2010. szept. 29.

Takonyozódunk

Hátazúgyvolt, hogy Hajnikának ippeg tegnap alvásidőben írtam, hogy eddig megúsztuk... No kb. addig is tartott az igazság.
Ugyanis Esztimackó a délutáni alvásból már térdig lógó takonnyal kelt.
Hát igen, brühühü.... Nem szeretjük az ilyet, dehát ez van.
Egyelőre kérdéses számomra, hogy szezonális nátha vagy fogtakony-e a jelenség, mert a vízszerű orrfolyásnál több nincsen. A kedve is jó, legalábbis, ha a kanapépárnákon való folyamatos ugrálást jókedvnek tekintjük.

Szóval volt már itt minden:

- Éjszaka 112* ébredés, egyszersem sírás, ámde folyamatos beszélgetés. Majd 2* megunva a dumát orrszívás, csak a szomszédok hergelése végett.
- Porszívótól menekülés, sikítás, 11 kilós testtel vergődés. Kedvenc jelenetem: ajtófélfába kapaszkodás, sírvabőgveüvöltés, és apucika-apucika kiabálás közben. (Iszonyat...)
- Babakocsiba befészkelődés, és délelőtt 11-kor séta közben majdnem elalvás.
- Ebédre üres tészta evés.

Betegségre utal ama jelenség, hogy este úgy feküdt le aludni, hogy egyetlen kósza, csenevész állatot sem vitt magával. (Gondoltam: itt a vég...)
Fogtakonyra utal, hogy a kanapépárnáról hanyatt fejjel lefelé lógva csak nézegettem a száját, és eskübecsszó fent is látok szemfogat érkezni. (Hajajj, még ennyi fog után sem igen vágom, hogy pontosan mit kell nézni, de a felső részen fehéredni láccik.)

Szóval szívunk. Mindenhogyan.

2010. szept. 27.

Gagi

A zárójeles poén, hogy csiga- gagi, a Gabi viszont Giga.
De sajnos nagyon szomorú dolgok történtek a múlt héten.... bebüdösödtek a csigák.
De nagyon jó poén volt, mert megbeszéltük Esztivel, hogy gáz van a csigákkal, és hagyjuk a dobozban őket, majd levisszük este a kukába.
Aztán Laci hazajött, és megkérdezte, hogy namivan? És Eszti elmesélte, hogy gagi, pfúúj, büdi, kuka...
Nekem annyira tetszett (most már azért annyira nem tetszik, hogy naponta 12* elmeséli nekem is a sztorit...), mindenesetre közösen levittük a kukába a csigákat tejfölösdobozostól, hogy ne keresse itthon őket többet.
Azóta nincs itthon több csiga.

Játszótéri boldogság

Pénteken -annak köszönhetően, hogy apja bemondta az unalmast az arborétum ügyében - felpakoltam a kölyköt a verőfényes napsütésben, felpakoltam hozzá a hét elején szépen elmosogatott és téli álomba helyezett vödör-lapát-gereblye konstrukciót és elindultunk a játszótérre.

Egész pontosan a nyaralás előtt voltunk utoljára (kb. egy hónapja), ennek meg is volt az eredménye: kölyök battyog mellettem egykedvűen, kezében a vödörlapátgereblye kombó. Gyanús...
Mondom hejjkislány, vágod hova megyünk? És rámnézett nagy szemekkel. Aha sejtettem, hogy nem egészen világos...
Hát játszótérre babám! Apám, ahogy leesett neki, sikított örömében és szaladni kezdett. Hát azt hittem megzabálom, ollan édes volt.

Aztán új rekodot döntöttem a röpke két órás játszótéri tartózkodással, agyamlezsibbadt, de megérte. Kölykec azóta azt meséli itthon, hogy Uzsi, ement, anyuci - vagyis, hogy a Zsuzsi elment az anyukájával haza, illetve a kedvencem a: játszi, omoztál, intáztál, csúdátál -vagyis a játszótéren volt, homokozott, hintázott és csúszdázott. Áá, nem kis élmény maradt szegényben ez a kósza játszótér.

