2010. febr. 26.

Pár fotó

Tegnap séta után vettem észre, hogy kicsit furán nézett ki Eszti a babakocsiban. Legépészte a sapit magáról útközben (ahhhááá, szóval ezért néztek olyan furán az emberek!)

Bakker anya szedjél már ki innen!




A másik: napok óta úgy ébred fel a délutáni alvásból, hogy hallok egy nagyobb lélegzetvétel, aztán nagy csönd. Várom, hogy szóljon, majd egy bő 5 perc múlva indul a szövegelés.
A nagy csöndben pedig azzal van elfoglalva, hogy eltávolítsa mindkét lábáról a zokniját. Ami szerintem megacuki pucilábú...

Tegnap este

A tegnap este jól sikerült.
Megfőztem egy spagettit úgy, hogy a lábamba kapaszkodva sipákolt egy egyéves kiskölyök. Jó vót, na!
Bezabbantott egy egész almát meg egy banánt uzsira, gondoltam ettől a mennyiségtől kidől és rendezett körülmények között elvonul játszani. Hát nem...

Viszont vacsi közben beraktuk az etetőszékbe 10 szem kölesgolyó és 3 spagettitészta társaságában, amelyeket mintegy 15 percen keresztül hajigált szét a konyhában, de legalább megvacsiztunk rendesen. (És később akár visszaépíthettük volna a 3 szál spagettit a megtalált darabokból.)

Node, egyéb csodaszerű dolgok:

Kaptam egy akkora csokrot, mint a fejem (és nekem ugyebár atom nagy fejem van...), ami ebben a durva, hogy a Lacitóóóól!
Ami még durvább, nem ám bement a virágboltba, hogy "kell rózsa meg valami zöld mellé", hanem a kedvenc virágaimból csináltatta...
Asszem Laci is öregszik...

Másrészt este megittuk a pezsgőt (illetve főleg én, mert Laci szerint rávetettem magam, mint akinek akut szeszhiánya van... és közben tényleg... ), és Laci két pohár pezsgő után nagggyon komolyan azt mondta, hogy a római nászút után a 10 éves házassági évfordulónkkor Párizsba megyünk. Részemről oké, csak gyorsan papírt akartam ragadni, hogy ezt szerződés formájában rögzítsük, mert azért Laci az csak Laci, aztán lehet, hogy ma már : "He? Mivan? Párizs? Mi?"
Szóval 7 év múlva megyünk Párizsba!

Esztike mindeközben csodálatos módon lefeküdt aludni (illetve ez még önmagában nem csodálatos), de este 9-től reggel 8-ig fel sem kelt.
Aztán ebédre megevett valami iszonyat mennyiségű paradicsomos krumplit (200-at készítettem a tányérjába, azt megette és még a lábosból a maradék felét is benyomta.) Ezek után már mondtam neki, hogy látodlátod Esztike, nekünk pont ilyen gyerekre van szükségünk! (Ámen)

Így lőn vala csodálatos nap!

2010. febr. 25.

02.25.

Most, hogy Muldert vagy 12 rész után végre visszahozták az UFÓk, naná, hogy nem Godot-n szórakoztattam magam!
Amúgy is iszonyat sok melóm volt: vagyis körmöt lakkozgatni, spagettit előkészíteni, ruhát válogatni... Mindezt persze alvásidőben. Mert Esztercicabéka nem olyan ám, hogy megkajál, aztán majd csendben, rendezett körülmények között játszik a szobájában. Hehe...
Viszont ma evett túróstésztát (guszti volt: apróra vágott cérnametélttel - mert rájöttem, hogy a nagyobb tésztát nem komálja). Szóval halelujahh!

No, a lényeg, ma van a 10/3 évfordulónk, ami remek hír (már, hogy kibírtam Lacival 10 évig, meg közben hihetetlen távlat is ez a 10 év).
Úgyhogy Esztikével elhitettem, hogy ma korán kell lefeküdnie délután (persze ő nem így gondolta, de 10 perc után beletörődött a helyzetbe -hoppáhoppá, abszolút sírásmentesen), hogy este Lacival nyugodt körülmények között (vagyis ohne gyerek) bevedelhessük a méregdrága Asti Cinzano pezsgőnket! Valahogy így...

Ha Eszti felkel összedobom a spegettit, amihez még tegnap vettem meglepibe parmezánt (na ja, csak Grana padanat kaptam), meg extra kimért olívát. Persze a meglepinek fújtak, mert Laci addig szekált este, hogy de ugyelesz parmezán, meg olíva, hogy biztos voltam benne, hogy megtalálta a hűtőben ezeket, közben meg csak beletrafált (igenigen, gondolatolvas amúgy, mint mindig).

Na a lényeg: heppi, láv meg egyebek!

2010. febr. 24.

Csak hogy ne fúrja senki oldalát a kíváncsiság!
(Vagyis K-nak szeretettel! )
A minipoén:



Igen, ezért az amúgy 55 Ft-os csokiért képes voltam zuhogó esőben felcuccolni a kölyköt és elmenni a Szil-coopba. Lacinak tetszett... (Bár szerinte csak a hite miatt gesztenyeízű...)

