalapú meg ami még számít....)
Így nagyon örülök, hogy legalább kefír, joghurt sajt stb... jajj, de jó is lesz!

Na és persze 14.00 is volt már addigra, azt hittem, a délelőtti szunya után majd vígan ellesz. Hát túróst!
Aludni készült újra hazaúton a babakocsiban. Én meg nem terveztem még másfél órát sétálni, így kézben hazacígöltem.
Jóvóóót így fülledt 30 fokban, úgy néztem ki utána, mint aki lenyomta a Bécs-Pozsony-Budapest szupermaratont. A szagom is hasonló lehetett. Vagy aki maratont fut, nem is büdös? Meg kéne kérdeznem Hangyát...

Amúgy is durci vagyok, mert azt hittem, hogy desokat eszik a gyerek, oszt hízik majd, mint a kisdisznó. De annyira nem... Pfff.... Pedig elterveztem, hogy a giliszta súlyát egy éves korában közhírré teszem! (Jelenleg ugyanis csak néhány kivételezett egyén tudja... :) )

2012. máj. 23.

Istennő feeling után gyors hangulatrombolás

Ma elmentem reggel a piacra.
Annyira jó volt! Nagyon szeretek piacra menni, de tőlünk az olyan 25 perc séta babakocsival és hát na. Nem is részletezem.
Egy éve voltam utoljára, stabilan még az eperszezonban. Nagy élmény volt végre újra elmenni, minden szart összevásárolni (persze piaci árura gondolok, de mindig többet veszek, mint reális).
Szóval ez jó volt.

Aztán hazaértünk viszonylag rendezetten (vagyis Peti végig a babakocsiban ült, mekkora szó, mi?), és nekiláttam a mindennek.
Főztem rakott spárgát ebédre, sütöttem csokis kekszet holnapra Eszti névnapjára a bölcsibe, elpakoltam a mosogatógépről a soksok vackot, amit már el kellett onnan rendezni, letakarítottam, hajat mostam, előkészítettem délutánra a muffint (csak mert nem bírok magamal és most már muszáj kipróbálnom a minimuffin sütőmet). Mindezt Petyóka mellett 2 óra alatt... Nem is értem, hogy történt.
Peti valami furcsa okból kifolyólag mintegy 1,5 órán keresztül egy régi, és sosem használt cumisüveget rágott. Nyugton.

Úgyhogy hihetetlen boldog voltam magamtól meg tőle is persze!

Kissé rontott az élményen, hogy még a piacról hazafelé frankón leszart egy madár. Mázlim volt, mert karon landolt és rövidujjúban voltam (a nedves törlőkendő meg alap tartozék), és ezután kb. 5 perccel elcsípett a postás az utcán, hogy odaadja a tértivevényes levelet.
Tényleg elhittem, hogy a madárszar után csak szerencsés dolog lehet benne. Már, ami az óvodai fellebbezést illeti, ugyanis onnan jött.
Oszt nem volt az. A levél gyakorlatilag azt tartalmazta, hogy a családi kassza bukik még egy 600ezret a jövő évben.
Azért elmesélném hogy elég durva protekciónk volt. Ráadásul két oldalról. És így sem vették fel Esztit.
Hogy mit gondolok erről? Tényleg csak röviden:  apicsába- arohadtéletbe-anyátok.
Vagyis nem lesz autócsere.

De ezen túl tényleg nem érdemes vele foglalkozni, evvan.

Ja, még valami! Ha Petinek nem jön ki holnap reggelre egy foga, akkor ez még Esztit is lekörözte a "sohanemleszfoga" versenyben. (Nem vagyok őrült, csak Eszti első foga pont szilveszterkor jött ki, az meg a 11. hófordulója előtti 3. nap, ezért tudom napra pontosan az esetet.)

2012. máj. 22.

Végre-valahára-előre

Laci a környéken sincs. Elutazott valahová messzire.
Jó is, mert így legalább a délutánt Krisztával lelkes körömlakkozással tölthettük.
A kölykök nagyon drágák voltak, szétrámolták az egész lakást, de úgy rendesen, viszont elég nyugiban elvoltak, még Pepó sem nyüszített annyit, mint szokott.