Ezért elvittem másnap is a nemverőfényes napsütésben, helyette szélviharos időben. Azt eléggé megszívtam, mert annyira fújt a szél, de Esztinek esze ágában sem volt hazajönni. Ezért hazatelefonáltam Lacinak, hogy igazán megjutalmazhatna egy pizzázással este így a másfél órás minusz10fokos gyerekszórakoztatás után.
No persze neki sem kellett kétszer mondani, így elmentünk pizzázni. Szerintem Esztivel még sosem voltunk, és annyira jól elvolt, hogycsakna!

Mondjuk gondolom ebben szerepe volt annak a ténynek is, hogy módszeresen betolta a pizzám szélét teljesen (neeem, nem köcsögök vagyunk, a belsejét egyszerűen nem szereti... Szerencsére persze, mert az olyan sós, hogy én is kiszáradásos tüneteket produkálok utána....)

2010. szept. 24.

11.

Nomegazért snasszul elmesélem, hogy igenigen, most már biztosan állíthatom, hogy kibújt a 11. foga. És igenigen, nem pont tankönyvi sorrendben.
Lent-elöl továbbra is kettő figyel (ettől az egész gyerek egy Tapsihapsi nevezetű rajzfilmfigurára emlékeztet (vagy annak felül van csak kettő? Nemtom...), mindenesetre a 11. megjelent fog egy bal, alsó 3-as. Asszem szemfog hivatalosan...
És a hiányzó kettesek miatt remekül kitapogatható. :)

Miez?

No még gyorsan leírom így hétvége előtt, hogy a pörfiktgyerek mivel készít ki mostanában:
Mie?Mie?Mie? gyors egymásutánban.

Hát olvastam én valamit a "miez" korszakról, de benne is üldögéltem a tutiban, hiszen ez majd két éves korra jön el...
És jeee, hozzánk hamarabb érkezett!

Azért még csak enyhe lájtos formában van jelen, de az már egy szint, hogy betanulta a Tesco katalógust.
Mie?Mie?Mie?
Husi.
Mie?Mie?Mie?
Zsömle.
Mie?Mie?Mie?
Sör.
Mie?Mie?Mie?
Vazze Domestos, hagyjukmáááár!

De persze nem hagyjuk...

2010. szept. 22.

Bónuszfény

Ááá, de muszáj tovább fényeznem:

Kavar, kavar (fakanál és műanyag edény a konyhában, az övé):
Mit főzöl?
Usi.
Husit?
Usi. Nyers.

Áááhoppááá!
Már észrevettem a múlt héten, hogy amikor előkészítem a húst, akkor mondja, hogy nyers, de a tányérjában a kajára már nem. Mert veszett okos a kölök, na!
És itt van az a pont, amikor asszem eldugulok, mert már veszélyesen azokra az őrült anyukákra kezdek hasonlítani, akik szerint a saját gyerekük annyira szép, annyira tökéletes, és annyira sohanincsvelebaj... Hámondjuk ez így van... :)))

Pöfiktgyerek

Há' de tényleg! Ilyen másfél éves nincs is!
Már tegnap is hihetetlen volt, amit művelt.
1/2 9-kor felkelt, evett szépen ebédet (no, az más kérdés, hogy majdnem egy órán át tartott), majd lefeküdt aludni és 2,5 óra múlva, 4 órakor arra kelt fel, hogy apja hazaért.
Aztán sétálgattunk, egy csomó ismerőssel találkoztam, mindegyikkel beszélgethettem... Szóval okés volt. És este 9-kor már feküdt is le.

