Spenót

A mai történet annyira nem meglepő és jellemző...
Szóval már éppen a spenótot turmixoltam a tejjel, amikor hátranézve láttam, hogy Eszterem szája körbe tejfölös (nem lehet tejfölösdoboz az asztalon anélkül, hogy neki ne juttatnék belőle).
Szóval botmixer leállít, anya hátrafordul letörölni, botmixer eldől.

Aztamennnyire ideges lettem! Kiborult az egész zöld trutyi. Kifolyt mindenhova.
Az még hagyján, de az jutott eszembe így 11.55-kor, hogy mi a fittyfenét eszik majd szegín kölyköm ebédre.
És hogy a fenébe szedem ki a zöld trutyit a sütő alól (és amúgy is úgy nézett ki az a rohadt spenót, mintha egy marslakót tettem volna a mixerbe. Mert biztosamifix, tettem bele szódabikarbónát, hogy jó zőőőd maradjon a cucc. Nyilván, mert így jobban világít a csempén.)

Áááá...

Aztán vettem pár mély lélegzetet (persze csak a "büdöséletbe" káromkodásos nagyjelenet után). És ránéztem a gyerekre...

Na az volt valami csudaédes!
Ugyanis teljesen megszeppent (érzékelte, hogy anya bedühödött). Ott állt, nézte a csöpögő spenótot a falon, szemmel láthatóan nem értette, mi van.

Elkezdem mondani neki, hogy nincs gond, csak anya totálbéna volt, így most ezt fel kell takarítani.
Erre megnyugodott, elmosolyodott és bejelentette, hogy: hoppá! Hát gondoltam, az! Büdösnagy hoppá!

És még a hatás kedvéért elvonult a seprűért és a lapátért...