Hogy ez most miért is érdekes?
Mondom szétrámolták a lakást. Érted? Mindketten...

Vagyis, hogy mindenki tisztán értse a történetet: Petikirály tegnap kúszni kezdett.

Én örültem, mint majom a farkának, hogy végrevégre és még simán azt mondhatjuk, hogy végülis 10 hónaposan összejött.
Ráadásul az utóbbi időben látszott rajta, hogy baromira frusztrálja, hogy nem éri el, amit szeretne.

Na már eléri.
Azonnal el is kell kezdenem Eszti mütyürös bizbaszait átpakolni egy saját dobozba (mondtam már, hogy iszonyat mennyiségű bizbasz van?)

Petikém tudománya e téren úgy néz ki, mintha egy balesetes hernyó küzdene az életéért a 4sávoson.
Akar-nyög, akar-nyög, akar-nyög, lábat maga alá húz, bal karon kiránt, jobb kar beszorul és félpofán előre csúszik. És nyög.
Igen! Ez az én kölyköm!
(Amióta ezt mesélem, valahogy mindenki Eszti térdenjárásával jön. Most mivan? Azt mondod defektes az összes gyerekem mozgáskultúrája?
Még jó, hogy az Eszti-féle "lábon lőtt lány" kúszásra már nem emlékeznek. :D)

Ma voltunk Dévényen is, mondtam Andinak, "figyeljél, elájulsz!" De röhögött, azt mondta nagyon örül, hogy ez összejött, és látott már furcsaságokat. (Vajon lábon lőtt lányt is?)

Úgyhogy tényleg nagy öröm ez, és azt hittem sohasoha nem indul már be semmi. (Nyilván nem, de na.)

2012. máj. 19.

Utóirat vagyis a bónuszlényeg

Kimaradt egy rohadt fontos élményem péntekről.
Most elhiszitek, hogy a GOKIban összefutottam egy dzsordzsós pajtival? Hátmégilyet!
A facebookon van egy DiGeorge szindrómás csoport. Tolongunk is benne vagy 8-an, akiknek digeorge-os a kölykük.
Így a fotókról felismertem a kislányt!
Mondjam, hogy hogy örültem nekik? Mekkora mázli mi?
Beszéltünk sokat, de az az élményem maradt meg, hogy a kislány tökcuki. 4,5 éves, bár beszéd terén tényleg zűrös, mást nem láttam rajta.

Tudom, tudom... a lényeg...

A pénteki nap házassági krízise mellett Petyuszkánk sztorija tényleg semmi izgi.
Szimplán hihetetlen jól sült el minden.

Onnan kezdve, hogy pl. a kartonozóban TAj nélkül is mosolyogva keresték meg a gyerkőt.
Majd alig léptünk be az ajtón, még ki sem vettem Petit a babakocsiból, már szólítottak is a PM ambulancián. Ott belépve a kedvenc orvosunkkal szembesültünk (aki még a tappancsokat is úgy szedi le a kölyökről, hogy az észre sem veszi).
Peti- aki a legutóbbi 2 sztetoszkóp közelítésekor azonnali ordításba kezdett,- most simán elnézelődött (na jó, a műszer vezetéké rágta).

Még nem kaptuk meg a leletet, amikor már hallottuk, hogy a bemondóban az előzetes vizsgálatra szólítanak. Kirohantunk, berohantunk: EKG, vérnyomás, szaturáció, és az asszisztensnő vigyorogva kinyomtatta a gépből az előző leletet (és igen, azon vigyorgott, hogy akkor most áll a bál a férjjel, mi?) Jófej volt.
+ felszólt a dokinknak, hogy majd ha ráér, a saját betegeivel kezdjen már, mert helyettesítenie is kell...
Ettől még nem ájultam el, mert a pénteki napon a kardiológusunk nem ambulál, viszont mivel pacemakert csak ezen a napon vizsgálnak, így fogad minket, csak ki kell várni, mert katéteres napja van.
Így lehetett az, hogy egyszer fél 4-ig vártunk rá. De ma, még fél 12 sem volt, már fitten- üdén meg is vizsgálta Petit. Akik azt is végig nézelődte...
Hoppá!
Az eredmények pedig : minden jó, minden fasza, lyukak teljesen benőve, jó kamrai funkció (nem tudom, de jól hangzik, nem?), pm jól működik, elvileg újabb fél évig nem kell rajta aggódni, és a tádádáddddáááám (ezen komolyan majdnem sírtam): a következő héten leszedjük a gyereket a szerről. (Vagyis nem kell több gyógyszert szednie.)