Ma eddig hol tartunk? Újabb álmélkodásköröknél:
a) Cukkinit panírozok: nem szeretem, ha ilyenkor máshol van: Eszti maradj velem a konyhában, mesélj valamit! És lőőőn: 10 percig nyomta a halandzsát ülve a habtapin.

b) Ebédre nagyon durvát evett: annyi krumplipürét, amennyit én sem. És még kért volna, de mondtam, hogy ááá ki van zárva. (Tényleg rengeteget evett.)Persze a rántott cukkinit hozzá szigorúan pucéran volt hajlandó elfogyasztani (már a cukki volt puci, a panír az nem kellett. Még jó, hogy vacakoltam vele... Sebaj, megevett abból is vagy 6 kört (nem karikát, korongot...).

c) Mindezek után 10 perc múlva elkezdte hordani a játékokat az ágyába. Már ez az "önállóan lefekszem" téma is meglepett, de az arésze, amikor konkrétan rákérdezett, hogy "agyasát" is viheti-e? Na ezen már elkészültem. A többi kezében lévőt tudta, hogy viheti, ezt az egyet általában nem engedem.
(megjegyzés: Agyasa= agyas baba. Kemény, mini, ezeréves baba, még a déditől. Baba, melynek a fejéből olyan, mintha kijönne az agya (állítólag copf, hmmm... na mindegy), ezért agyas baba, de általában nem engedem, hogy azt is vigye. De olyan sokkot kaptam a kérdéstől, hogy rábólintottam.

Oszt van ám még, de ennyi fényezés épp elég volt mára...

2010. szept. 20.

Hétvége

A hétvégén sokminden volt.
Szombaton Pest-pláza gyerekkel-Etumama-IKEA és pláza gyerek nélkül.
Ugye nem kell mesélnem, melyik része volt sikeres a bevásárlásnak. Naná, hogy a gyerekmentes...
Szóval a szombat így telt. Mondjuk hazaúton sikerült nagy okosságot megtanítani Esztinek.
Mi elöl, kölyökmackó hátul középen. Nagyon sivalkodik valamiért. Kéem-kéem! Nem értjük egyáltalán, de már nagyonnagyon akarja.
Már Lacival mindketten beidegesedve, mindent felajánlva, még mindig nem vágjuk, mit akar.
Demit??? Mit kérsz? Mit? Mit? Mit?
Kéemkéem mit. Mit. Mit.
Paff, najó, hagyjuk a csudába!

De király volt a nap, mert beszereztünk egy csomó mindent, meg amúgyis kettesben nyomultunk Lacival egy jó adaggal. És Eszti is nagyon elvolt a mamáékkal.

Vasárnap meg eljött az a rettenetesen szomorú pillanat, amikor beöltöttem a 30-at... Hát rémes volt!
De aztán Hajni átjött, gyereket újfent lepasszoltuk alvásidőben (mert ebben nagyon jók vagyunk), mi meg leléptünk sütizni. Természetesen Angelóba. (Illetve már nem az: Vincent.)
Aztán este 5 puttonyos Tokaji (amúgy nem mintha jó lenne, felragadt az egész a számra, aztán meg a szám össze...), na mindegy, a lényeg a puccos bor. Laci meg nem hiszem, hogy beszállt volna egy kör Cabernet sauvignonba...

2010. szept. 17.

Csigabiga

Indulunk:
- Szandiszandi!
- Nem szandi bábedli, esik az eső.
- Szandiszandi!
- Nemszandi, mert látod lyukas az eleje. Beesik az eső vizes lesz a zoknid.
- Vizesvizes. Baka (bakancs).
- Jó. Hova menjünk zuhogó esőben?
- Boko (bokorba).

Király!
Megyünk a bokorba zuhogó esőben. Minek? Hát csigát nézni!
Azám a jó mulatság! (Említettem ugye, hogy zuhogó esőben?)

Az apró kellemetlenség, hogy ilyenkor biza a csigaházak telistele vannak csigákkal, és az énEszterem baromira nem érti meg, hogy a lakásba nem fogjuk hazahordani a csigákat.
Ugyanis napok óta találunk ott csigaházakat. Ezeket haza lehetett hozni, de nyálkagépestől már csak nem!