A másik csak egy bónusz kép.
Populart buli...



Legalább megtaláltam egy rég elfeledett drámát. "Godot-ra várva" Ez lesz a holnapi délutánialvás-programom. Hmmm. .. vagy ezt még átgondolom...

Mutiiii!!

Ez a mutogatás tényleg haláli. Csak most már kezdünk odáig jutni, hogy nem bírom utolérni. Mutat valamire, kérdezi, hogy "miez?" (erre egy jellegzetes hangot ad, mert amúgy az apán kívül egyéb szóig még nem terjed a beszédkészség), én mondom a nevét, de ő már rögtön a következőt mutatja, majd a következőt, majd a következőt... Huhhh, rendesen lefáraszt 3 perc alatt.
A legjobb, hogy már kezdi a reggeli szopi közben is csinálni. Mondjuk onnan sokat nem látni, de folyamatosan mozog a szeme és mutogat közben. Vicces amúgy, de hiába mondtam neki, hogy majd később megbeszéljük, rá se ránt!

Ma el akartam menni délelőtt sétálni, erre nem zuhog az eső??
Pedig egy tök vicces valamit láttam, meg akartam venni Lacinak (elvégre papíron házasági évforduló van, vagy mi... De mi 25-én ünnepelünk, mert az az igazi évfordulónk), erre nem tudunk elmenni.
Vagy most meggondoltam magam, Eszterem úgyis veszekszik a játékaival, hiába mondtam neki, hogy nem mindenkinek van ám olyan csuda abakusza, mint neki, becsülje meg!
De nem becsüli, szóval megyek esővédőt csatolni!

(Béb ne aggódj, nem ajándékot veszek, csak valami minipoént!)

Reggeli

A mai reggelinél majdnem történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, de aztán téves riasztásnak bizonyult. Esztinek majdnem sikerült egy egész kanál joghurtot kanállal a szájába juttatni. Már régóta maszatol kanállal, be is tudja vinni a szájához, de ez most majdnem olyan igazi "belemerítem-bekapom" lett. Azonban, mielőtt a teli joghurtoskanál a szájához ért volna, egy hirtelen mozdulattal (de annyira pont a cél előtt) belecsapta az egészet az orrába. Ááá, pedig olyan közel voltunk!
Aztán persze ennek örömére kézzel belemászott, majd tapsikolni kezdett, de ez igazából csak a szokásos állapotokat idézte...

2010. febr. 23.

Botrány a pelenkázón

A finommotorika fejlesztés tökéletes terepe a pelenkázó. Ugyanis a legújabb szórakozás, hogy Eszti egy pillanatig nem marad meg hanyatt fekve (már semmilyen elektronikai eszköz kézbe adásával sem) pelenkázás közben. Végülis érthető: caros seggel tényleg a legjobb a tornamutatványokat bemutatni. Persze erre anya is bemutat: először kér szép szóval, aztán csúnya szóval, aztán szép szóval de kiabálva, aztán ha szerencsém van ennyi idő alatt eljutottunk odáig, hogy a tiszta peló a seggén van és akkor a gyermek hirtelen mozdulattal a földre kerül, ahol meglepődik és innentől kezdve rá lehet csatolni a cuccot. Persze ez az esti fürdetés után nem kivitelezhető, így marad a "Béb, azonnal gyere ide, mert mindjárt gyerektelen család leszünk!", és amíg Béb szórakoztatni próbál és pelenkát csatolok.

Ma újabb felfedezés tettem. Ha a kezébe adom a Sudocremes termékmintás dobozt, akkor annak a ki- és becsukogatásával nemcsak a "nyugtongyerek pelenkázás közben" kegyében részesülök, hanem még a finommotorikus képességei is fejlődnek. (Mert frankón rábalettozza a pici dobozra a tetejét.)
Szóval juhéjj van, még kb 3 pelenkázásig, amíg meg nem unja az egészet...

Amúgy most megint szép az élet: a délutáni lefektetés asszem mostanra érett be. Ugyan volt a múlt héten pár nap visszaesés, úúú, az durva volt, de most megint jól alakul a dolog.
Esztike megyünk aludni, redőny lehúz, Esztike fejét a vállamra hajtja, kb. 20 mp. múlva teszem be az ágyba (jelzem, még ébren van, de már laposakat pislant) és elalszik. Se sírás, se szenvedés... Pörfikt jó vagyok! Kicsit tovább tartott egy hétnél, de most már okés a dolog.

2010. febr. 22.

Alvás-megvilágosodás

Ma éjjel megint aludt reggel hétig egyfolytában, Akkor ugyan Laci készülődésére megébredt, de visszaaltatható volt.
Nos a tegnap éjszaka annyira egyszerű, miért volt pocsék:
Szegénykének kimostuk az összes cuccát ugye, semmi nem az volt az ágyában, ami szokott lenni (más takaró, rácsvédő nuku, kimosott alvósrongy), és mindezt megfejeltük azzal, hogy a legalsó szintre tettük a kiságyat (neeem, eddig a középsőn volt, de nem nagyon ért ki belőle, így eddig nem ítéltük meg veszélyesnek). Szegény gyerek jelenleg alig látható, olyan mélyen helyezkedik el benne. És ahogy próbál kikukucskálni, az valami beton nagy poén: húzza fel magát, hogy minél jobban kilásson. De asszem mára túltette magát a változásokon, meg a cuccai is leszáradtak, így már szép volt az élet.