A GOKIról azért el kell mondanom, hogy a mai eü. hangulatnak egyáltalán nem felel meg...
Most nyilván nem mondom, hogy menjetek oda, de na...
Az asszisztensek tök rendesek a gyerekekkel, a szülőkkel, még sosem küldtek el a búsba, pedig lett volna lehetőségük már rá (lásd leletek nélkül megjelenni), az orvosokról csak jókat lehet mondani. Ráadásul a mi dokinkat mindig látom, hogy kegyetlen sokat melózik, és sokszor hulla fáradt.
(Egyedül az osztályon a nővérek jelzik, hogy igen, ez ma Magyarország. De velük egyelőre elmúlt a kapcsolatunk.)
Még telefonban az időpontot is úgy adják, hogy mindenkinek jó legyen (a múltkor ők szervezték le, hogy el tudjunk menni pm kontrollra, dokit kerítettek és mindig azt mondják, hogy úgy kb. 10-ig érjünk oda. )
Csak általában sokat kell várni, de legalább pozitív a hangulat.

A gyógyszerelhagyás katarzisában meg ugye nem kell mondanom, hogy ma éjjel már etetni sem keltem fel. Hát csodás élmény volt (11 hónapja nem aludtam egyfolytában, ráadásul mostanában, a 4órás kajáltatás után annyira megébredtem, hogy csak fél 6 fele tudtam visszaaludni, és fél 7-kor meg már Esztit kell ébreszteni).
Szóval rohadt fárasztó volt az egész, hiába aludt jól a kölyök. És így igen, csodás élmény!

Az éjszaka terén pedig jól sejtettem az igazságot!
Már régóta úgy gondolom, ha nem kelteném fel Petit enni és gyógyszerelni, akkor nem ébredne magától. És lőn.
Igaz, fél 8-kor már fent volt, de kb. így is számoltam, hogy hamarabb ébred majd.

Tehát egyáltalán nem tudok belekötni a pénteken történtekbe...

2012. máj. 18.

Itt a táska-hol a táska?

Elindulunk.
Ez nálunk abból áll, hogy röpke óra alatt összekapom a kölyköket és a tartozékokat, majd amikor már ők teljesen puccba vannak vágva és természetesen már akkor késésben vagyunk, jut idő arra, hogy magamra rántsak egy adag szempillaspirált és esetleg megmossam a fogamat, sőt, jobb napokon akár farmert húzzak....
Ekkor már persze elhangzik a "és már megint rád kell várni" szlogen. Hrrrr.....

Ma direkt beszívattam mindenkit, és amíg Laci elvitte Esztit a bölcsibe, szépen arcápoltam, fogat mostam, ruhát válogattam, majd mire Laci hazaért, éppen a reggeli szenyákat készítettem az útra.
Petyuszt kikaptam az ágyból és röpke 20 perc késéssel el is indultunk.

Meg is érkeztünk rendezetten, ebbéli örömünk egészen addig tartott, amíg a kocsiból kiszállva kedvesen érdeklődni kezdtem, hol a hátizsák. És erre azt a választ kaptam: milyen hátizsák.
(Érezhető ugye a "rosszválasz-kiestél?")