Azért a hazahordott minicsigaházak is csak a problémát jelentik. Mert:

a) eltűnnek a lakás különböző pontjain... majd előtűnnek váratlan helyeken,
b) kicsikezekben elmorzsolódnak a kanapén. (Na annál nincs is jobb, mint amikor gyerekfektetés után bedőlsz az ágyba, és hoppá, seggbeszúr egy fél csigaház.)

De látszik, hogy milyen játékok kellenek a gyereknek. Rendszeres jelenet (naponta minimum 3*):

Szereplők: Eszti, egy fél literes kiürült tejfölösdoboz tetővel, és két csigaház.
Csigaház bele a dobozba, tető rá, a fogantyú Eszti alkarjára akasztva és:

-Sziaszia, puszi!
-Hova mész babám?
-Mama.
-És a mama otthon van ilyenkor?
-Nincsen.
Így marad itthon.

2010. szept. 15.

Evésalvás meg egy kis fog

A két vesszőparipám megvan még: evés-alvás.
Asszem tegnap tökkkkéletes napot zártunk e tekintetben:

Reggel megitta a 2 dl tejet. Majd reggelire snasszul vajas pirítóst evett.
Ezután 2 barack tízóraira, tarhonyába rejtett brokkoli ebédre, szilva és joghurt uzsira és padlizsános-paradicsomos tészta vacsira. Meg a tej persze.

Én ilyenkor mélyen megnyugszom, hogy nojólvan, ügyes vagyok áménazért.

Alvás tekintetében meg piha szépazélet-azám!
Este 3/4 9-kor fekszik és reggel 9-kor felkeltem! Ééérted: elkezdem erősen felhúzogatni a redőnyöket. Ez általában bejön.

Mindeközben tegnap rájöttem a megaszunya magyarázatára!
Ójeeee: kijött egy szemfoga... (Ja, hát alul középen még mindig csak kettő nyuszifog figyel, de ő azért növesztett arrébb egyet. Gondolom azért, hogy biztosan foghíjas legyen a fotókon...)

Már a múltkor is volt ilyen, hogy egy adag fog kijövetelénél annyira sokat aludt, hogy húha. És most újra.

Szóval egyrészt rohadt mázli, hogy úgy jön ki a foga, hogy nem sínyli meg látványosan, másrészt -nehogy már jól érezzem magam- arra gondoltam, hogy az sem túl jó, ha ennyire befordul, amikor baja van. Mert szerintem frankón az alvásba menekül. De asszem nekem sikerül mindent túlokoskodnom, úgyhogy inkább folytatom a reggel 1/2 8-tól 9-ig történő könyvolvasást.
Mert egyébként napközben is egy álom. Már vagy egy hónapja, ha nem több... No egetrengető balhé, no csakazértsemcsinálom és no csakazértiscsinálom.

2010. szept. 14.

Jó utat R! :)

Külön kívánságra:



Éppen Micimackó puszilódik a párduccal...

2010. szept. 13.

Józsi a mocsárból

Ez a kölök amúgyis olyan cuki.
Hámerhogy az enyimé, milyen lenne...

Táncibébi

Ja, hogy most tömegek hördültek fel, hogy mi ez a zene?
Hát ez biza egy büdösnagy véletlen...
Laci találta a neten, megmutatta, mert azért nagyon kemény anyag (főleg a balos táncosember), aztán észrevettük, hogy Esztinek a szokottnál is jobban bejött...
Szokta kérni, hogy a "bácsi-bácsi".

Ízlésficam ide vagy oda, csak erős idegzetűeknek:
Józsi a mocsárból

Ja és a slusszpoén, hogy a kölykec a tánci végén kakit kiált... Na ezért mozog folyamatosan a kamera (mondjuk végig röhögtem...)!