Igen vagy nem

Na, ma eljutottunk szemészetre.
Az úgy alakult, hogy minden tökéletes: Esztike fél 9-kor kelt, evett rendesen reggelit, aztán el is indultunk. Annyi bibi volt csak, hogy jó hamar odaértünk (hát én úgy emlékeztem, messzebb van a kórház.. sebaj...) , így több, mint egy órát kellett várakoznunk.
Nem volt nagy szám ezzel a cukormókussal, ugyanis fél órán keresztül játszott a babakocsiban, majd még fél órát az ölemben. Persze nénikbácsik olvadoztak, hogy milyen nyugodt, kiegyensúlyozott (naná, mert jól kiegyensúlyoztam) kislány (hehe, míg a másik kis társa ott sivalkodott már az érkezés után 10 perccel), szóval most én is elhittem, hogy ez a gyerek tényleg egy kincs.
No bejutottunk. Az eredmény (most no vicc):

A gyerek vagy kancsal vagy nem...

Khmm... Na, pont ezért vagyunk itt.
Szóval megnyertünk 5 nap pupillatágítást a brutál pupillatágítóval, amiben bakker méreg van. Úgy frankón méreg... (No, gyorsan ki is váltom, aztán Lacitól berendelek ilyen-olyan kedvességeket... )
Így majd tágítva mehetünk vissza kb. egy hónap múlva, akkor talán kiderül (vagy nem), hogy kancsimancsi-e Eszterem.

2010. febr. 21.

Ma is buli

Na ennek örömére -meg annak persze hogy tegnap megreklámoztam a "3 éjszaka egymás után már hajnalban sem kelt fel" akciót, ma éjjel minimum 5* kelt. Neeeem, ne kérdezze senki, hogy miért. Sírsírsír, bemegyek, megölelgetem, visszafekszik, alszik. Hát biztos szeret, na!
És esett a hó...

Mindegy, mert amúgy is szerettem volna, ha sokáig alszik, (és lőn) és így majd eltolódik a ma esti lefekvés, mert holnap iránysurány szemészet! És elég béna: 11.20-as időpontunk van, szóval hazafele majd bőszen imádkozhatok , hogy ne szunnyadjon be a babakocsiban. Ha viszont későn kelne, jók lennének az "ébrenhazaérési" esélyeink. Most erre gyúrunk!

Róka buli tegnap

Péntek éjjel meglátogatott minket: Róka koma...
Nagyon megijedtem, amikor éjfélkor gyanús köhögést, majd egyértelmű hányáshangokat hallottam. Berohantam szegény ciccmicchez, és ami fogadott, az több volt, mint sokkoló. Nem csak icipici hányáska, hanem frankón tele az egész ágy. Én fejben azonnal a túlélési esélyeket kezdtem latolgatni, majd toporogtam egy ideig, azt sem tudván, mihez kapjak. Majd a legjobb ötletnek azt tűnt, ha első körben felverem Lacit is, mentsen már meg minket.
Szépen kipucoltuk Esztikét a cuccból: ágyneműhúzás, matracfordítás, még a rácsvédőt is le kellett szedni. Mindezt persze felfokozott idegállapotban, hogy mi a tököm lett szegény gyerekkel.
Aki persze inni nem akart, viszont, amikor letakarítottam a fürdőszobában megállapíthattam, hogy rám ütött -vagyis ő is hány az orrán keresztül. (Számomra az hihetelen, hogy van, aki nem... Node ez a téma is megérne egy posztot... )
Viszont Esztin nem látszott semmi, már az öltöztetésnél aludt vissza, de végül mikor én a cuccokat áztattam be, Laci csont nélkül visszaaltatta.

Aztán semmi... Én persze azt hallgattam az éjjel felében, történik-e még valami, majd azon kezdtem el drukkolni, hogy ébredjen már fel, hogy legalább egy szopit beiktathassunk, ha már nem ivott szinte semmit (meg mondjuk szerintem a komplett vacsora landolt az ágyában)
Azóta sem volt semmi, nem tűnt betegnek már akkor sem, szépen elaludt, azóta sincs baja. Nem is jöttünk rá, mitől lehetett.
Legalább már ilyet is láttunk (és szagoltunk... brrr...).

2010. febr. 19.

Néhány fotó

Dédi, hadd menjek már odaaa!



Kóbi zabi


Ugyeugye, aki ekkora energiával szórakoztat!

Látogatók

Ma eljött drága mameszkám és keresztanyám, amely látogatás remekül sikerült. Asszem Esztike imádta, hogy mozog körülötte az élet.
Persze a bulit azzal kezdte, hogy fél órán át sikítozott (csak úgy a sikítás kedvéért), mert az első hangadásra mameszék nagy nevetéssel reagáltak, így Eszterem fogta, hogy ez jó buli és abba sem hagyta... úgy fél órán át.
Legalább mama megértette, hogy ez egy ilyen sikítós kislány, na! Mindig kérdezte aggódva a telefonban, hogy mi a baja... Hááát, szerintem a mai nap kellett ahhoz, hogy elhiggye, semmi... Csak ez biza szeret sikítani...