Így itt indult az egész napot betöltő "a tehibááád" buli.
A hátizsák ugyanis gyerek pelenkázótáskája, és mint csomag, a Laci feladata a kocsiba tenni. (Én viszem a kölyköket, ő meg a csomagokat. ) Mivel férfi, ez az alábbi módon történik: Béb. 3 csomag van. Oké.
Na, most ez nem jött össze, így azzal indítottunk, hogy mindent, ami a gyerek ellátásához kell, itthon maradt (pelenka, csereruci, és az összes korábbi lelet.)

Már akkor majdnem felrúgtam kedvenc férjemet, amikor ütköztettük az érveinket:
Otthon hagytad azt a nyamvadt hátizsákot!!
Nem volt kikészítve!
De ki vot! Csak nem vagy képes elszámolni 3-ig! 3 csomagot mondtam!
Mibe, hogy nem volt ott!
Mibe, hogy ott volt! És két csomagot hoztál!
Nem! De! Nem! De! A te hibád! A tiéd! Blablabla....

Majd őrült együttes duzzogásban berohantunk a GOKI-ba.

Ott aztán elindítottuk a "hogyan lesz Petyusznak pelenkája" projektet. (Vagyis húzzál a Lurdyba,  aztán vegyél Libsit!)
a) probléma: én mindig 25%-os kuponra veszem a Liberót,
b) probléma: csak Liberót,
c) probléma: csak DM-ben,
d) bónusz probléma: a héten vettem egy megagigapakkot.

Laci elhúzott, majd már vizsgálóban voltunk, amikor telefonon hívott, hogy "Úristen, ez 4800-ba kerül! Biztos ez kell? " Ja, jóreggelt....  :)

Persze visszafele vett valami fasza szicíliai csokikát (szerintem svájci volt, de állítja...), minden eshetőségre készülve.
A minden eshetőség pedig az alábbiak:
a) neki van igaza, és a hátizsák nincs a hálóba bekészítve, ezért hazaérve még estig vagy 12* beszól. Ezért előre kiengesztelés.
b) nekem van igazam, a hátizsák a hálóba van bekészítve, ezért hiba volt már addig is 12* beszólni.

Úgyhogy mire visszaért a sikeresen, 25%-os kuponra beszerzett Liberóval, már szinte szóba is álltunk egymással. (Szeretem a csokit, na!)

A hátizsák meg? Hát ott volt, bekészítve, a hálószobában.



2012. máj. 14.

Ahogyan mostanában vagyunk

Uncsi poszt, de jó lesz visszaolvasni (vagy ki a fenét fog ez már érdekelni 2 év múlva? :) )

Peti az egyalvás bevezetése óta nem sír elalváskor. Most nyomhatnék egy kis laza önostorozást, hogy "jahaaaj, szegény már ezer éve nem akart lefeküldni, mert nem volt álmos," de valójában ennél hamarabb nem tudtunk volna váltani, szal önostorozás elmarad.
Az egyalvás remekül működik, végre az egész család egy ritmus szerint él. Ideértve a hétvégi, délutáni közös alvást is.
Éjjel sem ébred, bár hallom matatni néha, de visszaalszik. Én keltem 5 körül egy gyógyszer- és kajakörre, de erről lassan le kéne szokni (csak nincs más tejalapúja, mint a tápszer/anyatej, és így is aligalig eszik ilyet. Hátha engedélyt kapnánk a tejtermékek bevezetésére már 11 hósan... Akkor javulhatna az arány).

Hazugság volt ama kijelentésem, miszerint abbahagyom a fejést. Voltaképpen reggel/este akár rá is érek erre, van belőle 120 mili tej kb, annyi meg pont még sok is neki vacsira (mostanában nincs nagy komaságba a cumisüvegével).

Nem úgy, mint a műanyag tálkájával. Olyan szépen étkezik mostanában, hogy öröm nézni. Jó, azért a telefonos segítséget igénybe vesszük, de a délutáni rendszeresen 200-230-as mennyiség feledteti a kaja közben félkézzel telefonzenéltetős megoldás hátrányait.