Micimaci

Pénteken plüss megvéve...
Az ember egy kicsit mindig aggódik, amikor új játék van terítéken, mert hogy szeretni fogja-e a gyerek, azt nem lehet tudni előre.
Na én tutira mentem! Zuhogó esőben elbattyogtunk a Bambinibe, levettem a polcról az összes lehetőséget, amiből kiválaszthatta azt az egyet, amit szeretne. Erre mit csinált?
Átölelte mindhármat, és elrohant velük a boltban.

Nagyon király volt, visszakergettem a plüss-pulthhoz és rojtosra beszélve a számat elmagyaráztam neki, hogy hoppáré, egyet veszünk meg...
Nagy nehezen elértük, hogy egy árva Micimackó maradt a kezében.

No most ott tartunk, hogy az hagyján, hogy még akkor Micimacit alig tudtam kiimádkozni a kezéből, hogy hazaúton, zuhogó esőben, gyalog ne minikezekben vigyük már a vadiúj állatot, de kb. azóta sem tette le.
Ezzel alszik (immáron éjszaka is), ezzel kel, ezzel étkezik (látótávolságon belül kell maradnia), szóval asszem jó vétel volt!

Más kérdés, hogy a Bambini felé nem mehetünk el egy jó darabig, mert nem biztos, hogy el tudnám magyarázni, hogy az nem úgy működik minden alkalommal, hogy bemegyünk, leveszünk valamit a polcról és hazamegyünk vele...

2010. szept. 10.

Az a hülyeplüss

Ha ilyen szar marad az idő, esküszöm megveszem a hülyeplüsst a Bambiniben.

Megint Laci hibája az egész, aki csak úgy megjegyezte egy esős napon, miközben családi mozgólépcsőzést tartottunk a Malomban, hogy igazán vehetnénk valami plüsst a gyereknek. Mert azok most a kedvencei...
Mondom mámegminek? Van annyi, mint a szemét, meg amúgy is, alkalomra van ajándék, nem csak a két szép szeméért.

Na a mondat utolsó fele tartalmazta azt a gyerekneveléssel kapcsolatos elvemet, amelyet éppen beborítani készülök.

Ugyanis olyan klassz anyagú plüss állatokat láttunk akkor a Bambiniben (mert persze be is mentünk nézelődni... esős időben a legjobb...), hogy szívem szerint megvenném Esztinek. Csak úgy. Mert olyan cuki... (Már a gyerek...)
Szerintem még nem gáz, ha kap egy ajándékot alkalom nélkül. Bár már közel az idő, hogy összerakja a sztorit.

Egyébként mint mondtam Laci hibája az egész, mert ő nézette meg a plüssöket, ő hozza szóba már annyiszor, hogy nem tudom kiverni a fejemből a hülyeplüsst...

Szóval az idő szar, a kedv romokban... érik egy plüss Micimackó/Tigris/Malacka.

Esőesőeső

Olyan sötét van a lehúzott redőnyös gyerekszobában, hogy a délutáni elalváskor nem voltam biztos benne, hogy a kölyköt takartam be vagy a Süsüt.
Há' gáz! Már a sötét, és a rendíthetetlenül zuhogó eső...

De ezzel oltári mázlim volt megint, mert anyuék telefonáltak este, hogy mégis beugranak hozzánk Gyulára menet, így amikor ők jöttek, én elzúztam egy kontroll erejéig a fogorvoshoz.
Amúgy Esztivel mentem volna, de nagyon nem bántam, hogy nem kellett magammal rángatnom, mert csutakra áztam az alatt a 10-10 perc alatt, amíg az utcán voltam.

Esztit meg nem nagyon érdekli a nélkülem téma (ennek fenemód örülök amúgy). Ugyanis szépen elmeséltem neki, hogy elmegyek fogorvoshoz, és megkérdeztem, hogy ő meg itt marad-e addig a mamával. Erre válaszul átölelte a mamát. (És úgy kellett egy távozási puszit is kirínom tőle, hogyazértmégisna...)
Persze mamavigyázás tipikus hátrányai most is megvoltak.