Aztán délután újabb 1 és 3/4 óra alvás után elmentünk sétálni. A séta alkalmával rajtam is erőt vett a "vajon szokás-e megfulladni az esővédő alatt a babakocsiban?" kérdésköre. Mivel nem találtam erre magamban egyértelmű választ, 5 percenként szellőztettem be neki. Aztán meg is unta a homályos tájképet, így fél óra után meg kellett szerelnem, hogy ne is ázzon a gyermek, de ki is lásson. Ez amúgy tök egyszerű egy büdös nagy ponyvával.

Sebaj! Brutáljó bizniszt találtam a DM-ben. Nestlés alma-őszibarack 190 grammos, 149-ért. Komolyan nézegettem egy ideig, hogy mi a baja a cuccnak, de totál semmi. Szóval vettem 6-ot (je, mert ez kafa ohnecukros termék), úgysem állunk már túl jól gyümölcsileg. Ennek örültem.

Ja, és hogy mi van az alvással? Miután reklámoztam pár napja, hogy milyen überfaca minden, azóta a délután fektetés nem más, mint egy őrülten visítós, az ágyrács minden oldalára vadul felkenődős ámokfutás. Szóval egyelőre visszavonulok a hasonló reklámokkal. (De a 3. tottál átaludt éjszaka egyhuzamban (vagyis szopira sem kelt fel hatkor... Yesss!) )

2010. febr. 18.

"Hol a zoknid?" - újra

Becarás ez az Esztercicc, az biztos.
Zokni este eltűnt a lábáról, de úgy frankón, nem láttuk az egész szobában, pedig kerestük.
"Esztike, hol a zoknid?" Erre vad mutogatás a TV felé, de nagyon, nagyon... Körülnéztem a környéken, és megláttam! "Na szedd csak össze!" Megfogtam a kezét, ő szépen odament és kiszedte a labdás medence mélyéből... Nem is tudjuk, hogy kerülhetett oda!

Az, hogy tegnap a karórát elkezdte a csukójára tekerni, azt ne is mondjam, ugye? Azért ezen rendesen sokkolódtam, mert ezt nem mutattam meg neki, mivel télen ritkábban hordok órát. Laci meg kora reggel veszi fel az övét. És neeem, az a büdös kacsa még mindig nem elég jellegzetes ahhoz, hogy felismerje... Csak a fülbevaló, a hajcsat és a gyűrű... Most már komolyan felveszem videóra! Annyira vicces!

2010. febr. 17.

Közlemény

Ezúton tájékoztatjuk a férj-jelöltjeinket, hogy Esztert a korábbi tervekkel ellentétben Olaszországban tervezzük kiházasítani, mert amennyi spagettit ez megeszik annyit főzzön neki az ura!

Reggeli

Most új felállásban nyomjuk.
Joghurtot kap gabonával. Szerintem ugyanis megunta a kenyérevést, így legalább most megint reggelizik rendesen.

Ma reggel megmértem a reggeli szopit. Kíváncsi voltam, mennyi. No 90g.
Nem vészes, de azért lassan fel kéne pörgetni ezt a babatej dolgot. Lehet, csak megveszem a Junior ital vaníliás változatát, hátha azt jobban megissza. (Természetesen az alap italt én is megkóstoltam és brrr... olyan íze van, ami hmmm.... semmihez sem fogható...)

Az éjszaka viszont jól telt végre, már az én taknyomnak sem ártott egy kis pihenés. (Vagyis már álmos voltam, na.) Ugyan 4-1/2 5-ig megint nyöszörgött, de bementem hozzá, kiemeltem, visszatettem és utána 1/4 9-ig szunyált. Ez nagy szó, mert amúgy a reggeli szopi általában 6-kor van és onnan szundít még vissza 1-1,5 órát. (Persze Laci az ajtóban munkába menet megsúgta, hogy ő intézte el Esztikével, hogy hagyjon aludni ma éjjel... Mondtam neki, hogy ezt már lezsírozhatta volna fél éve is vele, ha már itt tartunk!)

Amúgy meg Eszti elvonult reggeli után a hálószobába. Még az ajtót is becsukta maga után. Persze piperepolc rámolásba kezdett. Aztán kiderült, hogy leszedte a felső fiókról a celluxot és hozzájutott a fülbevalókhoz. Remek...
Viszont a jó hír, hogy eme tevékenység közben megtalálta egy rég elfeledett lila fülbevalómat. Ó jeeee!

2010. febr. 16.

AlvóEszter

Az ohne cici alvás tekintetében egy hét leforgása alatt az alábbi eredményeket értük el:

- a délutáni fektetés a múlt hét csütörtök óta kevesebb, mint 10 perc,
- a rekord 2 perc, ami már kétszer is előfordult,
- felismeri az alváshelyzetet (nem szereti a lefekvést: az alvósnak kialakított textilpelust felismeri -attól elkezd sírni, de nem tart soká),
- mostanra már nem attól vágja hasra magát, amikor éjszaka megébred és üldögél az ágyban, hogy meglát, hanem attól, ha a kezébe adom a textilpelust.