Igen, be akartam vezetni reggelire valami kenyérfélét, de a kölök -és szó szerint értsd- hozzám vágta a kenyérfalatokat. Ezt határozott NEM-nek vettem. Meg ne is akarjak már mindent...
Egyébként elkezdtem neki a darabos kajákat is. Nem rossz a helyzet, bár látványosan nem tetszik neki, de elnyammogja. Egyelőre csak a pürésre tervezett, ámde bénán turmixolt brokkolitól öklendezett. De arra még Eszti is azt mondta, hogy jól megrágta, úgy ette meg (ja, ne mondjam, hogy az meg belapátolja pürésített zöldséges maradékot is.... ), úgyhogy valami zizi tényleg volt vele.

Megvan a pohár+víz kombó. Igaz, iszonyat keveset iszik, de azt legalább vizet és pohárból.

A jelelés szerintem jól halad. Használja a "lámpa" jelét (sajnos tökre egyenlő a pápá-val, így még mindig finomodást várunk), meg az "eszik", és a "még" van meg. Ez utóbbit még nem rakta össze, mert bár lelkesen mutatja, hogy még, egyáltalán nem kell neki.  De sebaj, alakul valami az a lényeg.

Pénteken megyünk kontrollra Pestre: szív +pacemaker, kicsit izgulok, mert már nem látta ilyen orvos ezer éve (én meg úgy megszoktam, hogy majdnem havonta rápillantottak).
Ráadásul a porszívónk is két hete takarításra van használva.

Ja, Murphyt leszarom. :)

És hiába eszik még mindig "piciaranyos", keresztbe is befér a babakocsiba. :)


2012. máj. 10.

Végre valami bababuli

Naaa, kivel sikerült végre összehoznunk a találkát?
Noigen Enikő/Dóri párossal!

Az annyira jellemző, hogy minél közelebb van valaki, annál nehézkesebben futunk össze.
De végre Enikő felkapta Dórilyányt és jöttek.

Jó volt, ha a kölykök nem szóltak volna bele, még most is járatnánk a szánkat.
De közbeszóltak. Szemtelenek....

Mellesleg fejlesztést vállalok, jópénzééért persze (nektek még ingyé volt Enikő...:P)

Szóval leteszi Dórit a földre, mondom neki: "te, ez kúszik!".
"Áá, nem."
"De bakker, igen."
"Jé tényleg."

Lazán-egyszerűen jó a közegünk! (csak kicsit jegyzem meg az enyimPetit is valaki felvilágosíthatná már hogyan kell azt csinálni!)

Gondoltam, mekkora poén lesz majd egymás mellé tenni őket, mert mint tudjuk, Dóri híres sonkakirálylány, Petyusz meg khmmm... nem az... :)
De most én vagyok a hülye vagy nem is olyan brutális a különbség?

Sonka terén ja van, de amúgy sokkal elütőbbnek gondoltam. (Jó, 3 hét van köztük.)


Na jó, mégis nagy.

És persze nem kértem engedélyt Dórimutogatásra, de nem érdekes :), aki tök cuki, azt nem dugjuk el:




2012. máj. 8.

Csak a buli, semmi gyereksztori

Nos, aki nem volt még kb. 4,5 éven keresztül eltiltva az alkoholtól, az nem is tudja mekkora élményként lehet megélni ezt a pont kapóra jött lagzit.
Jójó, még fejek, de már csak reggel-este, és már pont nem elég egy teljes vacsira sem, így van engedélyezve a kevés bor néhanapján, az esti fejés után.
Node szombaton! Hááát úúgy vártam már, hogy bulizhassak egyet, mint khm.... ama ketrecéből szabadult...

Visszamentünk Lacival. Addig ugye csak egy laza alkoholmentessel vígasztaltam magam a gyerkők miatt.
Ott gyorsan ettem a sültekből,- mert hamar összetettük a sztorit a korábbi fél pohár boros támolygás után (nyilván szédül az emberfia, ha nem eszik előtte).
Ráadásul jó fejek voltak a pincérek, mert kb. 3-an jöttek oda, amikor visszaértem, hogy raktak nekem félre pörköltet, meg levest, de lepattintom őket, hogy én megelégszem, ha rántotthusiba fulladhatok.

Szóval lagzi, kaja, ééééés nem kívántam sem a sört sem a bort.

Na mondom ez kemény, hát milyen világot élünk.... Végrevégre, aztán meg nem kell???

Gyorsan megállapodtam azonban egy felvillanó Martinisüvegnél.
Aztán ennél is maradtam örökre. A 3. kör után már messziről látván, hogy jövök, rakták össze a csak félig töltve a poharat Martinivel, 3 jéggel és szigorúan 2 citromkarikával az italkámat. Jóvót! Örültem magamnak.

Aztán éjfél lehetett, valahol a menyasszonytánc környékén, amikor Laci már 12* szólt (szerinte amúgy 36*), hogy az elfogyasztott 4-5 pohár Martinim (szerinte 8-10), aljas részeggé kezd degradálni.
Nem hittem neki, hiszen mit nekem egy pár korty laza 20%-os pia (szerinte 35%). Valójában meg 18.

De olyan csúnyán nézett, hogy megijedtem, és onnantól kezdve ásványvizet ittam. Azt is nagyon sokat.
Mondtam Hajniéknak, hogy én biza mindent megtettem, hogy leigyam a rám befizetett összeget (korlátlan italfogyasztós volt ugyanis a buli.).

Úgyhogy a fennmaradó részt én táncolással, Laci savanyodással töltötte, majd az utolsó órában már rinyált, hogy fáradt, blablabla, szóval hazacibált.

Viszont van egy fotóm, kurvajó. A bizonyíték....

"De biztos akarod, hogy igyak Béb?"
"Igen Drágám, csak bátran!"



Szóval ennyi!
Muszáj volt elmesélnem, mert jelenlegi életem nagy élménye volt egy kicsit jóóól kikapcsolódni.
(És nem rontom a feelinget olyan kedves történetekkel, mint milyen érzés volt lefekvés után másfél órával már felkelni Petit etetni vagy másnap riszálni a seggét, mert az vót olyan nyűgös, hogy azt hittem kirakom. Vagy inkább én ülök ki az erkélyre ammeg nyíghat bent. Úgy mégiscsak humánusabb lett volna. :) )
A lényegalényeg: remekül szórakoztam, de a reggeli lefejt tej a mosogatóban landolt. (Mondjuk attól aztán Pepó is vidámabban töltötte volna a napot asszem. :) )

2012. máj. 7.

Esküvői képes beszámoló party nélkül

Tiszta őrület volt már a péntek is, mert ezer apróság hiányzott még: kis filc szívek + szalag az ajándékra, harisnya és zokniproblémák (hiányok...), hajbizbaszok, szőrmentesítés meg ilyenek.

Aztán a szombat, az végképp rohanás.
Anyu mentett meg minket, kicsi Pepókirálynak aznap ő lett az alattvalója.
Laci vitt minket fodrászhoz 11-re (kedvenc fodrászomnál alább nem adtam, és ő átmenetileg kiköltözött a világ végére- szó szerint, ugyanis ki a Ladánybenei útra...), szóval majdnem 1-ig eltartott, mire hazaértünk.
Egy adag kaja mindenkibe, Esztit szigorúan anyu etette. Mert kinyírtam volna őket, ha összetejfölözi a frissen besütött séróját. Mondjuk kértem tőle, hogy legyen kedves egy órára leülni a székre (de neeeem hátradőőlve!), és ott maradni, de nem tette.
Szal ezután anyu ebédjét még összedobtam (ezt itt ni - muszáj reklámoznom Elif, annyira szeretem ezt a kaját, anyum meg ugye ezerrel diétázik most, tökéletes étel!), lefektettem Petit, anyunak megtartottam az eligazítást éééés volt kerek 20 percem: öltözni, sminkelni, mindent elsimítani. Még jó, hogy Esztit anyu gúnyába rázta.
És megoldottam 25 perc alatt, Laci is visszaért a dédivel, és mentünk is.