Jövök haza, elég hamar elintézve a dokit, erre látom már az ajtóból, hogy kölkem szája tele.
Mit eszel? - Keksz.
Honnan szerezted? - És már vitt is kézenfogva a mama táskájához...
No igen, mint mondtam elkerülhetetlen. De legalább csak háztartási keksz volt.

2010. szept. 9.

Állatfarmmal aludni jó!

Oly' büszke voltam magamra, hogy akárhányszor hozta az állatokat a délutáni fekvéshez, mindig sikerült megszereznem őket. Látványosan lefektettük a bandát a pelenkázóra, betakargattuk őket, és mehetett Eszti az egyetlen engedélyezett alvóspajtihoz: tentebárányhoz.
Két napja a lefekvés úgy néz ki, hogy az "Eszti, megyünk tente!" felkiáltásomra elrohan és egy halom plüssel tér vissza. Próbálom, próbálom én elvenni tőle, de nem engedi, így csak a csörgős állatokat tépem ki a kezéből. A többit viheti az ágyba.
Ma felkapta a párducot, a krokit és a brummát, majd félútról még visszarohant a nappaliba "Süsü" felkiáltásokkal.

És az egész brancsot begyömöszöli a felsőteste alá... Látványra is kényelmesnek néz ki...
Mindegy az az 1-1,5 órát kibírja az állatkupac tetején is.

Pár napja egyébként nem keltem fel reggel sem.
Gondoltam, hadd aludjon. Amíg délután hajlandó fél 2 előtt lefeküdni, addig mindegy. És mostanában hajlandó...
Így most 3/4 9-kor kel minden nap... Csodás!

2010. szept. 7.

Too late

Én néha elég mákos vagyok.
Most pl. nyertem egy órát.
Na de milyet! Ajajajj!

Nem tudom, ki ismeri, nekem már volt szerencsém hozzá.
Nemrég sikerült megnyernem egy Too late karórát. Zöldet...

Aznap amúgy is már szerencsém volt, mert a strandtáska elpakolása közben találtam benne egy ezrest... Már annak is örültem!

Az esti futárnak meg aztán pláne!
Az óra ronda vagy sem, nyertem, és emiatt akkor is boldogság van!

Fel is dobtam teszveszre, de szegénykém annyira randa, hogy el nem vitték. :)

Egyébként állítólag divat, de bakker egy szilikonszíjas, mini digitális kijelzős, kis vacak (amúgy bótba' kb.4-5 rugó az ára- télleg ijesztő...).

Én ez ügyben a fődíjra, vagyis egy Roberto Cavalli órára gyúrtam, de ez lett belőle...
Így viszont, aki kommentben először kéri, azé!
Hajrá!
(Eredeti dobozban, két év garival.)

És ha még nektek sem kell, akkor tuti kiteszem a falamra! :)

Puszi

Hajajjj...

A kölyök imád puszilgatni (hát láttatok már ennél tökcukibbat? Nyilván nem.) Rendszeresen vannak puszikirohanások, amikor csak úgy nekem ront és puszipuszipuszi.
Nem is mondom, mennyiremennyiremennyire imádom!

Node, asszem már kezdünk túlzásokba esni.

A mosogatónál állok, rámront. Persze elkezdem magyarázni neki, hogy az nem nagy poén, hogy másnak a fenekét puszilgatja, erre megtántorodik, abbahagyja.
Mondom neki, hogy nem baj drága, a lábamat lehet.
Erre (kinek, mit jelent a láb ugye...) letérdel és a lábfejemnél folytatja az aktuális puszikirohanást.
Hát szarrá röhögtem magam...

Aztán újra leguggoltam és újrakezdtem a szöveget, hogy mindegy, csak nempuszilgatunk feneket. Pont. Minden mást lehet...
No tényleg nem tudom, vette-e az adást.

2010. szept. 6.

Sapi

Nem kell kabát a 20 fokban! - Visítás.
Farmert vegyünk fel! - Visítás.