Ez a mi korábbi alváskulturánkhoz képest meseszép eredménynek számít, szóval a hasonló cipőben járókat ezúton megtámogatnám a változtatásban.

Fogtakony

Na, ez nátha vagy nem nátha...
Tegnap Eszteremnek semmi baja nem volt, délelőtt még egyszer-kétszer folyt az orra, de ezután totál semmi. Se láz, se takony, semmi. Eltűűűnt...
Aztán éjjel csak 2-ig sikerült aludnia, onnantól kezdve folyamatosan nyöszörgött, sírdogált. Fél 5-kor átmentem egy röpke orrszippantyúra, de tök fölösleges volt. Visszaaludt és utána is 10-15 percenként sírt. Nem kellett bemennem, mert visszaaludt, de én a mosott szarhoz hasonló állapotba kerültem reggelre. Oknyomoztam ugyan, de nem jutottam előbbre, hogy mi nem hagyta aludni.
Reggel Esztercicc persze nyomta a szunyát, mint aki éjjel nem aludt, de negyed 9-kor felzörögtem.
Reggelinél édibédi volt, mert akkora fintort vágott a teljes kiőrlésű tönkölybúza kenyérre, mintha legalább apja lánya lenne, de aztán furcsálva ugyan, de betolt egy szeletet üresen.
Ebédre belecsaltam egy adag répát húslevessel. (Mondjuk el kell mondjam, hogy jelen állás szerint csak úgy hajlandó az etetőszékben étkezni, hogy a C vitaminos üvegcse kupakját tekergeti, és miközben ezzel marhára el van foglalva, addig én lapátolom a szájába a kaját.)

Mindezek után letepertem és belenéztem a szájába. Nem szoktam amúgy, mert én totálbéna vagyok és nem tudom, mit kell nézni, de most bepróbálkoztam. Nos, amit láttam, az az, hogy jól ki van dudorodva főleg a bal felső kettes, meg az egyesek is, de azok kevésbé. Mondjuk szerény hozzá-nem-értéssel azt blöffölném, hogy nem napok kérdése az ügy, de lehet, hogy ez okozza az "itt-a-takony-hol-a-takony" kérdését és az éjszakai szenvedést.

Horizontális nátha

Azt az óriási felfedezést tettem, hogy a náthám horizontális természetű.
Pár napja a jobb halántékomnál egy területen olyan érzésem volt, mintha a napon megégtem volna (nyilván erre nem került sor). Most elmúlt és tegnap már a bal oldalamon éreztem ugyanezt.
Vagyis, a náthám jobbról balra haladva hagyja el a testemet!
Csodálatos nemdebár?

2010. febr. 15.

Nézzük a jó oldalát

A betegség hatására:

- a délutáni elalvásban is új rekordot állított be, kb. 2 perc két öhöm-böhöm síráskával.

- az ölemben üldögélt este több, mint fél órát (anélkül, hogy elment volna szétszedni a szobabicaj kijelzőjét, a távirányítót buzerálni vagy miszlikbe tépkedni a pzs-t.)

- bealudt a babakocsiban fél 6-kor egy 20 percre, és mégis simán elaludt este fél 9-kor,

- megivott 80 mili babatejet szinte észrevétlenül.

Nos, mindennek van jó oldala!

Kihalófében

Az a nem fasza, hogy már megint beteg mindenki.
Végülis nem baj, mert legalább azzal nyugtatgatom magam, hogy nem Eszti nyüzüge, hanem az egész család.
A legritkább esetben szokott ugyanis előfordulni, hogy Laci meg én egyszerre betegszünk meg, most azonban újra megtörtént (csak immár gyerekestül).
Laci már kimászott belőle, eléghamar, két nap orrfújás, oszt csá! Eszembe nem jutott, hogy elkapjuk mi is...

Node, így lett, ezért előkerült éjszaka az orrszívó újra! Nagyon jó, mert cukimaki nem aludt olyan éjjel 2-től 3/4 3-ig, amikoris gondoltam, nincs mit tenni, porszívó indítás!
Orrszívás... és ahelyett, hogy felébredt volna teljesen, jógyerek módjára visszafeküdt aludni. Szerencsére reggel 6-kor, szopi közben nem hallottam, hogy levegő után kapkodna, így 8-ig simán aludt.

Tegnap azonban borzasztó volt. Olyan nyűgöt vágott lett, hogy én az ablakon készültem kiugrani. Délelőtt ugyanis még semmi betegségtünete nem volt, azt hittem, csak ámokfutás van megint... Aztán délután elkezdett folyni az orra, de mint a víz. Persze mi pont most találtuk ki, hogy lelépünk Lacival, így a meganyűgi Esztikét megnyerték a mamáék másfél órára.
Estére meg hőemelkedése lett.