Nem, ő továbbra sem érti milyen a szép, selymes, lágy mosolygás. A haja viszont itt még bírta, később már kihúzta a súlya. Királylányos cukiság volt...

Aztán kikérő, polgári, templomi szertartás, és igen, mindet bírta. Büszke voltam rá nagyon, mert csak néha zendített rá templomban egy PálKataPéterre, de hamar abbahagyta az éneklést, amikor szóltunk neki (ugye ő zizimanó, mindig énekelget, meg amúgyis 3 éves csak).

A bibi az volt, hogy már a kikérőn mutattuk neki a kosarat, hogy abból fogja a legvégén Enikővel (másik koszorúslyányka) dobálni a rózsaszirmokat. Onnantól szegény folyamatosan rá volt állva és azt kérdezgette: Ez már a templom? Mikor dobálom?
Ebből persze az lett, hogy vége lett a szertartásoknak, végre dobált egy kör szirmot a Hajniék elé, és kevésnek találta a dolgot.
Úgyhogy a fél násznép rajta nevetett, amikor a Hajniék már rég a gratulációkat fogadták a templom előtt állva, de az én kölyköm még mindig ott állt a Hajni lába mellett és szórta a földre a rózsaszirmokat. Amíg csak volt....




Aztán igen, megérkezett Peppino is (nem láttam értelmét a szertartásokon szenvedtetni, ha megoldható volt a felügyelete.)



Amikor mindenki szép. (Főleg apaci... Az sem bírja a kamerát... :D)


Elmentünk a vacsira.
Nos, próbálnám én szépen tálalni az eseményeket (tekintettel arra, hogy Dorisz/Enikő is esküvői bulival próbálkoznak), de nem lehet.
Pepó bakker egy órát bírt. Ennek oka, a bömbölő zene és a támadó rokonok. Mindkettő teljesen normális egy esküvőn, de Petivel egy óra múlva már nem tudtunk mit kezdeni. Sem a babakocsiban, sem kézben nem volt el. Így fogtam, megmutattam mindenkinek, hogy jól nézzék meg, mert ezt biza arrébbvisszük.
Így lett az, hogy 1/4 7-kor hazahoztak minket, aztán 10 perc múlva szól Laci, hogy érkezik Esztivel, mert kiverte ammeg hisztit, hogy haza akar jönni.
Így Eszti lagzikaja helyett párizsiskenyeret evett. Fürdés-fekvés-alvás, Laci hazahozta a kocsit és én mehettem vissza partyzni már 1/2 9-kor.
Jó is volt, a kajámat félretették, de végül csak a sültestálat vettem magam elé, mondtam mindenkinek, hogy hagyjanak, jó lesz ez így. Oszt ettem. Majd ittam. Sokat. Nagyon sokat. Ahogy terveztem.
Még lesz partybeszámoló is... Most legalább van miről írni... :)

Addig is sok boldogságot innen is a HajniViktor (házas)párosnak, akik jók voltak, csodás kreatívságokkal fűszerezték az egészet napot, és amúgyis, annyira szépek voltak. (Mert ők is társra leltek egymásban, és az ilyen párokból ez a békesség mindig sugárzik.)

Amikor még csak kilátásban a party

Én gyúrtam. Én gyúrtam becsületesen a Hajni esküvőjére...
Előszöris néhanapján megittam esténként egy deci bort. (Laci persze csesztetett így visszamértem egyszer: 0,7 deci, szal nem az elázós mennyiség).
Aztán nagyon kívántam a sör (ezer%tuti, hogy a nagyon meleg hozta ki belőlem), de azért abból csak alkoholmenteshez folyamodtam.

Aztán lett névnapom. Amit amúgy nem tartunk hagyományosan, csak élményajándék van (jellemzően étterembe megyünk), de Laci úgy gondolta (nyilván a szerelem... :P), hogy mégis vesz nekem ajándékot.
És mivel szerelem, így tudja, minek is örülök úúúgy igazán!