Nagy nehezen ezerszer elmagyarázva felrángatva a pulcsi és a farmer. Erre elvonult és felvette...
...az őszi sapkáját!
Asszem itt feladtam...



És igen, jól sejtitek: már letettem arról, hogy lesznek alul fogai... :)

Spenót

A mai történet annyira nem meglepő és jellemző...
Szóval már éppen a spenótot turmixoltam a tejjel, amikor hátranézve láttam, hogy Eszterem szája körbe tejfölös (nem lehet tejfölösdoboz az asztalon anélkül, hogy neki ne juttatnék belőle).
Szóval botmixer leállít, anya hátrafordul letörölni, botmixer eldől.

Aztamennnyire ideges lettem! Kiborult az egész zöld trutyi. Kifolyt mindenhova.
Az még hagyján, de az jutott eszembe így 11.55-kor, hogy mi a fittyfenét eszik majd szegín kölyköm ebédre.
És hogy a fenébe szedem ki a zöld trutyit a sütő alól (és amúgy is úgy nézett ki az a rohadt spenót, mintha egy marslakót tettem volna a mixerbe. Mert biztosamifix, tettem bele szódabikarbónát, hogy jó zőőőd maradjon a cucc. Nyilván, mert így jobban világít a csempén.)

Áááá...

Aztán vettem pár mély lélegzetet (persze csak a "büdöséletbe" káromkodásos nagyjelenet után). És ránéztem a gyerekre...

Na az volt valami csudaédes!
Ugyanis teljesen megszeppent (érzékelte, hogy anya bedühödött). Ott állt, nézte a csöpögő spenótot a falon, szemmel láthatóan nem értette, mi van.

Elkezdem mondani neki, hogy nincs gond, csak anya totálbéna volt, így most ezt fel kell takarítani.
Erre megnyugodott, elmosolyodott és bejelentette, hogy: hoppá! Hát gondoltam, az! Büdösnagy hoppá!

És még a hatás kedvéért elvonult a seprűért és a lapátért...

2010. szept. 2.

Tesco/Malom

Az idő még mindig szar, ezért mi a plázázást kiegészítettük Tescozással.
Az valami szenzációs volt! Megtudtam ugyanis, hogy újra 30%-os akciósak a rucik. Bakker ezt várom már hetek óta, erre majdnem lemaradtam róla. Még jó, hogy CrocusAndi szólt!
Laci a keddi billiárd révén nem tudott minket kivinni kocsival, így Esztivel nekivágtunk, zuhogó esőben. Busszal.
Vagy 20 percig vártuk azt a nyamvadékot, közben gyerkőci jókedves, jónyugodt volt, de a biztonság kedvéért folyamatosan mondogattam neki, hogy "mindjárt jön a busz, mindjárt jön a busz".
Aztán jött és apám ez úgy élvezte! Hihetetlen volt!(Lehet, úgy volt vele, hogy biztos jó a dolog, ha már ennyit kellett rá várni!)
Kiderült számomra is, hogy mi még sosem buszoztunk...
Szóval asszem ezentúl Tescoba fogunk járni hetente egyszer... Busszal... Királyság!

Tegnap meg újra a Malomba mentünk. Az jó is volt, ugyanis kölykec cseszik bejönni a ruhaboltba.
Becsaltam a Jeans Clubba azzal, hogy vannak ám frankó csingilingi nyakláncok is odabent. Erre az infóra már spurizott is befelé.
Aztán egy óvatlan pillanatban bebújt egy adag nagykabát közé (én már ismerem az ilyen akciót.. Kaki...).
Az még oké, hogy én vágtam, hogy mi van, de az én okos nagylányom kijött a kabátok közül és boldogan újságolta, hogy: Kakaaa! Pfúúúj! És, hogy biztos értse mindenki, még hozzátette azt is, hogy: Pisiii! (Nem, nem suttogva...)
Ójeee...

Ja, hogy a cuki vadiúj táskámban hány pelenka és popsitörlő van? Hülye kérdés! Hát egyse. Nem fér bele, na!