Mára én készülök halni, Eszti jól van - fogjuk rá. Hőemelkedése nincs, nem is nyűgös, reggelizett is. Csak a víztakony van meg. Az is izgi! Képzelhetitek, amikor azt hallom, hogy tüsszent a gyerek, bárhol is van a lakásban, rohannom kell, mert a takony abban a pillanatban beteríti az arcát! (Öööö, igenigen, tudom, az ilyen részletes megjegyzéseim vagy két évvel eltolják nemgyerekes barátnőim gyerekvállalását! )

2010. febr. 12.

Képek tegnapról

Először is istenkirály hisztiképet csináltam. Amikor galád módon elvettem tőle a dohányzóasztalon hagyott fotómasinát, akkor verte ki a balhét.
A kép szuper, mert Eszti a hiszti minden jelét magán viseli kezdve az üvöltő arckifejezéstől az ökölbe szorított kezekig.



Kettes számú kép:
Laci hazajött, szagolgatja a gyereket, hogy ennek meg miért van virágillata? Hát, mert mondjuk belemászott a popsikenőcs (Sudocrem) termékmintába...



A harmadik kép: lájtos felelőtlenség részemről. Elérhető közelségben hagytam a konyhaszekrényben 6 db csipeszt. Hihetetlen ugyan- de egy szempillantás alatt eltörte mind a 6-ot. Hallottam én, hogy kattogtat valami a konyhában, mentem is azonnali ellenőrzést tartani, de már mindegy volt (a csipeszek tekintetében legalábbis).

Babatej és a tegnap

Ma jelentős előrelépéseket tettünk Junior ital ügyben.
Reggeli közben kétszer kérte el az asztalról és mind a kétszer ivott belőle... khmmm... 3 mini kortyot! Vagy 20 mili fogyhatott belőle összesen, de én azért rendületlenül próbálkozom továbbra is.
Megvettem egy Nestlés italport, majd másnap megkaptam postán az új DM-es bababónuszos kuponfüzetet, amiben volt egy hozzá való kupon. Áááá... (Na nem mintha nem érné meg így is: a 14 adagos tejecske nekünk kb. 114 adagra lesz elég ilyen fogyasztási gyorsaság mellett.)
Amúgy tegnap alapvetően tündibündi kislány volt, vagyis látszott, hogy rendesen reggelizett. Majd a vacsora már a "mindenszar" jegyében telt és ennek megfelelően alakult az iccaka is. Ilyenkor egy csomószor felsír... Csak egyszer (jééé, nem emlékszem, lehet, hogy kétszer...) kellett bemennem hozzá, de a felsírásra én már akkor is készenlétes állapotra ébredek.
Plusz a bónusz ajándékok éjszakára:

- Kanapén alvás, mert Laci taknyos (vagyis előreláthatólag horkol).
- Az utcán éjjel bagzó macska (én állatbarát vagyok, de most voltak gondolataim, hogy mit kéne csinálni vele... )
- Hajnalban valószínű áramingadozás miatt csipogó szünetmentes tápegység.

Ma reggelre így "kipihenten" keltünk 7-kor, mert Esztike pont akkor álldogált az ágyban, amikor Laci kinyitotta az extrafénnyel világító fürdőszobaajtót. Ergo esélyem sem volt visszafektetni a felcsillanó szemmel "hóóó"-zó és ezerrel a szobaajtó felé mutogató gyereket.

2010. febr. 11.

Csajos okosságok

Amúgy meg Esztike egy igazi csaj!
Nagyon bosszantott, hogy nem nagyon mutogat még semmire. Mostanában azonban egyre inkább alakul. Persze szűk még a tárgyak köre, amire rámutat, de na, alakul és kész!
Ez ilyen "lassan, de biztosan" fajta kölyök. Valójában minden téren.
Node, ami tökéletesen megy:

"Hova kell tenni anya gyűrűjét?" (az ujjamra húzza vagy a sajátján pörgeti)
"Hova kell tenni a fülbevalót?" (füléhez teszi vagy az én fülemhez).

Ó én büszkeségem!

Egye kutya!

Miután felkeltem délután előadtam a jobbik formámat. Megettem a cseresznyés-banánt (igaz, hogy erre hetek óta ne voltam hajlandó...), aztán nyugodtan nézelődve babakocsiztam anyával, akivel elmentünk a boltba, aztán összefutottunk apával, akivel elmentünk az OTP-be átvenni az új bankkártyákat (persze anya a jó szokásához híven az iratait itthon felejtette, így mi mehetünk még egy körre).
Mindezeken túl nyugiban üldögéltem, amíg anya és apa cipőt próbálgattak. Élvezettel nézelődtem, amíg anya sikítozott, hogy megkaparintott egy aranycsíkos Adidas-t 12.000-ért (még jó, hogy apa Skechers-e nem volt pont olcsó, így legalább ő nem sikítozott.), aztán még azt is szó nélkül viseltem, hogy anya Enikővel cseverészett az utcán vagy negyed óráig.
Szóval rám panasz sem lehet!
ugyebár....

2010. febr. 10.

Totttál készen

Ma újra anyakikészítés.... Azért, ami sok az sok...
Aki szórakozni olvasgat, az a mai posztra rá se nézzen!

Ugyanazt leművelte, amit egy hete is. Korábban azért ez nem volt rendszeres. Olyan oltári megabalhét csapott, hogy megint csak néztem. Már megveregettem a saját vállamat, hogy milyen ügyes vagyok hisztikezelésben, de ezek szerint csak nem ment zökkenőmentesen...
Amúgy ma már eljutottuk arra a szintre, hogy reggelit sem eszik. Kenyér szar, joghurt szar, babatej szar... más meg nincs...
Gondoltam így jártál.. Vagy inkább én jártam így. Ugyanis Eszterem minden valószínűség szerint éhes (naná, egy reggeli szopival délig azért kemény!), de akárhányszor raktam vissza az etetőszékbe, nem evett...
Ebédet kajált (no persze - babakaja...), aztán 20 perc visítás után elaludt (pedig kicsit reménykedtem, hogy megúszom 10 perc alatt.)
Kúvára elegem van ebből az egész kajaszarakodásból. Mert persze, ha hagyom, hogy akkó nem eszel: akkor egyszerűen nem lehet vele bírni délig, ha délben nem eszik, akkor meg képes 40 percet aludni emiatt... Totális patthelyzet!

2010. febr. 9.

Alvás -folytatás

Ma délután - ágyba be, 5 perc játék és 7 perc bőgés. Az összesen 12 perc. És alvás.
Haladunk, haladunk...

Amúgy mikor kezd el a gyerek csuklani? 10 perccel a lefekvés előtt... (Még jó, hogy nem lehet egyszerre bőgni és csuklani is, így a sírás elmúlasztotta hamar.)

Amúgy...

.. továbbra is jó gyerek. A napokban:
- kievett a kukából egy adag krumplipürét
- a függönyt leszaggatta még egy helyen (már nem lehet számon tartani, hány helyről van letépve)
- megevett egy fél pzs-t, a maradékot apró-pici-miszlikekbe szaggatta
- az új mociról leszedte a matricákat.

De a legjobb: apja tanítgatja:
"Esztike! Mondd szépen: májkroszoft vindóz!" Uff... (Én meg csak drukkolok!Mi mást tehetnék? )

Előrelépések alvásügyben

No, kaki nincs, viszont azzal volt elfoglalva, hogy a zsír új motorjáról lekapargatta a matricát. Most jól néz ki a moci...

A délutáni alvás úgy alakult, hogy letettem az ágyba. Aztán marhára nem gondolta, hogy aludnia kéne, így 15 percig játszott. Szokásos sikítós-viháncolós-boldoganforgolódós módon. Majd rájött, hogy itt szivatás van és rákezdett a fülsiketítő ordításra. Nagyon durván nyomta, még egy negyed órát... nem voltak boldog pillanatok... Ráadásul semmitől nem nyugodott meg, így csak néztem, megsimogattam néha. Aztán elaludt.
Akár még jónak is tekinthetnénk, hogy így elsőre fél óra alatt sikerült, nem?
No majd meglátjuk a folytatást!

Most

Nem tudom, mi van ma, de reggeli után sikerült a kávémat teljes nyugalomban meginnom a számítógép mellett.
Két verzió van:
a) kaki van a pelusban,
b) ma egy angyalka lesz egész nap.

Részemről a kakira szavazok...

2010. febr. 8.

Változtatások

És, ha már öröm-boldogságból feltöltekeztünk, akkor mától:

- egyedül elalvás van Esztikének,
- nekem tudatos táplálkozás visszaállítása,
- és újra heti 3 bicaj.

Az egyedül alvás főleg a délutáni lefekvésnél lesz izgis, mert akkor sosem egyedül alszik el. De már nagylány, így vége a cicinelalvásnak. Most nagyon izgulok, mert kb. 1 órás tömény üvöltésre számítok. És akkor az még csak a mai akció! Grrr... Sebaj, túl kell lenni rajta és kész!

Az esti elalvás nem gáz, mert vagy szopi közben elalszik, ami mindegy, mert esti szopi még egy darabig lesz nálunk, vagy ha nem alszik be rajta, akkor forgóldva egy idő után úgy marad. Mondjuk ez még elég zajos 15-20 perc, de ahhoz képest, hogy pár hete még fél óra játék, fél óra bőgés után aludt be úgy, hogy álltam az ágya mellett, mostanra 20 perc átlagban (mondjuk az tömény szórakozással, viháncolással és énekelgetéssel telik), és nem is vagyok a szobában (csak benézek néha, nem állt-e fel.
Szóval most félekfélekfélek...

Én meg... Amikor bicóztam egy hónapot nemrégiben, akkor egy hó alatt szépen lement egy kiló rólam. Nem gondolom, hogy sokat kéne fogynom, de 4 kiló pluszt képzelek be magamnak. Az nem sok, nem gyúrok fogyókúrára, csak örülök, ha a bicóval lejjebb megy.
A kaja meg már tűrhetetlen a tudat, hogy régen nem vacsiztam, 3 után már nem ettem szénhidrátot, aztán terhes lettem, akkor ugye megengedtem magamnak a mindent, aztán mostanában nem értem rá odafigyelni erre is, így össze-vissza ettem.
Na most ennek mától vége!
Kafitortavilágíííít!




Bakker, ez a Hajni megeszi, nekem meg nem ad...



Na, azééé'!





"Falovam nagyot nyerít,
egyhelyben vágtatok..."


Babazsúr

A szombati szülinap jól sikerült.
Anyuék már délelőtt jöttek. Persze ennek az lett az eredménye, hogy "Csirke, hozzál már kenyeret a pékségből", meg "Misi bácsi pucold már meg a főtt krumplit a salátába". Szóval jó volt!
Eszterem kapott 6 rakat étkészletet (szebbnél szebb persze, de ejejj, eljött az a szint, hogy a konyhaszekrényből el kellett takarítanom a boros és söröspoharakat egy adag hercegnős, dinoszauruszos és micimackós tányérka miatt. ), meg csini rucikat.
Aztán anyunak persze ebéd előtt kellett Esztikébe a pulykahusit beletömni, ami után már nem evett semmit, de anyunak szerencséje volt, mert így is aludt Eszterem másfél órát.
Aztán átjöttek a Ladányi mamáék is, akik meghozták a csudamotort, meg valami fülsiketítően zenélő játékot (ami természetesen Esztinek halálosan tetszik... Jeee...).

Volt kaja meg torta... Igen tüzijátékos, mindenféle szépséges és annyira fincsi volt, hogy csak na! (Mert a Kriszti csinálta Lmizsén, csak nekem!)

A hintapaci is előkerült, amely azonban nem lehet a továbbiakban hintapaci, mert szegény kölyök végre boldogan paskolja a hasát a "hol a pocid" kérdésre és a "hol a paci?" kérdésre is. Így most visszaminősítettük hintalóvá a szerkezetet, amely használaton kívül Laci szobainasává lépett elő. (Persze Eszti még csak úgy ülhet rá, ha mi ültetjük és hintáztatjuk. De ez szemmel láthatóan tetszik neki!)

Persze a buli vége az lett, hogy elment mindenki, gondoltam elmosogatok és hawaii-dizsi meg minden, leülök és felpakolom a lábamat, mint aki jól végezte dolgát.
...És a konyhába menet eltörtem a folyosón egy poharat....
Természetesen szilánkosra és az összes szobába jutott belőle... Nagy öröm az ilyen: partvis, porszívó, felmosás, majd még van szilánk a földön, újra porszívó négyzetcm-ről, négyzetcm-re... Mindeközben persze Laci okos és támogató megjegyzései (miért akartad egyszerre kivinni a 6 poharat? stb.) Grrr...
De túléltük és majd hozom a képeket is.

2010. febr. 5.

Apjakölyke húszabáló

Már akkor sejtettem, amikor Eszti csak és kizárólag a spagettimet ette meg, hogy ez biza apjakölyke...
Ma végképp bizonyságot nyert a dolog!
Pulykanyaklevest főztem.
Esztike éppen az uzsonnára való gyümölcsét ette. Vagy nem... Aztán kihalásztam az etetőszékből, hogy ne bosszantson a tény, hogy ez már megint nem akart enni... És akkor jött kunyerálni. Én a levest szűrtem, ő meg a májacskát ette. Aztán a máj után rátértünk a pulykanyakra. Úúú, hogy az mit rendezett vele! Szerintem megevett egy felet!
Ja, persze, persze, közben azért bepróbálkoztam egy adag sárgarépával is. Na ott is hagyott melegében.
Titta apja! Hús, meg hús, meg hús...

HJ

Ugye meséltem már, milyen szerencséje van Esztikének, hogy egy cukorborsó baba!
Ma is elég magasan volt a zakkanási mutatónk. Annyira nem mondjuk, mint tegnap...
Nem is tudom, mit sírok, amikor tengernyi ruhát kivasaltam (nehogy anyu meglássa szombaton és nekiessen eltakarítani... ), amíg ő az erkélyajtó festékének a lekaparásával volt elfoglalva. Jó, persze kétfelé kellett figyelni, mert az oké, hogy nagy műgonddal lekaparja, de amit sikerült leszedni,azt a földről felcsipegetve meg is tervezte enni.
Na nem, mintha amúgy nem szenvednénk az evésével. Ebédre elég kevés kaja szaladt be az arcába, így kíváncsi vagyok, meddig sikerül aludnia délután...
Mert a tutibiztos összefüggés: ha eszik rendesen, alszik is. Ez éjszakára és nappalra is igaz. Most már elég egyértelműen látszik az eseményekből.
Ez az első igazán helytálló elméletem! Ó jeeee.... egy zseni vagyok!

2010. febr. 4.

Fotók

Pár képet még azért teszek fel:

No igen, nemsokára csörög a telefonom: "miért nem vetted ki a vörös szemet???" Há' mer nem érdekel!

Úúúú anya, ennyi pénzért a hülyének is megérte!




Bemutatom azt a fejem, amelyikkel elmélyülten tanulmányozok dolgokat



És azt a fejem, amelyik a délutáni alvásom után jelentkezik...