Meglepett szerdán este 1 üveg búzasörrel, 1 üveg szamorodnival (ez annyira nem hoz lázba, szerintem ezt magának vette), és egy sorsjeggyel. (Most, ha azt nézzük, hogy minek örülök annyira: sör, bor, sorsjegy.... Nahh, akkó inkább nem kérek jellemrajzot!)

Első este: 1 dl szamorodni. Benyomtam. Nem túlzás, nem láttam a képernyőt rendesen.
A sorsjegyet is néztem egy ideig, mire leesett, hogy megint nem 25 millát nyertem, csak 500-at.  (Nem milliót, forintot.)
(Aztán másnap elmentem, és a kézműves csokisnál vettem belőle csokit. Majd arra gondoltam, sőt, szórakoztattam is Lacit, hogy ez a része most pont olyan volt, mintha adott volna nekem egy 500-ast, hogy menjek el a boltba és vegyek magamnak valamit névnapomra. Denem?? :D)

Aztán jött a kövi este. Benyomtam egy pohár sört. Az eredmény ugyanaz. Kisebb szédelgéses feeling.
Kafa, most készülök el, hogy 2 nap múlva lagzi, én meg jó állok...

Úgyhogy így indultunk neki a lagzinak...
Lagziról majd később... Dejóvóóót! :)

2012. máj. 2.

Tisztatüdő meg a gumicukros majális

Egyébként Petyó jól van, ma elvittem egy röpke hallgatózásra a gyerekorvoshoz, de tiszta a tüdeje.
Mondjuk immár másodszor sikerült visítófrászt kapni az olyan veszedelmesen fájdalmas tevékenységtől, mint a sztetoszkóp érintése. Marhapoén volt.
De a bőgés alkalmával legalább meghallotta a doktornő is, miért hoztam el. Még kicsit krákogós, de erre már nem kell szedni semmit (a Stodal mehet még a héten, de az homeopatás cucc, nempálya)

Úgyhogy ha így igaz, hogy megúsztuk egy hét alatt, akkor nagyonkirályak vagyunk!

Tegnap elmentünk majálisba.
Biztos nagyon meleg lehetett, mert meghívtam a nagyobb kölykök egy adag.... gumicukorra.
Nincs mit tenni, én is öregszem...
Na jó, azért történt, mert egyik nap meglátta a Haribo reklámot, felcsillant a szeme és bejelentette: Ilyet kóstoltam ám a bölcsiben! (A fene a magánbölcsibe...) Már tudtam a végzetem: "És ízlett?" Igen, nagyon finom volt. Majd veszel nekem anya? "Hát persze!" (Majd százévmúlva....)
De aztán csak kapott. Végülis vásárfia kell. (Persze tavaly még nem voltam ilyen öreg, érzékeny, és főtt kukoricát kapott. :) )

Petyusz jól elvolt, mondjuk a kölesgolyók megint ráragadtak a ruhájára.
Ma vettem neki bulátát, hátha könnyebb megfogni, de nem túl okos a ded, azt is egyben próbálja beszuszakolni a fejébe. (Persze nem megy, és a nyálas, szétmállott részek lepotyognak, éééés megszáradva felragadnak a ruhájára....)

De voltunk majálison és kész.

Kegyetlen sok kép 2.

Most jöjjenek az Eszti fotók.
Kezdjük azzal, hogy most 3 napot volt anyuékná. Én sokalltam, de akkor már mindegy volt.
Igazából nekünk jó (bár nagyon hiányzott ám a gatyamadzag), neki jó (állandó élménymesélés van), hát legyen.
A képek alapján sem gondolhatjuk, hogy deszarvolt neki...
Mondjuk dobtam pár hátast, hogy ennek aztán mindent lehetett...


Ugye azt nem az én lányomra aggatják?


Deeeee!!!!


Szabályszerű csúszdázás 1.


Azt hittétek, nem megy egyedül?


De. (Állítólag nyomja neki, mint állat! Kanyarodik kikerül, a fene gondolta volna a 3 éves fejéről...)


Másnap gyerekvasút


És a szabályszerű csúszdázás 2.


Igen, a képek magukért beszélnek.