Há' de tényleg! Ilyen másfél éves nincs is!
Már tegnap is hihetetlen volt, amit művelt.
1/2 9-kor felkelt, evett szépen ebédet (no, az más kérdés, hogy majdnem egy órán át tartott), majd lefeküdt aludni és 2,5 óra múlva, 4 órakor arra kelt fel, hogy apja hazaért.
Aztán sétálgattunk, egy csomó ismerőssel találkoztam, mindegyikkel beszélgethettem... Szóval okés volt. És este 9-kor már feküdt is le.
Ma eddig hol tartunk? Újabb álmélkodásköröknél:
a) Cukkinit panírozok: nem szeretem, ha ilyenkor máshol van: Eszti maradj velem a konyhában, mesélj valamit! És lőőőn: 10 percig nyomta a halandzsát ülve a habtapin.
b) Ebédre nagyon durvát evett: annyi krumplipürét, amennyit én sem. És még kért volna, de mondtam, hogy ááá ki van zárva. (Tényleg rengeteget evett.)Persze a rántott cukkinit hozzá szigorúan pucéran volt hajlandó elfogyasztani (már a cukki volt puci, a panír az nem kellett. Még jó, hogy vacakoltam vele... Sebaj, megevett abból is vagy 6 kört (nem karikát, korongot...).
c) Mindezek után 10 perc múlva elkezdte hordani a játékokat az ágyába. Már ez az "önállóan lefekszem" téma is meglepett, de az arésze, amikor konkrétan rákérdezett, hogy "agyasát" is viheti-e? Na ezen már elkészültem. A többi kezében lévőt tudta, hogy viheti, ezt az egyet általában nem engedem.
(megjegyzés: Agyasa= agyas baba. Kemény, mini, ezeréves baba, még a déditől. Baba, melynek a fejéből olyan, mintha kijönne az agya (állítólag copf, hmmm... na mindegy), ezért agyas baba, de általában nem engedem, hogy azt is vigye. De olyan sokkot kaptam a kérdéstől, hogy rábólintottam.
Oszt van ám még, de ennyi fényezés épp elég volt mára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése